Délmagyarország, 1971. október (61. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-14 / 242. szám

2 Péter János felszólalása az ENSZ-ben Miért utazik Nixon Moszkvába ? N­ixon moszkvai útjának bejelentése olyan időpontban hangzott el, amikor a Szovjetunió három leg­magasabb rangú vezetője a földkerekség legkülönbözőbb pontjaira tett utazás után, illetve előtt van. Brezsnyev csak a minap folytatott fon­tos tanácskozást a most már nemcsak kellemes meteorológiai, hanem politikai klímájáról is ismert Krím-félszigeten. A Szovjetunió Kommunista Pártjának fő­titkára járt Belgrádban, Budapesten és Szófiában, és hamarosan a francia fővá­rosba utazik. Koszigin tárgyalt Algírban Bumedien elnökkel, Rabatban Hasszán királlyal, hamarosan Pierre Elliot Tru­deau tanácskozópartnere lesz Kanadában, majd a skandináv fővárosokban folytat fontos megbeszéléseket. Podgornij szovjet államfő néhány nappal ezelőtt tért haza a Vietnami Demokratikus Köztársaságból. Indiát és Burmát is érintve, most pedig Irán vendége. Minderre annak érzékeltetéséül érde­mes emlékeztetni, hogy Richard Nixon a szovjet csúcsdiplomácia páratlan aktivi­tásának kellős közepén jelentette be moszkvai útját, és ezzel mintegy kiegé­szítette, megkoronázta a szovjet vezetők rendkívül gazdag tárgyalási programját, amelynek legfrissebb eseménye egyéb­kén Anvar Szadat egyiptomi elnök moszkvai látogatása volt. Feltehetjük a kérdést: miért döntött most Nixon a moszkvai utazás mellett? 1. A szovjet diplomácia szuperaktivitá­sa azzal a veszéllyel jár­, hogy az ame­rikai külpolitika relatív vagy abszolút értelemben háttérbe szorul, elszigetelő­dik. 2. Hála a szovjet kezdeményezéseknek a világpolitika egyik legfontosabb szín­terén olyan új folyamatok kezdődtek, amelyek Washington közreműködése nél­kül, sőt a Fehér Ház ellenére hatnak. Ni­xon számára elkerülhetetlen lépéskény­szer volt, h hogy valamilyen módon be­kapcsolódjék ezekbe a folyamatokba. 3. A pekingi utazás bejelentése után óriási bel- és külpolitikai nyomás ne­hezedett az amerikai elnökre abban az irányban, hogy tegye világossá: nem a szovjet—kínai nézeteltérések cinikus ki­aknázására utazik a kínai fővárosba. Mind az amerikai közvélemény és tör­vényhozás, mind Washington szövetsége­seinek sora jól tudja, hogy egy, a szov­jet—amerikai kapcsolatok rovására rea­lizált kínai utazás többet ártana a világ­békének is, Washingtonnak is, mint hasz­nálna. 4. Végül, de távolról sem utolsósorban, az utazás lényeges tényezője a közelgő elnökválasztási kampány. Újra bebizo­nyosodott, hogy ma már amerikai elnök­jelölt nem számíthat belpolitikai siker­re, ha nem veszi figyelembe azt a mér­hetetlen hatást, amit a Szovjetunió léte és tevékenysége a világpolitikában je­lent. (Folytatás az 1. oldalról.) fontosabb események Ke­let és Nyugat között. Az európai biztonsági kon­ferencia előkészítésében szükséges újabb előrehala­dáshoz azt tartják előfelté­telnek, hogy előzetesen mind a három dokumentum­ ratifi­kálása, illetve hatályba lé­pése történjék meg. A magyar kormány több­féle formában kifejtette — a Varsói Szerződés többi tag­államaival együtt —, hogy a nemzetközi életben nem he­lyes a lényegükben bár­mennyire egybetartozó kér­dések egyikének a megoldá­sát sem a másik megoldásá­nak az előfeltételévé tenni. (Péter János vitába szállt azokkal, akik előfeltételeket szabnak a konferencia össze­hívásához.) Mi, akik készen vagyunk akár holnap összeülni a kon­ferenciára, kénytelenek va­gyunk ezt a politikai reali­tást elfogadni. Viszont azt kérjük, hogy a várakozási időt ne tölt­sük tétlenséggel. Vagyis: a többoldalú tárgya­lások lehetőségének általá­nos megnyílása előtt kezd­jük el, illetve folytassuk két­oldalú tárgyalások keretében annak megvitatását, hogy milyen szervezésben képzel­jük el a konferencia, illetve a konferenciasorozat előké­szítését, a napirendjét és a megfogalmazandó dokumen­tumokat. Ide értve a kon­ferencia vagy az európai biz­tonság állandó orgánumát is. Nemcsak olyan kérdések­ben mutatkozik javulás — mondotta Péter János a to­vábbiakban —, amelyekben gyakorlati előrehaladás ta­pasztalható, hanem olyanok­ban is, amelyekben a gya­korlati megoldás felé vagy nagyon kevés, vagy egyálta­lában semmilyen lépést nem tudtunk tenni. Ilyen kérdések:­­ A VIETNAMI AG­'s KESSZIO A háború még mindig folyik. Időn­ként új lendületre kap, sőt újabban a korábbinál széle­sebb területre is kiterjed. A vietnami nép megbecsülése azonban, ideértve igazának elismerését, soha nem volt általánosabb. Amikor a vietnami hábo­rú eszkalációja nagymérték­ben kibontakozott, itt, az egyesült nemzetek közgyűlé­sén a Magyar Népköztársa­ság a legelsők sorában je­lentette ki, hogy csak a Vi­etnami Demokratikus Köz­társaság ellen folyó bombá­zások megszüntetése nyit­hatja meg az utat a tárgya­lási asztalhoz. Ez igazolódott. Most ugyanezzel a bizonyos­sággal mondjuk, hogy csak az összes dél-vietnami erők összefogásával létrehozható koalíciós kormány tudja a dél-vietnami, sőt a laoszi és kambodzsai fegyveres harco­kat is megszüntetni. Egyesekben talán voltak korábban olyan illúziók, hogy egyik vagy másik szocialista ország révén rá lehet venni a vietnami nép vezetőit, hogy függetlensége feláldozásával vagy legalábbis megcsorbítá­sával folytassák tárgyalásai­kat támadóikkal. Ez az illú­zió általában csökkent. De most nem kizárt, hogy van­nak olyanok, akik úgy gon­dolják, hogy efféle célt el lehet érni a Kínai Népköz­­társaság révén. Az ilyeneket csalódás éri. A Kínai Nép­köztársaság nemzetközi kap­csolatai normalizálásának terve ellentétben áll a viet­nami nép ellen folyó agres­­­szió eltűrésével. A béke Délkelet-Ázsiában csak az ottani népek valódi képviselőivel folytatott köz­vetlen tárgyalások révér i*ér­­hető el. A KOREAI KÉRDÉS: • Javulás itt is van. Olyanok, akik korábban sze­rették ezt a kérdést hideg­­háborús célokra használni, ezen a közgyűlésen vissza­húzódtak, a két Korea vö­röskereszt szervezetei között folyó tárgyalások szintén jelentenek valami újat. Itt az ENSZ-ben az segítene, ha elmozdítanánk az ENSZ zászlót a Panmindzsonban folyó tárgyalások asztaláról, és ha a Korea újraegyesíté­sére és rehabilitációjára ala­kult bizottság tagjai vissza­adnák megbízatásukat. A KÖZEL,­KELET. A­­ gyakorlati megoldás megközelítésének hiánya el­lenére javulás itt is van. Az arab népek ügyének igaz­ságát a világ népei ma job­ban értik, mint 1967-ben. A Biztonsági Tanács 242. számú határozatának az érvényesí­tésében — figyelembe véve minden érdekelt eddig ki­fejtett véleményét — a kö­vetkező képzelhető el: Olyan átmeneti megoldást valósítani meg a Szuezi­­csatorna megnyitása érdeké­ben, amely magában foglalja Izrael készségének kifejezé­sét arra, hogy csapatait az elfoglalt területekről ki­vonja. Amint az Egyiptomi Arab Köztársaság elnöke javasol­ta, hogy a Szuezi-csa­tona keleti oldalán átmenetien az izraeli megszállók helyett ENSZ vagy más békefenn­tartó erők vegyék át az ad­minisztrációt, ugyanígy min­den más terület adminiszt­rálását ugyanilyen erők ve­gyék át az összes kérdések megtárgyalásának befejezé­séig. Ezután ismertette Péter János a Magyar Népköztár­saság külpolitikájának alap­elveit: 1. Amint az ország belső életében a nép alapvető ja­vát kívánjuk szolgálni, úgy külpolitikánkban minél ked­vezőbb életfeltételeket kí­vánunk biztosítani a nép élete számára. 2. Mivel népünk és min­den nép jövője alapvetően összefügg a termonukleáris háború elhárításának lehető­ségével, ezért mi részt ve­szünk minden nagy nemzet­közi együttműködésben, amely a termonukleáris há­ború veszélyének elhárítá­sára irányul. 3. A helyi konfliktusok is nagy háborúkhoz vezethet­nek, ezért, támogatunk min­den lépést, amely az agres­­­szió felszámolására irányul. 4. A Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa alapelveinek megfelelően a nagy nemzet­közi együttműködésekért dolgozunk. Készek vagyunk részt ven­ni minden tárgyalásban — így az európai biztonsági rendszer kidolgozásában —, amely feleslegessé teheti a katonai szövetségi rendsze­reket Amíg azonban a NA­TO képviselői nem hajlan­dók erre, erősítjük védelmi katonai szervezetünket. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa olyan In­tézmény, amely nem zárkó­zik el más országoktól. Mi az integráció mellett, de a diszkrimináció ellen va­gyunk. 5. Szoros kapcsolatokat keresünk a szocialista orszá­gokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval. Keressük a többi szocialista országgal is kapcsolataink mélyítését. Szélesíteni akarjuk kapcso­latainkat a Kínai Népköz­­társasággal és minden más szocialista országgal, ideért­ve Albániát is. 6. Nagy törekvésünk, hogy Ázsia, Afrika, Latin-Ameri­kai országaival bővüljenek kapcsolataink. 7. A békés egymás mellett élés elvei alapján fokozzuk kapcsolatainkat a nyugat­európai és amerikai orszá­gokkal. Számos kérdést, amely a magyar—amerikai kapcsolatokat terhelte, sike­rült rendezni az utóbbi idő­ben. Ennek következtében kapcsolataink fejlődésében új lehetőségeket lehet fel­tárni. A két német állam viszo­nyának javulása új lehetősé­geket tár fel a magyar—nyu­gatnémet­ kapcsolatok előtt is. Befejezésül Péter János U Thant érdemeit méltatta. RADIOTELEX Saigon A népi felszabadító erők 111 nappal ezelőtt megindí­tott offenzívájának fokozó­dása és az Indokínában ál­lomásozó amerikai katonák háborúellenes hangulatának továbbterjedése jellemzi az általános indokínai helyze­tet. Szerdán hajnalban a né­pi erők egyik utászalakulata behatolt a Saigontól mind­össze 13 kilométerrel észak­keletre levő Di An nevű amerikai—dél-vietnami tá­maszpont térségébe és fel­robbantotta az agresszorok­ 3 katonai helikopterét. A par­tizánakció sikerét a saigoni amerikai katonai parancs­nokság szóvivője is kényte­len volt beismerni. London A halálra ítélt glasgow-i hajógyári konzorcium tizen­öt hete „ellensztrájkot” foly­tató 8000 munkásának kép­viselői megígérték a kor­mánynak, hogy helyreállít­ják a normális termelést, a kormány pedig ígéretet tett, hogy pénzügyi garanciákkal hozzásegíti a gyárat a meg­rendelésekhez. Ez az első jel a kibontakozásra a nagy ha­jógyári válságban. München Egy amerikai katonai szó­vivő szerint három amerikai és két nyugatnémet katona vesztette életét abban a hadgyakorlatban, amely Münchentől északra folyik. A szóvivő közölte, hogy mintegy száz katonát ápol­nak kórházban különböző sé­rülésekkel. London Írország és Észak-Írország határán az angol műszaki alakulatok szerdán meg­kezdték az úgynevezett „jó­­váhagyatlan” földutak fel­­robbantását. Jack Lynch, az Ír Köztársaság miniszterel­nöke­ szerdán nyilatkozatban tiltakozott a robbantások el­len. Berlin Berlinben, az NDK mi­niszterelnökségi palotájában folytatják a német államkö­zi megbeszéléseket. Dr. Michael Kohl, az NDK miniszterelnökségi államtit­kára és Egon Bahr, a bonni kancellári hivatal államtit­kára szerdán délelőtt néhány perccel 10.00 óra után meg­kezdte 24. tanácskozását a Nyugat-Berlin és az NSZK közötti tranzitforgalom, va­lamint a két német állam közötti általános közlekedési szerződés kérdéséről. A két küldöttség szerdán röviddel déli 12.00 óra előtt felfüggesztette tanácskozá­sát, s külön-külön megbe­szélésre vonult vissza. A küldöttek mintegy egyórás kü­lönmegbeszélésük után a közös ebéden ismét találkoztak az NDK minisz­terelnökségi palotájában. CSÜTÖRTÖK, m1. OKTÓBER 11 Befejeződtek a szovjet­­egyiptomi tárgyalások Szadat hazautazott­ ­ Moszkva (TASZSZ) Anvar Szadat, az Egyip­tomi Arab Köztársaság el­nöke, az Arab Szocialista Unió elnöke, aki az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa Elnökségének és a szov­jet kormánynak a meghívá­sára hivatalos látogatást tett a Szovjetunióban, szerdán hazautazott Moszkvából. Szadat elnöknek a Szov­jetunióban tett látogatásáról közös közleményt adtak ki. A tárgyalások során a szovjet fél leszögezte — hangzik a közleményben —, hogy a jövőben is sokolda­lú segítséget nyújt Egyip­tomnak és a többi arab or­szágnak, és a jövőben is hatékonyan támogatja az imperialista izraeli agres­­­szióval vívott igazságos har­cukat. A felek — figyelembe vé­ve az izraeli agressziós poli­tika következtében kialakult rendkívül veszélyes közel­­keleti helyzetet — véle­ménycserét folytattak azok­ról a további közös lépések­ről, amelyek célja az izrae­li agresszió következmé­nyeinek felszámolása, a tér­ség biztonságának, igazsá­gos békéjének megteremté­se. Egyebek között megálla­podtak azokban az intézke­désekben, amelyek Egyiptom katonai erejének további erősítését célozzák. A közlemény hangsúlyoz­za, hogy a tárgyalások so­rán a felek azonos véle­ményt fejeztek ki a jelen­legi feszült közel-keleti helyzet megítélését illetően. Mindkét fél ismételten le­szögezte, hogy a térségben uralkodó feszült helyzet oka Izrael területrabló politiká­ja, amely az Amerikai Egye­sült Államok teljes támoga­tását élvezi. A tárgyalások során An­var Szadat igen nagyra ér­tékelte azt a támogatást, amelyet az arab népek és államok a Szovjetuniótól és a többi szocialista országtól kapnak. A kommunistaellenesség és a szovjetellenesség ter­jesztésére irányuló próbál­kozások egyetlen célja a forradalmi arab harcosok sorainak megbontása. Ezek a próbálkozások azt is sze­retnék elérni, hogy kárt­ okozzanak az arab nép­ek­ és igazi szövetségeseik, a szocialista országok közössé­ge között meglevő együtt­működés és szolidaritás ügyének. Ezért a felek ha­tározottan elítélik a kom­­munistaellenességet és a szovjetellenességet, mert az a népek nemzeti érdekeinek okoz kárt és csakis a nem­zetközi imperializmus érde­­kekeinek okoz kárt és csak­is a nemzetközi imperializ­mus érdekeit szolgálja. A két fél szilárd meg­győződése, hogy azok a tár­gyalások és beszélgetések, amelyekre Anvar Szadat el­nök Moszkvában tett láto­gatása idején került sor, új szakaszt nyitottak a Szov­jetunió és az EAK, az SZKP és az ASZU közötti baráti kapcsolatok elmélyítésének és kibővítésének útján. Leonyid Brezsnyev, Nyi­­kolaj Podgornij és Alekszej Koszigin elfogadta Anvar Szadat egyiptomi látogatás­ra szóló meghívását. A szocialista gazdasági integráció útján 2. Az országok saját programja A KGST-országok régóta keresik annak útját-módját, hogyan lehet a nyolc tagállam 350 milliós lélekszá­mú, hatalmas piaci lehetőségeit a leg­jobban kihasználni, óriási termelőerő­it összefogottan, leghatékonyabban fejleszteni. Volt időszak, amikor fel­tételeztük, hogy ez központosított ter­vezéssel, egy nemzetközi tervhivatal közreműködésével megvalósítható. Ké­sőbb kizárólag a nemzetközi áru- és pénzviszonyok tőke­létesítésétől, a vál­lalatok és intézmények sokoldalú kül­gazdasági kapcsolatainak elmélyítésé­től vártuk a kibontakozást. A ter­melés hatékony nemzetközi szakosítá­sához és kooperációjához, az optimá­lis méretű üzemnagyságok létrehozá­sához, esetenként a közös beruházá­sok, az áruk, a műszaki és tudomá­nyos vívmányok szabadabb áramlásá­hoz persze nélkülözhetetlenek bizo­nyos közgazdasági feltételek. De ezek megteremtése, csakúgy, mint a távla­ti, 10—15 éves nemzetgazdasági ter­vek hatékony összehangolása, közös prognózisok készítése, esetenként egyes ágazatok és termékek nemzet­közi szintű tervezése, a gazdaságpo­litika általános egyeztetése feltételezi a KGST-országok kormányainak kö­zös döntését, újfajta együttműködé­sét. A kormányok feletti tervezés és nemzetközi együttműködés azonban megvalósíthatatlan. A szocialista in­tegráció nem jelent nemzetközi gaz­dasági uniót. A KGST-országok nem hoznak létre olyan nemzetközi gaz­dasági szervezeteket sem, amelyekre a kormányok átruháznák bizonyos ha­tásköreiket. Az önálló népgazdaságok olyan összefogásáról van szó, amely­ben minden ország megőrzi szuverén gazdasági, műszaki, pénzügyi stb. po­litikáját. Változatlanul nemzeti kere­tek közt tervez, szem előtt tartva kül­gazdasági kapcsolatai sokoldalú elmé­lyítését, a szocialista integrációban r­ejlő nagy lehetőségek hasznosítását. A KGST-államok közötti nemzetközi gazdasági kapcsolatok egész rendsze­­­­ének továbbfejlesztését tűzte napi­rendre a szocialista integráció meg­alapozását és kibontakozását célzó komplex program. Természetes, hogy olyan nagy je­lentőségű kérdéskomplexumban, ami­lyen a valamennyi tagországot köz­vetlenül érintő integráció, a nézetazo­nosság nem jött és nem jöhetett létre automatikusan. A különböző gazda­sági fejlettségű országok között, ame­lyek eltérő gazdasági feltételek köze­pette tevékenykednek, és esetenként más-más módszereket és elképzelé­seket képviselnek, az érdekazonosság, az egység csak vitákban kovácsolód­­hat ki. A többféle kínálkozó, célsze­rű megoldás közül közösen választot­ták, alakították ki a mindenki számá­ra előnyös és elfogadható alternatí­vát, gyűjtötték össze a még rendelke­zésre, kimunkálásra váró tennivaló­kat. Így valamennyi KGST-tagállam­ mint saját programján tevékenyked­het a szocialista országok gazdasági közösségének építésén a szocialista integráció további előkészítésén és kibontakoztatásán. Hazánk, amely kezdettől fogva híve, támogatója a szocialista integrációnak, a sokoldalú komplex gazdasági együttműködés gondolatának, szintén magáénak vall­ja a közösen megfogalmazott és elfo­gadott programot. Pártunk és kormá­nyunk meggyőződéssel vallja, hogy nem egyes részintézkedések, hanem a gazdaság valamennyi fő kérdésének összehangolt programja, a gazdaság­­politika koordinálása, a termelési és fejlesztési célkitűzések egyeztetése, a korszerű és rugalmas pénzügyi­ hitel-

Next