Délmagyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-01 / 27. szám

W/wG 'proletárjai egyesüljetek! BtlHAERORlZAfi AZ MDP CSONGR­Á­DMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XII. évfolyam, 27. szám Ára: 50 fillér Szerda, 1950. február 1. tmm KitMMi A Magyar Sajtó Napja Hatodszor ünnepeljük az illegális Szabad Nép meg­jelenésének évfordulóján a Magyar Sajtó Napját. Ez a nap évről évre szélesebb körű ünneppé válik. A sajtó munkatársain kívül országunk városaiban, falvaiban, üzemeiben és termelőszövetkezeteiben emlékeznek meg e napon a magyar sajtóról, hisz az újságok, a folyóira­tok ma már szorosabban hozzátartoznak a magyar dol­gozók mindennapi életéhez. Ez a jelenség is arra mutat, hogy a mai magyar sajtó megtalálta dolgozó népünk legszélesebb rétegeihez az utat. Megtalálta az utat, mert a demokratikus és kommunista sajtó úttörő mun­káját tekintette példaképnek, az olyan újságokét, mint Táncsics Mihály 1848-ban megjelent lapja, a ,,Munká­sok Újságja”, vagy a Tanácsköztársaság dicső ,,Vörös Ujság”-ja és az ellenforradalom ellen küzdő illegális kommunista újságok, a ,,Kommün”, az „Új Március", a „Kommunista”, a „Dolgozók Lapja”, s olyan újság nyomdokain halad, amelyre mindig és a mai napon, a Magyar Sajtó Napján különös forró szeretettel emléke­zünk meg az 1942. február elsején megjelent illegális Szabad Nép, Rákosi Mátyás elvtárs lapja. Meglőjék­­ a sajtónk az utat, mert az olyan újságírók példáját kö­vették a kommunista sajtó mai munkatársai, mint Ró­zsa Ferenc, a Szabad Nép első szerkesztője és sok más elvtársunk, akik a Horthy-börtönökben szenvedtek, akik­ életüket áldozták, vérükkel öntözték a szabadsághoz vezető utat. A Magyar Sajtó Napján emlékezünk sajtónk hala­dó h­agyományaira, mert ez értéket jelent, számunkra, mert nagy jelentősége van, példájának és útmutatásai­nak eredményeink elérésében. Haladó hagyományunkon kívül van még egy nagy­szerű példánk, amelyre ezen a napon büszkén emléke­zünk: a szovjet sajtó. Világosan mutatja előttünk az utat, mint iránytű vezet bennünket, választ ad minden problémánkra, tanít bennünket, hogy sajtónk zökkenő­­mentesen haladhasson fejlődésének útján. A magyar sajtó is akkor követheti hűségesen hagyományait, akkor méltó igazán a nép bizalmára, ha mindig előre mutat, a párt által kitűzött feladatok vég­rehajtására lelkesíti és szervezi a dolgozókat. Lenin és Sztálin elv­társak nemegyszer hangsúlyozták a kommu­nista sajtónak, mint a tömegek kollektív agitátorának, propagandistájának, szervezőjének, a párt eszmei hir­detőinek jelentőségét. Újságjaink legfontosabb és leg­nemesebb feladata ma a párt nagy eszméinek és politi­kájának propagandája, a dolgozók nevelése, a szocialis­ta építés segítése. Népünk már a második ötéves terv megvalósításán fáradozik. Sajtónk felelősségteljes hivatása, hogy leg­jobb tudásával segítse e nagy munkát. Hogy a terme­lés, a technika fejlesztésének nagyobb lendületére ösz­tönözze a munkásokat, mérnököket, gazdaságvezetőket, hogy a maga erejével is hozzájáruljon ahhoz, hogy dol­gozó népünk az elkövetkezendő esztendőkben a koráb­biaknál nagyobb léptekkel haladhasson előre a felemel­kedés útján. Feladata újságjainknak, hogy figyelemmel kísérjék, hogyan haladnak a tervek végrehajtásai, tár­ják fel és népszerűsítsék a jó módszereket, kezdemé­nyezéseket, napirenden tartsák a párt határozataiban megjelölt feladatokat, szervezzék és mozgósítsák e fel­adatok végrehajtására a dolgozókat. Felemelő tudat a sajtó munkatársainak, hogy amikor a dolgozók panaszát, észrevételét, javaslatát tolmácsolják­, a lapok hasábjain, ezt abban a biztos tudatban teszik, hogy a panaszol­ meghallgatásra és az ügyek megoldásra találnak. Az újságírás — pártfunkció. Az újság szerkesztése pártügy. Ez a kiinduló pont, amely megszabja az újsá­gok, az újságírók elé állított követelményeket. A kom­munista sajtónak hűnek kell lenni a párthoz, harcolni életünk értelméért, harcolni a pártért. Mert a párt nem csak múltunk, de jelenünk és jövőnk is. Ünnepük a magyar sajtót a mai napon nemcsak a hivatásos újságírók, a munkás-paraszt, levelezők, ha­nem ünnepelnek az olvasók is, mert ők nemcsak előfi­zetők és vevők, hanem barátai is a lapoknak. Az újság­gal való kapcsolatuk szilárd és bensőséges, mert eszmei alapon nyugszik. A széles dolgozó tömegek ma már nemcsak olvassák újságjainkat, hanem maguk is gyak­ran közreműködnek az újság írásában, hisz az övéké a sajtó, az ő érdekeiket, gondolataikat fejezi ki. A mi sajtónk a népet szolgálja és csak ezt szolgálhatja ma­radéktalanul. Ebben rejlik a mi sajtónk ereje. Olvasó­ink bíznak benne, tisztelik, mert barátjuknak, segítő­társuknak tekintik, mert a kommunista sajtó együtt dolgozik, együtt harcol velük. Újságjaink, és köztük a „Délmagyarország” is, úgy tudják betölteni hivatásukat, ha még jobban tá­maszkodnak a levelezőkre, a munkásokra, parasztokra és értelmiségiekre, ha jobban támaszkodnak az olva­sókra. Úgy tudja a megyei párt­ végrehajtó bizottságának lapja, a „Délmagyarország” is helyesen és jól segíteni a párt márciusi és novemberi, de valamennyi határoza­tának megvalósítását, ha nemcsak várja, hanem igényli és kéri a munkások, parasztok és értelmiségiek rész­vételét a lap szerkesztésében. A Magyar Sajtó Napja alkalmából arra kérjük ol­vasóink táborát, a levelezőket és külső munkatársakat, mindazokat, akik közreműködnek a lap munkájában, segítsék továbbra is munkánkat, segítsenek kiszélesí­teni a cikkírók és levelezők, az olvasók táborát, hogy Szegeden még több munkás-, paraszt- és értelmiségi kéz írja és még több dolgozó olvassa pártunk helyi lap­ját, a „Délmagyarország”-ot. MAI SZÁMUNKBÓL: VISSZAÉRKEZTEK A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG megbízottaI A POLITIKAI TANÁCSKOZÓ BIZOTTSÁG PRÁGAI ÜLÉSSZAKÁRÓL (2. oldal)­ ­. DÁV DOLGOZÓI A HÁLÓZATI VESZTESÉG CSÖKKENTÉSÉÉRT (3. oldal) IFJÚSÁGI SZÍNPAD SZEGEDEN­­ (4. oldal) A SZEGEDI JÁRÁS ÉLETÉBŐL Földmüvesszövetkezeti felvásárlóink fordítanak nagysi& gendnt a folésfelad­ási küfejezettségek teljesitésére A szegedi járás dolgozó parasztjai becsülettel teljesítik újesztendei beadási kötelezettségeiket Az elmúlt hónapban a sze­gedi járás baromfi és tojás felvásárlási telepei baromfi­ból és tojásból egyaránt rendkívül nagy forgalmat bo­nyolítottak le. Tojásból a sza­bad felvásárlási terveket a legtöbb helyen túlteljesítet­ték, ugyanakkor a beadási kötelezettségek egyenlítésére járó „B“ jegyes tojás felvá­sárlás munkájában nagyfokú lemaradás volt tapasztalható. Kisteleken például 2­­-í*í u •hónapra előirányzott hétezer darab beadásba járó tojásból mindössze csak 1512 darabot gyűjtöttek be. Sándorfalván i­s megtörtént, hogy a föld­re a vesszővel kezet felvásár­lója szabad értékesítésre egy hetipiac alkalmával több mint háromezer tojást vett át, ugyanakkor „B“ jegyre szinte nevetségesen kevésé­, húsz darabot vásárolt fel. Ennek az egészségtelen ál­lapotnak a járás valamennyi községében sürgősen véget kell vetni. A földművesszö­vetkezetek felvásárlói sza­­bad értélkesítésre csak azoktól a gazdáktól vásárolhatnak tojást, akik beadási köny­vükkel igazolni tudják, hogy a negyedévre járó tojás be­adási kötelezettségeiket már teljesítették, így lehetővé vá­lik, hogy üzemi dolgozóink, s a városi fogyasztó közönség olcsóbban jusson ehhez a fontos élelmezési cikkhez. Más esztendőkben új év után a szegedi járás közsé­geiben csaknem mindenütt csökkent a begyűjtési munka lendülete. Nemcsak a dolgozó parasztok, de a tanácsok és a begyűjtési hivatalok dolgozói is így vélekedtek: az év vé­géig van még elég idő a ter­vek teljesítésére. Az efféle gondoskodásból azután sok helyen komoly károk szár­maztak. A beadási kötelezett­ségek teljesítésének haloga­tása adósságot szült, s ennek tisztázása később nagyon ne­héz munkába került. A dolgozó parasztok, a községek vezetői és a begyűj­tési hivatalok dolgozói most okultak ezekből a múlt évi hi­bákból. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a járásnak csaknem valamen­­­nyi községében túlteljesítet­ték eddig a tíznapos begyűj­tési dekádterveket. Hízott sertésből január 20-ig kere­ken 400 mázsával adtak be többet a termelőszövetkeze­tek és egyénileg dolgozó pa­rasztok, mint amennyit az eddig szóló sertésbeadási ter­vük előírt. Január hónap első két dekádjában mindenütt lényegesen túlteljesítették a baromfi begyűjtési terveket is. A baromfi begyűjtési ter­vek teljesítésére vonatkozó­an a második dekád összesí­tett eredménye 121 százalé­kot mutatott. Azonban az utóbbi napokban történt nagymennyiségű baromfi fel­vásárlásról szóló jelentések­ből már arra lehet következ­tetni, hogy a hónapos tervet mindenütt az első két dekád eredményeinél is lényegesen magasabban túlteljesítik. Egyedül a tej- és a tojás begyűjtési tervek teljesítésé­ben tapasztalható némi le­maradás. Tanácsaink s a be­gyűjtési szervek azonban nem engedhetik meg, hogy ezekből a begyűjtési cikkfé­­leségekből adósság szaporod­jon fel. Közösen a termelők­kel azon kell lenni, hogy mindenből határidőre kése­delem nélkül teljesítse min­denki beadási kötelezettsé­gét. Mint ahogy a móra­­halmi tanács és begyűjtési­­ hivatal teszi, a kulákoktól is szigorúan meg kell követelni ezt. Minden begyűjtési köte­lezettségét szabotáló kulákot szigorúan felelősségre kell vonni. Ez a becsületes dol­­gozó parasztok követelése is. Téli élet az üllési Vörös Csillag Termelőszövetkezetben Alszik a természet az üllési határban is. Pihen a fűlő, gyűjti az erőt tavaszra, meg a nyárra. Pihennek a gazdák is. Nem sok dolguk van, csak a jószágok kö­­zü­l egy kevés, azzal pedig h­a­­m­ar készen vannak. Este a jó meleg kemence mellett ismerő­sök, szomszédok, jókarátok ék beszélgetnek a falu és a Világ kis és nagy eseményeiről, vi­tatkozn­ak a múlton, annál töb­bet a jövőn. A falu termelőszövetkezeté­ben, a Vörös Csillagban azon­ban ennél sokkal mozgalmasabb az élet most. Mindenkinek megvan a maga posztja. Pintér István, Papp József, Vörös István és Kocsis Mihály a darálóban dolgoznak reggeltől estig. Czékus István és rajta kívül m­ég néhányan a szerszámok javításával foglala­toskodnak. Csongrádi Imréné, Kónya Györgyné, meg Czékus Viktória az állattenyésztésben találja meg dolgát. Márta Mi­hály, Sózó Antal, Kocsis Mi­­hályné, Csűri Illésné trágyaterí­téssel töltik most az napokat. Ed­dig már 25 holdat trágyáztak meg, s készítettek elő a tavaszi vetéshez. A következő nagy munka a gyümölcs és a szőlő téli mun­káinak elvégzése lesz. Az előké­szítésével Soós Mihályt bízták meg. A múlt évi eredményekkel va­lamennyien elégedettek. Har­minchat forint nyolcvan fillér jutott terményben és készpénz­ben munkaegységenként. Az idén ennél jóval többet akarnak, tízért folyik most is a szövetke­zetben ilyen forgalmas munka. Csongrádi I­re az elnök, Kla­­csák István és az igazgatóság többi tagjai most leginkább a terv­készítéssel foglalkoznak. Tagtársaikkal együtt beszélik meg miből mennyit és hogyan termeljenek az új esztendőben. Eddigi­­ elgondolásuk, az, hogy 30 holdon termelnek négyzetes vetésű kukoricát és 3 hold új gyümölcsöst is telepítenek. A sokféle munka végzése köz­ben van idő agitációra is. Pintér István, Csongrádi Imre, Kocsis Mihály, Soós Mih­ály és a szövetkezet többi népnevelői esténkön sűrűn felkeresik az egyénileg dolgozó szomszédokat, hogy elbeszélgessenek velük a szövetkezet dolgairól. Ebben a munkájukban nagy segítségük­re van Csóki Szilveszter, az is­kola igazgatója, Bilau Éva DISZ- titkár, Tóth János, F­arkas Sán­dor és a DISZ-szervezet többi fiatal tagjai is. A sok beszélge­tés, magyarázgatás nem marad eredmény nélkül. Halász Má­tyás, Barna János, Lajtár Imre, Sándor András, Parkos Dezső és Farkas Sándor dolgozó parasz­tok — és rajtuk kívül még sokan nemrégen közös erővel egy új termelőszövetkezetet alakítottak a faluban. Az újonnan alakult Ifjú Gárda Termelőszövetkezet előtt példaként állnak a Vörös Csillag Tsz tagjai. Tokodi tréla r ▼▼ ww vvvvvvrTVTvvTTvvrvTVvvrvvvrrvA h­osszú töprengések, álmatlan éj­ 1j szakák, pillanatnyi megtorpaná­sok és lelkes nekifutások után elké­szült a Szegedi Hangszerkészítő és Ja­vító Vállalat új hangszerének első mintadarabja. A Selcon teljesen új­szerű, elektroakusztikus megoldású bőgő-típus. Áramvonalas torpedó-for­mája hófehéren csillog s a hollófekete szerelékek szép ívben helyezkednek el rajta. Ezen az új hangszeren jóformán semmi sem vall a bőgő klasszikus for­májára. Jóval kisebb annál, mégis nemcsak megőrzi, hanem fel is fokozza annak egyes tulajdonságait. Az alaki különbségek mellett az tűnik fel legelő­ször, hogy acélhúrok vannak rajta, s ezek olyan érzékenyek, akár a hegedű­húr. A régi bőgő bélhúrjain fizikai megerőltetésbe kerül a hosszú és bra­vúros játék, ezen viszont csak éppen hogy érinteni kell a húrokat, a gya­korlott zenész ujjai alatt máris kipat­tannak belőle a legördöngösebb dal­lamok. Sebők István fiatal műszaki vezető építette meg ezt az elektromos nagy­bőgőt. Több mint fél esztendeje sar­ 1hatja ez az ötlet, s azóta szinte minden szabadidejét erre áldozta. — Nagyon sok nyugtalan éjszakám volt miatta. Hónapokon át kísérletez­tem, míg eljutottam a jelenlegi meg­oldáshoz. Sokszor félre is tettem, mert bele-belefáradtam ■ a sok töprengésbe. De ezzel a mintadarabbal már bátran a szakemberek elé lépek — magya­rázza az új hangszer megszületésének­ történetét. Hát halljuk akkor az számot! új ze­nesze­r­ A SELCOM Cebefe elvtárs megpendíti az egyik húrt s a kis hivatalszobában megrezegnek az ablakok. Olyan hang­erő tódul a húrokról, hogy több régi­­típusú bőgő sem állná vele a versenyt. És úgy búg, mint az orgona: mélyen, méltóságosan. Azután állít a hangerő­­szabályzón. Most gyengébb és lágyabb, de mélyzengésű hangok törnek elő. Egyetlen gyenge érintésre azonban fél percig is rezonál az elektromos be­rendezés, ha éppen úgy szükséges. A mostani bélhúros, vonós bőgőkön kép­telenség ilyen időtartamú hangot kiját­szani. A Selcon a forte és piano min­den árnyalatára képes s ugyanakkor hangterjedelmében sem marad el a régi bőgők mögött. Ennél azonban még jóval több elő­nye is van. A béthúros régi bőgök drága külföldi anyagból készülnek — a Selconnak minden darabja hazai anyag­ból való. Az új hangszer húrgarnitúrája legalább öítszerte olcsóbb, mint a ré­gié. És ehhez vonó sem kell. De az a kimerítő izommunka is megszűnik, amit a másik bőgő gyakran megkíván. Különösen a tánczenekarok együtte­sébe illeszkedik bele jól ez az új hang­szer. A modern tánczene ma már épít az elektromos hangszerekre és ezek­nek külföldön igen n­agy divatja van.­­Arról azonban még nem érkezett hír, hogy valahol építettek volna a Selcon­­hoz hasonló bőgőtípust. Így elsősorban mint export-lehetőség szerepel gyár­tása az üzem terveiben. Természetesen a magyar tánczenekarok érdeklődése is várható,­­mert a Selcon egészen új lehetőségeket nyújt a tánczene fejlő­déséhez és valószínű, hogy a bőgőjá­­ték megkönnyítése a bőgőre í a zene­számokra is befolyással lesz. K Kecskés Sándor, a Hungária tánc­­zenekarának bőgőse, már megte­kintette ezt az újdonságot és nagy volt a meglepetése. Még szokatlan a keze* hez, de egy-kettőre megbarátkozna vele, s már barátkozik is, mert csütör­tökön este ő fogja bemutatni a meg­hívott szakemberek előtt a Hungáriá­ban. Van még néhány igazítani való a Sch­­­onon, de annyi már bizonyos, hogy a bemutató után hamarosan megkezd­heti a vállalat első önálló hangszeré­nek sorozatgyártását. Néhány ipari tanuló is dolgozik a vállalatnál. Ők munkaidő után gyak­ran az üzemben maradtak Sebők elv­­társsal. Különösen Révész István se­gédkezett nagy buzgalommal. Komoly hasznát is vette. — Engem nagyon érdekelt: hogyan születik meg egy új hangszer? Magam is izgultam Sebők elvtárssal, de meg­érte. Ha egyszer majd én is rászánom magam ilyesmire, már nem kell vakon botorkálnom — mondja a tanulságot. S­ebők elvtárs nem akar megpi­henni mostani sikere után. Egy olcsón előállítható elektromos orgona megépítésének gondolatát forgatja fe­jében. Munkája nemcsak azért jelen­tős, mert hangszergyártásunkat ki akarja zökkenteni a mozdulatlanság­ból, hanem azért is, mert a mellette tanuló fiatalokban is ébresztgeti az al­kotás szenvedélyét. (—n —n)

Next