Délmagyarország, 1961. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-01 / 27. szám
Szerda, 1901. február 1. Kennedy hétfői beszédében mindvégig elkerülte az agresszív hangot Washingtoni és londoni megfigyelők az elnök megállapításairól Az MTI ú wasingtoni tudósítója jelenti: Bizonyos washingtoni megfigyelők szerint nyitott kérdés marad, mennyire ismerte fel Kennedy, hogy az Egyesült Államok nehézségeinek és bajainak oka elsősorban az erőviszonyok tényleges megváltozása volt. Kongresszusi üzenetéből ez nem állapítható meg, bár elgondolásainak egy része tükröz ilyesféle felismerést is. E körök szerint Kennedy őszinté és feltárta a nehézségeket és bajokat, mint tényeket. "Ez teljesen ellentétes az Eisenhower-kormány magatartásával és komoly önbizalomra vall. A gyógymód kérdéséről Kennedy nem beszélt részletesen, de a Fehér Ház köreiben azt hangoztatják, hogy a gazdasági nehézségek leküzdéséhez szükséges összegeket az adóalap jobb felhasználásából• tudják majd előteremteni. Ezalatt az eddig eltitkolt jövedelmek megadóztatását értik. Ha ez valóban így lesz, akkor Kennedy szembe fog kerülni a nagyvállalatok egy részével, más vállalatok pedig, amelyeket jó kapcsolatok fűznek a mostani kormányhoz, előnyökhöz jutnak, s ez ellentétek forrása lehet. Az elnök külpolitikai terveiről Washingtonban megállapítják: Kennedy szükségesnek tartja, hogy az Egyesült Államok egész politikáját átvizsgálják, és minden jel arra vall, hogy ezt komolyan végre is akarja hajtani. Figyelemre méltó, hogy az elnök lényegében mindvégig elkerülte az agresszív hangot és modorában a diplomáciai keretek között maradt. Ez a hangnem módos ,d' 'aft'ffdések jóinkább megtárgyalására, a reális, komoly vitára. Washingtoni körökben felhívják a figyelmet, hogy az új kormány gyorsan munkához látott: ’ Kennedy erőteljesen kezében akarja tartani az Egyesült Államok egész politikai és katonai gépezetét. Kérdés, milyen ellenállást kell emiatt leküzdenie a kongresszusban. Kedden erre már választ is adtak — részben — az események. A képviselőház ugyanis ekkor szavazott a mindenható házszabály baAngliában jórészt kedvezően fogadták az elnöki üzenet józan, a komor valósággal szembenéző szellemét. A Times keddi száma szerint az üzenet becsületes csatakiáltás a veszély órájában. A szabadelvű Guardian megállapítja, hogy a legBonni vezető körökben kínos benyomást keltett, hogy Kennedy elnök kongresszusi üzenetében egyetlen szóval sem emlékezett meg Nyugat-Németországról és a — korábbi hivatalos amerikai megnyilatkozásoktól, eltérően — Nyugat-Berlin »védelmét« sem tartotta szükségesnek külön kiemelni. Sajtókörökben feltűnt, hogy a bonni szóvivők ezúttal tartózkodtak mindenféle állásfoglalástól, holott korábban azonnal sietve üdvözöltek minden fontosabb amerikai hivatalos meghyilatkozást azzal, térte bzottság hatalmának megtöréséről. Rayburn, a képviselőház demokrata párti elnöke a 12 tagú bizottság létszámának IS-re növelését javasolta, ami biztosítaná Kennedy többségét. (A szavazás eredményéről lapzártáig nem érkezett jelentés.) Washingtoni megfigyelők szerint a keddi szavazás bizonyos értelemben bizalmi szavazás Kennedy mellett vagy ellen. Ha az elnök megnyeri ezt a menetet, akkor nagy akadály hárul el terveinek megvalósulása elől. utóbbi nyolc év alatt a nyugatot állandó fájdalomcsillapító adagokkal kormányozták. . Az új amerikai vezető képes rá, hogy szembenézzen a kellemetlen igazságokkal — írja az angol lap. Hasonló hangon írnak a többi londoni lapok is ki minden állásfoglalás elől, hogy kijelentették:az elnök korábban leszögezett alapelveivel egyetértünk, mostani beszédében azonban nem szólt bennünket közvetlenül érintő problémákról. A bonni General Anzeiger« vezércikkében hangoztatja:nem kellene mindjárt ennyire kimutatni csalódásunkat amiatt, hogy Kennedy terjedelmes üzenetében egyetlen szóval sem említette meg Berlint és Németországot...Bonn semmiképpen sem engedheti el a füle mellett azt a sürgető hangot — folytatja a lap amellyel Kennedy elnök azt követelte, hogy a szövetségesek nagyobb mértékben vegyenek részt az Egyesült Államok által viselt terhekben. Bármennyire is hallgatott Kennedy beszédében a németekről, ezeknél a szavaknál kétségtelenül a bonni kormányra gondolt — állapítja meg a lap. Londonban is józannak ítélik Kennedy legtöbb kijelentését A bonni kormány sértődött... A laoszi kérdést csak kölcsönös megállapodásokkal lehet rendezni • — állapítja meg Hammarskjöld A* * UPI amerikai hírügynökség értesülése szerint az elmúlt hetekben Hammarskjöld ENSZ-főtitkár több ízben is tárgyalt laoszi hivatalos személyiségekkel, a lázadók kormányának külügyminiszterével és ENSZ-küldöttével. Tájékozott források szerint Hammarskjöld kifejezte ama véleményét, hogy a laoszi kérdést fegyverrel nem lehet megoldani. Hammarskjöld szerint két feltétele van a laoszi kérdés megoldásának: 1. Koalíciós kormányt kell teremteni, amely az ország minden politikai irányzatát magában foglalja, így a Poter Lpo képviselője is helyet kap benne. 2. Fel kell újítani az India, Kanada és Lengyelország képviselőiből álló laoszi nemzetközi ellenőrző-bizottság működését A bizottságot, mint ismeretes, még a genfi egyezmény értelmében hozták létre, a korábbi nyugatbarát kormány azonban lehetetlenné tette működését. Hammarskjöld azonban, mint a jelentésekből kitűnik, nem foglalkozott azzal a kambodzsai javaslattal, amely egy nemzetközi értekezlet összehívását indítványozta. Pártvezetők értekezlete a Vietnami Demokratikus Köztársaságban A Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága a vezető pártmunkásokkal megvitatta a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága plénumának az 1961-es népgazdaságfejlesztési tervről szóló határozatait. Az értekezleten felszólalt Hofi Minh, a Központi Bizottság elnöke, köztársasági elnök. A nemzetközi helyzet — mondotta — jelenleg jó irányban fejlődik, kedvez forradalmunknak. Büszkék vagyunk a testvéri országok sikereire és a magunk részéről mindent el kell követnünk, hogy ne maradjunk le mögöttük. Sok probléma áll előttünk, de nagyobbak lehetőségeink is, hogy sikeresen megvalósítsuk kitűzött feladatainkat. Külpolitikai hírek Kennedy elnök kedden tanácskozásra hazarendelte Thompsont, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint Paul-Henri Spaak belga politikus, a NATO főtitkára kedden délelőtt lemondott erről a tisztságéról. Spaak 1956 óta volt a NATO főtitkára. Egyes kommentárok Belgium valószínű új miniszterelnökeként emlegették az Északatlanti Szövetség távozó főtitkárát. * Bagdadban, Irak fővárosában hétfőn délután megkezdte tanácskozásait az Arab Liga új ülésszaka, amelynek jelentőségét növeli az, hogy részt vesz rajta a tuniszi delegátus is. Hosszú esztendők óta ez az első eset, hogy a tuniszi küldött bekapcsolódik az Arab Liga munkájába. ' * 2 Hruscsov is részt vesz a rosztovi értekezleten Kedden reggel Nyikitaj Hruscsov részvételével a Don-menti Rosztov városában megkezdődött az északkaukázusi kiváló mezőgazdasági dolgozók értekezlete, amelyen körülbelül ezer dolgozó vesz részt az északkaukázusi térség területeinek, határvidékeinek és autonóm köztársaságainak képviseletében. Vendégként ott vannak az ukrajnai, az asztraháni, a szaratovi és a sztálingrádi mezőgazdaság legjobbjai. Az értekezlet megvitatja, milyen intézkedésekre van szükség az észak-kaukázusi kolhozokban és szovhozokban a mezőgazdasági terméshozamok növelésére. A kétnapos tanácskozáson Dmitrij Poljanszkij, az SZKP Központi Bizottságának elnökségi tagja, az OSZSZSZK miniszterelnöke mondott beszámolót. (MTI) l Zorin levelet intézett az ENSZ-közgyűlés elnökéhez A Ruanda Szundiban folyó belga mesterkedésekre mutatott rá V. A. Zorin, a szovjet ENSZ-küldöttség vezetője levelet intézett az ENSZ-közgyűlés elnökéhez. Levelében hangsúlyozza, hogy a közgyűlés minden tagját sürgősen tájékoztatni kell az 1960. december 20-án Ruanda Urundi jövőjéről hozott közgyűlési határozat teljesítéséről, valamint annak a nemrég Belgiumban lezajlott értekezletnek az eredményeiről, amely a belga gyámsági terület politikai jövőjét tárgyalta meg. A szovjet ENSZ-képviselő létele rámutat, hogy az a belga kormánydöntés, amelynek alapján még a közgyűlés 15. ülésszakának folytatása előtt általános választásokat tartanak Ruanda Urundiban, szöges ellentétben áll a közgyűlés határozatával. A szóban forgó határozat ugyanis megállapítja, hogy a januárra kitűzött általános választásokat a közgyűlés 15. ülésszaka által megállapítandó más időpontra kell elhalasztani, és hogy ezen a gyámsági területen mielőbb meg kell teremteni a megfelelő feltételeket a választások megtartásához. A közgyűlés felhívta a kormányhatóságot, hogy azonnal léptessen életbe feltétel nélküli általános amnesztiát, szüntesse meg a rendkívüli állapotot, hogy az emigrációban vagy börtönben lévő politikusok még a választások előtt folytathassák normális politikai tevékenységüket. Újabb lépés az emberré fejlődés titkának megfejtéséhez Most tették közzé külföldön a beszámolót arról az ásatásról, amelyet még 1959- ben kezdtek meg Irak északi részén. A lelet tudományos jelentőségéről dr. Malán Mihály, neves antropológusunk a Magyar Távirati Iroda munkatársának, a többi között elmondotta, hogy: — a Shanidar-barlangban, Bagdadtól mintegy 350 kilométernyire, nem messze az iraki, török és iráni határ találkozásától, már régebben is találtak emberi csontmaradványokat. Itt került napvilágra 1953-ban egy csecsemő, 1957-ben pedig három felnőtt csontváza. Mind a négy csontváza körülbelül 40 000 évvel ezelőtt élt, úgynevezett ázsiai neandervölgyi ember maradványa. Az 1959-ben újra kezdett kutatás ismét sikerrel járt. Három-négy méterrel az 1957-es leletek szintje alatt újabb három csontvázat találtak, mégpedig majdnem sértetlen állapotban. Az új leletek részletes embertani feldolgozása már megkezdődött, s egyidejűleg megvizsgálják a közelükből előkerült állati csontmaradványokat is. Az eddigi közlések szerint úgy vélik, hogy ezek az emberi csontok körülbelül 70 000 éve hevernek a barlangban, és a neandervölgyi emberek eddig kevés helyen megtalált ázsiai típusát képviselik. A szaktudomány reméli, hogy az új leletek közelebb segítenek annak a fejlődésnek a pontos megismeréséhez, amely elvezetett a mai emberig, a homo sapiensig. A „Santa Maro és utasai Kedden Allen Smith, az Egyesült Államok egyik ellentengernagya a »Santa Maria« fedélzetén tárgyalásokat kezdett Galvao kapitánnyal, a hajót birtokukba vevő portugál hazafiak vezetőjével az utasok partraszállításáról. Más hírek szerint a kapitány az utasok partraszállitása után hajójával brazil kikötőbe fut be, ahol az új brazil elnök védelmet és támogatást biztosít számára. 4 kongói kérdésről tárgyal ma a Biztonsági Tanács (Folytatás az I. oldalról.) rialista cselszövés ellen felkelt kongói nép forradalmi lendületét, vagy arra, hogy biztosítsák a belga gyarmatosítókat és érdekeiket. Mindennek következményei, hogy a gyarmatosítók visszafoglalják Kongót— állapítja meg a határozat. Végül a határozat felhívja az afrikai népek értekezlete valamennyi tagszervezetét, továbbá a világ valamennyi demokratikus szervezetét, indítsanak mozgalmat a kongói nép, felszabadító harcának támogatására Az értekezlet egyik határozata jóváhagyja az afrikai közös parancsnokság létesítésének tervét, másik határozat pedig az algériai nép szabadságharcát támogatja és felhívja az országot, ismerjék el a szabad algériai kormányt Alku Párizsban Négy nyugat-afrikai ország teljes függetlenségét követeli Nagy érdekődéssel szolgálatokat tett Franciaországnak, amikor az algériai kérdésben támogatta a francia álláspontot s úgy vélik, hogy Houphet-Boigny ellenszolgáltatásként kéri azt, amit kapni szeretne. kísért tárgyalások kezdődtek január 21-én és folytatódnak e hó 5-én Franciaország és négy nyugat-afrikai állam: Dahomey, Elefántcsontpart, Felső-Volta és Niger között. A négy említett és »Afrikai antant« néven tömörült, volt francia gyarmat nevében Houphouet-Boigny, elefántcsontparti miniszterelnök tárgyalt a felsorolt államok Franciaországgal fennálló kapcsolatainak módosításáról de Gaulle-lal és Debré francia miniszterelnökkel. Amikor 1960 második felében Dahomey, Elefántcsontpart, Felső-Volta és Niger elnyerte függetlenségét, e négy ország nem volt hajlandó továbbra is a Francia Közösség keretében maradni. Houphouet-Boigny, aki több francia kormánynak volt már tagja és Párizs iránti szolidaritásáról ismert, fogalmazta meg a négy ország új álláspontját. Illetve célkitűzéseit a törekvés lényege, hogy ezek az országok továbbra sem lépnek vissza a francia közösségbe, ugyanakkor el akarják érni, hogy a francia kormány pénzügyi és gazdasági segélybe részesítse őket. Houphoud-Boigny az említett célok érdekében, illetve elősegítésére már tárgyalt az Egyesült Államokkal is gazdasági segítségről, sőt — hogy Párizst bosszantsa — jó kapcsolatokat épített ki a Franciaországtól egyre inkább elforduló Mali Köztársasággal. Párizsban tudják, hogy az elefántcsontparti miniszterelnök a múlt év végén nagy A francia fővárosban egyébként nem valami nagy lelkesedéssel fogadták Houphuet-Boigny előterjesztéseit. Jól tudják viszont, hogy az Afrikai antant kívánságának elutasítása nagy hiba volna, mert hiszen a franciáknak továbbra is szükségük van e négy ország támogatására. Ugyanakkor kérésük teljesítése több, a Francia Közösségben még helyet foglaló államot is hasonló kérések, vagy követelések előterjesztésére ösztönözne, ami a Francia Közösség aimipy is ingatag helyzetét még kilátástalanabb jövő elé állítaná. A francia politika vezetőinek azonban arra is tekintettel kell lenniök, hogy az Afrikai Antant országai a jövőben is megmaradjanak a frankövezetben. Franciaországnak ez egyáltalán nem mellékes kérdés a két nyugati gazdasági szervezet: a Közös Piac és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás között egyre élesebbé váló gazdasági versengésben. Pórizs »«Hót nagy dilemmák előtt áll. S bár a Francia Közösség legfőbb szerve, a Párizsban székelő végrehajtó tanács a közösségbe való maradásra igyekszik rávenni az »Afrikai antant« illetékeseit, bizonyos, hogy a február 5-én Niger fővárosában, Niameyben ismét megkezdődő tárgyalások során a franciák nem zárkózhatnak el a négy afrikai ország kívánságának teljesítése elől. A csaknem kétmillió négyzetkilométer kiterjedésű, 11 millió lakosú és stratégiai, valamint gazdasági szempontból nagy jelentőségű Afrikai antanttörekvései így gyengítik tovább az amúgy is válságokkal küzdő Francia Közösség szervezetét Perényifalván Dahomey, Elefántcsontpart, Ielsó-Volta és Niger, a négy nyugat-afrikai állam együttműködése gazdasági és politikai meggondolásokon alapszik. Az északnyugat-délkelet irányba elnyúló négy állam már 1959-ben, tehát már akkor, amikor francia gyarmat volt, Szákéi Benin Unió néven együttműködve alakította ki azt a gazdasági gyakorlatot, amelyet a továbbiakban is folytatni kíván