Délmagyarország, 1965. június (55. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-01 / 127. szám
A jó szomszédság jegyében Gerhardsen megérkezett a Szovjetunióba • Koszigin beszéde • Moszkva (MTI, TASZSZ) Vasárnap a szovjet kormány meghívására több napos látogatásra a Szovjetunióba érkezett Gerhardsen norvég miniszterelnök. Gerhardsen hétfőn látogatást tett Kosziginnél, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökénél. A két kormányfő megvitatta a feleket kölcsönösen érdeklő nemzetköz problémákat, valamint a szovjet—norvég kapcsolatok kérdését. A megbeszélésen részt vett Gromiko szovjet külügyminiszter és Gundersen norvég igazságügyminiszter is. Gerhardsen hétfőn látogatást tett Anasztasz Mikojannál, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökénél. A szovjet kormány hétfőn a Kremlben ebédet adott Gerhardsen norvég miniszterelnök tiszteletére. Az ebéden Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és más szovjet vezetők vettek részt. Az ebéden mondott beszédében Koszigin egyebek között kijelentette: a szovjet— norvég kapcsolatok normálisan fejlődnek. A Szovjetunió hajlandó minden vonalon elősegíteni a jószomszédi kapcsolatok erősödését. Koszigin hangoztatta: egyetért Gerhardsennek moszkvai látogatása előestéjén tett kijelentésével, amely szerint a norvég—szovjet kapcsolatok jól példázzák a különböző társadalmi rendszerű államoknak a közös érdekű kérdésekben megnyilvánuló együttműködését. — Meggyőződésünk — tette hozzá —, hogy országaink népei nem felejtik el a második világháború tanulságait, hanem éberen őrködnek, hogy azok az erők, amelyek a második világháborút kirobbantották, ne sérthessék meg ismét az európai államok biztonságát. — Természetesen vannak olyan körülmények, amelyek megnehezítik Norvégia és a Szovjetunió közeledését — mondotta Koszigin. — Elsősorban arra gondolok, hogy önök részt vesznek az északatlanti tömbben, ami óvatosságra késztet bennünket, mert ez a tömb a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen irányul. Vannak a világon revansvágyó és egyéb erők, amelyek szívesen látnák, ha összetűzést támaszhatnának közöttünk az északatlanti szerződés felhasználásával. — Mindemellett reméljük, hogy országaink kapcsolatai, amelyek most jók, idővel még jobbakká válnak. Arra fogunk törekedni, hogy határainkat a béke és barátság határának nevezhessék, egész Észak-Európában megszilárduljon a nyugalmi helyzet és az enyhülés. Hajlandók vagyunk megvizsgálni minden ilyen célú javaslatot. Koszigin kijelentette, hogy a dél-vietnami fegyveres intervenció, a Vietnami Demokratikus Köztársaság területének bombázása, a dominikai ügyekbe történt fegyveres beavatkozás, az ENSZ alapokmányának és az általánosan elismert nemzetközi jogszabályoknak kíméletlen megsértését jelenti. Az ilyen lépések voltaképpen kísérletek arra, hogy a nemzetközi jogot azonosítsák az idegen ügyekbe való beavatkozás jogával. Érthető, hogy ez különösen a kis államokat veszélyezteti. —• Irányvonalunk: harcolni azok ellen, akik rá akarják kényszeríteni akaratukat más népekre, megszilárdítani a béke és a népek közötti barátságot, tiszteletben tartani minden nép jogát, hogy maga döntsön belső ügyeiben! —■, jelentette ki Koszigin. Gerhardsen válaszbeszédében ugyancsak állást foglalt Norvégia és a Szovjetunió kapcsolatainak továbbfejlesztése mellett, majd a leszerelési tárgyalások fontosságát hangsúlyozta! Minden hatalom érdekeit szolgálná — tette hozzá — egy, az atomfegyverek továbbterjedését megakadályozó egyezmény. Gerhardsen befejezésül megjegyezte, hogy az ENSZ-nek fejlődnie kell, a béke megőrzésének hatékony szervévé kell válnia. Újabb összetűzések Dominikában A Santo Domingo (MTI) Santo Domingóban hétfőre virradó éjszaka ismét több összecsapásra került sor az alkotmányos erők és az Imbert-féle junta csapatai között. Különösen heves tűzharc zajlott le az Imberiók kezén levő, de az alkotmányos erők által bekerített nemzeti palota, Santo Domingo egyik legjelentősebb középülete körül. Az épület birtoklásáért már hónapok óta fel-felújulnak a harcok. José Mora, az AÁSZ főtitkára tervet dolgozott ki arra, hogy a nemzeti palotát az amerikaközi erők ellenőrzése alá helyezzék. Caamano alkotmányos elnök ezt élesen ellenzi, mivel a palota a felkelők által ellenőrzött területen van. Az alkotmányos kormány egyébként vasárnap levelet intézett az AASZ washingtoni külügyminiszteri értekezletéhez és ebben követeli, hogy a „lehető leghamarabb” vonják ki az amerikaközi erőket. Jottin Cury, a Caamano-kormány külügyminisztere rámutat, hogy az AÁSZ alapokmánya tiltja a katonai beavatkozást, tekintet nélkül annak indoklására, s utalva arra, hogy az amerikaközi erő jelenlegi összetétele 18 400 amerikai tengerészgyalogos és 1500 latin-amerikai katona. Megjegyzi, „mindeddig senki sem volt képes felfedezni, mi a különbség az amerikai beavatkozás és az AÁSZ beavatkozása között”. Cury levele bírálja José Móra AÁSZ-főtitkár tevékenységét is. Azzal vádolja, hogy részrehajló az Imbert-féle junta irányában. • Washington (AFP) Az AFP hírügynökség kommentárban foglalkozik a dominikai helyzettel és megállapítja, hogy Santo Domingóban a helyzet ideiglenesen stabilizálódott; az amerikaiak gyakorlatilag elfoglalták az országot, enyire aktívabb az A ASZ beavatkozása és megérkeztek az ENSZ-megfigyelők is. Katonailag a helyzet nagyjából világos, politikailag azonban zűrzavaros, a gazdasági helyzet pedig gyorsan romlik az országban. Politikai téren az amerikaiak továbbra is keresik az elképzelésük szerinti ideálló koalíciót, amely antikommunista lenne, de nem lenne — Washington szerint — sem túl jobboldali, sem túl baloldali. Továbbra is Antonio Guzman, Bosch volt elnök kormányának egyik minisztere a legfőbb jelölt, de emlegetik Hector Garcia Godoyt is, aki ugyancsak tagja volt Bosch kormányának és Guzmanhoz hasonlóan dúsgazdag ember, egy nagy dohánygyár tulajdonosa. A tárgyalások párhuzamosan folynak Santo Domingóban és Washingtonban. Tájékozott források szerint a legfőbb nézeteltérés nem is a miniszterelnök személyére vonatkozik* * hanem arra, hogy ki legyen a fegyveres erők főparancsnoka. • New York (MTI) Ruben Brache, a dominikai alkotmányos kormány ENSZ-megbízottja, akinek mandátumát egyébként New Yorkban még nem ismerték el, hétfőn a világszervezetnél akkreditált sajtóirodák között újabb nyilatkozatot osztott szét. Ebben — akárcsak előzőleg — ismét arra hívta fel a figyelmet, hogy az Imbert-junta hatóságai tömeges kivégzéseket hajtanak végre az ország különböző pontjain, s rávilágított, hogy a katasztrofális helyzet rendezéséhez az ENSZ Biztonsági Tanácsának közbelépése szükséges. Jottin Cury külügyminiszterrel folytatott telefonbeszélgetése után bejelentette, hogy kormánya haladéktalanul tiltakozott a Biztonsági Tanács elnökénél és kérte a BT azonnali összehívását. Brache közölte, hogy a Santo Domingóban tartózkodó AÁSZ-főtitkár, José Mora, vitathatatlanul az Imbert junta oldalán áll, s az amerikai megszálló hatóságok változatlanul a népszerűtlen jobboldali rendszert támogatják. Santo Domingóból érkezett hírek szerint Jose Antonio Mayobre, a világszervezet Dominikába küldött képviselője hétfőn este a Puerto Rico-i San Juanba indult, ahol megbeszéléseket folytat a száműzetésben élő Juan Bosch volt köztársasági elnökkel a koalíciós kormányalakítási tárgyalásokról. Magobre állítólag támogatást vagy tanácsot vár Boschtól. 2 DÉL-MAGYARORSZÁ(s Kedd. 1963. Június L Franciaország és a NATO • Párizs—Washington (MTI) Az Észak-atlanti Szövetség hadügyminisztereinek hétfőn kezdődött párizsi tanácskozásai előtt egy nappal a szervezet mélyreható válságának újabb jelei bukkantak felszínre. Mint nyugati hírügynökségek párizsi NATO-forrásokra hivatkozva jelentik, Franciaország úgy döntött, hogy csak jelképes egységekkel képviselteti magát a NATO 1966-OS, Fallex fedőnevet viselő hadgyakorlatán, mivel — a francia indoklás szerint — „a hadgyakorlat nincs összhangban a szervezet alapokmányában lefektetett stratégiai alapelvekkel”. A nyugati szövetségesek közül az Egyesült Államok reagált elsőnek a francia döntésre. Dean Busk amerikai külügyminiszter vasárnapi sajtóértekezletén azzal a kijelentéssel igyekezett elütni az ügyet, hogy a NATO-n belül a francia bejelentés ellenére sincsenek súlyos ellentétek, csupán „elméleti, esetleg politikai vita folyik stratégiai elképzelésekről”. Egy kérdésre azonban már azt válaszolta, hogy Franciaország „az Egyesült Államok érzése szerint javasolni fogja a NATO jelenlegi szervezetének felszámolását, de tagja marad a nyugati szövetségnek”. • Kairó (MEN) Vasárnap reggel Kairóban, Egyiptom fővárosában befejeződött az Arab Liga állam- és kormányfőinek ötnapos értekezlete. A hozott határozatok nagy részét nem hozták nyilvánosságra. A tanácskozásokon a tuniszi delegáció nem vett részt. • Párizs (MTI) Párizsban hétfőn megkezdődött az Északatlanti Szerződés tagállamai külügyminisztereinek értekezlete. A tanácskozásokon a NATO- val kapcsolatos „aktuális kérdéseket” tárgyalnak meg, McNamara mondott bevezető beszédet. • Bécs (MTI) Vasárnap befejeződött az Osztrák Kommunista Párt kongresszusa. A párt elnökévé az egészségi állapota miatt további tisztséget nem vállaló Johann Koplenig helyett az 1924-ben született Franz Muhrlt választották. A párt újjáválasztott Politikai Bizottságának 11 tagja van. • Bonn (DPA) Ludwig Erhard nyugatnémet kancellár hétfőn az Egyesült Államokba utazott. Egy amerikai egyetem díszdoktorrá avatja, de találkozni fog Johnson elnökkel is, akivel megbeszéléseket folytat. Offenzívában a vietnami szabadságharcosok • Hanoi (VDN) Vasárnap amerikai repülőgépek újabb légitámadást hajtottak végre a Vietnami Demokratikus Köztársaság területe ellen. A támadók Hanoitól 72 kilométernyire délre raktárépületeket bombáztak. Az amerikai bombázók ennyire még sohasem közelítették meg a VDK fővárosát. A támadásban 16 repülőgép vett részt, és negyven tonna bombát dobott le. Nyugati hírügynökségek hozzáfűzik, hogy a behatoló amerikai gépeket heves légelhárítás fogadta. Tizenhat amerikai repülőgép hétfőn délután harmincöt tonna bombát dobott félórás kalóztámadása során a Hanoitól 72 kilométerre délre fekvő Hoai An helységre. Amerikai gépek másik csoportja a Hanoitól 110 kilométerrel délre fekvő Thanh Hoa mellett egy vasúti hidat támadott. • Saigon (AP) Az AP amerikai hírügynökség saigoni tudósítója szerint a dél-vietnami belpolitikai helyezet továbbra is „zavaros és veszélyes”. Phan Khac Suti államfő ugyan hosszas vonakodás után aláírta a kormány négy új miniszterének kinevezését, de a belügyminiszter és a gazdaságügyi miniszter leváltásának problémája még mindig nem oldódott meg. A feszült helyzetre való tekintettel Taylor amerikai nagykövet, aki még pénteken jelentéstételre Washingtonba akart utazni, egyelőre a dél-vietnami fővárosban marad. A dél-vietnami hatóságok azt állítják, hogy a v vasárnap tartott községi és tartományi választások során Saigonban a választójogosultak közel 70 százaléka leszavazott. Külföldi tudósítók szerint azonban a választások a teljes érdektelenség jegyében zajlottak le. A helyzetre jellemző, hogy a hatóságok beismerése szerint is a vidéki választások lefolyásáról és a részvételi arányról egyelőre nem állnak rendelkezésre adatok. A dél-vietnami szabadságharcosok offenzívája az ország északi részeiben változatlan erővel tart. Az amerikai és dél-vietnami repülőgépek az időjárás megjavulásával vasárnap beavatkoztak a Da Nangtól délre, Quang Ngai körzetében folyó harcokba. A saigoni amerikai főhadiszállás a katonai helyzetet zavarosnak ítéli. A Quang Ngai körzetében szombaton és vasárnap tartó harcok során a szabadságharcosok bekerítették a kormánycsapatok és az amerikaiak 1í 1 zászlóalját, amelyek súlyos veszteségeket szenvedtek. Változatlanul súlyos harcok vannak Ba Gia környékén is. Amerikai helikopterek légi hídon szállítanak hadianyagot a veszélyeztetett körzetekbe, ahonnét ugyancsak légi úton távolítják el a dél-vietnami kormánycsapatok és az amerikaiak sebesültjeit. A szabadságharcosok erős támadásokat intéznek a Saigontól északra vezető utánpótlási vonalak ellen is. Hétfőre az időjárás ismét elromlott, s ez megnehezíti a dél-vietnami és amerikai egységek utánpótlását és légi támogatását. Operacao Delgado: Ajándék a diktátornak Huszonnégy órával azelőtt, hogy az európai diktátorok „doyenjének” szobrát felavatták volna Santa Comba Dao-ban, a portugál határtól hét kilométernyire, egy útmenti eukaliptusz-ligetben megtalálták Humberto Delgado tábornok megcsonkított holttestét. Dr. Antonio de Oliveira Salazar, Portugália mindenható miniszterelnöke — nem mindennapi ajándékot kapott születésének 76. és korlátlan uralmának 37. évfordulójára. Humberto Delgado tábornok ugyanis Salazar ellenzékének egyik legismertebb alakja volt... GYILKOL A PIDE A Delgado-ügy, detektívregénybe illő részleteivel, február első napjai óta foglalkoztatta a nemzetközi közvéleményt. Ekkor tűnt el a tábornok, hogy aztán rejtélyes alakja körül egymás után kapjanak lábra a célzatos , és a portugál fővárosban előszeretettel táplált — híresztelések, hogy Rómában, Algírban, sőt, Prágában látták felbukkanni. Ma már azonban az a nemzetközi, jogászbizottság (Mac Donald angol, Leclerp francia és Cavalieri olasz ügyvéd), amelyet a helyszínre küldtek, ugyancsak egyértelműen magáévá teszi a portugál ellenzék megállapítását: Delgado tábornokot, valamint brazil titkárnőjét és harmadik útitársát a PIDE, a portugál államrendőrség gyilkolta meg. Az Operacao Delgado nem az első akciója a hírhedt Policia do Estado-nak a szomszédos Spanyolország területén. Az emlékezetes bejai katonai lázadást követően, 1962-ben ugyancsak spanyol földön tartóztatta fel a PIDE Germano Pedrot, a bejai laktanyaostrom egyik résztvevőjét. Lisszabon és Madrid között az ilyen rendőri határátlépéseket íratlan jogsegélyegyezmény szentesíti. Hatályában ez a megállapodás a spanyol polgárháború napjaiig nyúlik vissza... A PIDE-nek egyébként alapos gyakorlata van a politikai gyilkosságokban. Dias Coelho építőművészt Lisszabonban a nyílt utcán fényes nappal egyszerűen lelőtték. Másokat körmönfonton tőrbe csaltak, és úgy végeztek velük, mint Alfredo Diniz vasmunkással, Ferreira Soares orvossal, vagy mint most — Delgado tábornokkal is... A szállodagondnok „FELÁLLÁSA” Mi történt Badajoz határában azon a február 13-án, amikor Delgado tábornok utoljára lépett ki a Hotel Simancas kapuján? Teljes bizonyossággal mindeddig csak annyit sikerült megállapítani, hogy a tábornokot — a testén talált külsérelmi nyomok tanúsága szerint — bestiálisan megkínozták, majd megfojtották. Humberto Delgado teteme több mint két hónapon át volt elföldelve, s amikor egy véletlen folytán két pásztorgyerek rábukkant, olyan állapotban volt, hogy azonosításához meg kellett hívni a tábornok Lisszabonban élő özvegyét és elsőszülött fiát is. A hatósági nyomozás gépezete — kézenfekvő hátsó gondolatok miatt — olyan csikorogva lendült mozgásba, hogy időközben a nem kívánatos bizonyítékokat nagyrészt sikerült eltüntetni. A MacDonald— Ledere—CaValleri bizottság így is néhány fölöttébb gyanús részletet tudott feltárni. A Hotels SImancas-ból eltűnt a februári vendéglista, amely támpontot adhatott volna a nyomozáshoz. (A tábornok ugyanis Ibanez névre szóló brazil útiokmánnyal érkezett Badajozba.) A listát a szálló gondnoka kezelte. A nemzetközi jogászbizottság utánjárására kiderült, hogy a gondnoknak érdekes felállása van — „civilben” a helybeli börtön számvivője ... Ugyanakkor kiviláglott az is, hogy Badajozban egy ismeretlen hetekkel ezelőtt (!) servicebe adott egy gépkocsit, amelyen javítás közben vérnyomokat és — az ülésen — női hajszálakat találtak. A tulajdonos nem jelentkezett a kocsiért, a service pedig csodálatosképpen nem értesítette a rendőrséget az enyhén szólva szokatlan leletekről... Végül: még egy adalék. A tábornok beköltözésének napján — „más ügyben” — rendőrök keresték fel a Hotel Simancas-t. Humberto Delgado megérezte a veszélyt. Híveinek négy fővárosba is képes levelezőlapot küldött, hogy nyoma legyen, mikor tartózkodott Badajozban. Az egyik lapnak ez volt a szövegében: „Nem tudom, egyáltalán visszatérek-e ...” „A KÜLDETÉST BEFEJEZTEM...” A tábornok azért utazott a portugál határ közelében fekvő spanyol városkába, hogy az élénk kishatárforgalmat kihasználva találkozhassék az ellenzék hazai képviselőivel. Az illegális találka színhelye — ugyancsak a feltűnés elkerülése végett — a főposta előtti utcarész lett volna. Az utolsó írásos életjel, amit Delgado küldött, így hangzott: „A küldetést befejeztem”. A tábornok azonban tévedett. A főposta előtt ugyanis — a PIDE emberei várták. Humberto Delgado, aki 1011-ben — borotvált fejjel, szarukeretes pápaszemmel — a Policia do Estado hálóját elkerülve egyszer már szerencsésen átlépte a portugál határt, most színes és harcos életútjának utolsó állomásához ért. Az eukaliptusz-ligetben megtalált ortopéd cipője és monogramos arany pecsétgyűrűje egy olyan pályafutás végére tett drámai pontot, amely hat évtizeddel ezelőtt egészen más befejezés felé indult... SERENY PÉTER Következik: „Coca-cola tábornok” a harcot választja