Délmagyarország, 1970. február (60. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-01 / 27. szám
Gyorsabban a tervezettnél Épül a házgyár Szeged nyugati iparövezetében, az új tejüzem és a gumigyár között kitűnő ütemben halad a házgyár építése. A hatalmas, 16 ezer négyzetméternyi területű nagycsarnok tető alá került, az oldalfalak nagy részén már üvegablakokat találunk. Az energiaellátó központ pince téglás, születő épületén sürgölődnek a munkások, de a mintegy 200 kubikos, betonszerelő, erőgépkezelő stb. főként a nagycsarnok belsejében foglalatoskodik s most érkező gépek alapjait készíti. Amint Heim János, a Cseongrád megyei Állami Építőipari Vállalat főmérnöki a helyszínen elmondotta: lényegében befejeződött az energetikai épületcsoport vázszerkezetének szerelése, s egyre nagyobb erőkkel dolgoznak a gépalapozásokon, a csatornázáson, a vasútvonal építésén. Szeged és házgyára nemcsak szemlátomást növekszik hanem ezt igazolják a teljesítmény-felmérések is. A kapott tájékoztatóból kiderült, hogy a meg feszített tervnél ms gyorsabban — egy év alatt 65 millió forint helyett — mintegy 71 millió forintot sikerült a vállalatnak munkában, anyagban a házgyárba invesztálni. 1969. december 31-ig összesen 85 millió forintot használtak fel. A legfőbb feladatokat sikeresen oldják meg: A gyártócsarnok szerkezeti munkái befejeződtek a nagycsarnokot téliesítették A házgyárat a dorozsmai állomással öszszekötő vasútvonal mintegy 40 százaléka is megvan, használható állapotba került a gerincúthálózat, s a kívánt ütemmel épül a csapadékgyűjtő csatorna , valamint a vízellátó vezetékrendszer. Határidőben, az idén kezdődik el a gépjavító üzem, a kavicsfogadó siló, valamint az iroda és szociális ház építése. Igaz, a házgyárnál kevés az ember, a jelenleginél 150 fővel többet is foglalkoztathatna a vállalat Sajnos, a második műszakot éppen a munkaerőhiány miatt nem sikerült megvalósítani. A gond ellenére a helyzet mégis biztató. A Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat ígéretéhez híven 1971 első negyedévében megtartja majd a házgyári főpróbát. Heim János elmondotta, hogy először a panelgyártás kezdődik Két típusú lakást készítettek, s később kerül sor a szerelőüzem munkakezdésére A születő házgyárnál szóba került a termelés is. Az építőknek úgy kell dolgozniuk hogy 1971 végéig — tehát a házgyár életének első évében — mintegy 4—500 lakás alkotóelemét elkészíthessék. Ehhez nem elég csupán az építőipari tevékenység, gondolni kell a szakember-utánpótlásra. A vállalat megkezdte a leendő házgyári munkások oktatását. De ezenfelül legalább 500 új munkásra lesz szüksége a korszerű, fejlett technológiával működő üzemnek. M. L Üvegablakok borítják a csarnok oldalfalait Magyar termékek Osakában A magyar vállalatok érdeklődése megnőtt a japán üzletkötési lehetőségek iránt; ezt bizonyítja, hogy a Hungexpo rendezésében minden, eddiginél nagyobb számban vesznek részt az áprilisi Osakai Gépipari Nemzetközi Vásáron. A magyar kiállítók 150 négyzetméteres területet béreltek. A Medicor, amelynek orvosi berendezései a tavalyi tokiói kiállításon érdeklődést keltettek, most egész sor újdonsággal próbál betörni a japán piacra. Bemutatják a komplett kórházi berendezéseket és az ipari röntgenkészüléket is. Pártvezetők Riogatásasotthalmon Tegnap, szombaton délután szívélyes meghívásnak eleget téve Ásotthalomra látogatott Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Péter János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter. Társaságukban volt Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára és Csupenszki István, a szegedi járási pártbizottság első titkára és dr. Ábrahám Antal, a szegedi járási tanács vb elnökhelyettese. A kedves vendégeket a község vezetői fogadták. Ezután a községi pártszervezet székházában Ásotthalom párt- és állami vezetői, a lakosság képviselői kötetlen, baráti eszmecserét folytattak. Murányi György, a községi pártbizottság titkára tájékoztatót adott Ásotthalom helyzetéről, eredményeiről, gondjairól és a tervekről. A vendégek a fejlődés helyi kérdéseinek végrehajtásához hasznos észrevételeket, javaslatokat tettek. Az eszmecsere után a művelődési otthonban nagygyűlést tartottak. Megtelt a nagyterem, és a tanyavidékről is sokan voltak jelen, hogy az ország és a világ dolgairól halljanak. A meghitt hangulatú nagygyűlésen az időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről Komócsin Zoltán és Péter János adott nagy tapssal fogadott tájékoztatót. A gyűlés után a vendégek és az ásotthalmiak még együtt maradtak és beszélgettek. Arányos és ésszerű területfejlesztés Ülést tartott a Hazafias Népfront Csongrád megyei Bizottsága tegnap délelőtt Szegeden, a megyei tanács épületében tartotta idei első ülését a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottsága. A tanácskozáson részt vett dr. Ágoston József, a megyei pártbizottság titkára és Barati József, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára is. Nagy István elnöki megnyitója utal. Kovács Imre, a megyei tanács vb elnökhelyettese tartott előadást településhálózatunk fejlesztésének irányelveiről. Bevezetőjében utalt arra, hogy megyénkben is megtettük az első lépéseket annak érdekében, hogy a településhálózat fejlesztése az elkövetkezendő években, évtizedekben jól átgondolt, megalapozott és reális alapelvek szerint történjék. Az elnökhelyettes a továbbiak során részletesen ismertette megyénk — és benne természetesen a központ, Szeged — jelenlegi településhálózat helyzetét valamint a fejlesztés irányelveit. A célkitűzések szerint arányos és racionális fejlesztésre kell törekednünk. Ennek megfelelően igen differenciáltan határozták meg a településkategóriákat is, gondosan ügyelve arra, hogy a nómenklatúra pontosan megfeleljen a helyi sajátos viszonyoknak, lehetővé tegye az árnyalt, sokoldalú megítélést. E besorolásnak megfelelően állapítják meg az illető településkategória közintézményekkel való ellátásának mértékét is. Az alapelv kimondja: arra kell törekednünk, hogy az igényeknek megfelelően fejlesszük a közintézmény-hálózatot, úgy, hogy az se ne legyen túlterhelve munkával, se ne álljon kihasználatlanul (hiszen az aránytalanságnak efféle módozatára ilyen és olyan példák is akadtak az elmúlt időszak során megyénkben: mórahalmi fürdő, községi gimnáziumok stb.) Előadása során kitért Kovács Imre a nagyközségi státusz értékelésére is. (Mint ismeretes, január 1-ével megyénkben kilenc helység kapott ilyen hatáskört.) Hangsúlyozta: a nagyközségi besorolás elsősorban rangot, nagyobb önállóságot jelent, de a későbbiek során valószínűleg együtt jár majd a nagyobb pénzügyi lehetőségek biztosításával is. Jelenleg azonban még az a probléma, hogy e nagyközségekben a nagyobb hatáskör ellátásához nincs elegendő megfelelő szakember. A népfrontbizottsági tagok értékes meglátásokkal és egyéni észrevételekkel egészítették ki az előadást. Szünet után a népfrontbizottság egyhangúlag elfogadta maga és elnöksége első félévi munkatervét, amely jól összegezi azokat a feladatokat, amelyek megvalósításáért napjainkban fáradozunk, és amelyek realizálását a népfrontmunka sajátos eszközeivel és módszereivel igyekszik majd az elkövetkezendőkben elősegíteni. Ezt követően előterjesztésekre került sor. Barati József javasolta, hogy a népfrontbizottság mentse fel Katona Sándort — saját kérésére — megyei titkári funkciója alól és az országos titkárság új személyi javaslatáig bízza meg — ideiglenesen — a titkári funkciók ellátásával Molnár Sándort, a megyei titkárság politikai munkatársát, valamint erősítse meg Katona Sándort megyei elnökségi tagságában. A javaslatokra reagálva a népfrontbizottsági tagok közül többen elismerően szóltak Katona Sándor eddigi munkásságáról, s mondandójukhoz kapcsolódva tolmácsolta dr. Ágoston József a megyei párt-végrehajtó bizottság elismerését, amely méltatja és értékeli az eddigi, megyei titkár negyedszázados áldozatos, a néphez mindig hű politikai pályafutását, s az ennek során elért eredményeit. A népfrontbizottság az előterjesztett javaslatokat egyhangúlag elfogadta majd ezt követően Barati József az országos titkárság nevében pénzjutalmat nyújtott át a távozó Katona Sándornak (aki nevénként a Csongrád megyei MÉK kebelén belül e szén- és a temetőszövetkezetek munkakapcsolatának jobbá hatékonyabbá tételért fáradozik mind az elkövetkezendőkben. Az ülés Nagy István elnöki zárszavával ért véget. Papp Zoltán Kapcsolataink idegnyugtatója Valaki azt javasolta egy népszámlálónak, hogy kérdezze végig az összeíráskor azt is, ki mennyi Andaxint, Seduxent, más idegnyugtatót vagy éppen altatót szed. Megmosolyogni való ötlet — de mint tréfás gondolatnak, ennek is meglelhető a valós magja. Idegesek, nyugtalanok vagyunk, ha frontátvonulással, ha napfolttevékenységgel, vagy a Buga doktortól reggel hallott betegségekkel indokoljuk is. Enyhén cinikus megfogalmazásban mondhatnám, kétféle idegesség létezik; egyik: a főnöké, a másik: a beosztotté, a családfőé és a családtagoké. Megvan a külön természetrajzuk mint ahogy két legfontosabb életterünknek, a munkahelynek és a családnak is megvan az emberi kapcsolatok koordinátái szerint kialakult légköre. Egy titkárnő tegnap vagy tegnapelőtt leejtett a tálcáról két kis kávéspoharat. Senki sem látta senki sem hallotta, s amikor megkérdezték, miért piros a szeme a sírástól, azt felelte: ezért. Dehogyis! Napok óta valami nincs rendben körülötte Elfoglalt főnöke, szótlanul jár-kel, rövid tőmondatokban közli utasításait, semmi „kérném, Jutka", hanem csupa „küldje el”, és „mondja meg” kezdetű mondat. Mi van hát? Fáj megint a foga? összeveszett a feleségével? ! Késik az exportszállítás? ! Vagy hibázott munkájában? 1 Jutka szedi az Andaxint. Majd napok múlva fogja megtudni, hogy a német cég igazgatójának „Sehr Geehrter Herr” helyett „Sehr Georgemnter Herr”-t irt, igen tisztelt úr helyett tehát „igen bosszantott úr”-at — kedves megszólításul a levélben. De még napokig őrlődik majd, míg megtudja, mi a baj. És közben a Jutka kislányának az óvónője panaszkodik, hogy ideges, fékezhetetlen a gyerek. Hát persze: „fölfelé” nem vagyunk idegesek, csak „lefelé” Dehogy szeretnénk egy példáról „több bőrt lehúzni”, de legalább kettőt engedjenek meg: az ember a munkahelyi idegességét viszi haza otthonába, s aki munkatársai közt elnyomott, otthon cézár akar lenni. Az ember természetéhez tartozik, hogy keresi a lelki egyensúlyát, s különösen egyenesbe kell hozni a mérleget, ha önbecsülésről van szó. A másik — és az még több embert érint! — a vezetők lényegében meghatározzák egy munkahely légkörét. Van vezető, aki jó ideig magában tartja, gyűjtögeti a hibalistát, majd egyszerre „telik be a pohár”. Más meg ugyanazokat az utasításokat napjában elmondja, mintha az a munkatárs nem tudná feladatait megjegyezni. Melyik a jobb? Ha kevés az eligazítás, az azonnali értékelés, vagy ha sok az utasítás , ugyanolyan rossz. Vagyis: szegény vezetők, nem könnyű a dolguk! Talpig embernek kell lennie, nemcsak szakmáját értő-szerető szakembernek, ha valaki el akarja mondani magáról: jól vezető vagyok. Itt amolyan lehetne már Kivenni azt, hogy fejétől búzáik, avagy nem bűzlik a hal Ahol a vezetési módszerei világosak, tiszták, semmiféle misztikus homály nem veszi körül a főnöki munkáját, ott előbb-utóbb az ál-főnökök is igazodnak, igazodniuk kell. Ahol a vezető nem tűri meg az intrikát, fúrást, ott a tiszta légkör kiveti, de legalábbis elnémítja azt, aki szereti hordani a szót, idegesíteni munkatársait Ha csak egy-két „fülbesúgó” embert szembesítenek azonnal a bepanaszolt munkatárssal, okulására szolgál ez másoknak is. S ahol nem így történik, tere van a suttogásnak, előbbutóbb még az igaz kritikai szót is suttogva kell mondani, mintha sunyi rágalmazás lenne. Nagy bajokat takarhat az ilyen légkör! A közelmúltban lezajlott, a városban nagy vihart kavart Wéber-ügy számtalan tanulsága mellett, az is felvetődött: nem igaz, hogy senki sem vette észre, hogy az elnök úgy gazdálkodik a szövetkezet vagyonával, mintha csak a magáét herdálná. Milyen légkört alakítottak ki, hogy senki nem mert szólni? És sok embert foglalkoztat ma is: egyedi eset ez, vagy vannak még fel nem fedezett mini Wéberügyek is? Emberi adottság hogy milyen kapcsolatokat tudunk kialakítani munkahelyünkön. De elég sok adottság kell ahhoz is, hogy napjaink nyílt légkörében akár fontos poszton levő vezető, akár csak egy műhelyfőnök, vagy csoportvezető huzamosabb ideig meg nem engedhető módszerekkel tartsa tekintélyét” az emberek előtt. Minap mondta egy nagy gyár igazgatója, sok vezető azt tartja, hogy nehezebb ma vezetőnek lenni, mint akár két-három évvel ezelőtt. Nos, ő nem osztja ezt a véleményt. Akkor sem volt könnyű de más miatt: végre kellett, ha iráni a központi utasításokat, bizony az is sokszor igen-igen nehéz volt. Most? Nem lehet várni előre megadott utasításokat, termelési mutatókat, s ez a nagy önállóság nagy felelősséget kíván. Nehéz is így a munka, ez tagadhatatlan. S mindemellett — sokan éppen ezt tartják nagyon nehéznek — az egyszemélyben felelős vezető soha ennyire nem állt a kollektíva kritikájának pergőtüzében, mint most Az embereket nemcsak szép szóval, agitálással kell, hanem anyagi érdekeltséget teremtve is lehet ösztönözni Lehet, hogy mások nem így csinálják — mondta az igazgató — én meghallgatom az embereket. Igaz, megszokták már. S mert nem újdonság, hogy véleményt mondhatnak, a lakatos nem abba akar beleszólni, hogy milyen legyen például a készletgazdálkodásunk, de abba igen, hogy kit vesz fel a brigádjába és mi legyen a műhelyében Közös ügyeinkben segítenek ezzel de amint egy munkásasszony mondta ki: azt érzik belőle, közük van ahhoz, ami a gyárban történik. Nemcsak a munkadarab és harmadikon a boríték érdekli őket, hanem a gyárkapun belül is minden. Aki gazdának érzi magát, az gazdaként is dolgozik. Valóban, ilyen helyen megkapja a magáét, aki hibázik de nem „eszik meg”. A jogos kritika másként bántj az embert, más szándékoké is szül, mint a hibás, és rossz szándékú, esetleg egyéni indítékú odamondogatás Csakhát nehezebb az ilyen légkört megteremteni. Még ma is sok helyen úgy vélekednek és élnek, hogy a főnököt nem bírálják, a főnökkel nem lehetünk „idegesek”. Néha akkor sem, ha együtt kezdtük valamikor a műhelyben. Ismétlem: nem törvényszerű az ilyen légkör kialakulása. Láttam én már főmérnöknél „de a betyár jó istenit, Jancsikám”-mal beállító gépmestert, mire a főmérnök: „ülj le, ne hadonássz, aztán mondjad”-dal kezdte. A modor bizonyán kifogásolható, de a szándék aligha. Megegyeztek a vévén? Dehogy. Mert a gépmesternek nem volt igaza, s ha ezt nem is látta be, harag és rossz szájíz nem maradt a vita után, tudja, holnap mehet majd az újabb érvekkel. Hosszan lehetne részletezni, mit jelent a családnak, hogy milyen hangulatot visz haza az ember a munkahelyéről. A képlet nem is túl bonyolul Hiszen életünknek legkevesebb egy harmadát a nagyközösségben, a munkahelyen töltjük. Ott éljük alkotó életünket, az ottani sikereink, kudarcaink a családban is éreztetik hatásukat. Nem szakíthatjuk magunkat ketté: a család minden idegsejtjében érzi a munkahelyet s a jó kollektíva megérzi, tudja, ha odahaza nincs rendben valami. Az egyik mindig ellensúlyozhatja a másikat, de a kettő meghatározza emberi kapcsolatainkat is. A munkahelyen tehát az a legfontosabb, hogy nyílt kritikai légkör legyen, megmondhassunk mindent? Talán nem is az, amit takar: a kölcsönös megbecsülés. Ahol az megvan, bát van mondhatlak vélem,énvüket az emberek, nem kell vele várni, míg az indulat átcsap a zsilipek felett. Ilyen helyen kevés okonk van idegeskedni, s ezt nem lehet elégeé meöbe^simi Szociológusok kérdeztek munkahelyükről kilépőket, s az emberek tekintélyes része azt felelte: rossz feszült, a légkör azért nem érzi ot jól mását. Jól megfizetett szakemberek is voltak köztük P. Szőke Mária VASÁRNAP, 1970. FEBRUAR LDÉNMAGYARORSZÁG : 3