Délmagyarország, 1960. augusztus (50. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-02 / 181. szám

Kedd, 1960. augusztus 2. Náci háborús bűnöst tartóztattak le Dortmund­ban letartóztat­ták Friedrich Tillmannt, egy ifjúsági otthon vezetőjét, akit azzal vádolnak, hogy 60 ezer ártatlan ember meggyilkolásában bűnrészes. Tillmann segédkezett Wer­ner Heyde hírhedt náci or­­vosnak Hitler úgynevezett •kegyes halál« programjának végrehajtásában. A »felsőbb­rendű faj« megteremtését célzó program keretében több mint 80 ezer állítólag »beteg és a szellemi fejlődésben el­maradt« személyt végeztek ki. Tillmann-nak az volt a feladata, hogy hamis ada­tokkal leplezze a rémtett igazi jellegét. Werner Heydet tavaly tartóztatták le, s hamarosan bíróság elé állítják. Lumumba kérni akarja a Biztonsági Tanács összehívását A New Yorkban tartózko­dó Lumumba kongói minisz­terelnök interjút adott a New York Timesnek. Lumumba az interjúban sürgette, hogy az ENSZ küldjön megf­igy­előket Kon­góba a belga csapatok kivo­násának ellenőrzésére. Hoz­záfűzte, reméli, hogy »egy baráti ország támogatásá­val« sikerül elérni a Biz­tonsági Tanács összehívását és akkor annak ülésén elő­terjeszti kérését. Megfigyelők véleménye szerint ez a baráti ország Ghána, vagy egy másik nemrégen függetlenné vált afrikai ország lenne. A miniszterelnök felhábo­rítónak mondotta a belga kormánynak azt a képmuta­tó bejelentését, hogy ezer­ötszáz főnyi katonaságot hazarendelt Kongóból és hangsúlyozta: jelentéseket kapott Leopoldvilleből, ame­lyek szerint ENSZ-csapatok lefegyvereznek kongói kato­nákat, ugyanakkor azonban a belgáknak megengedik a fegyverviselést. Lumumba kongói minisz­terelnök hétfőn délután az ENSZ New York-i központ­jába érkezett. Lumumba ta­nácskozott Cordier főtitkár­­helyettessel. Hammarskjöld ENSZ-fő­­tit­kár — mint a Reuter je­lenti — a biztonsági tanács­hoz intézett jelentésében kö­zölte, hogy eddig nyolc or­szág összesen 11 155 katonát küldött Kongóba az ENSZ zászlaja alá. A dél-koreai választások újabb eredményei Folytatódnak a csalárd választások elleni tüntetések Dél-Korea kétszázhar­minchárom választókerülete közül kétszáztizenkilencből már beérkeztek a választási eredmények. Eddig a De­mokrata Párt százhatvanhét mandátumot szerzett, a füg­getlenek negyvennégyet, a baloldali pártok ötöt, az egy­ségpárt egyet és a liberáli­sok egyet. Hétfőn folytatódtak a tünte­tések a pénteken lezajlott csalárd választások ellen. Szöulban, a fővárosban is tüntetés zajlott le, ahol a választók nagy tömege til­takozott, mert a U Szin­ Man-kormány parlamentjé­nek helyettes elnökét, annak ellenére, hogy a márciusi választásokon elkövetett csalásai miatt börtönben ül, ismét képviselővé választot­ták. A dél-koreai lakosságot főként az háborítja fel, hogy a most megtartott választá­sokon is mandátumokat jut­tattak az elűzött diktátor, Li Szín Man híveinek. Hamvonban, Szöultól dél­re, is nagyarányú­ tüntetés volt. Sok száz választó beha­tolt a kerületi főnökség épületébe és elégette a sza­vazó úinak nagy részét. A rendőrség könnyfakasztó gázzal oszlatta szét a tünte­tőket. Jongjanban és Hongcson­­ban több száz diák tüntetett a választási csalások ellen és követelte a napokban le­tartóztatott diákok szaba­don bocsátását. HAZATELEPÜLÖK Japánból még mindig igen sokan térnek vissz­ak hazájukba, a néhány hónappal ezelőtt kezdődött áttele­pülési akció lehetőségével élve. A hazatelepülők nagy része azelőtt a mai Dél-Koreában élt, most mégis mindannyian Észak-Koreába térnek vissza, hogy a Koreai Nép­ Demok­ratikus Köztársaság területén kezdjenek új, boldog életet. Felvételünk egy hazatelepült családról­ készült új ottho­nában. •­­ Vasárnap Japánból hazatelepülő koreaiak 1040 sze­mélyből álló csoportja érkezett Csoncsin kikötőjébe, a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaságba. Drágult a tenyér, a latbér, a közlekedés Franciaországban Az FKP nyilatkozata a dolgozók életszínvonalának súlyosbítására Irányuló kormányintézkedésekről A Francia Kommunista Ugyanakkor — emeli ki Párt Központi Bizottsága­ a nyilatkozat — a munká­rak Politikai Bizottsága kér továbbra is a legala­­szombaton kiadott, nyilat­ esonyabb színvonalon ma­­kozatában leleplezi a dől- ract, és a dolgozók vásárló­­gorok életkörülményeit só­ képessége még fokozottabb lyosbító és a megélhetési mértékben csökkent, költségeket nagymértékben A politikai bizottság rá­növelő francia kormányán­ mutat, hogy A nyilatkozat hangsúlyozza, a néptömegek nyomorá­ncai­nak mostani fokozásár a a párizsi városi közteke- . . . "‘‘'Jardjait desi dijak 87,5 százalék- emésztő algériai háború­­kal emelkedtek, nagymér- a fegyverkezés gigászi költ­­sékben megdrágult a kill- soger, s különösen az atom­városi vasúti közlekedés fegyvergyártás okozza, épp­­díja, emelkedett a kenyér úgy, mint a nagytőkéseknek ára, a lakbér, valamint a nyújtott adókedvezmények, rádió és televízió előfize- jóllehet a nagytőkések pro­­téti díja te­ Ltja szüntelenül gyarapszik. Kinevezték a Szovjetunió kongói nagykövetét Moszkva: A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnök­sége Mihail Jakovlevet ne­vezte ki a Szovjetunió kon­gói nagykövetévé. Mihail Jakovlev eddig az OSZSZ­­SZK külügyminisztere volt. 2 Nyugatnémet provokációk az NDK határain A TASZSZ és az ADN je­lenti, hogy a nyugatnémet határőrség az utóbbi napok­ban újabb provokációkhoz folyamodott a Német De­mokratikus Köztársaság ha­tárain, hogy határincidense­ket idézzen elő, így július 25-én Mühlhausen környékén egy nyugatnémet egyén pro­vokálni próbálta az NDK határőreit. Hasonló provoká­ció történt a Ketten és Gott­hards között vezető úton is. Aznap három nyugatnémet provokátor hatolt be az NDK területére és halálos fenyegetéssel támadt a ha­tárőrökre. Július 26-án Hei­ligenstadt térségében két nyugatnémet polgári egyén próbált határincidenst pro­vokálni. Mint a jelentések kieme­lik, e provokációs kísérle­teknek csaknem minden al­kalommal nyugatnémet ha­tárőrök voltak a szemtanúi. Mint hivatalos NDK-közle­­mény megállapítja, a Német Demokratikus Köztársaság határőrségének magatartása eredményeként mindezek a provokációk kudarcba ful­ladtak. A közlemény hang­súlyozza, hogy a provoká­ciós kísérletek következmé­nyeiért az értelmi szerzőkre hárul a felelősség. Amerikai lap a KGST üléséről New York. A New York Times hétfői számában a KGST budapesti ülésével foglalkozik — közli az AP­ — a lap hangsúlyozza, hogy a kelet-európai országok gondos terveket dolgoznak ki a hosszú gazdasági verseny­re a nyugati országokkal. Az Egyesült Államok számára szintén rendkívül fontos a gazdasági fejlődés, mivel a Szovjetunió és a szocialista országok a legutóbbi időben rendkívül gyorsan fejlesztet­ték gazdaságukat, amivel viszont pszichológiai és pro­paganda előnyökhöz jutot­tak, — vélekedik a New York Times, majd keserű hangon panaszkodik, hogy az Egyesült Államok kisméretű gazdasági fejlődést tud fel­mutatni. Míg a Szovjetunió ipari termelése 1960 első fe­lében 10 százalékkal növeke­dett, addig az Egyesült Ál­lamoké végeredményben csökkent — hangoztatja a lap. flz NDK kormányának emlékirata a hitlerellenes koalíció országaihoz A Német Demokratikus Köztársaság kormánya hét­főn nyilvánosságra hozta a potsdami szerződés alá­írásának 15. évfordulója alkalmából az egykori hit­­lerellenes koalíció orszá­gaihoz intézett emlékira­tát. Az emlékirat bevezető­ben emlékeztet arra, hogy 1945. augusztus 2-án a hitlerellenes koalíció nagyhatalmai megállapod­tak egy békés és demok­ratikus Németország meg­teremtésének alapelveiben. Kötelezettséget vállaltak a militarizmus és a náciz­mus kiirtására, a második világháború kirobbantásá­ért felelős német monopó­liumok felszámolására, to­vábbá arra, hogy biztosít­ják a német népnek a le­hetőséget hazája demokra­tikus és békés alapon való felépítésére. Ha egész Németország­ban megvalósultak volna a potsdami elvek, ma nem lenne német kérdés, Né­metország egységes, de­mokratikus és békeszerető állam lenne, Európára nem borulna a háború árnyéka, a német nép pedig elfog­lalta volna helyét a bé­kére vágyó népek nagy családjában — hangsúlyoz­za a nyilatkozat. A nyilatkozat a további­akban rámutat, hogy az NDK-ban a szovjet meg­szálló hatóságok támogatá­sával tettekre váltották a potsdami alapelveket. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya ugyanakkor kénytelen megállapítani, hogy Nyu­­gat-Németországban a leg­durvábban lábbal tipor­ják a potsdami megállapo­dásokat. Anglia és az Egye­sült Államok már 1946 de­cemberében megszegte ígé­reteit, amikor megterem­tette az úgynevezett B-zó­­nát és ily módon előké­szítette Németország teljes megosztottságát. Nyugat-Németországban ma ugyanazok az erők vannak hatalmon, amelyek az első és a második világ­háborút kirobbantották és csorbítatlanul megmarad­tak a monopóliumok is. A politikai élet demokratizá­lását megakadályozták, s az államgépezet tele van volt nácikkal. A német nép érdekei megkövetelik — és szük­ségessé teszi ezt a nemzet­­közi biztonság megterem­tése is —, hogy a pots­dami egyezmény elveinek egész Németországban ér­vényt szerezzenek. Ezért a Német Demokratikus Köz­társaság kormánya a hit­­lerellenes koalíció álla­mainak kormányaihoz for­dul. Az NDK kormánya elvárja, hogy ezek a ha­talmak támogassák a béka erőit és lépjenek fel a né­met militarizmus és annak háborús politikája ellen. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya­­ egész ország lakosságának nevében sürgeti a béke­szerződés megkötését mind­két német állammal Az NDK kormánya re­méli, hogy a volt hitler­­ellenes koalíció országai­ eleget tesznek a német nép jogos óhajának és a potsdami szerződésben vál­lalt kötelezettségüknek. Sikertelen rakétakísérlet az Egyesült Államokban Az amerikai haditengeré­szet gyorsított »Polaris”- ra­­kétaprogramjának keretében hétfőn újabb kísérletet vé­geztek egy »Polaris« rakéta vízalatti kilövésével. A tengeralattjáróról kilőtt rakéta azonban eltért ter­vezett pályájáról és 47 má­sodperccel a kilövés után »­biztonsági okokból« fel kellett robbantani, Demagógiai „csúcs“ az Egyesült Államok politikájában Hammarskjöld kongói látogatásának célja — A nyugat-európai kormányok problémája „Színes forgatag a nemzetközi politikai színpa­don, elsőrendű jelentő­ségű események nélkül« — ebben a mondat­ban foglalta össze vélemé­nyét egy angol munkáspárti politikus az elmúlt hét ese­ményeiről, célozva arra, hogy a kongói fejlemények, to­vábbá az Egyesült Államok Köztársasági Pártjának el­nökjelölő kongresszusa, vala­mint az angol kormányát­alakítás és a francia—nyu­gatnémet tárgyalások sem bírnak olyan fontossággal, hogy döntő hatással lennének a legközelebbi napok ese­ményeinek alakulására. Ami azonban a Kongói Köztársa­ságban és az Egyesült Álla­mokban történik, feltétlenül befolyással lesz a világpoli­tika későbbi fejleményeire — egészíti ki megállapításait az említett angol politikus — mégpedig azért, mert ha a Kongói Köztársaság képes lesz megoldani problémáit, akkor ez önbizalmat ad a •fekete földrész« új vezetői­nek és még nagyobb lendü­letet a függetlenségre törek­vő gyarmatok lakóinak. Az pedig, hogy jobb, vagy a jelenlegihez hasonló kor­mány kerül az Egyesült Ál­lamokban 19*­1-ben hatalom­ra, nagyban befolyásolja nemcsak az Egyesült Álla­mok, de nyugateurópai szö­vetségeseinek semmiképpen sem irigylésreméltó helyze­tét.­ E helyénvaló megállapí­tásból kiindulva, a Kongói Köztársaság esetében egyre inkább nyilvánvaló, hogy bár a belső rend helyreállí­­tása látszólag rendben fo­lyik, az E­ISZ-csapatok ép­­t­kezésével egyidejűleg a bel­­­­ga katonaság csak átcsopor­­­tosít, de szándékában sincs , hogy kivonuljon. A szovjet­­ kormánynak a kongói hely­­­zettel kapcsolatos nyilatkoza­­­­ta rámutat: a belgák ilyen­­ magatartása veszélyezteti a­­ Biztonsági Tanács döntésének­­ végrehajtását. A Lumumba kongói minisz­­­­­terelnök tárgyalásai az­­­ ENSZ székházában, továbbá­­ Hammarskjöld ENSZ-főtit­­­kár kongói útja a Kongói­­ Köztársaságnak nyújtandó­­, segítséggel áll összefüggés­­­e­ben. Elterjedt hírek szerint­­ az ENSZ kész négy-öt, vagy­­ több esztendőn át gazdasági ■ és technikai segítséget nyúj­­­tani. Ez kás szavakkal azt­­ jelenti, hogy a fiatal Kongói­­ Köztársaság belátható időn­­ belül le tudná küzdeni a­­ közigazgatásban és a gazda­­­­sági életben ma még igen­­ számottevő nehézségeket. A­­ Szovjetunió kész a legtelje­sebb mértékben kivenni ré­­­szét a Kongói Köztársaság­­ megsegítéséből. ENSZ-körök szerint Hammarskjöld fel­adata most az, hogy felmérje, milyen méretű és részletek­ben milyen ütemű segítségre van szükség Kongóban f Az amerikai Éde«­társasági Párt is megvá­lasztotta elnökjelöltjét a jú­­lius 25—28 között Chicagó­ban megtartott kongresszu­­­­sán. Az elnökjelöltséget — ■ mint várható volt — Nixon, az Egyesült Államok jelenle­­­gi alelnöki nyerte el, alel­­l­nök-jelölt pedig Cabot­ Lod­■­ge, az Egyesült Államok­­ ENSZ-fődelegátusa lett. Az,­­ hogy valamennyi köztársas­á­gi párti küldött Nixonra ad*­t ta szavazatai, rémámképpen sem jelenti, hogy a Köztár­sasági Párt egységesebb vol­na, mint kon­kurrense, a De­mokrata Párt, csupán azt, hogy a Köztársasági Párt vezetősége ilyen fogással akar hatást gyakorolni a választókra. Ugyancsak lé­lektani «fogásnak« szánták a republikánusok azt a politi­kai programot is, amelyet Angliában máris »tömör de­magógiának­” nevezn­ek, igen találóan s amelyről demok­­rata párti körükben is megál­lapították, hogy »demagógiai csúcs—ot jelent a Köztár­sasági Párt történetében épp­úgy, mint az Egyesült Álla­mok politikájában. A köz­­társasági program ugyanis ahelyett, hogy a nemzetközi feszültség csökkentéséért és az Egyesült Államok hely­zetének megjavításáért a kezdeményezések egész sorát indítaná el, az amerikai ka­tonai erő fokozására helyezi a fő súlyt. Márpedig nehéz elképzelni, hogy a katonai erőfeszítések további foko­zása lelkesítő hatást gyako­rolna az amerikai közvéle­ményre. — »Nemcsak a fegyverek jelentenek valamit — írja többek között a köztársasá­gi párti jelölőken gresztus­­ról szóló cikkében Walter Lippm­ann, az isme rt ameri­kai külpolitikád publicista — hanem főként a­­ gazdasági erő.,, Ha összehasonlítjuk a kommunista tömb nemzeti erejét a mienkkel, azt lát­juk, hogy hátrafelé me­gyünk. Japántól Kubáig lát­hatók ennek a bizonyítékai­. A demokratapárti Kenne­dy és a köztársasági párti kixom­koson — kosuluk ko­rul ki az új elnök —, most­­egy hatalmas méretű válasz­tási harc kezdődik, személyi­ síkon és ígérgetések tererv egyaránt. Kennedy helyzete előnyösebbnek látszik, mert az Eisenhower-kormány­­nyolcévi működésének hi­bái, főleg pedig az U—2 kö­rüli világbotrány által elő­idézett amerikai presztízs­veszteség nagy támadási fe­lületet biztosítanak számára.­­— »Véget kell vetni a Fehér­­ Házban a nyolcéves kábult és kényelmes álomnak” — mondotta Kennedy. Nixon ezzel szemben azt igyekszik a választókkal elhite­ni, hogy az Eisenhower-korm­ány nyolcesztendős ténykedése a demokraták korábbi állí­tólagos súlyos hibáit hozta helyre, és hogy az amerikai politikai helyzet nem engedi m­eg, hogy Kennedy akkor tanulja a vezetést, amikor a megoldások szükségessége »gyakorlott és tapasztalt sze­mélyiség sürgős döntéseit követeli meg*. Az angol kormány« átalak Mál, amely egy ha­tározottabb ás a tárgyalások útjait egyengető angol poli­tika kialakítására való tö­rekvésnek tekinthető, továb­bá de Gaulle és Adenauer múlt heti rögtönzött találko­zója azt mutatja: nemcsak az amerikai közvélemény, de az Egyesült Állam­ok legfon­tosabb nyugati szövetségesei is megunták a Köztársasági Párt »gyakorlott és tapasz­talt személyiségei« által folytatott politikát. A prob­léma, amelyben a nyugat­­európai szövetségeseknek hamarosan díjnteniek kell, az, hogy vagy tovább sta­tisztálnak Washington ka­landorpolitikájában vállalva annak minden veszélyét, vagy pedig érdekeiken ala­puló új politika kialakításá­ba kezdenek. A jelek arra mutatnak, hogy az angolok és a franciák az utóbbi meg­­oldást választják. F­ennyi Írtéin

Next