Délmagyarország, 1963. december (53. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-01 / 281. szám

Szovjet államférfiak távirata Dobi Istvánhoz és Kádár Jánoshoz N. Se. Hruscsov, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke és L. I. Brezsnyev, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke távirat­ban köszönte meg Dobi Ist­vánnak, az Elnöki Tanács el­nökének és Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizott­sága első titkárának, a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnökének a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 46. évfordulója alkalmából küldött jókívánságait (MTI) Parlamenti küldöttségünk látogatásai Indiában Az Indiában tartózkodó magyar parlamenti delegáció, amelyet Vass Istvánné, az országgyűlés elnöke vezet, ellátogatott a köztársaság Punjab államába. A küldött­ség felkeresett több ipari lé­tesítményt, köztük egy ma­gyar segítséggel felépült árammérő gyárat is. Az ál­lam vezetői fogadást és va­csorát adtak a delegáció tiszteletére. (MTI) 11 Lenz-Moser-féle szőlőművelésé A iKlffÜ SZEGED KÖRNYÉKI SZÖVETKEZETI GAZDÁK ü PVü LÁTOGATÁSA SZEKSZÁRDON Kisteleti, ü­llési, szatyiivá­­zi szövetkezeti gazdák nagy csoportja látogatott el a Ba­ranya megyei Szekszárdi Ál­lami Gazdaságba, hogy ta­nulmányozzák a nagyüzemi szőlőtermesztés új eljárásait. A Szeged-környéki több ezer holdat kitevő szövetkezeti szőlőtelepeken is ezeket az új módszereket kell majd ugyanis alkalmazni. A Földművelésügyi Minisz­térium, az Agrártudományi Egyetem és a Kertészeti, Sző­lészeti Főiskola is ezen a napon rendezte meg az or­szágos szőlészeti és borásza­ti szakembereinek tudomá­nyos tanácskozását Szekszár­­don. A tudományos tanács­kozással egybekötött bemu­tatón kellett volna részt­­venniök a­­ szegedi járásbeli gazdáknak is, azonban a hosszú út miatt csak a be­mutató végére érkeztek meg. Ennek ellenére több rend­kívül érdekes tanulsággal szolgált ez a kirándulás. Itt láthatták először Móricz István üzemegység­­vet­­tó-technikus mutatta be a vendégeknek a gazdaság Böregszubi, decsihegyi tele­peit Elmondotta, hogy a Szekszárdi Állami Gazdaság­ban 1958-ban láttak hozzá komolyan a nagyüzemi sző­lőtelepítésekhez. Azóta 1300 kataszteri holdra emelkedett itt a szőlőtermő terület Je­lenleg mintegy 300 holdon dolgoznak még a régi, ha­gyományos módszerekkel, ezer holdon pedig a huzalos, kordonos megoldásokat al­kalmazzák. A kordonos szőlőművelési eljárásokat többé-kevésbé még ismerik a Szeged-kör­nyéki szőlészgazdák is. El­lenben közülük legtöbben itt láthatták először a nemzet­közi viszonylatban is roha­mosan terjedő Lenz-Moser­­féle újszerű szőlőművelési rendszert s nagyon meg is nyerte tetszésüket. E mód­szer lényege az, hogy a sző­lőtőke-fejeket nem közvet­lenül — amint ez már ha­gyományos — a föld felett, hanem egy méter körüli ma­gasságban alakítják ki, s a dróthuzalokon legyezőszerű­­en terítik ki a vesszőt. En­nek az eljárásnak mind a termelés biztonsága, mind pedig a minőség szempont­jából óriási jelentősége van. Ismeretlen volt a fagykár A küldöttség megtekintet­te az egyik 8 holdas, decsi-hegyi Lenz-Moser-rendszerű táblát, s itt mondták el, hogy Moser-féle módszer kiválóan ez a terület, maga a lenz vizsgázott az elmúlt, különö­sen szigorú télen. Itt éppen a magas tőkék miatt teljesen ismeretlen volt a fagykár. Ugyanis a legnagyobb hideg mindig közvetlenül a talaj felszínén alakul ki. S miután a termőrügyek magasan a föld felett helyezkednek el, megmenekülnek a pusztulás­tól. Ilyen körülmények kö­zött felesleges a szőlők taka­rása is, ezáltal jelentős mér­tékben csök­­kennek a terme­lési költségek. A bor minő­sége pedig azért jobb ebben az esetben, mert a magas, szőlőfaszerű tőkék sokkal nagyobb lombozatot nevel­nek, mint a hagyományosan kezeltek, így a napfény ha­tására a nagyobb lombfelü­­le­t lényegesen több szőlő­­cukor termelésére képes. A helybeli szakemberek saját gyakorlatukból mon­dották el, hogy a magas mű­velésű, széles sorközű tele­peken egy hold terület egész évi megmunkálásához átla­gosan 40 munkanap szük­séges, míg a nálunk is al­kalmazott kisüzemi módszer évi holdankénti munkanap­­szükséglete 120—125. Nálunk is alkalmazható Móricz István fiatal üzem­­egységvezető-technikus el­mondta azt is, hogy a Szek­szárdi Állami Gazdaságban a jövőben az új telepítések­ben már csaknem kizárólag a Lenz-Moser-féle eljáráso­kat alkalmazzák. A saját üzemegységében például 40 hold szőlőt ültetnek most, s ezt is mind a Lenz-Moser­­módszer szerint kezelik majd. Tapasztalataink sze­rint a 240x60 centiméteres sor és lőtávolság a legjobb.­­ A már említett 8 holdas táblát még két méter sorköz­­zel telepítették. A kétméteres sorok között azonban csak az Olaszországból importált spe­ciális szőlőművelő kistrak­­torokkal tudnak dolgozni. Nyilvánvaló azonban, hogy egész szőlőtermelésünket nem alapozhatjuk ezekre a drága olasz gépekre. A gazdaságban 3, sőt 4 mé­teres sortávolságokkal is kí­sérleteznek. Ezek azonban nem sokat ígérnek, éppen az egy holdra jutó alacsony tőkeszám miatt A látogatók problémaként vetették fel, hogy a legelter­jedtebb alföldi szőlőfajták a kövidinka, a rizling, jelleg­zetesen törpe szőlők. Lehet-e ezeknek a fajtáknak a tőke­fejek­ is felemelni az új módszer szerint? A Lenz- Moser-féle szőlőművelésnek két változata van, az úgy­nevezett makró- és a mikró­­eljárás. Az előbbi esetében egy méter magasságban ala­kítják a tőkefejeket míg a mikrómódszer szerint csak fél méter magasan sorakoz­nak egymás után a tőkefejek. S ez utóbbi minden bizon­­nyal alkalmazható a törpe­­fajtáknál is. Érdemes volt... A Szeged-környéki vendé­gek szerették volna még megtekinteni a gazdaság olt­­ványszaporító-telepét és pin­cészetét is. Hiszen ami itt van, számukra is már egé­szen közeli jövő. Erre azon­ban már nem jutott idő. Mégis az volt a véleményük: érdemes volt korán kelni, helyesen tette a szegedi já­rási tanács mezőgazdasági osztálya, hogy megrendezte ezt a kirándulást. A szek­szárdi tapasztalatok komoly segítséget jelentenek a Sze­ged-környéki új szőlészeti nagyüzemek kialakításához. Csépi József Erősödnek a nyitrai és a szegedi főiskola kapcsolatai A Nyitrai Pedagógiai Fő­iskola és a Szegedi Tanárkép­ző Főiskola közötti együtt­működési szerződés alapján közel egy hónapja Szegeden tartózkodik Smelik Lajos, a nyitrai főiskola tanszékveze­tő docense. Látogatásának célja: a szegedi főiskola munkájának tanulmányozása és a szlovák nyelvi képzés segítése. Smelik Lajos, a fő­iskola szlovák tanszékén több nyelvészeti és stilisztikai elő­adást tartott, amelyekben egyebek között részletesen is­mertette a hallgatóság előtt a magyarországi szlovák nyelvjárásokat is. Ugyancsak az együttmű­ködési szerződés alapján tar­tózkodik néhány hete Cseh­szlovákiában a szegedi főis­koláról Vajda László tan­székvezető tanár. A szegedi professzor a nyitrai főiskola magyar tagozatának hallgatói részére tart irodalomtörténe­ti, esztétikai előadásokat. Javult a péksüteményellátás Jövőre több szakboltot nyitnak Szegeden A múlt hetekben észre­vehetően javult a város péksüteményellátása. A vál­tozás azzal kezdődött, hogy a sütőipari vállalat először csak néhány üzletbe, később fokozatosan mind többe még nyitás előtt kiszállítot­ta a reggeli mellé való kif­lit, zsemlét. Jelenleg már 17 bel- és külvárosi élelmiszer­bolt előtt áll meg kora reg­gel a süteményszállító gép­kocsi, s teszi le speciális kosarait az ajtó közelébe. Ezekben a boltokban szin­te ugrássszerűen megnöveke­dett a fogyasztás. A kísérlet tehát kitűnően bevált, ér­demes még jobban kiter­jeszteni, minél több boltnál bevezetni. Néhány napja mozgó kif­liárus is feltűnt a városban, az Anna-kúti és a Dugonics téri villamosmegállók kör­nyékén. Ez a próbálkozás azonban egyelőre még nem vált be. Mihelyt az élelmi­szer-kiskereskedelmi vállalat megfelelő személyeket tud beállítani erre a munkára, ismét találkozhatunk mozgó süteményárussal. Ez a megoldás egyébként csak ideiglenes jellegű len­ne, amíg megfelelő számú üzletet nem sikerül nyitni erre a célra a városban. Az már bizonyos, hogy a Somo­gyi és a Zrínyi utca sarkán levő édességbolt áruválaszté­­­kát január elsejével kibőví­tik kenyérrel, péksütemén­­nyel és palackozott tejjel. Jelenleg a bolt 9-kor nyit, akkor pedig reggel 6-tól es­te 6 óráig egyfolytában ki­szolgálják a vásárlókat. A terv szerint a központi villamosmegállónál, a Szé­chenyi téri virágosbódé mel­lett zsemlét és kiflit árusító modern vonalú pavilont épí­tenek jövőre. S ha a kerü­leti tanácsoknak is sikerül néhány olyan helyiséget biz­tosítani, melyeket a kereske­delem sütőipari termékeket és tejet árusító bolttá ren­dezhet be, a mozgóárusokra nem is lesz többé szükség. Októberben és november elején a sütőipari vállalat sorozatosan árusítással egy­bekötött árubemutatókat tar­tott az üzletekben. Ezek eredményeképpen bővült a süteményválaszték s különö­sen briósból és foszlós ka­lácsból sokkal többet vásá­rol a lakosság, mint eddig. A jog és demokrácia hangosainak A közvélemény hitelesí­tett megfigyelése a mi társadalmunkban, hogy mindig azok lármáznak leghangosabban, mindig azok hivatkoznak törvényekre, jo­gokra, paragrafusokra, de­mokráciára és humanizmus­ra leggyakrabban, akik leg­kevésbé élnek és cseleksze­nek ezek szellemében. A na­pokban például egy közép­korú nő verte fel a szer­kesztőség reggeli csendjét és igazságtevésért kiáltott. Lo­bogtatta kezében az újságot, s nem éppen válogatott jel­zőkkel tisztelt meg bennün­ket, mert elkövettük vele szemben azt a tapintatlansá­got, hogy közzétettük a bírói ítéletet, melyben őt közve­szélyes munkakerülésért és közönséges lopásért jó egy­néhány hónapra elmarasz­talták. Így aztán tudomást szereztek múltjáról a válla­latnál, ahová a bírósági el­járástól való ijedelmében sebtiben elhelyezkedett, s most kezébe nyomták­ a mun­kakönyvét. »Micsoda dolog ez? — verte az asztalt Jo­gom van a munkához, a be­csületes élethez! Én szakí­tani akarok a korábbi éle­temmel! Vállalják majd a felelősséget, ha újra lopni kezdek? Valamiből mégis­csak meg kell élnem!« S mikor erre a szólavinára azt feleltük, hogy a becsületes, tisztességes élethez korábban is joga lett volna, meg sem hökkent. A világ legtermé­szetesebb dolgának vette, hogy őt, a megtévedt bá­rányt, jogainál, a társada­lom emberségénél és segítő­­készségénél fogva meg kell védeni az elbocsátással, a szerződés felmondásával szemben. Bűntudat, megbá­nás helyett követelt. E­gy szót sem szólt vi­szont arról, hogy munkahelyén elhall­gatta a bírósági eljárást, félrevezette a munkaadót, s olyan helyre került dolgozni, ahol a megbízhatóság, a be­csület még a legkisebb mun­kakörben is elengedhetetlen. Ha nyílt lélekkel ment vol­na el a felvételre, eleve úgy állított volna be a személy­zeti osztályra, hogy ez és ez történt vele, de megelégelte a könnyelmű, könnyű és bű­nös életet, most nem került volna egy másik kellemet­lenségbe. Legfeljebb elküld­ték volna egy gyárba, vala­milyen fizikai munkára, ahol időt kapott volna a bi­zonyításra. Erről ugyan még most sem késett le­­, de ő, a munkához való jog alap­ján, egyre a felmondást, a szerződés felbontását sérel­mezi. Ugyan hol tanulta meg ennyire a szocializmus em­beriességéről szóló tételeket? Bizonyára abban az »iskolá­ban«, amelyben a lakásüzer, aki évekkel ezelőtt szétszór­ta a családját, jó pénzen át­játszotta a lakást másnak, s most a lakástörvényt lobog­tatja. Hivatkozik kiskorú gyermekeire, felesége beteg­ségére, kis fizetésére, min­denre, csak arra nem, hogy az áruba bocsátott lakásért szerzett summát elitta, el­szórakozta, gyerekeit pedig évekre az állam nyakába ve­tette. Neki is »joga­ van négy gyereke és kézimunká­ja után tisztességes otthonra! De vajon a társadalom ütöt­te el ettől a jogtól? • M­egbíráltak és levál­asJJ­tottak egy munkahe­lyi vezetőt nemrégi­ben, mert goromba, ember­telen volt a beosztottjaival, kénye-kedve szerint helyez­­gette és váltogatta őket. A gyűlésen ez az ember a hu­manizmusra apellált. Legye­nek vele türelmesebbek, adjanak időt a bizonyításra, mert az emberségesebb, mint máról-holnapra leváltani va­lakit. Nem lehet igaz, hogy ő erre csak most, saját sor­sán keresztül jött rá. Ta­nulta a szemináriumon, fel­mondta az értekezleten ezt az elvet. Gyakorlati fontos­sága csak most vágódik az agyába? Lehetne sorolni a példá­kat, hiszen nagyon sok ilyen prófétája van a jognak és az emberségnek. Különösen akkor, ha a személyes érdek játssza a prímet Ilyenkor rátalálnak az emberek a megfelelő paragrafusra, amely enyhít és magyaráz és feloldoz. Másokkal szem­ben nem jut eszükbe mindez. De nemcsak ez — a jog, az emberség, a demokrácia má­sik oldala sem. Ezeket a fo­galmakat »szólóban« fogják fel, nem úgy, mint amelyek párban járnak. Talán köz­hely, de mégis illik rá emlé­keztetni az esetek kapcsán, hogy a jog fedezete, garan­ciája a szocialista társada­lomban a kötelesség, a de­mokráciáé a fegyelem, a megértésé a szigorúság. Az egyik erősíti a másikat A mesében sincs olyan társa­dalom, amely csak jogokat ismer. Olyan emberek vi­szont a valóságban is van­nak, akik a kötelességnek nagyon nagy örömmel és ka­­jánsággal fordítanak hátat. Megtanulják, hogy mi jár, s követelik az úton-útfélen, mások jogainak rovására. Azt hiszem, kézenfekvő a következtetés, hogy például a munkához való jog éppen a munka kötelességének gya­korlásából született meg. Abból, hogy milliók dolgoz­tak és dolgoznak új munka­­lehetőségek megteremtésé­­­­ért. Az erkölcsi érzék teljes­­ híján van, aki évekig él­t bűnös módon, lopásból, csa­lásból, s egyszerre azzal az igénnyel lép fel, mikor már ezt az életformát egyébként sem folytathatja, hogy ő meg akar javulni, s neki ehhez ilyen meg olyan munkalehe­tőségre van szüksége. Tett azért valamit, hogy az a le­hetőség megszülessen? És az említett lakásigénylő? He­lyére tett három téglát is a nagy munkalázban? Amíg mások a kelő nappal kezd­ték rakni a falat, fésülni a kendert, fejni a tehenet, sön­­téspultnál könyökölt, félde­­cizett az eltékozolt lakás árából. S az ilyen emberek­nek most nemcsak jogok, hanem extra­ jogok kellené­nek! Mindenkit megelőzve tessék nekik lehetőséget ad­ni, hogy dolgos polgárok le­hessenek, hogy fedél legyen a fejük felett, hogy hibáik, társadalom elleni vétkessé­gük ellenére se érje őket semmi hátrány! Ilyen igé­nyekre minden­­ jóérzésű em­ber fejet ráz. Mert a munka társadalmában csak az kö­vetelhet, aki tesz valamint a közös asztalra, És valahogy így vá­gj­­gyünk a demokráciá­val­­. Az emberek meghatározó többsége örül annak a közéleti légkörnek, amely honossá vált nálunk, kedvére van és kedvet ad munkájához, közhasznú igye­kezetéhez. Arra igyekszik felhasználni, hogy alkotó­­készségét még teljesebben ki­­bontakoztassa, munkája árán még jobban boldoguljon. De van egy töredék,­ amely fo­nák módon gondolkodik. Azt mondja magában, ha itt demokrácia van, szaba­dabban lehet élni, több az elnézés, nagyobb a megbo­csátásra hajló készség, szé­les kaput lehet nyitni az alantasabb ösztönöknek is. Jobban lehet üzérkedni, ku­­peckedni, bátrabb kézzel le­het a közös vagyonh­oz nyúl­ni, merészebb nyelvvel lehet politizálni a rendszer elené­ben. Polgári értelemben fog­ják fel a demokráciát, m­i­­szerint a ravaszabb, az erő­szakosabb nagyobb részt tud kihasítani a jóból. Csakhogy ezzel az »elmélettel« egyedül vannak, ezt sem az állam, sem a közvélemény nem hi­telesíti számukra. Mi a na­gyobb demokrácián a jó em­­­beri tulajdonságok nagyobb szabadságát értjük. A huli­pánkod­ás, a fenegyerekeske­­dés nem fér meg ebben a kategóriában, sem az élő?­­­ség, sem a kártékonyság' Hiába visítanak olykor . demok­rácia korl hozásai.') Az emberek tudják, hogy amikor kétné­n­yen lesújt a törvény a tokifajokra, az útonállókra, a politikai l. hősökre, ezzel éppezek­et a többség demokráciáját é­delmezi és erősíti. az­ szemben, akik éppen ez >­len cselekszenek. Sem rész­­vét, sem megértés nem le­rém számukra a közvé­le­ményben. Milyen demokrá­cia 1* lenne az, amely­ nyíltan versenyezhetne a te­remtő jószándék és a bürtd, kártevés, a humanizmus és a gengszterizmus, a becsüle­tes munka és a legszem­tele­­nebb élűsd­­­ség? Ismerjük ennek életgyakorlatát, saját múltunkból is, a világ jele­néből is. Szomorú szenzáció­val lepte meg a világot, ép­pen a közelmúltban! Nem konokság, nem abszo­lút értelmetlenség és türel­metlenség ez mégsem. A megtévedtek jószándékát úgy vesszük, mint szembe­fordulást cselekedetükkel, s megadjuk a szükséges segít­séget számukra, hogy be­illeszkedjenek a tisztességes, dolgos életbe, de a jog han­gosait, a szemtelen pima­szokat visszautasítjuk S még csak azt sem engedjük meg, hogy egyesek kijátsszák a társadalmi jóindulatot, s a szemünkbe nevessenek. S­emmilyen türelem nem végtelen, semmilyen megbocsátás nem örök Az mindig a megvál­tozott embernek szól, s a változás mértékének függ­vénye. A bizalom előleg amely addig jár, amíg béres munkával és jogainkhoz mer kötelességeinkhez illő élet­formával pontosan törleszti részleteit, akinek szól. Erköl­csi kölcsön tehát, amitől erkölcsi kamatot várunk Hiszen nálunk a jognak és a demokráciának nemcsak be­­­tűje van, eredeti, egyedül­álló szelleme is. Bennük fog­laltatik a sokat idézett hu­manizmus, áthatja ezeket a fogalmakat a megértés, a segítőkészség, a jóindulat. Morális kategóriák ezek melyekre csak az hivatkoz­hat, aki szintén felfogja a jog és a demokrácia erköl» elemeit is, s azok szellem­ben él és dolgozik. A vi­szony tehát a kölcsönösségen alapszik. S jóllehet, jogrend­szerünk nem különböztet meg ilyen és olyan embere­ket, a társadalom átlagpolgá­raira méri a jogokat és a­ kötelességeket, a demokrá­ciát és a fegyelmet, az elő­­­­bike gyakorlására és ide­j­ére csak olyanok hivatko­zatnak meggyőződéssel, aki az utóbbiakkal is rendben vannak. SZ. SIMON ISTVÁN I Vasárnap, 1963. december L DÉL-MAGYARORS 20 0 3

Next