Délmagyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-01 / 180. szám

Szerda, 1950. augusztus 1•3 OEIPPGYPRORSZEG Ezután napirend szerint következett Non György, a Népköztársaság legfőbb ügyészének beszámolója.­­ 1953. július 4-én az or­szággyűlés megválasztotta a legfőbb ügyészt, megindítot­ta a Magyar Népköztársaság alkotmányában lefektetett alapelvek szerint az új ügyé­szi szervezet működését. Az új ügyészi szervezet alapve­tően más, mint a régi, a ré­gi „államügyész” az igazság­­ügyminiszternek alárendelt közvádló volt, akinek az volt a feladata, hogy a nyomozó­­szervek adatai alapján vád­iratot készítsen és a bíróság előtt a vádat képviselje. Az új, a lenini elvek sze­rint létrehozott ügyészi szer­vezet a szocialista törvényes­ség legfőbb őre. Felügyel ar­ra, hogy a minisztériumok és az összes állami és egyéb szervek, az állampolgárok megtartsák a törvényeket. Az ügyész felügyel arra, hogy a nyomozóhatóságok el­járásaikban a törvényes elő­írásokat betartsák és feltár­janak minden bűncselek­ményt. Az ügyész vádképvi­seleti jogán túl őrködni köte­les a bíróságok ítélkezései­nek törvényessége felett. Az ügyész felügyel arra is, hogy a büntetések végrehajtása a törvényszabta módon tör­ténjék. A törvény szerint az ügyész tanácskozási joggal részt vesz az országgyűlés, az El­nöki Tanács, a Miniszterta­nács, a megyei, járási, váro­si tanácsok, valamint a vég­rehajtó bizottságok ülésein, részt vesz a törvények és rendeletek megalkotásában. Az ügyésznek törvényeink­ben biztosított joga, hogy megtámadjon minden tör­vénysértő rendeletet, utasí­tást, intézkedést. Ilyen széles joggal felruhá­zott ügyészséget csak a szo­cialista állam ismer. A bur­­zsoá állam —, ahol napiren­den van a törvények kiját­szása — nem tűr ilyen intéz­ményt. Alkotmányunk a leg­főbb ügyészt az országgyű­lésnek, a nép által választott legfőbb államhatalmi szerv­nek rendeli alá. Így a de­mokratikusan megválasztott országgyűlés a legfőbb ügyész és a neki alárendelt szervezet útján a törvényes­ség felett hathatós ellenőr­zést gyakorol. Államrendszerünk mély­séges demokratizmusa jut kifejezésre abban, hogy né­pünk választott képviselői tüzetesen megvitatják a tör­vényesség megszilárdításá­ban elért eredményeket, hi­bákat és az e téren előttünk álló feladatokat. Tisztelt Képviselő Elvtár­sak! Engedjék meg, hogy eleget tegyek alkotmányunk­ban előírt kötelességemnek és beszámoljak az ügyészi szervezet munkájáról. Három évre visszatekintve megállapíthatjuk, hogy az új ügyészi szervezet tevéke­nyen közreműködött ama in­tézkedések végrehajtásában, amelyeket az 1953. júniusi párthatározat szellemében a törvényesség megszilárdí­tására hozott kormányza­tunk. A törvényeség megszilárdításáért 1953-ban megszűntek az inter­nálótáborok. Az ügyészi szerve­zet részt vett az internáltak ügyeinek felülvizsgálásában. Ezek az intézkedések 4184 sze­mélyt érintettek. Egyidejűleg megszűnt a rendőri bíráskodás is. Az ügyészség közreműködött abban, hogy az 1953. évben ki­adott közkegyelmi rendeletet ma­radéktalanul végrehajtsák. A közkegyelmi rendelet végrehaj­tásával több mint 23.000 személy került szabadlábra. Ezután Non György arról szólott, hogy 1953 júliusa óta számos új jogalkotás fejlesztette tovább szocialista jogrendszerünket, államappará­tusunkat és annak demokratiz­musát, majd részletezte a tör­vényalkotásunk előtt álló hatal­mas feladatokat. Mint a törvényesség űre, öröm­mel üdvözlöm, hogy az ország­­gyűlés és az Elnöki Tanács a jövőben szélesebben él alkot­mánybiztosította jogaival, meg­vitat és törvény útján szabályoz minden nagyobb jelentőségű in­tézkedést Ezzel meg fognak szűnni a rendeletalkotás terén eddig tapasztalt visszásságok, melyek nemegyszer törvénysértő rendeleteket és utasításokat ered­ményeztek. A kevesebb és közérthető jog­szabályok között az egyszerű dolgozók is könnyebben eliga­zodhatnak és ez már önmagában is a törvényesség megszilárdítá­sát eredményezi. Örömmel üdvözlöm azt is, hogy képviselőtársaim a jövő­ben élni kívánnak interpellációs jogukkal. Meggyőződésem, hogy demokráciánk további kibontako­zásának ez az újabb bizonyítéka egyben segít a törvénysértések feltárásában, elkövetőik felelős­­ségre vonásában és ezzel növeli népünkben a rendszerünk és törvényei iránti bizalmat — Tisztelt Országgyűlés (ft) alkotmányunk 42. paragrafus 2. pontja szerint: ,,A legfőbb ügyész a jogkörében figyel arra, hogy a minisztériumok, az alá­juk rendelt hatóságok, hivatalok, intézmények és egyéb szervek, az államhatalom helyi szervei, valamint a polgárok a törvénye­ket megtartsák“. Az ügyészi szervezet hároméves munkájá­nak felmérésénél meg kell álla­pítanom, hogy nem gyakoroltuk megfelelően a törvények, rende­letek, utasítások feletti törvé­nyességi felügyeletet. Nem lép­tünk fel elég eredményesen a rendeletek nagy számának kibo­csátása ellen. Egyes területeken elszaporodtak azok a belső ren­deletek, utasítások, amelyeket sem a lakosság, sem a kérdések­kel foglalkozó jogászok nem is­mernek és bürokráciát szülnek. A lakásjogot szabályozó 11/1953. SZ. M. T. rendelethez például nem kevesebb, mint huszonkét utasítást tartunk nyilván, ame- Felelősségre kell t visszaélő Találkozunk olyan esetekkel, am­ikor a dolgozót azért helyezik át, vagy bocsátják el, mert fel­fedi és legelenfa « vállalatnál lyek nyilvánosságra a hivatalos közlönyben nem kerültek. Az ilyen bürokratikus szabályozás is egyik oka annak, hogy e terüle­ten sok a panasz. A három esztendő munkája so­rán 22.777 lakásügyi panasszal foglalkoztunk. Az ügyek intézését vigyük közel a dolgozókhoz Állami életünk decentralizálá­sával el kell érnünk, hogy az ügyek intézését közel vigyük a dolgozókhoz. Tapasztaljuk, hogy egyes he­lyi tanácsok nemegyszer visszaél­nek hatalmukkal. Nem ritka a dolgozók érdekeit figyelembe nem vevő törvénysértő tanácsi határozat. Ebben az ügyészi szervek is hibásak. A helyi ál­lamhatalmi és államigazgatási szervek munkája felett nem tud­tuk a törvényességi felügyeletet eredményesen gyakorolni. A de­centralizálással egyidejűleg erő­sítenünk kell az ügyészség tör­vényességi felügyeletét a helyi tanácsok határozatai felett. Így kívánjuk segíteni a tanácsok és a v. b.-k tagjainak, elnökeinek munkáját. Az ügyészi szervezet az állam­polgárok lakásügyi, munkaügyi és más jogainak védelmében ko­moly erőt fordít a panaszok in­tézésének állandó javítására. A három esztendő alatt az ügyészi szervezethez 77.088 pa­nasszal fordultak. Jelentékeny a munkaügyi panaszok száma, am­i a hatalmukkal vezetőket észlelt hibát, vagy visszaélést. Ilyen esetben a törvénysértőn fellépő vezetők mindent megtesz­adu hófiC bikát találtanak­ a dolgozó magatartásában, aki mint mondani szokták, „minden lében kanál“ és túladnak rajta. Az ügyészi munka egyik hiá­nyossága, hogy csak ritkán von­juk felelősségre a hatalmukkal így visszaélő vezetőket Ezért arra utasítottuk az ügyészi szer­vezetet, hogy a dolgozók jogait ne csak azzal védje, hogy hatá­lyon kívül helyezteti a törvény­­sértő határozatot, de hasson oda, hogy a dolgozót ért kárt jóvá is tegyék és a sértett teljes elégté­telt kapjon. Fegyelmi ügyeikben nehezí­ti a törvényesség maradékta­lan érvényesülését az is, hogy azt szinte kizárólag csak az ügyészi szervek kísérik figye­lemmel. Az ügyészi szervezet mellett ezen a téren lényege­sen többet kell tenniök a mi­nisztériumoknak és ezek kü­lönböző szerveinek is. Az ügyésszégnek a jövőben a szakszervezetekkel karöltve sokkal határozottabban kell fellépnie a munkavédelmi előírások megszegőivel, a bal­esetek felelőseivel szemben, akik nem hivatkozhatnak a termelés vélt érdekeire. Általános törvényességi, felügyeleti munkánk fontos feladata a termelőszövetkeze­tek védelme, a termelőszövet­kezeti mozgalom fejlesztésé­nek támogatása, ezzel együtt a már működő termelőszövet­kezetek segítése. Különösen fontos ez most, amikor egyes helyeken az ellenség újból támadást indított a termelő­szövetkezetek ellen. A termelőszövetkezetek fej­lesztésének alapelve a szövet­kezés önkéntessége. Ennek megsértése súlyos törvény­­sértés, amely ellen az ügyész­ség köteles fellépni. Az ön­kéntesség nyílt megsértése Az állampolgárok jogainak védelme a szocialista törvé­nyesség egyik oldala. A tör­vényesség másik oldala, hogy az állampolgárok is eleget tegyenek minden törvényes kötelezettségüknek. A szocia­lista törvényesség megkövete­li, hogy tovább erősödjék és szilárduljon a munka-, a be­gyűjtési és az adózási fegye­lem. Megköveteli minden ál­lampolgártól a hatósági sze­mélyek megbecsülését és fe­lelősségteljes munkájuk segí­tését. Alkotmányunkban le­szögezett alapelvekre, törvé­nyeinkre, a KV határozatára támaszkodva az ügyészi szer­vezetnek az eddiginél bátrab­ban, következetesebben kell folytatnia a harcot mindenki ellen, aki törvényeinket meg­sérti. Tisztelt Országgyűlés! Al­kotmányunk szerint: »A leg­főbb ügyészség gondoskodik arról, hogy a Magyar Nép­­köztársaság rendjét, bizton­ságát és függetlenségét sértő, vagy veszélyeztető minden­nemű cselekmény következe­tesen üldöz­tessék.« Az az éles harc, amelyben népi demokratikus állami és társadami rendünk kialakult, az ellenséges erők elszánt és veszedelmes támadásainak visszaverését követelte meg. — Lehetővé tette a tör­vénysértéseket az is, hogy sem az ügyészség, sem más szervezet nem gyakorolt el­lenőrzést az államvédelmi szervek tevékenysége fölött, hiszen az ügyészi szervezetet ezzel a feladattal csak 1953- ban bízták meg. A Központi Vezetőség 1953. júniusi hatá­rozata megkövetelte a szocia­lista törvényesség megszilár­dítását, az elkövetett törvény­­sértések kivizsgálását és jó­vátételét. Azután került sor az államvédelmi szervek mun­kájának felülvizsgálatára. A vizsgálat fényt derített a ko­rábbi államvédelmi vezetők bűnös tevékenységére. A ka­tonai bíróság 1953. decembe­rében hozott ítéletében meg­állapította: — idézem — »Pé­lse és lácsot miir­o te” ma már ritkábban fordul elő. De még találkozunk félreve­zető ígérgetésekkel a belépni szándékozó parasztok jogaira és kötelességeire vonatkozó­an, elsősorban Vas, Somogy és Zala megyében. A nemzetiségi egyenlőség elleni sérelmek Alkotmányunk negyvenki­lencedik paragrafusa ki­mondja, hogy a­­ Magyar Népköztársaság polgárai a törvény előtt egyenlők és egyenlő jogokat élveznek. A polgárok bármely hátrányos megkülönböztetését nemek, felekezetek, vagy nemzetisé­gek szerint a törvény szigo­rúan bünteti.­ Elmondhatjuk, hogy a nők egyenjogúságát biztosító ren­delkezések megszegésével szinte alig találkozunk. Ugyanígy ténylegesen érvé­nyesül a vallásszabadság is, amit annyit jelent, hogy min­denki szabadon vallhatja val­lásos vagy ateista meggyő­ződését. Törvényeink mara­déktalanul biztosítják a min­den magyar állampolgárt megillető jogokon túl az or­szág területén élő minden nemzetiség számára az anya­nyelven való oktatásnak és nemzeti kultúrája ápolásának lehetőségét. E jogok gyakor­lati érvényesítését akadá­lyozták a múltban, főleg a délszláv nemzetiségiekkel szemben elkövetett törvény­­sértések. Ezek nagy részét kormányzatunk már orvosol­ta, illetve orvoslásuk folya­matban van. Az ügyész szer­vezet e vonatkozásban is tel­jesíteni fogja kötelességét. Közvetlenül a felszabadulás után gyökeresen új bűnül­dözési és igazságszolgáltatási szervekre volt szükség. A po­litikai rendészeti szervek, népügyészségek és népbíró­ságok leleplezték és megbün­tették a háborús és népelle­nes bűnöket elkövető fasiszta gonosztevőket, gyilkosokat. A népügyészi és népbírósági szervek megfelelő felelősség­­revonást alkalmaztak az el­lenforradalmi bűntettesekkel szemben is. 1948. után azonban a feszült nemzetközi helyzetben ná­lunk károsan hatott az a té­ves nézet, hogy az osztály­­harc állandóan és minden te­rületen élesedik. Kialakult a kritikát elfojtó személyi kul­tusz és ezzel együtt a bizal­matlanság légköre, amelynek­ rossz hatását csak fokozta az államvédelmi szerveknek kü­lönleges helyzete. Ebben a légkörben az államvédelmi hatóság irányítói, vezetői és tisztjei közül sokan visszaél­tek hatalmajkkal, a megfelelő ellenőrzés hiányával. Erköl­csi és fizikai kényszert alkal­mazva egy sor esetben hamis és koholt bizonyítékokat készítettek, valótlan beismerő vallomásokat csikartak ki, ezzel a szocialista törvényes­séget a legdurvábban megsér­tették, osztásukkal járó hivatali ha­talmukkal visszaélve, egy­részt az államvédelmi mun­kában súlyosan törvénytelen módszereket honosítottak meg, ezáltal tudatosan nép­ellenes irányban fordították el az állam büntetőpolitikáját, másrészt mérhetetlen szemé­lyes igényeik kielégítése ér­dekében éveken keresztül óriási mértékben fosztogat­ták és pazarolták a társadal­mi tulajdont.­ Ezután meg­kezdődött azoknak az ügyek­nek a felülvizsgálata, ame­lyekben az elítélt volt állam­­védelmi vezetők irányították az eljárást. A bonyolult, ne­héz, súlyos törvénysértések és bűncselekmények feltárá­sát eredményező vizsgálat hosszú ideig tartott, ment könnyen, lassan indult, vontatottan haladt. Az utóbbi időben azonban a vizsgálat meggyorsult és ma már a vé­gére értünk.­­ A vizsgálat alapján be­­igazolást nyert, hogy elvtár­saink, akiket a törvénytelen perekben elítéltek, nem vol­tak árulók, kémek, kártevők. De bei­gazol­ást nyert az is, milyen rendkívüli súlyos ká­rokhoz vezet a szocialista tör­vényesség megszegése, az ügyészi szervezet hiánya. Az alaptalanul elítéltek ügyének felül­vizsgálása . Pártunk javaslatára megszervezett ügyészség nagy szerepet kapott az alaptalanul elítéltek ügyeinek felülvizs­gálatában. Az alaptalanul él­ő legfelsőbb bíróság per­újítás eljárásban olyanok ügyében is hozott felmentő ítéletet, akiket annak idején a koholt vádak alapján halálra ítéltek és kivégeztek. Fel­mentette a bíróság minden vádpont alól Rajk László, Szőnyi Tibor, Szalai András, Szebenyi Endre, Pálfi György, Sólyom László elv­társakat és másokat. Ők jó­vátehetetlenül áldozataivá váltak a törvénysértéseknek. Kivégzett elvtársaink reha­bilitálásán túlmenően intéz­kedéseket tettünk és teszünk hozzátartozóik erkölcsi és anyagi támogatására. Mintegy 300 alaptalanul el­ítélt szabadult ki a börtönök­ből a felülvizsgálat során. Túlnyomó többségüket ko­holt vádak alapján tartóztat­ták le és ítélték el a „Rajk ügyben“, a „Kádár ügyben", a „Sólyom ügyben“, a „volt szociáldemokraták ügyében“, a „volt jugoszláv emigránsok ügyében" és más ügyekben. Nagy többségük pártunk tag­ja volt, amikor letartóztatták őket, sőt nem egy, mint köz­tudomású, évtizedes munkás­mozgalmi múltra tekinthet vissza. Feladatunk továbbra is gondoskodni arról, hogy az ártatlanul elítéltek hosszú évek szenvedése után erköl­csi és anyagi segítség biztosí­tása mellett foglalják el az Kegyelem politikai bűn Az ártatlanul elítéltek ügyei­nek felülvizsgálata azt bizo­nyítja, hogy népi demokrati­kus rendszerünknek van ereje ahhoz, hogy a vissza­éléseket, a törvénysértéseket felfedje, hogy érvényt sze­rezzen a szocialista törvé­nyességnek, hogy helyrehoz­za az elkövetett hibákat. Rendszerünk erejét bizonyít­ja az is, hogy nem állunk meg az alaptalanul elítéltek ügyeinek felülvizsgálatánál. Ennél tovább megyünk. Sza­badlábra helyezzük nemcsak azokat, akiket ártatlanul el­ítéltek, de azokat is, akikre valóban elkövetett bűncse­lekményekért a múltban túl súlyos büntetéseket szabtak ki. Rendszerünk megszilár­dulása lehetővé teszi, hogy kegyelmet gyakoroljunk és az igazságosan kiszabott bün­tetés letöltése előtt helyez­zünk szabadlábra olyanokat is, akiket a háború utáni években háborús és népelle­nes bűntettekért és más poli­tikai bűncselekményekért, ítéltek el a bíróságok. Ezek­nek az ügyét egyénileg bírál­juk el. Nem gyakorolunk be­Az ügyészi szervezet állan­dóan felügyeletet gyakorol az államvédelmi szervek munkája felett. A három­éves tapasztalat azt igazolja, hogy az államvédelmi szer­vek munkájában gyökeres változás történt, a szocialista törvényesség itt is megszilár­dult. Az ügyészi felügyelet során észlelt minden tör­vénysértés miatt felelősségre­­vonás történik. Ez alatt az idő alatt ötvennégy államvédel­mi nyomozóval szemben kez­deményezett az ügyész fe­ Gwfcxá tetetett te*­é­sre ítéltek ügyük felülvizsgálat­­ának befejezése után sokan már a vizsgálat alatt is szak­lábra kerültek. A legfelsőbb bíróság eddig 149 elítélt ügyé­ben hozott döntést, ennek során 124 elítéltet minden vád­pont alól jogerősen felmen­tett, 15 személy ügyében ma­rasztaló ítéletet hozott. 19 személy bűnösségét kisebb sú­lyú bűncselekményben álla­pította meg és ennek megfe­lelően lényegesen enyhébb büntetést szabott ki. Beje­lenthetem, hogy azok is sza­badlábon vannak, akiket a legfelsőbb bíróság elítélt, mert már korábban letöltöt­tük­ a kiszabott büntetést, il­letve egyéni kegyelmet kap­tak. A felülvizsgálat folya­mán még 156 személy került szabadlábra, részben kegye­lem, részben büntetés félbe­szakítással, őket megillető helyet jár»« halmunkban. Pártunk és állami szerve­­ink anyagi vonatkozásban so­kat segítettek eddig is a reha­­bilitáltakon, de szükség van arra, hogy kártalanításukat a törvény előírta módon ren­dezzük. Erre az igazságügy­miniszter megtette a szüksé­ges intézkedéseket. Intézke­dés történt, hogy a rehabili­­táltakat munkába helyezzék, részükre lakást biztosítsanak, a betegeket orvosi kezelésben, gyógyüdültetésben részesít­sék, az idősebbeknek megfe­lelő nyugdíjat folyósítsanak. Intézkedés történt arra is, hogy a rehabilitáltak munka­ügyi jogfolytonosságát elis­merjék, kitüntetéseiket vis­­­szakapják, stb. Az ügyészséghez érkezett panaszok azt m­utatják, hogy nemcsak azoknak van joguk rehabilitációra, akiket a bí­róságok alaptalanul elítéltek. A törvénytelen perekkel egy­idejűleg a bizalmatlanság egészségtelen légkörében sok elvtársat, becsületes dolgozót alaptalanul internáltak, bo­csátottak el felelős funkciók­ból, illetve munkahelyükről. Anélkül, hogy a munkájukat jó végző mai vezetőket, be­osztottakat leváltanánk, indo­kolt a korábban alaptalanul leváltottakat olyan munka­körben állítani, amit képesí­tésüknél fogva elláthatnak, gyakorlása­isök ügyében gyermet olyanok esetében, akiknek kiszabadulása né­pünkre, államunkra veszélyt jelentene. Az igazságügymi­niszter, a belügyminiszter és a legfőbb ügyész együttesen döntenek abban, hogy kit kell szabadlábra helyezni. Ez a munka folyamatban van. Ed­dig ezernégyszáznál több sze­mélyt helyeztettünk így sza­badlábra. Megvizsgáltuk annak a két­százötven elítéltnek az ügyét is, akiket háborús bűntette­kért a szovjet bíróságok ítél­tek el és akiket a szovjet ha­tóságok átadtak a magyar szerveknek. Az 1953. júniusi Központi Vezetőségi határozat megkö­vetelte a pártellenőrzés meg­erősítését és az állami ellen­őrzés megvalósítását az ál­lambiztonsági szervek mun­kája felett. Egyidejűleg az állambiztonsági szerveket, az ügyészi szervezetet, az igaz­ságszolgáltatási apparátust a párthoz hű, öntudatos és ge­rinces dolgozók százaival erősítettük meg, közöttük számos olyannal is, akiket rehabilitáltunk. lyosabb törvénysértések el­követőit tizenhárom ügyben katonai bíróság elé állította. Az ügyészi szervezet fel­adata hogy minden erővel segítse az államvédelmi szer­vek munkáját. Az a munka, amelyet az újraszervezett és megerősített államvédelmi szervek végeznek, igen nagy jelentőségű és rendkívül fe­lelősségteljes. Ebben a mun­kában segíti és támogatj­a egész népünk az államvédel­mi szervek dolgozóit. Vilá­­ gon György legfőbb ügyész beszámolója az országgyűlés keddi ülésén Az interpelláció a demokrácia kibontakozásának bizonyítéka \ szocialista törvényesség most követeli az állampolgári fegyelmet is Az államvédelmi szervek munkájának felülvizsgálásáról Anyagi és erkölcsi rehabilitálások Az államvédelmi szervek felügyelete

Next