Délmagyarország, 1961. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-01 / 27. szám

Szerda, 1901. február 1. Kennedy hétfői beszédében mindvégig elkerülte az agresszív hangot Washingtoni és londoni megfigyelők az elnök megállapításairól Az MTI ú wasingtoni tu­dósítója jelenti: Bizonyos washingtoni meg­figyelők szerint nyitott kér­dés marad, mennyire ismer­te fel Kennedy, hogy az Egyesült Államok nehézsé­geinek és bajainak oka első­sorban az erőviszonyok tény­leges megváltozása volt. Kongresszusi üzenetéből ez nem állapítható meg, bár el­gondolásainak egy része tük­röz ilyesféle felismerést is. E körök szerint Kennedy őszinté és feltárta a nehézsé­geket­ és bajokat, mint té­nyeket. "Ez teljesen ellenté­tes az Eisenhower-kormány magatartásával és komoly önbizalomra vall. A­­ gyógymód­ kérdéséről Kennedy nem beszélt részle­tesen, de a Fehér Ház körei­ben­­ azt hangoztatják, hogy a gazdasági nehézségek le­küzdéséhez szükséges össze­geket­­ az adóalap jobb fel­­használásából•­ tudják majd előteremteni. Ezalatt az ed­dig eltitkolt jövedelmek megadóztatását értik. Ha ez valóban így lesz, akkor Ken­nedy szembe fog kerülni a nagyvállalatok egy részével, más vállalatok pedig, ame­lyeket jó kapcsolatok fűznek a mostani kormányhoz, elő­nyökhöz jutnak, s ez ellen­tétek­ forrása lehet. Az elnök külpolitikai tervei­ről Washingtonban megál­lapítják: Kennedy szüksé­gesnek­ tartja, hogy az Egye­sült Államok egész politiká­ját átvizsgálják, és minden jel arra vall, hogy ezt ko­molyan végre is akarja haj­tani. Figyelemre méltó, hogy az elnök lényegében mind­­végig elkerülte az agresszív hangot és modorában a dip­lomáciai­­ keretek között ma­radt. Ez a hangnem módos ,d' 'aft'ffdések jóinkább meg­tárgyalására, a reális, ko­moly vitára. Washingtoni körökben fel­hívják a figyelmet, hogy az új kormány gyorsan munká­hoz látott: ’ Kennedy erőtel­jesen kezében akarja tartani az Egyesült Államok egész politikai és katonai gépeze­tét. Kérdés, milyen ellenál­lást kell emiatt leküzdenie a kongresszusban. Kedden erre már választ is adtak — részben — az események. A képviselőház ugyanis ekkor szavazott a mindenható házszabály ba­Angliában jórészt kedve­zően fogadták az elnöki üze­net józan, a­­ komor való­sággal szembenéző­ szelle­mét. A­­ Times­ keddi száma szerint az üzenet­­ becsületes csa­takiáltás a veszély órájá­ban­. A szabadelvű­­ Guardian megállapítja, hogy a leg­Bonni vezető körökben kí­nos benyomást keltett, hogy Kennedy elnök kongresszusi üzenetében egyetlen szóval sem emlékezett meg Nyu­­gat-Német­országról és a — korábbi hivatalos amerikai megnyilatkozásoktól, eltérően — Nyugat-Berlin »védelmét« sem tartotta szükségesnek külön kiemelni. Sajtókörökben feltűnt, hogy a bonni szóvivők ez­úttal tartózkodtak min­denféle állásfoglalástól, holott korábban azonnal si­etve üdvözöltek minden fon­tosabb amerikai hivatalos meghyilatkozást azzal, térte b­zottság hatalmának megtöré­séről. Rayburn, a képviselő­ház demokrata párti elnöke a 12 tagú bizottság létszámá­nak­­ IS-re növelését javasol­ta, ami biztosítaná Kennedy többségét. (A szavazás ered­ményéről lapzártáig nem érkezett jelentés.) Washingtoni megfigyelők szerint a keddi szavazás bi­zonyos értelemben bizalmi szavazás Kennedy mellett vagy ellen. Ha az elnök meg­nyeri ezt a menetet, akkor nagy akadály hárul el ter­veinek megvalósulása elől. utóbbi nyolc év alatt a nyu­gatot állandó fájdalomcsilla­pító adagokkal kormányoz­ták. . Az új amerikai vezető ké­pes rá, hogy szembenézzen a kellemetlen igazságok­kal — írja az angol lap. Hasonló hangon írnak a többi lon­doni lapok is­ ki minden állásfoglalás elől, hogy kijelentették:­­az elnök korábban leszögezett alapel­veivel egyetértünk, mostani beszédében azonban nem szólt bennünket közvetlenül érintő problémákról­. A bonni­­ General Anzei­ger« vezércikkében hangoz­tatja:­­nem kellene mindjárt ennyire kimutatni csalódá­sunkat amiatt, hogy Ken­nedy terjedelmes üzeneté­ben egyetlen szóval sem említette meg Berlint és Németországot...­­Bonn semmiképpen sem en­gedheti el a­ füle mellett azt a sürgető hangot — folytatja a lap amellyel­ Kennedy elnök azt követelte, hogy a szövetségesek nagyobb mér­tékben vegyenek részt az Egyesült Államok által vi­selt terhek­ben. Bármennyire is hallgatott Kennedy beszé­dében a németekről, ezek­nél a szavaknál kétségtele­nül a bonni kormányra gon­dolt­ — állapítja meg a lap. Londonban is józannak ítélik Kennedy legtöbb kijelentését A bonni kormány sértődött... A laoszi kérdést csak kölcsönös megállapodásokkal lehet rendezni • — állapítja meg Hammarskjöld A* * UPI a­merik­ai hírügy­nökség értesülése szerint az elmúlt hetekben Hammar­skjöld EN­SZ-főtitkár több íz­­ben is tárgyalt laoszi hiva­talos személyiségekkel, a lá­zadók kormányának külügy­miniszterével és ENSZ-kül­­döttével. Tájékozott források szerint Hammarskjöld kifejezte ama véleményét, hogy a laoszi kérdést fegyverrel nem lehet megoldani. Hammarskjöld szerint két feltétele van a laoszi kérdés megoldásának: 1. Koalíciós­ kormányt kell teremteni, amely az ország minden politikai irányzatát magában foglalja, így a Po­ter Lpo képviselője is helyet kap benne. 2. Fel kell újítani az In­dia, Kanada és Lengyelor­szág képviselőiből álló lao­szi nemzetközi ellenőrző-bi­zottság működését A bizott­ságot, mint ismeretes, még a genfi egyezmény értelmében hozták létre, a korábbi nyu­­gatbarát kormány azonban lehetetlenné tette működé­sét. Hammarskjöld azonban, mint a jelentésekből kitű­nik, nem foglalkozott azzal a kambodzsai javaslattal, amely egy nemzetközi érte­kezlet összehívását indítvá­nyozta. Pártvezetők értekezlete a Vietnami Demokratikus Köztársaságban A­­ Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága a vezető pártmunkásokkal megvitatta a Vietnami Dol­gozók Pártja Központi Bi­zottsága plénumának az 1961-es népgazdaságfejleszté­­si tervről szóló határozatait. Az értekezleten felszólalt Ho­fi Minh, a Központi Bi­­zottság elnöke, köztársasági elnök. A nemzetközi hely­zet — mondotta — jelenleg jó irányban fejlődik, kedvez forradalmunknak. Büszkék vagyunk a testvéri országok sikereire és a magunk részé­ről mindent el kell követ­nünk, hogy ne maradjunk le mögöttük. Sok probléma áll előttünk, de nagyobbak le­hetőségeink is, hogy sikere­­sen megvalósítsuk kitűzött feladatainkat. Külpolitikai hírek Kennedy elnök kedden ta­nácskozásra hazarendelte­­ Thompson­t, az Egyesült Ál­lamok moszkvai nagyköve­tét. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint Paul-Henri Spaak belga politikus, a NATO főtitkára kedden dél­előtt lemondott erről a tiszt­­ságéról. Spaak 1956 óta volt a NATO főtitkára. Egyes kommentárok Belgium való­­színű új miniszterelnökeként emlegették az Északatlanti Szövetség távozó főtitkárát. * Bagdadban, Irak fővárosá­ban hétfőn délután megkezd­te tanácskozásait az Arab Liga új ülésszaka, amelynek jelentőségét növeli az, hogy részt vesz rajta a tuniszi delegátus is. Hosszú eszten­dők óta ez az első eset, hogy a tuniszi küldött bekapcsoló­dik az Arab Liga munká­jába. ' * 2 Hruscsov is részt vesz­­ a rosztovi értekezleten Kedden reggel Nyikita­j Hruscsov részvételével a Don-menti Rosztov városá­ban megkezdődött az észak­kaukázusi kiváló mezőgaz­dasági dolgozók értekezlete, amelyen körülbelül ezer dolgozó vesz részt az észak­kaukázusi térség területei­nek, határvidékeinek és au­tonóm köztársaságainak kép­viseletében. Vendégként ott vannak az ukrajnai, az aszt­­raháni, a­ szaratovi és a sztá­lingrádi mezőgazdaság leg­jobbjai. Az értekezlet megvitatja, milyen intézkedésekre van szükség az észak-kaukázusi kolhozokban és szovhozok­­ban a mezőgazdasági termés­hozamok növelésére. A kétnapos tanácskozáson Dmitrij Poljanszkij, az SZKP Központi Bizottságának el­nökségi tagja, az OSZSZSZK miniszterelnöke mondott be­számolót. (MTI) l Zorin levelet intézett az ENSZ-közgyűlés elnökéhez A Ruanda Szundiban folyó belga mesterkedésekre mutatott rá V. A. Zorin, a szovjet ENSZ-küldöttség vezetője le­velet intézett az ENSZ-köz­­gyűlés elnökéhez. Levelében hangsúlyozza, hogy a közgyűlés minden tag­ját sürgősen tájékoztatni kell az 1960. december 20-án Ruanda Urundi jövőjéről hozott közgyűlési határozat teljesítéséről, valamint an­nak a nemrég Belgiumban lezajlott értekezletnek az eredményeiről, amely a bel­ga gyámsági terület politi­kai jövőjét tárgyalta meg. A szovjet ENSZ-képviselő létele rámutat, hogy az a belga kormánydöntés, amely­nek alapján még a közgyű­lés 15. ülésszakának folyta­tása előtt általános válasz­tásokat tartanak Ruanda Urundiban, szöges ellentét­ben áll a közgyűlés határo­zatával. A szóban forgó határozat ugyanis megállapítja, hogy a januárra kitűzött általá­nos választásokat a köz­gyűlés 15. ülésszaka által megállapítandó más idő­pontra kell elhalasztani, és hogy ezen a gyámsági te­rületen mielőbb meg kell teremteni a megfelelő felté­teleket a választások meg­tartásához. A közgyűlés fel­hívta a ko­rmányhatóságot, hogy azonnal léptessen élet­be feltétel nélküli általános amnesztiát, szüntesse meg a rendkívüli állapotot, hogy az emigrációban vagy bör­tönben lévő politikusok még a választások előtt folytat­hassák normális politikai te­vékenységüket. Újabb lépés az emberré fejlődés titkának megfejtéséhez Most tették közzé külföl­dön a beszámolót arról az ásatásról, amelyet még 1959- ben kezdtek meg Irak északi részén. A lelet tudományos jelentőségéről dr. Malán Mi­hály, neves antropológusunk a Magyar Távirati Iroda munkatársának, a többi kö­zött elmondotta, hogy: — a Shanidar-barlangban, Bag­dadtól mintegy 350 kilomé­ternyire, nem messze az ira­ki, török és iráni határ ta­lálkozásától, már régebben is találtak emberi csontma­radványokat. Itt került nap­világra 1953-ban egy csecse­mő, 1957-ben pedig három felnőtt csontváza. Mind a négy csontváz­a körülbelül 40 000 évvel ezelőtt élt, úgy­nevezett ázsiai neandervölgyi­ ember maradványa. Az 1959-ben újra kezdett kutatás ismét sikerrel járt. Három-négy méterrel az 1957-es leletek szintje alatt újabb három csontvázat ta­láltak, mégpedig majdnem sértetlen állapotban. Az új leletek részletes embertani feldolgozása már megkezdő­dött, s egyidejűleg megvizs­gálják a közelükből előkerült állati cson­tmaradványokat is. Az eddigi közlések szerint úgy vélik, hogy ezek az em­beri csontok körülbelül 70 000 éve hevernek a bar­langban, és a neandervölgyi emberek eddig kevés helyen megtalált ázsiai típusát kép­viselik. A szaktudomány reméli, hogy az új leletek közelebb segítenek annak a fejlődés­nek a pontos megismerésé­hez, amely elvezetett a mai emberig, a­­ homo sapiensig­. A „Santa Mar­o és utasai Kedden Allen Smith, az Egyesült Államok egyik el­lentengernagya a »Santa Ma­ria­« fedélzetén tárgyalásokat kezdett Galvao kapitánnyal, a hajót birtokukba vevő por­tugál hazafiak vezetőjével az utasok partraszállításáról. Más hírek szerint a kapi­tány az utasok partraszálli­­tása után hajójával brazil kikötőbe fut be, ahol az új brazil elnök védelmet és tá­mogatást biztosít számára. 4 kongói kérdésről tárgyal ma a Biztonsági Tanács (Folytatás az I. oldalról.) rialista cselszövés ellen fel­kelt kongói nép forradalmi lendületét, vagy arra, hogy biztosítsák a belga gyarma­tosítókat és érdekeiket­. Mindennek következmé­nyei, hogy a­­ gyarmatosí­tók visszafoglalják Kon­gót­— állapítja meg a határo­zat. Végül a határozat felhívja az­­ afrikai népek értekezle­te­ valamennyi tagszerveze­tét, továbbá a világ vala­mennyi demokratikus szer­vezetét, indítsanak mozgal­mat a kongói nép, felszaba­dító harcának támogatására Az értekezlet egyik hatá­rozata jóváhagyja az afri­kai közös parancsnokság létesítésének tervét, másik határozat pedig az al­gériai nép szabadságharcát támogatja és felhívja az or­szágot, ismerjék el a szabad algériai kormányt Alku Párizsban Négy ny­ugat-afrikai ország teljes függetlenségét követeli Nagy érdek­ődéss­el szolgálatokat tett Franciaor­szágnak, amikor az algériai kérdésben támogatta a fran­cia álláspontot s úgy vélik, hogy Houphet-Boigny ellen­szolgáltatásként kéri azt, amit kapni szeretne. kísért tárgyalások kezdődtek január 21-én és folytatódnak e hó 5-én Franciaország és négy nyugat-afrikai állam: Dahomey, Elefántcsontpart, Felső-Volta és Niger között. A négy említett és »Afrikai antant« néven tömörült, volt francia gyarmat nevé­ben Houphouet-Boigny, ele­fántcsontparti miniszterelnök tárgyalt a felsorolt államok Franciaországgal fennálló kapcsolatainak módosításá­ról de Gaulle-lal és Debré francia miniszterelnökkel. Amikor 1960 második fe­lében­­ Dahomey, Elefánt­csontpart, Felső-Volta és Ni­ger elnyerte függetlenségét, e négy ország nem volt haj­landó továbbra is a Francia Közösség keretében maradni. Houphouet-Boigny, aki több francia kormánynak volt már tagja és Párizs iránti szolidaritásáról ismert, fo­galmazta meg a négy ország új álláspontját. Illetve célki­tűzéseit a törekvés lényege, hogy ezek az országok to­vábbra sem lépnek vissza a francia közösség­be, ugyan­akkor el akarják érni, hogy a francia kormány pénzügyi és gazdasági segélybe része­sítse őket. Houphoud­-Boig­­ny az említett célok érdeké­ben, illetve elősegítésére már tárgyalt az Egyesült Álla­mokkal is gazdasági segít­ségről, sőt — hogy Párizst bosszantsa — jó kapcsolato­kat épített ki a Franciaor­szágtól egyre inkább elfor­duló Mali Köztársasággal. Párizsban tudják, hogy az elefántcsontparti miniszter­elnök a múlt év végén nagy A francia fővárosban egyébként nem valami nagy lelkesedéssel fogadták Houp­­huet-Boigny előterjesztéseit. Jól tudják viszont, hogy az­­ Afrikai antant­ kívánságá­nak elutasítása nagy hiba volna, mert hiszen a fran­ciáknak továbbra is szüksé­gük van e négy ország tá­mogatására. Ugyanakkor ké­résük teljesítése több, a Francia Közösségben még helyet foglaló államot is ha­sonló kérések, vagy követe­lések előterjesztésére ösztö­nözne, ami a Francia Közös­ség aimipy is ingatag helyze­tét­ még kilátástalanabb jövő elé állítaná. A francia poli­tika vezetőinek azonban ar­ra is tekintettel kell lenniök, hogy az­­ Afrikai Antant­ or­szágai a jövőben is megma­radjanak a frank­övezetben. Franciaországnak ez egyál­talán nem mellékes kérdés a két nyugati gazdasági szer­vezet: a Közös Piac és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás között egyre éle­sebbé váló gazdasági versen­gésben. Pórizs »«Hót nagy di­lemmák előtt áll. S bár a Francia Közösség legfőbb szerve, a Párizsban székelő végrehajtó tanács a közös­ségbe való maradásra igyek­szik rávenni az »Afrikai antant« illetékeseit, bizo­nyos, hogy a február 5-én Niger fővárosában, Niamey­­ben ismét megkezdődő tár­gyalások során a franciák nem zárkózhatnak el a négy afrikai ország kívánságának teljesítése elől. A csaknem kétmillió négyzetkilométer kiterjedésű, 11 millió lako­sú és stratégiai, valamint gazdasági szempontból nagy jelentőségű­­ Afrikai antant­törekvései így gyengítik to­vább az amúgy is válságok­kal küzdő Francia Közösség szervezetét Perényi­falván Dahomey, Elefántcsontpart, Ielsó-Volta és Niger, a négy nyugat-afrikai állam együtt­működése gazdasági és politikai meggondolásokon alapszik. Az északnyugat-délke­let irányba elnyúló négy állam már 1959-ben, tehát már akkor, amikor francia gyarmat volt, Szákéi Benin Unió néven együttműködve alakította ki azt a gazda­sági gyakorlatot, amelyet a továbbiakban is folytatni kíván

Next