Délmagyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-01 / 128. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZEGED VÁROS ÉS A SZEGEDI JÁRÁS DOLGOZÓINAK LAPJA XII. évfolyam, 128. szám Ara: 50 fillér Péntek, 1956. június 1, Együtt a dolgozó parasztokkal Már heteik óta népes parasztgyűléseken vitatják meg a pártszervezetek és pártbizottságok a szegedi já­rásban azoknak a középparasztoknak az ügyét, akiket annak idején kulákoknak minősítettek és jogtalanul megsértették. A hiba onnan származott, hogy a párt pa­rasztpolitikáját nem a valóság gondos tanulmányozása alapján, nem a dolgozó parasztokkal közösen hajtottuk végre legtöbb községben, hanem felületesen, szubjektív elgondolások szerint, a kis- és középparaszti tömegek­től elzárkózva. A többi között Ásotthalomra is kiszállt 1953 tavaszán az úgynevezett Dancs-brigád és egyik napról a másikra 35—40 középparasz­tot zárt ki a ter­melőszövetkezetekből azon a címen, hogy kizsákmá­nyolok, kulákok. Így történhetett meg, hogy a falusi dolgozó tömegek kezdtek visszahúzódni a politikai te­vékenységtől, keveset törődtek az ország gondjaival és csökkent a termelési kedvük. A párt erejét éppen az mutatja, hogy a Központi Vezetőség 1953 júniusi határozata óta, de különösen mióta a XX. kongresszus élesen feltárta a személyi kultuszból eredő hibákat, nagyon határozottan hozzá­fogott a szocialista törvényesség megszilárdításához és ahhoz, hogy a megbántott dolgozó parasztok elfoglal­hassák megérdemelt helyüket a falu közéletében és a termelőszövetkezetekben. A párt hívására Röszkén, Balástyán, Mórahalmon és a többi községben olyan nagy tömegek vettek részt a parasztgyűléseken és, an­­­nyian szólaltak fel a kis- és középparasztok közül, hogy ilyenre már régen nem volt példa a szegedi járásban. Ásotthalmon a múlt héten hét parasztgyűlést szervez­tek a kommunisták, egy-egy gyűlésen 70—300-an­ jelen­tek meg és rövid idő alatt alaposan, felelősségteljesen megvitatták az osztályharc jelenlegi, helyi problémáit a XX. kongresszus útmutatása alapján. Megvitatták, hogy kik a tisztességes középparasztok a községben, akiknek barátságára, szövetségére szükség van a szo­cializmus felépítésében és kik a kizsákmányolók, akik ellen — ha megsértik népköztársaságunk törvényeit — továbbra is következetes osztályharcot kell folytatni. Elmondották az összegyűlt dolgozó parasztok — szülte egymás szavába kapcsolódva —, hogy Szögi Sándor sem volt soha kulák a mega művelte 18 holdján, csu­pán azért bántak vele úgy, mert nazarénus hitet vall és egyszer olyanokat mondott, hogy a község egyes ve­zetői megharagudtak rá. Ez,„i történt a tizenöt holdas Gardi Imrével és még vagy száz dolgos parasztember­rel Ásotthalmon. Most valamennyien elégtételt kaptak a falu nyilvánossága előtt. Ez a nyilvánosság ugyanak­kor továbbra is elítélte a kulákokat, Göndör Pált és­­ még tizenhét-tizennyolc társát, akik tényleg mindig ki­zsákmányolásból éltek. Mindezt csak a dolgozó parasztok segítségével, az ő meghallgatásukkal tudta elintézni a párt. Mi a magya­rázata annak, hogy a járás termelőszövetkezeti tagjai, egyéni gazdái ilyen nagy aktivitással vettek részt a ku­­láklistára tett középparasztok ügyeinek rendezésében? Az, hogy a falvak dolgozó tömegei meglátták, észre­vették: a párt nemcsak szavakban, hanem tetteikben is bebizonyította: kész minden erővel a XX. kongresszus szellemében helyreállítani a pártélet lenini szabályait, az állami élet demokratizmusát, továbbá kész biztosí­tani parasztpolitikájának helyes gyakorlati alkalmazá­sát. A határozott cselekvés, az őszinte beszéd, a követ­kezetes politika az oka, hogy szinte ugrásszerűen meg­nőtt a szegedi járásban is a párt tekintélye, a dolgozó parasztok bizalma a párt iránt. * A hibák gyökeres felszámolásának — ez egészen természetes —, máris mutatkozik a kedvező hatása a tavaszi mezőgazdasági munkákban. A parasztgyűlések nagy eredménye az is, hogy a pártszervezetek vezetői közvetlenül meg tudták magyarázni: a második ötéves terv, a szocializmus alapjainak lerakása nagy feladato­­­kat ró a dolgozó parasztokra, vagyis a termelőszövet­kezetek fejlesztésével egyidejűleg szükséges 27 száza­lékkal emelni a mezőgazdaság terméshozamait. Népne­velő­ munka, politikai eszmecsere folyik a parasztgyűlé­seken, ahol az egyéni gazdálkodók is megértik: az ál­lam messzemenően segíti őket, hogy az eddiginél sok­kal többet tudjanak termelni önmaguk és az egész or­szág hasznára. Nyilván ezeknek a gyűléseknek is kö­zük van ahhoz, hogy jelenleg mindenfelé hajnaltól szür­kületig kapálják, permetezik a szőlőt és nagy szorga­lommal végzik az egyéb növényápolást. Sokat beszélnek mostanában a dolgozó parasztok a pártról, a párt helyes politikájáról. Helyeslik a párt in­tézkedéseit és az a véleményük, hogy helyeslésüket az állampolgári fegyelem példás megtartásával fejezik ki. Ezért most arra van szükség, hogy a községi pártszer­vezetek és pártbizottságok szigorúan érvényesítsék a kollektív vezetést és mielőtt határozatot hoznak, a pártmunkások és népnevelők segítségével mindenkor hallgassák meg a dolgozó lakosság véleményét. Csak így tudják elkerülni a hibákat, így tudják eredménye­sen irányítani a község politikáját.___________________ Ha <da»án három évolwr Apró Antal elvtárs pártnapot tart a Vásárhelyi Mérleggyár nagy szerelőcsarnokában Apró Antal elvtárs, az MDP Politikai Bizottságának, tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese ma dél­­után három órakor a Mérleggyár nagy szerelőcsarnokában pártnapot tart a hódmezővásárhelyi üzemek, tsz-ek, hiva­talok, gépállomások, állami gazdaságok dolgozói részére. Apró elvtárs beszédében a második ötéves terv, valamint a fontosabb bel- és külpolitikai időszerű kérdésekkel fog­lalkozik. Hegedű­s András elvtárs beszéde bel- és külpolitikánk időszerű kérdéseiről Ahogy a múltban, a jövőben is a munkásosztály helytállása lesz az alapja további fejlődésünknek Munkásgy­űlés a Rákosi Mátyás Művekben Hegedűs András elvtárs szerdán az RM Művek mun­kásgyűlésén, a dolgozók kér­déseire válaszolva bel- és külpolitikánk több fontos kérdését ismertette. Beveze­tőben arról beszélt, hogy or­szágunkban a XX. kongres­­­szus hatására a dolgozók sokkal kezdeményezőbben lépnek fel, s mondják el vé­leményüket fejlődésünk leg­fontosabb kérdéseiről. Pártunk Központi Vezető­sége és kormányunk azt akarja, hogy ez az egészsé­ges folyamat tovább folyt.­Hegedűs elvtárs a továb­biakban az ötéves terv irány­elveivel kapcsolatos vitában felvetődött problémákkal foglalkozott. Sokan felvetik — mondot­ta —, hogy a párt és a kor­mány miképpen gondolja biztosítani a dolgozók élet­­színvonalának 25 százalékos emelését? Elérhető-e ez a cél? Az életszínvonal emelé­sét úgy szeretnénk végrehaj­tani, hogy az egy keresőre eső bér, s annak vásárlóere­je legalább 25 százalékkal növekedjék. Az elmúlt évek­ben az egy keresőre eső bér vásárlóereje 1949-hez viszo­nyítva nem emelkedett jelen­tősen. A második ötéves terv elő­irányzatának ebből a szem­pontból nagyon lényeges vál­tozása az, hogy az egy kere­sőre eső jövedelmet, azaz az átlagos havi kereset tényle­ges vásárlóerejét akarjuk 25 százalékkal növelni. Ez viszont a dolgozók élet­­körülményeinek megjavításá­ban jelentős lépés lesz. De az életszínvonal 25 százalékos növekedését csak úgy lehet elérni, ha ugyanakkor gyor­san növekszik az egy mun­kásra eső termelési érték is, aminek viszont egyik lefon­­tosabb feltétele a műszaki színvonal fejlesztése. A mű­szaki színvonal fejlesztésé­nek pedig igen fontos eszkö­ze a beruházások célszerű felhasználása. Sok helyes vélemény és javaslat hangzik el a terv­vitában. De a kiindulópont A jó minőségű munka igazi megbecsülését csak akkor tudjuk elérni, ha a bérek megállapításánál nagyobb hatáskört adunk az üzemek és az egyes gyárrészlegek vezetőinek. A minőséget ugyanis nehéz központi ren­­deletekben előírni, százalék­ban mérni, helyi ismeretekre van szükség. Hegedűs elvtárs ezután be­szédében válaszolt az egyik idős szakmunkás kérdésére, aki a múlt hét péntekén tar­tott megbeszélésen azt kér­dezte a Minisztertanács el­nökétől, miként akarja biz­tosítani a kormány az öreg szakmunkások megfelelő bé­rezését, azokét, akik normá­jukat már nem tudják telje­síteni? Hegedűs elvtárs rá­mutatott, hogy az idős szak­munkásokra nagyobb szak­tudást igénylő munkákat kell bízni, messzemenően be kell vonni őket a fiatalok képzé­sébe, tanfolyamokon okta­tóknak kell felhasználni őket stb. Ugyancsak idősebb szak­munkások panaszkodtak a Minisztertanács elnökének a nyugdíjtörvény fogyatékos­ságai miatt. — A SZOT elnöksége — mondotta Hegedűs elvtárs — tudjék, s a dolgozók, elsősor­ban a munkások — ismerve országunk helyzetét — véle­ményükkel, építő javaslata­ikkal és bírálataikkal segít­sék kiküszöbölni az előreha­ladásunkat gátló hibákat. Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy az ország fontos kérdéseiről a Köz­ponti Vezetőség és a kor­mány tagjai gyakrabban be­széljenek a dolgozókkal, os­­­szák meg az ország vezetésé­nek gondját és baját a mun­kásokkal, a dolgozó parasz­tokkal és értelmiségiekkel, sokszor nem számol a lehető­ségekkel. Jó néhány­an itt az RM Művekben is úgy vé­lekednek, mintha a beruhá­zások növelésére korlátlanul lennének lehetőségeink. Igaz, hogy e kívánságok önmaguk­ban legtöbbször jogosak, de ha mindezeket az igényeket kielégítenénk, akkor a nem­zeti jövedelem szétosztásá­ban újra aránytalanság ke­letkezne, túlzottan sokat for­dítanánk beruházásokra, és csak keveset lehetne adni az életszínvonal növelésére. Megismétlődne az a hiba, amelyet az 1953 júniusa előtti években követtünk el Ahhoz, hogy egy munkás­ra több termelési érték jus­son, nemcsak új gépekre van szükség, hanem talán min­denekelőtt arra, hogy rendet teremtsünk az anyagellátás­ban. Külkereskedelmi helyze­tünk javítását szolgálja az is, hogy a Minisztertanács el­nöksége úgy döntött: jobban be kell vonni termékeik kül­földi értékesítésébe az ipari üzemeket és egyes ipari üze­mekre rá is bízta termékeik értékesítését. Az anyagellátás hiányosságainak oka az is, hogy sok hiba van még a termelés megszervezésében. S ebben nemcsak az ipari üze­mek vezetői a hibásak, ha­nem a központi irányítás is. A selejt elleni küzdelem­ben, a minőség megjavításá­ban nagyon fontos feladat­nak tartjuk a bérezési rend­szer további megjavítását és egyben a minőségi ellenőrzés megszigorítását, a Minisztertanáccsal karölt­ve most dolgozik a nyugdíj­rendelet módosításán, s a cél az, hogy a visszásságokat megszüntessük, s a sok évti­zedes munkát megfelelően honoráljuk. Az életszínvonal emelésének feltételeiről szól­va Hegedűs elvtárs beszélt a munkafegyelemről és a dol­gozók helyes elosztásáról. — Sok helyen azt kérdik — folytatta —, milyen intéz­kedésekkel akarjuk az élet­­színvonalat az előirányzott mértékben növelni. Ha az életszínvonal tervezett növe­lése számára az anyagi felté­telek biztosítottak, akkor alapjában véve kétféle mód­szerrel élünk­­ majd: emel­jük a munkabéreket és csök­kentjük az árakat. A munkabérek emelésével fo­kozatosan ki kell küszöbölni a bérrendszerben még ma meglé­vő aránytalanságokat és igazság­talanságokat, az árak csökkenté­sével pedig elérjük, hogy a dol­gozók ugyanabból a keresetből többet tudnak vásárolni. Az idén is alkalmaztuk az életszínvonal emelésének ezt a két módját- A munka termelé­kenységnek tavalyi növekedése lehetővé tette, hogy olyan árié­,­szállítást hajtsunk végre, amely évi 900 millió forintos megtaka­rítást jelent a dolgozóknak. Igaz, hogy kevés élelmiszerre vonat­kozott. Nem tudtuk csökkenteni a hús és a zsír árát. Ennek az oka kézenfekvő. A mezőgazda­­sági termelés emelése lehetővé tette ugyan, hogy megjavítsuk a város ellátását, de ah­hoz még nem elégséges, hogy az árcsök­kentés esetén bekövetkező na­gyobb fogyasztást is fedezni tudjuk. A párt és a kormány nagy erőfeszítéseket tesz a mezőgaz­dasági termelés növelésére; így akarja lehetővé tenni majd hogy a következő években az élelmi­szerek árait is csökkenthesse. Hegedűs elvtárs ezután a túl­óráztatások, a hóvégi hajrák ká­ros kihatásairól, majd a dolgozók lakásgondjairól és a kormány lakásépítési terveiről beszélt. A dolgozók életkörülményei­nek megjavításában az egyik leg­fontosabb és egyben a legnehe­zebb feladat: a lakásellátás. A lakáskérdés különösen nagy gondja a városi lakosságnak. Több lakást kell építenünk. 1950-től 1955-ig mintegy 130.000 lakás épült az országban. A má­sodik ötéves tervben pedig, mintegy 200.000 új lakás építé­se szerepel. A lakásépítkezést olcsóbbá kell tennünk. Ennek legfontosabb feltétele a lakásépítő-ipar kor­szerűsítése. A lakásépítkezés meggyorsítá­sát kívánta a Minisztertanács elősegíteni azzal is, hogy állami támogatással lakóházépítő szö­vetkezetek létesítését kezdemé­nyezte. A lakóh­áz-szövetkezetek a második ötéves terv során Hegedűs elvtárs azután­ az ál­lamapparátus és a gazdasági igazgatás egyszerűsítéséről be­szél­t. Az állami szervek munkáját sok jogos kritika éri — mon­dotta. Dolgozóink különösen gyakran bírálják állami szerveink bürokratikus intézkedéseit. A helyi vezetők jogkörének és felelősségének növelését akadá­lyozza tervezésünk, anyaggaz­dálkodásunk, pénzgazdálkodá­sunk, statisztikai adatszolgáltatá­sunk jelenleg még erősen kötött és bonyolult rendszere. A Minisztertanács a múlt hét keddjén megtárgyalta az egyszerűsítés további felada­tait és célul tűzte ki, hogy e területeken is rendet teremt. De rendkívül fontos az is, hogy a dolgozók és különö­sen a helyi vezetők, ne álta­lános szólamokkal lépjenek fel a bürokrácia ellen, ha­nem tegyenek gyakorlati ja­vaslatokat arra, hogyan le­hetne egyszerűbben és ol­csóbban megoldani a felada­tokat. A szocialista törvényesség­ről szólva Hegedűs elv­társ megállapította: a bürokrácia elleni harc mellett az egyik legfontosabb feladat, hogy az állami­­ szervek minden dol­gozóját — bármilyen beosz­tásban is legyen — törvé­nyeink tiszteletére, a szocia­lista törvényesség szigorú be­tartására neveljék. E tekintetben még sok a tennivaló, bár az elmúlt egy­két esztendőben sok súlyos hibát jóvátettünk. De nem­csak a hibák kijavítása a fel­adat, hanem a szocialista tör­i dolgozók béremeléséről szól­va Hegedűs elvtárs elmondotta, hogy a Minisztertanács minapi rendelete, amelynek értelmében az alacsony fizetésű időbéresek alapbérét felemelik havi 650 Ft­­ra , évente 170 millió forintot jelent. Ezt az intézkedést továb­biak fogják követni. A béremelés összkihatása egy évre 800 millió lesz. Béremelést olyan szakmákban akarunk az idén végrehajtani, amelyekben a bérszínvonal különösen alacsony. A párt és a kormány nagy gondot fordít azonban arra, hogy a 800 millió túlnyomó részét a termelésben részvevő munkások kapják, mintegy 25.000 lakást fognak felépíteni, sok állami kedvez­ménnyel. A lakásprobléma meg­oldására más intézkedéseket is teszünk. A Minisztertanács már másfél éve elrendelte a hivatali helyiségek egy részének lakások­ká történő visszaalakítását. A lakáselosztással kapcsolatban a Minisztertanács kötelezte a mi­nisztereket és a tanácsokat arra, hogy a lakások kétharmadát a termelésben közvetlenül résztve­vő dolgozók kapják meg. Intézkedések történnek olyan 14—18 éves fiatalok mu­nkába­­állítására és szakmai továbbkép­zésére, akik az általános iskola elvégzése után nem tanulnak to­vább középiskolákban, illetve az MTH iskolákban. Évente mintegy 20.000 ilyen fiatalról van szó. Elhelyezésükről az üzemekben kell gondoskodni olyképpen, hogy csökkentett munkaidővel és ennek megfelelő bérezéssel alkalmazzák őket, vényesség további megszi­lárdítása az államapparátus minden láncszemében, s ilyen módon annak biztosítása, hogy törvénytelenségek soha többé elő ne forduljanak. A szocialista törvényesség megszilárdítása érdekében több intézkedés történt. A közelmúltban megjelent a társadalmi tulajdon védelmé­ről szóló törvény módosítása, amelyre a társadalmi tulaj­don kisebb, 200 forinton aluli megkárosítását, vagy meg­rongálását — ha nem ismét­lődő esetről van szó — az eddigi büntető eljárás helyett szabálysértési, illetve üzemi, vállalati fegyelmi eljárásra utalja. A Minisztertanács nemrég az Elnöki Tanács elé terjesztett egy olyan tör­vénytervezetet, amely sok, eddig bűntettnek minősített cselekményt szabálysértésnek minősít. Ilyen ügyekben te­hát nem a bíróságok, hanem a tanácsok mellett felállított szabálysértésekkel foglalkozó bizottságok járnak el a jövő­ben. Ugyancsak ezt a célt szolgálják a Munka Tör­vénykönyve végrehajtási uta­sításának módosításai és a társadalmi bíróságok felállí­tása. A kormány a párt útmuta­tása alapján mindent elkövet azért, hogy az államigazga­tásban a bürokratikus mód­szerek helyét az ügyek ér­demi és gyors elintézése fog­lalja el, hogy az állami mun­ka minden fokán a kérdések eldöntésénél törvényeink és (Folytatás a 2. oldalon) Az életszínvonal emelésének kérdése A bérek emelése és az árak csökkentése A lakásellátás A bürokrácia elleni harc

Next