Délmagyarország, 1965. november (55. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-21 / 275. szám

Megalakult a TIT idegen nyelvi szakosztálya Az idegen nyelvek tanu­lása iránti nagy érdeklődés, valamint a megyében mű­ködő mintegy­ 300 idegen nyelvszakos tanár társadal­mi összefogása és tovább­képzése indokolttá tet­te, hogy a TIT Csongrád me­gyei szervezete keretében önálló szakosztály alakuljon, mely tegnap a TIT szegedi klubjában tartotta első ülé­sét és azon Fenyvesi Ist­ván főiskolai docenst válasz­totta elnökéül. A szakosz­tály vezetőségébe választot­ták még dr. Zánthó Róber­tet, dr. Benedek Miklóst, dr. Szarka Jánost, dr. Al­­pár Gyulát, Fábián Miklóst, Krékits Józsefet és Nagyaj­­tósi Istvánt. Fenyvesi István a szak­osztály feladatát ismertetve rámutatott, hogy az élet mindinkább előtérbe állítja az idegen nyelvek tanulását Cson­grád megyének és Szegednek országosan is fi­gyelemre méltó eredményei voltak az idegennyelvi okta­tásban mind a múltban, mind a jelenben. A nyelv­oktatás problémáinak meg­oldásában a Csongrád me­gyei nyelvtanárok országo­san is a legmozgékonyabban az élen haladnak. Ezután vázolta azokat a feladato­kat, amelyek a szakosztály előtt állanak a több száz nyelvoktató összefogása, szakmai továbbképzése, va­lamint a TIT nyelvtanfo­lyamai szervezési és tartal­mi vonatkozása tekinteté­ben. Hamarosan elkészül a Petőfi sugárút új járdája Szegeden a Petőfi Sándor sugárút gyalogjárdáit — a Napkörúttól a Vértanúk te­réig — újra aszfaltoztatja a III. kerületi tanács. A kivi­telező a Szegedi Városgaz­dálkodási Vállalat útfenn­tartó részlege. A régi járda­­burkolatot még a nyáron fel­szedték, majd ezután rakták le az új aljazatot, alakították ki a járdatükröt, s építették meg a szegélyt. Viszonylag hosszú időn át volt „mezte­len” a Petőfi Sándor sugár­útnak ez a szakasza, s a la­kók már aggódtak, hogy ta­lán elfelejtkeztek a járda aszfa­ltozásáról. A városgazdálkodási válla­lat a sugárút egyik oldalán már elvégeztette az aszfalto­zást. A másik oldalon most dolgoznak az aszfaltozók. A vállalat Dorozsmai úti főző­telepén naponta kétszer főz­nek burkolóanyagot, s a fő­zés üteme szerint burkolják a járdát a munkások nap­pal, illetve még éjszaka is. Dr. Hammer Fidél, a vá­rosgazdálkodási vállalat igazgatója arról tájékoztatott, hogy a Petőfi Sándor sugár­út gyalogjárdájának aszfal­tozásával tulajdonképpen nem maradtak el, mert a vállalásuk december 31-ig szól. Tekintve, hogy az új járda alapját elkészítették még jó időben, az aszfalto­zást nem késlelteti a beál­lott fagy sem. Előrelátható­­lag a jövő hét közepéig el­készülnek az aszfaltozók a Petőfi Sándor sugárút gya­logjárdáinak felújításával. A veszekedős titkár Nevét, szülőfalujától köl­csönözték-e ősei? — nem tudom. Annyit azonban megéreztem: Pu.«grás»ez méltó fia Szeri Antal. En­­­nyi rátermettséget, belső tü­zet, szervező- te­rem­tő nyug­talanságot, közösségsze­rete­tet ritkán láttam alföldi pa­rasztfiúban. KISZ-titkárnak teremtetett. A pusztaszeri fiatalok közösségi, szerveze­ti életének, tanulásának és szórakozásának örökmozgó szószólója. Kis motorján hol itt, hol ott tűnik fel. Érvel­és veszekszik a tsz-elnökök­­kel, a szövetkezeti gazdák­kal, ha az ifjúsági munka ügye megkívánja. Mert­ ve­szekedni gyakran kell! m — Lassan kikiáltanak a falu csavargójává. A társa­dalmi munkának nem sok becsülete van a falusi gaz­dasági vezetők szemében. Két traktorista KISZ-titká­­runk van a tsz-ekben, gyak­ran makacs viták árán en­gedik el egy-egy előadásra, közösségi munkára — jegyzi meg. — S mindez nem kedvet­­leníti el? — Nem. Ha valami nem megy úgy, megmérgelődöm, és csakazértis sikerre vi­szem. — Makacs a munká­ban, kitartó az elhatározá­sában. Bevallom: álmosságra, kö­zöm+bösségre számítottam a pusztaszeri ifjúság szerveze­ti életében. Hiszen nincs KISZ-szobájuk. A művelő­dési otthon egyik helyisé­gét — mely délelőtt szükség­­tanterem szerepét tölti be — „kiáltották ki” ifjúsági klubbá. Délutánonként szol­gálatba lép a zeneszekrény (lemezjátszó, magnó), asztali futball, este pedig a televí­zió. — Itt gyűlünk össze csü­törtökön és vasárnap. 30—35 fiatal összeverődik. Szóra­kozunk. L. Nos, ez hivogatónak jó. De ezen túl van-e valami? Örömmel tapasztaltam, hogy Pusztaszeren valóban él a KISZ. Sőt, a fiatalok észre­­vétetik magukat munkában, szórakozásban egyaránt. Ok­tóberben szüreti felvonulást rendeztek a faluban, majd 35-en utaztak Szegedre szín­házi előadásra. Ők gondoz­ták a községi parkot, 3000 facsemetét ültettek a tsz­­major és a sportpálya körül. Egy magára maradt öreg­asszonyt fel-felkeresnek és elvégzik házánál a férfi­­munkát. Szerveztek olyan társadalmi munkát is, ami „vihart” vetett, de „ter­mést” aratott.­­ A nyáron a szőlőkapá­­lás lassan indult. A Petőfi Tsz ifjai önkéntesen hozzá­kezdtek. A tagok egy része zúgolódott aztán ők is si­etve munkához láttak, ne­hogy terület nélkül marad­janak... Ugyanígy történt a gabona hord­ással. Többen bunkósbottal fenyegettek a tábla végén, amiért ingyen gyűjtöttük össze a ké­­éket. Majd nekik is hordaniok kellett, ha munkaegységet akartak — magyarázza ne­vetve. ■ Persze, sokan lebecsülik ezt: olyan nagy dolog nyolc hold szőlőt megkapálni, 12 holdról a gabonát összehor­dani? Csak a gazdasági hasznát látják. Pedig többet ér tettük nevelő, példamu­tató ereje. Téved, aki azt gondolja: pusztán az öntudatra, lel­kesedésre apelláltak. Nem. A társadalmi munkában di­cséretes fiatalokat méltóan jutalmazták. Íme: 1961-ben 3 napos kirándulás Észak-Magyarország tájain. 1962- ben 18 parasztifjú 2 hétig nyaralt a Balaton mellett. 1964-ben 16 fő számára tu­ristautat­ szerveztek Cseh­­szlovákiába. Idén pedig 33- an üdültek Fonyódon. Tehát érdemes volt tavaly együtt dolgozni a fiatalok 2 hol­das paprikaföldjén, idén pe­dig a 2 hold kukoricában. A szórakozás és nevelés jó lehetőségeit kínálja a ze­neszekrény és a televízió. Érdekes műsorokat rögzít­hetnének magnószalagra: egy-egy televízió előadás­sorozat számára rendszeres hallgatókat szervezni, lemez­hallgató délutánokat rendez­ni. Csupán egy-egy szakértő kéz kellene. „Kéz” ugyan még akadna — inkább a „szívvel” van baj. — A pedagógusok segíte­nek? — Nemigen jönnek kö­zénk ... Elfoglalt emberek. A fiatal tanítónők talán bá­tortalanok. — Vagy inkább közömbö­sek. — Hát... így nagyon erős. Pedig ez az igazság — hagyja helyben Szeri Antal. Akad ugyan egy „fehér hol­ló” Bárdos Marika szemé­lyében. Kedves tanítónő, 3 éve él Pusztaszeren, részt vállalt az ifjúság szervezeti életében. Fiatal szobatársát, Masa Irén tanárnőt is ma­gával hozta. Jenei Katalin és Balogh Magda azonban sohasem kopogott be a KISZ-szerve­­zetbe. Otthon rádióznak, kötnek, vagy órára készül­nek. — Nem ismerjük a fiata­lokat. Meg velünk egyko­rúak s talán nem is hall­gatnának ránk — mosolyog­nak zavartan. — Ha itthon ülnek, soha nem ismerik meg. Valahol el kell kezdeni — jegyzem meg. Fiatalságuk és peda­gógus-voltuk kétszeresen kö­telezi a 60 KISZ-ista, a fa­lusi ifjúság művelődésének, szórakozásának segítésére. Vonatkozik ez a szárnyék­­naimi tanyai iskola fiatal pedagógusaira, a Szabó há­zaspárra is, akik nagyon ritkán „érnek rá" tanyai KISZ-istákkal törődni, ötle­tet, fantáziát, szakszerűséget kiktől várhatnak a falusi fiatalok, ha nem a pedagó­gusoktól? Balogh Ödön Arany, briliáns, ezüst felvásárlás Szeged, Kárász utca 13. sz alatti ÓRA­. ÉKSZERBOLTBAN ! november 22-től 27-ig fővárosi szakértő közreműködésével! Bp. 650 habkobót a divat ARA: 960-1000 Ft-ig! 5653/MH Leleplezett gépkocsiüzérek Barna Péter — volt buda­pesti divatáru nagykereske­dő fia — 1949-ben disszidált, majd az idén áprilisban ha­zalátogatott Ausztriáb­ó. Visszautazása előtt megis­merkedett Pohony Nándor büntetett előéletű budapesti autójavító kiaiparosva, aki felajánlotta, hogy hajlandó Nyugatról becsempészett Opel gépkocsikat korláton men­­nyis­égben értékesítésre át­venni. Barna, miután vissza­utazott Ausztriába, főleg svájci rendszámént­ „sze­rencsésen” át is küldött a határon autókat. Az értéke­sítéseknél fiktív ajándékozó leveleket használtak fel az eladók. Barna mintegy 770 ezer forintot vett fel a gazdára talált gépkocsikért. Ebből csaknem 100 ezer forint ha­szonhoz jutott. A nagysza­­­bású üzérkedést a rendőrség leleplezte. Előzetes letartóz­tatásba helyezték Barna Pé­tert, Puhony Nándort, s az eladásban közvetítő, pl. vá­sárló Pankucsi Ernő miskolci anyagbeszerzőt, Gombás Márton, Messz­nger Gábor és Pulai István budapesti kis­iparosokat. Hat gépkocsit le­foglaltak, hetet zár­tlá vet­tek, s javasolták a gépkocsik elkobzását. Budapest és Szeged, után: Győr is hasznosítja a hévizet Ezerkilencszázhatvan óta rohamosan épül a Dunántúl egyik legnagyobb , legszebb városa: Győr. Nemcsak ipari létesítmények nőnek ki egy­más után a földből, hanem modern, korszerű fürdőtele­pet is létesítenek a négy fo­lyó találkozásánál. Budapest és Szeged után a harmadik város Győr, ahol kísérletesnek a geotermikus energia felhasználásával, komplex alkalmazásával. Az Országos Közegészségügyi Intézet szakvéleménye indí­totta el ezt a fejlődési folya­matot. Az első 2 ezer méter mélységű termálkút vizéről ugyanis megállapították, hogy alkáli-hidrogénkarbo­­nátos és kloridos hévíz, mely jodion tartalmánál fogva a jódos gyógyvizek csoportjába sorolható. A víz kovasavtar­­talma is jelentékeny, tehát hasznos, gyógyvíz. Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság és az Or­szágos Vízügyi Főigazgatóéig az első kút­ után ú­jabb 2 ezer méter mélységű ter­málkutat fúratott. Az új kút üzembe helye­zéséhez és a termálvíz hasz­nosításához a MÉLYÉPTERV már elkészítette a tanul­mánytervet is. Tovább akar­­ják bővíteni a fürdőtelepet, melynek jelenlegi vízfelülete már 3324 négyzetméter,­­ 4320 köbméter hévízben für­­dőzhetnek a látogatók. A Magyar Fúvósötös hangversenye Szegeden A Vili. Budapesti Nem­zetközi Zenei Verseny fú­vósötös részlegének első he­lyezettje, a Magyar Fúvós­ötös szerepelt péntek este a Tisza Szálló koncerttermé­ben kirobbanó sikerrel. Az együttes tagjai külön­­külön is kitűnő művészek: fölényesen kezelik hangsze­rüket és nagyszerű ízléssel muzsikálnak. Lajos Attila (fuvola) finom színei, Pong­­rácz Péter (oboa) hangszert meghazudtoló nagy dinami­kai skálája. Kovács Béla (klarinét) meleg, hajlékony hangja. Fülemile Tibor (fa­gott) bravúros staccatói és Tarjáni Ferenc (kürt) hi­hetetlenül biztos, gikszer­­mentes játéka tökéletes alapot teremtenek az együt­tes munkához. Közismert, hogy a fúvós­ötös-irodalom igen szegé­nyes. Ez a péntek esti kon­cert műsorán is érezhető volt: hat mű közül mind­össze három volt eredeti al­kotás, a többi átirat. S az átiratok közül is csak Far­kas Ferenc Régi magyar táncok című darabja az, amelyik telitalálat. Kesz­tl­er Lőrinc és Maros Rudolf át­iratai is jól sikerültek, csak nem éreztük, hogy Haydn, illetve Chr. Bach muzsiká­ját törvényszerűen ennek az öt hangszernek kell tolmá­csolnia. Dávid Színházi sáiit-je elég keveset mondó, Az­áros Mu­sica leggiera-ja szellemes. A koncert befejező, egyben legértékesebb m­űsorszáma Hindemith Egy kis kamara­zene című kompozíciója volt. Vántus István Szabó Miklós tárlata A Képcsarnok szegedi üz­letének rendezvényei közül a helyi művészek egyéni be­mutatkozói váltanak ki leg­nagyobb érdeklődést. Ezek­nek a negyedévenkénti ka­­marakiállításoknak sikerei is jól tükrözik azt az egyre növekvő figyelmet, amely vá­rosunk közönsége részéről, itt élő festőink munkás­sága iránt megnyilvánul. Az őszi évad tárlatainak kere­tében Szabó Miklós, ismert szegedi akvarellista újabb tájképeit láthatják. Aki szereti a természet naturális szépségeit és nem igényli a látvány szubjek­tív átkölté­sét, az maradékta­lanul képes élvezni a kiállí­tás reális szemléletű alkotá­sait. Szabó fontosabbnak tartja a józan valóságlátás szerinti komplikálatlan áb­rázolást, mint a fantázia szövevényes álomvilágának asszociatív elemekkel törté­nő felidézését. A mesterség­beli határozottságot, a ha­gyományos eszközökkel való képépítés biztonságát ugyan­csak többre becsüli, mint a klasszikus művészet érték­­normáit elvető, avantgard­ szellemű formakísérletezé­seket. Ennek kapcsán han­gulatrögzítő művei inkább megnyugtatóan gyönyörköd­tetnek, semmint v­alamiféle izgalmat okozó érzelmi-gon­dolati áramütést keltenének bennünk. Szabó Miklós világos ko­­loritú természetportréi táj­­egységileg bár igen változa­tosak, mivel a szelíd ívű Ti­sza-parttól kezdve, a roman­tikus hatású tattól tenger­szemig, gyorsan futó ecset­jével sok tájrészletet meg­örökített, mégis ezeknek nem a földrajzi kánonjnuk a döntő, hanem éppen úgy, mint egy-egy csöndes udvar­belsőjének vagy felülről né­zett geometrikus háztetőso­­rának — elsődlegesen a min­dent betöltő fény és árnyék a rés­téb­en kezelt variáció­­gazdagsága ad nyomatékos hangsúlyt. Temperáinak ás akvarelljeinek ezüstös tónu­sokká nemesedő, választékos szinkultúrája leginkább a szabadtéri játékok környe­zetét elénk táró lapjain konstatálhatók. Zöld lombú vegetációkat és napsugaras kikötőket derűs fri­s­ss­ég­gel megjelenítő képek, a mostani borús­ eaée napok­ban, kedélyemél­­ értékük­ben meghatványozódnak. Sz. Z. Kik legyenek rövid történetem hősei? Talán az, aki most is ott áll a stráfko­­csi bakján, s magá­ból kikelve ütlegeli lovait? Vagy a lovak? Ezek inkább a szen­vedő hősök. Talán egy nemlé­tező harmadik, ki a többet ésszel, mint erőszakkal elv alap­ján megmagyaráz­hatná a vezetőnek, hogy a feljáró köze­pén álljon meg, s pi­hentesse állatait, a­helyett, hogy habos­ra verné szegény, jobbra-balra toporgó hámosok testét... Így megy ez már kezdettől fogva. Vagy tizenöt éve hallga­tom a múzeum alag­sorából, délelőttön­kint, úgy 10 óra táj­ban, hogyan csattog az ostor, röpködnek a káromkodások, ha megjelenik a város felől egy-egy két lo­vas kocsi, szénnel vagy fával megra­kodva. A lovacskák már szokva vannak eh­hez, ha városnéző vendégeink nem is. Kesej, meg a Sárga, jól táplált igáslovak, nem afféle kisterme­tű tanyasi macskalo­vak, mintha tisztá­ban lennének azzal, ami ezután követke­zik. Pontosan a hi­­teljáró közepén meg­állnak. Pihennek. Fújtatnak. S mi történik most. A kocsivezető nevükön szókongatja tán állatait- Csalo­gatja csemegével Ma­csi paripáit? Nem. Talán segítséget re­mél a járókelőktől? Azok közönyösen ha­ladnak el, legföljebb, ha meg is állanak, csupán azért, hogy hallgassák védett vá­rosképünk kisérőzön­­géjét. Miből áll ez? Eleinte szikrázó pat­kócsattogással vegyes ostorsuhogás, meg­erősödő tempóban, éktelen ordítozással. A végén ütemes, ar­­tikulátlan, hörgéssze­rű hangok törnek elő az elfakult arcú ve­zetőből, ami hasonló ahhoz, amilyeneket az ember a főváros­ban, a ragadozó macskák ketrece előtt hallhat: — Áoúú!..! Áoúú!... Áoúúú ...! Nehéz ezt leírni is, hiszen nem is embe­ri hangok! Cs. Gy. Csalogatja csemegével,. Közdj­ük vendégeinkkel, hogy november 1S-én, hét­­főn este az őszi vendéglá­tó hét keretében az Alföldi ETTEBEHBEJi (Seeehenspl tér ».) magyaros ételekből imiHmimfilítimumtmnmiiHimni vacsorát rendezünk Szegedi gulyas — koltat­vári tSltfttt ksposzt* — brassói aprópecsenye — hájas kifli. Csongrád me­gyei Vendéglátó Vállalat. a. ura Sasára*», 13*. novmber 7^fitL’MAQYAMfttíiAQ 5

Next