Délmagyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-01 / 180. szám
Szerda, 1950. augusztus 1•3 OEIPPGYPRORSZEG Ezután napirend szerint következett Non György, a Népköztársaság legfőbb ügyészének beszámolója. 1953. július 4-én az országgyűlés megválasztotta a legfőbb ügyészt, megindította a Magyar Népköztársaság alkotmányában lefektetett alapelvek szerint az új ügyészi szervezet működését. Az új ügyészi szervezet alapvetően más, mint a régi, a régi „államügyész” az igazságügyminiszternek alárendelt közvádló volt, akinek az volt a feladata, hogy a nyomozószervek adatai alapján vádiratot készítsen és a bíróság előtt a vádat képviselje. Az új, a lenini elvek szerint létrehozott ügyészi szervezet a szocialista törvényesség legfőbb őre. Felügyel arra, hogy a minisztériumok és az összes állami és egyéb szervek, az állampolgárok megtartsák a törvényeket. Az ügyész felügyel arra, hogy a nyomozóhatóságok eljárásaikban a törvényes előírásokat betartsák és feltárjanak minden bűncselekményt. Az ügyész vádképviseleti jogán túl őrködni köteles a bíróságok ítélkezéseinek törvényessége felett. Az ügyész felügyel arra is, hogy a büntetések végrehajtása a törvényszabta módon történjék. A törvény szerint az ügyész tanácskozási joggal részt vesz az országgyűlés, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács, a megyei, járási, városi tanácsok, valamint a végrehajtó bizottságok ülésein, részt vesz a törvények és rendeletek megalkotásában. Az ügyésznek törvényeinkben biztosított joga, hogy megtámadjon minden törvénysértő rendeletet, utasítást, intézkedést. Ilyen széles joggal felruházott ügyészséget csak a szocialista állam ismer. A burzsoá állam —, ahol napirenden van a törvények kijátszása — nem tűr ilyen intézményt. Alkotmányunk a legfőbb ügyészt az országgyűlésnek, a nép által választott legfőbb államhatalmi szervnek rendeli alá. Így a demokratikusan megválasztott országgyűlés a legfőbb ügyész és a neki alárendelt szervezet útján a törvényesség felett hathatós ellenőrzést gyakorol. Államrendszerünk mélységes demokratizmusa jut kifejezésre abban, hogy népünk választott képviselői tüzetesen megvitatják a törvényesség megszilárdításában elért eredményeket, hibákat és az e téren előttünk álló feladatokat. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Engedjék meg, hogy eleget tegyek alkotmányunkban előírt kötelességemnek és beszámoljak az ügyészi szervezet munkájáról. Három évre visszatekintve megállapíthatjuk, hogy az új ügyészi szervezet tevékenyen közreműködött ama intézkedések végrehajtásában, amelyeket az 1953. júniusi párthatározat szellemében a törvényesség megszilárdítására hozott kormányzatunk. A törvényeség megszilárdításáért 1953-ban megszűntek az internálótáborok. Az ügyészi szervezet részt vett az internáltak ügyeinek felülvizsgálásában. Ezek az intézkedések 4184 személyt érintettek. Egyidejűleg megszűnt a rendőri bíráskodás is. Az ügyészség közreműködött abban, hogy az 1953. évben kiadott közkegyelmi rendeletet maradéktalanul végrehajtsák. A közkegyelmi rendelet végrehajtásával több mint 23.000 személy került szabadlábra. Ezután Non György arról szólott, hogy 1953 júliusa óta számos új jogalkotás fejlesztette tovább szocialista jogrendszerünket, államapparátusunkat és annak demokratizmusát, majd részletezte a törvényalkotásunk előtt álló hatalmas feladatokat. Mint a törvényesség űre, örömmel üdvözlöm, hogy az országgyűlés és az Elnöki Tanács a jövőben szélesebben él alkotmánybiztosította jogaival, megvitat és törvény útján szabályoz minden nagyobb jelentőségű intézkedést Ezzel meg fognak szűnni a rendeletalkotás terén eddig tapasztalt visszásságok, melyek nemegyszer törvénysértő rendeleteket és utasításokat eredményeztek. A kevesebb és közérthető jogszabályok között az egyszerű dolgozók is könnyebben eligazodhatnak és ez már önmagában is a törvényesség megszilárdítását eredményezi. Örömmel üdvözlöm azt is, hogy képviselőtársaim a jövőben élni kívánnak interpellációs jogukkal. Meggyőződésem, hogy demokráciánk további kibontakozásának ez az újabb bizonyítéka egyben segít a törvénysértések feltárásában, elkövetőik felelősségre vonásában és ezzel növeli népünkben a rendszerünk és törvényei iránti bizalmat — Tisztelt Országgyűlés (ft) alkotmányunk 42. paragrafus 2. pontja szerint: ,,A legfőbb ügyész a jogkörében figyel arra, hogy a minisztériumok, az alájuk rendelt hatóságok, hivatalok, intézmények és egyéb szervek, az államhatalom helyi szervei, valamint a polgárok a törvényeket megtartsák“. Az ügyészi szervezet hároméves munkájának felmérésénél meg kell állapítanom, hogy nem gyakoroltuk megfelelően a törvények, rendeletek, utasítások feletti törvényességi felügyeletet. Nem léptünk fel elég eredményesen a rendeletek nagy számának kibocsátása ellen. Egyes területeken elszaporodtak azok a belső rendeletek, utasítások, amelyeket sem a lakosság, sem a kérdésekkel foglalkozó jogászok nem ismernek és bürokráciát szülnek. A lakásjogot szabályozó 11/1953. SZ. M. T. rendelethez például nem kevesebb, mint huszonkét utasítást tartunk nyilván, ame- Felelősségre kell t visszaélő Találkozunk olyan esetekkel, amikor a dolgozót azért helyezik át, vagy bocsátják el, mert felfedi és legelenfa « vállalatnál lyek nyilvánosságra a hivatalos közlönyben nem kerültek. Az ilyen bürokratikus szabályozás is egyik oka annak, hogy e területen sok a panasz. A három esztendő munkája során 22.777 lakásügyi panasszal foglalkoztunk. Az ügyek intézését vigyük közel a dolgozókhoz Állami életünk decentralizálásával el kell érnünk, hogy az ügyek intézését közel vigyük a dolgozókhoz. Tapasztaljuk, hogy egyes helyi tanácsok nemegyszer visszaélnek hatalmukkal. Nem ritka a dolgozók érdekeit figyelembe nem vevő törvénysértő tanácsi határozat. Ebben az ügyészi szervek is hibásak. A helyi államhatalmi és államigazgatási szervek munkája felett nem tudtuk a törvényességi felügyeletet eredményesen gyakorolni. A decentralizálással egyidejűleg erősítenünk kell az ügyészség törvényességi felügyeletét a helyi tanácsok határozatai felett. Így kívánjuk segíteni a tanácsok és a v. b.-k tagjainak, elnökeinek munkáját. Az ügyészi szervezet az állampolgárok lakásügyi, munkaügyi és más jogainak védelmében komoly erőt fordít a panaszok intézésének állandó javítására. A három esztendő alatt az ügyészi szervezethez 77.088 panasszal fordultak. Jelentékeny a munkaügyi panaszok száma, ami a hatalmukkal vezetőket észlelt hibát, vagy visszaélést. Ilyen esetben a törvénysértőn fellépő vezetők mindent megteszadu hófiC bikát találtanak a dolgozó magatartásában, aki mint mondani szokták, „minden lében kanál“ és túladnak rajta. Az ügyészi munka egyik hiányossága, hogy csak ritkán vonjuk felelősségre a hatalmukkal így visszaélő vezetőket Ezért arra utasítottuk az ügyészi szervezetet, hogy a dolgozók jogait ne csak azzal védje, hogy hatályon kívül helyezteti a törvénysértő határozatot, de hasson oda, hogy a dolgozót ért kárt jóvá is tegyék és a sértett teljes elégtételt kapjon. Fegyelmi ügyeikben nehezíti a törvényesség maradéktalan érvényesülését az is, hogy azt szinte kizárólag csak az ügyészi szervek kísérik figyelemmel. Az ügyészi szervezet mellett ezen a téren lényegesen többet kell tenniök a minisztériumoknak és ezek különböző szerveinek is. Az ügyésszégnek a jövőben a szakszervezetekkel karöltve sokkal határozottabban kell fellépnie a munkavédelmi előírások megszegőivel, a balesetek felelőseivel szemben, akik nem hivatkozhatnak a termelés vélt érdekeire. Általános törvényességi, felügyeleti munkánk fontos feladata a termelőszövetkezetek védelme, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének támogatása, ezzel együtt a már működő termelőszövetkezetek segítése. Különösen fontos ez most, amikor egyes helyeken az ellenség újból támadást indított a termelőszövetkezetek ellen. A termelőszövetkezetek fejlesztésének alapelve a szövetkezés önkéntessége. Ennek megsértése súlyos törvénysértés, amely ellen az ügyészség köteles fellépni. Az önkéntesség nyílt megsértése Az állampolgárok jogainak védelme a szocialista törvényesség egyik oldala. A törvényesség másik oldala, hogy az állampolgárok is eleget tegyenek minden törvényes kötelezettségüknek. A szocialista törvényesség megköveteli, hogy tovább erősödjék és szilárduljon a munka-, a begyűjtési és az adózási fegyelem. Megköveteli minden állampolgártól a hatósági személyek megbecsülését és felelősségteljes munkájuk segítését. Alkotmányunkban leszögezett alapelvekre, törvényeinkre, a KV határozatára támaszkodva az ügyészi szervezetnek az eddiginél bátrabban, következetesebben kell folytatnia a harcot mindenki ellen, aki törvényeinket megsérti. Tisztelt Országgyűlés! Alkotmányunk szerint: »A legfőbb ügyészség gondoskodik arról, hogy a Magyar Népköztársaság rendjét, biztonságát és függetlenségét sértő, vagy veszélyeztető mindennemű cselekmény következetesen üldöztessék.« Az az éles harc, amelyben népi demokratikus állami és társadami rendünk kialakult, az ellenséges erők elszánt és veszedelmes támadásainak visszaverését követelte meg. — Lehetővé tette a törvénysértéseket az is, hogy sem az ügyészség, sem más szervezet nem gyakorolt ellenőrzést az államvédelmi szervek tevékenysége fölött, hiszen az ügyészi szervezetet ezzel a feladattal csak 1953- ban bízták meg. A Központi Vezetőség 1953. júniusi határozata megkövetelte a szocialista törvényesség megszilárdítását, az elkövetett törvénysértések kivizsgálását és jóvátételét. Azután került sor az államvédelmi szervek munkájának felülvizsgálatára. A vizsgálat fényt derített a korábbi államvédelmi vezetők bűnös tevékenységére. A katonai bíróság 1953. decemberében hozott ítéletében megállapította: — idézem — »Pélse és lácsot miiro te” ma már ritkábban fordul elő. De még találkozunk félrevezető ígérgetésekkel a belépni szándékozó parasztok jogaira és kötelességeire vonatkozóan, elsősorban Vas, Somogy és Zala megyében. A nemzetiségi egyenlőség elleni sérelmek Alkotmányunk negyvenkilencedik paragrafusa kimondja, hogy a Magyar Népköztársaság polgárai a törvény előtt egyenlők és egyenlő jogokat élveznek. A polgárok bármely hátrányos megkülönböztetését nemek, felekezetek, vagy nemzetiségek szerint a törvény szigorúan bünteti. Elmondhatjuk, hogy a nők egyenjogúságát biztosító rendelkezések megszegésével szinte alig találkozunk. Ugyanígy ténylegesen érvényesül a vallásszabadság is, amit annyit jelent, hogy mindenki szabadon vallhatja vallásos vagy ateista meggyőződését. Törvényeink maradéktalanul biztosítják a minden magyar állampolgárt megillető jogokon túl az ország területén élő minden nemzetiség számára az anyanyelven való oktatásnak és nemzeti kultúrája ápolásának lehetőségét. E jogok gyakorlati érvényesítését akadályozták a múltban, főleg a délszláv nemzetiségiekkel szemben elkövetett törvénysértések. Ezek nagy részét kormányzatunk már orvosolta, illetve orvoslásuk folyamatban van. Az ügyész szervezet e vonatkozásban is teljesíteni fogja kötelességét. Közvetlenül a felszabadulás után gyökeresen új bűnüldözési és igazságszolgáltatási szervekre volt szükség. A politikai rendészeti szervek, népügyészségek és népbíróságok leleplezték és megbüntették a háborús és népellenes bűnöket elkövető fasiszta gonosztevőket, gyilkosokat. A népügyészi és népbírósági szervek megfelelő felelősségrevonást alkalmaztak az ellenforradalmi bűntettesekkel szemben is. 1948. után azonban a feszült nemzetközi helyzetben nálunk károsan hatott az a téves nézet, hogy az osztályharc állandóan és minden területen élesedik. Kialakult a kritikát elfojtó személyi kultusz és ezzel együtt a bizalmatlanság légköre, amelynek rossz hatását csak fokozta az államvédelmi szerveknek különleges helyzete. Ebben a légkörben az államvédelmi hatóság irányítói, vezetői és tisztjei közül sokan visszaéltek hatalmajkkal, a megfelelő ellenőrzés hiányával. Erkölcsi és fizikai kényszert alkalmazva egy sor esetben hamis és koholt bizonyítékokat készítettek, valótlan beismerő vallomásokat csikartak ki, ezzel a szocialista törvényességet a legdurvábban megsértették, osztásukkal járó hivatali hatalmukkal visszaélve, egyrészt az államvédelmi munkában súlyosan törvénytelen módszereket honosítottak meg, ezáltal tudatosan népellenes irányban fordították el az állam büntetőpolitikáját, másrészt mérhetetlen személyes igényeik kielégítése érdekében éveken keresztül óriási mértékben fosztogatták és pazarolták a társadalmi tulajdont. Ezután megkezdődött azoknak az ügyeknek a felülvizsgálata, amelyekben az elítélt volt államvédelmi vezetők irányították az eljárást. A bonyolult, nehéz, súlyos törvénysértések és bűncselekmények feltárását eredményező vizsgálat hosszú ideig tartott, ment könnyen, lassan indult, vontatottan haladt. Az utóbbi időben azonban a vizsgálat meggyorsult és ma már a végére értünk. A vizsgálat alapján beigazolást nyert, hogy elvtársaink, akiket a törvénytelen perekben elítéltek, nem voltak árulók, kémek, kártevők. De beigazolást nyert az is, milyen rendkívüli súlyos károkhoz vezet a szocialista törvényesség megszegése, az ügyészi szervezet hiánya. Az alaptalanul elítéltek ügyének felülvizsgálása . Pártunk javaslatára megszervezett ügyészség nagy szerepet kapott az alaptalanul elítéltek ügyeinek felülvizsgálatában. Az alaptalanul élő legfelsőbb bíróság perújítás eljárásban olyanok ügyében is hozott felmentő ítéletet, akiket annak idején a koholt vádak alapján halálra ítéltek és kivégeztek. Felmentette a bíróság minden vádpont alól Rajk László, Szőnyi Tibor, Szalai András, Szebenyi Endre, Pálfi György, Sólyom László elvtársakat és másokat. Ők jóvátehetetlenül áldozataivá váltak a törvénysértéseknek. Kivégzett elvtársaink rehabilitálásán túlmenően intézkedéseket tettünk és teszünk hozzátartozóik erkölcsi és anyagi támogatására. Mintegy 300 alaptalanul elítélt szabadult ki a börtönökből a felülvizsgálat során. Túlnyomó többségüket koholt vádak alapján tartóztatták le és ítélték el a „Rajk ügyben“, a „Kádár ügyben", a „Sólyom ügyben“, a „volt szociáldemokraták ügyében“, a „volt jugoszláv emigránsok ügyében" és más ügyekben. Nagy többségük pártunk tagja volt, amikor letartóztatták őket, sőt nem egy, mint köztudomású, évtizedes munkásmozgalmi múltra tekinthet vissza. Feladatunk továbbra is gondoskodni arról, hogy az ártatlanul elítéltek hosszú évek szenvedése után erkölcsi és anyagi segítség biztosítása mellett foglalják el az Kegyelem politikai bűn Az ártatlanul elítéltek ügyeinek felülvizsgálata azt bizonyítja, hogy népi demokratikus rendszerünknek van ereje ahhoz, hogy a visszaéléseket, a törvénysértéseket felfedje, hogy érvényt szerezzen a szocialista törvényességnek, hogy helyrehozza az elkövetett hibákat. Rendszerünk erejét bizonyítja az is, hogy nem állunk meg az alaptalanul elítéltek ügyeinek felülvizsgálatánál. Ennél tovább megyünk. Szabadlábra helyezzük nemcsak azokat, akiket ártatlanul elítéltek, de azokat is, akikre valóban elkövetett bűncselekményekért a múltban túl súlyos büntetéseket szabtak ki. Rendszerünk megszilárdulása lehetővé teszi, hogy kegyelmet gyakoroljunk és az igazságosan kiszabott büntetés letöltése előtt helyezzünk szabadlábra olyanokat is, akiket a háború utáni években háborús és népellenes bűntettekért és más politikai bűncselekményekért, ítéltek el a bíróságok. Ezeknek az ügyét egyénileg bíráljuk el. Nem gyakorolunk beAz ügyészi szervezet állandóan felügyeletet gyakorol az államvédelmi szervek munkája felett. A hároméves tapasztalat azt igazolja, hogy az államvédelmi szervek munkájában gyökeres változás történt, a szocialista törvényesség itt is megszilárdult. Az ügyészi felügyelet során észlelt minden törvénysértés miatt felelősségrevonás történik. Ez alatt az idő alatt ötvennégy államvédelmi nyomozóval szemben kezdeményezett az ügyész fe Gwfcxá tetetett te*ésre ítéltek ügyük felülvizsgálatának befejezése után sokan már a vizsgálat alatt is szaklábra kerültek. A legfelsőbb bíróság eddig 149 elítélt ügyében hozott döntést, ennek során 124 elítéltet minden vádpont alól jogerősen felmentett, 15 személy ügyében marasztaló ítéletet hozott. 19 személy bűnösségét kisebb súlyú bűncselekményben állapította meg és ennek megfelelően lényegesen enyhébb büntetést szabott ki. Bejelenthetem, hogy azok is szabadlábon vannak, akiket a legfelsőbb bíróság elítélt, mert már korábban letöltöttük a kiszabott büntetést, illetve egyéni kegyelmet kaptak. A felülvizsgálat folyamán még 156 személy került szabadlábra, részben kegyelem, részben büntetés félbeszakítással, őket megillető helyet jár»« halmunkban. Pártunk és állami szerveink anyagi vonatkozásban sokat segítettek eddig is a rehabilitáltakon, de szükség van arra, hogy kártalanításukat a törvény előírta módon rendezzük. Erre az igazságügyminiszter megtette a szükséges intézkedéseket. Intézkedés történt, hogy a rehabilitáltakat munkába helyezzék, részükre lakást biztosítsanak, a betegeket orvosi kezelésben, gyógyüdültetésben részesítsék, az idősebbeknek megfelelő nyugdíjat folyósítsanak. Intézkedés történt arra is, hogy a rehabilitáltak munkaügyi jogfolytonosságát elismerjék, kitüntetéseiket visszakapják, stb. Az ügyészséghez érkezett panaszok azt mutatják, hogy nemcsak azoknak van joguk rehabilitációra, akiket a bíróságok alaptalanul elítéltek. A törvénytelen perekkel egyidejűleg a bizalmatlanság egészségtelen légkörében sok elvtársat, becsületes dolgozót alaptalanul internáltak, bocsátottak el felelős funkciókból, illetve munkahelyükről. Anélkül, hogy a munkájukat jó végző mai vezetőket, beosztottakat leváltanánk, indokolt a korábban alaptalanul leváltottakat olyan munkakörben állítani, amit képesítésüknél fogva elláthatnak, gyakorlásaisök ügyében gyermet olyanok esetében, akiknek kiszabadulása népünkre, államunkra veszélyt jelentene. Az igazságügyminiszter, a belügyminiszter és a legfőbb ügyész együttesen döntenek abban, hogy kit kell szabadlábra helyezni. Ez a munka folyamatban van. Eddig ezernégyszáznál több személyt helyeztettünk így szabadlábra. Megvizsgáltuk annak a kétszázötven elítéltnek az ügyét is, akiket háborús bűntettekért a szovjet bíróságok ítéltek el és akiket a szovjet hatóságok átadtak a magyar szerveknek. Az 1953. júniusi Központi Vezetőségi határozat megkövetelte a pártellenőrzés megerősítését és az állami ellenőrzés megvalósítását az állambiztonsági szervek munkája felett. Egyidejűleg az állambiztonsági szerveket, az ügyészi szervezetet, az igazságszolgáltatási apparátust a párthoz hű, öntudatos és gerinces dolgozók százaival erősítettük meg, közöttük számos olyannal is, akiket rehabilitáltunk. lyosabb törvénysértések elkövetőit tizenhárom ügyben katonai bíróság elé állította. Az ügyészi szervezet feladata hogy minden erővel segítse az államvédelmi szervek munkáját. Az a munka, amelyet az újraszervezett és megerősített államvédelmi szervek végeznek, igen nagy jelentőségű és rendkívül felelősségteljes. Ebben a munkában segíti és támogatja egész népünk az államvédelmi szervek dolgozóit. Vilá gon György legfőbb ügyész beszámolója az országgyűlés keddi ülésén Az interpelláció a demokrácia kibontakozásának bizonyítéka \ szocialista törvényesség most követeli az állampolgári fegyelmet is Az államvédelmi szervek munkájának felülvizsgálásáról Anyagi és erkölcsi rehabilitálások Az államvédelmi szervek felügyelete