Délmagyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-01 / 180. szám

r CFIMflGYARORSZÁ­GSzerda, 195«. augusztus 1. Az országgyűlés vitája a kormány beszámolója fölött (Folytatás az 1. oldalról) a hibák kijavítására, a gyorsabb előrehaladás legfőbb biztosítéka, fására. Hangsúlyozta, hogy a majd a Központi Vezetőség 1956. dolgozó néptömegek aktivitása július 18—20-i ülésén elfogadott alkotó bírálata és segítőkészsége határozatát méltatta. A Központi Vezetőség határozata választ ad egy egész sor problémára — mondotta Vég Béla elvtárs A határozat — mondotta — vi­lágos és biztos utat mutat, vá­laszt ad egy sor régen vitatott problémára, megjelöli a szocia­lista építőmunkában előttünk álló feladatokat. Dolgozó né­pünk helyesli a határozatot, egyetért vele. Különösen egyet­ért azzal, hogy a vitás kérdések lezárásával a figyelmet a múlt hibáiról a jelen és a jövő felada­taira irányítsuk. A továbbiakban a Miniszterta­nács beszámolója alapján, ahhoz csatlakozva, gazdasági életünk néhány kérdéséhez szólt hozzá. Kiemelte az anyag- és energia­­gazdálkodás megjavításának fontosságát Az energiaellátás megjavításá­val kapcsolatban hangsúlyozta: a legmesszebbmenő takarékosság és az energiahordozók termelésé­nek további növelése szükséges, hogy a következő év elején meg­­felelt kezdő tartalékkészletek adjanak rendelkezésre. Az anyagellátásról szólva han­A továbbiakban hangsúlyozta, hogy az előttünk álló gazdasági feladatok megoldásához a legna­gyobb szervező erőt a második ötéves terv jelenti. Ebből kö­vetkezik, hogy jelenleg is és az elkövetkezendő években is e terv megvalósítására kell összpontosí­tani a párt, az állam szervező, vezető, irányító munkáját, dol­gozó népünk alkotó tevékenysé­gét. A mi terveink állami tervek, kiélező erejű törvényt jelente­nek. Ugy Maakkor a tervezésnek a tömegek, alkotó kezdeményezé­sére kell támaszkodni, amely fejlődésünk meggyorsításának új lehetőségeit hozza felszínre. Pártunk, államunk, dolgozó népünk előtt álló gazdasági fel­adatok sikeres megvalósításának döntő előfeltétele, hogy m­in­den ingadozás nélkül folytassuk az ország, ezen belül a gazdasági élet, s a gazdasági vezetés demo­kratizálását, s ezen keresztül biztosítsuk a magasabb színvo­nalú gazdasági vezetést. A ter­melés jobb megszervezése, s a dolgozók egyre növekvő anyagi szükségleteinek minél jobb kielé­gítése megköveteli a már eddig megtett gazdasági intézkedéseken túl a még meglévő túlzott cent­ralizálás fokozatos kiküszöbölé­sét; ma A Minisztertanács elnöke, Hegedűs András elvtárs beszá­molóját illetően két kérdéshez szeretnék hozzászólni. Az egyik a szocialista demokratizmus kér­dése, a másik — ahogyan He­gedűs elvtárs kifejezte magát — az írókkal való félreértések, il­letőleg nézeteltérések ügye, — kezdte beszédét, majd így foly­tatta: Döntő fontosságúnak tartom, s mint a cselekvés vezérfonalát, csak helyeselni tudom azt az elvet, hogy ezután a vezetést nem az utasítások, direktívák, intern és egyéb rendeletek töm­kelege, hanem a fő irányelvek alapos, meggondolt kidolgozása és az elmélyült, a korrekcióra menetközben is kész ellenőrzés fogja jelenteni, amivel mint kö­vetkezmény, az jár majd, hogy megnő az alsóbb szervek, első­sorban a helyi tanácsok feladata és jelentősége, illetőleg a tanácsok is fontosabb kérdé­sekben nem a végrehajtó bizott­­ság, hanem a plénum, a teljes tanácsülés határozatai alapján fognak működni. Ezután így folytatta: köztu­domású. S hogy milyen­­ zéles és milyen egyetértő visszhan­got váltott ki pártunknak és kormányunknak az a kezde­ményezése, hogy falvaink nyilvános gyűlésen, minden kispünnényt pontosan méli ©­­goztatta, tekintettel arra, hogy az anyagellátás azok közé a kér­dések közé tartozik, melyek leg­inkább foglalkoztatják az ipar dolgozóit, a pártnak és a kor­mánynak fokozott erőfeszítéseket kell tenni az anyagellátás meg­javítására. Az anyagellátás meg­javítását országos üggyé kell ten­ni, a pártszervezeteknek, szak­­szervezeteknek és az állami szer­vezeteknek össze kell fogni és szervező, felvilágosító munkával, valamint a szükséges gazdasági intézkedések megtételével kell elősegíteniök az anyagellátás megjavítását. Fel kell használni a cél elérésére a szocialista mun­kaversenyt is. A feladat nem könnyű, de biztos vagyok ab­ban, ha a párt, a kormány, a szakszervezetek és a gazdasági szervek a dolgozókra támaszkod­va hozzáfognak e feladatok meg­oldásához, az első eredmények rövidesen meg lesznek — mon­dotta. Népünkben nagy alkotó erők rejlenek. Feladatunk ezek felszín­re hozása és a nép, a szocialista haza érdekében való felhaszná­lása. Bátran kell támaszkodni a dolgozókra, meg kell hallgatni vé­leményüket és javaslataikat, ki kell kérni tanácsaikat, s ha ezek helyesek — és többnyire helye­sek — intézkedni kell megvalósí­tásukra. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határo­zatai, a Minisztertanács elhang­zott beszámolója nagyszerű táv­latokat nyitnak dolgozó népünk előtt Most mindannyiunk előtt az a feladat, hogy a helyes ha­tározatok végrehajtására moz­gósítsunk minden erőt. Nem kétséges, hogy dolgozó népünk ugyanúgy, mint a múltban an­­­nyiszor, erejét nem kímélve fog dolgozni azon, hogy szocialista hazánk építésében előttünk álló feladatokat mind sikeresebben oldjuk meg. A Hegedűs András elvtárs által előterjesztett beszámolót elfogadta. Kiss Imre országgyűlési kép­viselő a Veszprém megyei ta­nácsok munkájával, Molnár Er­nő országgyűlési képviselő pe­dig több budapesti problémával foglalkozott, majd Urbán Ernő képviselő szólalt fel; gelve vegyék le a kuláklis­táról ártatlanul megbé­­lyegzett középparasztokat, s amikor erről beszélünk, sok­szor és joggal hivatkozunk a nép megsértett igazságérzeté­re. De kérdem, nem félmeg­oldásnak tartja-e a név igaz­­ságérzete azt az estet, amikor a középparasztok lekerülnek ugyan a kuláklistáról s erköl­csi, sőt anyagi kárpótlásuk érdekében is nagyon helyesen intézkedés történik, viszont az a funkcionárius, aki köz­tudomásúan személyes bos­­­szú, vélt érdemhajhászás, vagy egyéb hasonló okok mi­att tört a vesztükre, továbbra is a helyén marad, nem von­ják felelősségre. Urbán Ernő egy példát említett és hozzá­fűzte: Nem azért hoztam fel ezt a példát, hogy valami ge­nerális intézkedést sürgessek itt. Azt azonban szeretném megérni, hogy ilyen esetek­ben a járási és megyei tanács igenis, statuáljon példát. Az egyszerűsítés nem lehet tüneti kezelés —! És még egy dolgot, a szocialista demokratizmussal kapcsolatban. Bár a beszá­moló is hangsúlyozta, hogy nehéz, bonyolult ügyről, bizo­nyos értelemben az egész ál­lamgépezet munkastílusának átállításáról is van szó, ja­vasolnám, hogy a sajtóban, rádióban, de a mi saját mun­kánkban, a képviselői mun­kában is kapjon hangot a bi­zalom és a türelem többszöri, okosan megindokolt kérése. Meg kell magyaráznunk, hogy az olyan önmagukban helyes intézkedések, mint az egyszerűsítés, vagy a bürok­rácia elleni küzdelem álta­lában, csak olyanok, mint a helyi, a tüneti kezelés. Nem véletlen, úgy gondolom — és Hegedűs elvtárs is arra hi­vatkozott —, hogy eddigi kí­Ezután az elnök bejelentet­te: a beszámolóhoz több hoz­zászóló nincs, így a vitát be­zárta. Az elhangzottakra He­gedűs András, a Miniszterta­nács elnöke válaszolt. — Tisztelt Országgyűlés, Képviselő Elvtársak! A vitá­ban felszólaló képviselő elv­társak helyeselték a Minisz­tertanács beszámolóját eddigi tevékenységéről és azokat az elgondolásokat és terveket, amelyeket a Minisztertanács beszámolója az előttünk álló feladatokkal kapcsolatban is­mertetett. Én ezért a zárszó­ban nem kívánok kitérni­­ minden képviselő elvtárs fel­szólalására, csupán azokkal a kérdésekkel szeretnék foglal­kozni, amelyeket a képviselő elvtársak felszólalásaikban a beszámolóval kapcsolatban javaslatként, vagy a Minisz­tertanács működésével kap­csolatban bírálatként felve­tettek. Schátz elvtárs és Földvári elvtárs is igen erő­teljesen vetették fel saját te­rületük fejlesztésének problé­máit. Achátz elvtárs Pécs vá­rosi fejlesztését. Földvári elv­­társ Borsodét, a borsodi ipar­vidék fejlesztését. Azt hiszem mindkét elvtársnak igaza van. Tervezésünkben az el­múlt években a területi ter­vezés elvei, tehát az egyes te­rületek komplex fejlesztésé­nek szempontjai nem érvé­nyesültek megfelelő módon. A minisztériumok az egyes területek fontosságát más­képp és másképp értelmezték. Ez természetes is. Másképp értelmezi mondjuk Pécs fon­tosságát a Kohó- és Gépipari Minisztérium, mint a Vegy­ipari Minisztérium, vagy a Mezőgazdasági Minisztériu­mok valamelyike. A terület­tervezés jelentősége Ezért ezen a kérdésen, ame­lyet Achátz elvtárs és Föld­vári elvtárs felvetett, mi úgy igyekszünk segíteni — s a Minisztertanács már hozott is ilyen határozatot —, hogy az egyes megyei tanácsok vég­rehajtó bizottságai, illetve a kiemelt négy város végrehajtó bizottságai tervjavaslatot ké­szítenek a Minisztertanács­nak. Amikor a Miniszterta­nács az éves terveket jóvá­hagyja, nemcsak az egyes mi­nisztériumok tervjavaslatait hagyja jóvá, hanem jóvá­hagyja a megyei végrehajtó bizottságok, illetve a kiemelt városok végrehajtó bizottsá­gai által előterjesztett terv­­javaslatot is. Ez a módszer módot ad arra, hogy az egyes területek fejlesztésének kér­déseit együttesen tudjuk vizs­gálni. Persze, ha segít is ez a módszer, rögtön hozzá kell tennem: mindazt a sok kér­dést, amit Achátz elvtárs és Földvári elvtárs itt elmon­dott, nem fogjuk tudni nyom­ban megoldani. Ezeknek a megoldásához idő kell. A kérdések egy része olyan — azt azonnal hozzátehetem —, amely sürgős megoldásra vár. Ilyen kérdésnek tartom pél­dául Pécs vízellátásának to­­vábbjavítását. Feltétlenül nagyon komolyan kell foglal­koznunk ezzel, s meg kell ol­dani. Ennyit a területi ter­vezéssel kapcsolatban. Földvári elvtárs nagyon ha­tározottan­ vetette fel a beru­sérleteink az egyszerűsítésre nemegyszer újabb hivatalo­kat szültek. Az írókkal való nézeteltérésekből a nézetek teljes egysége lesz •— Végül néhány szót. —• ahogy Hegedűs elvtárs kife­jezte magát — az írókkal va­ló félreértések, illetve nézet­­eltérések dolgáról is. Mi volt szerintem a lényege ezeknek a félreértéseknek, illetve né­zeteltéréseknek? Bizonyos tü­relmetlenség, csak részben in­dokolt aggodalom amiatt, hogy a XX. kongresszus ta­nulságainak alkalmazása a húzasok kérdését és bírálta ebből a szempontból a Mi­nisztertanács munkáját. Azt hiszem teljesen jogos a kér­dés felvetése kritikai módon. A beruházás az a területe a népgazdaságunknak, ahol a legkkirívóbbak az elmúlt évek­ben elkövetett mulasztások. A Minisztertanács látja en­nek a kérdésnek fontosságát. Ezért egyszerűsítettük a be­ruházásokat, a beruházások előkészítését. A beruházások jóváhagyását a Miniszterta­nács a maga számára csak a legfontosabb beruházásoknál tartotta fenn, egyébként a be­ruházásokat a miniszterek hagyják jóvá. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartottuk azt is, hogy központosítani tudjuk erőinket a legfonto­sabb beruházásokra. A faluni panaszok orvoslásáról Földvári elvtárs elmondot­ta még, hogy a falun több olyan panasz van, amit gyor­sabban kellene orvosolni. Azt hiszem, ebben sok az igaz­ság, de engedje meg Földvári elvtárs hogy hozzá­tegyem: ezeknek a kérdéseknek az orvoslása nagyon nagy mér­tékben a helyi szervektől függ. Ezt nem azért mondom, mintha a felelősséget egysze­rűen a helyi szervekre akar­nám hárítani. Végső fokon minden hibáért, amit a helyi szervek elkövetnek, a Mi­nisztertanács is felelős. De szeretném felhívni a figyel­met arra, hogy sok lehetősé­get nem használnak ki helyi szerveink az ilyen panaszok orvoslására, amelyet pedig ki lehetne használni. Mi bízunk államapparátu­sunk dolgozóiban és ezért bátran és határozottan aka­runk azon az úton haladni, mi sajátos magyar viszonya­inkra, vagy kési­k, vagy ha történik is ilyen irányú kí­sérlet, az a bátorság, a kellő következetesség hiánya, s a személyi kultusz maradvá­nyainak fel nem számolása miatt csak fél megoldást hoz­hat, — mondott a többi kö­zött, majd így folytatta: — Ezekre a nézetekre adott csattanós választ a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének júliusi plénu­ma, s teremtett új helyzetet az irodalmi életben is. Biztos­ra lehet venni, hogy a nézet­eltérésekből mihamarabb a nézetek teljes egyetértése lesz, s ezt művek is fogják bi­zonyítani, hogy a helyi tanácsok vég­rehajtó bizottságainak, azok elnökeinek és az igazgatók­nak sokkal nagyobb hatás­kört adunk azért, mert bí­zunk bennük. Ugyanakkor azonban meg kell mondani, hogy államap­parátusunkban vannak olyan típusú dolgozók, akik nem oda valók. Ezeket ki kell tenni az államapparátusból. Először persze bírálni kell, de ha a bírálat nem segít, ki kell tenni. Ezután az országgyűlés el­nöke a Minisztertanács elnö­kének beszámolójával kap­csolatban a következő hatá­rozati javaslatot terjesztette az országgyűlés elé: Az országgyűlés jóváha­gyólag tudomásul veszi a Minisztertanács beszámoló­ját az 1955. novemberi ülés­szak óta kifejtett tevékeny­ségéről és egyetért azon el­gondolásokkal és tervekkel, amelyeket a Minisztertanács beszámolója az ipar s a me­zőgazdaság további fejleszté­sére, a gazdasági vezetés megjavítására, a dolgozó nép anyagi és műveltségi színvo­nalának emelésére, az állami s a gazdasági élet demokra­tizmusának széleskörű ki­bontakoztatására javasol. Az országgyűlés teljes mértékben helyesli és jóvá­hagyja a kormány külpoliti­kai tevékenységét, megbíz­za a Minisztertanácsot, hogy az államok közötti együtt­működés ma már széles kör­ben elfogadott, ismert alap­elve alapján határozottan és következetesen folytassa külpolitikai tevékenységét, erősítse testvéri együttmű­ködésünket a szocialista v­­Nagyon helyeslem azokat a javaslatokat, amelyeket a képviselőtársak az egyszerű­sítéssel kapcsolatban elmon­dottak. Ezek a javaslatok mind abban az irányban ha­ladnak, hogy megfontoltan, a kérdést nem az akta olda­láról nézve nyúljunk hozzá az államapparátus munkájá­nak megjavításához, és hogy az egyszerűsítést ne tekint­sük egyszerűen egyes rubri­kák megszüntetésének, ha­nem a kérdést a másik ol­dalról is nézve, az egyszerű­sítéssel együtt hajtsuk végre a szocialista demokratizmus fejlesztését és államappará­tusunk bizonyos mértékig új rendszereinek kifejlesztését. Engedje meg a tisztelt Or­szággyűlés, hogy végezetül a Minisztertanács nevében megköszönjem azt a bizal­mat, amely a Miniszterta­nács munkája iránt a hozzá­szólásokban megnyilvánult, megköszönjem azt a bizal­mat, amely megmutatkozott abban, hogy a felszólaló kép­viselőtársak egyetértettek a Minisztertanács beszámoló­jával, és elfogadták a terve­ket, elgondolásokat. Enged­jék meg, hogy megköszön­jem azt a bizalmat is, amely abban mutatkozott meg, hogy a képviselőtársak bí­rálták a Minisztertanács munkájának fogyatékossá­gát. lágrendszer országaival, s mindenekelőtt a Szovjetunió­val, továbbá a szocializmust építő Jugoszláviával, vala­mint minden békeszerető or­szággal. Az országgyűlés felhívja a kormányt, hogy a jövőben is tegyen meg minden tőle telhetőt a nem­zetközi feszültség csökken­­téséhez való hozzájárulás ér­dekében s biztosítsa, hogy országunk képviselete az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében is elősegítse a ma­gasztos cél elérését, a népek közötti barátságot, a tényle­ges leszerelés megvalósítá­sát s ezzel együtt az egész világ békéjének és vala­mennyi ország biztonságá­nak megvalósítását. A nem­zetközi feszültség csökken­tése s az általános béke és biztonság megszilárdítása az alapja annak, hogy népünk még magabiztosabban foly­tathassa békés építőmunká­ját megújhodott szocialista hazánk felvirágoztatására. Szavazás után az ország­­gyűlés a Minisztertanács el­nökének beszámolóját s az előterjesztett határozati ja­vaslatot egyhangúlag elfo­gadta. (Taps.) A tervezetnek a tömegek kezdeményezésére kell támaszkodni A középparasztok sérelmeinek orvoslásáról Hegedűs András elvtárs válasza A határozati javaslat = HMEK) — Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének első titkára jú­lius 31-én, kedden fogadta Renato A. Giardinit, az Olasz Köztársaság távozó budapesti rendkívüli követét és megha­talmazott miniszterét. — Magyarország csatlako­zott az Egyesült Nemzetek kiváltságairól és mentességei­ről szóló egyezményhez. A csatlakozásra vonatkozó ok­iratot a Magyar Népköztár­saságnak az Egyesült Nemze­tek Szervezete mellett mű­ködő képviselete július 30-án az ENSZ titkárságán átadta. — Krasztjo Sztojcsev rend­kívüli és meghatalmazott nagykövet, a Bolgár Népköz­­társaság magyarországi nagy­követe július 31-én, kedden bemutatkozó látogatást tett Hegedűs András elvtársnál, a Minisztertanács elnökénél.­­ Hegedűs András, a Mi­nisztertanács elnöke július 31-én, kedden fogadta Chris­tian M. Ravndalt, az Ameri­kai Egyesült Államok távo­zó magyarországi rendkívüli követét és meghatalmazott miniszteriét, , Dobi István üdvözlő távirata a Svájci Államszövetség nemzeti ünnepe alkalmából MARKUS FELDMANN őexcellenciájának, a Svájci Államszövetség elnökének Bem­ Engedje meg Excellenciás Uram, hogy a Svájci Államszövetség nemzeti ünnepe alkalmából kifejez­zem a magyar név, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magam nevében a svájci nép és az ön boldogulására irányuló szerencsekivánataimat. DOBI ISTVÁN a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Parlamenti küldöttségek cseréje Jugoszlávia és különböző országok között A jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés közlése sze­rint ez év őszén több parla­menti küldöttség cseréjére kerül sor Jugoszlávia, vala­mint különböző európai és tengerentúli országok között. Szeptember 3-án érkezik Jugoszláviába a megyei szejm küldöttsége és ezt a látoga­tást a jugoszláv parlamenti küldöttség szeptember vé­gén viszonozza. Szeptember 3-án a jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés küldöttsége Csehszlovákiába utazik, hogy viszonozza a csehszlovák parlamenti küldöttség máju­si látogatását. Mose Pijade vezetésével szeptember 23. és 29. között a jugoszláv szö­vetségi nemzetgyűlés kül­döttsége Nyugat-Németor­­szágban viszonozza a Bun­destag küldöttségének ta­valy májusi látogatását. Ok­tóber havában svájci, majd izraeli parlamenti küldött­ség érkezik Belgrádba és elő­reláthatólag decemberben kerül sor a jugoszláv parla­menti küldöttség angliai uta­zására. Tárgyalások folynak par­lamenti küldöttség-cseréről Magyarországgal és Romá­niával is.­­»«.

Next