Délmagyarország, 1968. szeptember (58. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-01 / 205. szám

le is v@k­ és városok D­inamikus fejlődés korát éljük. Már nem csak az egykori sürgető toldozás-foltozáson vagyunk túl, hanem a szocialista társadalom újdonságaiból is annyit alkottunk, építettünk, hogy mindenütt feszegetni kezdik a régi földrajzi, terület­szerkezeti kereteket. Hát még ha ehhez hozzágondoljuk a mai kor emberének igé­nyeit és a további reális fejlődés perspektíváit! Könnyű belátni, hogy már régen nem lehet „zsebből” építeni, fej­leszteni, a jövő pedig minden ízében átgondolt tervsze­rűséget követel. Ezért rendelte el a kormány, hogy 1970- ig hetven város általános rendezési tervét készítsék el és hagyják jóvá Ennek a gondolatmenetnek a jegyében terjesztették a héten a Csongrád megyei tanács elé Hód­mezővásárhely és Csongrád általános rendezési tervét; ugyanilyen indítékból dolgoznak lázasakn Makó és Szen­tes jövőjének meghatározásán. Ezek a városrendezési tervek okot adnak arra, hogy kicsit időzzünk fölöttük. Már csak azért is, mert ezrek, tízezrek közreműködésével születtek, illetve készülnek. Egy-egy nagy lakóközösség minden reális vágya, szociá­lis és egészségügyi érdeke, munka- és létbiztonsága, szü­lőföld iránti szeretete bennük munkál. Van bennük fan­tázia és merészség, józan megfontoltság és tiszteletre­méltó vágyakozás, — de mindenekelőtt nagy-nagy fele­lősség. Vezérelvek ezek, hiszen nem arról van bennük szó, hogy hová hány emeletes lakóházakat rakjanak, s hány rózsatő virítson az útszegélyeken, hanem a fejlesz­tés várható igényeit mérik fel, és tartalmazzák az ehhez szükséges lehetőségeket, a megoldások varációit. Kétség­telen ugyanakkor, hogy a tervek megvalósulása során új minőségű városok alakulnak ki itt Csongrád megyé­ben is. Általános városiasodásról van tehát szó. Ennek­­­ jelentősége pedig itt az Alföldön sokkal több, mint ha­zánk más tájegységein. A városi élet valódi feltételei — korszerű közművek, csatornázás, zöldövezetek, pihenő­területek, ideális elhelyezésű ipari- és lakókörzetek stb. — csak ilyen általános rendezéstől várhatók. Megyénk városainak korábbi fejlődését — kivéve talán az egyetlen Szegedet, amelynek vízpusztulása után átgondolt terv szerint kezdődött meg az újjáépítése —, tőkés és egyéni gazdasági érdekek motiválták. Jórészt ezek a motívu­mok döntötték el települési szerkezetüket, út- és vasúthá­lózatuk vezetésének vonalát, közművesítésük fokát és terjedelmét. Ezt az örökséget most úgy kell átalakítani, továbbfejleszteni, hogy jól föltalálja benne magát a dol­gozó ember, hogy a szocializmus körülményeihez méltó lakásviszonyokat, közlekedési lehetőségeket, egészségügyi és kulturális ellátottságot stb leljen benne. Hogy fölszá­molja például a „külvárosok” sivárságát, megszüntesse a várostestből való kitaszítottságukat, de egyúttal meg­őrizze és megbecsülje a hagyományos városképet és kor­szerű városközpontokat teremtsen. Városok reneszánsza kezdődik el ezeknek a tervek­nek a kidolgozásával és fokozatos megvalósításukkal. Új Hódmezővásárhelyt, Csongrádot, Makót és Szentest ígér a következő egy-két évtized. S hogy ezt Szegeden is örömmel nyugtázzák, s nem sanda féltékenykedéssel, a mi társadalmunkban csak természetes. Ezen túl pedig az is igaz és kézenfekvő, hogy Szeged is további megújulás előtt áll, hiszen hamarosan a városi tanács elé kerül távlati fejlesztésének terve.­­ Ezek a tervek úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint szemek a láncban. Hiszen megyénk városai nem elszi­getelten élnek, vonzzák egymást, hatással van egyik a másikra s közvetlen környezetére. A kölcsönhatásokat is nagyon józanul, reálisan ítélik meg az eddig elkészült és jóváhagyott városrendezési tervek — nélkülözve min­den hóbortos rivalizálást. z elkészült tervekre — miután a lakosság kritiká­ját is kiállták — választott testületek adják áldá­sukat, s tulajdonképpen máris a megvalósulás folyamatába érkeznek. De milyen józansággal kezelik városaink a jövőnek ezeket a „térképeit”! Nyílt tervek­nek tekintik őket, rugalmas szerkezetűeknek, amelyek mindig foglalatai lehetnek egy-egy későbben születő jó gondolatnak, ésszerű revíziónak. Csak ezen az egyetlen megyei tanácsülésen is mennyi mérlegelni érdemes véle­mény elhangzott! Innen, Szegedről nézve is imponáló, tetszetős az a fölzárkózás, amely előtt megyénk városai állnak. Hiszen, ha nem tartottuk szerencsésnek azt a nagy távolságot, szakadékot, amely a főváros és a vidék nagyobb városai között is tátongott, mennyivel lenne elviselhetőbb a vi­déki „nagyok” és kisebb testvéreik aránytalan növekedési és színvonalkülönbsége? A táj gazdasági és földrajzi egy­sége, harmóniája tökéletesedik e tervek megvalósulása során, s ebben az összhangban az ember kényelme válik teljesebbé, gazdagabbá. Úgy is mondhatnánk: civilizál­tabb, komfortosabb, otthonosabb, melegebb lesz a m­aagyar vidék. SZ. SIMON ISTVÁN A A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA­I 58. évfolyam, 205. szám Ara: 1 forint Vasárnap, 1968. szeptember 1. Bolgár-lengyel együttműködés Lengyelország a bolgár áruforgalomban a negye­dik helyen, és Bulgária a lengyel áruforgalomban a hatodik helyen szerepel. A két ország között lebonyo­lódó árucsere 1950-től 1967- ig a négyszeresére emelke­dett. Az előirányzat szerint ebben az évben 112,2 millió rubelre rúg a két ország kö­zötti áruforgalom értéke, ami azt jelenti, hogy húsz szá­zalékkal felülmúlja a hos­­­szúlejáratú egyezmény 1968. évi előirányzatát. Megkezdte tanácskozását a CSKP Központi Bizottsága A kormány döntései a helyzet normalizálására A csehszlovák rádió közlé­se szerint szombaton Prágá­ban megkezdte tanácskozását a CSKP Központi Bizottsága. A nagy érdeklődéssel várt ülésszak munkájáról még nincs részletes jelentés, va­lószínűleg a tanácskozás ma is folytatódik. A rádióban ismertetett közlemény csak arról tájékoztat, hogy a plé­­numon megvitatják az or­szág jelenlegi helyzetét, vala­mint a Központi Bizottság összetételét az e héten meg­tartott szlovák pártkongres­­­szus eredményeivel összefüg­gésben. A rövid közlemény­ből messzemenő következte­téseket még korai lenne le­vonni, mindenesetre annyi már most is megállapítható, hogy az ülésszakon a párt normáinak betartásával meg­választott központi bizottsági tagok vesznek részt. Ez — egyelőre közvetett módon ugyan — annak kifejezése, hogy az augusztus 22-én meg­tartott, úgynevezett „14. rendkívüli kongresszust” nem tekintik érvényesnek. Bizonyos jelek arra mutat­nak, hogy a súlyos helyzetet előidéző jobboldali erők, leg­alábbis egyelőre, lemondtak arról a követelésükről, hogy az említett tanácskozást rend­kívüli kongresszusként fogad­tassák el. Szombat reggel a prágai utcákon a járókelők­nek röplapokat osztogattak, amelyek különböző követelé­seket tartalmaznak, ezek kö­zött szerepel többek között a csapatok kivonása, és a ká­roknak — amelyeknek jelen­tős részét maguk a jobboldali erők okozták — megtéríté­se. A jobboldal már ismert taktikájához tartozik az is, hogy árulónak bélyegeznek olyan személyeket, akik a szocialista országokkal való további együttműködést szor­galmazzák. A követelések alátámasztására — a koráb­binál óvatosabban és­szeré­(Folytatás a 2. oldalon.) 0 szabadságharcosok rakétatámadásai A dél-vietnami felszabadí­tó népi fegyveres erők kön­­­nyű- és nehéz-tüzérsége szombatra virradó éjszaka súlyos tűzcsapásokat mért az amerikai expedíciós had­test és a saigoni­­ bábhadsereg több fontos támaszpontja és hídfőállására az ország egész területén. Az AP amerikai hírügy­nökség helyzetrajza szerint a szombat hajnalra virradóan végrehajtott rajtaütéseiben a gerillahadsereg váltakozva alkalmazta ak­navetőit és 122 mm-es ra­kéták kilövésére alkalmas rakétavetőit. A katonai objektumokat hangtalanul és láthatatlanul megközelítő partizán-tüzérség a Da-Nangi tengerész­gya­logsági és légitámaszpont berendezéseit, a kulcsfontos­ságú Bien Hoa-i amerikai lé­gitámaszpont kifutópályáit, Pleiku erődítményváros ka­tonai építményeit, valamint a Márvány-hegyen kiépített amerikai helikopter-támasz­pont fel- és leszálló pályáit szemelte ki célpontnak. A legsúlyosabb károkat az amerikaiak Pleikuban szenvedték, mert a DNFF tüzérsége ide összpontosította nagyhatású rakétavetőinek tüzét. A saigoni hivatalos szóvi­vők elismerik, hogy fegyve­res erőik veszteségeket szen­vedtek, pontos adatokat azonban erről nem közöltek. A saigoni katonai rezsim rendőrei, titkos ügynökei és provokátorai szombaton ház­kutatásokkal, razziákkal és többrendbeli letartóztatással igyekeztek elébe vágni a vi­etnami nép 1945-ben meg­kezdett szabadságharcára emlékező tüntetéseknek. Be­súgók tájékoztatásai alapján a rendőrök őrizetbe vettek „vietcong-gyanúsnak’’ minő­sített személyeket, akiknél fegyvereket és „kommunista jelszavakat feltüntető” transzparenseket találtak. A központi hatóságok szep­tember 4-ig riadókészültségbe helyezték a rendőrséget. A Dél-vietnami Nemzeti Fel­­szabadítási Front ugyanis szeptember 2-án emlékezik meg arról, hogy 23 évvel ez­előtt ugyanezen a napon in­dította el Ho Si Minh elnök a francia gyarmatosítók el­leni harcát. Az évfordulóról szóló megemlékezést és a magyar államférfiak távira­tát a VDK vezetőihez lapunk 2. oldalán közöljük. Bonn nyomást gyakorol Párizsra Seydoux bonni francia nagykövet felkereste Kiesin­ger kancellárt. A megbeszé­lés tárgya — hivatalos közlés szerint — egyrészt De Gaulle álláspontjának ismertetése volt a csehszlovákiai esemé­nyekkel kapcsolatban, más­részt a tábornok szeptember végi bonni látogatásának elő­készítése. A francia nagykövet láto­gatása után jól értesült bon­ni körök csalódásukat fejez­ték ki a francia elnök maga­tartásával kapcsolatban. Az NSZK kormánya ugyanis „kí­vánatosnak tartaná”, hogy Franciaország „nagyobb részt vállaljon a NATO biztonsá­gi intézkedéseiből” — amint egy bonni kormányszóvivő kifejezte. Seydoux nagykövet és Kiesinger kancellár meg­beszélésével egyidejűleg azonban Párizsban Debré külügyminiszter kijelentette, hogy Párizs elutasítja a NA­TO további erősítésének gon­dolatát, mint reagálást a csehszlovákiai akcióra. Debré kijelentése ellenére Bonn nem adja fel azt a szándékát, hogy nyomást gyakoroljon Párizsra. Az MTI tudósítójának értesülése sze­rint Brandt külügyminiszter, aki a közeljövőben találko­zik francia kollégájával, olyan irányban igyekszik be­folyásolni Debrét, •­­­hogy a francia kormány legalábbis egy egységes diplomáciai ak­cióba kapcsolódjék be és ve­gyen részt aktívan a Nyugat­európai Unió tanácskozásain. E tanácskozások tárgya a csehszlovákiai helyzet miatt „megváltozott európai kato­nai és politikai erőviszony” lenne. OLAJBÁNYÁSZOK • • ÜNNEPE Kitüntetések, jutalmak a munka élenjáróinak A szegedi szénhidrogén­medence dolgozói tegnap, szombaton tartották hagyo­mányos bányászati ünnepsé­güket. Az évről évre terebé­lyesedő két vállalat: az Al­földi Kőolajfúrási Üzem sze­gedi üzeme, valamint a Nagyalföldi Kőolaj és Föld­­gáztermelő Vállalat szegedi üzeme Szegeden, a Tisza és a Hungária szálló termeiben látta vendégül dolgozóit. A szegedi kőolajfúrási üzem több száz dolgozója előtt dr. Vándorfi Róbert, az Alföldi Kőolajfúrási Üzem főgeológusa mondott beszé­det, s méltatta a becsülete­sen helytálló szegedi olajbá­nyászok munkáját, a bá­nyászünnep jelentőségét. Az MSZMP Csongrád megyei bizottsága, a Szeged városi pártbizottság, valamint a KISZ Csongrád megyei és Szeged városi bizottsága üd­vözletét Csakmag György, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője tolmácsolta. Az ünnepségen részt vett Balog István, a Szeged városi párt­végrehajtó bizottság tagja, a pártbizottság osztályvezetője is. Dr. Vándorfi Róbert a Bányaipari Kiváló Dolgozó­ja kitüntetést nyújtotta át kiemelkedő munkájáért Pa­taki Ferenc fúrómesternek. A Bányászati Szolgálati Ér­demérem bronz fokozatát Bakos Sándor fúrómester, Bohácsi Imre telefonszerelő, Szűcs Győző fúrómester, Forgács Zoltán kapcsoló­munkás, Nagy István főmo­torszerelő, Vígh Gyula fú­rómester, P. Nemes Lajos fúrómester kapta meg. A Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója kitüntetésben Va­dász Ernő geológus, Szabó Sándor olajmérnök és Hor­váth Lajos főfúrómester ré­szesült. A kőolajtermelő vállalat ünnepségén Jurátovics Ala­dár üzemvezető emlékezett meg az elmúlt esztendő munkájáról, a bányásznap­ról. Dr. Bán Ákos, az Orszá­gos Kőolaj és Gázipari Tröszt vezérigazgató-helyet­tese köszöntötte a dolgozó­kat és a Bányászat Kiváló Dolgozója kitüntetést nyúj­totta át Tóth Balázs fúró­mesternek. A Bányászati Szolgálati Érdemérem bronz fokozatát­ Jurátovics Ala­dárnak, valamint K. Tóth Emil olajmérnöknek adomá­nyozták. Az ünneplő olajmunkások­nak Ozvald Imre, a Szeged városi párt-végrehajtó­bizottság tagja, a városi pártbizottság osztályvezetője tolmácsolta a Csongrád me­gyei, a Szeged városi pártbi­zottság, valamint a KISZ megyei és városi bizottságá­­­nak üdvözletét. Az ünnepségeken több mint 200 ezer forint pénzju­talmat adtak át a munka élenjáróinak. Somogyi Károlyné felvétele OLAJBÁNYÁSZOK

Next