Délmagyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-04 / 104. szám

9ELMAGYARORSZÁGPéntek, 1956. május 4. 2 Ünnepélyesen fogadták az Angliából hazatérő Bulganyin és Hruscsov elvtársakat Április 30-án érkezett vissza a Szovjetunióba Bulganyin, a Szovjetunió M­inisztertanácsának elnöke és Hruscsov, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Elnöksé­gének tagja. A szovjet vezetők fogadására Moszkvában nagy­gyűlést hívtak össze. A nagy­gyűlésen Bulganyin és Hruscsov elvtársak beszédet mondottak. A Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke beszédében azt hangsúlyozta, hogy az angliai látogatás alkalmából a békés egymás mellett élés szovjet kül­politikája maradéktalanul iga­zolódott és általában sikeresnek kell tartani a tárgyalások és a lá­togatás eredményeit. Az Angliá­val való viszony javulása nem­csak az országok közti növekvő bizalom kezdete, nemcsak új szakasz kezdete a kapcsolatok és az együttműködés kiterjesztésé­ben, hanem a béke és az egész világon megteremtendő jó kap­csolatok fejlesztésének általános ügyét is szolgálja — mondotta Bulganyin elvtárs.­Hruscsov elvtárs arról beszélt, hogy a párt és a szovjet kor­mány amellett szállt síkra, hogy széles kapcsolatokat létesítsen a világ valamennyi népével és kapcsolatokat teremtsen a szocialista pártokkal. „A kommunista és szocialista pártok közt sok kérdésbe­n különbözőek a szempontok, elvi nézeteltérések állnak fent. A dolgozók érdekében azonban a jelenkori munkásmozgalom leg­főbb és alapvető kérdéseiben kapcsolatok lehetnek és kapcso­latoknak kell lenni közöttük" — mondotta Hruscsov elvtárs, majd így folytatta: „Csakis a reakció­soknak előnyös a munkásosztály különböző osztagainak elkülö­nülése és a reakciósok félnek a legjobban ezeknek az osztagok­nak az egységétől. Befejezésül kijelentette Hrus­csov elvtárs: „Készek vagyunk felül emelkedni a személyes sér­téseken és provokációs kiroha­násokon, amelyek­et a labouris­­ták egyes vezetői a Szovjetunió Kommunista Pártja ellen elkö­vettek és ennek ellenére bele­mehetünk abba, hogy kapcsola­tokat teremtsünk az angol labor­­istákkal, ha részükről megnyil­vánul a kellő megértés és kí­vánság. Világos, hogy az ilyen kapcsolatok igen fontosak Ang­lia és a Szovjetunió dolgozóinak érdekében A nagygyűlésen felszólalt Tu­­poljev akadémikus a TU–104 típusú lökhajtásos repülő terve­zője, amely általános figyelmet vont magára Angliában és kiér­demelte valamennyi szemlélő ki­tűnő véleményét. Felszólalt Kur­­csatov akadémikus is, aki el­mondotta, hogy nagy büszkeség­gel látta, hogy a Szovjetunió az atomtudomány és a technika legtöbb területén túlszárnyalta Angliát. Ezt követően a moszk­vai nagygyűlésen határozatot fo­gadtak el a dolgozók, amelyben mélységes megelégedettségüket fejezték ki a szovjet vezetők Angliai tárgyalása felett. Katonai díszszemle, ünnepi felvonulás a moszkvai Vörös téren Moszkvában a Vörös téren május elseje alkalmából meg­tartották a hagyományos kato­nai díszszemlét. A mauzóleum mellvédjén a kommunista párt és a szovjet kormány vezetői foglaltak helyet. Sok külföldi vendég is megtekintette a Vörös téren rendezett május elsejei ün­nepséget. Megjelent a Magyar Népköztársaság országgyűlésé­nek kü­ldöttsége, a Német Demo­kratikus Köztársaság népi ka­marájának, a Belgrádi Népi Bi­zottságnak a küldöttsége, a Fran­cia Szocialista Párt képviselői, az angol energetikus küldöttség tagjai, több mint 20 ország szakszervezeti és munkáskül­döttei és mások. A díszszemle előtt G. K. Zsu­­kov marsall, a Szovjetunió hon­védelmi minisztere mondott be­szédet. Hangsúlyozta, hogy a szovjet nép békében és barát­ságban óhajt élni minden or­szág népeivel. De a szovjet nép figyelemmel kíséri a béke ellen­ségeinek mesterkedéseit és meg­teszi a szükséges lépéseket szo­cialista állama védelmi képessé­gének további megszilárdítására. „Az elsőrendű haditechnikával ellátott szovjet fegyveres erő ál­lamunk biztonságának hű őr­zője és megbízható biztosítéka. A szovjet fegyveres erők min­dig készen állnak arra, hogy becsülettel és méltó módon tel­jesítsék a haza iránti kötelessé­güket“. **- mondotta Zsukov marsall. A beszéd után tüzérségi sortűz dördült, majd a hatalmas fúvós­­zenekar a Szovjetunió himnuszát játszotta. Ezután ünnepi indu­ló hangjaira megkezdődött a díszszemle. Ugyanakkor a Vörös tér felett légi parádé zajlott le. Szabályos alakzatban lökhajtásos repülőkgépek zúgtak el a tér felett A katonai díszszemle után megkezdődött a moszkvai dol­gozók május elsejei ünnepi fel­vonulása. Négyszázezer budapesti dolgozó színpompás felvonulása Borús volt az ég, hűvös az idő, de ez egyáltalán nem za­varta meg a budapesti dolgozók színpompás május elsejei felvo­nulását. Pontosan 9 órakor a Sztálin- Szobor mellvédjén elfoglalták helyüket a párt és a kormány vezetői: Apró Antal, Ács Lajos, Dobi István, Erdei Ferenc, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kovács István, Mekis­­ Jó­­z­sef, Rákosi Mátyás, Szalai Bé­la, Bata István, Piros László, Egri Gyula. A mellvéden fog­lalt helyet Szabó Pál, a Haza­fias Népfront Országos Tanácsá­nak elnöke, Szakuli József, a DISZ Központi Vezetőségének első titkára, Szűcs Lajos, az MDP Budapesti Pártbizottságá­nak titkára. Az emlékmű mel­letti tribünökön a meghívott vendégek fogadták a budapesti dolgozók május elsejei felvonu­lását, amely a béke és a prole­tár nemzetköziség jegyében zaj­lott le. Három órán át mintegy 400 ezer budapesti dolgozó vonult fel. A menetet több száz vörös­­zászlót hozó fiatal nyitja meg, majd 7 oszlopban vonul el a főváros kerületeinek végelátha­tatlan menete: Budapest hős munkásosztálya. Csodálatosan szép volt a mintegy 20 ezer ifjú és leány vidám menete. Ifjú­munkások és diákok, fiúk és leányok, piros-nyakkendős út­törők, a magyar sportolók leg­jobbjai, a MOHOSZ fegyelme­zetten menetelő oszlopai a fővá­ros ifjúságának öntudatát, lelke­sedését tükrözték. Amikor 12 óra után befejező­dött a budapesti dolgozók gyö­nyörű májusi felvonulása, a né­zők ezrei oda sereglettek a mell­véd köré. Sok ezer ember ha­talmas éljenzésben, tapsviharban tört ki, éltették pártunkat, kor­mányunkat. Népünk vezetői ezután lejöttek a mellvédről, s egy ideig még elbeszélgettek a köréjük sereglő dolgozókkal. Egy jól sikerült bemutatóról Vasárnap a Juhász Gyula Művelődési Házban mutatta be műsorát a Vasútforgal­­mi Technikum a „Ságvári Endre kulturális seregszemle" ke­retében. Elsőnek a színjátszók sze­repeltek. Csehov: Jubileum című művét adták elő. Meg­lepően komoly felkészültség­ről és igen nagy ügyszeretet­ről tettek tanúbizonyságot mind a szereplők, mind a rendező. Látszik, hogy a sze­replő tanulók és a rendező tanár sokat foglalkozott a feladattal. Középiskolások erejét erősen próbára tevő feladatra vállalkoztak, de ezt a feladatot megoldották és jól oldották meg. Ezt mondhatjuk el az ének­karról is. 150 tagú énekkar mutatta be hű tolmácsolás­ban Kodály, Bárdos, Mihály András, Behár György és Makarov szerzeményeit. A nagy lelkesedés és szorgalom itt is meghozta a maga gyü­mölcsét. Megérdemelt sikert, tapsokat kapott az énekkar. Példát vehetne a töb­bi kö­zépiskola is a Vasútforgalmi Technikumtól. Legnagyobb közönségsikere persze a tánckarnak volt. önálló — nem könyvből vett — helyi táncot mutattak be. Összefoglalva elmondhat­juk, ha minden iskola, intéz­mény és üzem művészeti cso­portjai a fentiekhez hasonló lelkesedéssel és ügyszeretet­tel készülne a bemutatókra . Szeged művészeti színvo­nala tekintetében példamuta­tó lehetne az országban, mint ahogy a Vasútforgalmi Technikum példa volt a vá­rosban. (WALDMANN) — A színháztörténeti kiál­lítás rendezősége kéri, hogy akinek Krecsány Ignácról, a szegedi színház századforduló ideji híres igazgatójáról kép van birtokában, a mai nap folyamán kölcsön, vagy ma­gas áron eladásra adja át a TTIT titkárságán (Horváth Mihály u. 2. II. em.) — Sebők György zongora­művész az ifjúsági bérletso­rozat keretében vasárnap dél­után 5 órakor tartja zongora­hangversenyét a Zeneművé­szeti Szakiskola hangverseny­termében. A „A szegedi színház tör­ténete” című kiállítás szom­baton nyílik meg a Hazafias Népfront Széchenyi téri nagytermében. A kiállítás gazdag anyaga méltón tükrö­zi majd a szegedi színház 100 éves művészi munkáját. Az egykori dokumentumok nagy részét a szegedi Somogyi Könyvtár, valamint több nagy vidéki kulturális intéz­mény bocsátotta rendelkezés­re a nagyszabású kultúrtör­téneti kiállításhoz, Megjelent a A­t­m­f­ifi­­~~ ~ Tükör legújabb száma Május elsejére jelent meg a Szegedi Tükör új száma, amelynek színházi része fő­ként a 100 éves jubileummal és a sikeresen felújított „Leányvásár“-ral foglalkozik. Beszélgetéseket olvashatunk ezenkívül a színház több mű­vészével: In­ke Lászlóval és Mikilósy Györggyel, az új Jászai Mari-díjasokkal, va­lamint Sugár Mihállyal és Décsy Györgyivel. Érdekes cikk eleveníti fel a Szegedi Munkásszínpad egy emelke­­zetes május elsejéjét. Számos hír, kisebb tudósítások és különféle közlemények tük­rözik ebben a számban is Szeged kulturális életének főbb eseményeit. Tartalmas filmismertetések, a szokásos színház- és moziműsor, sze­reposztások teszik teljessé és gazdag képanyaga teszi még színvonalasabbá a Szegedi Tükör legújabb szám­át. — Dinnyés Ferenc festő­művész, íryűjteményes­­ kiállí­tását hétfőn délelőtt 11 óra­kor nyitotta meg Dénes Leó elvtárs, a megyei jogú városi tanács elnöke, a Móra Fe­renc Múzeum Horváth Mi­hály utcai képcsarnokában. A neves szegedi művész kiál­lítását május közepéig tekint­hetik meg Szeged dolgozói. Amerikai—szovjet jegyzékváltás a „Tuapsze“ szovjet tartályhajó legénységének hazatéréséről Moszkva (TASZSZ) A wa­shingtoni szovjet nagykövet­ségre április 25-én jegyzék érkezett az Egyesült Államok külügyminisztériumától a­­ Tuapsze­ szovjet tartályha­jó 5 volt tengerészének 1956. április 7-én az Egyesült Ál­lamokból a Szovjetunióba történt elutazásával kapcso­latban. A Szovjetunió washingtoni nagykövetsége április 30-án válaszjegyzéket intézett az Egyesült Államok külügymi­nisztériumához, amelyben mint alaptalant, elutasítja az említett jegyzéknek azt az ál­lítását, amely szerint a Tuap­sze tartályhajó 5 szovjet ten­gerészének az Egyesült Álla­mokból a Szovjetunióba tör­tént hazatérésével kapcsolat­ban az ENSZ-ben működő szovjet képviselet tagjai a képviseletre vonatkozó szabá­lyokkal összeegyeztethetetlen cselekményeket követtek volna el. Április 7-én az Idlewildi repülőtéren — hangzik a to­vábbiakban a válaszjegyzék­ben — mielőtt a szóbanforgó szovjet állampolgárok fel­szálltak volna a repülőgépre, az amerikai bevándorlási hatóságok külön kihallgat­ták a szovjet állampolgáro­kat és így teljes mértékben meggyőződhettek arról, hogy a szovjet tengerészek szabadon kifejezésre jutta­tott kívánságuknak megfe­lelően hagyták el az Egye­sült Államokat. Itt meg kell jegyezni, hogy a szovjet állampolgárok önma­gában véve jogtalan kihall­gatását a bevándorlási ható­ságok hivatalnokai megen­gedhetetlenül durva módsze­rekkel végezték. Az a tény, hogy a hazatért szovjet állampolgárok eluta­zásánál jelen voltak az ENSZ- ben működő szovjet képvise­let munkatársai, semmikép­pen sem tekinthető olyan el­járásnak, amely összeegyez­tethetetlen a képviselet sza­bályaival. Magától értetődik, hogy egészen természetes volt A. A. Szoboljevnek, az ENSZ-ben működő állandó szovjet képviselőnek jelenléte is a repülőtéren azokkal a szovjet állampolgárokkal együtt, akik kikísérték haza­induló honfitársaikat. A szovjet nagykövetség fel­használja az alkalmat annak kijelentésére, hogy az ENSZ-ben működő szov­jet képviselet mindig szi­gorúan betartotta és be­tartja az Egyesült Államok és az Egyesült Nemzetek Szervezete között az ENSZ székhelyére vonatkozólag létrejött egyezmények ren­delkezéseit. Ilyen körülmények között az amerikai külügyminisztérium jegyzékében az ENSZ-ben működő szovjet képviselet munkatársaival szemben tá­masztott alaptalan igényeket csupán kísérletnek lehet te­kinteni arra, hogy elvonják a közvélemény figyelmét a Tuapsze tartálygőzös szovjet tengerészeit az Egyesült Ál­lamokban jogtalanul vissza­tartó amerikai hatóságok megengedhetetlen eljárásá­ról. A szovjet nagykövetség emlékeztetett a szovjet ten­gerészek hazaszállítása ügyé­ben az amerikai külügymi­nisztériumhoz intézett előző felhívásaira és követeli, há­rítsák el az akadályokat az elől, hogy visszatérhessen csa­ládjához a Tuapsze tartály­hajónak az Egyesült Álla­mokban még mindig vissza­tartott 4 tengerésze: Jere­­menko, Ivanykov Nyikolov, Szolovjov és Tatarnyikov és tegyék számukra lehetővé, hogy szabadon dönthessenek hazatérésükről. Walter Ulbricht és Otto Grotewohl levele a Német Szociáldemokrata Párt vezetőségéhez Berlin (MTI) A Neues Deutschland csütörtökön kö­zölte:­­Walter Ulbricht elv­társ, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bi­zottságának első titkára és Otto Grotewohl elvtárs, a párt politikai bizottságának tagja április 26-án levelet küldött a Német Szociálde­mokrata Párt vezetőségének, Erich Ollenhauer elvtárs, pártelnök kezeihez. Kétségtelen, hogy Német­ország munkásosztályának közös érdekei és céljai van­nak — hangzik a levélben —, jóllehet a munkáspártok kö­zött bizonyos véleménykü­lönbségek állnak fenn. Közös érdekeink és céljaink meg­felelő alapot nyújtanak a megegyezéshez. Elérkezett­nek tartjuk az időt ahhoz, hogy a megegyezés elősegíté­sére mindkét részről tegye­nek meg mindent az ellenté­tek és az akadályok kiküszö­bölésére. A Német Demokratikus Köztársaság Minisztertaná­csa, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bi­zottságának javaslata alap­ján, ajánlotta a köztársaság elnökének, hogy kegyelmez­zen meg minden olyan sze­mélynek — saját állításuk szerint a Német Szociálde­mokrata Párt tagjainak —, akik vétettek törvényeink el­len, akik különböző kémköz­­po­ntok szolgálatában álltak. Ezek a bíróságok által elítélt személyeik kárt okoztak a Német Demokratikus Köz­társaságnak, tehát nem párt­állásuk, vagy eltérő politikai felfogásuk miatt büntették meg őket. Hisszük, hogy e személyek szabadon bocsátása lényegesen elősegíti az alap­talan előítéleteknek és más akadályokna­k­ az áthidalását, amelyek a németországi mun­káspártok megegyzésének útjában állnak. Azonban nem szabad kétségnek felmerül­nie a tekintetben, hogy a Né­met Demokratikus Köztár­­ságban, épp úgy, mint min­den más államban, ezután is megbüntetik a törvény ellen vétőiket. Úgy véljük, elvárhatjuk a Német Szociáldemokrata Párt vezetőségétől, hogy a maga részéről mindent megtesz a munkáspártok megegyezését szolgáló akadályok kiküszö­bölésére. E célhoz vezető lé­pést jelentene, ha a Német Szociáldemokrata Párt úgy­nevezett »Keleti Irodája«, amely lényegileg nem más, mint a Német Demokratikus­­ Köztársaság ellen irányuló diverziós és kémikközpont, ha­ladéktalanul megszüntetné aknamunkáját. Ilyen szerv fenntartására nincs szükség. Mindenkor készek vagyunk tárgyalni arról, hogy vala­mennyi közös érdekű kérdés­ben kölcsönösen tájékoztas­suk egymást. Mindenkor ké­szek vagyunk a nyugat-né­metországi szociáldemokrata elvtársak küldöttségeit ven­dégül látni, hogy a helyszí­nen saját szemükkel győződ­hessenek meg róla, mit alkot­tak dolgozóink. Hisszük, hogy ez a helyes út, amely közelebb visz ben­nünket a munkáspártok meg­egyezéséhez. Reméljük, hogy önök is meg vannak győződ­ve a megegyezés szükségessé­géről­. — Tűz ütött ki gondatlan­ságból május elsején kora­­délelőtt a Széchenyi tér 2/a. számú ház­­ emeletén Hava­­lecz Istvánné lakásában, mi­közben a sétányon folyt az ünnepi felvonulás. A tűzre a ház előtti villamosmegállónál figyeltek fel és azonnal érte­sítették az ügyeletes rendőrt, aki felnyitotta a lakást. A szoba berendezése javában égett már, a kisiető tűzoltók fojtották el a lángokat, és megállapították, hogy a tűz­eset gondatlanságból szárma­zott: a villamos melegítő­párnát bekapcsolva az ágy­ban felejtette a lakó, mikor elsietett a felvonulásra, Megkezdődött az építőművészek II. konferenciája Csütörtökön délután az új vá­rosháza tanácstermében megkez­dődött a Magyar Építőművészek Szövetségének II. konferenciája. A magyar építész társadalom fon­tos tanácskozásán megjelent Szí­jártó Lajos építésügyi miniszter, Lux László építésügyi miniszter­­helyettes, Kenyeres Ágnes, a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége tudományos és kulturális osztályának helyettes vezetője, Trautmann Rudolf, az országos építésügyi hivatal el­nöke, Brutyó Lajos, az Építő Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke, szá­mos Kossuth-díjas építészünk, egyetemi tanárok, valamint a társművészetek több kiváló kép­viselője. Weichinger Károly Kossuth­­díjasnak, az Építőipari és Köz­lekedési Műszaki Egyetem ta­nárának megnyitó szavai után Major Máté Kossuth-díjas egye­temi tanár, az Akadémia levele­ző tagja, a Magyar Építőművé­szek Szövetségének elnöke mon­dott beszámolót. A nagy tetszéssel fogadott el­nöki beszámoló után Szendrői Jenő Ybl-díjas főtitkári beszá­molója következett, az amerikai legfelső bíróság döntése New York (TASZSZ). Az amerikai legfelső bíróság a na­­pokban olyan döntést hozott, hogy a „Felforgató Tevékeny­sé­­get Ellenőrző Hivatal“ vizsgálja felül az Amerikai Kommunista Pártnak a Mccarran-törvény alapján történő úgynevezett nyílt­vántartásbavételről szóló határo­­­atát. Mint ismeretes, a Mccari­ran-törvény előírja az összes olyan szervezet nyilvántartásba* vételét, amelyet a hivatal a „kom* munista akció“, vagy a „kom* munista front ” szervezeteine­k kategóriájába sorol. A nyilván*­tartásbavétel megtagadását a törvény 5 évi börtönbüntetéssel és 10 ezer dollár pénzbüntetés­­sel bünteti. A legfelső bíróság úgy döntött, hogy a hivatalnak a Kommunista Pártra vonatkozó említett határozata kétes bizo­­nyítóitokon alapul. A Daily Worker szerkesztősé­­gi cikkében helyesli a legfelső bíróságnak ezt a döntését, mint „a Bill Of Right (azaz az alkot*­mányos törvényesség) helyreáll­í­tásáért vívott harc „részlege”, de igen fontos győzelmét, én egyúttal ismét felhívja a figyel* met a hivatásos besúgórendszer felhasználásának megengedhetett­len módszereire, amelyekhez amerikai igazságügy-minisztérium folyamodik. Brownell igazságügyminiszter az Atlantic Cityben (New Yersy állam) megjelenő Times szerint a legfelső bíróság e határozatai­nak, — amely lényegében tör­vénytelennek minősíti a Kom­­munista Párt üldözését — szel­­lem­e ellenére kijelentette, hogy „az Egyesült Államokban teljes erővel folytatni fogjuk kampá­­nyunkat a Kommunista Párt el­­len“. — Az elmúlt hét szombat­ján mutatta be a szegedi Nemzeti Színház operett« együttese Jacobi: Leányvásár című nagyoperettjét. Azóta minden előadáson zsúfolásig megtöltötték a színház néző­­terét a szegedi dolgozók. A főszerepeket Iván Margit, Papp Teri, Décsy Györgyi, Benkő Béla, Sugár Mihály, Lakky József és Apor László játsszák nagy sikerrel. A színház zenekarát Ujj József vezényli. A látványos táncok koreográfiáját Sallay Eta és Mezey Károly tervezték. A nagy sikerrel fogadott elő- előadás Horváth Jenő művé­­szi rendező­ munkáját dicséri.

Next