Délmagyarország, 1970. május (60. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-01 / 101. szám

I­­ti munka elismerése Szegedi májusi Zászlók CIPŐGYÁR: Vándorzászló Tegnap, a májusi ünnep előestéjén is több szegedi üzemben gyűltek össze a dol­gozók, hogy átvegyék a tava­lyi jó munka jutalmát. A Minőségi Cipőgyár szegedi gyárának munkásai a Hun­­­­gariában tartották ünnepsé­güket abból az alkalomból, hogy vállaltuk immár ötöd­­ízben érdemelte ki a Mi­nisztertanács és a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa Vörös vándorzászlaját. Ehhez az eredményhez nagyban hozzájárultak a szegedi gyár dolgozói. Jelentékeny fej­lődést értek el 1968-hoz vi­szonyítva: összesen 1 millió 362 ezer pár női cipőt ké­szítettek — 164 ezer párral többet az előző évinél. Ja­vult a termékek minősége, sikerrel törekedtek a válasz­ték bővítésére. Ez számok­ban is érzékelhető; 1969-ben 163 különféle cipőtípust gyártottak. Termelési, szervezési intéz­kedésekkel elérték, hogy a tervezett 6 százalékos emelés helyett 8,8 százalékkal nö­vekedett a termelékenység. Exportjuk is fejlődött, ös­­­szességében 19 százalékkal. A cipőgyáriak ünnepségén megjelent Prágai Tibor, az MSZMP Szeged városi bi­zottságának osztályvezetője és Barabás Bálint, a Minő­ségi Cipőgyár vezérigazgató­ja is. A vezérigazgató kö­szöntötte a dolgozókat, s ad­ta át a munka elismerését, a vörös vándorzászlót. Négy dolgozónak — Császár Fe­renc, Kertész István, Fiiak Ignácné és Hajagos Ilona — ugyancsak ő adta át a Kön­­­nyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést. Szöllösi Sándor, a szegedi gyár igazgatója mondott ün­nepi beszédet. Ebben többek között méltatta a jubileumi versenymozgalom sikereit. A 25 szocialista címért ver­senyző brigád közül három — a Dóczi Jánosné vezette Vörös Csillag-brigád, a Ko­vács Józsefné vezette Béke­brigád és az Ifjúság-brigád, Albrecht Apollónia vezeté­sével — már az aranykoszo­rús jelvény birtokosa. Az ün­nepségen 36-an kapták meg a Szakma Kiváló Dolgozója kitüntetést, s összesen 150 ezer forint jutalmat osztot­tak szét KENDERFONÓ ÉS SZÖVŐIPARI VÁLLALAT: Kiváló Vállalat Az elmúlt esztendei jó munkájával a Szegedi Ken­derfonó és Szövőipari Válla­lat elnyerte a Kiváló Válla­lat címet. Az ország legna­gyobb kenderipari vállalata 1969-ben 1 milliárd 28 mil­lió forintos termelési ered­ményével 86 millió forint nyereséget ért el. Különösen sikerült exportmunkájuk az előző esztendőkhöz képest, több, jobb minőségű termé­ket szállítottak a külföldi megrendelőknek. A szép munkasiker alkal­mából tegnap a vállalat ün­nepséget rendezett a Tisza Szállóban, ahol megjelent ár. Komócsin Mihály, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára és dr. Varga Dezső, a szegedi vá­rosi pártbizottság titkára is, aki köszöntötte a vállalat dolgozóit. A Kiváló Vállalat cím el­nyerését tanúsító oklevelet Szász Márton, a Könnyű­ipari Minisztérium osztály­vezetője nyújtotta át Tóth Lászlónak, a vállalat vezér­­igazgatójának. Huszonhár­man a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést vehet­ték át. Hét dolgozót jutal­maztak negyven évet megha­ladó szolgálati idejükért a vállalat arany emlékgyűrű­jével: a Május 1. cérnázó és az Április 4. vetülékcsé­­vélő szocialista brigád arany­jelvényt kapott. SZEGEDI NYOMDA: A Szocialista Munka Vállalata Fáradhatatlanul munkál­kodtak, s mostanra beérett a gyümölcs: a Szegedi Nyomda dolgozói elnyerték a Szocia­lista Munka Vállalata kitün­tető címet. Ebből az alka­lomból tegnap este a Csong­rád megyei Állami Építő­ipari Vállalat munkásszállo­dájának éttermében tartották ünnepségüket a nyomdászok. Ezen megjelent Deák Béla, az MSZMP Szeged városi végrehajtó bizottságának tagja, a pártbizottság osz­tályvezetője és dr. Csikós Ferenc, a városi tanács vb titkára is. A nyomdászbrigádok — mint az Bene Gyula szó­­titkár ünnepi beszédéből ki­tűnt — nagy aktivitással igyekeztek valóra váltani a hármas jelszót: szocialista módon dolgozni, tanulni, él­ni. Mostanra valamennyi üzemrész — több alkalom­mal is — elnyerte a szocia­lista címet. A legrégibb brigádok: a kötészeti Ma­­gyar­ Udmurt, a géptermi Áp­rilis 4., s a dobozüzemi Zó­­ja-brigád már az aranyko­szorús jelvény birtokosai. . A Szegedi Nyomda 1969- ben kiváló gazdasági ered­ményeket ért el: 49 millió 670 ezer forint értéket ter­melt, 5 millióval többet a tervezettnél. A gazdaságos­ság és minőség javításában egymást múlták felül a lel­kes közösségek. A Szocialista Munka Vál­lalata kitüntetést a városi tanács végrehajtó bizottsága nevében dr. Csikós Ferenc adta át Vincze György igaz­gatónak. Ugyancsak ő adta át a Kiváló Dolgozó kitün­tetést Vincze Györgynek, Er­­ményi Lajos műszaki veze­tőnek, és Kiss Lajosné fő­könyvelőnek. Wenner Lajos a Könnyűipar Kiváló Dol­gozója kitüntetésben része­sült A minőségi verseny­ben legjobb eredményt elért osztály, a kötészet vándor­­serleget kapott, a hódmező­vásárhelyi részleg pedig ván­dorzászlót nyert. A jó mun­ka jutalmaként mintegy 60 ezer forintot osztottak szét ez alkalommal. Somogyi Károlyné felvétele HAJÓRÓL AZ AUTÓBA. A FOKA homokszállító hajói­ból most közvetlenül juthat a homok a teherautókba. A Tisza magas vízállása miatt eredeti tárolóhelyüket nem használhatják a FOKA uszályai, szállítószalagjai, ezért a Lenin körút végénél, a révőrs szomszédságában ütötték fel ideiglenesen „tanyájukat”, innen szolgálják ki a sze­gedi építkezéseket a nélkülözhetetlen marosi homokkal írta: Dr. Varga Dezső SZÍNPOMPÁS ÜNNEPEKRE, kedves hangulatú felvonulásokra, a mun­kásosztály erejét, elszántságát és szervezettségét demonstráló tüntetésekre kerül sor május 1. alkalmával. Az ünnep­lések más formát öltenek a világ külön­böző pontjain, tájain. Kifejezésre jutnak bennük az adott ország társadalmi vi­szonyai. A szocialista országok dolgozói építő­munkájuk eredményeit veszik számba. A leghasznosabb, a legeredményesebb tevé­kenységet folytató dolgozók, kollektívák és vállalatok magas erkölcsi és anyagi elis­merésben részesülnek ezen az ünnepen. Az osztályelnyomás és kizsákmányolás körül­ményei között élő munkástestvéreink e napon magasra emelik a nemzetközi mun­kásosztály sok vérrel áztatott vörös lobogóját Tüntetnek erőt sugárzó felvonulásaiké vigyázó szemmel lesik és fi­gyelik az uralkodó és kizsák­mányoló osztályok, s azok el­nyomó apparátusát A vilá­gon vannak olyan területek­­ is, ahol a szolidaritás ünne­pét kabátra tűzött szerény kis piros virágok vagy titkos­­ utak végén elért gyűlések iz­zó beszédei és ott a munka­­­ajkakon felhangzó forrada­mi dalok mozgósító ereje jel. Más helyein a világnak még rövidebb az ünnep: ott, ahol az elnyomottak és szabadságukért küzdők fegyvert hordanak. Ott, ahol csak a fegy­verropogás és a csatazaj rövid szüneté­ben tudnak a forradalmárok megemlékezni és gondolni e szép ünnepre, a nemzetközi szolidaritásra. A pillanatnyi ünneplések mégis hitet és erőt adnak küzdelmük, for­radalmi harcuk folytatásához. Tartalmu­kat azonos eszme, gondolat és cél adja földgolyónk bármely táján — a moszkvai Vörös téren, Párizs utcáin és terein, az indokínai őserdők mélyén, a fekete föld­részen, A­fri­kában, vagy az Andok hegyei között — zajlódnak is le ezek: a mun­­k­aosztály nemzetközi szolidaritása, ko­runk eszméje, az alkotó marxizmus—leni­­nizmus. Szeged szerves része országunk e tájá­nak és legnagyobb városa is. Az a terü­lete ez hazánknak, ahol mindig — nagy állhatatosságot kívánó, sok lemondással, olykor börtönnel és szenvedéssel járó — osztályharcban álltak a munkások és pa­rasztok Horthy rothadt rendszerével és a tőkésosztállyal. Városunk munkásainak az osztályöntudat felismerésében, a forradal­mi eszmék terjesztésében fontos szerep jutott. Harcuk és tevékenységük hatása sokszor túljutott a város határán is. A szegedi munkásotthon nevelőiskolája volt a forradalmároknak. Beléptek mindazok kiknek szivében a gyűlölet lángja ébrede­zett vagy már lobogott az elnyomással és a kizsákmányolással szemben. Itt a baro­méter mindig társadalmi viharokat jelzett — különösen május elsejében —, hisz a város munkássága, a vidék munkásai és parasztjai fokozott gyűlölettel gondoltak és fordultak szembe a fennálló viszonyok­kal. Városunkban a májusi tüntetéseknek és felvonulásoknak több mint hét évtize­des története­­ van. Az itt élő és dolgozó emberek — elsősorban is a munkásosz­tály — a lehetőségeket és körülményeket kihasználva, osztályöntudatának a májusok megünneplésével és e napok­on rendezett harcos tüntetésekkel adta megnyilvánulá­sát. Velük együtt a kor haladó értelmisé­gei, kik e városban éltek és dolgoztak — közöttük országosan elismert írók és mű­vészek — minden évben, dacolva az ön­kénnyel, a hatósági tiltásokkal, vállalva a következményeket is, mindig megemlékez­tek e szép napról. Az újszegedi Kállai­liget és környéke, a város és széles hatá­rának sok eldugott része, a munkásotthon falai tanúi és egyben emlékei is ezeknek a megmozdulásoknak. Az élő tanúk, részt­­­vevők, a megmaradt dokumentumok ad­ják most tudtul a ma élő és dolgozó for­radalmár nemzedéknek a régi május el­sejék izzó hangulatát és bátor hangú gyű­léseit. Apáról fiúra szállt itt a tüntetések szervezése és azokon való részvétel. Nem­zedékről nemzedékre nehéz munkától kér­ges kézbe került a májusi vörös zászló, hogy a szolidaritás nemzetközi ünnepén magasan lengjen itt Szegeden is. Az ünnepségek tartalmában és külsősé­geiben mélyreható változás történt az első szabad május 1-én és az azt követő ne­gyedszázad alatt. Ezeken a napokon a ha­talomra került munkásosztály és vele együtt társadalmunk más osztályai és ré­tegei már a felszabadult munkát ünnep­lik. Azokat az eredményeket vesszük számba itt Szegeden is, melyeket a dolgos hétköznapok szorgalmas, olykor megfeszí­tett munkájával értünk el. A munka mellett ünnepeljük a munkást, a dolgo­zót, ki elért eredményeink, munkasikere­ink értelmét és lelkét adta. Üzemeinkben most kemény munkáskezek verődnek össze tapsra az elismerő szavak hal­latára. Elismerés és megbe­­­sülés veszi körül a szocialista brigádokat és azok tagjait. Hi­­szen ők munkástestvéreik előtt járnak egy lépéssel, kö­zlük magaslanak ki egy fej­et a munkában, a szocialista embertípus formálásában és ők más társadalmi tevékeny­égben egyaránt. Számba ven­­ni nehéz azoknak a brigádok­­ak a számát, melyek most nyerték el a szocialista címet. Ugyanígy lehetetlen ebben a megemlékezésben fels­orolni azokat a brigádokat, amelyek arany, ezüst vagy bronz fokozatú kitüntetést kaptak. Az a szép és felemelő, hogy a kitüntetett bri­gádok között vannak bányászok és élel­miszeripari dolgozók, kendergyáriak és vasutasbrigádok, kereskedelemben és kü­lönböző intézményekben dolgozók. Széles ez a skála, s mutatja, hogy Szeged dolgo­zói a munka legkülönbözőbb frontjain oda­adással és szorgalmasan végzik napi mun­kájukat. A munka erkölcsi elismeréseként ezekben a napokban az élen járó dolgozók közül „A Szakma Kiváló Dolgozója” kitün­tetést több mint félszázan kapták meg. Csaknem félezer ember kapott „Kiváló Dolgozó” kitüntetést. A Minisztertanács és a SZOT vörös ván­dorzászlaját a szegedi konzervgyár dolgo­zói érdemelték ki. Hasonló elismerésben részesült a Minőségi Cipőgyár, melynek egyik gyáregysége városunkban van. Ki­érdemelték szegedi vállalatok munkáskol­lektívái a „Szocialista Munka Vállalata, a „Kiváló Vállalat” és az „Élüzem” ki­tüntető címet is. Nincs rá szó és megfelelő mondat, am­el­­­lyel közölni vagy leírni lehetne az elmúlt napok munkásgyűléseinek atmoszféráját. Amikor fizikai és szellemi dolgozók, ve­zető állásúak és beosztottak, visszapil­lantva az elmúlt évre, mérlegre tették munkájukat. Amikor szívből ünnepelték együttes munkájuk eredményét. Amikor igen melegen ünnepelték soraikban a leg­jobbakat, az élen járókat. Velem együtt e munkásgyelesek vendégei a tanúk, hogy a legjobbak, az elismertek között minde­nütt ott látjuk kommunista elvtársainkat. Azokat, kik fáradhatatlanul, önzetlenül, a közösségért még az ünnepnapokon is te­vékenykedtek, úgy, mint apáik a régi má­jusi tüntetések sikeréért. A JUL 1. ÜNNEPÉNEK mindig meg­van a maga szépsége, varázsa és vele emléke is. Az idősebbek ilyen­kor a régi harcokra, a rendőrséggel vívott kőzáporos csatákra, a vérpezsdítő munkás­dalokra, a munkásműkedvelő-csoportok forradalmi témájú és hangulatú előadá­saira emlékeznek. Akkori körülmények között így tudták ébren tartani a mun­kások szívében a gyűlöletet az elnyomók­kal szemben, és így tudták forradalmi esz­méiket terjeszteni a munkások körében. Így emelték, így tudták magasra tartani a munkásosztály zászlaját. Ma a munkást és a munkát ünnepeljük. Építőmunkánk sikereivel tesszük mind gazdagabbá életüket, visszük mind maga­sabbra a vörös zászlót a szocializmus épü­letén, hazánkban. M Párizs-Moszkva-Tokió Párizsban háromoldalú megállapodást írt alá a szov­jet Aeroflot, a francia Air France és a japán Air Lines Légitársaság a Párizs— Moszkva—Tokió közötti új légi járat közös üzemeltetésé­ről. A megállapodás szerint a Szibéria fölött áthaladó légiúton az említett három légitársaság gépei bonyolít­­ják le a forgalmat, mégpe­dig mindegyikük kétszer hetenként. Reitzer emlékülés Szegeden Tegnap, csütörtökön dél­ben a József Attila Tudo­mányegyetem Állam- és Jog­­tudományi Karának tanács­termében kibővített kari ta­nácsülést tartottak. Megem­lékeztek Reitzer Béláról, a szegedi fiatalok művészeti kollégiumának volt titkárá­ról, a szegedi jogi kar volt hallgatójáról, aki 1944-ben mártírhalált halt. Az emlékülést dr. Antalffy György professzor, a jogi kar dékánja nyitotta meg, majd dr. Ruszoly József egyetemi adjunktus emléke­zett meg Reitzer Béla tevé­kenységéről, gazdag életút­­járól. A tanácsülésen részt vett és felszólalt dr. Erdei Fe­renc akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia fő­titkára is. PÉNTEK, 1970. MÁJUS 1. Apad a Tisza Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság csütörtökön a Csongrádtól Algyőig terjedő szakaszon is harmadfokúról másodfokúra mérsékelte a készültséget. Ezzel a Tisza­­ugtól egészen a déli ország­határig terjedő 110 kilomé­teres védvonalon megszün­tették a 15 napon át folyta­tott intenzív védekezést, az éjjel-nappali ügyeletet a gá­takon. A folyó vízállása a szegedi mércén­él a tetőzés óta, vagyis hét nap alatt pontosan 50 centimétert apadt.

Next