Délmagyarország, 1970. június (60. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-02 / 127. szám
lgyőtől Tápéig a gátakon Az Algyő és Tápé közötti gátszakasz megkülönböztetett figyelmet érdemel most. Az itt kanyargó folyó nemzeti kincsünknek számító olajmezőnket kerüli körül, mielőtt Szeged alá érkezik. Alig van ennek a szakasznak olyan pontja, ahol ember ne dolgozna, gépek ne dübörögnének, akár a gáton, akár a gát lábánál születő, már kilenc kilométerre tehető, az ellennyomó medencét kívülről őrző szorítógáton. A legizgalmasabb műsor ban ennek a gátnak néhány kilométeres szakasza, ahol a korona homokzsákokkal való magasítása a védekezés egyetlen lehetséges módja, másutt — főleg a Tisza fordulóinál — a gát mentett oldali lábát erősítik, terhelik homokzsákokkal, valóságos szőnyeget terítenek belőle. A vesszősi gátőrház e szakasz védelmi központja. Éppen az országos vízállásjelentést sugározza a Petőfiadó, amikor ideérek. Aki hallja, jegyzi is sebesen a Tisza és mellékfolyói adatait. Nem hiszem, hogy érdekfeszítőbb, izgalmasabb műsort erre a területre irányítani lehetne most Budapestről. Szolnok, Csongrád, Szeged — elnémul a lélegzet is, pedig ez az adás régebbi adatokat mond a hírekben hallhatóknál. Az összefüggésekből olvasnak itt elsősorban. Közeledik a tetőzés, most kell igazán igyekezni. Békaemberek itt is Békaemberek buknak a víz alá itt is, ott is. Aki ezt a sportot űzi hazánkban, talán mind itt van már Szeged védelmi körzetében. Egyik kanyarban dunaújvárosiakkal találkozom, a másikban pestiekkel. A homokzsákok aljától indulva fóliával borítják a part belső oldalát. Bölcs emberek tervezték annak idején gátrendszerünket. A meder sok helyen két-háromszáz méterre esik a töltéstől, valahol ott van a folyó sodorvonala most is, romboló hatása tehát nem érezhető az árnak, ort állnak az öreg fűzfák is, hogy hullámverés esetén csillapítsák parthoz verődő erejét. Felkészült emberek a mostani irányítók, szervezők is, hiszen minden talpalatnyi területet, ismernek, megmérték veszélyességi fokát, elkövetnek mindent, és bíznak is munkájuk eredményében. Tóth István védelemvezető mondja, hogy talán egyetlen fűszál nem kerülheti el az egyre sűrűbb szemű láncot alkotó, csurgást figyelő vízőrök figyelmét. Folyik a másik csata is Nem messze az őrháztól simára megmunkált földben paprikapalánták nyílegyenes sora, és a köztük sürgölődő asszonyok sokasága jelzi, hogy ezzel a munkával párhuzamosan folyik egy másik csata is a töltések mentén. Ami munka végezhető, sürgős tempóban végzik. Első nap, hogy a Tápéra áttelepedett családok asszonynépe külön tanácsi engedélyivel visszatért napközben a Rétre, a két folyó által átölelt területre, mezőgazdasági munkára. Egy napra kapják az engedélyt, mindenki külön-külön, és délután 5-ig mindenképpen vissza kell térniük. Aki csak teheti, él is ezzel a lehetőséggel. Szövetkezeti asszonyaink a gáton dolgozó férjeik munkáját is pótolva állnak helyt hatalmas erőfeszítéssel védett területeink termőföldjein. H. ü. Pátrialemez soron kívül Háromezer-háromszáz pátrialemezt rendeltek soron kívül az árvíz elleni védekezéshez a Dunai Vasmű könnyűszerkezeti üzemétől. Az üzem dolgozói éjjel-nappali folyamatos munkával hétfőre mind a 3300-at elkészítették. Az utolsó tételeket kedden indítják útba a veszélyeztetett helyekre. Közlekedési változások Szegeden Tegnap délután a homokkirakodó elevátort a Lenin körút végéből áthelyezték a Felső Tisza-partra, a gimnáziummal szemközti részre. Az áthelyezés a Lenin körút és a József Attila sugárút közlekedési zsúfoltsága miatt volt indokolt. Az áthelyezés megkövetelte, hogy a 2-es számú villamos forgalmát részlegesen korlátozzák. A Tisza-parti vezetéket a Lenin körúttól áramtalanították, hogy a homokkirakodás zavartalanul, balesetmentesen haladhasson. A villamos jelenleg csak a Radnóti Miklós Gimnáziumig közlekedik Ezzel egyidőben megváltoztatták az 5500/4-es számú autóbuszjárat közlekedési vonalát is. A Marx tér—Radnóti gimnázium—II. kerületi tanács— Felső Tisza-part—Tápé útszakasz helyett az autóbusz a Radnóti gimnáziumtól a II. kerületi tanács—Szilléri sugárút—Csap utca—Tápé útvonalat követi. A Marx tér—Szilléri sugárút—Petőfitelep főtér és a Marx tér—Petőfitelep—Tápé autóbuszjáratok változatlan útvonalon közlekednek. A fenti intézkedések nem csökkentik a tápéi autóbuszjáratok számát, csupán ideiglenes szükségszerűségből hajtottak végre útvonal-változtatást. KEDD: 1970. JÚNIUS 2. Katonák között Az első riadó május 17- én este, lefekvés előtt érte a katonákat. Állomáshelyéről egy nagyobb egység akkor Makó alá vonult a gátakra. Velük együtt ért ide egy szovjet gépkocsizó lövész alakulat is. S ahogy nőttön nőtt a víz és áttöréssel fenyegette a gátakat a Maros, úgy harsant fel a riadó a műszakiaknál, a tüzéreknél, a karhatalmistáknál, a határőröknél és más alakulatoknál. Dunántúlon éppen befejeződött a menetgyakorlattal tűzdelt harci lövészete egy alakulatnak. Száz kilométernyire csak éppen hazaszaladtak felszerelést cserélni, utána pedig bevetésre siettek az elnyeléssel fenyegető Maroson. Nemes Ferenc alezredes nem is rejti véka alá, hogy az alattomosan támadó víz ellen százszorta , nehezebb felvenni a harcot, mint adott esetben az ellenséggel szemben. Annak ismerni lehet szándékát, erejét, fegyverzetét, mozdulatát, logikáját — az áradó folyó azonban okozhat meglepetéseket. — Okozott is, Makó alatt öt kilométerre, a már országos hírűvé vált buzgársorral — emlékszik vissza az első küzdelmes órákra. — A valóságban 7» óra szakadt egybe, a nappalok az éjszakával pihenés, megállás nélkül. Közben zuhogott az eső, áztak a töltések, a homokzsákkal megrakott kocsik nyöszörögtek, megrekedtek a sokszoros terhelés alatt. A katonákkal vállvetve küzdő vízügyiek, szádfalazó rohamosztagok és mérnökök, valamint több százan a környékbeli lakosok közül azonban egy zokszót sem ejtettek a kegyetlen idő láttán, éreztén, s a még kegyetlenebb ár elleni küzdelemben. Hogy az emberfeletti erőt próbára tevő 70 órában születtek hősök’. Igen. Akik ott voltak, mindannyian azok. Akik a gátra feszítették magukat éppúgy, mint akik a sárban bukdácsoló gépkocsikat vezették. Tudunk arról, hogy egy pótkocsis vontató vízbe borult vezetőjével és súlyos rakományával. Nyomban katonák ugrottak a jéghideg vízbe a vontatót visszatartani az eldőléstől, hogy az embert kimenthessék. — Így volt. Megtörtént. Sikerült. A katonák utána ruhát váltottak — vélekszik tőmondatokban a történtekre az alezredes, örömét persze nem tudja eltitkolni, amikor a hősök nevére rákérdezünk. Sokan voltak, tizenhatan. Kuizer József tiszthelyettes növendék és 15 évfolyamtársa. A helikopter pilótáinak persze könnyebb a dolguk. Magasból nézik a rettentő vizet. Látszólagos azonban a könnyebbségük. Az árvízvédelem történetébe sem hétköznapi esetként kerül majd Bakó János pilótaszázados, Nagy László másodpilóta-százados, Makos György hajózó technikus hadnagy és Urbán Sándor alhadnagy együttes akciója, amikor kosárból ereszkedve alárobbantással utat nyitottak a víznek két ártéri gáton. Az akciót Tóth István alezredes irányította. Veszélyes volt? Igen. Mindannyiuk számára az, hiszen a nagyerejű robbanás pillanatában alig húsz méter magasan és tíz méternyi távolságban lebegtek. _ A „lug’’-ok, a lánctalpas úszókocsik statisztálásával" több komphidat is vertek a Maroson, hogy egyszerre és egy időben át lehessen fogni a jobb- és baloldali gátat, ha úgy hozná a helyzet. S az ár elleni gigászi küzdelemben éjjel és nappal úgy vigyáztak egymás testi épségére katonák és civilek, mint a szemük fényére. Hogy jó órában mondjuk, eddig karcolás nélkül zajlott le a küzdelem. S hátra van még a védekezés legnagyobb és legnehezebb szakasza, végig a tiszai töltések Csongrádtól az országhatárig, benne a szénhidrogén-medence és Szeged, a frontváros biztonságos védelme Dórán István hadmérnök főtiszt és egysége előkészítette az uszályokat, pontonokat, megrakva kővel és homokkal, hogy szükség esetén öt másodperc alatt elsüllyeszthessék kritikus helyen. A honvédségi és MHSZ-búvárok megállás nélkül merülnek alá a gátak vízoldali részén: fóliába csomagolják a töltéseket, hogy a legkisebb szivárgásoknak is útját állják a homokzsákos leterheléssel. A védelmi vonal katona parancsnoka, Kerekes Szilveszter ezredes, a legelsőként riadóztatott egységgel az első órától kezdve irányítja a végeláthatatlan frontvonalat. Állomáshelyéről az ezredes Szegedre hazajött, védeni a várost, amely annak idején Móravárosból, a Csendes utcából bocsátotta őt szárnyára a hadseregbe. És jönnek a város szülöttei az ország minden részéből, ki-ki fizikai erejével, mások az írni tudás buzgalmával, hogy segítségükkel is kibírják a gátak a vizek elvonulását. Váltott katonai egységek állják az immár több mint kéthetes küzdelmet, vállvetve a polgári erőkkel. A pihenőre küldött katonák nem tudnak aludni annyit, amennyit megszoktak. Néhány órai alvás után kérik, hogy vezényeljék őket vissza. Nem tudnak mit kezdeni a pihentető órákkal. Megszokták, hogy rendben tartsák környezetüket. Ideiglenes szálláshelyükön, az iskolákban az udvart felsöprik, megöntözik a virágokat, gyomlálnak. Türelmetlenségüket ez a ténykedés is csillapítja, amíg felválthatják társaikat a gáton. Lödi Ferenc Dróthálóba zárt kőtorlaszokkal készülnek a katonák a gáterősítésekre A tanítás, vizsgáztatás zavartalan Nyugodtan, a tanév végén szokott ütem szerint folyik a munka Szeged iskoláiban. Mint Kovács József, a Szend m. j. városi tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője elmondotta, csupán néhány oktatási intézményt kellett igénybe venni az árvízveszély miatt. Mint ismeretes, a Madách utcai és a Béke utcai iskolában szünetel csak a tanítás, ahol a védekezés résztvevőit helyezték el, s néhány más iskola — így a Dózsa és a rókusi — tornatermét foglalták le hasonló célokra. A napközi otthonos foglalkozás azonban a Madách utcai és a Béke utcai iskolában is tovább folyik, és a bukásra álló tanulókkal hasonlóképp mindkét intézményben foglalkoznak. Áttelepítési, illetve kitelepítési intézkedést eddig mindössze az építőipari kollégium lakói számára kellett elrendelni. A most érettségiző negyedikeseket az építőipari technikum néhány tantermébe költöztették át, a volt Financia épületének Tisza-parti szárnyából, az első-, másod-, illetve harmadéves kollégistákat pedig hazaküldték. Az iskolai munka zavartalanságát jól jelzi az a tény, hogy tegnap, hétfőn, mindenütt megkezdődtek az érettségi, illetve a képesítő vizsgák. Arról, hogy valamely intézményben is zavarta volna valami a vizsgáztatást, nem érkezett jelentés. A szegedi diákok az óralátogatás és az otthoni tanulás mellett természetesen alaposan kiveszik részüket a védekezésből. A Radnóti, a Rózsa Ferenc gimnázium, az építőipari, a gépipari, a vasútforgalmi technikum tanulói közül nagyon sokan töltik, rakják a homokzsákokat. A fontos munka mindig tanári felügyelettel folyik. Homokzsákok és rózsafák Embernyi nagyságú homokzsák-torlasz magasodik a lidicei emlékmű elé a parkban. Az egyszerű uniformisú homokzsákokat átizzadt egyenruháid katonák rakják, púpozzák. A sürgölődő katonák némelyike azonban, lám, nem tér vissza a többiekkel, óvatosan kiemelik az emlékmű köré ültetett rózsafákat, s a biztonságosabb virágágyásba ültetik át lassan mindet. Az embernek ekkor eszébe jut midaz, amit ezekben a napokban a gátak védőiről hallott, olvasott, s már-már úgy érzi, élő jelképek ezek a rózsafák. Azt példázzák, hogy a veszély pillanataiban milyen egyszerűen tudnak emberiek lenni az emberek. Jó lenne ezt a mindennapi helytállást és mély humánumot megőrizni magunkban a nyugodtabb napokra is, amikor már talán a rózsafák is elfeledik, hogy más földbe V. M, NAPI KISLEXIKON a támadó vizekről A szegedieknek, környékbelieknek most igazán nem kell bizonygatni, hogy a víz nemcsak hasznos elem, hanem ádáz, alattomos ellenség is. Árvízkor a védtöltés túlsó, úgynevezett mentesített oldalán is gyakran megjelenik a víz. A szakemberek ezek között különbséget tesznek. Melyek ezek a vizek? A szivárgó víz a töltés száraz oldalából gyenge erővel kilépő tiszta víz; az ázás a talaj felpuhulása a töltés mentett oldalán, rendszerint szivárgás kíséretében; a fakadó víz nem a töltésből, hanem mögötte, a terepben gyenge erővel kilépő tiszta víz; felpúposodásnak nevezik, ha a felfelé ható víznyomás a talaj felszínét felnyomja, s néhány négyzetméteren rugalmassá, ingoványossá teszi, amit, ha felszúrnak, tiszta vizű buzgár alakul ki; a lágyulás hasonló az előbbihez, csakhogy átszúráskor nem jön belőle víz. A csurgást és a buzgárt sokan összetévesztik. Mi a különbség közöttük? A csurgás a töltés vízzel ellentétes oldalából felismerhető járatból, járatrendszerből nyomással kitörő tiszta vagy zavaros víz, míg a buzgár a mentett oldal terepén keletkező kráterből, kútból feltörő tiszta vagy zavaros víz, amely nemcsak a töltés alatt levő ismeretlen járaton átjutó folyóvízből eredhet, hanem áttételesen is, a folyóvíz talajra gyakorolt nyomása révén, a talajvízből. Általában buzgárnak nevezik a töltés oldalából — például a padkából — kitörő átfolyó vizet, vagy talajvizet is, de ez ellen más módszerrel kell védekezni. # Hogyan keletkezik a buzgár? Képződésének első tünete, hogy a talajszemcsék megmozdulnak, az apróbbak egyhelyben forognak. A második: a feltörés, a buzgár a talajt magával ragadja, s a képződő kráter szélén gyűrűs alakban igyekszik lerakni. Ezután következhet be a hidraulikus talajtörés, melynek hatására a gát leroskad, s a víz betör a védett területre. Ezt kell mindenképpen megakadályozni. • Ismerjük-e a „természetrajzukat"? A buzgárok természetrajzát különösképpen az 1965. évi szigetközi árvíz idején figyelték meg. (Szilvássy Zoltán—dr. Vágás István: Helyszíni tapasztalatok, elméleti megállapítások, Hidrológiai Közlöny, 1967. 3. szám.) Az ekkor végzett mérések kimutatták, hogy annak a buzgárnak, mely a folyóból táplálkozik, éppen olyan meleg a vize, mint a folyóé (külvíz buzgár vagy meleg buzgár), a talajvízből eredő buzgár vizének hőmérséklete azonban hidegebb (hideg buzgár). A Maros felfakadt buzgárjai általában meleg buzgárok voltak.