Délmagyarország, 1967. szeptember (57. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-10 / 214. szám

Az ízléses lakás egyik legfontosabb feltétele az egy­­szer­űség. Manapság sokfajta sima, modern vonalú bútort lehet kapni, amelyek a kis lakásokban is ügyesen elhe­lyezhetők úgy, hogy tágas, levegős maradjon a szoba. Ügyelni kell a válogatásra és az elrendezésre. Nem árt, ha egy szobának két része különböző jellegű és hangulatú, de csak akkor, ha egészében harmonikus benyomást kelt. Ké­pünk nappali szobájában is a dohányzóasztalkával és ké­nyelmes fotellel meghittebb az egyik sarok. A szép vona­lú lámpa sosem felesleges, s ha ügyesen elhelyezünk né­hány növényt is, bizonyára otthonosan érzi magát az egész család — és a vendégek is. A miniszoknyáról Párizsban megint rájöttek arra, hogy mindent lehet, csak alkalom kell hozzá. Legalábbis, ami a női diva­tot illeti. Alig szoktuk meg, hogy a divathölgy akkor igazi, ha szoknyája jóval térd fölött végződik, s máris itt a leg­újabb meglepetés: a maxi­szoknya. Ennek a hosszát népi a térdtől, hanem a földtől, esetleg a bokától kell mérni. A mini divatot kedvelők tábora a legkülön­félébb érveket hozta fel a rövidség mellett a mi­ni „hőskorában”. Az utóbbi időben erre már nem is­­ volt szüksége, de miután jelent­kezett a rivális, valószínűleg ismét előkerülnek az érvek. Természetesen a maxi-szok­nyának is vannak előnyei, s hamarosan védői is lesz­nek. Komolyabbra fordítva a szót a télen, nagy hideg­ben egészen praktikus vise­let lehet. Egyelőre a mini derekasan tartja magát. Nem csoda, hiszen a férjek közül eddig is sokan támo­gatták, most pedig, hogy az 1920-as évek divatja újból visszatért és egy szoknyához több méter anyag szükségel­tetik, valószínűleg minden férj a mini pártjára áll majd. Azt, hogy melyik szoknya javára dől el végülis a ve­télkedés, még nem tudni. De hordjanak a nők addig is nyugodtan olyan szoknyát, amilyen leginkább megfelel ízlésüknek s alakjukhoz, korukhoz és az alkalomhoz leginkább illik. — Nekem az a véleményem, hogy a miniszoknya nagyon merész’ divat... —­­is itt jött a miniszoknya! — Még mindig azt mondod, hogy olyan bájos a miniszoknya? Otthonos szobasarok Szülői ház iskola AZ ESET, melyről alábbi­akban beszélek, aktuális problémát vet fel egész éven át, de időszerűsége talán mégis így tanévkezdés kü­szöbén a legnagyobb. A szü­lői ház és az iskola közötti kölcsönös bizalomról van szó. A szülői ház és az is­kola egyaránt határozott cé­lokat tűz ki a tanulók ta­nulmányi, erkölcsi , világ­nézeti és magatartásbeli fej­lődésének elősegítésére. Min­den szülő elvárja, hogy az új tanévben gyermeke to­vábbfejlődjék tudásban, ma­gatartásban egyaránt. Ugyan­ezt várja a tanulóktól az is­kola is. Természetesen a szü­lői ház és az iskola kölcsö­nös törekvéseinek eredmé­nye akkor lesz jó, ha a kert­tőjük közötti összhang har­monikus; segítik egymást, hisznek egymás szándékai­nak, törekvéseinek őszinte­ségében és abban, hogy mindketten a tanulók fejlő­dését akarják elősegíteni. Ennek a bizalomnak vannak állomásai, amelyek próbái a jó kapcsolatoknak. Ilyen pró­batételt jelent pl. az, ami­kor a tanuló az iskolai sza­bályok, vagy a rendtartás követelményeinek meg nem tartásáért osztályfőnöki in­tést kap. Az iskola és a csa­ládi ház jó kapcsolatát ilyen esetben az mutatja, ha a szülők felkeresik az iskolát, megbeszélik a tennivalókat, kicserélik nézeteiket és köl­csönösen lépéseket tesznek a hasonló eset megismétlődése ellen, és semmi esetre sem, hogy szidják a tanárokat és az iskolát. A tanulók fegyelmezésére a szülői ház és az iskola ré­széről is szükség van. Azt mondanom sem kell, hogy a fegyelmi szankciókkal az is­kola egyetlen tanulója jö­vőjét sem kívánja elrontani, csupán felhasználja a ta­nuló helyes irányba terelé­sére, ha úgy tetszik, észre­­térítésére. Az esetek több­ségében a fegyelmi szank­ció haszonnal is jár, mert következménye a fegyelme­zett magatartás lesz. Sajnos, egyes szülőktől a jogos is­kolai szankciókkal szemben is kifogásokat hallunk. Gyer­mekük egyszeri komolyabb fegyelemsértését és fegyelmi büntetését is tragédiának tartják és kétségbeesnek, hogy nem példás, hanem csak jó magatartási érdem­jegyet kap. Nagy igyekeze­tükben — hogy a különben jó tanulót az iskola négyes magatartással „bünteti” — megfeledkeznek gyermekük kisebb-nagyobb fogyatékos­ságainak nyesegetéséről és esetleg csak később döbben­nek rá, hogy rosszul csele­kedtek. EGY VÉLT SÉRELEM fur­­csa megoldása adatta a ke­zembe a tollat és tanulsá­gul mondom el az esetet. Az elmúlt tanév végén a gyulai Erkel diákünnepsége­ken iskolánkat 120 tanuló képviselte, ahol — mint azt a Dél-Magyarország hasáb­jain is olvashattuk — szép sikereket ért el. A tanulók kíséretével megbízott taná­rok szinte mindegyikét arra kérte az egyik II. osztályos leánytanítványunk, hogy en­gedélyezzék számára: ő ne a csoporttal együtt utazzon vissza, hanem egy nappal megtoldhassa a gyulai napo­kat, mert, úgymond, nagyon jól érzi magát. Mivel a szü­lők sem kérték, hogy lányuk ottmaradhasson, a tanárok megtagadták a kérést. A ta­nuló ennek ellenére nem je­lent meg az induláskor, és engedély nélkül is ottma­radt. Az eset folytatásaként meghallgattuk a késve ha­zatért tanulót, és a fegyelmi eset megbeszélésére behív­ták a szülőket. A tanuló nem tudta megindokolni az ottmaradást, csupán azt hoz­ta fel mentségére, hogy tud már ő magára vigyázni. A szülők kétségbeesetten és felindult állapotban érkez­tek az őket invitáló levélre és máshogynem felelősségre vontak, amiért lányuk ügyé­ben szót emelünk. Egymás szavába vágva mondták el lányuk érdemeit: „Kérem, mi már Berlinbe is kiengedtük a kislányunkat egyedül”... „A mi kislányunkról az ál­talános iskolájában még most is elismerően szólnak és példaként emlegetik ...” „Mi, tessék elhinni, mindent megteszünk a kislányun­kért .. .” „Hát azt sem tet­szik figyelembe venni, hogy kislányunk érmet szerzett Gyulán és ezzel öregbítette az iskola hírnevét? ...” „Tűz­be tesszük érte a kezünket” — stb. A szülők által el­mondottak, úgy éreztem, őszinték voltak és látszott, hogy gyermekük­ nevelését szívügyüknek tekintik. Egy dolgot azonban, hogy gyer­mekük hibázott — sehogy­­sem akarták elismerni. Mikor aztán én is szóhoz jutottam, elmondottam a szülőknek, hogy bezzeg, ha valami történt volna kislá­nyukkal, nagyon másként beszélnének. Akkor majd fe­lelőssé tennék az iskolát és a tanárokat. Hiszen nem mindig a lányok „vigyázni tudásán” múlik a baj bekö­vetkezése. A felügyelet nél­kül hagyott másodikos gim­nazistára még Gyulán is le­het veszély — arról nem is beszélve, hogy szórakozóhe­lyen egyedül egyetlen ta­nuló sem lehet a késő éjsza­kai órákban. Példás maga­­tartású, magára „vigyázni tudó” kitűnő tanuló lány volt az a dunántúli város­ban élő diák is, aki magára maradva frissen szerzett is­merősével, érzelemvil­ágának eddig nem ismert fokára jut­va lett egy egész életre be­tege „vigyázatlanságának”. Az a diáklány is tudott ma­gára „vigyázni”, aki a szü­lők tudta nélkül esti órák­ban sétára indult osztály­társával és egy részeg tár­saság kezéből a kórházban ébredt fel. A munkaerkölcs oldaláról is próbáltam az ügyet a szülőkkel megértet­ni, mondván, hogy az ő mun­kahelyükön is van rend és fegyelem, amit mindenkinek meg kell tartani. ÚGY GONDOLTAM, hogy a hosszúra nyúlt délutáni beszélgetés elgondolkoztatta a szülőket és belátták, hogy gyermekük többszörösen vé­tett az iskolai szabályok el­len, és ezért év végén példás magatartás jegyet nem kap­hat. Mérlegelve a tanuló ed­­digi példás magatartását, jó tanulmányi előmenetelét és azt, hogy a Gyulán szerzett éremmel növelte iskolánk hírnevét, úgy döntöttünk, hogy jó magatartási érdem­jegyet adunk. A szülők a döntésre úgy reagáltak, hogy gyermeküket szeptembertől más gimná­ziumba íratták át Az iskola és a családi ház jó viszo­nyának mérlegelése során tehát a próbát ez a kapcso­lat nem állta ki Hogy me­lyik félnek van igaza, azt hiszem, nem kell bizony­gatni. A tanuló jó magatar­tása valóban megérdemelten jó, a szülőké viszont egy kissé kifogásolható. Dr. Szabó István, a Ságvári Endre gimnázium igazgató-helyettese Mi a szép? — Igenis, Ízléstelenség! — Már az attól függ... — Nem függ semmitől!­­ — Igenis, ha formás a nő, akkor... .— Akkor sem! — Pláne, ha kövér! — Vagy zörögnek a csont­jai. — Vagy öreg, mint a nagy­anyám. Heti baráti összejövete­lünkön erre a heves és nyil­ván már jó régen folyó, egy­re inkább elmérgesedő vitá­ra érkeztem. — Ha az egész világ elfogad­ta, hogy térden felül, akkor bízvást mi is akceptálhatjuk, édesem. Tessék! Itt a Daily Mail egyik számában a fénykép: az angol királynő beszélget, igen barátságosan, egy miniszoknyás hölggyel! — Én nem méricskélek — jelentette ki a főmérnök (holott éppen az a mester­sége ...). Ha szép nő viseli, akkor én a miniszoknyára szavazok. Ha csúnya, akkor pedig mini — akarom mon­dani minél kevesebbet aka­rok látni belőle__ — De mi az, hogy szép?! — kiáltotta közbe ingerülten egy néni, akinek kilátszott a harisnyakötője. — Szép az, ami — térdek nélkül tetszik — zártam le vészes komolyan az elfajult vitát. Gy. F. 8­0tL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1967. szeptember 10. Szovjet filmek — alkotók VÍZSZINTES: 1. A vízszin­tes 42-ben szereplő nagy szovjet rendező 1924-ben készített alkotása. 7. Tör­ténelmi dokumentumok fel­­használásával készült ez a film. 12. Az elektromos fe­szültség gyakorlati egysége (+’). 13. Település Michi­gan államban. 15. Bonviván fele (!) 17. Ö rendes (két szó). 18. ..Kifőzik” a ter­vet. 20. . .. Hang. Hong­konghoz tartozó település. 21. Rag. 22. Orosz — béke. 23. Nemzetség. 25. Pecsét helye. 26. Elektromos töltés­sel bíró atom. 27. Hang nél­kül nyom. 29. Hiányos né­ha. 31. Lét, állapot. 33. Ele­gyít 35. Kerek szám. 37 Életet vett el. 38. Fázás kí­sérője! egysége lehet. 40. Ha­tározószó. 4. Lásd: vízszin­tes 21. 42. Az egyik legje­lentősebb szovjet filmrende­ző. 44. Valamilyen anyagból készült vékony lapok. 45. Angol igen. 47. Ragadozó­madár. 49. Földmunkával alapozást készít elő. 50. Be­cézett női név. 51. Település a Loire partján (+ n). 53. Település a Moldva mellett. 54. Női név — eleje és vé­ge. 55. Kicsinyítőképző. 56. Tartanak tőle. 58. F — ki­írva. 60. Kézirat nagyságát meghatározó egységgel mér. 61. Rövidített NDK. 63. Város Szaúd-Arábiában (a = e). 64. Távirati ő. 65. Ez a szovjet rendező a Gömböc c. novellából 1934- ben készített filmet, amely­­b­el egycsapásra ismertté vált. 68. Olasz folyó. 69. Fe­jér megyei község. 70. I. E. 71. Anyagiakkal segíteni a bajbajutottakon. 74. Odahe­lyezett. 76. Kérdőnévmás. 77. Dovzsenkóval és a vízszin­tes 42-ben közölt rendező­vel új iskolát teremtett a szovjet filmművészetben. 78 Kézimunkázik. FÜGGŐLEGES. 2. Lev Artistám ebben a filmjé­ben egy hős partizánlány­­nak állít emléket. 3. Két pontot összekötő — nem egészen — egyenes. 4. Rész­vénytársaság. 5.­­esh-Shug­­hur, város Szíriában. 6. Fé­lig odaég (!). 7. Angol olaj. 8. Bibliai alak. 9. Folyó a Szovjetunióban (+’). 10. Pál­ca. 11. Ma. 12. 1923-ban készült ez a polgárháború valóságából merített kaland­filmsorozat, amelyet még napjainkban is játszanak a Szovjetunióban. 14. Emléke­zetes, nagyhatású film. 16. Magával ragadó film, tu­lajdonképpen a „Dzsingisz­­kán utóda” c. film folytatá­sa. 18. Német — egy. 19. Kémiai elem. 22. Ruhát tisz­tít 24. Poéta része. 26. Jegy­zett. 27. Fiú vagy lány va­gyok (ezt határozza meg). 28. Megsajnál. 30. A víz­szintes 77-ben közölt ren­dező készítette ezt a filmet Gorkij nagy sikerű regényé­ből. 32. Település a Taujsz­­ki-öböl partján. 33. Végta­gom. 34. Sütemény. 36. To­va 38 Vég nélküli bulgá­riai hegység. 39. Folyószám­la banknál — eleje és vé­ge nélkül. 43. Érzékszerv. 46. Magyar zeneszerző. 48. Római számmal — bizonyos ideje. 50. Engemet. 52. Tű­párnát nem egészen meg­tölt­i!). 54. Tényleg (—’). 57. Jogtalanul nem tulajdonít el. 59. V. I. M. 61. Orosz — igen. 62. Orosz pénzegység szélei. 66. Kéz — németül. 67 Ebbe a csehszlovák köz­ségbe való. 68. A hét egyik napjának közepe. 70. Sport­eszköz (—’). 72. Repülőgép típus betűjele. 73. Olasz — én. 74. Indíték. 75. EEEEE. BEKÜLDENDŐ: a vízszin­tes 1., 7., 42., 65., 77., va­lamint a függőleges 2., 12., 14., 16. és 30 számú sorok megfejtése. M. J. MEGFEJTÉSEK — NYERTESEK A két héttel ezelőtt kö­zölt rejtvény megfejtése: Amikor Dankó Pista meg­halt, levettem a hegedűjé­ről, hogy némán őrizze a benne maradt hangokat. — A megfejtők közül sorsolás­sal nyert, könyvvásárlási utalványt kap a szegedi Mó­ra Ferenc Könyvesboltban (Kárász utca): Dékány Im­re József Attila sugárút, Dobó Klára ősz a„ Keresz­tesi István Hajnóczy u„ Ko­vács László Petőfi Sándor sugárút. Török Magdolna Lenin körút. Könyvet kap postán: Gazdag Anna Föl­deák.

Next