Délmagyarország, 1955. december (11. évfolyam, 282-307. szám)
1955-12-01 / 282. szám
VTws imzTAiffi mvsuLjZTBcJ XI. évfolyam, 282. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1955. december 1. £: Kié lesz a párizás A szegedi üzemek sorra csatlakoztak a húsz budapesti ipari vállalat felhívásához, majd ezt követően a Szegedi Ruhagyár versenyfelhívásához, hogy jól eleget tegyenek az idei tervkötelezettségeiknek, adósság nélkül kezdjék a második ötéves tervünket. A Csongrád megyei Párt-végrehajtó bizottság — amint annak idején ezt is közöltük — vörös vándorzászlóval jutalmazza, tünteti ki azt az üzemet, amelynek a kollektívája a legjobb eredményt éri el az 1955-ös év végéig. Felemelő és lelkesítő a párt zászlajának elnyeréséért vetélkedni, a kiérdemeléséért folyó versenyben részt venni. A pártzászló elnyeréséért az idei évből hátralévő egy hónap alatt még sokat lehet tenni minden üzemben. Közvetlen tennivaló Szeged üzemeiben is a negyedik negyedévi és ezzel együtt az egész 1955-ös tervkötelesség részleteiben való teljesítése, a termelés megjavítása, a műszaki színvonal növelése. Az ezekkel összefüggő valamennyi eredmény közelebb viszi az üzemet ahhoz, hogy méltó esélyesévé váljék a pártzászló kiérdemlésének. Az üzemek vállalásokat tettek a termelékenység növelésére, az önköltség különböző módon való csökkentésére. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a megvalósítása, túlszárnyalása is kell ahhoz, hogy a pártzászló elkerüljön az üzembe, hiszen a jók közül a legjobb kapja. Nemcsak Szeged, hanem az egész megye ipari üzemei vetélkednek a párt zászlajáért, szebb termelési eredmények eléréséért. A tapasztalatok azt mutatják, hogy több szegedi üzemben a párt, a szakszervezeti és a gazdasági vezetők nem tartják elevenen a párt zászlajáért folyó versenyt, illetve keveset beszélnek arról, hogy a legjobb eredményt elérő üzemet vándorzászlóval jutalmazzák. Pedig az üzemek dolgozói szeretnék, büszkék is lennének rá, ha a jó munka nyomában hozzájuk kerülne a vándorzászló. Szükséges és fontos, hogy a versenyszervező munka, a versenyagitáció rendszeresen nyilvánosságra hozza, hol tart terve, vállalása teljesítésében az üzemrész, az egész gyár. A szakszervezeteknek ilyen irányban is alaposabb munkát kell végezniök, elősegítve, hogy valamennyi műszaki és fizikai dolgozó még jobban átérezze, milyen jelentőségű a terv teljesítéséért, a pártzászló elnyeréséért tevékenykedni. A Szegedi Ruhagyárban az üzem vezetői és élenjáró dolgozói, akik egyben pártaktivisták, beszélnek a pártzászlóról, arról, milyen feladatokat kell tenni, hogy az üzemükbe kerüljön. Hatalmas felirat is hirdeti: »Előre a Csongrád megyei Párt-végrehajtó bizottság vándorzászlajának elnyeréséért!« Több üzemben azonban nem így van. A Szegedi Kenderfonógyárban kicsit megfeledkeztek a pártzászlóról és termelni értekezleten, vagy más rendezvényeken sem beszéltek róla. Felirat sincs ezzel kapcsolatban. Pedig a Szegedi Kenderfonóiban is szép eredmények vannak, ez az üzem is — éppen sikerei alapján — egyik komoly esélyese lehetne a zászló elnyerésének, ha ébren tartanák a vezetők az ezzel összefüggő kérdéseket. A népnevelők, amikor tettükkel és igaz szavukkal a terv minden mutatójának teljesítésére lelkesítenek, elsők között szóljanak minden üzemben a párt munkájának jelentőségéről. Segítsék még mélyebben felismertetni, hogy a párt zászlajának kiérdemlése kitüntető, elnyerése az egyes emberek munkáján múlik, akárcsak a terv, a vállalás végrehajtása. Az üzemekben fordítsunk nagy figyelmet az exportkötelezettségek teljesítésére, a nyersanyagokkal való takarékosságra. Ahol ezt figyelmen kívül hagyják, ott nem lehet alapos, jó a munka, nem lehetnek komoly esélyesei a pártzászló elnyerésének. Melyik üzemé lesz a Csongrád megyei Párt-végrehajtó bizottság vándorzászlaja az év befejezésével? Erre még nem lehet válaszolni, hiszen az idei évből még hátralévő egy hónap alatt új üzemek kerülhetnek a legjobbak közé. Mindenesetre azt az üzemet illeti meg a zászló, amelynek kollektívája a legszebb eredményt ért el a kiérdemléséért, az évi terv teljesítéséért folyó nemes versengésben. A magyar mezőgazdaság sikerei Ezután a munkás-paraszt szövetségről, a magyar falu újjászületéséről beszélt. Az állami gazdaságokban tett látogatásokról szólva mondotta: — Meggyőződtünk arról milyen nagy sikereket ért el az Önök országának mezőgazdasága. A dolgozó parasztok lelkesen beszéltek arról, hogy a magyar falu szocialista átalakulása megnyitotta a magyar paraszt előtt a boldog, jómódú élet széles útját A Szegedi Cipőgyár egyik tapasztalt, s eredményes munkát végző felsőbőr-szabásza Vajtai László. Tudását, gyakorlati ismereteit nem félti, hanem szívesen tanítja a nála járatlanabbakat a szakmában. Képünkön: Vajtai László a helyes munkamódszerekre tanítja Árvai Évát, aki alig néhány hónapja dolgozik az üzemben. A tanításnak, a gyakorlati ismeretek átadásának nem is marad el az eredménye. , (Siflis felvételei. Fény; SzSv.) S. MAI SZÁMUNKBÓL. Az alsóvárosi Új Élet TSZ zárszámadásának tapasztalatai (3. oldal) A kollektív szerződés végrehajtása a szegedi üzemekben . (3. oldal) "Z^ az egész magyar nép sok sikert kíván a szovjet népnek a kommunizmus építésében A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének találkozója Budapest dolgozóival A Magyar Dolgozók Párja budapesti pártbizottsága, Budapest Főváros Tanácsa és a Magyar—Szovjet Társaság budapesti szervezete szerdán délután a Nemzeti Sportcsarnokban találkozót rendezett a Szovjetunió Legfelső Tanácsának hazánkban tartózkodó küldöttsége és a budapesti dolgozók között. A hatalmas épület már jóval öt óra előtt teljesen megtelt, s a budapesti dolgozók hosszantartó tapssal, forró szeretettel fogadták a Szovjetunió Legfelső Tanácsának a terembe lépő küldötteit. A találkozó elnökségében helyet foglaltak a párt és a kormány vezetői — Ács Lajos, Dobi István, Kovács István, Rákosi Mátyás, Vég Béla, valamint az MDP Központi Vezetőségének, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának, a Minisztertanácsnak számos tagja és politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális életünk számos kiválósága. Az elnökségben foglaltak helyet N. M. Pegov, a Legfelső Tanács Elnökségének titkára vezetésével, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének tagjai is, valamint J. V. Andropov, a Szovjetunió magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A baráti találkozót Kovács István, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség titkára nyitotta meg. Köszöntötte a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldötteit, akiket a jelenlévők újból hosszantartó tapssal, lelkes felkiáltásokkal üdvözöltek. Úttörők virágcsokrokat nyújtottak át a kedves vendégeknek. Kovács István felkérte N. M. Pegovot, a Legfelső Tanács küldöttségének vezetőjét, a Legfelső Tanács Elnökségének titkárát, hogy szóljon a gyűlés részvevőihez. Pegov elvtárs beszéde A találkozó részvevői forró szeretettel köszöntötték a szónoki emelvényre lépő N. M. Pegov elvtársat, aki többek között a következőiket mondotta: — Testvéri támogatásban és kölcsönös segélynyújtásban erősödik és edződik a magyar—szovjet barátság, amelyet mi Önökkel együtt joggal nevezünk öröknek és megbonthatatlannak. (Hosszantartó nagy taps.) — Magyarország felszabadulása után, a magyar népi hatalom létrejötte után e barátság fejlődésének és erősödésének nincs és nem is lehet semmiféle akadálya. (Nagy taps, szovjet—magyar barátság! Hurrál-kiáltások.) Ezután Pegov elvtárs a küldöttség magyarországi élményeiről beszélt. Budapestről szólva többek között a következőket mondotta: — Szeretjük ezt a várost, mert benne, mint tükörben, szemünk elé tárul az országszerte folyó szocialista építőmunka egész nagysága. De leginkább népéért szeretjük ezt a dicső várost, önökért, kedves budapestiek, mert a magyar főváros az önök dolgos keze munkája nyomán újul és szépül. — A főváros dolgozóival való érintkezésünk és mai lelkes találkozónk még jobban megerősíti a népeink közti baráti szálakat. — Élve a hagyományos magyar vendégszeretettel — mondotta beszéde további során —, meglátogattuk Szegedet, Győrt, Veszprémet, Miskolcot, Sztálinvárost, valamint országuk sok községét és más helységét. És mindenütt — a nagy városokban éppúgy, mint az egyszerű falvakban — meleg baráti szeretettel fogadtak bennünket és állandóan tapasztaltuk azt a mély és őszinte baráti érzést, amellyel a magyar nép a szovjet haza népei iránt viseltetik. — Minden városban és faluban sok érdekes, lelkesítő benyomást szereztünk,elénk tárultak a munkás élet legkülönbözőbb megnyilvánulásai. A munka tavaszi áldatként zúg most szerte a magyar földön. Ezután N. M. Pegov, a magyar ipar rohamos fejlődéséről beszélt. Hangoztatta, hogy a Magyar Dolgozóik Pártja vezette magyar munkásosztály sikeresen küzdi le a jobboldali elhajlás káros következményeit és kemény, hősi munkával nagy szolgálatot tesz a szocialista építés ügyének. — Mi láttuk, hogy mekkora lelkesedéssel, lendülettel dolgoznak ezekben a nagyszerű üzemekben a népi Magyarország munkásai. A magyar munkások az új élet igazi alkotói, a munka hősei, a szocialista front harcosai. (Taps.) — Meg kell mondanom azonban, hogy a mai magyar írók, költők, művészek, zeneszerzők sokkal adósai a munkásosztálynak és hőseinek. Nem tévedek, ha azt mondom, hogy a nép olyan műveket vár Önöktől, költő, író, művész, zeneszerző elvtársak, amelyek méltóképp bemutatják lelkesítő, alkotó munkáját, kemény helytállását és élcsapata, a magyar munkásosztály munkahősiességét. (Taps.) — Éljen a hős magyar munkásosztály! ) (N. M. Pegov ezeket, a szavakat a részvevők lelkes tapsától kísérve magyarul mondatta el. A megjelentek lelkesen ünneplik a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan barátságát.) — Meg kell mondani, Kedves Elvtársak, hogy ismerkedésünk a magyar mezőgazdasággal nemcsak sok élénk benyomást hagyott bennünk, hanem láttunk sok olyat is, amit a mezőgazdaságunkban is felhasználhatunk. Önök joggal büszkélkedhetnek azokkal az eredményekkel, amelyeket szép országuk felszabadított dolgozó parasztsága elért. Láttuk — mondotta a továbbiakban — milyen nagy lendülettel dolgozik a magyar értelmiség és milyen hálásan fogadja a nép ezt a nagy és nemes munkát. Becsület és dicsőség a hazáját szerető magyar értelmiségnek, amely lelkes munkával népe boldogulását szolgálja. (Taps) . . . . — Magyarországi tartózkodásunk alatt saját szemünkkel győződhettünk meg arról, hogy a magyar nép egyre szorosabban tömörül a Magyar Dolgozók Pártja és a népi kormány köré. Ez a legfőbb elismerése azoknak a történelmi érdemeknek, amelyeket a párt és a kormány a magyar nép szolgálatában szerzett. (Taps.) — A Magyar Dolgozók Pártjának és a párt harci vezérkarának, a Központi Vezetőségnek bölcs irányításával a magyar nép_ biztosan halad győzelemről-győzelemre * és megvalósítja legszebb álmát: felépíti a szocializmust a Magyar Népköztársaságban. (Taps.) — Kedves Barátaim! Az alkotó munka és a békére való törekvés szorosan egybefűzi népeinket. — Mindannyian sajnáljuk. Befejezésül Kovács István, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség titkára mondott beszédet. — Tisztelt Nagygyűlés, Kedves Elvtársak! — Pegov elvtárs beszédében azt mondta, sajnálja, hogy a delegáció tartózkodása végetért. Mi is nagyon sajnáljuk, hogy már elutaznak. A magyar nép vendégszerető nép. Kérjük, maradjanak tovább, szívesen látjuk nálunk továbbra is drága szovjet barátainkat. (Hosszantartó, lelkes taps.) Mindnyájunk nevében mondhatom, hogy valamennyien szívünkbe zártuk a küldöttség tagjait, drága szovjet elvtársainkat, akiknek látogatása tovább mélyítette barátságunkat a szeretett szovjet néppel. (Nagy taps.) — Büszkén számoltunk be szovjet elvtársainknak eredményeinkről, sikereinkről. De nemcsak eredményeinkről beszéltünk, nem titkoltuk hibáinkat sem. Nyíltan megmondottuk, hogy sikereink, eredményeink közben hibákat is követtünk el. Különösen nagy károkat okozott pártunknak, népünknek a jobboldali opportunista elhajlás. De azt is elmondottuk és erről is meggyőződhettek a szovjet elvtársak, hogy a magyar dolgozó nép pártunk vezetésével sikeresen látott hozzá a hibák, a károk megszüntetéséhez s a Központi Vezetőség márciusi, vanhogy magyarországi tartózkodásunk végéhez közeledik, de sietünk haza, hogy beszámoljunk az önök gyönyörű országáról, a magyar népről, az nők sikereiről és eredményeiről, a szocializmust építő, megfeszített és áldozatos munkájáról. — Dicsőség a Magyar Dolgozók Pártjának, a magyar nép győzelmei szervezőjének és lelkesítőjének! (Szűnni nem akaró lelkes, ütemes taps és felkiáltások: Hurrá! Éljen a párt! Ütemes taps és felkiáltások: Éljen Rákosi! Hosszantartó ütemes taps és felkiáltások: Éljen a szovjet küldöttség! — Éljen a magyar népi kormány! (Lelkes taps.) — Éljen a testvéri magyar nép! (Taps). — Örökké éljen és erősödjék a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan testvéri barátsága! (Hosszantartó, lelkes, ütemes taps és felkiáltások: szovjet—magyar barátság! — Tartós békét akarunk! — Hurrá!) Pegov elvtárs beszéde után felszólalt Komáromi Lajos, a Klement Gottwald Villamossági gyár sztahanovistája, a Szocialista Munka Hőse. A szovjet vendégeknek a főváros dolgozóinak ajándékait Pongrácz Kálmán, Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottságának elnöke és Picker Ignács, a Szocialista Munka Hőse adta át. A szovjet küldöttség nevében P. G. Moszkatov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Revíziós Bizottságának elnöke szívélyes szavakkal mondott köszönetet az ajándékokért,lamint mostani, novemberi ülésének határozataiban megszabott feladatok megoldásához. S e téren már komoly kezdeti eredményeket értünk el. — Kérjük az elvtársakat, ha visszatérnek hazájukba, tolmácsolják a kommunizmust építő hős szovjet népnek a magyar nép, a magyar kommunisták lelkes, testvéri üdvözletét. Mondják meg nekik, hogy az egész magyar nép, s ezen belül gyönyörű fővárosunk, Budapest dolgozói, köztük 335 ezer budapesti kommunista, jó egészséget, sok sikert kíván a szovjet népnek a kommunizmus építésében. (Felkiáltások: Hurrá! — Nagy taps.) — Az Önök jelenléte méginkább erősíti Budapest dolgozóiban azt az eltökéltséget, hogy a békéért, a szocializmus ügyéért vívott küzdelemben a magyar nép egy emberként áljon felszabadítója, a béketábor vezetőereje, a hatalmas Szovjetunió oldalán. (Felkiáltások: Éljen a szovjet—magyar barátság!) — Éljen a kommunizmust építő nagy szovjet nép! Éljen és virágozzék a magyar és szovjet nép örök, testvéri barátsága! Éljen példaképünk, a Szovjetunió Kommunista Pártja és annak Központi Bizottsága! (Hosszantartó, lelkes taps, mindenki feláll.) A lelkeshangú nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget, Kovács István elvtárs beszéde