Délmagyarország, 1971. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-05 / 104. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK) MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA Megkezdődött a szakszervezetek XXII. kongresszusa Gáspár Sándor beszéde • Az MSZMP Központi Bizottságának üdvözletét Biszku Béla adta át Az Építő-, Fa- és Építő­anyag-ipari Dolgozók Szak­­szervezetének székházá­ban kedd reggel 9 órakor meg­kezdődött a magyar szak­­szervezetek XXII. kongres­­­szusa. Három és fél millió szervezett dolgozó képvise­letében mintegy 700 küldött elemzi az elmúlt négy év sikereit, gondjait, a fejlődés gyorsításának, az élet- és munkakörülmények javításá­­nak módjait. A tanácskozáson részt vesznek a termelő munká­ban élen járó dolgozók, szo­cialista brigádok vezetői, a művészeti és tudományos élet neves személyiségei, a szakszervezeti mozgalom tisztségviselői, veteránjai. A kongresszuson képviselte­ti magát 51 külföldi szak­­szervezet és több nemzetkö­zi szervezet, köztük a Szak­­szervezeti Világszövetség. A kongresszust Földvári Aladár, a SZOT elnöke nyi­totta meg. Ezután a kong­resszus megválasztotta az elnökséget. Helyet foglalt az elnökségben Losonczi Pál, a népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnöke; Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Apró Antal, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se. Biszku Béla, az MSZMP PB tagja, a Központi Bi­zottság titkára. Gáspár Sán­dor, a SZOT főtitkára. Nyers Rezső, az MSZMP PB tagja, a Központi Bizottság titkára. Pallai Árpád, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, továbbá Földvári Aladár, a SZOT el­nöke, Somogyi Miklós, a SZOT számvizsgáló bizott­ságának elnöke. Az elnökségben foglalt helyet Pierre Gensous, a Szakszervezeti Világszövet­ség főtitkára és valamennyi külföldi szakszervezeti kül­döttség vezetője. A részvevők egyperces né­ma felállással megemlékez­tek a szakszervezeti mozga­lomnak a legutóbbi kong­resszus óta elhunyt kiemel­kedő harcosairól. A kongresszus ezután a napirendről döntött. Az el­nök ügyrendi módosítást ter­jesztett elő, amelyben utalt arra, hogy az alapszabály módosításáról szóló indok­lást a küldöttek megkapták, s ehhez a napirendi pont­hoz nem fűznek szóbeli ki­egészítést. A kongresszus a napiren­di javaslatot elfogadta. A napirend a következő: 1 A Szakszervezetek Or­­­­­szágos Tanácsának be­számolója a XXI. kongres­­­szus óta végzett munkáról és a magyar szakszervezetek so­ron következő feladatairól. 2 A számvizsgáló bizottság * • jelentése. 6 A magyar szakszerveze­tek alapszabályának mó­dosítása. A A Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa és a számvizsgáló bizottság újjá­­választása. Ezután megválasztották a kongresszus titkárságát és munkabizottságait. A titkár­ságot Gáspár Sándor, a je­lölőbizottságot Kimmel Emil, a mandátumvizsgáló bizottságot Besenyei Miklós, az szavazatszedő bizottságot Fabók Zoltán, a határozat­szövegező bizottságot Virsz­lay Gyula, az alapszabály­szövegező bizottságot pedig Gál László vezeti. Az elnök ezután utalt ar­ra, hogy az elmúlt kong­resszus óta mintegy félmil­lióval növekedett a szerve­zett munkások száma. In­dítványozta, hogy ez feje­ződjék ki a megválasztandó testület létszámában is, s az eddigi 173 helyett a SZOT- nak 195 tagja legyen. A számvizsgáló bizottságba pe­dig 19 tagot jelöljenek. Kér­te a jelölőbizottságot: javas­latának elkészítésekor ve­gye figyelembe, hogy az egyes szakszervezetek meg­felelő képviseletet kapjanak. Ezenkívül törekedjék arra. Ezután Gáspár Sándor, a SZOT­ főtitkára terjesztette nagy tapssal fogadva elő a Szakszervezetek Országos Tanácsának beszámolóját a XXI. kongresszus óta vég­zett munkáról és a magyar szakszervezetek soron kö­vetkező feladatairól. A be­számolóból részleteket köz­lünk: A magyar szakszervezetek — kezdte beszédét Gáspár Sándor — alapszabályának megfelelően befejeződtek az alap- és középszervi válasz­tások, az iparági kongres­­­szusok. Három és fél millió szervezett dolgozó nevében minősítették a magyar szak­­szervezetek tevékenységét, támasztottak igényeket a szakszervezetek munkája iránt. A szakszervezeti vezető szervek megválasztása a széles körű demokrácia je­gyében zajlott le. A szervezett dolgozók véle­mény-nyilvánítása, vitakész­sége főleg az üzemek, vál­lalatok, intézmények tevé­kenységére terjedt ki, de az érdeklődés túllépett a válla­lati kereteken. A szakszervezeti választá­sokon, az országgyűlési és tanácsi választásokon, gyű­lések tízezrein, mint tükör­ben láthatók, érezhetők vol­tak az elmúlt évek nagy po­litikai és gazdasági változá­sai. A tagság számos olyan észrevételt és sok olyan ja­vaslatot tett reálisan érté­kelve, de ugyanakkor kriti­zálva is munkánkat — ame­lyekre kötelességünk odafigyelni és megoldásokon fáradozni. — A Magyar Szocialista Munkáspárt alig pár hónap­pal ezelőtt értékelte egész társadalmunk helyzetét, meg­jelölve továbbhaladásunk út­ját. — mondotta. — A párt X. kongresszusa elismeréssel szólt a magyar szakszerveze­tek tevékenységéről. Megál­lapította : jelentősen hozzá­járultak a szocializmus épí­tésében elért eredményeink­hez, nagy társadalmi céljaink megvalósításához. Hatéko­nyan képviselték és védték a dolgozók érdekeit. A magyar szakszervezetek hivatásának hatékonyabb be­töltése szempontjából döntő hogy a megválasztandó tes­tületbe megfelelő arányban jelöljön fizikai munkásokat, a termelő és alkotó munká­ban kitűnt dolgozókat, ér­telmiségieket és alkalmazot­takat. Jelöljön a testületek­be megfelelő számban nő­­dolgozókat, fiatalokat és ve­teránokat is. Ügyeljen arra, hogy Budapest és a vidék területi tagozódása is kifeje­zésre jusson a jelölésben. A kongresszus egyhangú­lag megszavazta azt a ja­vaslatot, hogy a Szakszer­vezetek Országos Tanácsába 195, a számvizsgáló bizott­ságba 19 tagot jelöljenek. A kongresszus egyhangú­lag egyetértett azzal a jó­jelentőségű volt az a felis­merés — és ez az MSZMP történelmi érdeme, — hogy a szakszervezeteknek nem­csak az a feladatuk, hogy a forradalmi munkáspárt po­litikáját közvetítsék a dol­gozó tömegekhez, hanem az is, hogy cselekvően részt vegyenek a politika alakí­tásában. Ennek a politikának az ér­vényesítése növelte a szak­­szervezetek tekintélyét, sze­repét a közéletben. Szocialista körülmények között a szakszervezeti mun­ka bonyolultsága, sok ellent­mondása és gyakorlati ne­hézsége abból adódik, hogy mindenkor egyaránt figye­lembe kell venni a társadal­mi, a réteg- és nem kevés­bé az egyéni érdeket is. A szocialista társadalom­ban kibékíthetetlen ellent­mondások nincsenek. De ter­mészetesen léteznek és kelet­kezhetnek kisebb-nagyobb ér­dekellentétek, összeegyeztet­hető, feloldható ellentmon­dások. A szakszervezetek társa­dalmi szerepének növelése egyik biztosítéka annak, hogy megelőzzük, illetve jel­vaslattal is, hogy a vitát az írásos és szóbeli beszámo­lókról, a határozati javaslat tervezetéről és az alapsza­bály módosításáról együtte­sen tartsák meg. A beszámolók után meg­kezdődött a vita, s felszó­lalt a külföldi testvérszak­­szervezetek több képviselő­je is. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága üdvözletét nagy taps közben Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára adta át. A kongresszus ma folytat­ja­ munkáját. (Biszku Béla beszédét lapunk második ol­dalán ismertetjük.) oldjuk a szocializmusban is létező és mindig új formá­­ban jelentkező ellentmondá­sokat, érdekellen téteket. A párt, az állam és a szak­szervezetek között kialakult társadalmi munkamegosztás intézményesen szolgálja a különböző érdekek képvise­letének, egyeztetésének, az ütközések megoldásának út­ját, módját is. Egy mondat­ban kifejezve e munkameg­osztásnak a lényege az, hogy a proletárdiktatúrán belül helyet foglaló különböző szervek a maguk feladatát sajátosan lássák el. A szocialista állam a ma­ga eszközeivel végzi el fel­adatát. A szakszervezetek ugyanezen célok megvalósí­tását segítik önálló vélemé­nyükkel hivatásukat töltik be sajátos eszközeikkel. A társadalom érdeke, hogy a dolgozók élet- és munka­­körülményeit, az árakat és béreket érintő politikai je­lentőségű döntésekre minden esetben a kormány és a SZOT vezető szerveinek egyeztetett — vagy megegye­zés híján különálló — véle­ménye alapján kerüljön sor. A párt, a kormány és a szakszervezetek gyakorlati együttműködése alkalmas ar­ra, hogy a párt-, állami, gaz­dasági szervek és a szak­­szervezetek minden fokon hasonló módon alakítsák ki együttműködésüket. Ez a fel­tétele annak, hogy a szocia­lizmus építésében felmerült kérdésekben a lehető legjobb döntéseket tudjuk hozni. A részvétel az életszín­vo­nalpolitika fejlesztésében és megvalósításában nagy felelősséggel jár. A szakszervezeteknek jól kell ismerniök a lakosság minden rétegének, csoportjának helyzetét, a gaz­dasági sza­bályozó rendszer működését, a népgazdaság erőforrásait. Akkor tudunk e területen eredményesen tevékenyked­­ni, ha az életszínvonal ala­kulásának egyes kérdéseiben minél alaposabban kidolgoz­zuk álláspontunkat, és en­nek alapján veszünk részt az intézkedések meghozatalá­ban. Feladatunk, hogy a bérből és fizetésből élők számára (Folytatás a 2. oldalon) A Szakszervezetek Országos Tanácsának beszámolója 61. évfolyam, 104. szám 1911. MÁJUS 5., SZERDA Megjelenik hétfő kivéte­lével mindennap, hétköz­nap 8, vasárnap 12 oldalon. ÁRA: 80 FILLÉR Készülődés a BVT májusi közgyűlésére Romes Csandra nemzetközi sajtóértekezlete Nemzetközi sajtóértekezle­tet rendezett kedden az Or­szágos Béketanácsnál a Bé­­ke-világtanács egy hét óta Budapesten működő titkár­sága. Romes Csandra, a BVT főtitkára adott tájé­koztatást a május 13-án , négynapos programmal — összeülő közgyűlésről, a vár­ható részvételről. Dr. Pesta László a Hazafias Népfront budapesti bizottságának al­­elnöke, a közgyűlés utáni napon, május 17-én sorra kerülő eseményről, az euró­pai fővárosok békemozgal­mi képviselőinek találkozó­járól tájékoztatta az újság­írókat.. A BVT-közgyűlés olyan időszakban ül össze, amikor az egyik oldalon mind ag­­resszívabbá válik a világ­­imperializmus, a másik ol­dalon viszont egyre jobban megizmosodik és a világ­nak mind nagyobb részén fejti ki tevékenységét a nem­zetközi békemozgalom — mondta Romos Csandra. A ma még feszültségekkel ter­hes nemzetközi helyzet eny­hítésének útján, a boldo­gabb holnaphoz vezető úton mindenképpen nagy lépés­nek ígérkezik a budapesti közgyűlés. A résztvevők szá­ma — minden korábbi ha­sonló BVT-eseményét felül­múlva — körülbelül 800 lesz. Eljönnek Budapestre a Béke-világtanács tagjai, és itt lesznek mindazoknak­­ a nemzetközi szervezeteknek, mozgalmaknak a képviselői, amelyek szorosan együttmű­­ködn­ek a BVT-vel. Meghí­vást kaptak és fogadtak el nemzetközileg ismert kiváló személyiségek, akiknek rész­vétele mindenképpen emelni fogja a közgyűlés rangját. Munkaértekezlet jellegű ma­ga a közgyűlés. A megnyitó és a záró plenáris tanács­kozások közötti napokon hat szekcióban üléseznek. Májusi zivatar jégesővel Szegeden is söpörni lehetett a jeget . Csongrád megye jelentős részén vonult keresztül je­ges zivatar hétfőn este, il­letve kedden a hajnali órák­ban. A Meteorológiai Inté­zet szegedi állomásáról azt a jelentést kaptuk, hogy fö­löttük hétfőn este 8 óra 42 perckor váltott át a ta­vaszi zápor zivatarra, és hat perc múlva társult hozzá a jég. Kint 10,1, a város bel­területén viszont 15,6 mil­liméter csapadékot mértek hétfőn este. Mivel nagy területet érin­tett, ezért pontos felmérést még nem tudtak végezni. Annyit azonban már megál­lapítottak, hogy ahol bősé­ges esővel jött a jég, ott kisebb, helyenként pedig sú­lyosabb károkat okozott. A szegedi Felszabadulás Ter­melőszövetkezet algyői terü­letének egy kis részén szinte galambtojásnyi, más­hol borsó nagyságú jégsze­mek záporoztak. A kerté­szetben kiültetett szabadföl­di palántákat visszavetette a fejlődésben az elemi csapás és a borsóültetvényeket is károsította. A legsúlyosabban a móra­­halmi körzetet érintette a­­ jégverés. A helyi Vörös Ok­tóber Termelőszövetkezetben és az Egyetértés Szakszövet­kezetben a szőlőik és a vi­rágzó gyümölcsfák hajtásai letöredeztek. A gyümölcsfák alatt, a talaj szinte terítve volt tegnap reggel friss, zöld hajtásokkal. A kiskertekben a fóliás ágyakban nevelt, és kitakart paprikapalántákat, valósággal letarolta az elemi csapás, amely olyan várat­lanul érkezett, hogy nem volt idő a növényeik betaka­­rására. Mórah­almán még az őszi vetések is megsínylet­ték az ítéletidőt. Hódmező­vásárhely tíz közös gazdasá­ga közül a Lenin Tsz-t érin­tette a legsúlyosabban a feg­­yveres, amely a kertészeti növényeket, a lucernavetést és a hagymaültetvényeket egyaránt károsította. A rúzsai Napsugár Tsz­­ben azt a választ kaptuk, hogy a község területének körülbelül a felét érte jég­verés. Egyes megfigyelések szerint a rövid idő alatt is legalább két centiméteres jégtakaró fedte be a határt. A kárt felmérni még nem tudták, de a vetésekben, konyhakerti növényekben és a kevéslombú gyümölcsfák termésében feltehetően je­lentős veszteségeket okozott. Szatymazon, a Beke Tsz főagronómusa szerint a gyümölcsfák és a szőlő fia­tal hajtásai, a kalászosok és a takarmánynövények tete­mes kárt szenvedtek. A ki­adós eső szerencsére fékezte a váratlanul érkezett májusi jég hatását. A tápéi Tiszatáj Termelő­­szövetkezet teljes területén nyomot hagyott ugyan a hétfő esti jeges zivatar, de jelentős kárt sem a kiülte­tett palántákban, sem a ke­nyérgabonában nem okozott. Söpörni lehetett hétfő este a jeget a város utcáin, és nagyon sok embert rémí­tett meg a villámokban gaz­dag égi háború. Így történhe­tett, hogy az a hír terjedt el Szegeden: a Széchenyi téren belecsapott egy villa­mosba a villám. A Közle­kedési Vállalat forgalmi osz­tályán azonban nem tudnak ilyesmiről: a hírnek az le­het az eredője, hogy hétfőn este 9 óra 20-kor egy villa­mosnak eltört az áramsze­dője, s emiatt tíz percig állt a forgalom, utána pedig áramszedőjüket lehúzva­tak ezen a rövid sza'­ú villamosok. A hibát a felső vezeték megrongálódá­sa okozta. Másnapra a veze­téket is, a kocsit is megja­vították.

Next