Délmagyarország, 1965. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-02 / 51. szám

Nem akad krónikás ? A művelődési­­ itthon igazgatója nemrégen össze­hívta a pedagógusokat. Zákányszék húszéves tör­ténetének gyűjtését, meg­írását ajánlotta. Ki vállal­ná a krónikás szerepét? Van i-nivaló! Zákányszék mindössze 15 éves. Azóta épült 120 háza (a belterü­leten összesen 135 van) az új élet derűs, módos je­gyeit viseli. A faluképet új tanácsház, gyógyszertár, óvoda, üzletház, iskola gaz­dagítja. Az orvosi rende­lőt felújították, a művelő­dési otthont átalakították. Villany és járda van. Hid­roforos törpevízmű szol­gáltatja az ivóvizet. A falu egészében a 20 év szülötte. A felszabadulási évforduló alkalmából fej­lődését és az emberek éle­tének változását megírni, szép feladat. Akad-e kró­nikás? Az említett megbe­szélésen nem fogadta senki „édesgyermekévé­” a kró­nikaírást. Hol vannak a történelem és a földrajz tanárok? Hiszen a falu életrajzának ismerete a szülőföld szeretetére való nevelés nélkülözhetetlen anyaga. Társadalmi összefogás a mezei pocok irtására Az elmúlt esztendőben a mezei pocok országos mé­retben, tömegesen elszaporo­dott. Az enyhe tél követ­keztében a kártevő áttelelt és a fertőzés súlyosan ve­­s­élyezteti a vetéseket és a fiatal ültetvényeket. A veszély és a kártétel tel­jes felszámolása érdeké­ben a földművelésü­gyi mi­niszter az ország egész te­rületén társadalmi véde­kezést rendelt el. A miniszter rendeletét a Magyar Közlöny 14. száma közli. Eszerint a védekezést a mező- és erdőgazdasági üzemekben, az egyéni gaz­dálkodók földterületén, a fertőzött erdőszegélyeken, a terményeket tároló üzemek­nél, a raktárak körül, vala­mint az utak, vasutak, csa­tornák, töltések füves és fá­sított részein az időjárástól függően 1965. március 5-től legkésőbb április 15-ig kell végrehajtani. A védekezést a megyei tanácsok végrehajtó bizott­ságai a mezőgazdasági osz­tályok útján szervezik és irányítják a társadalmi szer­vek bevonásával. A Földművelésügyi Mi­nisztérium növényvédelmi szolgálata a cinkfoszfid ha­tóanyag tartalmú Arvalint a megyei tanácsok útján díjta­lanul bocsátja rendelkezésre. A védekezés megkezdésé­nek időpontját a legalkal­masabb kora tavaszi időjá­rás és a megfelelő talajál­lapot figyelembevételével a megyei tanácsok végrehajtó bizottságai állapítják meg. A helybeli védekezés meg­szervezése és végrehajtása a községi tanácsok fel­adata. A társadalmi védekezéshez a lakosságot a községi taná­csoknak a Munka Törvény­könyve 139—140. paragrafu­sai szerint kell bevonniok. Ennek értelmében a megvé­dendő területekhez szüksé­ges számban a 14—50 éves korú nőket és a 14—60 éves korú férfiakat lehet pocok­­irtás céljából közmunkára kirendelni. A méreg kiszó­rására csak 16 éven felüli személyek vehetők igénybe. Mentesek a kötelezettség alól a terhes és szoptatós anyák, azok, akiknek 6 éven aluli gyermekük van és gyermeküknek más gondo­zójuk nincs, továbbá a rok­kantak és a betegek. A védekezésre szervezett munkacsapatoknak az arva­­linozást a számukra kijelölt határrészen csatárláncban haladva valamennyi útjukba eső területen (vetés, szántás, parlag, rét, legelő, gyümöl­csös, dűlőút, árok, töltés stb. el kell végezni. Mivel az Arvalin erős méreg, kézzel érinteni, illetve ki­szórni nem szabad, hanem az erre a célra fá­ból, vagy nádból készített eszközökkel kell a járatok­ban elhelyezni, lyukanként 4—5 szemet. Utána a járatot betaposni nem szabad. Mi­vel a pocoklyukaknak csak 20—30 százaléka lakott, ezért — takarékosságból — cél­szerű az alkalinozást meg­előzően 2—3 nappal a lyu­kakat betaposni. A kártevők csak a lakott járatokat fog­ják újra kiásni. A pocok­lyukak betaposására a tava­szi szünetben a 16 éven aluli tanulóifjúság is bevon­ható. Az arvalinozásnál a mun­kavédelmi és balesetelhárí­tási óvórendszabályokat szi­gorúan be kell tartani. A községi tanács feladata a tá­rolt szer gondos elraktáro­zása száraz, nedvességmen­tes helyiségben, ahol sem élelmiszert, takarmányt sem más anyagot nem tárolhat­nak. A társadalmi munkában résztvevőknek az Árva-Unt csak megfelelő felirat­tal és „méreg" jelzéssel ellátott dupla falú papír­zacskóban szabad kiadni. Az alkalm­azást végző dol­gozók munka közben nem étkezhetnek és nem dohá­nyozhatnak. A munka befe­jezése után meleg vízben szappannal gondosan kezet kell mosni. A megmaradt növényvédő szert minden al­kalommal vissza kell szol­gáltatni. A munka teljes be­fejezése után a papírzacskó­kat és az adagoló eszközö­ket el kell égetni. Az alkalm­azást a megkez­dés előtt többször közhírré teszik. A vegyszer kimérését úgy kell megoldani, hogy el­kerülhető legyen a por­képződés, illetve a por be­lélegzése. Ezért ajánlatos légzésvédőt használni. Itt is fokozatosan ügyelni kell, hogy a vegy­szert nedvesség ne érje. Az Arvalint csak a lakott területen kívül szabad fel­használni, s az ilyen terüle­tekre a védekezéstől számí­tott 14 napig 16 éven aluli gyermekek nem mehetnek. Ugyancsak gondoskodni kell, hogy a vegyszerezett területek­re legelő állat, vagy ba­romfi ne kerüljön. A vegyszerezés ideje alatt elhullott háziállatok vagy vadak húsát fogyasztani ve­szélyes és tilos. (MTI) Századunk mí­vészete Szabad Egyetem Márc. 3 (szerda) délután 1 óra Tábor u. 5. (Zeneiskola) t­íidarttl Miklós élete és kora. Előadó: Ortutay Gyula, akadémikus. Szereplők: Jancsó Ad­rienn és rit­skey Tibor. tervek korlátozott S­ Jimban a helyszinenen Válthatók. xK. 4# 4 DÉL M4<rYA*OMSZA* Ke*C tm. méretne V A tsz akadémiák öt esztendeje Szakm­­un­kás képzés és ismeretterjesztés A termelőszövetkezeti aka­démiák országos munkaérte­kezletén több mint száz me­zőgazdasági vezető, népmű­velő, pedagógus és gyakorla­ti szakember vett részt. Az ülést dr. Ortutay Gyula aka­démikus, a TIT országos el­nöke nyitotta meg, majd dr. Szűcs Kálmán kandidátus, a Földművelésügyi Miniszté­rium szakoktatási és kísér­letügyi főigazgatóságának vezetője körvonalazta a me­zőgazdasági szakmunkás­­képzés és az ismeretterjesz­tés közös feladatait. Ezután dr. Varró József, a TIT me­zőgazdasági tudományos tit­kára beszámolójában rámu­tatott: az 1960 óta meghono­sodott tsz-akadémiák jól szolgálják a falusi lakosság politikai, ideológiai és szak­mai nevelését. Az 1960— 1961-es tanévben 66 tsz-aka­­démiai tagozat indult össze­sen 4500 hallgatóval; 1­063— 1964-ben már 652 — tehát csaknem tízszer több — ta­gozatot indítottak, a beirat­kozottak száma pedig meg­haladta a 28 ezret. A nők részére szervezett akadémiá­kon pedig a folyó oktatási évben 359 tagozaton csak­nem 17 ezren tanulnak. Az akadémiák témater­veiről és pedagógiai módsze­reiről szólva hangsúlyozta: fontos, hogy a hallgatóság a mindennapi életben, munká­ban gyümölcsöztethető tu­dást szerezzen, mégpedig szemléletes formában. Ezért eredményes az előadások „megelevenítése”, tárgyak, modellek, rajzok, fényképek, diakockák, grafikonok, kí­sérletek bemutatása. A szakmunkásképző tan­folyamok előkészítésére, tá­mogatására az idén télen sok helyütt kibővítették az akadémiai hálózatot — ter­mészettudományi és műsza­ki tagozatokat szerveztek. A jövőben — folytatta — elsősorban a mezőgazdaság termelő berendezéseinek, termelési lehetőségeinek, ka­pacitásának jobb kihaszná­lására, a termelékenység emelésének helyi módjaira, a nagyüzemi gazdálkodás ed­dig „kiaknázatlan” területei­re, a gazdaságos anyagfel­használásra, a beruházások takarékos tervezésére, a mű­szaki berendezések céltuda­tos és gondos kezelésére kell felhívni a figyelmet.­­.f Fontos szerepkörük be­töltésében a mezőgazdasági akadémiáknak sokat segít­hetnek a tudományos és az oktatási intézmények, a já­rási és a megyei igazgatósági szervek, a szakszervezetek, a tömegszervezetek, a művelő­dési házak, a termelőüze­mek vezetői, szakemberei. Tel a Tiszán A tiszai halászok most is vízre szállnak, s a zajló jég­táblákat kikerülve hálóznak az öreg folyón, próbálkoz­nak a szerencsével. Nehéz munkával jut most friss ti­szai halhoz a Kossuth Halá­szati Tsz csárdája és hal­csarnoka. A halászok leg­­többje azonban készül már a tavaszra, kötik otthon az új varsákat, vagy javítgat­ják a régieket abban a biz­tos tudatban, hogy halat fog­nak vele, ha a szerencséjük is úgy akarja. Gyarapodott a Mizos vagyon A Kossuth Halászati Tsz­­be tömörült szegedi, algyői, apát­falvi, gyalaréti, röszkei és szőregi halászok nem pa­naszkodhatnak a múlt esz­tendőre. A Tiszából és a Röszke alatti holtágakból 762 mázsa halat fogtak ki tavaly. A halászszövetkezet fel nem osztható vagyona 1 millió 45 ezer forint. 1963- hoz viszonyítva 114 ezer fo­rinttal emelkedett. Halász­szerszámokra, valamint a csárda korszerűsítésére kö­zel 170 ezer forintot ruház­tak be tavaly. S amellett, hogy a közös vagyont gya­rapították, egy munkaegy­ségre 69 forint 18 fillér ju­tott most a múlt esztendő lezártával. Az egy tagra eső átlagjövedelem 22 ezer 80 forint. Sok a szeméthal A halászati tsz elnöke, Ju­hász József elmondotta, hogy tervükhöz viszonyítva 114,6 százalék a halászati ered­ményük. De csak súlyban, mennyiségileg fogtak több halat, mint 1963-ban. A Ti­sza sokat emlegetett ipari szennyeződése most már ko­molyan érezteti hatását a halászatban is. — Nagy baj az egy folyó életében — mondotta a ha­lászok elnöke —, amikor a nemes hal helyett az úgy­nevezett szeméthal, a ke­szegféle szaporodik el A ta­pasztalat viszont ezt mutat­ja mind a Tiszán, mind pe­dig a Maroson. Az össz­­fogási eredmény tehát nem olyan értékes a hal minő­ségét tekintve, mint ahogy azt mi szeretnénk. Az lenne a jó, ha mind kevesebb sze­méthal és mind több első osztályú nemes hal kerülne a hálókba. — Sok olyan nagy, 56—6# kilós harcsa kellene — szólt a beszélgetésbe Rózsa Jó­zsef halász —, mint amilyet én és a társam fogtunk ta­valy. Csak prémiumot 3000 forintnál többet kaptunk érte. Mint az adatokból kide­rült, a legjobb halászok ta­valy is megtalálták számítá­sukat. Ifj. Török Györgynek halásztanuló fiával együtt 931, Süli Józsefnek 632, Ró­zsa Józsefnek 621, Cs. Nagy Istvánnak pedig 592 munka­egysége volt. Ivadékmentés A Tisza halasítását mes­terségesen aligha lehetne megoldani. Erre egy nagyon is természetes újítás kínál­kozik a legjobbnak, amelyet Rózsa József népgazdasági­­lag is nagyon fontos javas­latával lehetne megoldani. Ez abból állna, hogy áradás után az árterek kubikjaiban maradt vizet vissza kellene tartani, nem kellene leen­gedni addig, amíg az ott le­ívott pontyok ivadékai ki nem kelnek, meg nem erő­södnek. Az áradás levonu­lása után mindössze két hét­ről van szó, amíg a kubikok­­ban visszatartanák az iva­dékokkal teli vizet. Végig meg lehetne ezt csinálni a Tisza mentén, csak össze kellene hangolni az ivadék­mentést a vízügyi igazgató­ság munkájával. A vissza­tartott víz sehol nem okoz­na kárt az erdőben, hiszen a kitűnően leurkolt árterü­let zsilipjeit tetszés szerint lehet kezelni, ahogy azt az ivadékmentés megkívánja. Ezzel a megoldással 2—3 év múlva ismét bőven lenne a Tiszában nemes hal, hi­szen az áradásban az ártere­ken leívott pontyivadék mil­­liárdja nem pusztulna el még pete formájában a sze­derindán, a fűzfák alján. Rózsa József javaslatát, úgy hisszük, felkarolhatnák más halászati szövetkezetek is a Tisza mentén, úgyszin­tén a horgászegyesületek, amelyek nem zárkóznának el az ivadék­mentéssel járó munkától. Mindezt termé­szetesen meg kell beszél­niük az Alsótiszavidéki Víz­ügyi Iagzgatósággal, hogy együttes munkával gazdaggá tegyék a Tisza halállomá­nyát. Lődl Ferenc És közben szól a dzsessz William Sleigh atya külsőleg nyugodtnak tűnt, de lelkében vihar tombolt. Úgy érezte, már csak kevés kell ahhoz, hogy kirobbanjon. Kirobban és gorombaságokat mond Jane-nek. Például azt, hogy tulajdonképpen egy buta liba, hogy so­kaknak csak jól sminkelt arca és ördögien csinos alakja tetszik. S hogy nem vesztegetheti idejét. Lábai előtt nem csupán újabb udvarló­kat, hanem pénzt is láthat. Sok pénzt. Márpe­dig ha most nem ügyeskedik, fonnyadt szép­ségéért néhány év múlva egy rozsdás centet sem kap. Ez a dolgok logikája. „Türelem William, ne heveskedj! — nyug­tatgatta magát a pap, — így az egész litániát tönkre teszed. Ne feledd, hogy ez az arany ló, amelyikre sok pénzt tettél fel”. Higgadtságot erőltetve magára, így folytatta: — Jane, nem látok okot arra, hogy elutasít­son. — Szentatyám, — csökönyösködött Jane, én nem vagyok hívő lélek ... — Ennek semmi köze az ügyhöz, a minden­ható mindent megbocsát, te csak add a be­leegyezésed . .. — Rendben — adta meg magát Jane és ka­­céran vonta meg vállát, miközben leült az alá­­csúsztatott székre. Mit kell tennem? — Ugyan azt kedvesem, amit most... — Színpadon kell játszanom? — Igen ... — Az Ön templomában? — Igen ... Jane meglepetéstől tágra nyitott szemmel nézett a papra, aki kényelmesen elővette ciga­rettatárcájét és rágyújtott. Ajkai közül acélkék karikákat préselt ki. — Tehát beleegyezik. Bibliai témájú panto­mim-számokat adunk elő... Jane ismét tagadóan rázta fejecskéjét: — Ez­ nem nekem való. Nem öltözöm egy­házi ruhákba és nem megyek a közönség elé böjti ábrázattal. Én vidámságra születtem... — Megállj, Jane! — emelte fel karját a pap. — Hol láttál te palástos, taláros angyalokat? Hát Ádámra és Évára nem emlékszel? Amíg a kígyó meg nem kísértette őket, nem is tudták, mi a ruha és mi a szégyen. A pap megállt Jane előtt. Csinos, veszettül csinos. Még a Dream Jiev is illik hozzá. Dream — ábránd. Igen-igen, lehet is ábrándozni róla. Sokan szövik őt álmaikba. — Jó nő! — áramlott a gondolat a lelkiatya agy­tekervényein, majd óvatosan a lány álla alá nyúlt. Jane hamiskás mosolya sietésre ösztö­kélte: — Na, egyezz bele! Az első pantomim Ádám és Éva paradicsombeli életét dolgozza fel. Te játszod Éva szerepét, a lelkipásztorod pedig Adam lesz. — ön’ — És miért ne? — replikázott vállait kihúz­va, mellét düllesztve, fejét felszegve a pap. Jane felnevetett, majd gurgulázó hangja vá­ratlanul megszakadt. William megértette a lány gondolatát és kérdés nélkül is így folytatta: — Fizetés a bevétel arányában. De többet fogsz keresni, mint New York legjobb színházá­ban. — Rendben ... William Sleigh arca felragyogott. Meg volt győződve, hogy most már menni fog a dolog. Mert lehet, hogy Jane Dream üres valaki, de a csalétek szerepét jól betöltheti. Ettől a nap­tól fogva nemcsak a vallásosak fognak temp­lomba járni. Sőt ... az előadásokra rajzani fog­nak a városka legcsinosabb lányának, Jane-nek nagyszámú hódolói is. Neki pedig végülis teljesen mindegy, honnét özönüik a pénz: hervatag öreg­asszonyok pénztárcáiból, vagy gazdag naplopók és kéjencek zsebeiből. A pénznek nincs szaga. A reklámfőnök alapos munkát végzett és a város úgy zsongott, mint a méhkas. A bibliai tárgyú előadás felcsigázta a puhány városlakó­kat, az öregasszonyok pedig így sóhajtoztak: — Ha isten szolgája komédiára adja fejét, ak­kor ez az isten akarata... A templom zsúfolásig megtelt, mint a herin­ges hordó. Akik kívül maradtak, a falak mellé húzódva topogtak. A pantomim megkezdődött: Ádám és Éva je­lent meg az oltáron. A lányok visongtak a nem mindennapi élvezettől, a fiúk szeme pedig mint a pióca tapadt a modern Éva karcsú derekára, remekbe szabott combjaira, fehér nyakára és kecses melleire. A közönség szemeit meresztget­­te és fütyült, túlharsogva a szakszofon vijjogást és a dobpergést. Ádám és Éva a paradicsombeli fa körül ke­ringett­ az oltáron. Később a Gonosz is megje­lent, Éva letépte a tiltott gyümölcsöt és ajkai­hoz emelte, Ádám pedig követte példáját. A Gonosz akrobatikus ugrását dzsesszdobok per­­gése zárta le. A fülsiketítő üvöltéstől a mennyezet is re­megett, miközben Ádám és Éva a közönség harsány buzdítása mellett szorgalmasan tvisz­­telt. ...William Sleigh atya áhítattal számolta a persely tartalmát. A vénasszonyok soha sem hoztak ilyen összeget a konyhára. — A templom ismét felvirágzik! — nyilatkoz­tatta ki büszkén, s mosolyogva nyújtotta át az alku szerinti összeget Miss Dreamnek. — Még egy párszor megismétel­jük ezt a számot, aztán valami lélekemelő témát választunk. .. Például azt, hogy a bűnös asszony hogyan kísérti meg Péter apostolt... — Okay! — kiáltott fel Jane. — Ez testre szabott feladatnak látszik. * A kozmikus űrhajó korában még az Egyesült Államokban is egyre kevesebb az­ olyan együ­­gyü emberek száma, akik hinni tudnak a bib­liai történeteknek. Azt egyház szabályszerűen „leégett” és jövedelme erőt­el­jesen csökken. Ám a papok ilyen körülmények között is megtalál­ják az­ üzlet lehetőségeit. A pénz nagy tekintély is közömbös, hogy honnét kerül hozzájuk, így például Bell Glenesk atya mezítláb és akrobata trikóban mond misét a brooklini Spenser temp­lomban. Az oltárt bibliai témájú pantomim je­lenetek bemutatására tették alkalmassá. Az egyik előadás címe „Szent Jákob látomásáról” volt és a New York-i városi balett művészei is felléptek benne. A Foil River-i templomban pedig „Szentlé­lek” dzsessz-együttes játszik... — Tüsténtked­­nek a felkent atyák, munkájuk nyomán szak­szofon rikoltás szűrődik ki a templomok abla­kain, mivel úgy látszik, manapság már túlsá­gosan szegény az eklézsia. p. g.

Next