Délmagyarország, 1967. szeptember (57. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-07 / 211. szám
Magyar könyvek külföldön Újabb magyar könyvek külföldi megjelenései öregbítik íráskultúránk hírét a világban. Köpeczi Béla A Rákóczi szabadságharc és Franciaország című műve a hágai Martinus Nijhoff kiadó gondozásában, a Magyarország története — Unger—Szabolcs szerkesztésében — pedig Bulgáriában lát napvilágot. Lukács—Tarján Vidám matematika és Matematikai játékok című munkája angol nyelvű változatban jelenik meg Londonban a Souvenir Pressnél. Francia kiadás előtt áll — a párizsi Office Central De Librairies-nél — a Matematikai logika kezdőknek, dr. Varga Tamás könyve. Ugyancsak akadt külföldi kiadója a magyar sinológia köréből két tanulmánykötetnek, egy szerzőtől, Tőkei Ferenc tollából. Az egyik A kínai elégia születése, a másik Az ázsiai termelési mód kérdései. Ezer kisfilm, műszerek, lemezek Katalógus a szemléltető eszközökről Szezonkezdési pontossággal jelent meg a megyei Népművelési Tanácsadó Szemléltessünk többet című kiadványa. Az eddig évenként, kis füzetben megjelenő tájékoztatási anyag most összefoglalva, egy vaskosabb könyvecskében jut el az érdeklődőkhöz, s a Népművelési Tanácsadó gondozásában lévő Megyei Film és szemléltető eszközök tára katalógusát tartalmazza. Tematikai, betűrendi, tartalmi ismertetéssel mutatja be a több mint ezer kisfilmet, 320 diafilmet, a hanglemeztár jegyzékét, a különböző szemléltető gépeket, tablókat — a beszerzés gyakorlati útmutatójával s a kölcsönzési díjakkal. A szemléltető eszközök gazdag választékában szerepelnek például különböző diavetítők, kérhető csillagászati távcső, csillagtérkép, emberi agy-modell, keskenyfilm vetítő, lemezjátszó, magnetofon, planetárium, mikroszkóp stb. Kölcsönözhetők kották hanglemezekkel; kaphatók szemléltető táblák a legkülönbözőbb mezőgazdasági előadásokhoz. A filmtárból kölcsönözhetők diafilmek is, melyek sokoldalú tájékoztatásra, ismeretterjesztésre alkalmasak. Szerepelnek a tematikában történelmi, politikai dokumentumfilmek, mezőgazdasági filmek, természettudományi, egészségügyi, földrajzi ismereteket nyújtó és irodalmiművészettörténeti diafilmek is. A kisfilmek tematikája talán még ennél is sokrétűbb, kiegészítve sok közérdekű és szórakoztató filmtekerccsel is. A népművelési posztokon tevékenykedő aktivistáknak, szakszervezeti, tanácsi, vállalati vezetőknek, a TIT-nek, a művelődési otthonoknak, sőt iskoláknak is hasznos tudnivalót, a szó szoros értelmében szemléltető segítséget ad ez a könyvecske. Háromszor eladta főbérleti lakását Egy szélhámos és áldozatai Hónapok óta böngészte az újságok apróhirdetéseit, az utcai hirdetőtáblák albérletet ajánló céduláit a legtöbbször hiába. Ha akadt is néha olyan hirdetés, amiből remélt valamit, a megadott címen, a tárgyalás során, mikor elmondta, hogy 2 éves kislánya van, s a felesége a második gyereket várja, — újra meg újra megfeneklett minden próbálkozás. Pedig a jelenlegi albérleti szobában sem tűnik már soká, hiszen másfél éve felmondtak nekik. Ebből rengeteg baj, vita, izgalom származott, s mióta megtudta, hogy az igényelt szövetkezeti lakásra sem számíthat az idén, persze, hogy kapva kapott a kecsegtető ajánlaton. Albérletet keres fiatalember?“ B. Istvánt, a Bajcsy-Zsilinszky utcai hirdetőtábla előtt szólította meg Németh Józsefné: — Albérletet keres, fiatalember? — Igen, azt szeretnék. Csak nehéz, tetszik tudni, családos vagyok. — Az olyannak nem adnak. De én talán segíthetnék. — Hogyan? Tényleg? Nagyon megköszönném. — Nekünk van egy lakásunk, amiből most elköltözünk, évekig távol leszünk. Az uram traktoros és téeszbe megy Apátfalvára. — Hiszen ez nagyon jól jönne nekem. — Tudja, ott veszünk tanyát, amit holnap le kellene előlegezni, a vételárat is sürgősen elő kellene teremteni. Azért szólítottam meg magát, mert gondoltam, öt évre is kivenné a lakást. Ha ki tudná fizetni egy összegben, már át is adnánk. eladás, illetve csere miatt, jó lesz, ha B. István érdeklődik a lakáshivatalban. Ott tudta meg, hogy becsapták. Egy előző és egy utólagos üzlet Németh Józsefnek és családjának tavaly december 8- án utalták ki a Lenin körúti lakást. Hamarosan eladta Pápai Sándor, Kunágota, Bocskai utca 65. szám alatti lakosnak, annak falusi házáért. Pápai beköltözött Szegedre, aztán a hatóság kilakoltatta, mert a megállapodást szabálytalannak, őt pedig önkényes beköltözőnek minősítették. Némethék július végén ismét birtokba vették a lakást, időközben Kunágotán — ahol addig laktak? — a markukba hullott házat alaposan megbontogatták. S most szeptember 4-én B. István 24 ezer forintjával elszelelt a család valahová, senki nem tudja pontos címüket. Talán Apátfalván lehetnek, mert két nap múlva, szeptember 6-án egy odavalósi ember szintén jelentkezett a lakáshivatalban, hogy tőle még hatezer forintot gombolt le Németh B. Istvánnak már átadott lakásért. Nyilván a lakásszélhámos további üzérkedéseinek elejét veszik a bűnüldöző szervek, s talán a károsultak is visszakaphatják pénzüket. De ha már a nyakára hágtak Némethék B. István és felesége pénzének, ki téríti meg a két alacsonykeresetű ember öt év óta kuporgatott, havi 700 forintos albérleti díj mellett apránként félretett vagyonkáját? Felmerül a kérdés, hogy az ügyletet lebonyolító ügyvéd helyesen járt-e el, amikor a törvényszerűségről nyugtatta meg a járatlan B. Istvánt? A lakáshivatal vezetői szerint tudnia kellett volna, hogy egész lakást albérletbe kiadni jogszabályellenes. A szerződés mégis elkészült. S mivel Németh József öt évre lemondott a Lenin körút 22. szám alatti egy szoba konyhás lakásról azáltal, hogy ennyi időre bérbe adta azt, nem lenne-e ésszerű és ugyanakkor emberséges ezt a főbérleti viszonyt megszüntetni s a lakást B. Istvánéknak véglegesen kiutalni? Természetesen nem a Némethéknek átadott 24 ezer forint fejében. K. J, A szerződés és 24 ezer forint Elmentek a Lenin körút 22. számú házba, ahol a Némethék lakása van, pincelakás ugyan, de egészséges, lakható. A hónapok óta kudarcos keresőnek megtetszett, ügyvédhez mentek, hogy egyezséget kössenek. Az ügyvéd megnyugtatta, hogy az ügylet szabályos törvényszerű A szerződés elkészítése után B. István kifizette Németh Józsefnek öt évi albérleti díj fejében a 24 ezer forintot. Az ügyvéd jelenlétében. Aztán bejelentőlapot vett, kitöltötte és vitte a házfelügyelőnek, hogy írja alá. Az világosíotta fel, hogy Némethékkel már volt probléma lakás Főtantárgy - a szorgalom Középiskolások őszi műszakja a konzervgyárban Hétfő óta nyüzsgőbb, hangosabb, mozgalmasabb kép fogadja a látogatót a Szegedi Konzervgyárban. A szezonmunka új segítőkre talált: diákok szállták meg a termelés legkülönfélébb posztjait. Radnótisták vagyunk — mondják bemutatkozáskor. ötszáznyolcvan diák segédmunkás ereje — nagy segítség ez a létszámhánnyal küzdő konzerviparnak. Szegeden hagyomány már így ősz elején, tavaly is eljöttek a középiskolások. Idén a Radnóti gimnázium nyitotta a sort, őket követik majd a Ságvári gimnázium, a közgazdasági technikum, az élelmiszeripari szakközépiskola, a Tiszaparti gimnázium és a Tömörkény gimnázium diákjai. Mostantól októberig tehát megfiatalodik a gyári közösség. A gyár egész területén paradicsombefőzésre emlékeztető illat most kerül terítékre az idei bő termés. Ennek feldolgozásában segédkeznek a gyümölcskonyhán az első d osztályos fiúk. Némelyiküknek már bajuszkája is van, mint Kunsági Elemérnek, s ezen a bajuszon gyöngyös verejtékcsöppek csillognak. — Hogy megy a munka? — Elég jól. — Nehéz-e? — Ki lehet bírni. Ilyen fiatalosan „hetykék” a válaszok. Pedig mindannyiukat — például Krecsmár Józsefet, Tan Istvánt és Zombori Jánost is — jócskán megizzasztja a dolog. Hozzák a paradicsommal teli ládákat, öntik a mosóba, aztán nagy merítővel a szalagra „kanalazzák”. De hát nem első találkozásuk ez a fizikai munkával; győzik erővel, néha meg is kell állniuk, hogy kivárják az elfogyás ütemét. A hosszú szalag viszi, viszi a konzervnak valót: fehér köpenyes radnótista lányok sorakoznak mellette, szemük-kezük vigyázza, hogy rossz ne kerülhessen tovább. Szekeres Anna, a konzervgyár dolgozója figyeli, rendben megy-e minden. Ő itt az irányító, de a mellette álló Gulyás Ilonka — ő a második b.-be jár — is otthonosan érzi itt magát. Könnyű neki, ő a nyáron is „konzervgyári diák" volt már, ötszáz forintot keresett akkor, s szép élményeket vásárolt ezért a summáért, külföldi utazásra költötte el. Mindenütt gimnazistákat látni a gyár területén. Szomora Tamás éppen a szilvával teli jókora üvegeket rakja glédába, s indul tovább kis kocsijával Tóth Ferenc társaságában. Az ezervagonos raktárban, ahol szinte nyomasztó a konzervek óriási tömege — mintha minden őszibarack, szilva, borsó meg paradicsom itt adott volna egymásnak találkozót — az első a. osztályos lányok két brigádja szorgoskodik. Gerlach Katalin és Wéber Julianna mutatós címkéket ragasztanak a konzervdobozokra, aztán rendre becsomagolják őket. Fürge kézzel, ügyesen csinálják az ő brigádjuknak, mesélik 2040 doboz volt a tegnapi teljesítménye. Tanúk rá a gyárak, üzemek, intézmények, hogy a diákfiatalok hasznos munkával járulnak hozzá nyaranta a termelés növeléséhez. Ez az őszi „bedolgozás” is bizonyította már, hogy sokat ér ebben a nemcsak helyileg fontos iparágban. Az idei munka értékét még nem lehet felbecsülni, de segítségével bizonyára sikerül a feldolgozás ütemét gyorsítani. Ami pedig a fiatalokat illeti, nekik is hasznukra válik ez a tíznapos „kirándulás” a fizikai munkából, és nemcsak erkölcsileg, hiszen szorgalmukkal az egyéni és az osztályzsebpénzt gyarapítják. S. M. f Somogyiné (elv.» Ez a tantárgy alighanem tt Ies lesz. — „Ügyesek, szorgalmasak" — mondják a konzervraktárban a Szekeres Júlia, Balogh Judit, Dobó Mária, Szántó Edit, Gerlach Katalin és Weber Júlia alkotta I, a-s lány brigádról Vitából nem lesz üzemkémény A Szegedi Szerszámkovács Ktsz termelése kinőtt a jelenlegi elavult műhelyekből, a ktsz ezért új központi épület építését kezdte meg a a Bajai út mellett. Még a tavalyi elképzelések szerint 1968 elején kívánták megkezdeni a munkát a korszerű, 11 milliós beruházással készülő üzemben. Sajnos mindez csak elképzelésnek látszik, az épületekről gyakrabban vitatkoztak, mint talán dolgoztak. Az üzemház tervezését a szegedi Tervező Szövetkezetre, a kivitelezést a Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalatra bízták. Már a kezdet sem ment simán. A tervező adminisztratív hibából nagyobb díjat számított a tervekért, ebből indultak az első viták. Az „eredmény”: 10 ezer forinttal mérsékelték a tervezési díjat. Az építkezés sem haladt megfelelően, a villanyszerelési anyagokat később rendelték meg a kitűzött határidőnél, késtek ezzel a munkával is. Az eredeti tervek megvalósítására nem vállalkozott az építőipari vállalat, döntőbizottsági eljárások sora következett. Kiderült, hogy a Tervező Szövetkezet a kéménytervezésnél nem végezte el a fokozott és előírt talajfeltárást, nem tartotta be a méretezési szabványok előírásait, valamint a gazdasági követelményeket. Az Építőipari Főigazgatóság termelési főosztálya augusztus 7-én négy pontba foglalt határozatával új tervdokumentáció készítésére kötelezte a szövetkezetet. Az ügy jelenleg is tovább bonyolódik: az építési határidőn vitatkozik a Csongrád megyei Állami Építőipari Vállat és a Szerszámkovács Ktsz. Az építők késve kapták meg a technológiai terveket, az egyik fontos berendezés tervdokumentációja például csak augusztus 18- án érkezett meg. A Központi Döntőbizottság valószínűleg helyszíni szemle után hamarosan pontot tesz az újabb vita végére. Persze a sor még nem teljes, a ktsz vezetői nemrég arról tájékoztattak, hogy megindult a kötbérharc a tervező, a beruházó és az építő között. Jártam az építkezésen. Ahogy mondani szokták, a munkák oroszlánrészét már elvégezték. Tető alatt van az épület, a kovácsműhely zsaluzásán e sorok írásakor dolgoztak. Sőt, az inkriminált kémény alapja is megvan már. Nem kell hozzá nagy szakértelem, hogy észrevegyük , kis jóindulattal határidőre is elkészülhetne az üzemház, amihez, egyébként nagyon fontos érdeke fűződik a szerszámkovácsoknak. Pontosan: 1968 januárjától év végéig 34 millió forint értékű termelésre készülnek, ebből 7,2 millió forintos exportmunkájuk van! Elég érv ahhoz, hogy eldöntsük: érdemesebb volna végre mellőzni a vitákat, a pörlekedéseket. Készüljön el inkább határidőre az üzemház — éppenséggel ezután is lebonyolíthatnák „megbeszéléseiket” az ügyben szereplő szervek. Matkó István Lezárultak az egyetemi fellebbezések A Művelődésügyi Minisztériumba beküldött egyetemi fellebbezések és felülvizsgálati kérelmek elbírálását augusztus utolsó napjaiban befejezték. Mint ismeretes, fellebbezést azok a felvételi vizsgán megfelelt pályázók nyújthattak be, akiket az adott karon, szakon helyhiány miatt nem vettek fel. A tudományegyetemek és a műszaki egyetemek nappali tagozatán elutasítottak közül összesen 865-en fellebbeztek, az esti levelező tagozatokon további 300-an adták be ilyen irányú kérelmüket. A minisztériumi bizottság a fellebbezések elbírálásánál figyelembe vette a pályázó által elért pontszámot, családi, szociális körülményeit, továbbá, hogy dolgozott-e már, illetve volt-e katona. Egyes esetekben a bizottság más karra, szakra is átirányította a fellebbezőket, illetőleg felsőfokú technikumi felvételre javasolta. A bizottság 446 pályázót felvett, illetve előfelvételt biztosított a nappali tagozaton számukra. A fellebbezés során felvettek közül mindazok, akik katonai szolgálatra alkalmasak, csak annak letöltése után, a jövő év szeptemberében kezdhetik meg egyetemi tanulmányaikat. Az érdekeltek a minisztériumi döntésről néhány napon belül értesítést kapnak. (MTI) Október: múzeumi hónap Szerda délután a Szépművészeti Múzeumban sajtóértekezletet tartott a Múzeumi Ismeretterjesztő Központ. A kiállítások őszi programját, az októberi múzeumi hónap eseményeit, ismertette Veró Gábor, a Művelődésügyi Minisztérium osztályvezetője. Az események középpontjában az a nagyszabású jubileumi kiállítás kerül, amelyet a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum rendez a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára a Műcsarnokban. Értékes dokumentációs anyagok bőséges válogatásával mutatják be mindazt a változást, amely a forradalommal és utána bekövetkezett. A közönség elé tárják a Szovjetunió életének kiemelkedő eseményeit, eredményeit a gazdasági építésben, a tudományban, a kultúrában. Gyűjtik a madárhangakat A Velencei-tói mentén az ornitológusok évek óta gyűjtik a madárhangokat. Némely esetben heteket töltenek el egy-egy madártanya közelében, hogy megörökítsék a kiszemelt madarak „beszélgetéseit” vész- és hívójeleit. Az ornitológusok jelenleg a költöző madarak vándorlás előtti hangját veszik szalagra. Csütörtök, 1967. szeptember 7. DÉL’MAGYARORSZÁG **