Délmagyarország, 1965. augusztus (55. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-01 / 180. szám

Szovjet­kanadai közös közlemény • Moszkva (TAS­­ 87) Moszkvában szovjet—ka­nadai közös közleményt ad­tak ki a kanadai parlamenti küldöttség 12 napos hivata­los látogatásáról. A közle­mény szerint a nemzetközi kérdésekben folytatott vé­leménycsere előmozdította a felek álláspontjának kölcsö­nös megértését, a kanadai küldöttség megelégedéssel állapította meg, hogy a Szovjetunió részt vesz az l­»67-es montreali világ­kiállításon. Libanont figyelmeztették • Beirut (MTI) Libanon figyelmeztést ka­pott a három nyugati nagy­hatalomtól, hogy izraeli tá­madásnak teszi ki magát, ha folytatja a Jordán mellék­folyóján épülő vízkivételi mű munkálatait. A három nyugati nagykövet azt ta­nácsolta, hogy Libanon szün­tesse be ezeket a munkála­tokat. A kormány azt vála­szolta, hogy a nemzetközi jog lehetővé teszi a szóban forgó munkákat és Libanon­nak korlátlan joga, hogy saját területén folyóvizeit öntözésre használja fel. A MEN értesülése szerint Li­banon sürgősen kapcsolatba lépett az arab kormányok­kal. Arab katonai tárgyalások • Kairó (MTI) Amer marsall, az SAK alelnöke folytatja tárgyalá­sait a jemeni vezetőkkel. Mint az Ahram tudósítója jelenti, szombatra virradóra egész éjszaka tanácskozott Sz&lel elnökkel, Hasszán Al Amri miniszterelnökkel, a törzsfőnökökkel és a katonai parancsnokság tagjaival. Tokió Szombaton a japán fővá­rosban ünnepélyesen átnyúj­tották a nemzetközi Lenin­­békedíjat Kaoru Utának, a japán szakszervezeti főta­nácsi öllökének, a japán munkásmozgalom kiváló sze­mélyiségének. Belgrád L&l Balladur Sasztri indiai miniszterelnök és felesége négynapos jugoszláviai hi­vatalos látogatás után szom­­baton délután elutazott Belgrádb­ól. Brüsszel Egész éjszaka tartó poli­tikai vita után a belga al­­sóh­áz szombaton reggel 131 szavazattal 65 ellenében bi­zalmat szavazott Pierre Har­­mel keresztény-szocialista és szocialista koalíciós kor­mánynak. A bizalmi szava­záson az új kabinettel szem­ben foglaltak állást, a sza­badság és haladás pártja, a kommunista párt, a flamand nacionalista párt, a vallon dolgozók pártja és a vallon népi mozgalom képviselői. Moszkva Kuba csatlakozott, a KGST-tagállamok állategész­ségügyi megállapodásához, amelyet 1959-ben Szófiában írtak alá. New York Kedden magyar idő sze­rint 20 órakor Törökország kérésére összeül a Biztonsá­gi Tanács és megvitatja a ciprusi helyzetet. Törökor­szág — mint már jelentet­tük — amiatt emelt pa­naszt, hogy Cipruson a par­lament módosította a vá­lasztójogi rendszert, és a vá­lasztások időpontját egy év­vel elhalasztotta. A ház sztrájkba lépett , a kormány a helyén maradt • Athén (MTI) A görög parlament pénte­ki ülése után azonnal ös­­­szeült az Athanassziadesz- Novasz-kormány miniszter­tanácsa. Háromórás izgatott tárgyalás után a kormány közleményt adott ki, amely­ben megrója Manolisz Bak­­ladzisz megbízott házelnö­köt, mert a képviselők tá­volmaradása után hivatalo­san megbukottnak nyilvání­totta a kormányt. A Nova­­szék álláspontja az — amint az AFP kifejti —, hogy „a kormány megjelent a ház előtt, a ház sztrájkba lépett, tehát a kormány a helyén marad”. Az AP szerint Bak­­ladzisz egyike a Papandreut támogató centrumképvise­­lőknek, s csak azért jelent meg a Papandreu által boj­kottált ülésen, hogy ellát­hassa házelnöki tennivalóit. Új jelűnt így hát különös helyzet állt elő: a kormány a kép­viselők nagy többségének nyilvánvaló ellenzésével da­colva továbbra is a helyén marad. Nyugati hírügynök­ségek szerint a parlamentet hétfőre ismét összehívják, de ez is csak abból derül ki, hogy az ülésszakot nem na­polták el, hanem csupán egyetlen ülést függesztettek fel. Mivel szombat mindig parlamenti szünnap, a kö­vetkező ülést hétfőn tartják meg. A király péntek este vá­ratlanul magához kérette Sztavrosz Kosztopulosz had­­ü­gy- és korábbi külügymi­nisztert. Ebből némely meg­figyelők arra következtetnek, hogy esetleg ő lenne a kö­vetkező miniszterelnök-je­lölt. A néhány nappal ez­előtt gyakran emlegetett kompromisszumos jelölt, Sztefanopulosz nevét ugyan­is a király időközben elve­tette. Megbukot­t a kormány? A pénteki parlamenti ülés után — a Reuter szerint — szombat reggel Konstantin király fogadta Papandreut: estére hivatalos kihallgatást kért a válság ügyeinek meg­beszélésére, Novaszt is fo­gadta tegnap este a király. Athanassziadesz-Novasz mi­niszterelnök felkért két al­kotmányjogi szakértőt, nyil­vánítson szakvéleményt ar­ról, vajon a képviselők tö­meges távolmaradását le­het-e bizalmatlansági szava­záiként elfogadni, más szó­val: megbukott-e kormánya vagy sem. Időközben a legellentmon­­dóbb hírek terjedtek el Athénban. Némelyek tudni vélték, hogy a király felosz­latta a parlamentet. Ez — a UPI amerikai hírügynök­séget idézzük — „vagy új választások kiírását, vagy inkább a diktatúra beveze­tését” jelenti. Ezt a hírt azonban a nap folyamán a király politikai tanácsadója megcáfolta. A kormány bejelentette, hogy „tisztogatás” indult meg a KIP (központi hír­szerző hivatal) soraiban. Az AP szerint legalább 170 KIP-tisztviselő veszíti el ál­lását azok közül, akiket a Papandreu-kormány neve­zett ki. Már Londonban megegyeztek... Ami viszont a jelenlegi válság miatti felelősséget il­leti, arról — londoni tudó­sítójának tollából — érde­kes cikket közölt az Ethnosz című lap. A tudósító értesü­lései szerint Papandreu megbuktatásának kérdésé­ben Sztavrosz Kosztopulosz volt külügyminiszter (No­­vosz kormányában pedig pa­­rafak­asz utódaként a had­ügyi tárca birtokosa) és Bush amerikai külügymi­niszter egyezett meg még hónapokkal ezelőtt, a NATO londoni ülésszakán. „Pa­­pandreunak azért kellett megválnia a hatalomtól — írja a lap —, mert akadá­lyozta a ciprusi kérdésnek az Egyesült Államok és a NATO érdekeit szolgáló megoldását”. 31 A király fogadta Papandreut Ellentmondó hírek Görögország Ikin­ Az Ethnosz leleplezése 2 OÍL­/M­AGYARORSZÁG Vasárnap, 1965. augusztus 1. Partizánok támadásai Saigon közelében Hétfőtől katonai tanácskozás Honoluluban • Saigon (Reuter, AP, UPI) A nyugati hírügynökségek szombat reggeli jelentésük­ben közlik, hogy a dél-viet­nami hazafiak folytatják harci tevékenységüket, s tá­madásaikat főként Saigon közvetlen közelében hajtják végre. Kért nagyobb parti­zánkötelék a dél-vietnami fővárostól hat, illetve tíz ki­lométernyire őrtornyokat támadott meg és vesztesége­ket okozott a kormány­csapa­toknak. • Az ország északi részén, a fővárostól 575 kilométer­nyire a partizánok felrob­bantottak egy 600 méter hosszú hidat és ilymódon teljesen elvágták a Cau Lau­­hoz vezető fontos főútvona­lat. Dél-vietnami katonatisz­tek közölték, hogy legalább két hét szükséges a híd helyreállításához. A forgal­mat addig a Thu Bon fo­lyón — a híd hiányában — kompokkal próbálják lebo­nyolítani. Saigontól 100 kilométer­nyire északra amerikai va­dászbombázók intéztek tá­madást a dél-vietnami ha­zafiak egyik feltételezett központja ellen. A támadás részletei nem ismeretesek, de a légi bevetésről egy amerikai gép nem tért vis­­­sza. Szombaton reggel dél-vi­etnami repülőgépek ismét behatoltak a Vietnami De­mokratikus Köztársaság lé­giterébe és a demilitarizált övezettől 220 kilométernyire északra terrorbombázá­sok­at hajtottak végre. A tám­adás­­ban tíz gép vett részt. • A Johnson elnök által meghirdetett fokozott kato­nai intézkedések megvitatása végett magas rangú ameri­kai katonatisztek rövidesen tanácskozásra ülnek össze Honoluluban (Hawaii). West­moreland tábornok, a dél­vietnami amerikai csapatok parancsnoka szombaton el­utazott Saigonból, s Hong­kongon át Honoluluba re­pült. Hongkongban csatla­kozott hozzá Taylor, a le­mondott nagykövet is. A honolului megbeszélé­sen Sharp tengernagy, a csendes-óceáni amerikai csapatok parancsnoka fog elnökölni. Úgy hírlik, hogy a tanácskozás hétfőtől pén­tekig tart Húsz évvel Potsdam után k­örülbelül háromszáz lépésnyire van egy­mástól a potsdami királyi park két palotája. Az egyikben, a San­ssouci­­kastélyban valaha II. Fri­gyes álmodozott fegyveresei­nek hódító útjairól. A má­sik kastély a Cecilienhof, szerényebb építmény: ebben a kastélyban írták alá éppen húsz esztendeje. 1945. augusztus 2-án a hí­res potsdami egyezményt a Szovjetunió, Anglia és az USA kormányfői. Húsz esztendeje, hogy a teremben — m­ég ma is ugyanott állnak a székek, asztalok, képek, ahol húsz esztendővel ezelőtt — meg­pecsételték a híres megál­lapodást: „A német milita­­rizmust és nácizmust gyö­kerestől kiirtják és a szö­vetségesek most és a jövő­ben egymással egyetértve fogják az egyéb szükséges intézkedéseket foganatosíta­ni, hogy Németország so­ha többé ne veszélyeztesse szomszédait, vagy a világ­békét.” A Cecilienhof nagytermé­ben aláírott potsdami szer­ződést megcsúfolták és sár­ba tiporták a nyugati hatal­mak. Igaz ugyan, hogy Pots­­­dam földjén, a cecilienhofi­­ kastély körül is olyan né­­­met állam él, amely őrzi és­­ továbbfejleszti a potsdami­­ gondola­tot: a Német De­­­­mokratikus Köztársaság né­pe és kormánya hiánytala­nul megvalósította mindazt, amiért szovjet, amerikai és angol katonák milliói haltak meg a második világháború napjaiban — az NDK-ban megsemmisítenék a milita­­rizmus és a fasizmus min­den maradványát. Ám Németország másik felében éppen ellenkező irá­nyú a fejlődés. Aligha vé­letlen, hogy éppen a pots­dami szerződés huszadik év­fordulójának napjaiban je­lent meg a demokratikus Berlinben egy vaskos­ kötet, a „Braunbuch”, azaz a Né­met Szövetségi Köztársaság­ban magas állásban tevé­kenykedő háborús bűnösök csaknem teljes névjegyzéke. Az olvasó meghökken a szörnyű névjegyzéknek cí­­mén: „SS-gyilkosok A-tól (Auerswald) Z-ig (Zirpins).” Ez a megdöbbentő könyv­­szinte minden olvasójának a szívébe haragot és megdöb­benést ültet, a potsdami szerződés huszadik évfordu­lóján. Hiszen az angolok és amerikaiak, akik megígér­ték, hogy „gyökerestől ki­irtják a német militariz­must”, ma már hozzásegítet­ték az NSZK-t ahhoz, hogy a Bundeswehr több mint 400 000 katonával fenyeges­se szomszédait és a világ­békét. Hiába ígérték meg Potsdamban, hogy gyöke­restől kiirtják a nácizmust, hiszen például a bonni kor­mány egyik tagja, Hans Christian Seebohm szinte naponta uszít a legvadabb náci hangon Csehszlovákia ellen. Walter Wegener ál­lamtitkár a volt Gestapo­­tisztviselő ma az egyik re­­vansista szervezet vezetője. A nyugati szövetségesek na­gyobb dicsőségére Heinz Trettner, a guemicai gyil­kos, Rotterdam elpusztító­­ja, a firenzei szabadsághar­cosok gyilkosa ma a Bun­deswehr egyik vezetője le­het és Johann Adolf von Kielmansegg, Hitler egyik kitüntetett tisztje, ma NA­­TO-csapatok fölött parancs­nokol. A potsdami évforduló éberségre és a náci fa­sizmus, a német mi­­litarizmus minden maradvá­nya ellen szilárd harcra hív­ja a béke és az emberi ha­­jdaás híveit szerte a világ­ban. Figyelmeztető: a szer­ződéseket nem elég alá­írni, azoknak teljesítésén szüntelenül őrködni kell. G. M. Francia terv a dolgozók terhére • Párizs (MTI) Pierre Massé, a francia tervezési, korszerűsítési és ellátási kormánybizottság elnöke az újságírók előtt ismertette a francia nemzet­­gazdaság ötéves tervét. Az 1966. január 1-én élet­be lépő legfőbb irányelv a takarékosság és a produktív beruházások növelése Massé a terv ismertetésekor leszö­gezte, Franicaország nem tud helytállni az egyre erő­sebb nemzetközi verseny­ben, ha nem korszerűsíti ipa­rát. A beruházásokhoz szük­séges anyagi eszközöket el­sősorban úgy kívánja bizto­sítani a kormány, hogy csökkenti a lakosság fo­gyasztását. A francia szakszervezetek hevesen ellenzik, hogy a gaz­daság korszerűsítésének ter­heit elsősorban a dolgozók viseljék. SOY CUBA VII. Beszélgetés Lazaro Pena elvtárssal Nemcsak Kubában, hanem Latin-Amerikában mindenütt, ahol munkások élnek, ismerik és tisztelik Lazaro Pena elvtársat. Magas, széles, de kissé hajlott vállú, ezüstös hajú, kreol bőrű, magabiztos fellépésű, halk szavú ember. Szavára azonban évtizedek óta egy földrész munkásosz­tálya figyel, véleménye százezrek véleményét befolyásolja egész Latin-Amerikában. A kubai munkásmozgalom veterán harcosaként tartják számon. Ma Lazaro Pena elvtárs a legnagyobb kubai tömegszervezet, a CTCR, a Kubai Forra­dalmi Munkás Központ főtitkára , a kubai szakszervezeti központ közszeretetnek örvendő, elismert vezetője. Protokoll nélkül A legendás munkásvezér meghívását termé­szetesen megtiszteltetésként fogadtuk, s öröm­mel siettünk a találkozóra. Kubai újságírók és fotóriporterek vártak ránk irodájának előszo­bájában. Néhány perc múlva kipattant az ajtó, s arcán széles mosollyal hívott minket Lazaro Pena elvtárs. Ingujjban volt. — Vegyék le barátaim maguk is a kabátjukat, kutya meleg van és így különben is fesztele­­nebbül beszélgethetünk. Örülök, hogy megláto­gattak. — így köszöntötte küldöttségünket, s ezután minden hivatalos protokollt felborítva, közénk ült. Egy perc múlva már belemerültünk a beszélgetésbe. Udvarias formaságok nélkül kaptunk választ egy tapasztalt, széles látókörű munkásvezetőtől a mai Kuba egyik legizgalmasabb kérdésére: miért támogatja egyértelműen a kubai munkás­osztály a forradalmat a nehéz gazdasági hely­zet ellenére is? A forradalom értük született — Meggyőződésem, hogy a kubai dolgozók két okból vallják magukénak ezt a forradalmat — felelte Lazaro Pena elvtárs. — Szerintem az első ok: elsősorban a munkások tapasztalják szüntelenül, hogy ez a forradalom értük szüle­tett, értük küzd fáradhatatlanul. Igaz, Latin- Amerikában a forradalom előtt talán éppen Kubában volt a legmagasabb életszínvonal. Az újságok éppen eleget írtak akkoriban erről, ország, világ előtt dicsekedtek ezzel a nagyon is viszonylagos eredménnyel. A kapitalizmus alatt ugyanis nem kevesebb, mint háromszázezer ál­landó munkanélküli nyomorgott Kubában. A részleges munkanélküliek száma ennek sokszo­rosa volt. Falun például az ország fennállása óta most van először munkaerő­hiány. A cu­koripar, Kuba legnagyobb iparága például mind­össze csak három hónapig üzemelt évente a ka­pitalizmus idején. Ma már Kubában egész­ év­ben dolgozhatnak és kereshetnek is a cukorgyári munkások. Egyébként most Kubában mun­kalehetősége van mindenkinek, férfiaknak, asszonyoknak egyaránt. Természetesen ezzel a lehetőséggel együtt megnőtt a munkáscsaládok jövedelme. A forradalom azonban még ennél is tovább ment: felemelte az alacsony keresetű dolgozók fizetését, s ez az intézkedés újra milliókat érintett, ugrás­szerű életszínvonal emelkedést hozott az egész országban. Igaz, nálunk jelenleg a termelés nincs arányban a keresetekkel, tudjuk, hogy ez inflációs veszélyt rejt magában. A kormány a szakszervezetekkel a legteljesebb egyetértés­ben mégis ezt az utat választotta, mert eltökélt szándéka: jobb életet akar biztosítani minden kubai dolgozónak. • Nagyon magasak voltak nálunk a lakbérek, s ma a fizetése tíz százalékát fizeti csak a törvények szerint lakásáéért mindegyik kubai ál­lampolgár. Látták a hatalmas neon feliratokat a havannai tengerparton? Cuba territorio libre de analfabetismo! — Kuba földje megszabadul az analfabétizmustól! Ez is a forradalom győ­zelme. Jogos az önbizalom — A másik ok, amelyért véleményem szerint a munkásosztály egyértelműen támogatja ezt a forradalmat, meggyőződésem, hogy fontosabb, mint az első. Ez az ok pedig nem más, mint a kubai ember harcban született önérzete, év­századok után elnyert emberi méltósága. Ez a forradalom emelte a kubai munkást az ember rangjára, s higyjék el, hogy ebben az ország­ban ennél nincs féltettebb, magasabb rang. A kubai munkás őszintén elégedett, hogy hazája szabad, nincs alávetve idegen érdekeknek, nem gyarmata az USA-nak, mint a forradalom előtt volt. S ez milyen óriási változás, azt mi sem bizonyítja jobban, mint még nem is olyan ré­gen ugyanezek az emberek milliói el sem tudták képzelni: lehet az USA-tól is függetlenül élni. — A tenger túlsó partján eleinte nagyon le­becsülték forradalmunkat. A hivatalos amerikai propaganda egész egyszerűen nevetségesnek hir­dette és napokon belül csődöt jósolt. Az USA propagandája jutott nevetséges csődbe és nem Kuba. Playa Gironnál fegyveres ellenforradal­mi bandákat küldtek ellenünk és a szocializmus erői győztek. Éppen ez orvtámadás után való napon, az ország élethalálharcának napján je­lentette be Fidel Castro az egész népnek, hogy Kuba a szocializmus útjára lép és semmilyen erő nem tarthatja vissza, nem térítheti le er­ről az útról. Mindezt azért mondtam el, hogy bebizonyítsam: a kubai dolgozók látják a for­radalom erejét, s ezért jogos az önbizalmuk, hogy hazájuk szabad, s ők maradnak ezentúl is az ország urai. (Folytatása következik.)

Next