Délmagyarország, 1970. február (60. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 27. szám

Pozitív lépésekre van szükség E­­­urópában valami ké­szül ... E képletes ki­fejezés realitásokra épül, hiszen ha összhangba hozzuk a legutóbbi híreket, a következtetés igazolható. Walter Ulbricht Bonnba kül­dött levele az államszerző­dés-tervezetről és berlini sajtókonferenciája nagy visszhangot váltott ki, emel­lett eltörpült Willy Brandt csak tárgyalásokat ajánló válasza. A kategorikus, ma­gát Nyugathoz tartozónak valló száznapos nyugatnémet kormány azonban próbálko­zik kézzel foghatót is fel­mutatni, a választóknak ígért „új keleti politika” bizonyí­tására. Az NSZK moszkvai nagykövetével szorgalmazta, hogy létrejöjjön a szovjet­­nyugatnémet előzetes meg­beszélés az erőszakról való lemondásról kötendő szer­ződés kérdésében. Bahr ál­lamtitkár el is utazott a szovjet fővárosba, ahol Gromlkóval folytatott eszme­cserét és a találkozót a jö­vő héten folytatják. Bonnban bejelentették, hogy áprilisban kezdődnek a lengyel—NSZK tárgyalások, az Odera—Neisse-határ el­ismerésének kérdéséről. Wil­ly Brandt Párizsban tár­gyalt a francia vezetőkkel, különösképpen a Nyugat- és Kelet-Európa kapcsolatai­ról Ugyancsak ez ügyben uta­zott az USA-politika leg­­hűbb kiszolgálója Wilson angol miniszterelnök Wa­shingtonba, hogy kikérje Nixon „tanácsait” a brit állásfoglalásra az angol vá­lasztások előtt. A szocialista országok kezdeményezte összeurópai értekezlet ügyében ugyanis érdemi állást el kell foglal­tak. Hiszen már számos nyugat-európai ország he­lyesli a konferencia meg­tartását, ennélfogva a leg­merevebbeknek a nyugat­német és az angol­ kabinet­nek is a saját frázisán — „gondosan elő kell készíte­ni” — kívül valami mást, po­zitívat is mondani kell az összeurópai konferencia ügyében. A szocialista országok kül­ügyminiszter-helyettesei Szó­fiában a múlt héten ugyan­csak az európai biztonság megteremtése érdekében ta­lálkoztak, s az ilyen egysé­ges tanácskozás mint a ba­rométer jelzi: a következetes politika enyhülést hozhat az ellentétek elsimításában. A szovjet—nyugatnémet megbeszélések sikere­­ elő­mozdíthatja az NDK—NSZK kapcsolatainak kiépítését, megteremtheti az alapot a nyugatnémet—lengyel tár­gyalásokhoz és más ténye­zőkkel együttesen hozzájá­rulhatnak az összeurópai konferencia létrejöttéhez. A jószándék, a szocialista országok részéről kiviláglik, ám a kommentátorok, pél­dául Moszkvában és Varsó­ban egyaránt két szempontot emelnek ki. Óva intik Willy Brandtot attól, hogy további „békítgető” engedményeket tegyen a nyugatnémet reak­ciósoknak és felhívják a fi­gyelmét a nyugatnémet kan­cellárnak: ne kísérletezzen azzal, hogy valamiféle ellen­téteket próbáljon felfedezni az NDK álláspontja és más szocialista országok állás­pontja között. Ezeket az ál­lamokat a proletár internaci­onalizmus szálai fűzik ös­­­sze és visszautasítanak min­denféle manővert. M. T. Zavargások Manilában • Manila (Reuter, UPI) Ellenzéki érzelmű manilai diákok pénteken este parázs tüntetést rendeztek az elnö­ki palota előtt. A tüntetés előzménye, hogy hétfőn, ami­kor a törvényhozás megnyílt, az ellenzéki lakosság kö­vekkel dobálta meg Ferdi­nand Manx* elnök gépko­csiját, mire a rendőrség olyan brutálisan avatkozott be, hogy sok tüntetőt kór­házba kellett szállítani. Az incidens miatt először békés felvonulás volt Mani­lában, de ez elmérgesedett A végén 400 egyetemi hall­gató valóságos utcai harcot vívott az elnöki palotát vé­delmező rendőrséggel, mi­után az első sorokban állók benyomták a palota főkapu­ját. A rendőrök tüzet nyitot­tak. Négy ember a helyszí­nen, egy később meghalt, körülbelül 200 sebesültet a kórházakba szállítottak és 100 személyt letartóztattak. Marcos Fülöp-szigeti ál­lamelnök szombaton elhang­zott rádióbeszédében azt ál­lította, hogy nem diáktün­­tetésről volt szó, hanem „elő­re megfontolt kormányelle­nes támadásról, lázadásról és felforgatásról”. Marcos „bi­zonyítékokra” hivatkozva kijelentette, hogy a tüntetőik mögött „maoista összeeskü­vők” álltak, akik meg akar­ták dönteni a Fülöp-szigeti kormányzatot és ennek he­lyére — úgymond — „kom­munista kínai ihletésű kor­mányt” akartak felállítani. Hozzáfűzte, hogy a Fülöp­­szigeti kormány „minden rendelkezésére álló erővel szétzúzza a kormány meg­döntését célzó további kísér­leteket” DÉLMAGYARWS1M 1970. VASÄRNAP. FEBRUAR 1. fi CSKP KB gazdasági határozata # Prága (MTI) A párt 1970-re szóló gaz­daságpolitikája azt célozza, hogy teljesítsék az évi terv előirányzatait, kidolgozzák az 1971—1975-ös ötéves nép­­gazdasági tervet, felszámol­ják a gazdaságirányításban a jobboldal bomlasztó tevé­kenységének következmé­nyeit, s előkészítsék az öt­éves terv követelményei­nek megfelelő hatékony irányítási rendszert — hangsúlyozza a CSKP KB ülésen elfogadott és szomba­ton nyilvánosságra hozott határozat a párt gazdaságpo­litikájának fő kérdéseiről. A határozat részletesen foglalkozik az 1970-es nép­­gazdasági terv biztosításá­nak tényezőivel, a Központi Bizottság nagy súlyt helyez a szocialista társadalom si­keres konszolidációja és to­vábbfejlesztése szempontjá­ból kivételes fontosságú öt­éves népgazdasági terv meg­­felelő és szakszerű előkészí­tésére. Mint a határozat megállapítja, a szocialista áru- és pénzviszonyok rend­szerét arra kell felhasználni, hogy a tervvel összhangban az üzemek és vállalatok kez­deményezését a társadalmi szükségletek kielégítésére irányítsák, s ebben fel kell használni a szocialista test­­vérországok tapasztalatait is. A határozat fontos fejezete a párt gazdasági irányító szerepéről szóló rész. Ezzel összefüggésben a határozat részletesen megszabja a Központi Bizottság elnöksé­gének, a gazdaságirányítás területén dolgozó kommunis­táknak, a CSKP KB cseh irodájának, az SZLKP KB- nak, valamint a szakszerve­zetekben és az ifjúsági moz­galomban dolgozó kommu­nistáknak a feladatait. Az elnöki ígéret ellenkezője Nixon sajtókonferenciája # Washington (MTI) Nixon elnök magyar idő szerint péntek éjjeli sajtó­konferenciáján bejelentette: az Egyesült Államok, a ko­rábbi tervekkel ellentétben, az idén megkezdi a Safe­guard rakétaelhárító rend­szer második szakaszának kiépítését is. Az elnök Viet­nammal kapcsolatban azt mondotta, „ha az ellenség veszélyezteti a kivonás ideje alatt az amerikai csapato­kat, nem habozik majd az eddiginél keményebben al­kalmazni a rendelkezésre álló eszközöket”. Nixon ki­látásba helyezte, hogy az USA egy hónapon belül dönt az izraeli kormány fegyver­­igényéről és válaszából vilá­gosan kitűnt hogy kész a kérés pozitív elbírálására. Az amerikai elnök kilen­cedik sajtókonferenciáján sok kérdést kapott Vietnamtól, és ezzel kapcsolatban megismé­telte a vietnamizálási prog­ram végrehajtását. Az ame­rikai csapatok kivonásának üteme a program teljesítésé­től, a hadműveletek szint­jétől, illetve a párizsi tár­gyalások alakulásától függ — jelentette, ki, utalva arra, hogy Párizsban holtpontra jutottak a megbeszélések. Nixon hangsúlyozta, hogy a szárazföldi csapatok kivoná­sa után is jelentős amerikai erőkre van szükség, az ,,után­pótlási feladatok” ellátására, illetve a saigoni rezsim had­seregének légi és tengeri tá­mogatására. Nem volt haj­landó nyilatkozni a kivonás üteméről, de hangoztatta, hogy lesznek újabb bejelen­tések és a vietnamizálás „a terveknek megfelelően ha­lad”. Az elnök közölte, hogy el­határozta: idén megkezdik a Safeguard ellenrakéta-rend­­szer úgynevezett második fá­zisának kiépítését is. A rend­szer első fázisa Nixon sze­rint az amerikai Minuteman­­rakéták védelmét szolgálja, a második szakasz „korláto­zott területvédelmet” bizto­sít „kisebb atomhatalmak, például a kommunista Kína” esetleges nukleáris támadá­sának elhárítására. Emlékezetes, hogy az ame­rikai szenátus tavaly csak minimális többséggel fogadta el az első szakasz kiépítésé­nek tervét, s az elnök akkor ígéretet tett a program le­lassítására, most viszont a gyorsításra törekszik. Belpolitikai kérdésekről szólva Nixon elsősorban az amerikai gazdaság problé­májával foglalkozott. Elis­merte, hogy az infláció üte­me a múlt évben volt a leg­nagyobb, de azt mondotta, hogy ezért még az előző kormány intézkedései felelő­sek. A félórás sajtókonferen­cián Nixon 18 kérdésre vá­laszolt. LENIN­CENTE­NÁRIUM Gyurkó László: Magától egy­szerűséggel Lenin évente mintegy ezer oldalt írt. Írásos életművében rengeteg a másodla­gos. De nincs olyan fontos gondolata, me­lyet legalább egyszer ne tudott volna re­mekművé fogalmazni. Ezekben az írások­ban nincs üresjárat, felületesség, elna­gyoltság: a logika csodálatos pontossággal rakja össze az érvek építőköveit, a meg­figyelések eredetisége, a következtetések merészsége, az érvelés biztonsága lenyű­göző. Az írott mű itt azonos értékű írójá­val. Aki csak a gondolatmenetét figyeli, jog­gal kérdezheti: mi az eredeti abban az emberben, aki ilyen magától értetődő egy­szerűséggel magyaráz és bizonyít? Csakhogy Leninnél mindig maga a gon­dolat eredeti, s nem annyira a gondolat kifejezése. Ami ötven évvel a halála után magától értetődő közhelynek látszik, a maga korában olyan újdonság volt, hogy alig akadt, aki a gondolatait igazán kö­vetni tudta. Ezért, hogy annyi okos és értelmes kortársa nem értette meg nagysá­gát: a gondolatot, ami valóban lenyűgöz­hette volna őket, képtelenek voltak elfo­gadni, a sziporkázó szellemet pedig hiába keresték benne. Pusztító logikája volt: a legkisebb el­lentmondást is felfedezte. Ha valahol re­pedést fedezett föl, ledöntötte az egész fa­lat. A frázisok jobban bosszantották, mint a nyílt hazugság: dühödten vetette rájuk magát. A hazugságot rendszerint csak le­fricskázta. Ha megtetszett neki egy kép, s úgy érez­te, a lényeget fejezi ki, valósággal bele­szeretett. Egy katonától hallotta, hogy a háborút nem lehet úgy befejezni, hogy a szuronyokat a földbe döfik. Ezt számta­lanszor elismételte. Ha olyan ellenféllel vitázott, akinek egy szavát sem hitte, oda se figyelt az érveire. De ha nem, nagyon tárgyilagos volt. Ti­zenkilenc oldalt szentelt arra, hogy ízekre szedje Szokolnyikov javaslatát a pártprog­ram felülvizsgálatáról. Aztán azt írta: „Szokolnyikov elvtárs tervezetének elem­zését befejezve, külön ki kell emelnünk egy igen értékes kiegészítést, amelyet ő javasol, s amelyet véleményem szerint el kellene fogadni, sőt ki kellene bővíteni.” Számolt az emberi alkat összetettségé­vel. Ismerte az emberek hibáit, de az íté­lete nem jelentett elítélést. „Tartsa szem előtt, hogy Rovio nagyszerű ember, de lusta. Sarkában kell lenni, és naponta két­szer kell emlékeztetni feladatára. Máskü­lönben nem csinálja meg.” Szinte kukacosságáig aprólékos volt, a részleteket rendkívül fontosnal­ tartotta. Két héttel az októberi forradalom előtt volt türelme harmincoldalas tanulmányt írni a pártprogram felülvizsgálásáról: mondatokon és fél mondatokon, sőt jelző­kön vitatkozott oldalszámra. Mindig biztos akart lenni, hogy nem ér­tik félre. Inkább minden apróságra kitért: „írjanak még egy 16—32 oldal ter­jedelmű kis brosúrát Oroszország titkos diplomáciai szerződéseiről: röviden, pon­tosan, tényeket, tényeket. Ilyen és ilyen szerződés, év, hó, nap, ilyen és ilyen tar­talommal. A szerződések felsorolása. Ös­­­szefoglalás. Minél rövidebben és minél több ténnyel. Válaszoljanak, vállalják-e, és mikor küldik.” Az elvont fejtegetéseket nem szerette, a konkrétumok érdekelték. Gyakran idézte ellenfeleit, hogy legyen konkrétum, amit megtámadhat. Született glosszaíró volt, bulldogként harapott rá ellenfele legki­sebb hibájára, tévedésére. Szeretett rövi­den írni, egyetlen gondolatot a tolla he­gyére tűzni, megforgatni s ledöfni. Ilyen­kor elemében volt, csattogott a humora minden ütése ült. Lepesinszkij emlékezéséből: „Veszélyes volt vigyázatlanull'' megza­varni az agyában uralkodó gondolati rend­szert. Ha belekötöttek, s az ellene irányu­­­­ló támadások meghaladták­ a mértéket, sosem habozott fölvenni a kesztyűt, de akkor aztán vigyázni kellett. Vlagyimir Iljics dialektikája megsemmisítő volt. A bátor támadó beszédének minden homá­lyos pontja, minden sikerületlen mondata és fordulata, a száján kicsúszott eretnek­ség minden »embriója« azonnal Lenin ma­ró gúnyának lándzsájára került, s a halá­­los irónia gúnyos szikrái, a széles csontú arc ferde vágású, fekete szemének átható pillantása összezavarta Iljics ellenfelét, s beléfojtotta a szót. (Folytatjuk.) Fritz Siger holland szobrász Lenin port­réját nemrégiben fejezte be a századik évforduló alkalmából TRAKTOROS TÜNTETÉS. Az angliai Newcastle-under­ Lyme utcáján készült a felvétel szombat délelőtt: 700 mezőgazda tüntetett traktoros-gépes felvonulással a város piacterén Interparlamentáris konferencia Kairóban • Kairó (MTI, MENA) ötven ország kétszáz par­lamenti képviselője vesz részt azon az interparlamentáris konferencián, amely hétfőn kezdi meg munkáját az EAK fővárosában. Az arab álla­mokon kívül tíz nyugat­­európai, nyolc kelet-európai, tizenkét afrikai, kilenc ázsiai, négy dél-amerikai ország, va­lamint Kanada parlamentje küldi el képviselőit Kairóba. A magyar parlamenti de­legáció szombaton érkezett meg a tanácskozás­ színhe­lyére. A küldöttség vezetője Nagy Miklós, az országgyű­lés külügyi bizottságának és az Interparlamentáris Unió tanácsának tagja. A kairói konferencia ös­­­szehívásának gondolatát a napról napra súlyosbodó kö­zel-keleti válság, a világ bé­kéjét­­ fenyegető izraeli ag­resszió vetette fel. A tanács­kozás napirendje felöleli a közel-keleti helyzet vala­mennyi fontos kérdését, s le­hetővé teszi, hogy a meghí­vott képviselők behatóan megismerkedjenek a válság valóságos okaival és követ­kezményeivel. Karami libanoni miniszter­elnök szombaton néhány na­pos látogatásra Kairóba ér­kezett, hogy az EAK vezetői­vel megbeszéléseket folytas­son az izraeli agressziótól közvetlenül sújtott arab or­szágok helyzetéről és Liba­non szerepéről az Izraellel szembeni frontban. Látoga­tása összefügg a válságban közvetlenül érintett arab ál­lamfők jövő hét végén es­tékes találkozójával. Tömegtüntetés Milánóban • Róma (MTI) Milánóban tegnap a kései délutáni órákban 30 000-nél több munkás és diák tün­tetett a város központjában az utóbbi napokban a kor­mány részéről foganatosított megtorló intézkedések és fő­képpen a múlt hét szerdáján egy hasonló tüntetés felosz­latása során történt rendőri túlkapások ellen. A szom­bati tüntetést támogatták az összes szakszervezetek, az újságírók demokratikus moz­galma, számos diákszervezet, az Olasz Kommunista Párt, a proletár egység olasz szo­cialista pártja, sok katoli­kus szervezet, sőt a keresz­ténydemokrata párt sok ve­zető személyisége is. Csütörtökön és pénteken Firenze valamennyi üzemé­ben voltak hasonló tünteté­sek. Nagyszabású manifesz­­tációkról érkezett jelentés az utóbbi napokban Rómából, Palermóból, Cataniából és Nápolyból.

Next