Délmagyarország, 1964. december (54. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-01 / 281. szám
f Munkájukat érdemes figyelemmel kísérni Építők a téli építkezésekről Sok szó esik mostanság az építőipar téli munkájának fontosságáról, s amire ehhez elengedhetetlenül szükség van: a teljesítésről. Azzal is érdemes legalább némileg megismerkedni azonban, hogy a gyakorlatban mint fest ez, s mi a véleményük róla azoknak, akiknek hóban, fagyban helyt kell állniuk az építkezéseken: a munkásoknak. Akár 20 fokos hidegben is kinn a város szélén, ahol nincs ami felfogja a friss szelet, reggelente már 0 pont körül állapodik meg a hőmérő higanya. Egy kis túlzással akár rá is mondhatnánk, hogy itt a tél Az Ogyesza-lakótelep építkezésein, különösen a Makó felé vezető országút innenső oldalán, a „kockaházak” környékién mégis olyan a sürgés-forgás, mintha még jó idő lenne. — Semmi csodálatos nincs ebben — mondja Juhász Mátyás kubikos, annak a brigádnak a vezetője,amely az építkezés kezdete óta egyfolytában itt dolgozik —, tavaly 20 fokos hidegben is emeltük be a blokkokat. Akkor most miért ne dolgozhatnánk? Hogyan blokkoznak a nagy hidegekben? — A téglablokkot először egy olyan rostélyra teszi a toronydaru, amely alatt boksz izzik, hogy leolvadjon róla a jég, a hó. Azután helyére tesszük, akárcsak nyáron. Valamivel lassabban megy, de azért halad. Az idén új rostélyt készítettek, már ki van készítve. Sokkal erősebb vaspántokból hegesztették, mint a tavalyit, hogy ellentálljon a hőnek és a súlynak. A blokkozás nem tréfadolog Nem szoktak fázni? — Nem igen érünk rá, ha munka van. Legfeljebb a lábunk. A gumicsizma nem a legalkalmasabb lábbeli nagy hidegben. Bőrcsizmát — katonai nyelven szólva — nem rendszeresítették még az építőiparban. Bőrbakancs is csupán a póznákat mászó villanyszerelőknek meg az ipari tanulóknak jár. — A szakszervezeti bizottság javaslatára azonban — szól közbe Bartyik István, az szb jelenlévő termelési felelőse —, az idén már naponta két ízben osztunk forró teát a dolgozóknak. Abba majd belelöttyinthetnek egy kis érmelegítő rumot! — Szó sem lehet róla — tiltakozik nyomban Juhász Mátyás. — A blokkemelés nem tréfadolog, nem engedhetünk meg magunknak efféle könnyelműsködést. Fegyelmezetlen embernek nincs helye a brigádban. A blokkozó brigád a vállalat egyik legjobb, legfegyelmezettebb munkacsapata. Még 1954-ben alakult s 1956 óta ugyanazon az építésvezetőségen dolgozik. A szocialista címet is megszerezték már. Fagyszabadságra még sohasem mentek, nem is engednék el őket szívesen, hiszen munkájukra szükség van, feltétlenül számítanak rájuk. Okkal és joggal Egyedül is megbirkóznak vele Egy másik „kockaház” tövében tevékenykedik Csiszár János és 22 tagú vegyes kőművesbrigádja. Ők is érzik már a telet. Annál is inkább, mert Szentiék vakolóbrigádja most áttelepült Vásárhelyre, s ezentúl nemcsak válaszfaladnak, hanem vakolnak is. — Későn kapta meg a vállalat az új munkaterületet, úgyhogy a két brigád nem „fér el” egyszerre. Nem baj, majd megpróbálunk egyedül megbirkózni a feladattal. Lehet télen válaszfalat kínálni, vakolni? — Természetesen. Csak a feltételek is meglegyenek hozzá. Az anyagok jó részét már építés közben beemelték a daruval, az ablakokra áttetsző műanyagfólia kerül, a fűrészporos kályhák melegében azután aránylag gyorsan halad a munka. — Az idén fedett helyre kerül a mész, a homok is, előre melegítve kapja meg a brigád — mondja Mészáros István művezető. — Az jó is lesz — feleli Csiszár János — legalább fogy vele a gondunk. Nem lenne jobb mégis otthon ülni télen, a jó meleg szobában? — Ki bírná ki a tétlenkedést? — kérdezi vissza. — Nekünk, építőmunkásoknak is jól jön a téli munka, legalább kereshetünk. • Az Ogyessza-lakótelep egyike azoknak a szegedi építkezéseknek, melyeket a lehető legjobban igyekezett felkészíteni a téli munkára a Csongrád Megyei Építőipari Vállalat. Ez a felkészítés nemcsak abból áll, hogy biztosították a technikai, műszaki feltételeket hozzá, hanem — amint látható — olyan munkásokat, brigádokat csoportosítottak a legfontosabb helyekre, akik helyt tudnak és helyt is akarnak állni. Munkájukat érdemes lesz figyelemmel kísérni. V. K Kötelességmulasztók A becsületes többség • Akinek tiltja a vallása Mindenre telik, csak adóra nem Az emberek többsége megérti az adófizetés szükségességét, s becsülettel teljesíti állampolgári kötelességét. Így van ez a szegedi kisiparosaiknál is. A legutóbbi KIOSZ választmányi ülés beszámolója szerint a tagság mintegy 95 százaléka rendszeresen, pontosan fizeti forgalmi, jövedelmi adóját. Érdekes jelenség, hogy éppen a legjobb szakemberek a legpontosabb adófizetők. Hogy csak néhány nevet említsünk a sok közül, ilyen például Kovács Géza szegedi női szabó, Borcsok Lajos szíjgyártó és László András férfiszabó. Talán még gondolataik legtitkosabb rejtekében sem fordult meg: jó lenne nem fizetni az adót, húzni, halasztani, ameddig csak lehet. De hát a kötelességteljesítő emberek példája természetes. Így inkább azokról számolunk be, akik nagyon is megfontoltan arra törekszenek, ameddig lehet, nem fizetnek adót. Csak amikor már az iparengedély forog kockán, az utolsó pillanatban fizetnek. Jól ismert szegedi kisiparos K. L. Alkalmazottat tart, de maga is sokat és becsülettel dolgozik. Jól is keres, s ez otthonán is meglátszik. Bár sok gyermeke van, akik rendesen öltözöttek, mégis a lakás is szépen berendezett. Jómódról tanúskodik. Amikor az ellenőrök az utolsó alkalommal kint voltak, ismét a régebbi megállapításokat jegyzőkönyvezték. K. L. pontosan vezeti a forgalmat tartalmazó könyvecskét, mindig pontosan bevallja az adót, csak éppen fizetni nem akar. S hogy miért? K. L. egy vallási szekta tagja. Vallása tiltja, hogy csaljon, hazudjon. Ezt ő maga mondja. De amikor azt kérdezik tőle, hogy az adófizetést nem tiltja a vallása, miért nem teljesíti kötelességét, széttárja a kezét. — Nem mondom, hogy nem fizetek, csak éppen nincs. Majd... — És ezt mondja hónapokon keresztül, egészen addig, amíg az időt húzni lehet, s csak akkor fizet, amikor már felszólítják, ha nem fizeti ki az esedékes adót, bevonják az ipar engedélyét. Akkor aztán hirtelen lesz pénze... Senki sem irigyli H. J. kisiparostól a lakásában található zongorát, televíziót, a szép szőnyegeket, festményeket. Mégis. . ilyen körülmények között érthető, hogy az ellenőrök hitetlenkedve csóválják a fejüket, amikor a kisiparos a következőképpen indokolja adósságát: — Nem telik miből, nincs munkám, alig jut már ennivalóra is. Természetes, hogy ez a „sírás” csak addig tart, amíg az ellenőrök ott vannak. De, ha vendégek jönnek, már egészen más a helyzet. Akkor H. J. azzal dicsekszik, milyen „isteni” üzleteket csinál Éveken át sok volt a Panasz P. P. szegedi, Mikszáth Kálmán utcai kisiparosra is. Nemcsak az adóhivatal, de az Ingatlankezelő Vállalat is nehezen tudta behajtani rajta a lakbért. Hónapról hónapira gyűlt adótartozása is. Egymás után jöttek a felszólítások. Szép szóval érvelt a KIOSZ titkársága is, mégis hiába. Az lett a dolog vége, hogy a magáról megfeledkezett kisiparostól be kellett vonni az iparengedélyt. Az iparengedély megvonása már végső intézkedés. Szerencsére egyre kevesebb ilyen irányú iparengedélybevonás történik. Azt mondják, a rossz példa ragadós, jó lenne, ha ezúttal a jó példa lenne hatással azokra, akik még különböző fondorlatokkal akarják elbliccelni kötelességük teljesítését H. M. SZEGEDI SZEMMEL a Dölhös <Vidéki Alapokon Immár kétéves hagyománya van a Körös Vidéki Mezőgazdasági Napoknak. Tavaly ebben a tájban több száz Békés megyei mezőgazdasági szakember indította útjára az őszi számvetésnek e különös formáját A tanácskozás célját leginkább eképpen summázhatnék: előadás és vita az ország mezőgazdaságának helyzetéről, a helyi eredményekről és a további feladatokról. Bár ezekről a napisajtó és a rádió bőven ad tájékoztatást az ilyen tanácskozásnak mégis igen nagy jelentőséget tulajdonítanak, mert a közös cél gyorsabb eléréséhez kézzelfoghatóan ajánl tudományosan megalapozott módszereket A Körös Vidéki Napok jelentőségét elismert mezőgazdasági szakemberek is növelték. Közöttük voltak: dr. Soós Gábor földművelésügyi miniszterhelyettes, dr. Förgeteg Sándor, a Dél-alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgatója és dr. Erdei Péter, az intézet osztályvezetője, dr. Horn Artúr egyetemi tanár és sokan mások. Talán a felsorolt szaktekintélyek is vonzották Békéscsabára november 26-án, 27-én a Körösvölgy mezőgazdasági szakembereit, hogy egyeztessék és rendezzék gondolataikat a termelés gazdaságosságának fokozására. Békés megyét az ország éléskamrájának említették. Jogosan, hiszen a hazai kenyérgabona-szükséglet 12 százalékát, a sertéshús 16— 18 százalékát, a baromfitermék 20—23 százalékát ez a megye adja. Búzából 1964- ben elérték a 12,2 mázsa átlagtermést, szemes kukoricából pedig a megye ötéves tervében megszabottnál holdanként 5,1 mázsával takarítottak be többet. 1964 szeptemberében háromnegyed milliónál is több sertést tartottak (rekordszám). Fél év alatt az állami kereskedelem 55 millió tojást szállított az ország különböző részébe. Szegedi szemmel is kimagaslóak ezek az eredmények. Azt viszont még nem sok gazdaságban tudják, hogy mennyire gazdaságos egy-egy üzemág fenntartása. A mostani Körös Vidéki Napok központi gondolatába tehát nem véletlen került a termelés költségeinek megismerése, a jövedelem fokozása. A meghívott 500 szakember különféle szekciókban —növénytermesztés, állattenyésztés, kertészet, üzemszervezés — fejtette ki az előbbiekkel kapcsolatos nézetét. Nekünk, szegedieknek elsősorban azért voltak jelentősek a Körös Vidéki Mezőgazdasági Napiak, mert a Dél-alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet két neves szakembere előadói katedrát kapott. Másrészt felvillant bennünk egy olyan gondolat, hogy Szegeden is hasznos lenne a szövetkezeti szakemberekkel eszmecserét folytatni a nagyüzemi módszerek elterjesztéséről a gazdálkodás tulajdonképpeni hogyan továbbjáról. D. K. . Az új arcú falu alájáró emberek gyakran örvendeznek azon: szépen városiasodik ez a község... Úgy vélem, hamis ráfogás ez. A szocializmus útjára léptett magyar falut szükségtelen idegen „tollakkal” ékesíteni, két évtized alatt kinőttek szép sajátjai is. Nem a várost majmolja a falusi ember, midőn kertes, csinos házakat épít, villanynál olvas és televíziózik, a fürdőszobát betervezi a lakásába, — csupán múltban elorzott és a mában felkínált jussát veszi birtokába. Egyszerűen arról van szó: módban, igényben, öntudatban egyaránt felnőttek járásunk községei a ma történelméhez. Kortársai lettek a rohanó időnek. Részesei a civilizáció áldásainak. Követelik és megteremtik mindazt, amit az úri Magyarország csak a módos városi polgároknak juttatott, míg a szántóföldek népét egész korszakkal szorította a történelmi haladás mögé. Jóformán késő középkori állapotok közt élte a parasztság a maga szűkablakos, kalendáriumos, petróleumlámpás életét. Legnagyobb volt az elmaradottság a nagykiterjedésű tanyavilágon, ahol magárahagyatottság, szegénység és tudatlanság volt a hűséges társ. A magyar falu a felszabadulással lépett a XX. századba. Évszázados hátrányt kellett behoznia, hogy utolérje a történelmi időt, hol tart ma?... Midőn azt mondjuk, hogy szocialista életmódja megteremtésén dolgozik az új falu, már kijelöltük élvonalbeli helyét. Ha a szocialista termelési viszonyok, a közös munka még nem is mindenütt teremtette meg az új élet „édes gyümölcsét” — a jó módot, kulturált életet — az a tapasztalatlanság, a botladozó nagyüzemi gazdálkodás, a megcsontosodott paraszti gondolkodás nehezen oldódó „közegének” a rovására írandó. Megvan azonban minden erő, minden gazdasági, társadalmi, közigazgatási forma és munkaközösség, mely kiteljesítse az új paraszti életet. Aki látó szemmel járja a községeket, az a nagyablakos házakban, a villanydrótokon szaladó fényben, az új művelődési otthonokban és könyvtárakban, a járdák alatt kúszó vízvezetékekben, a modernül öltözködő parasztemberekben egyaránt megérzi szocialista korunk munkálkodását A változást tengernyi számadattal, milliós beruházásokkal bizonyíthatnánk. Hiszen az idei költségvetési terv is több mint 33 és fél milliót fordított a járás gazdasági, egészségügyi, művelődési létesítményeinek fejlesztésére. 1965- ben pedig 36 millió 884 ezer forintot irányoztak elő e célra A községi tanácsok ezenkívül 27 milliós KÖFA alappal gazdálkodnak. Különös jelentőséget kapott a gazdasági ágazat — ezen belül is a lakásgazdálkodás, tanácsi utak, vízgazdálkodás — fejlesztése. Az 1964. évi pénzösszegnek csaknem kétszeresét fordítják 1965-ben oktatási és közművelődési célokra óvodák, napközik, diákotthonok fejlesztésére, iskolák, könyvtárak, művelődési házak segítésére. Ezek jó része egykor szintén „városi” kiváltság volt. A közös munka és népi államunk pénzügyi, erkölcsi támogatása avatta a falut sajátjává. Ha községeink fejlődésének útját valamilyen mérföldkövekkel jelölnénk, akkor az elsőt így nevezném meg: villamosítás. Valóságos és jelképes fényforrás ez. Kivételes jelentőségű gyújtópont, mely a nagyüzemi gazdálkodástól, és a közönséges világítástól a mozik, televíziók, rádiók és háztartási gépek üzemeltetéséig mindenfelé sugározza fényenergiáját. Szeged járás valamennyi községe villamosított, nem feltűnő a főútvonal vagy a faluközpont higanygőzös lámpája sem. Csupán a távoli tanyákra nem jutott el a fény, de ez — a falufejlesztési, központosítási törekvések miatt — nem is cél. A községek újjászületésének második nagy mérföldköve a vízhálózat kiépítése. Ma ez a községfejlesztés fő témája sok helységben, tanácsházaknál és a lakásokban egyaránt Nagy Sándor, a Csongrád Megyei Víz- és Csatonamű Vállalat Szeged járási telepvezetője elmondotta, hogy 16 községünkben már van kisebb-nagyobb vízvezeték. Kisteleken, Zákányszéken, Bordányban, és Üllésen a korszerű követelményeknek megfelelő vízművet építettek. Jövő évben Deszken és Kübekházán is üzembe helyezik. Pár éven belül Algyő, Tápé és Kiskundorozsma is tervezi. Több helyen a tanácsok végrehajtó bizottsága széles körű felvilágosító és szervező munkával toborozza a víztársulás közösségét. Nem kell egy évtized sem, s valamennyi községben vízvezetékeken áramlik a friss víz. Miért olyan jelentős előrelépés a falusi vízművek létesítése? Az egyik tanácsülésen dr. Ozsvár József igen szépen fejtegette, hogy a kommunális helyzet javulása a községekben mennyire szolgálja a közegészségügyet Mennyire megkönnyíti a 34.körzeti orvos, valamint a tbc-gondozóintézetek, bölcsődék, napközik munkáját. „Ma már arra törekszünk — mondta —, hogy az új házak mosdófülkések, vagy fürdőszobásak legyenek.” A vizet az ókori bölcsek az élet ősi alapelemének, ősprincipiumának tartották; nem túlozunk, ha a vízvezetékek építésében most az új szocialista falu kialakulásának egyik alapvető tényezőjét látjuk. Hiszen ikertestvéreiként érkeznek majd a konyhai csapok, fürdőszobák szaporodása. Az egészséges ivóvíz és a tisztálkodás, a higiénia e „városi” kellékei. Persze ezt a közeljövő érleli meg. De a „vetés” már sarjad. Pár számadattal tanúsítom: idén 100 családi ház befejezését jelentették a községek, mind a százban villanyvezeték, 18 pedig fürdőszobával, 14 meg csatornával ellátott. A történelem ma sem suhan el észrevétlenül a magyar falvak fölött. Benne él, benne alkot. A helyi pártszervezetek és a községi tanácsok a falu lakosságával egy munkaközösségben építik az új szocialista falut. Az idén közel 2 millió forint értékű társadalmi munkával pótolták azt, amire a község pénztárcájából nem tellett Ma lényegében nincs olyan erő — az itt-ott jelentkező többé-kevésbé káros tanulságot, felelőtlenséget, hanyagságot kivéve — mely viszarántaná a történelmi idővel versenyt futó falut. Az összefogás a közös cél közös akarása, olyan erő, mely szakadatlanul előreviszi, gazdagítja, fejleszti járásunk szocialista községeit. BALOGH ÖDÖN Ogyesszai orvoscsoport Szegeden Szombaton, kétnapos szegedi tartózkodásra városunkba érkezett egy szovjet orvosokból álló ogyesszai turistacsoport. Az IBUSZ társasutazáson résztvevő vendégeket az MSZBT elnökségi tagjai tagadták és biztosítottak részükre gazdag programot. Az ogyesszai turisták hétfőn a kábelgyárba látogattak, ahol találkoztak az üzem dolgozóival. Az üzemlátogatást követően az Orvostudományi Egyetem I. Belklinikájának vezető szakorvosai fogadták az ogyesszai orvos kát. A találkozást kölcsönösen hasznos tapasztalatcsere jellemezte. A program során városnéző sétán is részt vettek a vendégek A szovjet csopor a hétfő délutáni óráiban Dunújvárosba utazott. Az MSZBT december 6-ra újabb ogesszai turistacsoportot vár, amelynek szintén programot biztosít. Kedd, 1964. december 1. DÉL-MAGYARORSZÁG