Délmagyarország, 1961. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-01 / 51. szám

Szerda, 1961. március 1. Hruscsov és Brezsnyev részvéttel iratot küldött II. Hasszán marokkói királyhoz J Kedden délután temették el V. Moham­medet Hruscsov, a Szovjet Mi­nisztertanács elnöke a szov­jet kormány és saját nevé­ben részvéttáviratot küldött II. Hasszán marokkói ki­rálynak — jelenti a t’ASZSZ. — Jól tudjuk, milyen erő­feszítéseket tett V. Moham­med király azért, hogy Ma­rokkó felszabaduljon a gyar­matosítók igája alól — je­lenti ki táviratában Hrus­csov. Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke a Legfel­ső Tanács Elnöksége és sa­ját maga nevében fejezte ki őszinte részvétét II. Hasszán királynak.­­ A kisebb orrműtét követ­keztében vasárnap hirtelen elhunyt V. Mohammed ma­rokkói királyt kedden, ma­gyar idő szerint délután há­rom órakor temették el. Te­metésén több afrikai állam és kormányfő vett részt, köz­tük Burgiba tunéziai elnök, Mamadou Dia szenegáli mi­niszterelnök és Ferhat Abbasz, az ideiglenes algé­riai kormány elnöke. Rabatban, Marokkó fővá­rosában és Casablanca-ban az ország legnagyobb kikötő­jében továbbra is megerősí­tett katonai és rendőri jár­őrök cirkálnak. A temetés miatt a közhivatalokat és az üzleteket kedden bezárták. Az új uralkodóhoz újabb részvéttáviratok érkeztek. Táviratban fejezte ki rész­vétét Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság miniszterel­nöke, Csen Ji külügyminisz­ter, Sukarno indonéz elnök, Praszad indiai államfő, Se­­hab libanoni elnök és több más vezető államférfi. A hitleristák megdöbbentő tervei a csehszlovák nép ellen Sajtótájékoztató a budapesti csehszlovák nagykövetségen Kedden a csehszlovák nagykövetségen tájékoztat­ták a­ magyar sajtó képvise­lőit az előző nap Prágában nyilvánosságra hozott doku­mentumokról, amelyek le­leplezik a háború alatt­­ a megszállt Csehszlovákiában alkalmazott náci politika céljait és módszereit. »A múlt éberségre int« cí­mű gyűjtemény 32 doku­mentumát a csehszlovák tör­ténészek az egykori szudéta­­ném­et Henlein-párt és a prágai helytartóság titkos irattárában találták meg. A dokumentumokból vilá­gosan kiderül, milyen sor­sot szántak a hitleri meg­szállók a csehszlovák nép­nek. »A birodalmi politika céljai Cseh- és Morvaor­szág területének és lakossá­gának maradéktalan germa­­nizálása« — hangoztatja von Neurath és K. Frank ja­vaslata, amelyet 1940. au­gusztusában terjesztettek Hitler elé. További okmá­nyok, mint például Sieydrich birodalmi helytartó 1941.­ október 2-án Prágában tar­tott beszédének gyorsírói jegyzőkönyve, részletesen ki­fejtik a háború befejezése után esedékes ’­végleges megoldás« módozatait: a csehszlovák nép egy részét el kell németesíteni, a »ger­­manizációra alkalmatlano­kat »pedig Szibériába kell telepíteni, vagy fizikailag meg kell semmisíteni. En­nek a tervnek előkészítése szolgálta Cseh- és Morvaor­szág egész lakosságának faji és politikai szempontból va­ló »felmérése«, amelyet sze­mélyazonossági nyilvántar­tás leple alatt hajtottak vég­re. Kínai k­ereskedelmi küldötség érkezett hazánkba Kínai külkereskedelmi de­legáció érkezett Budapestre az 1961. évi magyar—kínai árucsereforgalmi megállapo­dás tárgyalásaira és aláírá­sára. A kongói kormánycsapatok már Leopoldville tartományban nyomulnak előre (Folytatás az 1. oldalról.) órán belül már másodízben lázadtak fel szombaton. Meg­verték tisztjeiket, a polgári funkcionáriusokat és a la­kosokat. Hétpontos „bántalmazási lista” Az ENSZ-ben hétfőn már ismertették Dayal-nak, az ENSZ kongói képviselőjének távirati jelentését, amely hét pontba foglalja a kongói ENSZ-képviselet tagjait ért bántalmakat: több ENSZ- tisztet és katonát letartóz­tattak, bántalmaztak, kifosz­tottak, az ENSZ egyik ti­­­­dárnőjén erőszakot követtek el. Közül a jelentés, hogy McKeown tábornok, az ENSZ kongói rendfenntartó erőinek egyik parancsnoka, »tiltakozó levelet« írt Mo­­butunak és­ ebben azzal »fe­­nyegetődzött«, hogy »vizsgá­latot indít«. Miután a kongói ENSZ-pa­­rancsnokság Mobutu kato­náinak garázdálkodása miatt biztonsági intézkedéseket tett az ENSZ-személyzet védel­mére és erélyes figyelmez­tetést intézett a Leopoldvil­­le-i "kormányhoz", Kasza­­vulu viszontválaszul elren­delte katonáinak mozgósítá­sát.. Bejelentette, hogy a tar­talékos katonákat behívják, s egyben felszólította a ki­szolgált katonákat is, hogy újra jelentkezzenek szolgá­la­ttételre. Kaszavubu felha­talmazta csapatainak pa­rancsnokait, hogy »szükség esetén« nyissanak tüzet bár­ki ellen, aki akadályozná feladatuk teljesítését. Csembe és társainak „katonai szövetsége” Csembe katangai­­ elnök­ kedden délben sajtóértekez­leten közölte, hogy a Ka­tanga, az Il­o-kormány és a Kalondzsi által Dél-Ka­szaiban létesített­­ bányász­­állam­ katonai szerződést írt alá. A szerződésben a gyarma­tosítók kongói bérencei be­jelentik azt a szándékukat, hogy »állandó politikai kap­csolatot létesítenek­ egymás­sal a politikai és katonai együttműködés biztosítására. Katanga, Dél-Kaszai és Leo­poldville katonai hatóságai — a szerződés szerint — megfelelő szervezetet létesí­tenek ezeknek a célkitűzé­seknek megvalósítására." A közlemény azzal indo­kolja a szerződés megköté­sét, hogy »­kommunista ve­szély fenyegeti Kongót«, to­vábbá, hogy »bebizonyoso­dott az ENSZ tehetetlensé­ge „­tanácskozások>, — időhúzási szándékokkal Az ENSZ kongói »tanács­adó bizottsága" hétfőn dél­után ismét ülésezett. A bi­zalmas tanácskozásról kiszi­várgott hírek szerint a Biz­tonsági Tanács február 20-i határozata egyes pontjainak »értelmezésére" tartott meg­beszéléseken a bizottság tag­jai csupán abban egyeztek meg, hogy Lumumba volt kongói mi­niszterelnök és társai »ha­lála« körülményeinek ki­vizsgálását háromtagú bi­zottságra kell bízni, de még azt sem döntötték el, hogy ezt a bizottságot megalakítják-e vagy pedig a hágai nemzetközi bíróság­ra bízzák e feladat elvégzé­sét. A hétfői ülésen a bizott­ság elfogadta annak a le­vélnek tervezetét, amelyet Hammarskjöld ENSZ-főtit­­kár később Kaszavubu kon­gói elnökhöz intézett. A levél sürgeti Kaszavu­­but, »működjék együtt az ENSZ-szel a Biztonsági Tanács határozatának vég­rehajtásában« és fékezze meg a katonái­nak »tevékenységét«. Ezek a katonák — a Mobutu-zsoldo­­sok — ugyanis a Stanleyvil­­le-ben működő kongói tör­vényes kormány csapatai elő­retörésének hírére nyílt ter­rorral félemlítik meg a fő­város, Leopoldville lakossá­­­­gát, és az ENSZ szerhélyze­tét és katonáit sem kímélte meg erőszakoskodásaiktól. 2 Küljjolitikai Hírek SOROKBAN A­ Szovjetunió Külügymi­nisztériuma jelenti: a szov­jet kormány Irán kérésére beleegyezett abba, hogy az iráni nemzetgyűlési v­álasz­­tások miatt a korábban meg­állapított időpontnál később fogadja Moszkvában Sarif Imami iráni miniszterelnö­köt. A látogatás időpontját ké­sőbb állapítják meg. A lengyel állambiztonsági szervek a napokban tetten értek és letartóztattak öt amerikai szolgálatban álló kémet, akik államtitkokat jelentő értesüléseket gyűj­töttek és adtak át amerikai kémközpontok munkatársai­nak. A kémek hamarosan bíróság elé kerülnek. * Koszigin, a szovjet mi­­nisztertanács Indiában tar­tózkodó első elnökhelyettese hétfőn megtekintette Mad­raszz nevezetességeit. Láto­gatást tett az állami vagon­­gyárban, találkozott Mad­­rasz állam kormányának tagjaival és terv­bizottságá­nak képviselőivel. Később a helyi sajtó kép­viselőinek kérésére Koszigin sajtóértekezleten számolt be az indiai körútján szerzett tapasztalatairól. * Március 8-án kezdődik Londonban a ■ Com­mon­­tcalth-országok miniszterel­nökeinek értekezlete, amely a brit nemzetközösségi ál­lamférfiak eddigi legna­gyobb méretű gyűlése lesz. Az egy hétig tartó megbe­széléseken tizenkét, esetleg tizenhárom Commonwealth­­ország vezetői lesznek jelen. * Az Egyesült Arab Köztár­saságban zárolták 49 belga érdekeltségű részvénytársa­ság és 300 belga állampol­gár javait. Az Egyesült Arab Köztársaság egyben rende­letileg megtiltotta állampol­gárainak minden üzleti tevé­kenységét belga állampolgá­rokkal. Az algériai kérdés is szerepelt de Gau­le és Burgiba hétfői tanácskozásain A Párizs közelében levő Rambouilletban hétfőn befe­jeződött Burgiba tunéziai és de Gaulle francia köztársa­sági elnök egynapos tanács­kozása. A tanácskozásról hétfőn este közös közle­ményt adtak ki. E közlemény többek közt hangsúlyozza, hogy a két el­nök­­ egyetért az algériai problémára vonatkozó lehe­tőségekben és a pozitív, gyors fejlődés iránti reményben«. De Gaulle és Burgiba — folytatódik a közlemény — »a legújabb fejlemények fé­nyénél és Észak-Afrika jö­vőjének figyelembe vételé­vel részletesen megvitatta az algériai kérdést«. A közlemény szerint a két elnök »az őszinteség és a kölcsönös megértés szelle­mében tanácskozott a két országot érintő összes kér­désekről. A francia—tuné­ziai kapcsolatok javultak és remény van a még rende­zetlen kérdések megoldásá­ra«. ‘ * Elutazása előtt Tunézia párizsi nagykövetségén Bur­giba nyilatkozott az újság­íróknak. Nyilatkozatában kijelen­tette, hog> de Gaulle elnök­kel folytatott tanácskozásai után »igen derűlátóan« ítéli meg a helyzetet és »az a be­nyomása, hogy nagy lépés­sel haladtak előre az algé­riai kérdés rendezéséhez ve­zető úton­. Burgiba Rabatban megvi­tatja II. Hasszán új marok­kói királlyal és Ferhat Ab­basz algériai miniszterelnök­kel a Rambouillet-ban foly­tatott tanácskozások ered­ményeit. II. Hasszán király és aty­jának temetésére Rabatba érkezett tunéziai küldöttség üdvözlése alkalmával mon­dott rövid beszédében kije­lentette, hogy teljes szívvel támogatja azokat az erőfe­szítéseket, amelyeket Burgi­ba tunéziai elnök az arab É­szak-Afrika érdekében, Al­géria felszabadításának elő­mozdításáért kifejt­és meg­győződése, hogy ezeket az erőfeszítéseket siker koro­­názza­. Ötéves fennállását ünnepli az NDK hadserege öt évvel ezelőtt, 1956. már­cius 1-én született meg a Német Demokratikus Köz­társaság nemzeti néphadse­rege, az első igazán nemze­ti hadsereg Németországban. Az NDK nemzeti néphad­seregét válaszul hozták létre arra a lépésre, hogy Nyu­­gat-Németországban felállí­tották és bevonták a NATO- ba a és agresszív Bundes­wehr!­. Míg a Bundeswehrt volt hitlerista, náci táborno­kok vezetik, addig az NDK nemzeti néphadseregének élén antifasiszták állanak, akik a német munkásosztály kemény harcaiban edződtek meg. A nemzeti néphadse­reg vezető és irányító ereje a Német Szocialista Egység­párt. Ezt a hadsereget a prole­tárinternacionalizmus szelle­me hatja át és szoros fegy­verbarátság fűzi a Szovjet­unió fegyveres erőihez és a varsói szerződés­ valamennyi hadseregéhez. Mint szocia­lista hadsereg, hozzájárul a béke biztosításához, védel­mezi a munkás-paraszt álla­mot és annak szocialista vívmányait. Az NDK nemzeti néphad­seregét szoros kapcsolat fű­zi a dolgozó lakossághoz, annak támogatását, szerete­­tét élvezi. SIKLÓS JÁNOS : A hibákat és ne­mz embereket... egtörtént, hogy egy ismerősöm i­s szembejött velem és előttem félrefordította a fejét, mintha a szür­ke ház falán valami rendkívüli érde­keset szemlélne. Már elhaladt mel­lettem, amikor észrevettem. Utána­szóltam, mire megállt és zavartan el­nézést kért figyelmetlenségéért. Beszélgetésbe kezdtünk és kiderült, hogy az én régi ismerősöm már nem igazgató. Beosztott művezetőként dol­gozik egy szegedi gyárban. Azelőtt igen közvetlen viszonyban éltünk egymással, ő iparigazgató volt, én meg főosztályvezető voltam. Ha úgy adó­dott, egy-egy ultipartira is sor került, vagy órákig tartó politikai szócsatákt­ra. És egy szép napon kiderült, hogy az én ismerősöm rosszul sáfárkodik a reá bízott munkával és állami va­gyonnal, közben egy kicsit megfeled­kezett arról is, hogy nem mindig volt iparigazgató, asztalossegédből vált vezetővé. Nem lehetett mit csinálni: munkaköréből való felmentéssel bün­tették meg a minisztérium vezetői, jo­gosan és okosan, de azzal a megjegy­zéssel, hogy ha rendbehozza magát, tanul, ügyére visszatérnek. Azóta eltelt néhány esztendő. Ez az ember komolyan vette saját hibáit, megpróbált ezektől szabadulni, tanul­ni kezdett, most majd mérnöki szak­vizsgát tesz... de ügyére sajnos, nem tértek vissza azóta sem. Azok sem tértek­ vissza ügyére, akik ígér­ték ezt és azok sem, akik személyi szimpátiából, múltbeli érdemeinek enyhe túlzásával vezető pozíciójában való meghagyása mellett kardoskod­tál­, ellenezték a leváltását. Ezek után állt ott előttem és fanyar mo­sollyal legyintett, amikor a mi el­veinkről, szavahihetőségünkről pró­báltam bizonyító példákat eléje tár­ni. Nemcsak mosolygott, de már ott tart, hogy a »rangosabb«-nak köszön­ni is kellemetlen, mert hátha komp­romittáló lesz az illetőre, hogy egy »bukott egzisztencia« vánosság előtt­ üdvözli a nyil­­%s­em érdemelne szót az eset — csupán azonnali intézkedést —, ha egyedülálló volna, de sajnos, nem az. Előfordul, hogy kisebb-nagyobb beosztásban dolgozó emberek súlyos hibát vétenek és a hiba arányában kiszabott büntetés, felmentés munka­körükből. Az ilyen szigorú büntetés fájdalmas ugyan, de adott esetben el­kerülhetetlen. És az ismert esetek többségében igazságos is. A mi elve­ink szerint a büntetés, nálunk a ne­velés eszköze. Elveink középpontjá­ban az ember hibáinak büntetése áll, s ez a büntetés a meglévő rossz tu­lajdonságok leküzdése érdekében tör­ténik. S aki komolyan veszi saját hi­báit, amelyek büntetése alapjául szol­gáltak, igyekszik megszabadulni ezek­től, annak a büntetését törölni kell, vagy módosítani. Sajnos, ez utóbbi elég ritka a mi gyakorlatunkban, s ennélfogva ala­kulhat ki az az egészségtelen szemlé­let — egyértelmű pártpolitikai elve­inkkel szemben —, hogy voltakép­pen »az embert üldözik, és nem az ember hibáit. Az említett eset is ilyen helyzetben lévő funkcionáriust mutat. Pedig az emberek fejlődésé­ben, tisztességes szándékában hinni, egyik alapkellék ahhoz, hogy valaki párt- vagy állami (vagy bármilyen) vezető tisztséget viseljen. A mi vi­lágnézetünk dialektikus összefüggés­ben tekint mindent: az embert is, akit »tegnap« még azért büntettünk, mert hibáktól terhelten állt olyan helyen, ahová meglévő hibáival nem való, de »holnapra« talán képes meg­szabadulni gyengeségeitől és újra »teljes értékű« emberként jelentkezik a mi társadalmunk szolgálatába. E­zt a változást és jelentkezést­­ nem észrevenni — enyhén szólva is ártalmas, mert nemcsak me­tafizikus, tudománytalan szemlélet bi­zonyítványa, hanem csökkenti tisztes­séges, őszinte elveink iránti bizalmat is funkcionáriusaink körében. Más­ként szólva: art szavahihetőségünk­nek. Hányszor hallani olyasmit, hogy »ah, nem való oda, mert egyszer már leváltották ...«, de a kézlegyintés c.­­a kijelentés a szóban lévő személy je­lenlegi magatartásának, tevékenységé­nek ismerete nélkül hangzik el, az évekkel ezelőtti leváltást melegíti be anélkül, hogy tudná, voltaképpen mi történt azóta. Pedig lehet, hogy kézlegyintéssel »elintézett« szemét­ becsületes ember, kijavította a ter­­­hére rótt gyengeségeket, de némelyek még mindig úgy kezelik, mint meg­változatlant, mintha­­ négy-öt észt ének­ alatt semmi sem történhetett volna egy ember értelmi és­ érzelmi vilá­gában. T­ermészetesen megtörténik az el­­­­lenkezője is, hogy meglévő gyengeségei még inkább elterebély­­edtek, s emiatt még használhatatla­nabbá vált ez az ember. De ezt is érdemes megmondani, hogy esetleges sértettségéből, »egyéni szerencsétlen­­­ségét« sajnáltató viselkedéséből kijó­zanítsuk. Vagy ha az eset olyan ter­mészetű, és párttagról van szó, a pártból is kitesszük, mivel nála a fej­lődés ellentétes irányúvá vált. *A mi káderpolitikai elveink na­gyon egyszerűek, igazságosak, töb­bek között éppen azért, mert a­­élet konkrét eseteire épülnek. S nemcsak­­ általában­ érvényes a marxizmus humanitása, hanem min­den gyakorlati kérdésben, sze­mélyi ügyekben is. A mi funkcio­náriusainkban nagyon sok jó tulaj­donság összpontosul, hiszen a párt és a nép ügyének­­ őszinte szolgálat­­fűti őket. Kötelességünk mégis egyik másik elvtársnál mutatkozó hiba el­len szigorúan, határozottan fellépni, hogy megmentsük az embert, ne vesszen el saját hibáiban. A hibák el­len küzdő határozott politika szilárd elviséget és humanitást kíván.­agyon rossz szolgálatot tesz az a közéleti munkás, aki eltakar­gatja beosztottjainak, vagy felettesei­nek hibáit, emberi gyengeségeit és úgy tünteti fel, mintha makulátlan, hibátlan személyekkel lenne körül­véve. Ilyen esetekben az emberek ab­ban a tudatban élnek, hogy munká­jukat jól végzik el, nincs előttük

Next