Délmagyarország, 1968. szeptember (58. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-01 / 205. szám
le is v@k és városok Dinamikus fejlődés korát éljük. Már nem csak az egykori sürgető toldozás-foltozáson vagyunk túl, hanem a szocialista társadalom újdonságaiból is annyit alkottunk, építettünk, hogy mindenütt feszegetni kezdik a régi földrajzi, területszerkezeti kereteket. Hát még ha ehhez hozzágondoljuk a mai kor emberének igényeit és a további reális fejlődés perspektíváit! Könnyű belátni, hogy már régen nem lehet „zsebből” építeni, fejleszteni, a jövő pedig minden ízében átgondolt tervszerűséget követel. Ezért rendelte el a kormány, hogy 1970- ig hetven város általános rendezési tervét készítsék el és hagyják jóvá Ennek a gondolatmenetnek a jegyében terjesztették a héten a Csongrád megyei tanács elé Hódmezővásárhely és Csongrád általános rendezési tervét; ugyanilyen indítékból dolgoznak lázasakn Makó és Szentes jövőjének meghatározásán. Ezek a városrendezési tervek okot adnak arra, hogy kicsit időzzünk fölöttük. Már csak azért is, mert ezrek, tízezrek közreműködésével születtek, illetve készülnek. Egy-egy nagy lakóközösség minden reális vágya, szociális és egészségügyi érdeke, munka- és létbiztonsága, szülőföld iránti szeretete bennük munkál. Van bennük fantázia és merészség, józan megfontoltság és tiszteletreméltó vágyakozás, — de mindenekelőtt nagy-nagy felelősség. Vezérelvek ezek, hiszen nem arról van bennük szó, hogy hová hány emeletes lakóházakat rakjanak, s hány rózsatő virítson az útszegélyeken, hanem a fejlesztés várható igényeit mérik fel, és tartalmazzák az ehhez szükséges lehetőségeket, a megoldások varációit. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a tervek megvalósulása során új minőségű városok alakulnak ki itt Csongrád megyében is. Általános városiasodásról van tehát szó. Ennek jelentősége pedig itt az Alföldön sokkal több, mint hazánk más tájegységein. A városi élet valódi feltételei — korszerű közművek, csatornázás, zöldövezetek, pihenőterületek, ideális elhelyezésű ipari- és lakókörzetek stb. — csak ilyen általános rendezéstől várhatók. Megyénk városainak korábbi fejlődését — kivéve talán az egyetlen Szegedet, amelynek vízpusztulása után átgondolt terv szerint kezdődött meg az újjáépítése —, tőkés és egyéni gazdasági érdekek motiválták. Jórészt ezek a motívumok döntötték el települési szerkezetüket, út- és vasúthálózatuk vezetésének vonalát, közművesítésük fokát és terjedelmét. Ezt az örökséget most úgy kell átalakítani, továbbfejleszteni, hogy jól föltalálja benne magát a dolgozó ember, hogy a szocializmus körülményeihez méltó lakásviszonyokat, közlekedési lehetőségeket, egészségügyi és kulturális ellátottságot stb leljen benne. Hogy fölszámolja például a „külvárosok” sivárságát, megszüntesse a várostestből való kitaszítottságukat, de egyúttal megőrizze és megbecsülje a hagyományos városképet és korszerű városközpontokat teremtsen. Városok reneszánsza kezdődik el ezeknek a terveknek a kidolgozásával és fokozatos megvalósításukkal. Új Hódmezővásárhelyt, Csongrádot, Makót és Szentest ígér a következő egy-két évtized. S hogy ezt Szegeden is örömmel nyugtázzák, s nem sanda féltékenykedéssel, a mi társadalmunkban csak természetes. Ezen túl pedig az is igaz és kézenfekvő, hogy Szeged is további megújulás előtt áll, hiszen hamarosan a városi tanács elé kerül távlati fejlesztésének terve. Ezek a tervek úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint szemek a láncban. Hiszen megyénk városai nem elszigetelten élnek, vonzzák egymást, hatással van egyik a másikra s közvetlen környezetére. A kölcsönhatásokat is nagyon józanul, reálisan ítélik meg az eddig elkészült és jóváhagyott városrendezési tervek — nélkülözve minden hóbortos rivalizálást. z elkészült tervekre — miután a lakosság kritikáját is kiállták — választott testületek adják áldásukat, s tulajdonképpen máris a megvalósulás folyamatába érkeznek. De milyen józansággal kezelik városaink a jövőnek ezeket a „térképeit”! Nyílt terveknek tekintik őket, rugalmas szerkezetűeknek, amelyek mindig foglalatai lehetnek egy-egy későbben születő jó gondolatnak, ésszerű revíziónak. Csak ezen az egyetlen megyei tanácsülésen is mennyi mérlegelni érdemes vélemény elhangzott! Innen, Szegedről nézve is imponáló, tetszetős az a fölzárkózás, amely előtt megyénk városai állnak. Hiszen, ha nem tartottuk szerencsésnek azt a nagy távolságot, szakadékot, amely a főváros és a vidék nagyobb városai között is tátongott, mennyivel lenne elviselhetőbb a vidéki „nagyok” és kisebb testvéreik aránytalan növekedési és színvonalkülönbsége? A táj gazdasági és földrajzi egysége, harmóniája tökéletesedik e tervek megvalósulása során, s ebben az összhangban az ember kényelme válik teljesebbé, gazdagabbá. Úgy is mondhatnánk: civilizáltabb, komfortosabb, otthonosabb, melegebb lesz a maagyar vidék. SZ. SIMON ISTVÁN A A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJAI 58. évfolyam, 205. szám Ara: 1 forint Vasárnap, 1968. szeptember 1. Bolgár-lengyel együttműködés Lengyelország a bolgár áruforgalomban a negyedik helyen, és Bulgária a lengyel áruforgalomban a hatodik helyen szerepel. A két ország között lebonyolódó árucsere 1950-től 1967- ig a négyszeresére emelkedett. Az előirányzat szerint ebben az évben 112,2 millió rubelre rúg a két ország közötti áruforgalom értéke, ami azt jelenti, hogy húsz százalékkal felülmúlja a hosszúlejáratú egyezmény 1968. évi előirányzatát. Megkezdte tanácskozását a CSKP Központi Bizottsága A kormány döntései a helyzet normalizálására A csehszlovák rádió közlése szerint szombaton Prágában megkezdte tanácskozását a CSKP Központi Bizottsága. A nagy érdeklődéssel várt ülésszak munkájáról még nincs részletes jelentés, valószínűleg a tanácskozás ma is folytatódik. A rádióban ismertetett közlemény csak arról tájékoztat, hogy a plénumon megvitatják az ország jelenlegi helyzetét, valamint a Központi Bizottság összetételét az e héten megtartott szlovák pártkongresszus eredményeivel összefüggésben. A rövid közleményből messzemenő következtetéseket még korai lenne levonni, mindenesetre annyi már most is megállapítható, hogy az ülésszakon a párt normáinak betartásával megválasztott központi bizottsági tagok vesznek részt. Ez — egyelőre közvetett módon ugyan — annak kifejezése, hogy az augusztus 22-én megtartott, úgynevezett „14. rendkívüli kongresszust” nem tekintik érvényesnek. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a súlyos helyzetet előidéző jobboldali erők, legalábbis egyelőre, lemondtak arról a követelésükről, hogy az említett tanácskozást rendkívüli kongresszusként fogadtassák el. Szombat reggel a prágai utcákon a járókelőknek röplapokat osztogattak, amelyek különböző követeléseket tartalmaznak, ezek között szerepel többek között a csapatok kivonása, és a károknak — amelyeknek jelentős részét maguk a jobboldali erők okozták — megtérítése. A jobboldal már ismert taktikájához tartozik az is, hogy árulónak bélyegeznek olyan személyeket, akik a szocialista országokkal való további együttműködést szorgalmazzák. A követelések alátámasztására — a korábbinál óvatosabban ésszeré(Folytatás a 2. oldalon.) 0 szabadságharcosok rakétatámadásai A dél-vietnami felszabadító népi fegyveres erők könnyű- és nehéz-tüzérsége szombatra virradó éjszaka súlyos tűzcsapásokat mért az amerikai expedíciós hadtest és a saigoni bábhadsereg több fontos támaszpontja és hídfőállására az ország egész területén. Az AP amerikai hírügynökség helyzetrajza szerint a szombat hajnalra virradóan végrehajtott rajtaütéseiben a gerillahadsereg váltakozva alkalmazta aknavetőit és 122 mm-es rakéták kilövésére alkalmas rakétavetőit. A katonai objektumokat hangtalanul és láthatatlanul megközelítő partizán-tüzérség a Da-Nangi tengerészgyalogsági és légitámaszpont berendezéseit, a kulcsfontosságú Bien Hoa-i amerikai légitámaszpont kifutópályáit, Pleiku erődítményváros katonai építményeit, valamint a Márvány-hegyen kiépített amerikai helikopter-támaszpont fel- és leszálló pályáit szemelte ki célpontnak. A legsúlyosabb károkat az amerikaiak Pleikuban szenvedték, mert a DNFF tüzérsége ide összpontosította nagyhatású rakétavetőinek tüzét. A saigoni hivatalos szóvivők elismerik, hogy fegyveres erőik veszteségeket szenvedtek, pontos adatokat azonban erről nem közöltek. A saigoni katonai rezsim rendőrei, titkos ügynökei és provokátorai szombaton házkutatásokkal, razziákkal és többrendbeli letartóztatással igyekeztek elébe vágni a vietnami nép 1945-ben megkezdett szabadságharcára emlékező tüntetéseknek. Besúgók tájékoztatásai alapján a rendőrök őrizetbe vettek „vietcong-gyanúsnak’’ minősített személyeket, akiknél fegyvereket és „kommunista jelszavakat feltüntető” transzparenseket találtak. A központi hatóságok szeptember 4-ig riadókészültségbe helyezték a rendőrséget. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front ugyanis szeptember 2-án emlékezik meg arról, hogy 23 évvel ezelőtt ugyanezen a napon indította el Ho Si Minh elnök a francia gyarmatosítók elleni harcát. Az évfordulóról szóló megemlékezést és a magyar államférfiak táviratát a VDK vezetőihez lapunk 2. oldalán közöljük. Bonn nyomást gyakorol Párizsra Seydoux bonni francia nagykövet felkereste Kiesinger kancellárt. A megbeszélés tárgya — hivatalos közlés szerint — egyrészt De Gaulle álláspontjának ismertetése volt a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban, másrészt a tábornok szeptember végi bonni látogatásának előkészítése. A francia nagykövet látogatása után jól értesült bonni körök csalódásukat fejezték ki a francia elnök magatartásával kapcsolatban. Az NSZK kormánya ugyanis „kívánatosnak tartaná”, hogy Franciaország „nagyobb részt vállaljon a NATO biztonsági intézkedéseiből” — amint egy bonni kormányszóvivő kifejezte. Seydoux nagykövet és Kiesinger kancellár megbeszélésével egyidejűleg azonban Párizsban Debré külügyminiszter kijelentette, hogy Párizs elutasítja a NATO további erősítésének gondolatát, mint reagálást a csehszlovákiai akcióra. Debré kijelentése ellenére Bonn nem adja fel azt a szándékát, hogy nyomást gyakoroljon Párizsra. Az MTI tudósítójának értesülése szerint Brandt külügyminiszter, aki a közeljövőben találkozik francia kollégájával, olyan irányban igyekszik befolyásolni Debrét, •hogy a francia kormány legalábbis egy egységes diplomáciai akcióba kapcsolódjék be és vegyen részt aktívan a Nyugateurópai Unió tanácskozásain. E tanácskozások tárgya a csehszlovákiai helyzet miatt „megváltozott európai katonai és politikai erőviszony” lenne. OLAJBÁNYÁSZOK • • ÜNNEPE Kitüntetések, jutalmak a munka élenjáróinak A szegedi szénhidrogénmedence dolgozói tegnap, szombaton tartották hagyományos bányászati ünnepségüket. Az évről évre terebélyesedő két vállalat: az Alföldi Kőolajfúrási Üzem szegedi üzeme, valamint a Nagyalföldi Kőolaj és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzeme Szegeden, a Tisza és a Hungária szálló termeiben látta vendégül dolgozóit. A szegedi kőolajfúrási üzem több száz dolgozója előtt dr. Vándorfi Róbert, az Alföldi Kőolajfúrási Üzem főgeológusa mondott beszédet, s méltatta a becsületesen helytálló szegedi olajbányászok munkáját, a bányászünnep jelentőségét. Az MSZMP Csongrád megyei bizottsága, a Szeged városi pártbizottság, valamint a KISZ Csongrád megyei és Szeged városi bizottsága üdvözletét Csakmag György, a megyei pártbizottság osztályvezetője tolmácsolta. Az ünnepségen részt vett Balog István, a Szeged városi pártvégrehajtó bizottság tagja, a pártbizottság osztályvezetője is. Dr. Vándorfi Róbert a Bányaipari Kiváló Dolgozója kitüntetést nyújtotta át kiemelkedő munkájáért Pataki Ferenc fúrómesternek. A Bányászati Szolgálati Érdemérem bronz fokozatát Bakos Sándor fúrómester, Bohácsi Imre telefonszerelő, Szűcs Győző fúrómester, Forgács Zoltán kapcsolómunkás, Nagy István főmotorszerelő, Vígh Gyula fúrómester, P. Nemes Lajos fúrómester kapta meg. A Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója kitüntetésben Vadász Ernő geológus, Szabó Sándor olajmérnök és Horváth Lajos főfúrómester részesült. A kőolajtermelő vállalat ünnepségén Jurátovics Aladár üzemvezető emlékezett meg az elmúlt esztendő munkájáról, a bányásznapról. Dr. Bán Ákos, az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt vezérigazgató-helyettese köszöntötte a dolgozókat és a Bányászat Kiváló Dolgozója kitüntetést nyújtotta át Tóth Balázs fúrómesternek. A Bányászati Szolgálati Érdemérem bronz fokozatát Jurátovics Aladárnak, valamint K. Tóth Emil olajmérnöknek adományozták. Az ünneplő olajmunkásoknak Ozvald Imre, a Szeged városi párt-végrehajtóbizottság tagja, a városi pártbizottság osztályvezetője tolmácsolta a Csongrád megyei, a Szeged városi pártbizottság, valamint a KISZ megyei és városi bizottságának üdvözletét. Az ünnepségeken több mint 200 ezer forint pénzjutalmat adtak át a munka élenjáróinak. Somogyi Károlyné felvétele OLAJBÁNYÁSZOK