Délmagyarország, 1961. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-01 / 51. szám

3 Sok kicsiből sok lett Huszonhat napi nyereségrészesedés a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnál A gyárak, üzemek, iparágak és minisztériumok vezetői vizsgálják, elemzik e napokban a tavalyi tervteljesítés adatait, a gazdálkodás mutatóit, hogy megállapítsák: mennyi a felosztható nyereség. Üzemeink többségében csak papíron számolnak, a Paprikafeldolgozó Vállalatnál viszont már a pénzt olvassák. Öt hónappal ezelőtt, szeptember végén zárták ugyanis a gazdasági évet. Ezért nem mondható, hogy korai a nyereségrészesedés kifizetése. Háromszori vizsgálat után tettek pontot a mérlegre, s engedélyezték a 26,2 napis keresetnek megfelelő összeg kifizetését. Egy évvel korábban 25 napi nyereségrészesedést kaptak az üzem dolgozói. Újításból 8 millió forint Nem csodaszer a nyereségrészesedés a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnál sem. De életbeléptetése óta — egyéb intézkedésekkel egyetemben — ösztönzője a gazdaságos termelésnek. Az 1959—60-as gazdasági évben is szépen sorra gyűltek a megtakarított forintok, mert a munkások általában nagy gonddal bántak az anyaggal, a gépekkel, szerszámokkal. A legtöbb nyereséget azonban az újítómozgalom hozta a közös kasszába. Egy év alatt az elfogadott és bevezetett újítások gazdasági eredménye 8 millió forintvolt. Van ezek között találmány is, amelyért a feltalálók 135 ezer forintot kaptak. A vállalat a szezonjellegű termelés miatt kétfajta terv szerint dolgozik. Az egyik a gazdasági, a másik a naptári éves terv. A nyereségrészesedést a gazdasági év eredményei alapján kapták. Bár a tavalyi aszályos nyár miatt a vártnál gyengébb volt a paprikatermés, ennek ellenére a naptári éves terv számai is arról tanúskodnak, hogy nem érdemtelenül kapták a Paprikafeldolgozó Vállalat munkásai a 26,2 napi keresetnek megfelelő nyereségrészesedést. Több mint 3 ezer 100 tonna őrleményt készítettek 1960-ban, 81,2 százalékkal többet, mint 1957-ben. Ezt az eredményt csak egy százalékkal magasabb munkáslétszámmal érték el. Az egy munkásra jutó vállalati teljes termelési tervet 111,3 százalékra teljesítették. Érdemes jobban dolgozni Az őrlemény nemcsak több volt, hanem jobb is, mint más esztendőben. Az első osztályú áru részaránya ma már 70 százalék. A hároméves terv előtti esztendőben, 1957-ben még csak 47 százaléknál tartottak. A minőség itt is egyenlő a magasabb értékkel. Ezért tudtak 45,7 százalékkal több értékű árut szállítani exportra, mint egy évvel korábban. — Túlzás lenne azt állítani — mondják a vállalat vezetői —, hogy ma már minden munkás takarékoskodik. De igyekszünk, hogy minél több ember bánjon úgy a paprikával, mint odahaza a konyhában, főzés közben. Ügyeljen, hogy minél kevesebb szóródjon el, csak így gyűlhetnek a forintok a közös kasszába. A sok kicsiből sok lett az elmúlt év alatt a Paprikafeldolgozó Vállalatnál. Most, miután a munkások átvették a »tizenharmadik havi« fizetést, egyöntetű a vélemény: a nyereségrészesedésként várható forintokért érdemes jobban dolgozni. Az ellenőrzési munkával foglalkozott a Könnyűipari Minisztérium kollégiuma A Könnyűipari Minisztérium kollégiuma keddi ülésén a tavalyi ellenőrzési tevékenységgel és az idei revizori munka feladataival foglalkozott. A kollégium megállapította, hogy a vállalatok ellenőrzésében javulás tapasztalható. Jobban ellenőrzik a termelés gazdaságosságát, a társadalmi tulajdon védelmét, az újítások kezelését, valamint a rendelkezések megtartását. A vizsgálatok számos hiányosságot állapítottak meg és sok esetben tártak fel helytelen, szabálytalan eljárást. Rámutattak a belső ellenőrzés hiányosságaira, megállapították többek között, hogy a Naxos csiszoló« árugyárban két alkalommal is az indokoltnál nagyobb összegű újítási díjat fizettek. A zuglói kötöttárugyár egyik dolgozójának olyan javaslatát fogadták el újításként, amelynek alkalmazása a vállalatnak rendeletileg előírt kötelezettsége volt. A magyar gyapjúforrógyárban 24 ezer forintos újítási díjat megalapozott számítások nélkül fizettek ki. A beruházásoknál is sok hiányosságot tártak fel, többek között azt, hogy egyes helyeken engedély nélkül kezdtek el építkezéseket. A minisztérium revizorainak munkája kiterjedt arra is, hogyan elégítik ki a vállalatok a kereskedelem igényeit. A kollégium megállapította, hogy a vállalatok 89 százalékánál folyik rendszeres belső ellenőrzési munka, de fejlődés ellenére sem kielégítő a színvonala. Idén a minisztérium fokozza az ellenőrzést, és gondoskodik a revizorok szakmai továbbképzéséről is. (MTI) különösebb hánytorgatni való és egyszerre csak bekövetkezik valami nagy baj és ennek arányában a büntetés mértéke is nagy. Ilyenkor a megbüntetettek igazságtalannak tartják a büntetést. Ezeket az eseteket olyan emberek idézik elő, akik elvi politika nélkül, »haveri módon« élnek egymással barátságban, ahelyett, hogy megfelelő elvek alapján ítélkeznének, elvtársaik, barátaik jó és rossz cselekedetei fölött. Itt érdemes megemlíteni, a gyakran jelentkező diplomatikus, magyarul képmutató magatartást is. Példával is illusztrálhatjuk. Előfordult, hogy egy-egy színházi előadás után a címszereplőt ezer és ezer bókkal halmozták el, dicsérték rendkívül magas művészi alakítását stb. S a dicsérő személy öt perccel később azt mondta asztaltársaságában, hogy a címszereplő egy »nagy balmeholesz«, nem komoly művész. Nem tisztességesebb eljárás, ha megmondjuk a színésznek a szemében, hogy miben volt jó és miben volt gyengébb? Előfordult az is, hogy irodalmi lapunk volt szerkesztője valakit felkért cikk írására, de a felkért személy sehogyan sem akart kötélnek álni. Végül mégis ráerőszakolta a cikk megírását. A következő percben ez a szerkesztő bement egy másik szobába és kijelentette, hogy »felkértem ezt az ostobajankót egy cikk írására, de mit csinálok, ha tényleg megírja?« Talán becsületesebb eljárás lett volna nem felkérni az illetőt! ■zz a — mint mondani szokták — linkóciság, képmutatás nem elvétve jelentkező kispolgári tünet. Ha nem is általános, de elég gyakori közéletünkben. Az a baj, hogy sok ember másban keresi ezeket az ízléstelen vonásokat, de önmagában. ezen még csak nem is gondolkozik. Pedig az egyenesség, az őszinteség alapkérdés egész közéletünkben. S ennek állandó fejlesztése, a kispolgári prüdéria és képmutatás üldözése a napi munkához tartozik. Persze ezt nemcsak szavakkal lehet gyakorolni, hanem mindenekelőtt a vezető beosztású személyek példamutatásával. Mert a ravaszág, sunyi betyárság nem egyeztethető össze a szocialista ember jellemével, tulajdonságaival, de a köznapi tisztességgel sem. Nincs igazuk azoknak, akik kézlegyintéssel intézik el ezt a kérdést és azt mondják: »Hagyj békén, ez szélmalomharc«. Mert ez ellentétben áll az általunk vallott és az élet tényeivel bizonyított fejlődéssel. Ha a »szélmalomharc« elméletét elfogadnánk, akkor azt a képtelenséget vallanánk, hogy az ember nem változott semmit, olyan most is, mint az őskorban. Éppen a fejlődés törvényszerűségének ismeretében vetődik fel úgy a kérdés, ne az ember ellen küzdjünk, mert ez reakciót vált ki, hanem az ember érdekében hibái, gyengeségei ellen lépjünk fel, s ezt őszintén, igazságosan csináljuk. Erre némelyek azt mondják, hogy ezek szép szavak, de a gyakorlat egészen másképpen fest, mert inkább elszívleli mindenki »a szépet, és a jót«, mint a tüskésnyelvű megjegyzéseket. Megsértődnek emiatt, és »ellenséges érzületűvé« válnak a kritizáltak. Ez sem igaz így. Mert ha emberi hibákról jóindulattal, őszinte segítőszándékkal beszélünk és nem gúnyolódó nagyképűséggel, akkor nem sértődnek meg a hibákat cipelő személyek. És ha igaz, amit mondunk, és megalapozott tényekkel bizonyítjuk, és ha véleményünket nemcsak »lefelé« nyilvánítjuk ilyen értelemben, akkor megszerezzük azt a morális alapot, amely kizárja a sértődést. Ellenkező esetben a — pletykás, szószátyárkodás alapján elhangzott — »kritika« jogos sértődést vált ki. A jellemszilárdságnak igen nagy a szerepe, amiből az is következik, hogy nem egzisztenciális szempontok határozzák meg szavainkat, hanem vallott elveink. Az egzisztencia szemszögéből alkotott vélemények nem mindig fedik a mondanivaló igazságát. Ha másért nem, de ezért is indokolt a »káderkiválasztás«-nál a politikai, szakmai rátermettségen kívül, az emberek jellemét is megvizsgálni, mert ez semmivel sem kisebb tényező, mint az előbbi. A marxista eszme iránti hűség, és a kétkezi munkás egyszerűsége, a dolgozó, küzdő ember szeretete ad alapot ahhoz, hogy felépjünk emberek hibái, gyengeségei ellen. E tulajdonságok nélkül nehéz eredményre jutni. Ezért az önvizsgálódás napi cselekedeteink fölött, szinte állandó, szerves része munkánknak. Ha szívből szeretik és munkája alapján őszintén becsülik a vezetőt — bármilyen poszton is legyen az —, akkor éppen úgy nem sértődnek meg kritikai megjegyzéseitől, mint ahogyan a gyalás nem haragszik marós komájára, a jogos pirongatásért. És a vezető sem sértődik meg, nem üt vissza agyafúrtan, kritizáló beosztottaira. A marxista világnézet — és nem szubjektív tetszik, nem tetszik kispolgári impressziók — alapján alkotott értékítéletek alkalmasak arra, hogy botlott embereknek re kelljen az üres falat nézniök, a szégyenérzettől terhesen, kikerülni a régi ismerősöket. A Magyar Szocialista Munkáspárt közel ötéves káderpolitikájában érvényesülnek e marxista elvek, s elmondhatjuk, hogy gyakorlati alkalmazásukban is mind kevesebb és kevesebb a jobb- vagy baloldali torzítás. Igaz az is, hogy az emberek jellembeli nagysága, értéke és elismertsége nem azzal kezdődik és nem is azzal végződik, hogy milyen nagy, vagy kicsi közéleti tisztséget viselnek. Mert aki magát így méri, az előbb-utóbb ferde útra kerül. Az eszme őszinte szolgálata, munkálkodása szocialista társadalmi berendezkedésben, minden fokon lehetséges és szükséges azok részére, akik megmásíthatatlanul hisznek ebben az eszmében. S önbecsülést, szellemi és lelki kielégülést elsősorban nem a beosztás minőségében találnak, hanem abban, hogy tőlük telhetően dolgoznak ezért az eszméért, ezért a rendszerért, amely az övék fő. Akinél nincs meg ez a szemlélet, ott a falfelé fordulás az elveszett pozíció feletti sérelemből is fakadhat. Ez esetben nem a társadalom, helyesebben egyes személyei hanyagsága okolható, hanem az ember, akinek eszmei meggyőződése egzisztenciális kérdésekig terjed. Mert a botlott egyének ismételt társadalmi megbecsülése nem feltétlenül azonos vezető funkciók betöltésével. Fejlődésünk pozitív vonásait — melyben nem az embereket »ütjük«, hanem hibáikat nyesegetjük — pártszerű tevékenységünkkel tovább gyarapítjuk szocializmust építő társadalmunk és az egyes ember érdekében E munkában kivétel nélkül minden vezetőnek megvan a maga szerepe és felelőssége. Szerda, 1961. március 1. Új adatok a szovjet űrállomásról Százezer kilométernél kisebb távolságra jut a Vénusztól Az óriásszputnyikról február 12-én felbocsátott szovjet önműködő bolygóközi állomás május 19-én, illetve 20-án százezer kilométernél kisebb távolságra közelíti meg a Vénuszt, s a Földtől 70 millió, a Naptól pedig 109 millió kilométerre lesz. A bolygóközi állomás 270 millió kilométeres utat tesz meg. Az önműködő bolygóközi állomás szerkezetileg légmentesen zárt, henger alakú test. Mérete (az antennákat és napelemeket nem számítva) hosszúságban 2 méter 35 milliméter, átmérője pedig 1 méter 85 centiméter. A bolygóközi állomás a Szovjetunió címerénél ellátott jelvényt is visz magával. A mesterséges óriásszputnyikról rakéta segítségével felbocsátott irányított bolygóközi állomás a Föld vonzókörén belül hiperbolához hasonló vonalon haladt. Azóta, hogy ebből az övezetből kilépett — éppúgy, mint a bolygók —elliptikus pályán folytatja útját, amelynek gyújtópontja a Nap közepe. Az önműködő bolygóközi állomás április elején egyenes haladási pályára tér majd át. Az önműködő bolygóközi állomás készülékeinek irányítása az űrállomás egész útján, éppúgy, mint a telemetrikus közlések vétele, a világűr rádiótávközlési központ rádiótechnikai eszközeivel történik. E központ figyelőállomásain nagyobb antennaberendezések teszik lehetővé a Földtől roppant távolságban levő forrásokból kisugárzott rádiójelek vételét. Ezek az antennák beállíthatók az égbolt bármely pontjára, alig néhány fokperces pontossággal. Az űrállomás rádiótechnikai és más tudományos készülékekkel, orientációs és irányító rendszerrel, vezérlő berendezéssel, hőmérséklet- és áramforrás-szabályozó rendszerrel rendelkezik. A bolygóközi állomást ezenkívül megfelelő készülékkel szerelték fel a Föld és a Vénusz közötti úton végzendő fizikai mérések céljából. (Telefoto: MTI külföldi képszolgálat) A szovjet bolygóközi állomáson elhelyeztek egy, a Szovjetunió címerével ellátott emlékérmet tartalmazó gömb alakú jelvényt is. Képünk a címert és a jelvény egyéb alkotóelemeit mutatja A szovjet űrállomás oldalnézetben, állványon. Az antennákat (képünkön: a bot-antenna félig nyitott állapotban látható) és napelemeket nem számítva hossza 2 méter 35 milliméter, átmérője pedig 1 méter 85 centiméter. Szerkezetileg a szovjet bolygóközi állomás légmentesen zárt, henger alakú test A Föld, a Vénusz és a Vénusz-rakéta pályájának rajza Az MSZMP Központi Bizottsága a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának és a mongol népnek a magyar kommunisták harcos, testvéri üdvözletét fejezte ki a Mongol Népi Forradalmi Párt megalapításának 40. évfordulója alkalmából küldött táviratában. Magyar küldöttség az ENSZ bécsi nemzetközi értekezletén Az Egyesült Nemzetek Szervezetének rendezésében március 2-án nemzetközi értekezlet kezdődik Bécsben, amely a diplomáciai kapcsolatokra, és különösen a diplomaták mentességeire vonatkozó nemzetközi szerződés kidolgozásával foglalkozik. A Magyar Népköztársaságot az értekezleten dr. Ustor Endre főkonzul vezetésével háromtagú küldöttség képviseli.