Délmagyarország, 1965. augusztus (55. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-01 / 180. szám
Szovjetkanadai közös közlemény • Moszkva (TAS 87) Moszkvában szovjet—kanadai közös közleményt adtak ki a kanadai parlamenti küldöttség 12 napos hivatalos látogatásáról. A közlemény szerint a nemzetközi kérdésekben folytatott véleménycsere előmozdította a felek álláspontjának kölcsönös megértését, a kanadai küldöttség megelégedéssel állapította meg, hogy a Szovjetunió részt vesz az l»67-es montreali világkiállításon. Libanont figyelmeztették • Beirut (MTI) Libanon figyelmeztést kapott a három nyugati nagyhatalomtól, hogy izraeli támadásnak teszi ki magát, ha folytatja a Jordán mellékfolyóján épülő vízkivételi mű munkálatait. A három nyugati nagykövet azt tanácsolta, hogy Libanon szüntesse be ezeket a munkálatokat. A kormány azt válaszolta, hogy a nemzetközi jog lehetővé teszi a szóban forgó munkákat és Libanonnak korlátlan joga, hogy saját területén folyóvizeit öntözésre használja fel. A MEN értesülése szerint Libanon sürgősen kapcsolatba lépett az arab kormányokkal. Arab katonai tárgyalások • Kairó (MTI) Amer marsall, az SAK alelnöke folytatja tárgyalásait a jemeni vezetőkkel. Mint az Ahram tudósítója jelenti, szombatra virradóra egész éjszaka tanácskozott Sz&lel elnökkel, Hasszán Al Amri miniszterelnökkel, a törzsfőnökökkel és a katonai parancsnokság tagjaival. Tokió Szombaton a japán fővárosban ünnepélyesen átnyújtották a nemzetközi Leninbékedíjat Kaoru Utának, a japán szakszervezeti főtanácsi öllökének, a japán munkásmozgalom kiváló személyiségének. Belgrád L&l Balladur Sasztri indiai miniszterelnök és felesége négynapos jugoszláviai hivatalos látogatás után szombaton délután elutazott Belgrádból. Brüsszel Egész éjszaka tartó politikai vita után a belga alsóház szombaton reggel 131 szavazattal 65 ellenében bizalmat szavazott Pierre Harmel keresztény-szocialista és szocialista koalíciós kormánynak. A bizalmi szavazáson az új kabinettel szemben foglaltak állást, a szabadság és haladás pártja, a kommunista párt, a flamand nacionalista párt, a vallon dolgozók pártja és a vallon népi mozgalom képviselői. Moszkva Kuba csatlakozott, a KGST-tagállamok állategészségügyi megállapodásához, amelyet 1959-ben Szófiában írtak alá. New York Kedden magyar idő szerint 20 órakor Törökország kérésére összeül a Biztonsági Tanács és megvitatja a ciprusi helyzetet. Törökország — mint már jelentettük — amiatt emelt panaszt, hogy Cipruson a parlament módosította a választójogi rendszert, és a választások időpontját egy évvel elhalasztotta. A ház sztrájkba lépett , a kormány a helyén maradt • Athén (MTI) A görög parlament pénteki ülése után azonnal összeült az Athanassziadesz- Novasz-kormány minisztertanácsa. Háromórás izgatott tárgyalás után a kormány közleményt adott ki, amelyben megrója Manolisz Bakladzisz megbízott házelnököt, mert a képviselők távolmaradása után hivatalosan megbukottnak nyilvánította a kormányt. A Novaszék álláspontja az — amint az AFP kifejti —, hogy „a kormány megjelent a ház előtt, a ház sztrájkba lépett, tehát a kormány a helyén marad”. Az AP szerint Bakladzisz egyike a Papandreut támogató centrumképviselőknek, s csak azért jelent meg a Papandreu által bojkottált ülésen, hogy elláthassa házelnöki tennivalóit. Új jelűnt így hát különös helyzet állt elő: a kormány a képviselők nagy többségének nyilvánvaló ellenzésével dacolva továbbra is a helyén marad. Nyugati hírügynökségek szerint a parlamentet hétfőre ismét összehívják, de ez is csak abból derül ki, hogy az ülésszakot nem napolták el, hanem csupán egyetlen ülést függesztettek fel. Mivel szombat mindig parlamenti szünnap, a következő ülést hétfőn tartják meg. A király péntek este váratlanul magához kérette Sztavrosz Kosztopulosz hadügy- és korábbi külügyminisztert. Ebből némely megfigyelők arra következtetnek, hogy esetleg ő lenne a következő miniszterelnök-jelölt. A néhány nappal ezelőtt gyakran emlegetett kompromisszumos jelölt, Sztefanopulosz nevét ugyanis a király időközben elvetette. Megbukott a kormány? A pénteki parlamenti ülés után — a Reuter szerint — szombat reggel Konstantin király fogadta Papandreut: estére hivatalos kihallgatást kért a válság ügyeinek megbeszélésére, Novaszt is fogadta tegnap este a király. Athanassziadesz-Novasz miniszterelnök felkért két alkotmányjogi szakértőt, nyilvánítson szakvéleményt arról, vajon a képviselők tömeges távolmaradását lehet-e bizalmatlansági szavazáiként elfogadni, más szóval: megbukott-e kormánya vagy sem. Időközben a legellentmondóbb hírek terjedtek el Athénban. Némelyek tudni vélték, hogy a király feloszlatta a parlamentet. Ez — a UPI amerikai hírügynökséget idézzük — „vagy új választások kiírását, vagy inkább a diktatúra bevezetését” jelenti. Ezt a hírt azonban a nap folyamán a király politikai tanácsadója megcáfolta. A kormány bejelentette, hogy „tisztogatás” indult meg a KIP (központi hírszerző hivatal) soraiban. Az AP szerint legalább 170 KIP-tisztviselő veszíti el állását azok közül, akiket a Papandreu-kormány nevezett ki. Már Londonban megegyeztek... Ami viszont a jelenlegi válság miatti felelősséget illeti, arról — londoni tudósítójának tollából — érdekes cikket közölt az Ethnosz című lap. A tudósító értesülései szerint Papandreu megbuktatásának kérdésében Sztavrosz Kosztopulosz volt külügyminiszter (Novosz kormányában pedig parafakasz utódaként a hadügyi tárca birtokosa) és Bush amerikai külügyminiszter egyezett meg még hónapokkal ezelőtt, a NATO londoni ülésszakán. „Papandreunak azért kellett megválnia a hatalomtól — írja a lap —, mert akadályozta a ciprusi kérdésnek az Egyesült Államok és a NATO érdekeit szolgáló megoldását”. 31 A király fogadta Papandreut Ellentmondó hírek Görögország Ikin Az Ethnosz leleplezése 2 OÍL/MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1965. augusztus 1. Partizánok támadásai Saigon közelében Hétfőtől katonai tanácskozás Honoluluban • Saigon (Reuter, AP, UPI) A nyugati hírügynökségek szombat reggeli jelentésükben közlik, hogy a dél-vietnami hazafiak folytatják harci tevékenységüket, s támadásaikat főként Saigon közvetlen közelében hajtják végre. Kért nagyobb partizánkötelék a dél-vietnami fővárostól hat, illetve tíz kilométernyire őrtornyokat támadott meg és veszteségeket okozott a kormánycsapatoknak. • Az ország északi részén, a fővárostól 575 kilométernyire a partizánok felrobbantottak egy 600 méter hosszú hidat és ilymódon teljesen elvágták a Cau Lauhoz vezető fontos főútvonalat. Dél-vietnami katonatisztek közölték, hogy legalább két hét szükséges a híd helyreállításához. A forgalmat addig a Thu Bon folyón — a híd hiányában — kompokkal próbálják lebonyolítani. Saigontól 100 kilométernyire északra amerikai vadászbombázók intéztek támadást a dél-vietnami hazafiak egyik feltételezett központja ellen. A támadás részletei nem ismeretesek, de a légi bevetésről egy amerikai gép nem tért vissza. Szombaton reggel dél-vietnami repülőgépek ismét behatoltak a Vietnami Demokratikus Köztársaság légiterébe és a demilitarizált övezettől 220 kilométernyire északra terrorbombázásokat hajtottak végre. A támadásban tíz gép vett részt. • A Johnson elnök által meghirdetett fokozott katonai intézkedések megvitatása végett magas rangú amerikai katonatisztek rövidesen tanácskozásra ülnek össze Honoluluban (Hawaii). Westmoreland tábornok, a délvietnami amerikai csapatok parancsnoka szombaton elutazott Saigonból, s Hongkongon át Honoluluba repült. Hongkongban csatlakozott hozzá Taylor, a lemondott nagykövet is. A honolului megbeszélésen Sharp tengernagy, a csendes-óceáni amerikai csapatok parancsnoka fog elnökölni. Úgy hírlik, hogy a tanácskozás hétfőtől péntekig tart Húsz évvel Potsdam után körülbelül háromszáz lépésnyire van egymástól a potsdami királyi park két palotája. Az egyikben, a Sanssoucikastélyban valaha II. Frigyes álmodozott fegyvereseinek hódító útjairól. A másik kastély a Cecilienhof, szerényebb építmény: ebben a kastélyban írták alá éppen húsz esztendeje. 1945. augusztus 2-án a híres potsdami egyezményt a Szovjetunió, Anglia és az USA kormányfői. Húsz esztendeje, hogy a teremben — még ma is ugyanott állnak a székek, asztalok, képek, ahol húsz esztendővel ezelőtt — megpecsételték a híres megállapodást: „A német militarizmust és nácizmust gyökerestől kiirtják és a szövetségesek most és a jövőben egymással egyetértve fogják az egyéb szükséges intézkedéseket foganatosítani, hogy Németország soha többé ne veszélyeztesse szomszédait, vagy a világbékét.” A Cecilienhof nagytermében aláírott potsdami szerződést megcsúfolták és sárba tiporták a nyugati hatalmak. Igaz ugyan, hogy Potsdam földjén, a cecilienhofi kastély körül is olyan német állam él, amely őrzi és továbbfejleszti a potsdami gondolatot: a Német Demokratikus Köztársaság népe és kormánya hiánytalanul megvalósította mindazt, amiért szovjet, amerikai és angol katonák milliói haltak meg a második világháború napjaiban — az NDK-ban megsemmisítenék a militarizmus és a fasizmus minden maradványát. Ám Németország másik felében éppen ellenkező irányú a fejlődés. Aligha véletlen, hogy éppen a potsdami szerződés huszadik évfordulójának napjaiban jelent meg a demokratikus Berlinben egy vaskos kötet, a „Braunbuch”, azaz a Német Szövetségi Köztársaságban magas állásban tevékenykedő háborús bűnösök csaknem teljes névjegyzéke. Az olvasó meghökken a szörnyű névjegyzéknek címén: „SS-gyilkosok A-tól (Auerswald) Z-ig (Zirpins).” Ez a megdöbbentő könyvszinte minden olvasójának a szívébe haragot és megdöbbenést ültet, a potsdami szerződés huszadik évfordulóján. Hiszen az angolok és amerikaiak, akik megígérték, hogy „gyökerestől kiirtják a német militarizmust”, ma már hozzásegítették az NSZK-t ahhoz, hogy a Bundeswehr több mint 400 000 katonával fenyegesse szomszédait és a világbékét. Hiába ígérték meg Potsdamban, hogy gyökerestől kiirtják a nácizmust, hiszen például a bonni kormány egyik tagja, Hans Christian Seebohm szinte naponta uszít a legvadabb náci hangon Csehszlovákia ellen. Walter Wegener államtitkár a volt Gestapotisztviselő ma az egyik revansista szervezet vezetője. A nyugati szövetségesek nagyobb dicsőségére Heinz Trettner, a guemicai gyilkos, Rotterdam elpusztítója, a firenzei szabadságharcosok gyilkosa ma a Bundeswehr egyik vezetője lehet és Johann Adolf von Kielmansegg, Hitler egyik kitüntetett tisztje, ma NATO-csapatok fölött parancsnokol. A potsdami évforduló éberségre és a náci fasizmus, a német militarizmus minden maradványa ellen szilárd harcra hívja a béke és az emberi hajdaás híveit szerte a világban. Figyelmeztető: a szerződéseket nem elég aláírni, azoknak teljesítésén szüntelenül őrködni kell. G. M. Francia terv a dolgozók terhére • Párizs (MTI) Pierre Massé, a francia tervezési, korszerűsítési és ellátási kormánybizottság elnöke az újságírók előtt ismertette a francia nemzetgazdaság ötéves tervét. Az 1966. január 1-én életbe lépő legfőbb irányelv a takarékosság és a produktív beruházások növelése Massé a terv ismertetésekor leszögezte, Franicaország nem tud helytállni az egyre erősebb nemzetközi versenyben, ha nem korszerűsíti iparát. A beruházásokhoz szükséges anyagi eszközöket elsősorban úgy kívánja biztosítani a kormány, hogy csökkenti a lakosság fogyasztását. A francia szakszervezetek hevesen ellenzik, hogy a gazdaság korszerűsítésének terheit elsősorban a dolgozók viseljék. SOY CUBA VII. Beszélgetés Lazaro Pena elvtárssal Nemcsak Kubában, hanem Latin-Amerikában mindenütt, ahol munkások élnek, ismerik és tisztelik Lazaro Pena elvtársat. Magas, széles, de kissé hajlott vállú, ezüstös hajú, kreol bőrű, magabiztos fellépésű, halk szavú ember. Szavára azonban évtizedek óta egy földrész munkásosztálya figyel, véleménye százezrek véleményét befolyásolja egész Latin-Amerikában. A kubai munkásmozgalom veterán harcosaként tartják számon. Ma Lazaro Pena elvtárs a legnagyobb kubai tömegszervezet, a CTCR, a Kubai Forradalmi Munkás Központ főtitkára , a kubai szakszervezeti központ közszeretetnek örvendő, elismert vezetője. Protokoll nélkül A legendás munkásvezér meghívását természetesen megtiszteltetésként fogadtuk, s örömmel siettünk a találkozóra. Kubai újságírók és fotóriporterek vártak ránk irodájának előszobájában. Néhány perc múlva kipattant az ajtó, s arcán széles mosollyal hívott minket Lazaro Pena elvtárs. Ingujjban volt. — Vegyék le barátaim maguk is a kabátjukat, kutya meleg van és így különben is fesztelenebbül beszélgethetünk. Örülök, hogy meglátogattak. — így köszöntötte küldöttségünket, s ezután minden hivatalos protokollt felborítva, közénk ült. Egy perc múlva már belemerültünk a beszélgetésbe. Udvarias formaságok nélkül kaptunk választ egy tapasztalt, széles látókörű munkásvezetőtől a mai Kuba egyik legizgalmasabb kérdésére: miért támogatja egyértelműen a kubai munkásosztály a forradalmat a nehéz gazdasági helyzet ellenére is? A forradalom értük született — Meggyőződésem, hogy a kubai dolgozók két okból vallják magukénak ezt a forradalmat — felelte Lazaro Pena elvtárs. — Szerintem az első ok: elsősorban a munkások tapasztalják szüntelenül, hogy ez a forradalom értük született, értük küzd fáradhatatlanul. Igaz, Latin- Amerikában a forradalom előtt talán éppen Kubában volt a legmagasabb életszínvonal. Az újságok éppen eleget írtak akkoriban erről, ország, világ előtt dicsekedtek ezzel a nagyon is viszonylagos eredménnyel. A kapitalizmus alatt ugyanis nem kevesebb, mint háromszázezer állandó munkanélküli nyomorgott Kubában. A részleges munkanélküliek száma ennek sokszorosa volt. Falun például az ország fennállása óta most van először munkaerőhiány. A cukoripar, Kuba legnagyobb iparága például mindössze csak három hónapig üzemelt évente a kapitalizmus idején. Ma már Kubában egész évben dolgozhatnak és kereshetnek is a cukorgyári munkások. Egyébként most Kubában munkalehetősége van mindenkinek, férfiaknak, asszonyoknak egyaránt. Természetesen ezzel a lehetőséggel együtt megnőtt a munkáscsaládok jövedelme. A forradalom azonban még ennél is tovább ment: felemelte az alacsony keresetű dolgozók fizetését, s ez az intézkedés újra milliókat érintett, ugrásszerű életszínvonal emelkedést hozott az egész országban. Igaz, nálunk jelenleg a termelés nincs arányban a keresetekkel, tudjuk, hogy ez inflációs veszélyt rejt magában. A kormány a szakszervezetekkel a legteljesebb egyetértésben mégis ezt az utat választotta, mert eltökélt szándéka: jobb életet akar biztosítani minden kubai dolgozónak. • Nagyon magasak voltak nálunk a lakbérek, s ma a fizetése tíz százalékát fizeti csak a törvények szerint lakásáéért mindegyik kubai állampolgár. Látták a hatalmas neon feliratokat a havannai tengerparton? Cuba territorio libre de analfabetismo! — Kuba földje megszabadul az analfabétizmustól! Ez is a forradalom győzelme. Jogos az önbizalom — A másik ok, amelyért véleményem szerint a munkásosztály egyértelműen támogatja ezt a forradalmat, meggyőződésem, hogy fontosabb, mint az első. Ez az ok pedig nem más, mint a kubai ember harcban született önérzete, évszázadok után elnyert emberi méltósága. Ez a forradalom emelte a kubai munkást az ember rangjára, s higyjék el, hogy ebben az országban ennél nincs féltettebb, magasabb rang. A kubai munkás őszintén elégedett, hogy hazája szabad, nincs alávetve idegen érdekeknek, nem gyarmata az USA-nak, mint a forradalom előtt volt. S ez milyen óriási változás, azt mi sem bizonyítja jobban, mint még nem is olyan régen ugyanezek az emberek milliói el sem tudták képzelni: lehet az USA-tól is függetlenül élni. — A tenger túlsó partján eleinte nagyon lebecsülték forradalmunkat. A hivatalos amerikai propaganda egész egyszerűen nevetségesnek hirdette és napokon belül csődöt jósolt. Az USA propagandája jutott nevetséges csődbe és nem Kuba. Playa Gironnál fegyveres ellenforradalmi bandákat küldtek ellenünk és a szocializmus erői győztek. Éppen ez orvtámadás után való napon, az ország élethalálharcának napján jelentette be Fidel Castro az egész népnek, hogy Kuba a szocializmus útjára lép és semmilyen erő nem tarthatja vissza, nem térítheti le erről az útról. Mindezt azért mondtam el, hogy bebizonyítsam: a kubai dolgozók látják a forradalom erejét, s ezért jogos az önbizalmuk, hogy hazájuk szabad, s ők maradnak ezentúl is az ország urai. (Folytatása következik.)