Délmagyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-02 / 284. szám
.RÉGI tzeggedi folglalkozások *w «Tfi. mentát«-on ott áll a kormányos és erős kézzel, vas nyugalommal igazítja a “bőgőshajó” útját lefelé a Tiszán... Tömörkény-novellák hangulatát, »vízenjáró* öregek markáns arcát, hajósfortélyait idézi föl bennünk ez a kép. Tömörkény, a szegedi nemzet”, a »célszerű szegény embörök” nagy ismerője vitte be az irodalomba ezt az ízes népi kifejezést, és azóta »vízenjárók«-nak nevezzük a foglalkozásuknál fogva vízhez kötött embereket. A vízenjárók és vízből élők a múlt században még tekintélyes rétegét alkották Szeged társadalmának. Szeged-Felsővárosi lakói túlnyomórészt hajósok, hajóépítők, vízimolnárok és halászok voltak. A hajóépítésnél dolgoztak még az ittlakó cigányok is: ők voltak az »iszkúbaverök«, régen ugyanis szinte mindnyájan értettek a kovácsmesterséghez. A szegedi superok a múlt század elejétől fogva főleg szegedi kereskedők megrendelésére dolgoztak, akiknek monopolhelyzetük volt a délvidéki gabonakereskedelemben. Szegedi bőgőshajók szállították az alföldi búzát az ország minden részébe, sőt eljutottak a Fekete-tengerre is. Így hát a szegedi vízenjárók szűkebb hazájukban »világlátott” embereknek számítottak: bejárták nemcsak a Tiszát, hanem a Dunát is Németországtól a tengerig, sőt jártak a Dráván és a Száván is. Felsővároson él még néhány idős hajós a ví--------------- II. »Vizenjárók” zenjáróknak ebből a nemzedékéből, ők legénykorukban alaposan kivették a részüket a fahajózás korabeli hajósélet nehézségeiből. A bőgös hajókat a folyón felfelé — a hajósok úgy mondják: »hegymenet—ben — lovakkal vontatták. A hajóvontatók deszki, vagy szőregi szerbek voltak. Nagyobb gabonáshajók vontatásához 24 lovat is befogtak. Ahol azután nem volt lóvontatásra alkalmas a hely, vagy a hajó megfeneklett, ott »gu« goráztak*. Ez rendszerint úgy történt, hogy a parton leástak egy vastag fenyőszálat azt kétfelől kikötötték, azután rátekerték a hajóvontató kötelet úgy, hogy a kötélen egy hurkot hagytak, abba beledugtak egy dorongot és azt forgatták körbe-körbe. Ez volt az úgynevezett parti gugora. Előfordult, hogy vasmacskával és járgánnyal jutottak előbbre. A gugorázással nagyon lassan haladtak: jó volt, ha naponta 1—1,5 kilométert megtettek. A folyón lefelé — »völgy menet«-ben — »evedzővel« jöttek. Akkor volt nehéz dolguk a régi hajósoknak, ha nem tudták idejében védett téli kikötőhelyre vinni a hajót: »befagytak« valahol. Ilyenkor ladikkal feltörték a jeget a hajó körül. Ez igen veszélyes művelet volt: egy szilárd egyfából faragott csónyikot egy lók széléhez húztak, ötenhatan fölemelték a csónyik orrát, majd teljes erejükkel a jéghez vágták. Gyorsan bele kellett ugraniuk e csónyikba, különben a leszakadt jégtáblák alá merültek volna. Persze ezzel a módszerrel lassan jutottak tovább, de a hajósgazdák ilyenkor mindig bőkezűen fizettek, nehogy a tavasszal meginduló jégzajlás tönkretegye a hajójukat. »Szép volt az a hajósélet — mondja a 70 éves Hegyesi András bácsi, aki 12 éves korától a vízen nevelködött —, csakhogy az ember mindég távol volt a családjától ...« Bizony, a régi hajósok a téli időszaktól eltekintve állandóan úton voltak. Régente az volt a szokás, hogy még a kotrón dolgozó emberek — a kotrósok, vagy »bágerosok* is tavasztól őszig távol voltak a családjuktól, ősszel meg is teltek a felsővárosi vízparti kocsmák hazatért, munkásokkal. »No, a bágerosok mulatnak” — mondogatták ilyenkor az emberek. Alket reiUU, emberek voltak a régi szegedi vízenjárók, nem csoda, hogy ha kellett, mindig derekasan kivették a részüket a harcokból is. Végezetül hadd jegyezzük fel áldozatkészségüknek, igaz hazaszeretetüknek két fényes bizonyítékát! Méltók arra, hogy átadjuk őket az utókor emlékezetének. 1456-ban, amikor Hunyadi János Nándorfehérvár ellen készülődött, szegedi hajóácsok szerelték fel és indították útnak azt a 200 dereglyét, amelynek bátor legénysége vakmerő rajtaütéssel szétverte a szultán hajóhadát és megnyitotta az ostrom útját. Az 1848—49-es szabadságharcban pedig a szegedi hajósok, halászok és vízimolnárok Ábrahám József hajósgazda parancsnoksága alatt külön csajkásszázadot szerveztek, amelynek tagjai 49 tavaszán életük kockáztatásával felfogták és betömték a Maros deszki gátszakadását, ezzel megmentve a délvidéki falukat az árvíz pusztításától. Kedves zenei élmény volt a budapesti fúvósötös szegedi hangversenye Legutolsó szegedi szereplésük óta a világhír kapta szárnyra a magyar kamarazene reprezentánsait, a Budapesti Fúvósötöst, akik szombati hangversenyükön brüsszeli és párizsi műsorukból adtak ízelítőt a szegedi közönségnek. Technikai virtuozitás és hangszépség, stílus és előadás egyformán magas szinten áll a még egyre tökéletesedő együttesnél, amely ezúttal az Interpretáció lényegre világító, póztalan természetességével ragadta el a hallgatóságot. Ezt a nemes egyszerűséget éreztük Bach Pastoral és Fugájából, amely Vaszy Viktor stílushű átiratában az orgonaszerű hangzással ékeskedett. Danzl, egy nálunk alig ismert Beethoven-kortárs kvintettje klasszizáló jellegén túl már a romantika harmóniavilágát sugározza. A műsor csúcsteljesítménye volt Mozart B-dúr divertimentójának eszményi kidolgozása. Lajtha László, a hangszeres népzene kiváló magyar tudósa, kamaramuzsikájában a francia múltnak hódol Debussy és Honey sz. ff. Filmvetitéses előadássorozatot rendeznek a szegedi áras több községiben Az idei télre a Hazafias Szívesen látják az előadáso s ezeken a borús Népfront, a TIT és más tár-kon az egyszerű termelőszeg H***^**Tár sadalmi szervek az eddigi vetkezeti tagokat és az egyo-gy 0« nnnél is szélesebb körű tanúrileg dolgozó parasztokati a twmerKelási lehetőségeket biztosított egyaránt. A kilenc előadás-g lak a községek dolgozója- ból álló sorozat különösenrasztjainak, lakóinak. A na- a magyar munkásosztály eszmet«0 napsütésre vágyóbb községeken kívül tér- a dolgozó parasztság harcait!OVTM, azt ajánlommészetesen még a tanyákon tárgyalja az 1919-es Tanács-é s a szegedi is százszám rendeznek kit- köztársaságtól napjainkig.A képtárban NytUuülönféle tudományos előadó- Az előadásokat a községek^ Sándor tejsokat. mozihelyiségeiben tartjak=s?ebh “dfcofasaf, a majc], hogy a hallgatók szép" Napsütés«*, Biztos A Csongrád megyei part- mura ^ tudjanak! !**ST/ok benne, hogy bizottság is nagy feladatot V(>tj,ollj A Szerint a nQ~m feledni fogja a félrevállalt magára ebből a színvetkező filmek kerültek gees időt, és a téli tó mindenre kiterjedő téli megfelelő sorrendben vett Sálomra készülő, jófalusi oktatásból. December 1^sre: az »Anya«, "Leninok-geos természet helyetttől kezdve a szegedi járás tebere«, az "Életem árán«,s egy darabka, zöld minden nagyobb községében „,A harag napja«, »Édes An^ruhába öltözött, napis — ahol csak lehetőség van na«,Külön ismertetőjel« g sütötte, meleg tara — neves egyetemi és fő- párttitkár«,«Felszabadulta vaszt talál. iskolai tanárok, előadók be írt.dr< . Hgjet hídja«, 1 Nyilasymke Ural vonásával társadalomtudo . . /1 ó tanácsiban ír“tot^ alkotásán mányi előadássorozatokat A kozse8> ?® rt és Horgos melletti szerveznek Az előadásokat szervek vezetői már több =z erdő lomboktól főként azok számára rende- helyen megkezdték a ráczt^ gazdag, dús füvűzik, akik valamilyen oknál vevők összeírását. A "^^“'g pompajában fogva kimaradtak a különbözők részére látogatási ‘""F’a fcerii széket látunk, jó oktatási csoportokból, vecskéket állítanak ki, melynek támláján 5 Kedd, 1058. december 1. Új tantermeket,pedagógus lakást, óvodát építenek Pusztamérgesen A sándorfalvi Vegyesipari KTSZ szakemberei az elmúlt napokban nagyarányú építkezési munkálatokba kezdtek Pusztamérgesen. A község az elmúlt években nagy fejlődésen ment keresztül. A belterületen lévő iskolai tantermekben már csak két műszakban lehetett a tanítást végezni. A délután tanuló iskolások - akik a környező tanyákról jártak be a faluba - nemritkán késő estére tértek haza az iskolából. A községi tanács most részben állami segítséggel, részben pedig a községfejlesztési alapból megoldja ezt a problémát. Közel 200 ezer forintos költségből meglévő, eddig más célra használt állami épületekben négy új korszerű tantermet alakítanak ki. A tantermek építésével párhuzamosan készül egy szép pedagóguslakás is. A tantermekkel és a pedagóguslakással együtt akarják átadni a közhasználatnak az új óvodát is, melyet szintén meglévő épületekből alakítanak ki. A sándorfalvi KT82 építő brigádja nagy erővel vonult fel Pusztamérgesre s úgy tervezik, még a szigorú tél beállta előtt végeznek a munka nagyjával. ...." » 1 »» » r". . i .H.» ■ » up.................. Juhász Antal _____ ...... PHger nyomdokain. (Különösen «laiiinmHHinntPlimmiUnmUNMUHMIinmHHinUMUfllllinillllllllHIWiU |||,ill||,i,|ll,llll|„|||f,||||lillimilllHilimillHII »Hommage a Jannequingben*). A befejezésül játszott 3 Jacques Ibert darab csupa ötlet és szikrázó tűzijáték, amely a remeklő tolmácsos lásban bemutatta a burleszk-gopa a kiváló képviselőjének fölényes hangszertudását. Jeney—Szeszler—Meizl—Ha =ra—Ónozó összeállítású együttj test egész estén át melegg ovációban részesítették. Török Erzsébet ragyogó delelő- adását skót és magyar népdaglókban példamutatóan tökéletesnek érezzük. Papp Románné finoman hozzásimu ógó zongorakísérete színes szótétesre emlékeztet. Emlékezés Nyilasy Sándorra születésének 85. évfordulóján HA A GOND, a megalázás és a bizonytalanság el nem szólítja közülünk, most volna a nagy mester 85 éves. S most is itt élne, ahol élete nagyobb részét eltöltötte: Szegeden, Tápén, a magyar Alföld derűs tájain, ahonnan témáit merítette. Budapesti, müncheni, nagybányai és párizsi főiskolák után Itt ütötte fel műtermét, a Kamarás-erdőben, Horgoson és Tápén. Vásznairól a tiszaparti egyszerű ember, s a táj határtalan szeretete áradt optimizmussal, magabiztos derűvel, a valóság végtelen gazdag árnyalatú ábrázolásával. Szántó-vető, napszámos alföldi emberek között élte le életét, s innen, a népéletből szedegette ki legszebb témáit. A »Hazatérő munkáspár», a »Tavasz a földeken”, az »Alföldi paraszt«, a »Templomtér” és a »Napsütésben* — hogy csak a leghíresebbeket említsük! — mind-mind ebben a miliőben fogant. Nyilasy együtt lélegzett a néppel, s festészete körülbelül az a magyar képzőművészetben, ami Juhász Gyula költészete az irodalomban. Barátságuk közös eszmeiségen épült. ALKOTÁSAI a legszebb szegedi művészeti hagyatékok közé tartoznak, s messzi koroknak is hirdetik, hogy maradandó eszmeiségű értékeket csak az a művész alkothat, aki együtt él és együtt küzd a néppel. (ma) „Napsütés" egy széles karimájú, női szalmakalap nyugszik. A növényzet zöld skáláját adó természetben szinte ékszerként hat ez a tüzessárga színű női holmi, melynek fiatal tulajdonosát, ha nem is látjuk, de itt érezzük a közelben. A zsenge fácskák hallgatag nyugalmától körülvett üde tisztást elönti a bokrok közé beözönlő napsütés, mely vidám sugarával melegszínű, arany köntösbe burkolja a fanyar illatú növényzetet. Nyilasynak a természet szépségében, a valóság nagyszerű változataiban való elmélyülése az áhitatos csodálat hangját sugalmazza. Az éltető verőfényt pompás gazdagságé- a virágzás időszakát,iban ábrázoló kép, a kibontakozó termés friss lerögzitése az szét örömet keltő va i ihletés pillanatában rózsát. született megragadó Ha a kedves olpa-f hangulaté, benyomás- só e kép által egyik. A szabadtéri kis lélekviditó, meg világítás sugárzása és leg napsütést kapott,s a napfény örömetöl- azt ajánlom, cserélte el az alkotást, ben gondoljon arra, melyből minden ne-hogy e festményt héz, barna szí« ki mestere SS esztendőt van vetve, az árnyé pel ezelőtt született.1 kok átlátszóak, szi- Emlékezzék meg egy nesek, a kép a sok percre szeretettel ol sárgás-zöldes-kékes »Tissaparti Színyei«- tónustól optikairől, akinek e »Napi könnyedségeivé lett. sütés«*» alkotásai A művész széle- biztos vagyok benne, sen festi a vége- hogy feledtette önitációt, a lombot, a nel is a felleges időt bokrok ezernyi le- és a téli álomra két vélzetének »töredé- készülő, fázós termék két, a szónórus- szél helyett, valóban a föld, palettájának egy darabka zöld ru-1 egyik legvonzóbb ele- hala öltözött, fényesi 1 ne. Alkotásában si- fényű, meleg tavaszt skerült megragadnia adott a verőfényes tavaszt. Szelest Zeitén ünnepi tanácsülés Kübekházán Emlékezetes esemény zajlott le Kübekházán. A községi tanács végrehajtó bizottsága az egész falu lakosságát meghívta az ünnepi tanácsülésre és az ezt követő vidám mulatságra. A tanácsülésen megválasztották az új községi tanács vezetőit, s számot adtak a régi tanácstagok munkájáról is. A községi művelődési ház zsúfolásig megtelt vendégekkel. Nagy Tetszéssel fogadták Zsótér Andráselvtárs tanácselnöki beszámolóját. Utána jó hangulatú vacsora, majd mulatság következett. Fröccsözés fizetés után A hónapok két nagyobb fizetéses napjáéra szinte már jóelőre számítanak a vendéglők és az italmérések. Ebben a számításban benne van a nagyobb forgalom és több munka, a csaposok, a presszósok és a felszolgálók lótás-futása záróráig, és esttenként a több szidalmazás és gorombaság is, amit egy ilyen forgalmas este vagy éjszaka hozhat* Nagy kár, hogy az emberi tudatot, helyesebben az akaratgyengeséget ilyen formában még meg lehet »tervezni*, Átkos örökség ez a múltból, amit még cipelnie kell az új társadalomnak. »Romlott fényt hány a korcsma szája, tócsát okádik ablaka, benn túlitokéivá leng a lámpa, napszámos virraszt egymaga* — kiáltott fel József Attila egykor, amikor a munkanélküliség és a nyomon, s hét végén a kevés pénz lökte be a kocsma ajtaján a munkást, hogy maradék erejétől, emberi mivoltától és főleg keresetétől ott fosszák meg. A mentők naplója mesél Az »örökség* oldódik már lassan, de a megszokás, a fizetés utáni fröccsözés tart még, ha nem is veszedelmes méreteket öltve. Sajnos, időszakos előfordulását és rombolását néhány család életében még le lehet mérni, »enyhébb” vonatkozásban pedig a mentők esetnaplójából. Az utóbbiról szólva előbb, ez év január első napjától november utolsó napjáig összesen 134 esetben futottak ki a mentőautók eszméletlenségig részeg »páciensek” felszedésére. Következésképp ugyanennyi esetben, vagy részben vált szükségessé az alkoholmérgezettek kórházi gyomormosásra és utókezelése. Ennyiszer késleltették sürgős kihívásokhoz, komoly betegekhez a mentők útját azok, akik nem tudják, mennyi az elég, amely még nem ártalmas sem a köznek, sem az egyénnek és a családnak. Részeg esetében a mentők szállítási díjként 36, a kórház az első napi ápolásért 150 forintot, utána pedig, ha szükséges még a gyógykezelés, napi 50 forintot számol fel. Lehetséges sőt bizonyos, hogy az egész berúgó nem került annyiba, mint a következmények, nem is beszélve a család és munkahely megkárosításáról. Aki egy vagyont elivott már Fizetéses napkor ragadt ott a kocsmában — immár ki tudja hányadszor — V. P. Józan állapotban maga a falat kenyér. Saját teóriája szerint azért iszik, mert az első világháborúban kapott sérülése után sokáig morfiummal kezelték az olaszok, később pedig már magától szokott rá a veszedelmes "kezelésre". Elesve a költséges gyógymódtól, a következő lépés egyenest a kocsmákba vitt és visz úgyannyira, hogy mindenféle komoly állásból mennie kellett. Ment is, de ismét a kocsmákba. Második feleségének elitta teljes vagyonát: egy hold föld, komplett konyha- és szobabútor, kerékpár, varrógép és különféle ékszer csúszott le a torkán italra váltva — összesen 80 ezer forint értékben, éspedig négy esztendő alatt. Földeákra — a szülői házhoz sosem járt haza, s így holttá nyilvánították, gondolván, hogy már nem is él. A «holt« azonban most feltámadt, ugyanis apja halálával 0 hold föld és egy négyszobás családi ház vár rá örökségként. Jobb ruháit azonban egyelőre elzárják előle, nehogy eladja magáról. A mentők továbbra is régi ismerősként »♦tisztelik«, ha gyomormosásra szállítják fizetéses napkor és máskor is, amikor »csak« a barátok fizednek neki. Ha nem fizetnek, l akkor követel vagy kér — ■szinte koldulva. Egy rendőrségi ügy ! Már rendőrségi ügyként szerepel K. I. idült részegeskedése. Jól kereső lukakos, egy felnőtt és több kiskorú leány apja. Mivel azonban felesége és már két kislánya is dolgozik, havi keresetéből csak 7—800 foirntot ad haza. Ebben az ■ ’összegben benne van a 300 forint családi pótlék is. A többit eltagadja, azaz eliszisza. Különös moralitás vezérli: megköveteli, hogy fellesége a bércédulával együtt négy fillérig elszámoljon neki keresetével, s ugyanezzel a módszerrel szoktatja a hét lára két kislányát is. Ő csak hazalök valamit, de a hónap végéig azt is visszakéri. Emellett minden napra ciigarettát és egy üveg családi bőrt követel »otthonra« — gás természetesen jó vacsorát, s mert igencsak este főznek.Hogy rajta kívül mit esznek f a család többi tagjai — nem s érdekli. Legutóbb már nem Ivóit pénze, hát elvitte és »eladta a vasárnapi ebédhez vásárolt disznóhúst. Ha pedig berúg, akkor szalad a család éjnek idején — ki ismerre lát. Ordít, szitkozódik. Csupán két esetet ragadtunk ki a fizetéses napokat ikövető éjszakákból, nyomásban járva egy-egy notórius iivónak: mit eszik ég ölt marsára otthon a család, amikor felissza füle keresetét, vagy az egészet? Nem többet,mint amennyi kitelik a roa- Ivadék fillérekből. A keresetiből pedig telhetne K, I. [gyerekeinek is reggelire teljes kávéra, délben főtt ételre l és egyszer egyszer egy-egy újobb ruhára is ahelyett, ami most van rajtuk, ha az apíjuk messzire kerülné el a»Rózsafá«-t, a "Búza—tén fa többi szeszkiméréseket. Lödi Ferenc