Délmagyarország, 1955. december (11. évfolyam, 282-307. szám)

1955-12-01 / 282. szám

VTws imzTAiffi mvsuLjZTBcJ XI. évfolyam, 282. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1955. december 1. ­£: Kié lesz a pári­zás A szegedi üzemek sorra csatlakoztak a húsz bu­dapesti ipari vállalat felhívásához, majd ezt köve­­tően a Szegedi Ruhagyár versenyfelhívásához, hogy jól eleget tegyenek az idei tervkötelezettségeiknek, adósság nélkül kezdjék a második ötéves tervünket. A Csongrád megyei Párt-végrehajtó bizottság — amint annak idején ezt is közöltük — vörös vándorzászló­val jutalmazza, tünteti ki azt az üzemet, amelynek a kollektívája a legjobb eredményt éri el az 1955-ös év végéig. Felemelő és lelkesítő a párt zászlajának el­nyeréséért vetélkedni, a kiérdemeléséért folyó ver­senyben részt venni. A pártzászló elnyeréséért az­­ idei évből hátralévő egy hónap alatt még sokat lehet tenni minden üzem­ben. Közvetlen tennivaló Szeged üzemeiben is a ne­gyedik negyedévi és ezzel együtt az egész 1955-ös terv­­kötelesség részleteiben való teljesítése, a termelés megjavítása, a műszaki színvonal növelése. Az ezek­kel összefüggő valamennyi eredmény közelebb viszi az üzemet ahhoz, hogy méltó esélyesévé váljék a pártzászló kiérdemlésének. Az üzemek vállalásokat tettek a termelékenység növelésére, az önköltség kü­lönböző módon való csökkentésére. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a megvalósítása, túlszárnyalása is kell ahhoz, hogy a pártzászló elkerüljön az üzembe, hiszen a jók közül a legjobb kapja. Nemcsak Szeged, hanem az egész megye ipari üzemei vetélkednek a párt zászlajáért, szebb terme­lési eredmények eléréséért. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy több szegedi üzemben a párt­, a szakszer­vezeti és a gazdasági vezetők nem tartják elevenen a párt zászlajáért folyó versenyt, illetve keveset beszél­nek arról, hogy a legjobb eredményt elérő üzemet vándorzászlóval jutalmazzák. Pedig az üzemek dol­gozói szeretnék, büszkék is lennének rá, ha a jó munka nyomában hozzájuk kerülne a vándorzászló. Szükséges és fontos, hogy a versenyszervező munka, a versenyagitáció rendszeresen nyilvánosságra hozza, hol tart terve, vállalása teljesítésében az üzem­rész, az egész gyár. A szakszervezeteknek ilyen irány­ban is alaposabb munkát kell végezniök, elősegítve, hogy valamennyi műszaki és fizikai dolgozó még job­­ban átérezze, milyen jelentőségű a terv teljesítéséért, a pártzászló elnyeréséért tevékenykedni. A Szegedi Ruhagyárban az üzem vezetői és élenjáró dolgozói, akik egyben pártaktivisták, beszélnek a pártzászlóról, arról, milyen feladatokat kell tenni, hogy az üze­mükbe kerüljön. Hatalmas felirat is hirdeti: »Előre a Csongrád megyei Párt-végrehajtó bizottság vándor­zászlajának elnyeréséért!« Több üzemben azonban nem így van. A Szegedi Kenderfonógyárban kicsit megfeledkeztek a pártzászlóról és termelni értekez­leten, vagy más rendezvényeken sem beszéltek róla. Felirat sincs ezzel kapcsolatban. Pedig a Szegedi Ken­derfonóiban is szép eredmények vannak, ez az üzem is — éppen sikerei alapján — egyik komoly esélyese lehetne a zászló elnyerésének, ha ébren tartanák a vezetők az ezzel összefüggő kérdéseket. A népnevelők, amikor tettükkel és igaz szavuk­kal a terv minden mutatójának teljesítésére lelkesíte­nek, elsők között szóljanak minden üzemben a párt munkájának jelentőségéről. Segítsék még mélyebben felismertetni, hogy a párt zászlajának kiérdemlése kitüntető, elnyerése az egyes emberek munkáján mú­lik, akárcsak a terv, a vállalás végrehajtása. Az üze­mekben fordítsunk nagy figyelmet az exportkötele­zettségek teljesítésére, a nyersanyagokkal való takaré­kosságra. Ahol ezt figyelmen kívül hagyják, ott nem lehet alapos, jó a munka, nem lehetnek komoly esé­lyesei a pártzászló elnyerésének. Melyik üzemé lesz a Csongrád megyei Párt-végre­hajtó bizottság vándorzászlaja az év befejezésével? Erre még nem lehet válaszolni, hiszen az idei évből még hátralévő egy hónap alatt új üzemek kerülhet­nek a legjobbak közé. Mindenesetre azt az üzemet illeti meg a zászló, amelynek kollektívája a legszebb eredményt ért el a kiérdemléséért, az évi terv teljesí­téséért folyó nemes versengésben. A magyar mezőgazdaság sikerei Ezután a munkás-paraszt szövetségről, a magyar falu újjászületéséről beszélt. Az állami gazdaságokban tett látogatásokról szólva mon­dotta: — Meggyőződtünk arról milyen nagy sikereket ért el az Önök országának mező­­gazdasága. A dolgozó parasztok lel­kesen beszéltek arról, hogy a magyar falu szocialista átalakulása megnyitotta a magyar paraszt előtt a bol­dog, jómódú élet széles útját A Szegedi Cipőgyár egyik tapasztalt, s eredményes munkát végző felsőbőr-szabásza Vajtai László. Tudását, gyakorlati ismereteit nem félti, hanem szívesen tanítja a nála járatlanabbakat a szakmában. Képünkön: Vajtai László a helyes munkamódszerekre tanítja Árvai Évát, aki alig néhány hónapja dolgozik az üzemben. A tanítás­nak, a gyakorlati ismeretek átadásának nem is marad el az eredménye. , (Siflis felvételei. Fény; SzSv.) S. MAI SZÁMUNKBÓL­. Az alsóvárosi Új Élet TSZ zárszámadásának tapasztalatai (3. oldal) A kollektív szerződés végrehajtása a szegedi üzemekben . (3. oldal) "Z^­ a­z egész magyar nép sok sikert kíván a szovjet népnek a kommunizmus építésében A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének találkozója Budapest dolgozóival A Magyar Dolgozók Pá­rja budapesti pártbizottsága, Budapest Főváros Tanácsa és a Magyar—Szovjet Társaság budapesti szervezete szerdán délután a Nemzeti Sportcsar­­nokban találkozót rendezett a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak hazánkban tartózkodó küldöttsége és a budapesti dolgo­zók között. A hatalmas épület már jóval öt óra előtt teljesen megtelt, s a budapesti dolgozók hosszantartó tapssal, forró szeretettel fogadták a Szovjetunió Legfelső Tanácsának a terembe lépő küldötteit. A találkozó elnökségében helyet foglaltak a párt és a kormány vezetői — Ács Lajos, Dobi István, Kovács István, Rákosi Mátyás, Vég Béla, valamint az MDP Központi Ve­zetőségének, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának, a Mi­nisztertanácsnak számos tagja és politikai, társadalmi, gaz­dasági, kulturális életünk számos kiválósága. Az elnökségben foglaltak helyet N. M. Pegov, a Leg­felső Tanács Elnökségének titkára vezetésével, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének tagjai is, valamint J. V. Andropov, a Szovjetunió magyarországi rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete. A baráti találkozót Kovács István, a Magyar Dolgo­zók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Vezető­ség titkára nyitotta meg. Köszöntötte a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsának küldötteit, akiket a jelenlévők újból hosszan­tartó tapssal, lelkes felkiáltásokkal üdvözöltek. Úttörők vi­rágcsokrokat nyújtottak át a kedves vendégeknek. Kovács István felkérte N. M. Pegovot, a Legfelső Ta­nács küldöttségének vezetőjét, a Legfelső Tanács Elnökségé­nek titkárát, hogy szóljon a gyűlés részvevőihez. Pegov elvtárs beszéde A találkozó részvevői forró szeretettel köszöntötték a szónoki emelvényre lépő N. M. Pegov elvtársat, aki töb­bek között a következőiket mondotta: — Testvéri támogatásban és kölcsönös segélynyújtás­ban erősödik és edződik a magyar—szovjet barátság, amelyet mi Önökkel együtt joggal nevezünk öröknek és megbonthatatlannak. (Hos­­­szantartó nagy taps.) — Magyarország felszaba­dulása után, a magyar népi hatalom létrejötte után e barátság fejlődésének és erősödésének nincs és nem is lehet semmiféle akadálya. (Nagy taps, szovjet—magyar barátság! Hurrál-kiáltások.) Ezután Pegov elvtárs a küldöttség magyarországi él­ményeiről beszélt. Budapest­ről szólva többek között a következőket mondotta: — Szeretjük ezt a várost, mert benne, mint tükörben, szemünk elé tárul az ország­szerte folyó szocialista épí­tőmunka egész nagysága. De leginkább népéért szeretjük ezt a dicső várost, önökért, kedves budapestiek, mert a magyar főváros az önök dolgos keze munkája nyo­mán újul és szépül. — A főváros dolgozóival való érintkezésünk és mai lelkes találkozónk még job­ban megerősíti a népeink közti baráti szálakat. — Élve a hagyományos magyar vendégszeretettel — mondotta beszéde további során —, meglátogattuk Sze­gedet, Győrt, Veszprémet, Miskolcot, Sztálin­vár­ost, va­lamint országuk sok közsé­gét és más helységét. És mindenütt — a nagy váro­sokban éppúgy, mint az egy­szerű falvakban — meleg baráti szeretettel fogadtak bennünket és állandóan ta­pasztaltuk azt a mély és őszinte baráti érzést, amel­­­lyel a magyar nép a szovjet haza népei iránt viseltetik. — Minden városban és faluban sok érdekes, lelke­sítő benyomást szereztünk,­­elénk tárultak a munkás élet legkülönbözőbb meg­nyilvánulásai. A munka tavaszi áldatként zúg most szerte a magyar földön. Ezután N. M. Pegov, a magyar ipar rohamos fejlő­déséről beszélt. Hangoztatta, hogy a Ma­gyar Dolgozóik Pártja­ ve­­zette magyar munkásosztály sikeresen küzdi le a jobbol­dali elhajlás káros következ­ményeit és kemény, hősi munkával nagy szolgálatot tesz a szocialista építés ügyének. — Mi láttuk, hogy mekko­ra lelkesedéssel, lendülettel dolgoznak ezekben a nagy­szerű üzemekben a népi Ma­gyarország munkásai. A ma­gyar munkások az új élet igazi alkotói, a munka hősei, a szocialista front harcosai. (Taps.) — Meg kell mondanom azonban, hogy a mai magyar írók, költők, művészek, ze­neszerzők sokkal adósai a munkásosztálynak és hősei­nek. Nem tévedek, ha azt mondom, hogy a nép olyan műveket vár Önöktől, költő, író, művész, zeneszerző elv­társak, amelyek méltóképp bemutatják lelkesítő, alkotó munkáját, kemény helytállá­sát és élcsapata, a magyar munkásosztály munkahősi­ességét. (Taps.) — Éljen a hős magyar munkásosztály! ) (N. M. Pegov ezeket, a sza­vakat a részvevők lelkes tapsától kísérve magyarul mondatta el. A megjelentek lelkesen ünneplik a szovjet és a magyar nép megbontha­tatlan barátságát.) — Meg kell mondani, Ked­ves Elvtársak, hogy ismer­kedésünk a magyar mező­­gazdasággal nemcsak sok élénk benyomást hagyott bennünk, hanem láttunk sok olyat is, amit a mezőgazda­ságunkban is felhasználha­tunk. Önök joggal büszkél­kedhetnek azokkal az ered­ményekkel, amelyeket szép országuk felszabadított dol­gozó parasztsága elért. Láttuk — mondotta a továb­biakban — milyen nagy lendü­lettel dolgozik a magyar értel­miség és milyen hálásan fo­gadja a nép ezt a nagy és ne­mes munkát. Becsület és dicsőség a hazá­ját szerető magyar értelmiség­nek, amely lelkes munkával népe boldogulását szolgálja. (Taps­) . . . . — Magyarországi tartózko­dásunk alatt saját szemünkkel győződhettünk meg arról, hogy a magyar nép egyre szoro­sabban tömörül a Magyar Dolgozók Pártja és a népi kormány köré. Ez a leg­főbb elismerése azoknak a történelmi érdemeknek, amelyeket a párt és a kor­mány a magyar nép szol­gálatában szerzett. (Taps.) — A Magyar Dolgozók Pártjának és a párt harci ve­zérkarának, a Központi Vezető­ségnek bölcs irányításával a magyar nép_ biztosan halad győzelemről-győzelemre * és­ megvalósítja legszebb álmát: felépíti a szocializmust a Ma­gyar Népköztársaságban. (Taps.)­ — Kedves Barátaim! Az alkotó munka és a békére való törekvés szorosan egybefűzi népeinket. — Mindannyian sajnáljuk. Befejezésül Kovács István, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség titkára mondott beszédet. — Tisztelt Nagygyűlés, Kedves Elvtársak! — Pegov elvtárs beszédé­ben azt mondta, sajnálja, hogy a delegáció tartózkodá­sa végetért. Mi is nagyon saj­náljuk, hogy már elutaznak. A magyar nép vendégszerető nép. Kérjük, maradjanak to­vább, szívesen látjuk nálunk továbbra is drága szovjet ba­rátainkat. (Hosszantartó, lel­kes taps.) Mindnyájunk nevében mondhatom, hogy vala­mennyien szívünkbe zártuk a küldöttség tagjait, drága szovjet elvtársainkat, akik­­nek látogatása tovább mé­lyítette barátságunkat a szeretett szovjet néppel. (Nagy taps.) — Büszkén számoltunk be szovjet elvtársainknak ered­ményeinkről, sikereinkről. De nemcsak eredményeinkről beszéltünk, nem titkoltuk hi­báinkat sem. Nyíltan meg­mondottuk, hogy sikereink, eredményeink közben hibá­kat is követtünk el. Különö­sen nagy károkat okozott pártunknak, népünknek a jobboldali opportunista el­hajlás. De azt is elmondottuk és erről is meggyőződhettek a szovjet elvtársak, hogy a magyar dolgozó nép pár­tunk vezetésével sikeresen látott hozzá a hibák, a károk megszüntetéséhez s a Köz­ponti Vezetőség márciusi, va­nhogy magyarországi tartózko­dásunk végéhez közeledik, de sietünk haza, hogy beszámol­junk az önök gyönyörű orszá­gáról, a magyar népről, az nők sikereiről és eredményei­ről, a szocializmust építő, meg­feszített és áldozatos munkájá­ról. — Dicsőség a Magyar Dol­gozók Pártjának, a magyar nép győzelmei szervezőjének és lelkesítőjének! (Szűnni nem akaró lelkes, ütemes taps és felkiáltások: Hurrá! Éljen a párt! Ütemes taps és felkiál­tások: Éljen Rákosi! Hosszan­tartó ütemes taps és felkiáltá­sok: Éljen a szovjet küldött­ség! — Éljen a magyar népi kor­mány! (Lelkes taps.) — Éljen a testvéri magyar nép! (Taps). — Örökké éljen és erősöd­jék a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan testvéri barát­sága! (Hosszantartó, lelkes, ütemes taps és felkiáltások: szovjet—magyar barátság! — Tartós békét akarunk! — Hur­rá!) Pegov elvtárs beszéde után felszólalt Komáromi Lajos, a Klement Gottwald Villamos­sági­ gyár sztahanovistája, a Szocialista Munka Hőse. A szovjet vendégeknek a főváros dolgozóinak ajándékait Pong­­rácz­ Kálmán, Budapest Fővá­ros Tanácsa végrehajtó bizott­ságának elnöke és Picker Ig­­nács, a Szocialista Munka Hőse adta át. A szovjet kül­döttség nevében P. G. Mosz­­katov, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Revízi­ós Bizottságának elnöke szí­vélyes szavakkal mondott kö­szönetet az ajándékokért,­lamint mostani, novemberi ülésének határozataiban megszabott feladatok megol­dásához. S e téren már ko­moly kezdeti eredményeket értünk el. — Kérjük az elvtársakat, ha visszatérnek hazájukba, tolmácsolják a kommuniz­must építő hős szovjet nép­nek a magyar nép, a magyar kommunisták lelkes, test­véri üdvözletét. Mondják meg nekik, hogy az egész magyar nép, s ezen belül gyönyörű fővárosunk, Budapest dolgo­zói, köztük 335 ezer buda­pesti kommunista, jó egész­séget, sok sikert kíván a szovjet népnek a kommuniz­mus építésében. (Felkiáltá­sok: Hurrá! — Nagy taps.) — Az Önök jelenléte még­­inkább erősíti Budapest dol­gozóiban azt az eltökéltsé­get, hogy a békéért, a szo­cializmus ügyéért vívott küz­delemben a magyar nép egy emberként á­ljon felszaba­dítója, a béketábor vezető­ereje, a hatalmas Szovjet­unió oldalán. (Felkiáltások: Éljen a szovjet—magyar ba­rátság!) — Éljen a kommunizmust építő nagy szovjet nép! Éljen és virágozzék a ma­gyar és szovjet nép örök, test­véri barátsága! Éljen példaké­pünk, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja és annak Köz­­ponti Bizottsága! (Hosszantar­tó, lelkes taps, mindenki fel­áll.) A lelkeshangú nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget, Kovács István elvtárs beszéde

Next