Délmagyarország, 1970. február (60. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-01 / 27. szám
Pozitív lépésekre van szükség Európában valami készül ... E képletes kifejezés realitásokra épül, hiszen ha összhangba hozzuk a legutóbbi híreket, a következtetés igazolható. Walter Ulbricht Bonnba küldött levele az államszerződés-tervezetről és berlini sajtókonferenciája nagy visszhangot váltott ki, emellett eltörpült Willy Brandt csak tárgyalásokat ajánló válasza. A kategorikus, magát Nyugathoz tartozónak valló száznapos nyugatnémet kormány azonban próbálkozik kézzel foghatót is felmutatni, a választóknak ígért „új keleti politika” bizonyítására. Az NSZK moszkvai nagykövetével szorgalmazta, hogy létrejöjjön a szovjetnyugatnémet előzetes megbeszélés az erőszakról való lemondásról kötendő szerződés kérdésében. Bahr államtitkár el is utazott a szovjet fővárosba, ahol Gromlkóval folytatott eszmecserét és a találkozót a jövő héten folytatják. Bonnban bejelentették, hogy áprilisban kezdődnek a lengyel—NSZK tárgyalások, az Odera—Neisse-határ elismerésének kérdéséről. Willy Brandt Párizsban tárgyalt a francia vezetőkkel, különösképpen a Nyugat- és Kelet-Európa kapcsolatairól Ugyancsak ez ügyben utazott az USA-politika leghűbb kiszolgálója Wilson angol miniszterelnök Washingtonba, hogy kikérje Nixon „tanácsait” a brit állásfoglalásra az angol választások előtt. A szocialista országok kezdeményezte összeurópai értekezlet ügyében ugyanis érdemi állást el kell foglaltak. Hiszen már számos nyugat-európai ország helyesli a konferencia megtartását, ennélfogva a legmerevebbeknek a nyugatnémet és az angol kabinetnek is a saját frázisán — „gondosan elő kell készíteni” — kívül valami mást, pozitívat is mondani kell az összeurópai konferencia ügyében. A szocialista országok külügyminiszter-helyettesei Szófiában a múlt héten ugyancsak az európai biztonság megteremtése érdekében találkoztak, s az ilyen egységes tanácskozás mint a barométer jelzi: a következetes politika enyhülést hozhat az ellentétek elsimításában. A szovjet—nyugatnémet megbeszélések sikere előmozdíthatja az NDK—NSZK kapcsolatainak kiépítését, megteremtheti az alapot a nyugatnémet—lengyel tárgyalásokhoz és más tényezőkkel együttesen hozzájárulhatnak az összeurópai konferencia létrejöttéhez. A jószándék, a szocialista országok részéről kiviláglik, ám a kommentátorok, például Moszkvában és Varsóban egyaránt két szempontot emelnek ki. Óva intik Willy Brandtot attól, hogy további „békítgető” engedményeket tegyen a nyugatnémet reakciósoknak és felhívják a figyelmét a nyugatnémet kancellárnak: ne kísérletezzen azzal, hogy valamiféle ellentéteket próbáljon felfedezni az NDK álláspontja és más szocialista országok álláspontja között. Ezeket az államokat a proletár internacionalizmus szálai fűzik össze és visszautasítanak mindenféle manővert. M. T. Zavargások Manilában • Manila (Reuter, UPI) Ellenzéki érzelmű manilai diákok pénteken este parázs tüntetést rendeztek az elnöki palota előtt. A tüntetés előzménye, hogy hétfőn, amikor a törvényhozás megnyílt, az ellenzéki lakosság kövekkel dobálta meg Ferdinand Manx* elnök gépkocsiját, mire a rendőrség olyan brutálisan avatkozott be, hogy sok tüntetőt kórházba kellett szállítani. Az incidens miatt először békés felvonulás volt Manilában, de ez elmérgesedett A végén 400 egyetemi hallgató valóságos utcai harcot vívott az elnöki palotát védelmező rendőrséggel, miután az első sorokban állók benyomták a palota főkapuját. A rendőrök tüzet nyitottak. Négy ember a helyszínen, egy később meghalt, körülbelül 200 sebesültet a kórházakba szállítottak és 100 személyt letartóztattak. Marcos Fülöp-szigeti államelnök szombaton elhangzott rádióbeszédében azt állította, hogy nem diáktüntetésről volt szó, hanem „előre megfontolt kormányellenes támadásról, lázadásról és felforgatásról”. Marcos „bizonyítékokra” hivatkozva kijelentette, hogy a tüntetőik mögött „maoista összeesküvők” álltak, akik meg akarták dönteni a Fülöp-szigeti kormányzatot és ennek helyére — úgymond — „kommunista kínai ihletésű kormányt” akartak felállítani. Hozzáfűzte, hogy a Fülöpszigeti kormány „minden rendelkezésére álló erővel szétzúzza a kormány megdöntését célzó további kísérleteket” DÉLMAGYARWS1M 1970. VASÄRNAP. FEBRUAR 1. fi CSKP KB gazdasági határozata # Prága (MTI) A párt 1970-re szóló gazdaságpolitikája azt célozza, hogy teljesítsék az évi terv előirányzatait, kidolgozzák az 1971—1975-ös ötéves népgazdasági tervet, felszámolják a gazdaságirányításban a jobboldal bomlasztó tevékenységének következményeit, s előkészítsék az ötéves terv követelményeinek megfelelő hatékony irányítási rendszert — hangsúlyozza a CSKP KB ülésen elfogadott és szombaton nyilvánosságra hozott határozat a párt gazdaságpolitikájának fő kérdéseiről. A határozat részletesen foglalkozik az 1970-es népgazdasági terv biztosításának tényezőivel, a Központi Bizottság nagy súlyt helyez a szocialista társadalom sikeres konszolidációja és továbbfejlesztése szempontjából kivételes fontosságú ötéves népgazdasági terv megfelelő és szakszerű előkészítésére. Mint a határozat megállapítja, a szocialista áru- és pénzviszonyok rendszerét arra kell felhasználni, hogy a tervvel összhangban az üzemek és vállalatok kezdeményezését a társadalmi szükségletek kielégítésére irányítsák, s ebben fel kell használni a szocialista testvérországok tapasztalatait is. A határozat fontos fejezete a párt gazdasági irányító szerepéről szóló rész. Ezzel összefüggésben a határozat részletesen megszabja a Központi Bizottság elnökségének, a gazdaságirányítás területén dolgozó kommunistáknak, a CSKP KB cseh irodájának, az SZLKP KB- nak, valamint a szakszervezetekben és az ifjúsági mozgalomban dolgozó kommunistáknak a feladatait. Az elnöki ígéret ellenkezője Nixon sajtókonferenciája # Washington (MTI) Nixon elnök magyar idő szerint péntek éjjeli sajtókonferenciáján bejelentette: az Egyesült Államok, a korábbi tervekkel ellentétben, az idén megkezdi a Safeguard rakétaelhárító rendszer második szakaszának kiépítését is. Az elnök Vietnammal kapcsolatban azt mondotta, „ha az ellenség veszélyezteti a kivonás ideje alatt az amerikai csapatokat, nem habozik majd az eddiginél keményebben alkalmazni a rendelkezésre álló eszközöket”. Nixon kilátásba helyezte, hogy az USA egy hónapon belül dönt az izraeli kormány fegyverigényéről és válaszából világosan kitűnt hogy kész a kérés pozitív elbírálására. Az amerikai elnök kilencedik sajtókonferenciáján sok kérdést kapott Vietnamtól, és ezzel kapcsolatban megismételte a vietnamizálási program végrehajtását. Az amerikai csapatok kivonásának üteme a program teljesítésétől, a hadműveletek szintjétől, illetve a párizsi tárgyalások alakulásától függ — jelentette, ki, utalva arra, hogy Párizsban holtpontra jutottak a megbeszélések. Nixon hangsúlyozta, hogy a szárazföldi csapatok kivonása után is jelentős amerikai erőkre van szükség, az ,,utánpótlási feladatok” ellátására, illetve a saigoni rezsim hadseregének légi és tengeri támogatására. Nem volt hajlandó nyilatkozni a kivonás üteméről, de hangoztatta, hogy lesznek újabb bejelentések és a vietnamizálás „a terveknek megfelelően halad”. Az elnök közölte, hogy elhatározta: idén megkezdik a Safeguard ellenrakéta-rendszer úgynevezett második fázisának kiépítését is. A rendszer első fázisa Nixon szerint az amerikai Minutemanrakéták védelmét szolgálja, a második szakasz „korlátozott területvédelmet” biztosít „kisebb atomhatalmak, például a kommunista Kína” esetleges nukleáris támadásának elhárítására. Emlékezetes, hogy az amerikai szenátus tavaly csak minimális többséggel fogadta el az első szakasz kiépítésének tervét, s az elnök akkor ígéretet tett a program lelassítására, most viszont a gyorsításra törekszik. Belpolitikai kérdésekről szólva Nixon elsősorban az amerikai gazdaság problémájával foglalkozott. Elismerte, hogy az infláció üteme a múlt évben volt a legnagyobb, de azt mondotta, hogy ezért még az előző kormány intézkedései felelősek. A félórás sajtókonferencián Nixon 18 kérdésre válaszolt. LENINCENTENÁRIUM Gyurkó László: Magától egyszerűséggel Lenin évente mintegy ezer oldalt írt. Írásos életművében rengeteg a másodlagos. De nincs olyan fontos gondolata, melyet legalább egyszer ne tudott volna remekművé fogalmazni. Ezekben az írásokban nincs üresjárat, felületesség, elnagyoltság: a logika csodálatos pontossággal rakja össze az érvek építőköveit, a megfigyelések eredetisége, a következtetések merészsége, az érvelés biztonsága lenyűgöző. Az írott mű itt azonos értékű írójával. Aki csak a gondolatmenetét figyeli, joggal kérdezheti: mi az eredeti abban az emberben, aki ilyen magától értetődő egyszerűséggel magyaráz és bizonyít? Csakhogy Leninnél mindig maga a gondolat eredeti, s nem annyira a gondolat kifejezése. Ami ötven évvel a halála után magától értetődő közhelynek látszik, a maga korában olyan újdonság volt, hogy alig akadt, aki a gondolatait igazán követni tudta. Ezért, hogy annyi okos és értelmes kortársa nem értette meg nagyságát: a gondolatot, ami valóban lenyűgözhette volna őket, képtelenek voltak elfogadni, a sziporkázó szellemet pedig hiába keresték benne. Pusztító logikája volt: a legkisebb ellentmondást is felfedezte. Ha valahol repedést fedezett föl, ledöntötte az egész falat. A frázisok jobban bosszantották, mint a nyílt hazugság: dühödten vetette rájuk magát. A hazugságot rendszerint csak lefricskázta. Ha megtetszett neki egy kép, s úgy érezte, a lényeget fejezi ki, valósággal beleszeretett. Egy katonától hallotta, hogy a háborút nem lehet úgy befejezni, hogy a szuronyokat a földbe döfik. Ezt számtalanszor elismételte. Ha olyan ellenféllel vitázott, akinek egy szavát sem hitte, oda se figyelt az érveire. De ha nem, nagyon tárgyilagos volt. Tizenkilenc oldalt szentelt arra, hogy ízekre szedje Szokolnyikov javaslatát a pártprogram felülvizsgálatáról. Aztán azt írta: „Szokolnyikov elvtárs tervezetének elemzését befejezve, külön ki kell emelnünk egy igen értékes kiegészítést, amelyet ő javasol, s amelyet véleményem szerint el kellene fogadni, sőt ki kellene bővíteni.” Számolt az emberi alkat összetettségével. Ismerte az emberek hibáit, de az ítélete nem jelentett elítélést. „Tartsa szem előtt, hogy Rovio nagyszerű ember, de lusta. Sarkában kell lenni, és naponta kétszer kell emlékeztetni feladatára. Máskülönben nem csinálja meg.” Szinte kukacosságáig aprólékos volt, a részleteket rendkívül fontosnal tartotta. Két héttel az októberi forradalom előtt volt türelme harmincoldalas tanulmányt írni a pártprogram felülvizsgálásáról: mondatokon és fél mondatokon, sőt jelzőkön vitatkozott oldalszámra. Mindig biztos akart lenni, hogy nem értik félre. Inkább minden apróságra kitért: „írjanak még egy 16—32 oldal terjedelmű kis brosúrát Oroszország titkos diplomáciai szerződéseiről: röviden, pontosan, tényeket, tényeket. Ilyen és ilyen szerződés, év, hó, nap, ilyen és ilyen tartalommal. A szerződések felsorolása. Összefoglalás. Minél rövidebben és minél több ténnyel. Válaszoljanak, vállalják-e, és mikor küldik.” Az elvont fejtegetéseket nem szerette, a konkrétumok érdekelték. Gyakran idézte ellenfeleit, hogy legyen konkrétum, amit megtámadhat. Született glosszaíró volt, bulldogként harapott rá ellenfele legkisebb hibájára, tévedésére. Szeretett röviden írni, egyetlen gondolatot a tolla hegyére tűzni, megforgatni s ledöfni. Ilyenkor elemében volt, csattogott a humora minden ütése ült. Lepesinszkij emlékezéséből: „Veszélyes volt vigyázatlanull'' megzavarni az agyában uralkodó gondolati rendszert. Ha belekötöttek, s az ellene irányuló támadások meghaladták a mértéket, sosem habozott fölvenni a kesztyűt, de akkor aztán vigyázni kellett. Vlagyimir Iljics dialektikája megsemmisítő volt. A bátor támadó beszédének minden homályos pontja, minden sikerületlen mondata és fordulata, a száján kicsúszott eretnekség minden »embriója« azonnal Lenin maró gúnyának lándzsájára került, s a halálos irónia gúnyos szikrái, a széles csontú arc ferde vágású, fekete szemének átható pillantása összezavarta Iljics ellenfelét, s beléfojtotta a szót. (Folytatjuk.) Fritz Siger holland szobrász Lenin portréját nemrégiben fejezte be a századik évforduló alkalmából TRAKTOROS TÜNTETÉS. Az angliai Newcastle-under Lyme utcáján készült a felvétel szombat délelőtt: 700 mezőgazda tüntetett traktoros-gépes felvonulással a város piacterén Interparlamentáris konferencia Kairóban • Kairó (MTI, MENA) ötven ország kétszáz parlamenti képviselője vesz részt azon az interparlamentáris konferencián, amely hétfőn kezdi meg munkáját az EAK fővárosában. Az arab államokon kívül tíz nyugateurópai, nyolc kelet-európai, tizenkét afrikai, kilenc ázsiai, négy dél-amerikai ország, valamint Kanada parlamentje küldi el képviselőit Kairóba. A magyar parlamenti delegáció szombaton érkezett meg a tanácskozás színhelyére. A küldöttség vezetője Nagy Miklós, az országgyűlés külügyi bizottságának és az Interparlamentáris Unió tanácsának tagja. A kairói konferencia összehívásának gondolatát a napról napra súlyosbodó közel-keleti válság, a világ békéjét fenyegető izraeli agresszió vetette fel. A tanácskozás napirendje felöleli a közel-keleti helyzet valamennyi fontos kérdését, s lehetővé teszi, hogy a meghívott képviselők behatóan megismerkedjenek a válság valóságos okaival és következményeivel. Karami libanoni miniszterelnök szombaton néhány napos látogatásra Kairóba érkezett, hogy az EAK vezetőivel megbeszéléseket folytasson az izraeli agressziótól közvetlenül sújtott arab országok helyzetéről és Libanon szerepéről az Izraellel szembeni frontban. Látogatása összefügg a válságban közvetlenül érintett arab államfők jövő hét végén estékes találkozójával. Tömegtüntetés Milánóban • Róma (MTI) Milánóban tegnap a kései délutáni órákban 30 000-nél több munkás és diák tüntetett a város központjában az utóbbi napokban a kormány részéről foganatosított megtorló intézkedések és főképpen a múlt hét szerdáján egy hasonló tüntetés feloszlatása során történt rendőri túlkapások ellen. A szombati tüntetést támogatták az összes szakszervezetek, az újságírók demokratikus mozgalma, számos diákszervezet, az Olasz Kommunista Párt, a proletár egység olasz szocialista pártja, sok katolikus szervezet, sőt a kereszténydemokrata párt sok vezető személyisége is. Csütörtökön és pénteken Firenze valamennyi üzemében voltak hasonló tüntetések. Nagyszabású manifesztációkról érkezett jelentés az utóbbi napokban Rómából, Palermóból, Cataniából és Nápolyból.