Délmagyarország, 1970. október (60. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-01 / 230. szám

2 Tanácskozik az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) Sok más a tennivalónk, de meggyőződéssel mondhatjuk: szocialista gazdasági építő­munkánk a III. ötéves terv időszakában sikeres volt. Gazdaságpolitikai céljaink elérésében, a terv eredmé­nyes teljesítésében kiemel­kedő szerepe van a párt IX. kongresszusának határozata nyomán bevezetett gazdaság­irányítási reformnak. Készül a népgazdaság fej­lesztésének 1971-1985. évek­re szóló hosszútávú terve. Feladatunk, hogy a 15 évre A IV. ötéves tervben di­namikus gazdasági növeke­désre törekszünk, úgy azon­ban, hogy az eddiginél na­gyobb súlyt helyezünk a kedvezőbb strukturális fejlő­désre, a hatékonyabb, ver­senyképesebb termelési fo­lyamatok biztosítására. Ehhez azonban az szüksé­ges, hogy tovább erősítsük gazdaságunk egyensúlyát, jobb összhangot teremtve a pénzjövedelmek és a velük szemben álló áru- és szol­gáltatások kapacitásai kö­zött, továbbá a gazdaságos exportképesség és a növeke­déssel járó importigények között, s gazdaságunk növe­kedését ennek a célnak meg­felelően szabályozzuk. Ez IV. ötéves tervünk egyik leg­fontosabb gondolata. A nemzeti jövedelem el­osztásánál két fontos ten­denciát kívánunk támogatni: egyfelől biztosítani akarjuk, hogy a fogyasztás a nemzeti jövedelem növekedésével arányosan emelkedjék, más­felől erősödő vonása lesz gazdasági fejlődésünknek, hogy a beruházási tevékeny­ségben a lakosság életkörül­ményeit közvetlenül javító célok súlya nő. Itt minde­nekelőtt a lakásépítésre, a lakásépítéshez kapcsolódó közműfejlesztésre, a lakossá­gi szoláltatások támogatá­sára előirányzott állami esz­közök nagymértékű növeke­dését hangsúlyozom. Tisztelt képviselő elvtár­sak! A jövőben energikusabban kell arra törekednünk, hogy a társadalom erőfonásainak felhasználását az eddiginél A IV. ötéves tervben je­lentős eszközöket irányzunk elő az energiaszerkezet to­vábbi korszerűsítésére. Ener­giafelhasználásunkban a szénhidrogének részesedése 1955-ben 16 százalék volt, 1965-re 27 százalékra növe­kedett, 1975-re pedig eléri majd az 55—60 százalékot. Ez a program nagymérték­ben érinti a lakosságot is, hiszen ez azt jelenti, hogy a tervidőszak végére a ház­tartások mintegy 65 százalé­kát tudjuk majd gázzal el­látni. Kényelmesebbé, kultu­ráltabbá válik ezáltal a la­kások nagy részének hőellá­­tása. A villamosenergia­termelés és a szénhidrogé­nek kitermelése és felhasz­nálása­ érdekében 47 milli­árd forint beruházást k­árty­­zunk elő, ami egyharmaddal több, mint amennyit a III. ötéves terv időszakában er­re a célra fordítottunk. A tervidőszakban az energia­hordozók területén már most is nagyjelentőségű együttműködés bővítése ér­dekében megépül a Barát­ság-kőolajvezeték második vonala. Tovább folytatjuk a mű­­anyagipari fejlesztést. Ez az­zal az előnnyel jár, hogy a termelési oldalon korszerű petrolkémiai ipar bontakozik ki hazánkban, a felhaszná­lók területén viszont a költ­ségeket csökkentő, vagy ver­­senyképesebb termelési el­járások műanyag bázisa nö­vekszik. Erőteljesen fejleszt­szóló terv munkálatait más­fél-két év alatt befejezzük. Tisztelt országgyűlés! A IV. ötéves tervben új vonások is megtalálhatók. Tervünk új vonásai nem jelentenek fordulatot a gaz­daságpolitikában, egyesek közülük mégis elvi jelentő­ségűek. Ezek az új vonások megtalálhatók a terv céljai­ban, a gazdaságirányítás módszereiben, egyes közgaz­dasági és gazdaságpolitikai kérdések más hangsúlyá­ban, ahogy mondani szokás, nagy és kis kérdésekben egyaránt, ésszerűbben szervezzük meg a gazdaság minden terüle­tén. Feladatunk olyan kö­rülmények kialakulásának elősegítése, amelyek között a népgazdasági és vállalati szintű intézkedések nyomán — mindenütt növekszik az alkalmazott munkaerő ter­melékenysége; — a gazdasági eredménye­ket viszonylagosan kis be­ruházási ráfordításokkal érik el; — a termelési és forgalmi szférában lekötött forgóesz­közök növekedése nem ha­ladja meg a közgazdaságilag indokolt mértéket, mert a termelési kooperációkat és az értékesítési folyamatokat egyre tökéletesebben szerve­zik meg. Hogyan szolgálja ötéves tervünk a hatékonyságjavu­lást? Mindenekelőtt úgy, hogy a fejlesztési politikát és az irányítási módszerek tökéletesítését egyaránt en­nek a célnak a szolgálatába állítja. Figyelmet érdemelnek fej­lesztéspolitikánknak azok a főbb irányvonalai, amelyek meggyőződésünk szerint elő fogják segíteni gazdaságunk teljesítőképességének növe­kedését. Ezek: — a termelési szerkezet korszerűsítése; — a gazdasági infrastruk­turális bázisának erősítése, a tudományos és műszaki fej­lesztési feladatok támogatá­sa; — a nemzetközi gazdasági együttműködés további fej­lesztése. jok műtrágya gyártásunkat, hogy a mezőgazdaságban to­vább tudjuk növelni az egy­ségnyi földterületre r~­ **■ termelő munka eredményes­ségét. Magyarország számot­te­vő bauxitvagyona lehetővé teszi olyan alumíniumipar kiépítését, amely az ország belső szükségleteinek kielé­gítésében és az exportban is nagy szerepet játszhat. Ezért arra törekszünk, hogy maximálisan kihasználjuk le­hetőségeinket. A nemzetközi, mindenek­előtt a Szovjetunióval való együttműködés és a hazai termelésnövekedés alapján a jelenleginél mintegy 30 szá­zalékkal több alumíniumfém áll majd rendelkezésünkre. Nagy feldolgozóipari beruhá­zásaink nyomán körülbelül 70 százalékkal növekszik a félgyártmányok termelése. Tovább fejlődik a kedvezőb­ben értékesíthető és haszno­sítható késztermékek gyártá­sa is. 1975-re évi autóbuszterme­­lésünk meghaladja a 10 000 darabot, és így a tervidő­szakban a szocialista nem­zetközi együttműködés alap­ján gépiparunk Európa egyik legnagyobb autóbuszexpor­­tőrjévé fejlődik. Gépiparunk egészére nem a nagyarányú mennyiségi fejlődés lesz a jellemző. A legfontosabb előttünk álló feladat: korszerűsíteni a gyártmánystruktúrát, a tech­nológiát, növelni a termelés műszaki színvonalát. Ez a terv irányvonala, mert ez a hatékonyság javításának leg­fontosabb feltétele. A korszerű gépipari ter­melés fejlődését szolgálja az a nagy jelentőségű program, amelyet a KGST-országok összefogásával a számítás­­technikai eszközök termelé­sének és felhasználásának területén hajtunk végre. Fi­gyelembe véve a részvevő vállalatok fejlesztési alapjait és a költségvetésből elő­irányzott­ összeget is, 9 mil­liárd forintra tehető a prog­ram teljes beruházási elő­irányzata lehetővé válik, hogy a jelenlegi 80 számító­géppel szemben 1975-re mintegy 400 elektronikus számítógépet üzemeltessünk. A mi viszonyaink között ez már minőségi változást je­lent majd a számítástechni­ka széles körben történő al­kalmazásában a tudományos kutatás és a gazdaságirányí­tás területén. Az építőipar teljesítőképes­ség-növelése érdekében az építőanyag-iparban, valamint az építési technikát szolgá­ló egyéb fejlesztésekre 34 milliárd forint áll rendelke­zésre. Ez kétharmaddal na­gyobb, mint amennyit ha­sonló célra a III. ötéves terv időszakában felhasználtunk. Ugyancsak kiemelkedő je­lentőségű a könnyűiparban a ruházati termékek termelő kapacitás bővítésének és kor­szerűsítésének­­ programja, valamint a papír-cellulózipar fejlesztése. A termelés hatékonyságát javító szerkezet­­fejlesztések a mezőgazdaságban is jelen­tősek. Fő célunk a húster­melés fellendítése oly mó­don, hogy a takarmányfel­használás hatékonysága is növekedjék, s a termelési idő is csökkenjen. Ezért a nagy­üzemi állattenyésztés to­vábbi fejlesztésének több­­milliárdos programját indít­juk meg a tervidőszakban. Gyors ütemben folytatjuk — távlati terveink irányvo­nalának megfelelően — a közlekedés fejlesztését is. A IV. ötéves tervben utánépítésre, korszerűsítésre és fenntartásra 36 milliárd forintot irányzunk elő. A javító- és szervizhálózat. Tisztelt országgyűlés! Népgazdaságunk viszony­lag kis mérete és hazai nyersanyagbázisunk korlá­tozottsága mellett erőfeszíté­seinket szükségszerűen kon­centrálnunk kell. Ezért szo­rosabban kell bekapcsolód­nunk a nemzetközi gazdasági életbe, tovább erősítve együttműködésünket a szo­cialista országokkal, de bőví­teni törekszünk áruforgal­munkat a nem szocialista or­szágokkal is. A KGST országaival foly­tatott tervkonzultációk so­rán nagy jelentőségű kor­mányszintű megállapodások születtek, amelyek elősegítik, hogy nyersanyagellátásunk több problémáját hosszabb távlatokra is megoldjuk. A Szovjetunióval például együttműködésünk egyes fontos nyersanyagok kiter­melésében, a Bolgár Népköz­­társasággal megállapodtunk a szódagyári beruházásban való részvételről, a Lengyel Népköztársasággal kénszállí­tásokra vonatkozó megálla­podás született. A KGST XXII. és XXIV. ülésszaka nagy jelentőségű az alkatrészellátás és az üzemanyag-töltőállomások hálózatának bővítésére, a terv a vállalati pénzeszközök kiegészítésére 3,3 milliárd fo­rintot irányoz elő. Megfelelő figyelmet fordí­tottunk a hírközlés helyzeté­nek vizsgálatára. Arra töre­kedtünk, hogy gazdasági erő­forrásainkkal összhangban ezen a téren is számottevő­en fejlődjünk. Befejezzük a jászágói 500 kw-os rövidhul­lámú rádióadó építését. Új URH-adók létesülnek a rá­dióműsorok vételi lehetősé­geinek javítására, valamint önálló URH-műsor sugárzá­sára. Megkezdjük a második, színes vételt is biztosító te­levízióműsor sugárzását. Je­lentősen, mintegy 250 ezer állomással bővítjük a tele­fonhálózatot. Az infrastruktúra fejlesz­tése terén világszerte az egyik legnagyobb gondot a megfelelő mennyiségű és mi­nőségű víz biztosítása okoz­za. Kormányunk a IV. öt­éves tervben is fokozott fi­gyelmet fordít erre a terü­letre és a tervidőszakban 25 milliárd forint beruházást biztosít árvízvédelmi beren­dezésekre, regionális vízmű­vekre, víztisztító berendezé­sekre, csatorna- és közmű­építésekre. A tervidőszakban az álta­lános iskolai tantermi háló­zat minőségének javítása ér­dekében 2500 osztálytermet építünk és 400 osztályterem építésével bővítjük a közép­iskolai hálózatot. A felsőfo­kú oktatás fejlesztésére mint­egy 2,8 milliárd forint beru­házást biztosítunk. Számottevő a fejlődés a­z egészségügy területén is. Ezt jelzi: a gyógyintézeti ágyak száma 8600-zal nő, a szakor­vosi órák száma napi 6900- zal növekszik és 550 új or­vosi körzet létesül. A tudo­mányos kutatás és a műsza­ki fejlesztés céljait öt év alatt mintegy 46 milliárd fo­rint szolgálja, ami több mint másfélszerese a III. ötéves terv időszakában felhasznált összegnek. Ezáltal a nemzeti jövedelemből a tudományos kutatásra és műszaki fejlesz­tésre fordított részarány az előző ötéves tervidőszakhoz képest 2,4 százalékról 2,8 százalékra emelkedik, határozatokat hozott a KGST-országok közötti gaz­dasági integráció továbbfej­lesztéséről. Pártunk és kor­mányunk többször kinyilat­koztatta, hogy a gazdasági integráció fokozatos kialakí­tását objektív szükségszerű­ségnek tekinti és érdekelt megvalósításában. Ebben a munkában továbbra is alko­tóan részt kívánunk venni. Ezeket a tényezőket fi­gyelembe véve, azt tervez­zük, hogy az 1971—75-ös időszakban külkereskedelmi áruforgalmunk a szocialista országokkal mintegy 50 szá­zalékkal bővül, ezen belül a forgalom fejlődése a KGST-országokkal valame­lyest gyorsabb lesz. Fejleszteni kívánjuk gaz­dasági kapcsolatainkat a fej­lődő országokkal és a fejlett tőkés országokkal is. A kap­csolatok bővítésének előfel­tétele itt is a kölcsönös elő­nyök biztosítása. Az árufor­galom bővítése mellett fo­kozottabban törekszünk a vállalatok közötti termelési kooperációk létrehozására és a műszaki-tudományos együttm­űködés fejlesztésére. rését és a kivitelezés szer­vezettségét magasabo szín­vonalra kell emelnünk; — a beruházási erőforrá­sok megoszlásában a terve­zett arány­változtatásokat kö­vetkezetesen kell érvényesí­tenünk. Annak érdekében, hogy a kívánt eredményeket minél előbb elérjük, a kormány az operatív irányítómunkában is intézkedéseket kíván ten­ni. Az intézkedések alapvo­nása, hogy a jövőben: — szigorúbban bíráljuk el mindazok munkáját, akik a költségvetést terven felül terhelik; — következetesebben sze­rezzünk érvényt a kormány­szintű beruházások színvona­las és felelősségteljes előké­szítésére vonatkozó előírása­inknak; — koncentráljuk erőinket, hogy a kivitelezési kapacitá­sok gyorsabban fejlődjenek. Dinamikus növekedés Korszerűbb energiaszerkezet Szoros együttműködés a szocialista országokkal A beruházási program Tisztelt országgyűlés! fűződik ahhoz — és gazda­ságfejlesztési céljaink meg­valósulása szempontjából is döntő jelentőségű —, hogy a beruházási tevékenység va­lamennyi fázisában megja­vítsuk munkánkat. Különö­sen három irányban kell fo­kozni erőfeszítéseinket: — a beruházási tevékeny­ségben a tervek alakulását a kivitelezőképesség növeke­désével összhangban kell szabályoznunk, ugyanakkor a kivitelezői kapacitás terve­zett bővítését maradéktala­nul végre kell hajtanunk; — a beruházások előkészí­Az ötéves terv előirányoz­za mindazokat a beruházási erőforrásokat, amelyek gaz­daságpolitikai céljaink eléré­séhez szükségesek. A terv­időszakban mintegy 480—500 milliárd forint értékben ha­tároztuk m­eg népgazdasá­gunk beruházási teljesítőké­pességét. Ez körülbelül 159 milliárd forinttal, mintegy 30 százalékkal több, mint amennyit a III. ötéves terv­időszakban beruháztunk. Nem lehet eléggé hangsú­lyozni, hogy népgazdaságunk­nak milyen fontos érdeke CSÜTÖRTÖK, 1070. OKTÓBER 1. Tovább növekvő életszínvonal Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott törvényja­vaslat és az indokolás a gazdaságfejlesztés feladatai mellett összefoglalóan tartal­mazza az életszínvonalra vonatkozó előirányzatokat és az ezzel kapcsolatos tenni­valókat. Az életszínvonal, az élet­­körülmények változását ter­mészetesen nem lehet csak a tervszámok alapján meg­ítélni, hiszen számos olyan cél elérésére is törekszünk, amelyek a terv számsoraiból közvetlenül nem olvashatók ki. A IV. ötéves tervben életszínvonal-politikánk fő törekvése, hogy a társadalom javára végzett munkával összhangban, a nagyobb tel­jesítményekkel arányosan növekedjék a dolgozók jöve­delme, továbbá javuljon a szociális-egészségügyi ellátás és tovább javuljanak a felté­telek a széles tömegek szá­mára a művelődéshez szük­séges ismeretek elsajátításá­ra és a pihenésre. A nemzeti jövedelem fo­gyasztást szolgáló részét 30 százalékkal tervezzük nö­velni. A közvetlen áruellá­tás fejlődését kifejező kiske­reskedelmi forgalom pedig 40 százalékkal nő. A nemzeti jövedelemnek nagyobb hányadát használ­juk fel az életszínvonal emelése érdekében, mint korábban. Különösen jelen­tős a tervnek az a célja, hogy a lakásellátás javításá­ra és a kapcsolódó kommu­nális fejlesztésekre szolgáló állami beruházásokat két­szeresére növeli a III. ötéves tervidőszakhoz képest. A következő öt évben összesen mintegy 400 000, ebből álla­mi erőforrásból 180—200 000 lakás épül fel. A lakások több mint 60 százaléka vá­rosokban létesül. Gazdaságpolitikánk alap­elve, hogy a jövedelempoli­tikának, az elosztási rend­szernek aktívan kell hatnia a termelésre és a termelé­kenységre. Ezért arra törek­szünk, hogy a reálbérek nö­vekedése viszonylag gyors legyen és a reáljövedelmek növekedésén belül nagyobb súlyt kapjon, mint eddig. A reáljövedelemnek egy főre jutó növekedését a terv 25— 27 százalékban, a reálbérek növekedését egy keresőre 16 —18 százalékban irányozza elő. A keresetek tekinteté­ben kívánatosnak tartjuk, hogy abban a mainál erő­teljesebben és differenciál­tabban jusson kifejezésre a szakképzettség, a munka jel­lege és bonyolultsága, és a beosztással járó felelősség. Ennek a fontos követel­ménynek az érvényesítése mellett életszínvonal-politi­kánknak továbbra is fontos elve marad az eltartottak számától függő családi jöve­delemszóródás mérséklése. Ezért gazdasági lehetősége­inkkel összhangban az öre­gek, gyermekek, betegek el­tartásához az állami hozzá­járulás növelésével számo­lunk. Egyes kategóriákban nyugdíjkorrekciót hajtunk végre és tovább növeljük a családi pótlék összegét. Emellett a bér- és árpolitika útján — feltételezve a mun­ka hatékonyságának elő­irányzott javulását — garan­táltan biztosítani kívánjuk, hogy a reálbérek és reáljö­vedelmek a tervezett mér­tékben emelkedjenek. Gazdaságpolitikánknak to­vábbra is fontos vonása marad a teljes foglalkozta­tás biztosítása. Szükséges azonban hangsúlyozni, hogy a munkaerő-gazdálkodásban magasabb színvonalú és a társadalom érdekeivel job­ban összhangban álló gya­korlatot kell megvalósítani. Azzal számolunk, hogy a tervidőszakban folytatódni fog az áttérés a 44 órás munkahétre a népgazdaság mindazon területein, ahol ehhez jó feltételek megte­remthetők. ,Ezt fontos poli­tikai és társadalmi kérdés­nek tekintjük. Ami a fogyasztói árpoliti­­kát illeti! Alapvető követel­ménynek az árstabilitás biz­tosítását tartjuk. Ugyanakkor számolunk azzal a gazdasá­gi realitással, hogy a fo­gyasztói árrendszer és az árarányok nem merevíthe­­tők meg hosszú időszakra, és azokat a ráfordítás ala­kulása, a társadalmi megíté­lés, valamint a kereslet és kínálat egyensúlya alapján fokozatosan korszerűsíteni kell. Lesznek áruk, amelyek ára objektív okok miatt majd emelkedik, más áruk ára pedig csökken. Az ár­színvonal és árarányok vál­tozása azonban nem sértheti a tervben előirányzott reál­­jövedelem- és reálbér-növe­kedést. Hatékonyabb iparfejlesztés Tisztelt országgyűlés! Az ipar területi fejleszté­sének irányelvei az új terv­időszakban nem változnak, de következetesebben kíván­juk érvényesíteni a gazda­sági hatékonyság követelmé­nyeit Ennek megfelelően az iparilag fejlett területeken az intenzív fejlesztést támo­gatjuk, míg a megfelelő adottságokkal és tartós munkaerő-tartalékkal ren­delkező körzetekben elsősor­ban a munkaigényes ipar­ágak fejlesztését szorgal­mazzuk. Az iparilag fejletlenebb területeken preferált fej­lesztési zónákat jelöltünk ki. Ezek az előnyben részesített területek mintegy 1,4 mil­liárd forint beruházási tá­mogatást kapnak a költség­­vetésből és további 800 mil­lió forintot fordítunk buda­pesti üzemek vidéken törté­nő kapacitásfejlesztésének támogatására. Ezen túlme­nően a kormány csaknem 1 milliárd forinttal támogat­ja — ahol az indokolt — a bányászkörzetek termelési szerkezetének átalakítását. A tervidőszakban tovább folytatódik az ipar területi koncentrációjának és a na­gyobb ipari centrumok ki­emelt fejlesztése is. A nagy­­beruházások, a központi fej­lesztési programok és a vál­lalati saját forrásból történő beruházások eredményeként fokozódik az egyes körzetek ágazati specializációja. Azzal számolunk, hogy a mezőgazdaság is mind üte­mét, mind szerkezetét le­­tekintve differenciáltan fog fejlődni. A kedvező termé­szeti adottságokkal rendel­kező területeken a terv a termelés intenzív irányainak erősödésével, a kereslethez jobban igazodó termelési szerkezet kialakulásával számol. A kedvezőtlen adott­ságú területeken viszont a kisebb eszközigényű terme­lésszerkezet kialakítása és a racionálisabb földhaszná­lat támogatása a feladat. Tovább folytatódik az ur­banizáció és a városok lélek­száma, számításaink szerint mintegy 260—280 ezerrel nő. Legdinamikusabban az a 9 vidéki város fejlődik — Mis-

Next