Délmagyarország, 1961. július (51. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-28 / 176. szám
3 Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a szabadtéri játékokon fellépnek a moszkvai Nagyszínház világhírű táncosai Fogadás a szovjet balettegyüttes tiszteletére a városi tanács végrehajtó bizottságának elnökénél Tegnap délután Biczó György elvtárs, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke fogadást adott a Moszkvai Akadémiai Nagyszínház Szegeden tartózkodó balettegyüttesének tiszteletére. A vendéglátó város részéről megjelentek a fogadáson a városi tanács és a Szegedi Szabadtéri Játékok vezetői, Sárközi István, a városi pártbizottság művelődési felelőse, Tari János v. b. elnökhelyettes, Kovács János, a szabadtéri játékok irodájának igazgatója, és Bakó József, a játékok főszcenikusa. A moszkvai balettegyüttes képviseletében megjelent Galina Ulanova, lenin-díjas, a Szovjetunió Népművésze, a balettcsoport művészeti vezetője, és férje, V. Ringyin főszcenikus, Alescsenko, a Nagyszínház igazgatóhelyettese, valamint az együttes több szólistája, köztük Galina Ulanova tehetséges, fiatal tanítványa, Jekatyerina Makszimova is. A fogadáson a kölcsönös bemutatkozás után baráti hangú beszélgetés alakult ki. Galina Ulanova, Alescsenko és V. Ringyin, Tari János és Biczó György elvtársakkal hosszasan beszélgettek a szabadtéri játékokról és megelégedésüket fejezték ki a Kővirág előadásainak technikai és műszaki előkészítésének sikeréért Ringyin, a Nagyszínház főszcenikusa külön mondott köszönetet a szegedi szakembereknek ezért a nehéz, fáradságos és kifogástalanul elvégzett munkáért. A fogadáson Biczó György elvtárs rövid beszédben köszöntötte a szovjet együttest — Igen nagy megtiszteltetés számunkra — mondotta többek között —, hogy a világ nagy országai, az Egyesült Államok, Kína, Franciaország, Kanada, Japán, Belgium és sok más ország után a Nagyszínház világhírű táncosai a Szegedi Szabadtéri Játékokon is fellépnek. Az üdvözlő szavakra Alescsenko elvtárs válaszolt, köszönetet mondva a szívélyes fogadtatásért és vendéglátásért, majd Biczó György elvtársnak, a szovjet együttes ajándékaként, egy díszes albumot adott át, amely a moszkvai Nagyszínház balettegyüttesének életét és munkáját mutatja be. Az albumot az együttes vezetői és szólistái aláírásukkal látták el. (Liebmann felv.) A városi tanács végrehajtó bizottságánál rendezett fogadáson Tari János, v. b. elnökhelyettes, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója Galina Ulanovával beszélget (közöttük a tolmács). Ulanova mellett férje, Ringyin főszcenikus. Vasárnap délután 600 fiatal színpompás menetében gyönyörködhetnek a szegediek, s a város vendégei A Szegedi Ünnepi Hetek kedves színfoltja lesz a KISZ Szeged városi végrehajtó bizottsága által rendezett ifjúsági nap. Az idén július 30- án, vasárnap rendezik meg a fiatalok színes karneváli felvonulását. A Tartály közül 60 ezer szegedi és a városban tartózkodó kül- és belföldi vendég nézte végig a tarka menetet. Az idén még színpompásabbnak ígérkezik a felvonulás. A KISZ Szeged városi végrehajtó bizottságához eddig 50 alapszervezet jelentette be: részt kíván venni a karneváli felvonuláson. Ez azt jelenti, hogy 600 fiatal eleveníti meg színes élőképekben a legnépszerűbb meséket, bemutatják a technika vívmányait, a jelmezesek szekéren, gépkocsin és hintán, valamint gyalogosan vonulnak majd végig Szegeden. A tarka sereg, az előzetes értesítéstől eltérően nem délután 4, hanem 5 órakor gyülekezik a Marx téren és 6 órakor indul el. Útirány: Kossuth lajos sugárút, korzó, a hídon át Újszeged. Délután az újszegedi szabadtéri színpadon a KISZ alapszervezetek művészeti csoportjai színes műsorral szórakoztatják az ifjúsági nap résztvevőit. Este a Vigadóban karneváli bált rendeznek. Péntek, 1961. július 28. A kilencmilió forint költséggel épülő, 200 férőhelyes, 3 emeletes egyetemi diákszálló építése nagy ütemben halad a Somogyi Béla téren. Az épület szigetelése már elkészült, most egy rendkívül erős vasbeton-szerkezeten dolgoznak, mert a gyenge talaj és a minduntalan feltörő víz szükségessé teszi az erős alapozást. Felvételünk az épület kazánházának alapozásán dolgozó munkásokat örökítette meg a vasszerkezet szerelése közben. IÍJ ÉVTŐL ARATÁSIG A falvak, tanyák kisparaszti gazdaságainak tömeges átszervezése után ez az első esztendő a megyében — így a szegedi járásban is —, amikor a parasztság az egész társadalom nagy segítségével és saját erejével hozzáfoghatott a szocialista mezőgazdaságban rejlő nagy lehetőségek feltárásához. Csongrád megye legelmaradottabb területein, sivóhomokjain is megkezdhettük a sokkal korszerűbb nagyüzemi gazdálkodás kialakítását, a mezőgazdasági termelés erőteljes fellendítését. Szeged és járásunk parasztsága — mondhatjuk — nemcsak hozzáfogott ehhez a hallatlanul nagy munkához, de máris igen szép eredményeket tudnak felmutatni új és régebbi szövetkezeti gazdaságaink. Ezt bizonyítják többek között az aratásban, a gabonabetakarításban elért eredmények is. A kombájncséplési adatok azt mutatják többek között: a korábban alakult, már megerősödött szövetkezeti gazdaságokban a búza várható termésátlaga — ide számítva a külföldi intenzív búzafajtákat is — eléri, legalábbis megközelíti a 15 mázsát. Hasonlóképp 14—15 mázsa körül várható ezekben a szövetkezetekben az árpa holdankénti hozama is. A korábbi években még ugyanezekben a gazdaságokban átlagosan tíz mázsa körül mozogtak a gabonatermesztésben a holdankénti terméshozamok. Ez a nagyszerű javulás — bár viszonylagos formában — sok vonatkozásban megtalálható már a fiatal, alig féléves szövetkeztekben is. A legtöbb új, közös gazdaságban ugyancsak egy-két mázsával nagyobbak most a búza-, a rozs- és az árpatermés átlagai, mint amennyit a kisparaszti gazdaságok tapasztalataiból kiindulva terveztek az év elején. Azonban az olyan szövetkezeti gazdaság sem ritkaság, mint a pusztaszeri Petőfi Tsz, ahol az eddigi cséplési adatok alapján búzából a tervezett nyolc mázsa helyett tízmázsás termést csépelnek ezekben a napokban, annak ellenére, hogy ez a szövetkezet is jórészt fél évvel ezelőtt összeadott kisparcellákból tevődik össze. Ezek az eredmények nemcsak a tavasszal kedvezőre változott időjárással magyarázhatók, összefüggnek ezek mezőgazdaságunk szerkezetében végbement gyökeres változásokkal. Összefüggnek azzal, hogy az ősszel már Szeged területén teljes mértékben, s a járás számottevő részén is nagyüzemi táblákba vetették a gabonát, s ezeken a területeken kulturáltabb talajmunkát, jobb vetőágyat tudtak készíteni a gabonának, mint korábban az apró nadrágszíj-parcellák keretein belül. Lehetővé tette ezeket a sikereket az is, hogy az idén ismét nagy lépést tettünk előre a mezőgazdaság gépesítésében. Szeged hat közös gazdaságában például az idén már a termés legnagyobb részét kombájnokkal, kévekötő aratógépekkel takarították be. A Deszki Gépállomás körzetében pedig már több mint 60 százalékra gépesítették az idén a gabonatermesztés, betakarítás munkáit. Egy-két kivételtől eltekintve most 8—10 nappal korábban fejezték be az aratást azokban az új szövetkezetekben is, melyeknek sajnos most még kevés aratógép és kombájn jutott. S emiatt leginkább kézzel kellett aratni. Ezek a tények azt igazolják, hogy a fiatal tsz-ek gazdáiban is megvan a jóakarat, eltökélt hajlandóság, hogy mielőbb felzárkózzanak az öregebbek, a legjobbak mögé. Ehhez azonban még nagyon sok segítségre, jó szervező munkára van szükség. Az elmúlt első hat hónap tapasztalatai még nem alkalmasak arra, hogy pontos, befejezett következtetéseket vonjunk le. Arra azonban felhívják figyelmünket: milyen tényezők, módszerek hatottak, s hatnak kedvezően, illetve hátrányosan. Melyek azok a jó módszerek, melyeket terjesztenünk, erősítenünk kell a legfontosabb feladatot, a megszilárdítást illetően. Nem tagadhatjuk, hellyel-közzel találunk a járásban gazos kukoricákat, kissé elhanyagolt földeket. Különösen Kistelek környékén. Azonban a munkában való elmaradásnak mindenütt megvan a maga magyarázata is. Ahol a gazdákkal közösen, egyetértésben készítették a terveket, osztották fel a területeket, s nem idegenkedtek a vezetők a jó és gyors munkáért járó premizálástól, ott most jól mennek a dolgok. Ahol pedig figyelmen kívül hagyták a helyi adottságokat, az emberek véleményét, ott láthatóan bizonyos termésveszteségekkel is számolhatnak már. Pusztaszeren például az egymással szomszédos Petőfi és Kossuth Tsz-ek mintha két külön kis világ volna. A Petőfi Tsz gazdái ezt mondják: fél évvel ezelőtt gondolni se mertük, hogy ilyen szépen és ilyen jó eredményekkel dolgozhatunk majd közösen. Elégedetlen, zsörtölődő embert itt nem találunk. A szomszédos Kossuth Tsz-ben viszont annál inkább A Kossuth Tsz kukoricáinak jelentős része még most is kapálatlan. A vezetők munkájából — bár ez még gyakorlatlanságukkal is magyarázható — hiányzik a megfelelő szervezőkészség. Itt nem törekedtek a jövedelem eloszlásában sem az új módszerek alkalmazására, arra sem, hogy a családtagokat is bevonják a közös dologba. Míg a Petőfi Tszben minden hónapban rendszeresen fizetnek előlegeket a gazdáknak, addig a Kossuth Tsz-ben ezt messzemenően elhanyagolták. S az emberekkel való kétféle törődés egymástól messze eltérő eredményeket is hozott. Szembetűnő a jól dolgozó termelőszövetkezeti párt- és KISZ- szervezetek munkájának hatása is. A pártszervezetek hivatása, hogy lépésről lépésre eloszlassák a gazdákban még meglevő kételyeket, őrködjenek a szövetkezeti demokrácia tisztasága felett. A pártszervezetek tehetnek a legtöbbet azért, hogy igazságos, emberséges szellem hassa át az egész közösség életét, munkáját. Felbecsülhetetlen erejű erkölcsi hatással bír az, ha a pártszervezet tagjai nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is hirdetik, bizonyítják: a közösségben minden ember annyit ér, amennyit a munkája nyom a latban. Így, s csakis így tölthetjük meg az új, szocialista paraszti életforma kereteit — melyeket fél évvel ezelőtt teremtettünk meg — igazi szocialista tartalommal. Sok-sok elvi és elméleti kérdést, igazságot kell nagy, lélekemelő tettekre váltanunk. A tegnapi múlt, a kistulajdonosi életforma még oly közel van, hogy sok egyszerű, becsületes parasztember számára egy ideig még lehetetlenség megszabadulni vonzó hatásától. S ebben is elsősorban a kommunisták lehetnek az emberek segítségére. Egyik szövetkezeti község számára sem közömbös, hogy az év végén melyik kategóriába sorolják majd a járásnál, vagy a megyénél. A legalsó, gyenge kategóriából igen hosszú, fáradságos lehet az út a jó szövetkezetig. S akik gyengének indultak, sok-sok »tandíjat« fizetnek, mire utolérik a legjobbakat. Ezeknek a veszteségeknek nagyobb részét elkerülhetjük akkor, ha olyan agrárpolitikai, gazdasági feltételeket, lehetőségeket teremtünk a tsz-ekben, melyek biztosítják a jelenlegi átmeneti időszakban is az árutermelés színvonalának emelkedését. Például a 11 éves baktói Felszabadulás és a félesztendős balástyai Zöldmező Tsz között még sok-sok különbség van. Ezeket a külömbségeket a megyei, járási tanácsi szerveknek is mindenkor figyelembe kell venni, amikor az árutermelés kialakítására, a különböző évközi problémák megoldására tesznek javaslatokat. Ahol ilyen vonatkozásban hibák csúsztak eddig a munkába, a helyzeten még sokat javíthatunk, hisz a második fél év csaknem teljesen előttünk van még. Ebben a munkában sem a szövetkezeti elnököket, sem pedig a felsőbb szervek vezetőit nem aggaszthatja az, hogy az új, legcélravezetőbb módszerek eltérnek a régi megszokottaktól, melyeket a működési mintaalapszabályban készen kaptak eddig a szövetkezetek. Egy a fontos, hogy ezek erősítsék a közösséget, ne szüljenek igazságtalanságot és a szövetkezeti gazdáknak éon úgy, mint a népgazdahasznára váljanak.>stani falusi műn[yjkánknak — mely egész népünk nagy nemzeti ügye lett — egyetlen célja van: rövid idő alatt sok árut olcsón termelő szocialista mezőgazdasági nagyüzemekké fejleszteni minden termelőszövetkezetet. Olyan fejlett paraszti élet- és munkaközösségeket alakítunk ki az egykori kisparcellák helyén, melyek igazán jómódú, kulturált életet biztosítanak a parasztságnak, s ugyanakkor bőven ellátják az országot élelemmel, mezőgazdasági eredetű nyersanyagokkal. Mindezért dolgozni, küzdeni a legszebb, leghazafiasabb cselekedő. Csépi József