Délmagyarország, 1967. szeptember (57. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-12 / 215. szám

Képzőművészeti körök országos kiállítása Hazai ábrázolóművészeti kultúránk helyzetét, fejlődé­sét és problémáit nemcsak az oly sűrűn megrendezésre kerülő egyéni és kollektív tárlatok anyagának értéke­lésével mérhetjük le. A fes­tészeti, grafikai és szobrá­szati bemutatókon a hivatá­sos művészek tárják alkotá­saikat a közönség elé. A képzőművészeti körök Sze­geden most nyitt országos ki­állításán szereplő amatőr festők, grafikusok és szobrá­szok munkáiban inkább a nagyközönség vizsgázik — mivel a köri tagok innen ke­rülnek ki —, a vizuális kul­túra terén szerzett elméleti és gyakorlati ismereteiből, ízlésből, műveltségből. Ha végignézzük a Móra Ferenc Múzeum háromszin­tes képtárát megtöltő tárla­tot — melyet Karsai Zsig­­mond és Tóth Tibor festő­művészek, valamint Zenei József művészeti főelőadó rendezett — megszilárdul bennünk az a vélemény, hogy a képzőművészeti is­meretterjesztés — nagyrészt az egyre fejletebbé váló ha­zai amatőr mozgalom hatá­sára —, ma már magas színvonalúnak mondható. Ennek eredményeként az emberek esztétikai, ízlésbeli igényessége emelkedő ten­denciát mutat Az iroda­lom­­­és a zenekedvelők széles tá­bora mellett egyre többen szentelnek figyelmet a ké­peket, szobrokat bemutató tárlatoknak, múzeumoknak. A művészettel közvetlenül foglalkozó szakkörök tevé­kenysége iránt is fokozódott az érdeklődés. A több mint háromszáz­­hatvan képet, szobrot és iparművészeti tárgyat bemu­tató amatőr kiállítás színvo­nala olyan figyelemre mél­tó, hogy e tárlatot a hivatá­sos művészeknek sem kelle­ne szégyelliök. A zsűri kö­zel kettőezerötszáz bekül­dött műből válogatta ki — a majdnem tizedrészére le­csökkentett — anyagot Persze még így is bekerültek olyan munkák, amelyek nél­kül a tárlat minősége nem szállt volna lejebb, viszont a kiállítás összképe levegősebb lenne. A hazai amatőr művészek szegedi szereplése tematikai és műfaji, formai szempont­ból egyaránt sokrétűnek mondható. Karakterisztikus portrék (Aredg­yesi Zsigmond, Farkas Pál, Albert András), az anyaság szimbólumát ki­fejező tanulmányok (László Anna, Katona Katalin), ecsettel vagy vésővel for­mált munkás-paraszt jelene­tek (Kopcsa János, Zimán Tamás), dekoratív hatású csendéletek, szobabelsők (Pe­­rényi Anna, Koncz Zsuzsa, Szentmiklósy György), vala­mint városi és táji részletek (Serényi Zsigmond, Erdélyi Imréné) sorakoznak egymás mellett. A festmények, gra­fikák, szobrok és iparművé­szeti tárgyak esetenként va­lósághűen (Laborczy György, Mikmud Beáta, Liptói Ta­más), illetve elvont szelle­műen (Major Kamill, Áren­dás József, Antal Pál, Ősi László) ábrázolnak. Meglepetése a kiállítás­nak, hogy nemcsak országos, de bizonyos mértékben nemzetközi jellegű is. A képtár második emeleti ter­mében ugyanis, német, len­gyel, cseh és bolgár amatőr képzőművészek munkáit lát­hatjuk. Ezek sem mennyisé­gileg, sem az értékszint vo­natkozásában nem érik el a mi legjobb körtagjaink álta­lános színvonalát. Azonban figyelmet keltő festményeket, grafikákat és szobrokat — Hedusch Siegfried, M. Bra­tova, Willi Decker, Miroslav Hanus és mások alkotásait — itt is találhatunk. A legeredményesebben dol­gozó köri tagokat — tizenöt amatőrt — a kiállítás meg­nyitása alkalmával oklevél­lel és díjjal jutalmaztak. A szegediek közül László Anna, a tanárképző főiskola hall­gatója kapott díjat és okle­velet. Úgyszintén megjutal­mazták azokat a fővárosi és vidéki szakköröket, amelyek országosan a legsikereseb­ben tevékenykedtek. A képzőművészeti körök VII. országos kiállítása jól tükrözi a hosszú évek óta végzett vizuális nevelőmun­ka eredményeit Megható, sőt tiszteletet keltő, ha arra gondolunk, hogy mily sokan vannak olyan idősebbek és fiatalok, akik munkájuk után rendszeresen ellátogat­nak egy-egy szakkörbe, hogy a művészetekben való elméleti tájékozottságukat és gyakor­lati jártasságukat kitűnően képzett művész-tanárok irá­nyításával tovább fejlesszék. Az ő révükön, illetve az amatőr kollektívák által is szélesül, növekedik a képző­­művészeti ismeretterjesztés, országszerte egyre biztatób­ban. Seb­esi Zoltán Könyvtári együttműködés a szakmai tájékoztatás javítására A művelődésügy megyei könyvtári társadalmi bizott­sága ülést tartott a József Attila Tudományegyetem Központi Könyvtárában. Ez­­alkalommal Kirschner Már­ton Csongrád megyei könyv­tárigazgató, a könyvtárközi bizottság titkára tartotta meg beszámolóját a megalakuló ülés óta eltelt időszakban végzett munkáról, majd Ha­vasi Zoltán tudományegye­temi könyvtárigazgató, a Könyvtárközi Bizottság elnö­ke hangsúlyozta, hogy a gaz­dasági mechanizmus foko­zottabb igényeket támaszt a könyvtárakkal szemben. Az eddigi feladatok mellett a regionális központi könyv­tárnak, mint az egyetemi könyvtár is, a megyében működő könyvtárakkal kar­öltve, meg kell találnia azo­kat a módszereket, amelyek lehetővé teszik, hogy a kü­lönböző vezetési szinten dolgozó szakemberek gyor­san és differenciáltan jussa­nak információhoz, s így mi­nél körültekintőbben alapoz­hassák meg döntéseiket.. A fentiek szellemében hozta meg a Megyei Könyv­tárközi Bizottság határoza­tait. Ezek közül a legfonto­sabbak: a bizottság munká­jának rendszeresebbé tétele, a jobb tájékoztatás érdeké­ben az Egyetemi Könyvtár a Megyei Könyvtárral és a Somogyi-könyvtárral kar­öltve előtérbe helyezi a szak­emberek információs igénye­inek kutatását. Szorosabbra fonják az együttműködést a tanácsi és szakszervezeti közművelődési könyvtárak között A jövőben az egyes könyvtárak bizonyos állo­mányrészéről tájékoztató kiadvány jelenik meg. A Könyvtárközi Bizottság fo­kozottabb figyelmet szentel a művészeti nevelésnek, és a szocialista brigádok mű­veltségi színvonala emelésé­nek. Szentim­ai László Társaság a szép magyar nyelv ápolására Első vidéki fóruma Szegeden A szép és hibátlan beszéd kialakítását tűzte célul a második világháború után alakult Magyar Fonetikai, Foniátriai és Logopédiai Társaság. Életrehívója az a ma már idős orvos prof­es­­­­szor, dr. Réthi Aurél, aki azóta aktív részt vállalt a társaság fővárosi újjászerzé­­sében, s aki vasárnap dél­előtt Szegeden, a tanárkép­ző főiskola nagytermében az első vidéki fórum megalaku­lásánál is bábáskodott A beszéd hibáinak javítá­sára, a szép magyar nyelv ápolására kötött szövetséget három tudomány, mely év­századokon át külön­­külön kísérletezett a maga területén, s éppen az együtt­működés szükségességé­nek felismerése, a határte­rületi szakmák kölcsönös tá­jékoztatásának célja vezet­te őket közös asztalhoz. A nyelvtudomány (fonetika), a gyógypedagógia (logopédia) és orvostudomány (foniátria) egy-egy szakágának szegedi együttműködési szerződésé­nél pedagógusok, orvosok, előadóművészek, énektaná­rok, gégeszakorvosok és nyelvészek adtak találkozót Szegeden a társaság „Dél­magyarországi Decentrumá­­nak” alakuló ülésén. Tar­talmas referátum­ok keltet­tek itt érdeklődést a társa­ság fővárosi vendégeinek meglepetésére váratlanul nagyszámú közönség köré­ben, s máris elhangzott az első kritikai megjegyzés. Dr. Fónagy Iván, a Magyar Tu­dományos Akadémia Nyelv­tudományi Intézetének osz­tályvezetője, a társaság al­­elnöke felhívta a figyelmet a „decentrum” szó helytelen használatára. A társaság el­nökének, dr. Réthi Aurél­nak vezetésével lezajlott ülésén megválasztották a máris 70 tagú (Budapesten 164-en vannak) Dél-magyar­országi Csoport vezetőségét, melynek elnöke dr. Szabón József tanszékvezető docens, a Szegedi Orvostudományi Egyetem Fül-, Orr-, Gége Klinikájának igazgatója, al­­elnöke dr. Nyíri Antal egye­temi tanár, a József Attila Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszéké­nek vezetője lett. Munkásokat, alkalmazottakat keresnek Szakképzet* címfestőöket felve­­t­tünk állandó fmtitkára, lefcet nyugdijas» la. Magyar Al­drtó, ^«ede Kl*yó u. 2. s*. A Kend^rf»n­ő és Szövőipari vaj falut O .tenged, felvételre r«e ácsokat, ssuivd-comA›ó be­­tanylókat, éjjeliőrödet, fe­ ffi sc­­<?édmunkásoka­t és 14—15 év­e fiatalkoru fiúkat, lányosát­je­lentkezés a vállalat munkaendő gazdálkodójánál. 3$ 80« Cipész alj»- és felsőrészkészitő szakmunkásokat felveszünk. Áp­rilis 4, Cipész és Papucs-készítő Rtsz, Szeged, Cserzy Mihály u. 30 b­ PR. 51T Építőipár­ segédmuun­kásokat és rakodókat azonnali belépéssel alkalm­az a Szegedi Cpitó K­tsz. Szeged, Brüsszeli kft­ &. DK. 5Ii 15 m-es használható elektromotoros szállítószalagok állami vállalatnak könyvjóváírással, termelőszövetke­zeteknek átutalással gyártelepen eladhatók. Mezőhe­­gyesi Cukorgyár: DK 520 Szeretet, virág, nóta Jól sikerült az öregek napja a II. kerületben Negyedik alkalommal ren­dezték meg az idén a szege­di II. kerületben az öregek napját. Vasárnap a kora délutáni órákban fehér ha­jú, ünneplőbe öltözött nők és férfiak igyekeztek a meg­hívóban feltüntetett helyek­re, hogy részt vegyenek a tiszteletükre szervezett ün­nepségeken. A kerületi ta­nács egészségügyi állandó bizottsága, a szociálpolitikai albizottság, a pártszerveze­tek, a nőtanács, a Vöröske­reszt, a lakóbizottságok tag­jai hetek óta folytatták az előkészületeket, gondoskod­tak helyiségekről, szereplők­ről, dekorációról, virágról. Ugyancsak ők, meg az álta­lános iskolák úttörői fogad­ták kedves szóval és virág­gal a meghívottakat A szociális otthonban Több mint hatszázan fog­lalták el a virágszegélyes kertbe helyezett székeket, mire kezdetét vette az ün­nepség. A környékbelieket és az otthon lakóit dr. Tari Jánosné, a városi nőtanács titkára köszöntötte. Ezután Nővé Lajos és zenekara kí­séretével Süli Józsefné ma­gyar nótákat énekelt, az új­szegedi kultúrgárda tagjai pedig táncbemutatóval, sza­valatokkal, sanzonokkal szórakoztatták a vendége­ket. A két legidősebbet, özv. Boross Antalnét és Sáfár Istvánt Csűri Joli és Magyar Zsuzsa úttörők virágcsokor­ral ajándékozták meg. Petőfitelepen A pártházban terített asz­talokkal várták a meghívot­takat, a vendéglátók meleg teával, süteménnyel kedves­kedtek a mintegy kétszáz résztvevőnek. Daróczi Ist­­vánné, a II. kerületi óvodák felügyelője ünnepi beszédé­ben méltatta a szép szokást, hogy az egész évi gondosko­dás mellett évenként egyszer ilyen hangulatos találkozóra is alkalmat nyújtanak a társadalmi szervek. A Gera Sándor és a Petőfitelep I. számú általános iskola úttö­rőinek szavalatai után Incze Józsefné magyar nótákkal szórakoztatta a vendégeket, akik közül sokan együtt énekeltek az előadóval. A legidősebbeket: Teleki Sándornét és Mészáros Já­nost itt is virágcsokorral ajándékozták meg. A Móra Ferenc művelődési otthonban zsúfolásig megtelt a nagy­terem, hatszáz környékbeli 65 éven felüli nő és férfi jött el, akiket Pálfi Károly, a Zalka Máté általános is­kola igazgatója köszöntött. Kárpáti Mihály és zenekara kíséretével dr. Bárány Pál énekelt magyar nótákat, dr. Bárány Pálné pedig Petőfi­­verseket adott elő. özvegy Dani Jánosnénak, Molnár Antal 96 évesnek és Egedi András 97 évesnek adtak át virágcsokrot, s közülük öz­­vegy Dani Jánosné megha­tott szavakkal köszönte meg a kitűnően sikerült rendez­vényt mindazoknak, akik annak létrehozásán fáradoz­tak. A vasútforgalmi technikumban Rókusról több mint nyolc­­százan ott voltak a hagyo­mányos ünnepségen. Hajdú Istvánná, a Kállai Éva le­ányotthon igazgatója kö­szöntötte a megjelenteket. Ezután a Szegedi Nemzeti Színház művészei közül Berdál Valéria és Berki Irén énekszámokkal, Kovács Gyu­la pedig élvezetes konferá­­lással teremtett jó hangu­latot. Az énekszámokat ifjú Lakatos Béla és zenekara kísérte. A legidősebbek kö­zül Fábián Albertnét és Kercsik Ferencet köszöntöt­ték virágcsokorral. • Mind a négy helyen vi­dám hangulatban ért véget a II. kerület idei öregek napja, s ez elsősorban a szervezők, közreműködők lelkes társadalmi munkájá­nak köszönhető. Az ünnepel­tek, haza indulva otthona­ikba, valamennyien meg­ígérték, hogy jövőre is ott lesznek. K. J. (Somogyiné felv.) A szociális otthon udvarán rendezett ünnepségen virágcsokrot adnak át a két leg­idősebbnek: özv. Boross An­tal­né 94 éves és Sáfár István 86 éves meghívottnak Közlekedési balesetek Halálos baleset történt Szegeden, a Petőfi Sándor sugárút végén. Dobó Kál­mán jugoszláv állampol­gár személygépkocsijával a késő esti órákban nem a látási viszonyoknak megfelelő sebességgel köz­lekedett Összeütközött a kerékpárral vele szembe jövő és csellengő László Sándor 57 éves, Szeged, Kis­­kárpáti utca 12. szám a­la­tti lakossal, aki olyan súlyosan sérült, hogy a helyszínen meghalt Az ügyben a vizs­gálat folyik. Az árokban kötött ki az E— 5-ös út mentén, Balástya közelében a Budapesti Köl­csönző Vállalat XX 01-52- es rendszámú személygépko­csijával Márkus János ame­rikai állampolgár. A síkos úton elvesztette uralmát a kormány fölött, s előbb az árokba, majd a fának sza­ladt a kocsival. Vele utazó felesége súlyos sérülést szen­vedett. Kisteleken, a benzintöltő állomásnál beleszaladt egy előtte haladó és fékezni aka­ró személygépkocsiba az ugyancsak gépkocsival köz­lekedő ifj. Szatmári János, Dóc, Bodorszék 104. szám alatti lakos. A látási viszonyoknak nem megfelelő sebességgel közlekedett személygépkocsi­jával Kisteleken dr. Sándor Zsigmond, Makó, Mikes Ke­lemen utca 19. szám alatti lakos. Egy előtte felbukkanó világítás nélkül haladó ke­rékpáros miatt hirtelen fé­kezésre kényszerült, majd átcsúszott az út baloldalára, s összeütközött egy szembe­jövő személygépkocsival. Az ügyben a vizsgálat tart. Rondó ölelkező, egymásba kap­­csolódó­ kulcsolódó dalla­mok: ez a rondó. A téma felcsendül, később visszaté aztán többször újra megis­métlődik, szabályosan és szi­gorúan, a kompozíció, az al­kotás rendje szerint. Zvoni­­mir Berkovic jugoszláv rendező új filmjében így is­métlődnek és kapcsolódnak a motívumok, a történések, az emberi sorsok, az élet kisebb és nagyobb, jelentő­sebb és jelentéktelenebb eseményei, derűs és komor mozzanatai. Nemcsak szerkezetében, konstrukciójában, hanem at­moszférájában, hangulatá­ban is egy zeneműre vagy egy lírai versre emlékeztet leginkább ez a film. Hősei — a művész és felesége, meg a bíró — magányos. Új film célt tévesztett emberek, akik sivárnak és üresnek érzik életüket. Történik velük va­lami, s ettől majdnem meg­változik az életük, a sorsuk, de aztán kiderül, hogy ami tisztító viharnak indult, csak kevéske szél volt, amely éppencsak felborzolta csen­des életük tükrét. Mint a rombóban a téma: a film végén visszatér a régi hely­zet, az unalom, a sivárság, a nehezen elviselhető, üres napok A film fő ereje a hangu­latteremtés, az elegáns szer­kesztés, a kitűnő fényképe­zés és a stílusos színészi já­ték. Három tehetéges szí­nészt ismerünk meg a film­ből: Steve Zigont (bíró), Mi­lena Drovicsot (feleség) és Reija Basicsot (művész). ö. L. Kedd, 19*7 watender 11. Ott-MA­CTáHOJKZ** 5

Next