Délmagyarország, 1968. február (58. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-01 / 26. szám
A budapesti találkozóról • Szófia (MTI) A Rabotnicseszko Delo szerdai számában a budapesti konzultatív találkozóról írva megjegyzi: az eddigi megnyilatkozásokból világosan látható, hogy a kommunisták nemzeti és internacionalista kötelessége elválaszthatatlan egymástól. Kedden a Mexikói Kommunista Párt Szófiában tartózkodó küldöttsége megbeszéléseket folytatott a Bolgár Kommunista Párt delegációjával. A kiadott közlemény hangsúlyozza, hogy mindkét párt szükségesnek tartja a kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezletének összehívását. A két párt vezetői az értekezlet előkészítése fontos mozzanatának tartják a kommunista és munkáspártok budapesti konzultatív tanácskozását. Jugoszláv —HSZK kapcsolatok • Belgrád (TASZSZ) Jugoszlávia és a Német Szövetségi Köztársaság képviselői ez év január 23-tól 29-ig Párizsban tárgyalásokat folytattak a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról. Miként a Tanjug hírügynökség jelenti, a szövetségi végrehajtó tanács (kormány) csütörtökön meghallgatta a tárgyalások eredményeiről előterjesztett beszámolót, majd határozatot fogadott el arról, hogy 1968. január 31- től létesítsenek diplomáciai kapcsolatokat az NSZK-val, és erről közös nyilatkozatot tegyenek közzé. Kennedy nem indul # Washington (TASZSZ) Robert Kennedy, New York állam demokrata szenátora kedden kijelentette, hogy „semmilyen körülmények között sem” jelölteti magát a demokrata párt nevében az elnöki tisztségre. Újságírók egy csoportjával folytatott beszélgetésén Kennedy értésükre adta, hogy híveinek nyomása ellenére sem lép szorítóba ebben az évben az elnöki székért A szenátor közölte azt is, hogy amennyiben a demokrata párt országos kongresszusán Johnsont jelölik ismét, kész támogatást nyújtani a jelenlegi elnöknek a választási kampányban, annak ellenére, hogy nézeteltérések állnak fenn közöttük a vietnami problémát illetően. Drámai tudósítások: A főparancsnokságtól 400 méternyire... (Folytatás az I. oldalról.) • Saigon (AFP, UPI) A saigoni égboltot világítórakéták tucatjai borítják fénybe, a várost megreszketteti a csatazaj. Látni lehet, amint a helikopterekről vörös nyomjelző lövedékeik indulnak el Ba Queo külváros házai felé — ott összpontosították a partizánok a legnagyobb katonai erőt.. A helikoptereket időrő időre vadászbombázók váltják fel: zuhanórepülésük után látható a robbanások vörös gömbje. Jól kivehető az automata fegyverek torkolattüze is. Saigon külvárosaiban több hatalmas tűzvész festi meg az ég alját. Az AFP beszámol arról, hogy minden irányból özönlenek Saigonban a délvietnami kormánycsapatok. A katonai járművek sofőrjei revolverrel a kezükben vezetik autóikat. A különböző őrségek igen gyakran egymást igazoltatják. A saigoni kórházakban egymás után érkeznek a sebesült amerikai és délvietnami katonák Az orvosokat rádión rendelték be a legközelebbi központokba. A délutáni órákban a saigoni francia kórházban már számos amerikai ás vietnami sebesültet operáltak meg. A szerdai drámai harc legnagyobb része a széles Tong Nhut sugárúton zajlott le, amely az elegáns függetlenségi palotától vezet a miniszterelnöki hivatalhoz. Ezen a sugárúton helyezkedik el az amerikai és az angol nagykövetség, s a közelben van a saigoni rádió épülete is. A város északnyugati peremén helyezkedik el a Tan Son Nhut repülőtér komplexuma, az amerikai katonai főparancsnoksággal és a világ legforgalmasabb légikikötőjével. A dél-vietnami fegyveres erők vezérkara a repülőtér főbejárata előtt található, így ez Dél-Vietnam egyik legfontosabb katonai koncentrációja. A keddi és szerdai partizántámadások ezen a repülőtéren változtattak ronccsá több mint 2« millió dollár értékű amerikai katonai felszerelést, repülőgépeket, radarközpontokat, stb. a gerillák behatoltak a támaszpont-rendszer belteröletére. Szerda este a harcok 400 méternyire folytak Westmoreland tábornok főparancsnokságától. Az AFP jelentése szerint a szerda esti órákban a sötétség leple alatt a partizánok megkezdték erőik kivonását, miután a dél-vietnami főváros ellen intézett legnagyobb támadás-sorozatuk során szinte minden valamirevaló célpontra csapást mértek. Az AFP gyorshírben közli, hogy a hazafias erők szerdára virradó éjszaka a Delta vidék 16 tartománya közül 14-ben indítottak támadást az amerikai állások ellen. Egy amerikai szóvivő azt mondotta, hogy „a helyzet rendkívül zavaros”. A partizánok behatoltak a Can Tho nevű stratégiai fontosságú városba és a 4. katonai körzet lakótelepét támadják. A partizánok tűz alá vették a város repülőterét is. A dél-vietnami nemzeti felszabadító hadsereg egységei szerdárra virradóra éjjel másodízben intéztek nagyerejű támadást Da Nang, Dél-Vietnam második legnagyobb városa ellen. A hazai,fias egységek tüzérségi tüzet zúdítottak a városra, majd partizáncsapatok hatoltak be Da Nangba. Jelentések szerint súlyos harcok folynak Dél-Vietnam északi területein is. E térségben öt tartományi fővárosban dúlnak utcai harcok. „Rakétákkal, géppisztollyal lőttek”” William Reilly, a UPI tudósítója a következő riportot továbbította hírügynökségének szerdán este a partizánostrom alatt álló Saigonból: „A sebesült amerikai katonák a vietcong (az amerikaiak így nevezik a partizánokat) géppuskatüzében menekültek a sugárútról." „Szent ég, nem tudtam, hogy itt vagytok” — kiáltott egy ezredes, amint megpróbálta kifüstölni a gerillákat, akik géppuskaállást rendeztek be a sugárút végén. A géppuskatűz megszűnt. „Gyerünk, gyerünk!” — kiáltották az ezredes emberei a sugárút bejáratát szegélyező esőrevezető árokban. Egy másik amerikai ugrott ki vérző arccal. A géppuska ismét kelepelni kezdett. Azt itt élő vietnamiak elmenekültek. Egy kisgyerek azonban ott maradt. Az amerikai katonák egy ablakon át nézték a kislányt, aki ujjait fülébe dugta, hogy kirekessze a halál zaját. A robbanások között hallottam, hogyan sikoltozik. Huszonöt amerikai tábori csendőr gyömöszölődött egy teherautóra és végigszáguldott a sugárúton. A vietkong tüzet nyitott az utat szegélyező két öreg épületből. Rakétákkal és géppisztollyal lőttek. A teherautó lángba borult. A tábori csendőrök közül néhányan rohanni kezdtek. Végignéztem a sugárúton és holttesteket láttam a porban. Megérkezett az ezredes. Új embereket hozott. Néhányan végigrohantak az úton és kézigránátokat dobáltak. Azután eltüntek. Az út túlsó oldalán más csapatok a vieteongnak a dél-vietnami vezérkart támadó egységeivel vívtak tűzpárbajt. Az ezredes rádión helikopterfedezéket kért. A helikopter alacsonyan zúgott végig az utcán, beszórva golyóival az utat. A lövedékek tőlem 150 méterre robbantak. Az árokban kerestem menedéket. Az amerikaiak ismét megrohamozták a sugárút bejáratát. A vietcong harcosai azonban még mindig életben voltak és tűzáradattal vetették vissz az amerikaiakat. A telefondrót elpattant a fejem fölött. Visszazuhantam a vízlevezető árokba Hallottam, amint a kislány sikoltozik". MA ESTE A TISZAVIRÁG ZÓNÁZÓBAN szárnyas esemekből vacsora! Étlapon: Újházi tyúkleves; Csirkepaprikás; Töltött csirke. Olcsó árak, figyelmes kiszolgálás. Minden kedves vendégünket szeretettel várjuk! 13 830. Cs. m. Vendéglátó Vállalat A Cs. m. V. Iparcikk Kisker. Vállalat értesíti a kedves vásárlóit, hogy szakárudásban vásárolt rádiót, tv-t, háztartási gépeket díjmentesen házhoz szállítja! Figyeljen a cégjelzésre, szakárudáink a város minden pontján. 2 DÉL-AMATARORSZA, Csütörtök, 1968. február 1. f t KÜLPOLITIKAI FIGYELŐ Iír A nemzetközi érdeklődés homlokterében a dél-vietnami események állnak. A szabadságharcosok bámulatosan merész és a jelek szerint példásan megszervezett rajtaütései nagy meglepetést keltettek a világ valamennyi fővárosában mindenekelőtt a közvetlenül érintett Washingtonban. Katonai szakértők különösen azt tartják meglepőnek, hogy a szabadságharcosok fő központjai azokban a körzetekbe esnek, amelyekben az amerikai csapatok teljes biztonságban érezték magukat és azt tartották, hogy „pacifikálási’* akcióik nyomán a partizánok elvesztették bázisaikat. Washingtonban keserű csalódást okoztak a Dél-Vietnamból érkező hírek azért is, mert alig néhány napja, hogy a Dél- Vietnamban harcoló amerikai erők főparancsnoka, Westmoreland tábornok otthon járt és rendkívüli optimizmussal nyilatkozott az amerikaiak katonai helyzetét iletően. A nagy világlapok a szabadságharcosok sikereiből nemcsak azt a következtetést vonják le, hogy azok mind szervezetileg, mind fegyverzetileg rendkívül megerősödtek, hanem azt is, hogy nagymértékben sikerült kiterjeszteni befolyásukat a városi lakosságra is. Másodrendű helyre szorult a Pueblo-ügy. Változatlanul bizonytalan, hogy a Biztonsági Tanács mikor folytatja az incidenssel kapcsolatos érdemi vitát. A diplomáciai megbeszélések azonban nem szünetelnek. A KNDK meghívása a világszervezet székhelyére továbbra is szerepel a napirenden, az amerikaiak azonban — noha némi engedménnyel — még mindig elfogadhatatlan feltételekhez kötik a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőinek meghívását. Egyöntetű az a megállapítás, hogy a Pueblo okozta feszültség némileg enyhült és az amerikaiak aligha vannak már abban a helyzetben, hogy e kérdésben katonai fenyegetéseiket beváltsák és fegyveres erőszakhoz nyúljanak. Dél-Koreában ugyanakkor erősödött a gerilla-tevékenység, mind több összecsapásról érkezik hír. Figyelmet érdemel, hogy még Szöulban, a dél-koreai fővárosban is — ahol pedig a gerilla-tevékenység kapcsán „Észak-Koreából átdobott ügynökökről” beszéltek — kénytelenek belátni ezeknek az állításoknak képtelenségét A Szuezi-csatorna térségében az izraeli kormány nyíltan elismerte, hogy a keddi provokációt ő kezdeményezte. Ezt azzal „indokolja”, hogy a Szuezi-csatorna roncstalanítása nem „az izraeli kormány elgondolása és engedélye” alapján folyik. E nyilatkozatával Izrael kormánya ismételten tanújelét adta annak, hogy fittyet hány a Biztonsági Tanács határozatára: nemcsak, hogy nem hajlandó kivonni csapatait az erőszakkal elfoglalt területekről, de még ezen túlmenően „jogokra” is igényt tart. Érthető az EAK kormányának álláspontja amely a Szuezi-csatorna roncstalanítási munkálatait további intézkedésig leállította. Indira Gandhi indiai kormányfő nyitja meg csütörtökön Delhiben az ENSZ második kereskedelmi és fejlesztési értekezletét, az eddig legnagyobb ilyenfajta tanácskozást a világon. Az értekezleten 132 ország küldöttsége, az ENSZ és a vele kapcsolatos szervek nagyszámú képviselője, a KGST küldöttsége vesz részt. A találkozó két hónapig tart s az első ülések után, ahol a küldöttségek vezetői nyilatkozatokat tesznek, megkezdődik a bizottságokban a tulajdonképpeni munka. A fejlődő országok arra kívánják a hangsúlyt helyezni, hogy a fejlett országoktól kapott kölcsöneiket a jövőben áruszállításokkal törleszthessék. EZERKILENCSZÁZTIZENHÉT NOVEMBERE után, amikor az orosz proletariátus forradalmával a maga részéről véget vetett a háborúnak és bebizonyította, hogy a proletariátus legyőzheti elnyomóit, az egész világon bátrabban kezdtek a harchoz a munkások, parasztok, katonák. 1618 januárjában az Osztrák—Magyar Monarchia valamennyi országában, és Németországban is azért hagyták abba a munkát a gyárak dolgozói, hogy sztrájkjukkal, tüntetésükkel tudtára adják kormányaiknak: békét akarnak! Ehhez a békeharchoz csatlakozott az osztrák—magyar hadiflotta Cattaróban. A monarchia hajóin cseh, szlovák, horvát, szlovén, lengyel, magyar, osztrák és olasz matrózok szolgáltak. Nehéz sorsa volt a hajó legénységének. A hosszú, fárasztó szolgálatot durva bánásmód súlyosbította és az élelmezés egyre rosszabbodott. Romlott húst, marharépát kaptak, míg lisztjeik jól éltek, bőségesen jutott nekik étel-ital, még hozzátartozóiknak is küldhették haza az elsikkasztott legénységi élelemből, a matrózokat a legkisebb fegyelemsértésért kikötötték, kimenőjüket megvonták. A parancsnokok legszívesebben elzárták volna őket a külvilágtól, hogy ne jusson el hozzájuk semmi hír. Mégsem tudták megakadályozni, hogy a hajógyári munkások, az orosz frontról visszaérkező katonák elmondják- békére vágynak már mindenütt és ezért sztrájkolnak a munkások is. Ötven esztendeje — január 22-én — előbb a polai kikötő arzenáljának munkásai hagyták abba a munkát, hogy békét és helyzetük megjavítását követeljék. Velük tartottak az ott állomásozó hadihajók matrózai is. Január 26-án a cattaroi arzenál munkásai léptek sztrájkba. Ezekben a napokban megalakult a matrózbizottság, amelynek tagjai elhatározták, hogy támogatják a munkások mozgalmát. A matrózbizottság január 31-én a partmenti repülőállomáson tartott megbeszélésen már a felkelés időpontjáról is döntött. 1918. FEBRUÁR 1-ÉN délben a cattaroi öbölben a Sankt Georg hajón eldördült az ágyú, megszólalt a többi hajót is felkelésre szólító sziréna és felkúszott az árbocra a vörös zászló. Felfegyverezték a legénységet, a tiszteket lefegyverezték. A kikötőben állomásozó hajók, nagy része azonnal csatlakozott a felkeléshez, sorra felvonták a főárbócra a vörös lobogót, ami azt is jelezte, hogy a tisztek helyett a legénység vette át a vezetést. A hajókon matróztanácsok alakultak; ezek küldötteiből délután a Sankt Georgon megalakult ,és tanácskozott a központi matróztanács Este hétkor közösen megfogalmazott követeléseiket átadták a flotta parancsnokának. Azonnali béke, a népek önrendelkezési joga, demokratikus kormányforma, a matróztanács elismerése, jobb, a tisztekével azonos élelmezés, a bevonultak hozzátartozóinak nagyobb támogatása — ezek voltak a legfontosabb pontjai annak a memorandumnak, amelyet az ellentengernagynak átadtak A MATRÓZTANÁCS a felkelés első percétől valamennyi hajón rendet és fegyelmet tartott. A felkelők bebizonyították, hogy tisztek nélkül is el tudják látni feladatukat. A központi matróztanács abban bízott, hogy a hátország munkásai segítségére sietnek, a monarchiában a felkelés általánossá válik, és megdönthetik az elnyomók uralmát. Táviratot küldtek az osztrák szociáldemokrata párt vezetőjéhez és Károlyi Mihályhoz, tőlük várva, hogy mozgósítják a monarchia proletariátusát. Táviratuk azonban nem, vagy csak későn jutott el a címzettekhez, így magukra hagyva, meg volt pecsételve sorsuk. A parti ütegek nem csatlakoztak a felkelőkhöz, a nagy rádióadók felett is a tisztek rendelkeztek. Így — ami a felkelőknek nem állt módjában — parancsnokaik állandóan kapcsolatban álltak a külvilággal és segítséget kérhettek. Február 3-án kora reggel hadihajók érkeztek a felkelés leverésére, a matróztanács, ha a túlerővel szemeben leveszi a harcot, ezer és ezer matróz hiábavaló halálát okozza, ezért kénytelen volt a megadás mellett dönteni, a békéért harcoló ,,bűnösöket” a hajókról a partra szállították. Az egyik magyar matróz a hősi felkelés levont vörös lobogóját testére csavarta, a vízbe vetette magát, partot ért és Magyarországra hozta a közös küzdelem emlékeként. A HADIFLOTTA és a hadsereg parancsnoksága. 191tí-ban már nem merte a matrózok százait statáriális bíróság elé állítani, halálra ítélni. De kivégeztetett közülük négyet. A felkelés vezetőjének, a szocialista Franz Raschnak a sortűz előtt ezek voltak az utolsó szavai: „Éljen a béke!” Hétszáz matróz került rabságba. Az erődítményekben, barlangokban embertelen körülmények között tengődtek, közülük többen éhenhaltak. Az életben maradottaknak a monarchia összeomlása, a polgári demokratikus forradalom hozta meg a szabadságot. Az Osztrák—Magyar Monarchia hadigépezetében a cattaroi matrózok voltak az elsők, akik szervezetten szembefordultak a népellenes háborúval, békét, demokráciát és az elnyomott nemzetek szabadságát követelték. Példát mutattak abban is, hogy az elnyomók elleni harcban a különböző nemzetek fiai összefogtak. Soraikban ott voltak a magyar matrózok is, akik hazatérve tovább küzdöttek. Többen közülük életüket adták a szabadságért, a proletárforradalomért, a Tanácsköztársaságért. Gábor Sándorné kandidátus Vörös zászló Cattaróban