Délmagyarország, 1965. június (55. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-01 / 127. szám

A jó szomszédság jegyében Gerhardsen megérkezett a Szovjetunióba • Koszigin beszéde • Moszkva (MTI, TASZSZ) Vasárnap a szovjet kormány meghívására több napos látogatásra a Szovjetunióba érkezett Gerhardsen norvég miniszterelnök. Gerhardsen hétfőn látogatást tett Kosziginnél, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökénél. A két kor­mányfő megvitatta a feleket kölcsönösen érdeklő nem­zetköz problémákat, valamint a szovjet—norvég kapcso­latok kérdését. A megbeszélésen részt vett Gromiko szov­jet külügyminiszter és Gundersen norvég igazságügy­­miniszter is. Gerhardsen hétfőn látogatást tett Anasztasz Mikojan­­nál, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének el­nökénél. A szovjet kormány hétfőn a Kremlben ebédet adott Gerhardsen norvég miniszterelnök tiszteletére. Az ebé­den Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és más szov­jet vezetők vettek részt. Az ebéden mondott beszé­dében Koszigin egyebek kö­zött kijelentette: a szovjet— norvég kapcsolatok normáli­san fejlődnek. A Szovjetunió hajlandó minden vonalon elősegíte­ni a jószomszédi kapcsola­tok erősödését. Koszigin hangoztatta: egyetért Gerhardsennek moszkvai látogatása előesté­jén tett kijelentésével, amely szerint a norvég—szovjet kapcso­latok jól példázzák a kü­lönböző társadalmi rend­szerű államoknak a közös érdekű kérdésekben meg­nyilvánuló együttműködé­sét. — Meggyőződésünk — tet­te hozzá —, hogy országaink népei nem felejtik el a má­sodik világháború tanulsá­gait, hanem éberen őrköd­nek, hogy azok az erők, amelyek a második világ­háborút kirobbantották, ne sérthessék meg ismét az európai államok biztonságát. — Természetesen vannak olyan körülmények, amelyek megnehezítik Norvégia és a Szovjetunió közeledését — mondotta Koszigin. — Első­sorban arra gondolok, hogy önök részt vesznek az észak­atlanti tömbben, ami óvatos­ságra késztet bennünket, mert ez a tömb a Szovjet­unió és a többi szocialista ország ellen irányul. Vannak a világon revans­­vágyó és egyéb erők, ame­lyek szívesen látnák, ha összetűzést támaszhatná­nak közöttünk az északatlanti szerződés fel­használásával. — Mindemellett reméljük, hogy országaink kapcsolatai, amelyek most jók, idővel még jobbakká válnak. Arra fogunk törekedni, hogy határainkat a béke és barátság határának ne­vezhessék, egész Észak-Európában meg­szilárduljon a nyugalmi hely­zet és az enyhülés. Hajlan­dók vagyunk megvizsgálni minden ilyen célú javasla­tot. Koszigin kijelentette, hogy a dél-vietnami fegyveres in­tervenció, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság te­rületének bombázása, a do­minikai ügyekbe történt fegyveres beavatkozás, az ENSZ alapokmányának és az általánosan elismert nem­zetközi jogszabályoknak kí­méletlen megsértését jelenti. Az ilyen lépések voltakép­pen kísérletek arra, hogy a nemzetközi jogot azono­sítsák az idegen ügyekbe való beavatkozás jogával. Érthető, hogy ez különösen a kis államokat veszélyezteti. —• Irányvonalunk: harcol­ni azok ellen, akik rá akar­ják kényszeríteni akaratukat más népekre, megszilárdíta­ni a béke és a népek közötti barátságot, tiszteletben tar­tani minden nép jogát, hogy maga döntsön belső ügyei­ben! —■, jelentette ki Koszi­gin. Gerhardsen válaszbeszédé­ben ugyancsak állást foglalt Norvégia és a Szovjetunió kapcsolatainak továbbfejlesz­tése mellett, majd a lesze­relési tárgyalások fontossá­gát hangsúlyozta! Minden hatalom érdekeit szolgálná — tette hozzá — egy, az atomfegyverek továbbterje­dését megakadályozó egyez­mény. Gerhardsen befejezésül megjegyezte, hogy az ENSZ-nek fejlődnie kell, a béke megőrzésének haté­kony szervévé kell válnia. Újabb összetűzések Dominikában A Santo Domingo (MTI) Santo Domingóban hétfőre virradó éjszaka ismét több összecsapásra került sor az alkotmányos erők és az Im­­bert-féle junta csapatai kö­zött. Különösen heves tűz­harc zajlott le az Im­ber­ió­k kezén levő, de az alkotmá­nyos erők által bekerített nemzeti palota, Santo Do­mingo egyik legjelentősebb középülete körül. Az épület birtoklásáért már hónapok óta fel-felújulnak a harcok. José Mora, az AÁSZ főtitká­ra tervet dolgozott ki arra, hogy a nemzeti palotát az amerikaközi erők ellenőrzé­se alá helyezzék. Caamano alkotmányos elnök ezt éle­sen ellenzi, mivel a palota a felkelők által ellenőrzött te­rületen van. Az alkotmányos kormány egyébként vasárnap levelet intézett az AASZ washingto­ni külügyminiszteri értekez­letéhez és ebben követeli, hogy a „lehető leghamarabb” vonják ki az amerikaközi erőket. Jottin Cury, a Caa­­mano-kormány külügymi­nisztere rámutat, hogy az AÁSZ alapokmánya tiltja a katonai beavatkozást, tekin­tet nélkül annak indoklásá­ra, s utalva arra, hogy az amerikaközi erő jelenlegi összetétele 18 400 amerikai tengerészgyalogos és 1500 la­tin-amerikai katona. Meg­jegyzi, „mindeddig senki sem volt képes felfedezni, mi a különbség az amerikai be­avatkozás és az AÁSZ be­avatkozása között”. Cury le­vele bírálja José Móra AÁSZ-főtitkár tevékenysé­gét is. Azzal vádolja, hogy részrehajló az Imbert-féle junta irányában. • Washington (AFP) Az AFP­ hírügynökség kommentárban foglalkozik a dominikai helyzettel és meg­állapítja, hogy Santo Domin­góban a helyzet ideiglenesen stabilizálódott; az amerikai­ak gyakorlatilag elfoglalták az országot, enyire aktívabb az A ASZ beavat­kozása és megérkeztek az ENSZ-megfi­­gyelők is. Katonailag a helyzet nagy­jából világos, politikailag azonban zűrzavaros, a gazda­sági helyzet pedig gyorsan romlik az­ országban. Politikai téren az ameri­kaiak továbbra is keresik az elképzelésük szerinti ideá­lló koalíciót, amely antikom­­munista lenne, de nem len­ne — Washington szerint — sem túl jobboldali, sem túl baloldali. Továbbra is An­tonio Guzman, Bosch volt el­nök kormányának egyik mi­nisztere a legfőbb jelölt, de emlegetik Hector Garcia Go­­doyt is, aki ugyancsak tag­ja volt Bosch kormányának és Guzmanhoz hasonlóan dúsgazdag ember, egy nagy dohánygyár tulajdonosa. A tárgyalások párhuzamosan folynak Santo Domingóban és Washingtonban. Tájéko­zott források szerint a leg­főbb nézeteltérés nem is a miniszterelnök személyére vonatkozik* * hanem arra, hogy ki legyen a fegyveres erők főparancsnoka. • New York (MTI) Ruben Brache, a domini­kai alkotmányos kormány ENSZ-megbízottja, akinek mandátumát egyébként New Yorkban még nem ismerték el, hétfőn a világszervezet­nél akkreditált sajtóirodák között újabb nyilatkozatot osztott szét. Ebben — akár­csak előzőleg — ismét arra hívta fel a figyelmet, hogy az Imbert-junta hatóságai tö­meges kivégzéseket hajtanak végre az ország különböző pontjain, s rávilágított, hogy a katasztrofális helyzet ren­dezéséhez az ENSZ Bizton­sági Tanácsának közbelépése szükséges. Jottin Cury kül­ügyminiszterrel folytatott te­lefonbeszélgetése után beje­lentette, hogy kormánya ha­ladéktalanul tiltakozott a Biztonsági Tanács elnökénél és kérte a BT azonnali ös­­­szehívását. Brache közölte, hogy a Santo Domingóban tartózko­dó AÁSZ-főtitkár, José Mo­ra, vitathatatlanul az Im­bert­ junta oldalán áll, s az amerikai megszálló hatósá­gok változatlanul a népsze­rűtlen jobboldali rendszert támogatják. Santo Domingóból érke­zett hírek szerint Jose An­tonio Mayobre, a világszer­vezet Dominikába küldött képviselője hétfőn este a Puerto Rico-i San Juanba indult, ahol megbeszéléseket folytat a száműzetésben élő Juan­­ Bosch volt köztársa­sági elnökkel a koalíciós kormányalakítási tárgyalá­sokról. Magobre állítólag tá­mogatást vagy tanácsot vár Boschtól. 2 DÉL-MAGYARORSZÁ(s Kedd. 1963. Június L Franciaország és a NATO • Párizs—Washington (MTI) Az Észak-atlanti Szövetség hadügyminisztereinek hét­főn kezdődött párizsi tanács­kozásai előtt egy nappal a szervezet mélyreható válsá­gának újabb jelei bukkantak felszínre. Mint nyugati hírügynöksé­gek párizsi NATO-források­­ra­ hivatkozva jelentik, Fran­ciaország úgy döntött, hogy csak jelképes egységekkel képviselteti magát a NATO 1966-OS, Fallex fedőnevet vi­selő hadgyakorlatán, mivel — a francia indoklás szerint — „a hadgyakorlat nincs össz­hangban a szervezet alapok­mányában lefektetett straté­giai alapelvekkel”. A nyugati szövetségesek közül az Egyesült Államok reagált elsőnek a francia döntésre. Dean Busk ameri­kai külügyminiszter vasár­napi sajtóértekezletén az­zal a kijelentéssel igyekezett elütni az ügyet, hogy a NA­­TO-n belül a francia bejelen­tés ellenére sincsenek súlyos ellentétek, csupán „elméleti, esetleg politikai vita folyik stratégiai elképzelésekről”. Egy kérdésre azonban már azt válaszolta, hogy Fran­ciaország „az Egyesült Álla­mok érzése szerint javasolni fogja a NATO jelenlegi szer­vezetének felszámolását, de tagja marad a nyugati szö­vetségnek”. • Kairó (MEN) Vasárnap reggel Kairóban, Egyiptom fővárosában befe­jeződött az Arab Liga ál­lam- és kormányfőinek öt­napos értekezlete. A hozott határozatok nagy részét nem hozták nyilvánosságra. A ta­nácskozásokon a­­ tuniszi de­legáció nem vett részt. • Párizs (MTI) Párizsban hétfőn megkez­dődött az Északatlanti Szer­ződés tagállamai külügymi­nisztereinek értekezlete. A tanácskozásokon a NATO- val kapcsolatos „aktuális kérdéseket” tárgyalnak meg, McNamara mondott beveze­tő beszédet. • Bécs (MTI) Vasárnap befejeződött az Osztrák Kommunista Párt kongresszusa. A párt elnö­kévé az egészségi állapota miatt további tisztséget nem vállaló Johann Koplenig he­lyett az 1924-ben született Franz Muhrlt választották. A párt újjáválasztott Poli­tikai Bizottságának 11 tagja van. • Bonn (DPA) Ludwig Erhard nyugatné­met kancellár hétfőn az Egyesült Államokba utazott. Egy amerikai egyetem dísz­doktorrá avatja, de talál­kozni fog Johnson elnökkel is, akivel megbeszéléseket folytat. Offenzívában a vietnami szabadságharcosok • Hanoi (VDN) Vasárnap amerikai repü­lőgépek újabb légitámadást hajtottak végre a Vietnami Demokratikus Köztársaság területe ellen. A támadók Hanoitól 72 kilométernyire délre raktárépületeket bom­báztak. Az amerikai bombá­zók ennyire még sohasem közelítették meg a VDK fő­városát. A támadásban 16 repülő­gép vett részt, és negyven tonna bombát dobott le. Nyugati hírügynökségek hozzáfűzik, hogy a behatoló amerikai gépeket heves lég­­elhárítás fogadta. Tizenhat amerikai repülő­gép hétfőn délután harminc­öt tonna bombát dobott fél­órás kalóztámadása során a Hanoitól 72 kilométerre dél­re fekvő Hoai An helység­re. Amerikai gépek másik csoportja a Hanoitól 110 ki­lométerrel délre fekvő Thanh Hoa mellett egy vasúti hidat támadott. • Saigon (AP) Az AP amerikai hírügy­nökség saigoni tudósítója szerint a dél-vietnami bel­politikai helyezet továbbra is „zavaros és veszélyes”. Phan Khac Suti államfő ugyan hosszas vonakodás után aláírta a kormány négy új miniszterének kine­vezését, de a belügyminisz­ter és a gazdaságügyi mi­niszter leváltásának problé­mája még mindig nem ol­dódott meg. A feszült hely­zetre való tekintettel Taylor amerikai nagykövet, aki még pénteken jelentéstételre Wa­shingtonba akart utazni, egyelőre a dél-vietnami fő­városban marad. A dél-vietnami hatóságok azt állítják, hogy a v v­asár­­nap tartott községi és tar­tományi­­ választások során Saigonban a választójogo­sultak közel 70 százaléka le­szavazott. Külföldi tudósítók szerint azonban a választá­sok a teljes érdektelenség jegyében zajlottak le. A helyzetre jellemző, hogy a hatóságok beismerése sze­rint is a vidéki választások lefolyásáról és a részvételi arányról egyelőre nem áll­nak rendelkezésre adatok. A dél-vietnami szabadság­­harcosok offenzívája az or­szág északi részeiben válto­zatlan erővel tart. Az ame­rikai és dél-vietnami repülő­gépek az időjárás megjavu­­lásával vasárnap beavatkoz­tak a Da Nangtól délre, Quang Ngai körzetében fo­lyó harcokba. A saigoni amerikai főhadi­szállás a katonai helyzetet zavarosnak ítéli. A Quang Ngai körzetében szombaton és vasárnap tartó harcok so­rán a szabadságharcosok be­kerítették a kormánycsapa­tok és az amerikaiak 1í 1 zászlóalját, amelyek súlyos veszteségeket szenvedtek. Változatlanul súlyos harcok vannak Ba Gia környékén is. Amerikai helikopterek légi hídon szállítanak hadi­anyagot a veszélyeztetett körzetekbe, ahonnét ugyan­csak légi úton távolítják el a dél-vietnami kormánycsa­patok és az amerikaiak se­­besültjeit. A szabadsághar­cosok erős támadásokat in­téznek a Saigontól északra vezető utánpótlási vonalak ellen is. Hétfőre az időjárás ismét elromlott, s ez meg­nehezíti a dél-vietnami és amerikai egységek utánpót­lását és légi támogatását. Operacao Delgado­­: Ajándék a diktátornak Huszonnégy órával azelőtt, hogy az európai diktátorok „doyenjének” szobrát felavatták volna Santa Com­­ba Dao-ban, a portugál határtól hét kilométernyire, egy útmenti eukalip­tusz-ligetben megtalálták Humberto Delgado tábornok megcsonkított holt­testét. Dr. Antonio de Oliveira Sala­zar, Portugália mindenható minisz­terelnöke — nem mindennapi aján­dékot kapott születésének 76. és kor­látlan uralmának 37. évfordulójára. Humberto Delgado tábornok ugyanis Salazar ellenzékének egyik legismertebb alakja volt... GYILKOL A PIDE A Delgado-ügy, detektívregénybe illő részleteivel, február első napjai óta foglalkoztatta a nemzetközi köz­véleményt. Ekkor tűnt el a tábornok, hogy aztán rejtélyes alakja körül egymás után kapjanak lábra a cél­­zatos , és a portugál fővárosban előszeretettel táplált — híresztelések, hogy Rómában, Algírban, sőt, Prá­gában látták felbukkanni. Ma már azonban az a nemzetközi, jogászbi­zottság (Mac Donald angol, Leclerp francia és Cavalieri olasz ügyvéd), amelyet a helyszínre küldtek, ugyan­csak egyértelműen magáévá teszi a portugál ellenzék megállapítását: Delgado tábornokot, valamint brazil titkárnőjét és harmadik úti­társát a PIDE, a portugál államrendőrség gyilkolta meg. Az Operacao Delgado nem az első akciója a hírhedt Poli­­cia do Estado-nak a szomszédos Spa­nyolország területén. Az emlékezetes bejai katonai lázadást követően, 1962-ben ugyancsak spanyol földön tartóztatta fel a PIDE Germano Ped­rot, a bejai laktanyaostrom egyik résztvevőjét. Lisszabon és Madrid között az ilyen rendőri határátlépé­seket íratlan jogsegélyegyezmény szentesíti. Hatályában ez a megálla­podás­­ a spanyol polgárháború napjaiig nyúlik vissza... A PIDE-nek egyébként alapos gya­korlata van a politikai gyilkosságok­ban. Dias Coelho építőművészt Lis­­­szabonban a nyílt utcán fényes nap­pal egyszerűen lelőtték. Másokat körmönfonton tőrbe csaltak, és úgy végeztek velük, mint Alfredo Diniz vasmunkással, Ferreira Soares orvos­sal, vagy mint most — Delgado tá­bornokkal is... A száll­odagondnok „FELÁLLÁSA” Mi történt Badajoz határában azon a február 13-án, amikor Delgado tá­bornok utoljára lépett ki a Hotel Si­­mancas kapuján? Teljes bizonyos­sággal mindeddig csak annyit sike­rült megállapítani, hogy a táborno­kot — a testén talált külsérelmi nyo­mok tanúsága szerint — bestiálisan megkínozták, majd megfojtották. Humberto Delgado teteme több mint két hónapon át volt elföldelve, s am­ikor egy véletlen folytán két pásztorgyerek rábukkant, olyan ál­lapotban volt, hogy azonosításához meg kellett hívni a tábornok Lissza­bonban élő özvegyét és elsőszülött fiát is. A hatósági nyomozás gépe­zete — kézenfekvő hátsó gondolatok miatt — olyan csikorogva lendült mozgásba, hogy időközben a nem kívánatos bizonyítékokat nagyrészt sikerült eltüntetni. A Mac­Donald— Ledere—CaValleri bizottság így is néhány fölöttébb gyanús részletet tudott feltárni. A Hotel­s SImancas-ból eltűnt a februári vendéglista, amely támpon­tot adhatott volna a nyomozáshoz. (A tábornok ugyanis Ibanez névre szóló brazil útiokmánnyal érkezett Badajozba.) A listát a szálló gond­noka kezelte. A nemzetközi jogász­bizottság utánjárására kiderült, hogy a gondnoknak érdekes felállása van — „civilben” a helybeli börtön szám­­vivője ... Ugyanakkor kiviláglott az is, hogy Badajozban egy ismeretlen hetekkel ezelőtt (!) servicebe adott egy gépkocsit, amelyen javítás köz­ben vérnyomokat és — az ülésen — női hajszálakat találtak. A tulajdo­nos nem jelentkezett a kocsiért, a service pedig csodálatosképpen nem értesítette a rendőrséget az enyhén szólva szokatlan leletekről... Végül: még egy adalék. A tábor­nok beköltözésének napján — „más ügyben” — rendőrök keresték fel a Hotel Simancas-t. Humberto Delgado megérezte a veszélyt. Híveinek négy fővárosba is képes levelezőlapot kül­dött, hogy nyoma legyen, mikor tar­tózkodott Badajozban. Az egyik lap­nak ez volt a szövegében: „Nem tu­dom, egyáltalán visszatérek-e ...” „A KÜLDETÉST BEFEJEZTEM...” A tábornok azért utazott a portu­gál határ közelében fekvő spanyol városkába, hogy az élénk kishatár­­forgalmat kihasználva találkozhas­­sék az ellenzék hazai képviselőivel. Az illegális találka színhelye — ugyancsak a feltűnés elkerülése vé­gett — a főposta előtti utcarész lett volna. Az utolsó írásos életjel, amit Del­gado küldött, így hangzott: „A kül­detést befejeztem”. A tábornok azon­ban tévedett. A főposta előtt ugyanis — a PIDE emberei várták. Humber­to Delgado, aki 10­11-ben — borotvált fejjel, szarukeretes pápaszemm­el — a Policia do Estado hálóját elkerülve egyszer már szerencsésen átlépte a portugál határt, most színes és har­cos életútjának utolsó állomásához ért. Az eukaliptusz-ligetben megta­lált ortopéd cipője és monogramos arany pecsétgyűrűje egy olyan pá­lyafutás végére tett drámai pontot, amely hat évtizeddel ezelőtt egészen más befejezés felé indult... SERENY PÉTER Következik: „Coca-cola tábornok” a harcot választja

Next