Délmagyarország, 1963. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-01 / 204. szám
2 J. B. Tito és N. Sz. Hruscsov beszéde a velenjei nagygyűlésen (Folytatás az 1. oldalról.) Ez nem jelenti azt, hogy már mindent megtettünk. Minden feltétel megvan azonban ahhoz, hogy kapcsolataink még együttműködés többi eredbarátiabbak, még tartalma ményét, méltatta továbbíejtabbak legyenek, fődésének lehetőségeit, a köl-A továbbiakban Tito is- csönös látogatások jelentősémertette a szovjet—jugoszláv get. N. Sz. Hruscsov beszéde Ezután Nyikita Hruscsov lépett a mikrofonhoz, megköszönte a vendégszerető fogadtatást. A továbbiakban Jugoszlávia természeti szépségeiről és körútjának benyomásairól beszélt, majd így folytatta: — Az Önök országában mindenütt dolgoznak, az élet forr. A nép gondolatai a jövő felé irányulnak. A jugoszláv nép joggal lehet büszke arra, amit országában a néphatalom éveiben megteremtett. A munkásosztály és a műszaki értelmiség kezével a gyárak egész sora épült fel. Nagy érdeklődéssel kísérem mezőgazdaságuk fejlődését is.Hruscsov ezután ismertette a szovjet mezőgazdaság eredményeit és problémáit, majd így folytatta: A nép vagyonának és jólétének növeléséről gondoskodva gondoltunk másholHruscsov ezután méltatta a moszkvai egyezmény jelentőségét, s elismeréssel adózott az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányának hangsúlyozva: az atomcsendegyezmény új reményt kelt arra, hogy a jövőben megoldást találnak a többi vitás kérdésre is. Hruscsov így folytatta: A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom arra a jelentős elméleti és gyakorlati következtetésre jutott, hogy napjainkban minden lehetőség megvan a világháború megakadályozására, a békés egymás mellett élés elvének megvalósítására. Itt van az atomkísérletek betiltásának kérdése: a Moszkvában megkötött egyezményhez már az országok hatalmas többsége csatlakozott. Amikor a legkülönbözőbb országok kormányának megbízottjai Moszkvában, Washingtonban és Londonban aláírták az egyezményt, ezzel a világközvélemény előtt kifejezték pozitív álláspontjukat az említett egyezmény iránt. Ezzel elismerték, hogy a világban megnövekedtek a békés egymás mellett élés erői, megnőtt a békés egymás mellett élés eszméjének befolyása. Emlékezzenek csak vissza, mennyi zavarba jöttek az amerikai imperialisták táborának veszettjei, és a nyugati militaristák; milyen ravaszságokhoz folyamodtak, hogy befeketítsék az egyezményt. Bonnak például több mint egy hétre volt szüksége ahhoz, hogy végre felfogja: ha a Német Szövetségi Köztársaság kormánya nem hajlandó csatlakozni az egyezményhez, akkor sokra is, nevezetesen arra, hogyan mentsük meg azt, amit teremtettünk a háború tűzvészétől, hogyan őrizzük és szilárdítsuk meg a békét. A termonukleáris világháború megakadályozásáért, a békéért és szocializmusért vívott harc napjaink alapvető és nemes feladata. Újból és újból láthatjuk, milyen kincs a béke, s milyen messze vannak az élettől, a népektől azok, akik a háborúra vonatkozó szavakkal zsonglőrködnek, és a háborúban valamiféle eszközt látnak a megoldatlan nemzetközi kérdések rendezésére. Ezeknek az embereknek egyszer és mindenkorra meg kell érteniök: a népek nem engedik meg, hogy hamuvá váljék az, amit évszázadokon át kitartó munkával létrehoztak a boldogabb életért, az egész világ előtt véglegesen lelepleződik, mint a termonukleáris háború híve. A bonni kormány azonban csatlakozását mindenféle lehetséges és lehetetlen feltételekhez kötötte. A reakciós körök az amerikai kongresszusban az időnyerés és a halogatás taktikáját választották az egyezmény becikkelyezésénél, arra számítva, időt nyernek soraik tömörítésére, hogy szembehelyezkedjenek a nemzetközi helyzet normalizálásával. Az atompolitikusok leleplezték magukat a népek előtt, mint a termonukleáris háború nyílt védnökei. Elmondhatjuk, hogy ezek az emberek nemcsak országaik határán kívül nem élveznek támogatást, hanem elvesztik híveiket saját országaikban is. Nem értik meg az idők szavát, semmibe veszik a népek követeléseit. Semmi furcsa sincs abban, hogy az atomfegyverkezés hívei kisebbségben maradnak. Elsősorban a néptömegek, a dolgozó emberek vannak érdekelve a nemzetközi feszültség enyhítésében, a hidegháború felszámolásában. Számukra a háború szenvedésen és pusztításon kívül semmit sem hoz. Más a helyzet a monopolista körökkel, amelyek szorosan egybefonódtak a tömbpolitikával és a fegyverkezési versennyel. Ezekben a körökben is mind többen fogják fel, milyen jelleget öltene egy világháború a technika fejlődésének mai fokán. Mindinkább tudatára ébrednek annak, hogy ha kirobbantják a háborút, maguk is elégnek a termonukleáris háború tűzében. lizmust és » kommunizmust, a gyakorlatban bizonyítják az új rendszer előnyeit, megmutatják mire képes a munkásosztály, ha magához ragadta a hatalmat. Pártunk és a nagy Lenin érdeme, a munkásosztály érdeme éppen az, hogy olyan magasságra emelte a koldus Oroszországot, ahol sikeresen versenyezhetünk gazdasági téren, a világ legerősebb ipari hatalmával, a tudomány és a technika fejlesztése terén pedig már most bármely kapitalista országnak bebizonyíthatjuk, kié a valóságban az első hely. A szovjet gazdaság, a tudomány és a kultúra fejlesztése terén elért sikereink meggyőzően bizonyítják, hogyan válik valósággá a gyakorlatban a marxista—leninista elmélet. Ma az emberek nem csupán Marx, Engels, Lenin tudományos műveinek tanulmányozása alapján ítélhetik meg a szocializmus fölényét, hanem a gyakorlat, a szocializmus országainak sikerei alapján. Hruscsov rámutatott: a gyakorlati munkában, a szocializmus és a kommunizmus építésében lehetnek különböző nézetek, egyes kérdések megoldásához vezető különböző utak. A legfontosabb azonban az, hogy az egységre kell törekedni, türelmet kell tanúsítani, ha valamely konkrét kérdésben nézeteltérések merülnek fel nem szabad egymást vádakkal illetni. A felelősség, amely pártjainkra, a munkásosztályra hárul a hatalom kivívása után, nagy állhatatosságot és türelmet igényel tőlünk, amikor a testvérpártok tapasztalatainak értékeléséről van szó. — Mindent meg fogunk tenni azért, hogy a holnap jobb legyen, mint ama, hogy erősödjék a munkásosztály nemzetközi szolidaritása, javuljanak a kapcsolatok pártjaink között, a Szovjetunió és Jugoszlávia népei között, a szocialista testvériség valamennyi népe között, hogy megszilárduljon a kommunista világmozgalom egysége — mondotta végül Hruscsov. Beszédét így fejezte be: — őrizzük és erősítsük mindazt, ami egyesít bennünket, őrizzük és fejlesszük testvérnépeink évszázados barátságát! Erősödjék és fejlődjék a Szovjetunió és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság gyümölcsöző együttműködése! — Éljen a béke! — Éljen a kommunizmus! Az atomesendegyezmény új reményt kelt Kormányaink megértik egymást Hruscsov ezután így folytatta: Kedves Elvtársak! Az utóbbi időben a Szovjetunió és Jugoszlávia testvérnépeinek viszonya fejlődésének új szakaszába lépett. Erősödnek gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális kapcsolataink. Az alapvető nemzetközi kérdésekben kormányaink kölcsönös megértést és egyetértést tanúsítanak. Egyetértek azzal, amit Tito elvtárs mondott a szovjet—Jugoszláv kapcsolatokról —folytatta Hruscsov. — Sokat beszélgettünk Tito elvtárssal és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság más vezetőivel, s örömmel kell megállapítanom, hogy e beszélgetések során kölcsönös megértés és azonos vélemény mutatkozott a megvitatott kérdésekben mind országaink kölcsönös kapcsolatait, mind a nemzetközi politikát illetően. A szovjet kormányfő ezután rámutatott: amíg a kapitalista országok munkásosztályának az a feladata, hogy kibontakoztassa az osztályharcot a monopoltőke ellen, addig a szocialista országok a munkásosztály győzelméért vívott küzdelméhez mindenek előtt azzal járulnak hozzá, hogy sikeresen építik a szocia Dél-Magyarország Emlékezés és ígéret Ma 24 éve, 1939. szeptember 1-én hajnali 5 óra 45 perckor a Wehrmacht egységei megtámadták Lengyelországot. Ezzel kezdetét vette a hatalmas pusztulás, egész országok és városok nyomorba, romba döntése — a második világháború. Augusztus 31-én délben 12.40 órakor Hitler, a Wehrmacht legfőbb parancsnoka aláírta a Lengyelország megtámadására szóló 1. számú hadműveleti utasítást. Néhány órával később — később és nem előbb! — létrejött a támadás indokául szóló ok is. Este 11 óra tájban előre jól kiagyalt és megszervezett fegyveres támadás érte a gleiwitzi német rádióállomást. A támadók állítólag lengyel szabadcsapatok tagjai voltak. A németek természetesen néhány perc múlva — a megadott tervek szerint —»vissza is foglalták« a rádióállomást, mert ennyi és ekkora ürügy éppen elegendő volt Hitler számára a háború kirobbantásához. Hónapokkal előbb, 1939. május 22-én a hadsereg főparancsnokai előtt ugyanis ezt jelentette ki: »A háború megkezdéséhez majd én adom meg a propagandisztikus okot, teljesen egyre megy, vajon hihető-e vagy sem...« Ez az „Altemadán" robbantotta ki ma 24 éve a második világháborút. Hitler ezen a napon délelőtt beszédet mondott a Reichstagban ... Pontosan 10 óra 30- kor a lengyel nagykövet közölte az angol külügyminiszterrel a német támadás bekövetkezését... Este fél 10-kor a berlini angol, 10 órakor pedig a francia nagykövet átnyújtotta kormányának jegyzékét a német külügyminiszternek. Ugyane napon a Szovjetunióban elfogadták az általános hadkötelezettségről szóló törvényt. Két nappal később, szeptember 3-án, az ultimátum lejárta után Anglia délelőtt 11 órakor, Franciaország délután 5 órakor hadat üzent a hitleri Németországnak. A náci hadsereget azonban ekkor már nem lehetett megállítani. Repülőegységei szüntelenül bombázták Varsót és a többi lengyel várost, a gyalogos és a motorizált hadosztályok sáskahad módjára lepték el a felkészületlen Lengyelországot. A második világháború lavinája elindult és mind sebesebben gurult. Még ma, majd egy negyedszázaddal később is rossz, lélegzetet nehezítő visszagondolni 1939. szeptember 1-re, amely annyi vér és könny omlásának, annyi ember, s olyan hatalmas mennyiségű anyagi eszköz, érték, műkincs pusztulásának vált okozójává, egy népellenes szervezet és vezérének világuralmi törekvései miatt. Nehéz visszagondolni még ma is 1939. szeptember 1-re, de minden esztendőben emlékünkbe idéződik a lengyelországi támadás ezen a napon. És ilyenkor megkérdezzük önmagunkat: megtettünk-e mindent az elmúlt években, hogy soha többé ne legyen részünk a második világháborúhoz hasonló borzalmakban? Megkérdezzük önmagunkat, mert élni akarunk, azt a rendet akarjuk építeni, fejleszteni, amelyet a hitleri had pusztulása után a Szovjetunió katonáinak hősiessége révén magunk választhattunk. Lelkiismeretünk válasza ez lehetne: igyekeztünk mindent megtenni az új világégés elhárításában. Ezzel meg is nyugodhatnánk. Mégsem ezt tesszük. A második világháború befejeződése óta évről évre erőteljesebben küzdünk a biztos béke megteremtéséért, lépésről lépésre haladunk e cél felé. A legutóbbi nagy és eredményes lépés a moszkvai atomcsendegyezmény megkötése volt, de még ez sem elég. A Német Kommunista Párt Központi Bizottsága tegnap, a második világháború kitörése évfordulójának előestéjén nyilatkozatot tett közzé, amelyben felhívja a nyugatnémet társadalmat, hogy ma, szeptember 1-én rendezzenek gyűléseket és tüntetéseket a békéért, a leszerelésért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért. — Mindenkinek hozzá kell járulnia a világbéke biztosításához — hangsúlyozza a nyilatkozat, s ez a gondolat egyezik a mi törekvésünkkel is. — Határozottan követelni kell a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai megnemtámadási egyezményének megkötését — folytatódik a felhívás, s ez megint olyan cél, amelyet mi is óhajtunk. Szovjet, lengyel, csehszlovák, bolgár, román, NDK-beli barátaink is ezen az úton járnak, de hasonlóképpen vélekedik az angol, amerikai, francia vagy más munkás is. Békésen kell egymás mellett élnie a két világrendszernek, vallják tíz- és százmilliók, mert máskülönben ma, a termonukleáris fegyverek korszakában a biztos pusztulás várna a népekre. Tudjuk ezt mindannyian, s az első nagyobb jelentőségű eredmény után, a moszkvai atomcsendegyezmény aláírását követően meg is fogadtuk: minden erőnkkel azért küzdünk a jövőben, hogy a szerződést további lépések kövessék. Ígéretünket a mai nap csak erősíti! 24 éve tört ki a második világháború — emlékezünk, & ha nem is mondjuk ki, mert ma már különösen nem szavak, hanem tettek kellenek — tudjuk, hogy harmadik világpusztulásra nem kerülhet sor. Nem engedjük! WEIDINGER LÁSZLÓ A szovjet kormányfő tovább ismerkedik Szlovéniával N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Joszip Broz Tito, a JSZSZK elnöke, a JKSZ főtitkára feleségeik társaságában szombaton délelőtt sétát tettek a Bledzónál. A szovjet kormányfő és a jugoszláv elnök később a Bledtől 35 kilométernyire egy festői völgyben elterülő Bohunjska-tóhoz mentek, ahol megpihentek a Zlatorog turistaszállóban, az üdülők szívélyesen üdvözölték őket. A szálló igazgatóságának kérésére N. Sz. Hruscsov, Joszip Broz Tito, valamint a két államférfi felesége bejegyezte nevét a szálloda emlékkönyvébe. Rövid pihenő után N. Sz. Hrucsov és Joszip Broz Tito visszatért Eledbe. Délután a két államférfi N. Sz. Hruscsov szállására Brdóba ment. (MTI) Vasárnap, 1963. szeptember 1. Vasárnaptól vasárnapig a külpolitikában lllllllllllillllllllllllllllllllllllllUllilllll Az amerikai szenátus külügyi bizottsága hosszú vita után jóváhagyta a moszkvai részleges atomcsendegyezményt. A szélsőséges hidegháború politikát követelő »veszettek« továbbra is mindent elkövetnek, hogy az amerikai közvéleményt az egyezmény ellen hangolják. Miután az egyezmény ellen irányuló frontális támadásaik nem vezettek sikerre, most a küszöbönálló szenátusi vitát igyekeznek olyan irányba befolyásolni, hogy a szenátus legalábbis kösse fenntartásokhoz az egyezmény jóváhagyását. Ez egyfelől igen hosszú szenátusi vitát jelent, másfelől és ez fontosabb, az egyezmény nemzetközi súlyának aláásását jelentené. A moszkvai egyezményt ezen a héten további országok írták alá. A nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló törekvések megerősödésének adott hangot a genfi leszerelési értekezleten India küldötte, mondván, hogy lehetséges a megállapodás egész sor kérdésben, így pl. a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai közötti megnemtámadási egyezmény kérdésében. A leszerelési értekezlet egyébként szeptember 1-től szünetet tart, mindaddig, amíg az ENSZ szeptember közepén kezdődő közgyűlése be nem fejezi a leszerelési vitát. A nemzetközi kommunista mozgalom pártjai továbbra is határozatokban és cikkekben foglalnak állást a Szovjetunió Kommunista Pártjának helyes politikája mellett és a kínai vezetők támadásaival szemben. Palmiro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára a Rinascita című folyóirat hasábjain szigorúan bírálta a kínai vezetők magatartását. Az Iraki Kommunista Párt e héten nyilvánosságra hozott levele határozottan elítéli a kínai vezetők álláspontját. »Nincs még egy párt, még egy állam — hangoztatja az iraki kommunisták levele —, amely minden eszközzel, tettekkel és nem hangos forradalmi frázisokkal olyan segítséget nyújtana a népeknek, mint a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet állam. A brioni szovjet—jugoszláv tárgyalásokról közleményt adtak ki. Eszerint a tárgyalások során megvitatták a nemzetközi helyzetet, a két országnak a világbéke megvédése és megszilárdítása érdekében kifejtett tevékenységét, a különböző társadalmi rendszerű államok közötti békés együttélés politikájának időszerű kérdéseit. A közlemény hangsúlyozza, hogy N. Sz. Hruscsov és Joszip Broz Tito véleménycserét folytatott a nemzetközi munkásmozgalom időszerű kérdéseiről, a szocialista és más haladó erők egységének megszilárdításáról, a békéért, a demokráciáért és szocializmusért vívott harcban. Nagy visszhangot váltott ki a nemzetközi sajtóban a szovjet miniszterelnök interjúja, amely az Evening News című angol lapban jelent meg. Ebben az interjúban Hruscsov elvtárs programot adott a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló további lépésekhez. Az interjú a fegyverkezés, a leszerelés problémáit és a német kérdést taglalja. A hét egyéb eseményei közül leginkább a dél-vietnami fejlemények vonták magukra a figyelmet. Megérkezett Saigonba az Egyesült Államok dél-vietnami nagykövete, Cabot Lodge, akihez nagy várakozásokat fűznek az Egyesült Államok vezető körei. Cabot Lodge most megkísérli a Diem-kormány megmentését, megszabadítva azt a különösen kompromittált személyiségektől. A helyzet most úgy alakult, hogy a pozícióit féltő Diem megpróbál szembefordulni az Egyesült Államok kormányával. Komor Imre A „veszettek" nem nyugszanak — India a megegyezés lehetőségéről — Olasz és iraki nyilatkozat a kínai támadásokról — A brioni tárgyalásokról — Hruscsov interjúja az Evening News-ban a Diem és az USA