Délmagyarország, 1959. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-01 / 27. szám

A szegedi faipar „fájó pontjai”: A tiszai faúszt­at­ás és parkettaléc készítő üzem hiánya Az elmúlt 1958-as évben többször írtunk a Szegedi Falemezgyár gőzfűrész tele­péről. Beszámoltunk arról, hogy az üzem dolgozói át­szervezéssel, hasznos, meg­fontolt műszaki intézkedé­sekkel, no meg határtalan szorgalmukkal túlteljesítet­ték az év elején még telje­­síthetetlennek látszó éves tervet. S nem is akárhogyan. A telep vezetője, Lakó elv­társ tájékoztatása szerint teljesítették a minőségi feltételeket és kiváló költ­ségszintet értek el. Ennek legkézzelfoghatóbb bizonyítéka az 1958. évi nye­reségrészesedés, igen szép lesz, több, mint két hét ke­resetnek megfelelő összeg kerül kifizetésre. Az üzemben már az első negyedévi tervfeladatok tel­jesítésén dolgoznak. Nem kisebb most sem a terv, mint az elmúlt év első negyedévé­ben volt. Mégis az üzem vezetősége már dolgozik egy munkaver­­seny-terven, melynek egyik legfontosabb feltétele az alaprentabilitás 10 százalékkal való túltelje­sítése lesz. De azért itt ebben az üzemben is van problé­ma, fájó pont. Elmondták, hogy nagy megtakarítást je­lentene az üzemnek és a népgazdaságnak is, ha a Szovjetunióból érkező fe­nyőt és nyárfát nem vas­úton, hanem vizen, úsztatás­­sal szállítanák, ahogy az né­hány évvel ezelőtt is tör­tént. Az üzem a Tisza-par­­ton van és így természetes, hogy nagyon leegyszerűsí­tené, olcsóbbá tenné a fa tutajos szállítása az üzem terme­lését is. Erre vonatkozólag már tet­tek javaslatot, az üzem ve­zetői és remélik, hogy ja­vaslatuk meghallgatásra ta­lál, hiszen jót akarnak vele az egész népgazdaságnak. A másik ilyen­­ fájó pont a parkettaüzem. A dolgozók éppen a napokban hallották, hogy Kecskemét kap egy nagy parkettaüzemet. A Szegedi Falemezgyár már ré­gen kért Szegedre ilyen üze­met, hiszen a gőzfűrész­üzemben sok elsőrendű par­kettaléc készül. Nagyon cél­szerű, gazdaságos lenne, ha Szegeden létesítenének a gőzfűrészüzem mellett egy parkettázó-üzemet. Nem kellene, a még megmunká­­latlan parkettaléceket vas­úton utaztatni az ország kü­lönböző részeibe. Persze ezek csak javaslatok, elképzelé­sek. De a dolgozók éppen azért, mert szívügyüknek ér­zik az ország ügyes-bajos dolgait, szeretnék ilyen — szerintük jónak látszó — ja­vaslattal is segíteni az or­szág fejlődését. A Falemezgyár gőzfűrész­telepén az első negyedév után kissé csökken a terv. Ez persze nem azt jelenti, hogy kevesebb dolga lesz az üzemnek, hanem azt, hogy felkészüljenek, rendbehozzák gépeiket, folyamatosan végezik a tervszerű, megelőző kar­bantartást, amit a múlt évben nem tudtak megva­lósítani. Az új termelői árrendszer nagyobb minőségi követel­ményeket állított az üzem elé. A faipari árak azelőtt ugyanis a mi országunkban jóval olcsóbbak voltak a vi­lágpiaci áraknál, s ezért az üzemek sem nézték meg kü­lönösebben a minőséget. Most, az új termelői árrend­szer bevezetése után, amely persze csak a nagybani fo­gyasztókat, az üzemeket érinti, már sokkal igényeseb­bek az üzem termékeivel szemben. S ez nem baj, mert az üzem megfelel majd ennek a követelmények­nek is. I munkásmozgalom nagy halottainak emlékműve Az illetékes szervek dön­tése értelmében március 21- én, a Tanácsköztársaság ki­kiáltásának 40. évforduló­ján avatják fel a magyar munkásmozgalom nagy ha­lottjainak emlékművét a leendő nemzeti pantheon­­ban, a Kerepesi-temetőben, amely Körner József épí­tőművész és Olcsai Kiss Zoltán szobrászművész alko­tása; fl szegedi járás termelőszövetkezeti mozgalmának helyzetét tárgyalta meg a járási tanács A szegedi járási tanács szombaton délelőtt 9 órai kezdettel ülést tartott, melyen a végrehajtó bizottság és a tanácstagság a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetét tárgyalta meg. A végrehajtó bizottság beszámolóját Csikós Ferenc elvtárs, a járási tanács elnökhelyettese ismertette. Ezt követően vitára, felszólalásokra került sor. A tanácskozás utolsó napirendi pontjaként a szegedi járási népi ellenőrzési bizottság múlt évi munkáját tár­gyalták meg. Ismertették a bizottság 1959. évi munkatervét is. A tanácsülés anyagának ismertetésére részletesebben keddi számunkban térünk vissza. • •Össznépi mozgalom Bulgáriában A Bolgár Népköztársaság dolgozói nagy lendülettel lát­tak hozzá az ötéves terv határidő előtti teljesítéséhez. E nagyszerű cél megvalósítására össznépi mozgalom indult nemrégiben, amelyben bolgár munkások, pa­rasztok és értelmiségiek egyaránt részt vesznek. Az öt­éves terv során óban hatalmas alkotások is szület­nek, mint a Sztara Zagora-i Marica Iztok erőmű, mely­nek méreteiről az építkezésén készült felvételünk is fogalmat nyújthat. Szegeden holnap tartják a politikai akadémia újabb előadását Szegeden nagy népszerű­ségnek örvend az MSZMP városi bizottságának politi­kai akadémiája. Az akadé­mia újabb előadását holnap, hétfőn délután fél 3 órakor tartják a Vörös Csillag Filmszínházban. Az előadást Kiss Arthur elvtárs, a párt­főiskola filozófiai tanszéké­nek tanára tartja, A marxiz­mus és a vallás címmel. Utána a Különös házasság c. magyar filmet vetítik. A városi pártbizottság ez­úton is kéri a politikai aka­démia hallgatóinak pontos megjelenését. Kübekházán újabb széleskörű társadalmi munka kezdődött Korábban lapunkban hírt ad­tunk arról, hogy Kübekhá­­zán társadalmi összefogással belvízlevezető csatornaháló­zatot építenek. Most tovább folytatják ezt a munkát a helyi pártszervezet és ta­nács, valamint a népfront­bizottság széleskörű támo­gatásával. A kübekházi lakosság kö­rében újfajta mozgalom kez­dőd c, melynek az a lénye­ge, hogy a csatornahálózat további építésében egy köb­méter földet mozgatnak meg. A társadalmi munká­ban részt vesznek a község dolgozói közül azok is, akik szegedi üzemekben, vállala­tokhoz járnak dolgozni. Ez­zel kapcsolatban ezúton is az a kérése a kübekházi pártszervezetnek, tanácsnak és népfrontnak, hogy az üze­mek, vállalatok vezetői évi rendes szabadságukból biz­tosítsanak egy-egy napot azoknak a kübekháziaknak, akik önzetlenül és elismerés­re méltóan társadalmi mun­kát vállaltak. Tanácstag fogadóórákat tartanak hétfőn Holnap, hétfőn több he­lyen fogadóórát tartanak a tanácstagok, így a II. ke­rületben a 12, valamint a 13. körzet választói részére dél­után 5—7 óra között a Jó­zsef Attila sugárúti leányott­honban Szél László városi, Lacsán Mihály, Eperjesi Jú­lia második kerületi tanács­tagok tartanak fogadóórát. A tanácstagok és választók e találkozóján megjelenik Lacsán Mihályné országgyű­lési képviselő is. Az I. kerületben Újszege­den, a Kertészeti Vállalat­nál (Temesvári körút) Balla Ferenc, az 59-es körzet kerü­leti tanácstagja 5 órakor tart fogadóórát. Balla Fe­renc a jövőben minden hó másodikán, ugyanebben az időszakban és helyen talál­kozik majd választóival. Országos tanácskozás a jogász­­szövetségben A jogászházban szomba­ton rendezte a Magyar Jo­gász Szövetség negyedik or­szágos küldöttközgyűlését. A tanácskozást dr. Nezvál Fe­renc igazságügy miniszter, a szövetség elnöke nyitotta meg. A jogászszövetség fennállásának 10. évforduló­ja alkalmából emlékeztet ar­ra, hogy a szövetség fontos szerepet játszott az elmúlt 10 esztendőben. Hozzásegí­tett a szövetség munkája ah­hoz is, hogy a Magyar Nép­­köztársaság jogos álláspont­ját az ENSZ-ben megvédhes­­sük — mondotta többek kö­zött. Ezt követően dr. Benedek Jenő, a szövetség főtitkára mondotta el beszámolóját. A miniszterelnökség sajtóosztálya jelenti február 1-én 9 órakor. A mai napon különösebb politikai ese­mény nem történt.« A Vörös Újság mai száma a KMP febr. 2-től febr. 9-ig tartó »pártszervezeti hetének« megrendezéséről ad hírt. Minden este 7-kor előadás lesz, s ugyanakkor lehet beiratkozni a pártszervezetbe. A pártnak valószínűleg ugyanakkor kiadott *•Fontos közlés a »hólabda-szerveze­­tek« megalakításáról« című röpirata a szervezés és agitá­ció módszereiről szól. Fölszólítja a párttagokat, hogy ki-ki igyekezzék személyi agitációval maga köré 10 elvtársat gyűjteni. ' Vasárnap, 1959. február L Történelmi dátum Ma 13 esztendeje, hogy a magyar nép a történe­lem szemétdombjára lök­te a királyság elavult ál­lamformáját és kikiáltot­ta a köztársaságot. Évszá­zadok törekvései értek valósággá ezzel, amely azt is jelezte, hogy új élete kezdődik a dolgozó nép­nek; hogy egyszer s min­denkorra vége az úri el­nyomatás korszakának. Nem az első köztársaság volt ez a haza életében. Valahányszor a belső de­mokratikus erők megmoz­dultak, hogy kivívják nemzetünk függetlenségét és a dolgozók szabadsá­gát, egyik legelső céljuk a királyság megdöntése, a külső és a belső elnyo­mást jelképező államfor­ma megdöntése volt. Ám az 1849-es, az 1918-as és az 1919-es köztársaság együttvéve is alig élt 14 hónapot. A mi nemzedékünkre hárult az a történelmi fel­adat, hogy visszavonha­tatlanul véget vessünk a tengernyi vérrel, könnyel és szolgasággal járó koro­nás uralomnak. Köztársa­ságunk 13 évvel ezelőtt azért születhetett meg, mert a szovjet fegyverek győztek a második világ­háborúban és tönkrezúz­ták a népelnyomó, tőkés, földesúri hatalmat, meg­adva a lehetőséget a ma­gyar nép boldogulására. Megdönthetetlenné vált a köztársaság, mert 1946- ban nemcsak a királyság szűnt meg, hanem az a világ is, amelynek állam­i formája volt. A köztársa­ság kikiáltásának törté­nelmi dátuma azonban csak a kezdet volt. Utána további sok munka és harc kellett azért, hogy a köztársaság formáját va­lóban és mind kiteljese­dettebben, népi tartalom­mal töltsük meg. A mi köztársaságunk népköz­­társasággá fejlődött,­­ a dolgozó népé a hatalom és minden az egész nép érdekében történik, a munkásosztály és kom­munista pártja vezetésé­vel. Alig múlott két év,, hogy az ellenforradalom ördögi erői kezet emeltek a Magyar Népköztársaság­ra és annak vívmányai­ra. A nagy bajban kéré­sünkre testvérként ismét a szovjet nép sietett se­gítségünkre és úrrá les­hettünk az ellenforradal­mon. S mint tizenhárom esztendővel ezelőtt, az el­lenforradalom után is a kommunisták mutatták az utat, ők harcoltak sok áldozattal és a legszenve­­délyesebben a dolgozó nép igazi érdekeiért. A mi népköztársaságunk erősebb most, mint eddig bármikor. A vezetés szi­lárdan a munkásosztály és kommunista pártja kezében van,­­ a dolgo­zó emberek együ­ttes ere­jével tovább épül a sok szenét, jót jelentő szocia­lizmus. Élethivatás é­­letcélt, emberi boldo­­­­­gulást és életszépsé­get teremtő eszmét szolgálni: a legszebb pálya. Tollal szolgálni korunk leg­haladóbb eszméjét, a mar­xizmus—leninizmust, több, mint kijelölt pálya: élethi­vatás. Kommunista újságot írni, történelem- és világformáló eszmét hirdetni az értelmi meggyőződés mellett mélysé­ges érzelmi átérzéssel lehet. Belső tűz fűti, égeti a kom­munista újságírót. S ezt a belő lobogást a kommunista eszme igazsága táplálja. Pártunk igazságáról, politi­kájának helyességéről írni, ezt az eszmét védelmezni és népszerűsíteni csak szilárd elvi meggyőződéssel lehet­séges. A kommunista újság­írás tehát nemcsak szakmai ismereteket igényel (termé­szetesen ezt is), hanem elv­hűséget, megingathatatlan hitet ügyünk igazságában és világméretű győzelmében. Hazánkban is voltak a kom­munista újságíróknak olyan következetes katonái, akik életükkel pecsételték meg e pártmunkát. Közülük első­sorban is Rózsa Ferenc elv­társ neve vált elválasztha­­tatlanná a magyar kommu­nista sajtó történetétől. A kommunista újságírásban elődeinket az eszmei megin­­gathatatlanság emelte a hal­hatatlanság magasságába. Természetesen az elődök példája okulásul is szolgál: elsősorban a kommunista elvhűséget tanulhatjuk tő­lük. Minden körülmények között, nehéz helyzetben is: hűség az eszméhez. Tollunk­ból csak egyszínű és értékű tinta folyhat: a párt és a nép ügyének érdekében. A mi sajtónk pontosan ellentétes célokat szolgál a burzsoá új­ságokkal szemben. A kom­munista sajtónak a munká­sok hatalma, a dolgozó la­kosság millióinak érdeke — megmásíthatatlan és szent célja. Míg a burzsoá sajtó a dolgozó milliókkal szem­ben egy marék gazdag, va­gyonos réteg érdekében dol­gozik. Ez a különbség szab­ja meg a szocialista és a ka­pitalista sajtó mondanivaló­ját is. A mi újságírásunk nem szolgál burzsoá szenzá­cióval, nem közöl intim tár­saságokból kiszivárgó eroti­kai ínyencségeket, meghök­kentő, a polgári világra jel­lemző családi drámákat a felső tízezrek köréből. Ná­lunk nem a rablógyilkossá­gok, betörések és lopások je­lentik a »politikumot«, mint a hajdani magyar sajtó na­gyobb hányadánál láttuk. A mi sajtónk a dolgozó nép életéről, munkájáról, hétköznapjairól, ünnepeiről ír, azzal a határozott meg­győződéssel, hogy a párt és a nép érdekei azonosak, mert a párt politikájának, a szocializmus megvalósulásá­nak a dolgozó nép látja hasznát. És éppen a szocia­lista társadalom megvalósí­tása­­ érdekében serkentjük és buzdítjuk a munkásokat, a parasztokat és értelmisé­gieket, hogy saját hazájukat minél gazdagabbá, szebbé alakítsák. A párt sajtója a dolgos magyar nemzet közvélemé­nyének akaratát és érdekeit fejezi ki. Országunkban a leghatározottabban a haladó, a népi demokráciát igenlő, a szocializmusért dolgozni kívánó milliók közvélemé­nyére támaszkodunk. Nem tartunk igényt arra, hogy el­ismerje sajtónkat a belső reakció, mert ez a sajtó az új Magyarország sajtója. A magyar sajtó napja nemcsak formális megemlé­kezés a magyar újságról és újságírásról. Ez a nap a népet szolgáló, a szocializ­mus ügyét segítő sajtó és újságírás megünneplésének a napja. Ezen a napon nem­csak számvetést csinálnak a szerkesztőségek és postai hírlapterjesztők arról, ho­gyan szolgálták a párt és a dolgozó nép ügyét, hanem előre megmondják, hogy mit tesznek a jövőben. A jövő munkáját megszabják azok az intézkedések, amelyek az ország lakossága elé progra­mot állítottak. H­atározottan küzdünk azért, hogy Szegeden megvalósuljanak az MSZMP Központi Bizottsá­gának a munkásosztály hely­zetéről szóló határozatában megjelölt feladatok. Őszinte egyetértéssel munkálkodunk azon is, hogy a párt műve­lődéspolitikai irányelveiből adódó tennivalók sikerre ve­zessenek városunkban és a szegedi járásban is. Teljes mértékben támogatjuk pár­tunk elképzeléseit a mező­­gazdaság szocialista átalakí­tására vonatkozóan. Világo­san látjuk, hogy Magyaror­szágon a szocializmus meg­valósulása csak azáltal le­hetséges, ha állami beren­dezkedésünk és iparunk mellett a mezőgazdasági kis­­parcellákat felváltja a nagy­üzemi gazdálkodás. Ennek előnyeit, értékét és jelen­tőségét nap mint nap ma­gyarázzuk a Szeged környé­ki parasztságnak. Testvéri szövetség a Szov­jetunióval! Ezt a jelszót napi munkánkban érvényesítj­ük, mert valljuk, hogy a szocia­lista világrend egysége a biztosíték arra, hogy ha­zánk független és szabad or­szág maradjon. S a szocia­lista világrend vezető erejé­nek, a Szovjetuniónak győ­zelme, erősödése a legelső garanciája a világbéke meg­őrzésének. A szovjet mun­kások és parasztok, értelmi­ségiek érdekei azonosak a magyar dolgozó rétegek ér­dekeivel. S azonosak a vi­lág proletariátusának érde­keivel is. A mi újságjaink a párt és a nép szolgálatá­ban állnak, ezért tisztelik, becsülik százezren és milliónyian az új ma­gyar sajtót. (sj.) Csaknem kétmillió rádióelőfi­eiő van Magyarországon A posta adatai alapján a múlt évben több mint 190 ezerrel növekedett a rádió­előfizetők száma. Budapes­ten 36 000 új készüléket je­lentettek be. A növekedést és a 247 628 vezetékes rá­diót figyelembe véve jelen­leg 1 944 351 rádióelőfizetője van az országnak. Egyedül Budapesten 525 ezer rádiókészüléket tarta­nak nyilván. A televíziónál 16 038 elő­fizetőt tart nyilván a posta;

Next