Délmagyarország, 1970. február (60. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 27. szám

Gyorsabban a tervezettnél Épül a házgyár Szeged nyugati iparöveze­tében, az új tejüzem és a gumigyár között kitűnő ütem­ben halad a házgyár építése. A hatalmas, 16 ezer négyzet­méternyi területű nagycsar­nok tető alá került, az oldal­falak nagy részén már üveg­ablakokat találunk. Az ener­giaellátó központ pince tég­lás, születő épületén sürgö­lődnek a munkások, de a mintegy 200 kubikos, beton­­szerelő, erőgépkezelő stb. fő­ként a nagycsarnok belsejé­ben foglalatoskodik s most érkező gépek alapjait készíti. Amint Heim János, a Cseong­­rád megyei Állami Építő­ipari Vállalat főmérnöki a helyszínen elmondotta­­: lé­nyegében befejeződött az energetikai épületcsoport vázszerkezetének szerelés­e, s egyre nagyobb erőkkel dol­goznak a gépalapozásokon, a csatornázáson, a vasútvonal építésén. Szeged és házgyára nem­csak szemlátomást növek­szik hanem ezt igazolják a teljesítmény-felmérések is. A kapott tájékoztatóból kide­rült, hogy a meg feszített tervnél ms gyorsabban — egy év alatt 65 millió forint he­lyett — mintegy 71 millió forintot sikerült a vállalat­nak munkában, anyagban a házgyárba invesztálni. 1969. december 31-ig összesen 85 millió forintot használtak fel. A legfőbb feladatokat sike­resen oldják meg: A gyártó­csarnok szerkezeti munkái befejeződtek a nagycsarno­kot téliesítették A házgyárat a dorozsmai állomással ösz­­szekötő vasútvonal mintegy 40 százaléka is megvan, hasz­nálható állapotba került a gerincúthálózat, s a kívánt ütemmel épül a csapadék­­gyűjtő csatorna , valamint a vízellátó vezetékrendszer. Határidőben, az idén kezdő­dik el a gépjavító üzem, a kavicsfogadó siló, valamint az iroda és szociális ház épí­tése. Igaz, a házgyárnál ke­vés az ember, a jelenleginél 150 fővel többet is foglalkoz­tathatna a vállalat Sajnos, a második műszakot éppen a munkaerőhiány miatt nem sikerült megvalósítani. A gond ellenére a helyzet mégis biztató. A Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat ígéretéhez híven 1971 első negyedévében meg­tartja majd a házgyári fő­próbát. Heim János elmon­dotta, hogy először a panel­­gyártás kezdődik Két típusú lakást készítettek, s később kerül sor a szerelőüzem munkakezdésére A születő házgyárnál szóba került a termelés is. Az épí­tőknek úgy kell dolgozniuk hogy 1971 végéig — tehát a házgyár életének első évé­ben — mintegy 4—500 lakás alkotóelemét elkészíthessék. Ehhez nem elég csupán az építőipari tevékenység, gon­dolni kell a szakember-után­pótlásra. A vállalat meg­kezdte a leendő házgyári munkások oktatását. De ezenfelül legalább 500 új munkásra lesz szüksége a korszerű, fejlett technológiá­val működő üzemnek. M. L Üvegablakok borítják a csarnok oldalfalait Magyar termékek Osakában A magyar vállalatok ér­deklődése megnőtt a japán üzletkötési lehetőségek iránt; ezt bizonyítja, hogy a Hun­­gexpo rendezésében minden, eddiginél nagyobb számban vesznek részt az áprilisi Osa­­kai Gépipari Nemzetközi Vásáron. A magyar kiállítók 150 négyzetméteres területet béreltek. A Medicor, amely­nek orvosi berendezései a tavalyi tokiói kiállításon ér­deklődést keltettek, most egész sor újdonsággal próbál betörni a japán piacra. Be­mutatják a komplett kórházi berendezéseket és az ipari röntgenkészüléket is. Pártvezetők Riogatása­­sotthalmon Tegnap, szombaton dél­után szívélyes meghívásnak eleget téve Ásotthalomra látogatott Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Péter János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, kül­ügyminiszter. Társaságukban volt Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a Csongrád megyei párt­­bizottság első titkára és Csu­­penszki István, a szegedi járási pártbizottság első tit­kára és dr. Ábrahám An­tal, a szegedi járási tanács vb elnökhelyettese. A kedves vendégeket a község vezetői fogadták. Ez­után a községi pártszervezet székházában Ásotthalom párt- és állami vezetői, a la­kosság képviselői kötetlen, baráti eszmecserét folytat­tak. Murányi György, a köz­ségi pártbizottság titkára tájékoztatót adott Ásottha­lom helyzetéről, eredményei­ről, gondjairól és a tervek­ről. A vendégek a fejlődés helyi kérdéseinek végrehaj­tásához hasznos észrevétele­ket, javaslatokat tettek. Az eszmecsere után a mű­velődési otthonban nagy­gyűlést tartottak. Megtelt a nagyterem, és a tanyavidék­ről is sokan voltak jelen, hogy az ország és a világ dolgairól halljanak. A meg­hitt hangulatú nagygyűlésen az időszerű bel- és külpoli­­tik­ai kérdésekről Komócsin Zoltán és Péter János adott nagy tapssal fogadott tájé­koztatót. A gyűlés után a vendégek és az ásotthalmiak még együtt maradtak és beszél­gettek. Arányos és ésszerű területfejlesztés Ülést tartott a Hazafias Népfront Csongrád megyei Bizottsága tegnap délelőtt Szegeden, a megyei tanács épületében tartotta idei első ülését a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottsága. A tanács­kozáson részt vett dr. Ágos­ton József, a megyei pártbi­zottság titkára és Barati Jó­zsef, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titká­ra is. Nagy István elnöki meg­nyitója utal. Kovács Imre, a megyei tanács vb elnökhe­lyettese tartott előadást te­lepüléshálózatunk fejleszté­sének irányelveiről. Beveze­tőjében utalt arra, hogy me­gyénkben is megtettük az első lépéseket annak érdeké­ben, hogy a településhálózat fejlesztése az elkövetkezendő években, évtizedekben jól át­gondolt, megalapozott és re­ális alapelvek szerint történ­jék. Az elnökhelyettes a to­vábbiak során részletesen is­mertette megyénk — és ben­ne természetesen a központ, Szeged — jelenlegi telepü­­léshálózat helyzetét vala­mint a fejlesztés irányelveit. A célkitűzések szerint ará­nyos és racionális fejlesztésre kell törekednünk. Ennek megfelelően igen differenci­áltan határozták meg a te­lepüléskategóriákat is, gon­dosan ügyelve arra, hogy a nómenklatúra pontosan meg­feleljen a helyi sajátos vi­szonyoknak, lehetővé tegye az árnyalt, sokoldalú megíté­lést. E besorolásnak megfe­lelően állapítják meg az il­lető településkategória köz­intézményekkel való ellá­tásának mértékét is. Az alapelv kimondja: arra kell törekednünk, hogy az igé­nyeknek megfelelően fej­lesszük a közintézmény-há­lózatot, úgy, hogy az se ne legyen túlterhelve munká­val, se ne álljon kihaszná­latlanul (hiszen az arányta­lanságnak efféle módozatá­ra ilyen és olyan példák is akadtak az elmúlt időszak során megyénkben: móra­­halmi fürdő, községi gimná­ziumok stb.) Előadása során kitért Ko­vács Imre a nagyközségi státusz értékelésére is. (Mint ismeretes, január 1-ével me­gyénkben kilenc helység kapott ilyen hatáskört.) Hangsúlyozta: a nagyközsé­gi besorolás elsősorban ran­got, nagyobb önállóságot je­lent, de a későbbiek során valószínűleg együtt jár majd a nagyobb pénzügyi lehető­ségek biztosításával is. Je­lenleg azonban még az a probléma, hogy e nagyköz­ségekben a nagyobb hatás­kör ellátásához nincs ele­gendő megfelelő szakember. A népfrontbizottsági tagok értékes meglátásokkal és egyéni észrevételekkel egé­szítették ki az előadást. Szünet után a népfrontbi­zottság egyhangúlag elfo­gadta maga és elnöksége el­ső félévi munkatervét, amely jól összegezi azokat a fel­adatokat, amelyek megvaló­sításáért napjainkban fára­dozunk, és amelyek reali­zálását a népfrontmunka sajátos eszközeivel és mód­szereivel igyekszik majd az elkövetkezendőkben elősegí­teni. Ezt követően előterjeszté­sekre került sor. Barati Jó­zsef javasolta, hogy a nép­frontbizottság mentse fel Katona Sándort — saját ké­résére — megyei titkári funkciója alól és az orszá­gos titkárság új személyi ja­vaslatáig bízza meg — ide­iglenesen — a titkári funk­ciók ellátásával Molnár Sándort, a megyei titkárság politikai munkatársát, va­lamint erősítse meg Katona Sándort megyei elnökségi tagságában. A javaslatokra reagálva a népfrontbizottsági tagok kö­zül többen elismerően szól­tak Katona Sándor eddi­gi munkásságáról, s mon­dandójukhoz kapcsolódva tolmácsolta dr. Ágoston Jó­zsef a megyei párt-végrehaj­­tó bizottság elismerését, amely méltatja és értékeli az eddigi, megyei titkár ne­gyedszázados áldozatos, a néphez mindig hű politikai pályafutását, s az ennek so­rán elért eredményeit. A népfrontbizottság az előterjesztett javaslatokat egyhangúlag elfogadta majd ezt követően Barati József az országos titkárság nevében pénzjutalmat nyúj­tott át a távozó Katona Sándornak (aki nevénként a Csongrád megyei MÉK ke­belén belül e szén- és a temetőszövetkezetek mun­­kakapcsolatának jobbá ha­­tékonyabbá tételért fárado­­zik mind az elkövetkezen­­dőkben.­ Az ülés Nagy István elnö­ki zárszavával ért véget. Papp Zoltán Kapcsolataink idegnyugtatója V­alaki azt javasolta egy népszámlálónak, hogy kérdezze végig az összeíráskor azt is, ki men­­nyi Andaxint, Seduxent, más idegnyugtatót vagy ép­pen altatót szed. Megmoso­lyogni való ötlet — de mint tréfás gondolatnak, ennek is meglelhető a valós magja. Idegesek, nyugtalanok va­gyunk, ha frontátvonulással, ha napfolttevékenységgel, vagy a Buga doktortól reggel hallott betegségekkel indo­koljuk is. Enyhén cinikus megfogalmazásban mond­hatnám, kétféle idegesség lé­tezik; egyik: a főnöké, a másik: a beosztotté, a csa­ládfőé és a családtagoké. Megvan a külön természet­rajzuk mint ahogy két leg­fontosabb életterünknek, a munkahelynek és a család­nak is megvan az emberi kapcsolatok koordinátái sze­rint kialakult légköre. Egy titkárnő tegnap vagy tegnapelőtt leejtett a tálcá­ról két kis kávéspoharat. Senki sem látta senki sem hallotta, s amikor megkér­dezték, miért piros a szeme a sírástól, azt felelte: ezért. Dehogyis! Napok óta vala­mi nincs rendben körülötte Elfoglalt főnöke, szótlanul jár-kel, rövid tőmondatok­ban közli utasításait, semmi „kérném, Jutka", hanem csu­pa „küldje el”, és „mondja meg” kezdetű mondat. Mi van hát? Fáj megint a foga? összeveszett a feleségével? ! Késik az exportszállítás? ! Vagy hibázott munkájában? 1 Jutka szedi az Andaxint. Majd napok múlva fogja megtudni, hogy a német cég igazgatójának „Sehr Geehr­ter Herr” helyett „Sehr Georgemnter Herr”-t irt, igen tisztelt úr helyett tehát „igen bosszantott úr”-at — kedves megszólításul a levélben. De még napokig őrlődik majd, míg megtudja, mi a baj. És közben a Jutka kislányának az óvónője panaszkodik, hogy ideges, fékezhetetlen a gyerek. Hát persze: „fölfelé” nem vagyunk idegesek, csak „le­felé” Dehogy szeretnénk egy példáról „több bőrt le­húzni”, de legalább kettőt engedjenek meg: az ember a munkahelyi idegességét vi­szi haza otthonába, s aki munkatársai közt elnyomott, otthon cézár akar lenni. Az ember természetéhez tarto­zik, hogy keresi a lelki egyensúlyát, s különösen egyenesbe kell hozni a mér­leget, ha önbecsülésről van szó. A másik — és az még több embert érint! — a vezetők lényegében megha­tározzák egy munkahely lég­körét. Van vezető, aki jó ideig magában tartja, gyűjtögeti a hiba­listát, majd egyszerre „telik be a pohár”. Más meg ugyanazokat az utasításokat napjában elmondja, mintha az a munkatárs nem tudná feladatait megjegyezni. Me­lyik a jobb? Ha kevés az eligazítás, az azonnali érté­kelés, vagy ha sok az utasí­tás , ugyanolyan rossz. Vagyis: szegény vezetők, nem könnyű a dolguk! Talpig embernek kell lennie, nem­csak szakmáját értő-szerető szakembernek, ha valaki el akarja mondani magáról: jó­l vezető vagyok.­­ Itt amolyan lehetne már Ki­venni azt, hogy fejé­­­­től búzáik, avagy nem­­ bűzlik a hal Ahol a vezetés­i módszerei világosak, tiszták,­­ semmiféle misztikus homály­­ nem veszi körül a főnök­i munkáját, ott előbb-utóbb az ál-főnökök is igazodnak, iga­zodniuk kell. Ahol a vezető nem tűri meg az intrikát, fúrást, ott a tiszta légkör ki­veti, de legalábbis elné­mítja azt, aki szereti horda­ni a szót, idegesíteni mun­katársait Ha csak egy-két „fülbesúgó” embert szembe­sítenek azonnal a bepana­szolt munkatárssal, okulásá­ra szolgál ez másoknak is. S ahol nem így történik, te­re van a suttogásnak, előbb­­utóbb még az igaz kritikai szót is suttogva kell monda­ni, mintha sunyi rágalmazás lenne. Nagy bajokat takar­hat az ilyen légkör! A kö­zelmúltban lezajlott, a vá­rosban nagy vihart kavart Wéber-ügy számtalan tanul­sága mellett, az is felvető­dött: nem igaz, hogy senki sem vette észre, hogy az el­nök úgy gazdálkodik a szö­vetkezet vagyonával, mintha csak a magáét herdálná. Milyen légkört alakítottak ki, hogy senki nem mert szólni? És sok embert foglal­koztat ma is: egyedi eset ez, vagy vannak még fel nem fedezett mini Wéber­­ügyek is? Emberi adottság hogy mi­lyen kapcsolatokat tudunk kialakítani munkahelyün­kön. De elég sok adottság kell ahhoz is, hogy nap­jaink nyílt légkörében akár fontos poszton levő vezető, akár csak egy műhelyfőnök, vagy csoportvezető huzamo­sabb ideig meg nem enged­hető módszerekkel tartsa­­ tekintélyét” az emberek előtt. Minap mondta egy nagy gyár igazgatója, sok vezető azt tartja, hogy nehezebb ma vezetőnek lenni, mint akár két-három évvel ezelőtt.­­ Nos, ő nem osztja ezt a vé­leményt. Akkor sem volt könnyű de más miatt: vég­re kellett, ha iráni a központi utasításokat, biz­ony az is sokszor igen-igen nehéz volt. Most? Nem lehet várni elő­re megadott utasításokat, termelési mutatókat, s ez a nagy önállóság nagy felelős­séget kíván. Nehéz is így a munka, ez tagadhatatlan. S mind­emellett — sokan ép­pen ezt tartják nagyon ne­héznek — az egyszemélyben felelős vezető soha ennyire nem állt a kollektíva kriti­kájának pergőtüzében, mint most Az embereket nem­csak szép szóval, agitál­ás­sal kell, hanem anyagi ér­dekeltséget teremtve is lehet ösztönözni Lehet, hogy má­sok nem így csinálják — mondta az igazgató — én meghallgatom az embereket. Igaz, megszokták már. S mert nem újdonság, hogy véleményt mondhatnak, a lakatos nem abba akar bele­szólni, hogy milyen legyen például a készletgazdálko­dásunk, de abba igen, hogy kit vesz fel a brigád­jába és mi legyen a műhel­yében Közös ügyeinkben segítenek ezzel de amint egy munkás­­asszony mondta ki: azt ér­zik belőle, közük van ahhoz, ami a gyárban történik. Nemcsak a munkadarab és harmadikon a boríték ér­dekli őket, hanem a gyárka­pun belül is minden. Aki gazdának érzi magát, az gazdaként is dolgozik. Valóban, ilyen helyen meg­kapja a magáét, aki hibázik de nem „eszik meg”. A jo­gos kritika másként bántj az embert, más szándékoké is szül, mint a hibás, és rossz szándékú, esetleg egyé­ni indítékú odamondogatás Csakhát nehezebb az ilyen légkört megteremteni. Még ma is sok helyen úgy véle­kednek és élnek, hogy a fő­nököt nem bírálj­ák­, a fő­nökkel nem lehetünk „ide­gesek”. Néha akkor sem, ha együtt kezdtük valamikor a műhelyben. Ismétlem: nem törvényszerű az ilyen légkör kialakulása. Láttam én már főmérnöknél „de a betyár jó istenit, Jancsikám”-mal be­állító gépmestert, mire a főmérnök: „ülj le, ne hado­nássz, aztán mondjad”-dal kezdte. A modor bizonyán­ kifogásolható, de a szándék aligha. Megegyeztek a vé­­vén? Dehogy. Mert a gép­mesternek nem volt igaza, s ha ezt nem is látta be, ha­rag és rossz szájíz nem ma­radt a vita után, tudja, hol­nap mehet majd az újabb érvekkel. H­osszan lehetne részle­tezni, mit jelent a családnak, hogy mi­lyen hangulatot visz haza az ember a munkahelyéről. A­ képlet nem is túl bonyolul Hiszen életünknek legkeve­sebb egy harmadát a nagy­­közösségben, a munkahelyen töltjük. Ott éljük alkotó éle­tünket, az ottani sikereink, kudarcaink a családban is éreztetik hatásukat. Nem szakíthatjuk magunkat ket­té: a család minden idegsejt­jében érzi a munkahelyet s a jó kollektíva megérzi, tud­ja, ha odahaza nincs rend­ben valami. Az egyik min­dig ellensúlyozhatja a mási­kat, de a kettő meghatároz­za emberi kapcsolatainkat is. A munkahelyen tehát az a legfontosabb, hogy nyílt kri­tikai légkör legyen, meg­mondhassunk mindent? Ta­lán nem is az­, amit takar: a kölcsönös m­egbe­­csülés. Ahol az megvan, bát van mondhatlak vélem,énvü­ket az emberek, nem kell vele várni, míg az indulat átcsap a zsilipek felett. Ilyen helyen kevés okonk van idegeskedni, s ezt nem lehet elégeé meöbe^s­imi Szociológusok kérdeztek munkahelyükről kilépőket, s az emberek tekintélyes ré­sze azt felelte: rossz feszült, a légkör azért nem érzi ot jól mását. Jól megfizetett szakemberek is voltak köz­tük­ P. Szőke Mária VASÁRNAP, 1970. FEBRUAR LDÉNMAGYARORSZÁG : 3

Next