Délmagyarország, 1971. november (61. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-26 / 279. szám
2 Scheel Moszkvában % Moszkva (MTI) Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter csütörtökön kora délután a szovjet kormány meghívására hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett. A repülőtéren Scheelt szovjet kollegája, Andrej Gromiko, valamint más szovjet hivatalos személyiségek fogadták. Scheer külügyminisztert az ötnapos látogatásra a nyugatnémet külügyminisztérium több vezető munkatársa elkísérte. A külügyminiszter szovjet kollegájával Gromskóval, továbbá a szovjet kormány más vezető képviselőivel folytat majd tárgyalásokat „a Kelet és Nyugat közötti viszony kérdéseiről”. Walter Scheel és kísérete Leningrádba utazik, ahol — moszkvai nyugatnémet források szerint —■ az NSZK konzulátusának felállítását készíti elő. A nyugatnémet vendég és kísérete 28-án tér vissza ismét a szovjet fővárosba, hogy folytassa megbeszéléseit a szovjet vezetőkkel. Gromiko szovjet külügyminiszter fogadja bonni kollegáját viiukovoi repülőtéren Az NKP kongresszusa • Düsseldorf (MTI) Csütörtökön délelőtt megnyílt Düsseldorfban a Német Kommunista Párt négynapos kongresszusa. A nyugatnémet kommunisták seregszemléjén 635 és 245 vendégküldött vesz részt. A kommunista testvérpártokat 22 küldöttség képviseli. Jelen vannak a szocialista országok pártjainak delegációi. A Magyar Szocialista Munkáspárt képviseletében Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja vesz részt a kongresszuson. A kongresszus első napján Kurt Bachmann a pártelnökség nevében tartotta meg referátumát. Vita a szovjet parlamentben • Moszkva (MTI) A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszakán a küldöttek teljes mértékben támogatják az 1971—1975-ös évekre szóló új ötéves tervet. Az oroszországi föderáció, Ukrajna, Kazahsztán, Litvánia, Moldva, Grúzia és más szövetséges köztársaságok munkásosztályának, parasztságának, értelmiségének képviselői egyhangúlag helyeslik a szovjet kormány kül- és belpolitikáját, hangsúlyozzák, hogy az ötéves terv feladatai reálisak és azokat teljesíteni fogják. A szovjet parlament állandó bizottságai — amelyek előzetesen megvitatták a terv és a költségvetés tételeit — javasolták, hogy az 1972. évi költségvetés bevételeit és kiadásait 120 millió rubellal emeljék. Ugyancsak indítványozták a közszükségleti cikkek termelésének és forgalomba hozásának valamelyes emelését is. Pénteken folytatják az ötéves terv, valamint az 1971. évi terv és költségvetés tervezetének megvitatását. A nemzetiségi tanácsban e kérdésekről már csütörtökön este befejeződött a vita. Intenzív NDK-NSZK tárgyalások • Bonn (MTI) Michael Kohl, az NDK miniszterelnökségi államtitkára, aki szerdán csaknem 17 órás megbeszélést folytatott Egon Bahrral, a bonni kancellári hivatal államtitkárával az NSZK és Nyugat-Berlin közötti átmenő forgalomról, valamint a két német állam általános közlekedési szerződéséről, csütörtökön hajnalban visszautazott a demokratikus Németország fővárosába. Dr. Michael Kohl csütörtökön a kora délután visszaérkezett Bonnba. A német államközi tárgyalások folytatása előtt megbeszélést tartott az NDK küldöttségével, amely Bonnban töltötte a csütörtökre virradó éjszakát Az NDK államtitkára újságírókkal közölte, hogy a péntek éjszakát Bonnban tölti, ahol „szeretné jól kialudni magát”. Arra a kérdésre, hogy a dolog már teljesen rendben van-e, Kohl kitérő választ adott s csak annyit mondott, hogy az ügy „bonyolult". • Berlin (MTI) Az államtitkári szintű német államközi tárgyalásokkal párhuzamosan folynak az NDK és a nyugat-berlini szenátus képviselőinek tárgyalásai is. Szerdán az éjszakai órákba nyúló maratoni ülés után csütörtökön ismét találkozott egymással a nyugat-berlini schönebergi városházán dr. Günther Kohrt, az NDK külügyminisztériumi államtitkára és Ulrich Müller szenátusi igazgató. A BT előtt a rhodesiai alku • New York (Reuter) Az ENSZ Biztonsági Tanácsa csütörtökön, magyar idő szerint a késő délutáni órákban összeült, hogy meghallgassa Nagy-Britannia képviselőjének beszámolóját a rhodesiai rendszerrel kötött megállapodásról. Jakov Malik, a Szovjetunió képviselője felszólalásában hangsúlyozta: „D. Home—Smith megállapodás olyan fajüldöző alapokon álló, imperialista alku, amely bizonytalan időre kitolja a rhodesiai afrikaiak függetlenségi célkitűzéseinek megvalósítását” — mutatott rá a szovjet küldött. A szovjet küldött a továbbiakban javasolta, hogy hívják meg a Biztonsági Tanács ülésére a két legjelentősebb rhodesiai afrikai párt, a Zimbabwe Afrikai Népi Unió (ZAPU) és a Zimbabwe Afrikai Nemzeti Unió (ZANU) letartóztatásban levő vezetőit. Követelte továbbá, hogy a brit küldött terjessze a tanács résztvevői elé a törvényen kívül helyezett afrikai pártok vezetőinek emlékiratát, amelyet eljuttattak a Salisburyben tárgyaló brit külügyminiszterhez. A vietnami küldöttség Sanghajban • Peking (Cj Kína) A Vietnami Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttsége, Fham Van Dong miniszterelnök vezetésével pekingi látogatásának befejeztével csütörtökön reggel Sanghajba utazott. A VDK küldöttségét sanghaji látogatására Csou Enlaj, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottsága állandó bizottságának tagja, a Kínai Népköztársaság államtanácsának elnöke, s több más kínai vezető is elkísérte. A tárgyalásokon Csou Enlaj ígéretet tett arra, hogy — miután az ország gazdasági helyzete jelentősen javult, Kína több segítséget fog nyújtani a vietnami és indokínai népeknek az amerikai agresszió ellen vívott háborújukban. ENSZ Kínai felszólalás a szovjet terv ellen • New York (TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés plenáris ülésén szerdán felszólalt egyebek között Olaszország, Brazília, Libanon és a Belorusz SZSZK küldötte. Valamennyien megállapították, hogy a leszerelési világkonferencia szovjet terve lehetővé tenné konkrét leszerelési javaslatok tanulmányozását és megvitatását. Teljesen más szellemben nyilatkozott a KNK küldöttségének vezetője, aki a Szovjetunió javaslatával szemben foglalt állást. Utána Jakov Malik szovjet ENSZ-fődelegátus kapott szót. Megállapította, hogy a kínai küldött hasztalanul próbálja elferdíteni a szovjet leszerelési politika lényegét. Az ENSZ tagállamainak túlnyomó többsége támogatta a szovjet javaslatot, csak az Egyesült Államok és a KNDK képviselői foglaltak el negatív álláspontot — hangsúlyozta Malik. A Bangla Desh partizánok • Új Delhi (Reuter) A Reuter-iroda kiküldött tudósítója csütörtökön a helyszínről jelentette, hogy a Bangla Desh partizánéról már 10 kilométeres övezetet felszabadítottak Kelet-Pakisztán határvidékén és megkezdték a polgári közigazgatás létrehozását. A felszabadító erők a pakisztáni csapatokkal vívott heves harcok közepette nyomulnak előre az országban. A partizánok vezetői a Reuter tudósítója előtt határozottan cáfolták azt a pakisztáni állítást, mely szerint indiai katonai alakulatok is részt vesznek a harcokban. A VDK kapcsolata Dániával és Norvégiával • Hanoi (TASZSZ) Hanoiban csütörtökön bejelentették, hogy diplomáciai kapcsolat létesült a VDK és a Dán Királyság, valamint a VDK és a Norvég Királyság között. A VDK mindkét skandináv országgal nagyköveti szinten létesített diplomáciai kapcsolatot. PÉNTEK, 1971. NOVEMBER 2«. Lengyel utakon 4. A Visztula partján Minden országnak megmilliGN van a maga folyója, amely jelképpé nőtt. Ha azt mondják. Temze, Angliával azonosítjuk. A Moldva hallatán rögvest Csehszlovákia jut eszünkbe. De így vagyunk a Dunával, a Szajnával és sok más folyóval is. A Visztula sajátos természeti képződmény. Az egyik helyen mint kis, libaúsztató vizecskével találkozunk vele. Néhány órányi autózás után látva viszont már alig akar megférni partjai között, olyan büszkén hömpölyög. Ezer arca van, mint Lengyelországnak — mondják az ittlakók. S ha éppen asztalnál ülünk, tehát ittak is valamit, elfutja a könny a szemüket. Tényleg ezerarcú ország. A sokból én csak néhányat láthattam. Annak is inkább csak a sziluettjét, a kontúrjait. De néhány pillanat a fénykép élességével rögződött bennem. Hallottam véleményt az erdőkről is. — Neked ezek csak erdők. Szép erdők. Biztos tetszenek is. Legföljebb még azt mondod, amikor már az ötvenedik bukkan föl az országút két oldalán, hogy de sok van belőlük. Ám, ha egy lengyel látja őket, már persze az idősebb korosztályból való, mindjárt azon cudi törni a fejét, vajon harcolt-e errefelé a második világháborúban? Ha három lengyel utazik együtt egy gépkocsiban, nem tehetnek úgy meg száz kilométert, hogy valamelyikük ne bukkanna rá régi katonáskodása színhelyére. Nézd csak... |!! !• ott is obeliszkeket, Hl 15, szobrokat, másmás formájú emlékműveket láttam kivillanni a büszke nyírfák és a még büszkébb fenyők lombjai mögül. És mindenütt sasok őrizték a hősök álmát. Bronz, kő, márvány sasok. — A sok szörnyűség óta már több mint negyedszázad telt el. Még huszonöt év, és alig maradnak az élőik között azokból, akik még szemtől szemben, egy az egyben látták a fasizmust. Akik a szenvedéseket átélték, és akik megpróbáltak harcolni a szabadságért. Ezért kell a sok emlékmű, ahotv a nevében is van: emlékeztetőnek. Meg a hősök is megérdemlik. Aki a heréért adta az életét, annak holtában legyen meg az az elégtétele, hogy a túlélők számontartják. Hogy nem tűnik el nyomtalanul. Zuhogó esőben, orkánszerű szélben is fölbaktattak velem a westerplattei emlékmű tetejére, hogy szembefordulhassunk a tengerrel és elnézhessünk arrafelé, ahol az idegesen hullámzó víz envhesimul az ólom*zürke ***»*1, — Mesterséges , hegyen állunk — mondták, — Mi hordtuk ősze. Akik itt meghaltak a második világháború első puskalövéseitől. Hősök voltak, én úfgy emelkedtek ki kortársaik közül, mint ez a magaslat. Kissé patetikusnak éreztem a szöveget, bár ebben a ’’környezetben, az immár nem a bombákkal, hanem a mind»ot pii«-ö dús növényi vegetációval birkózó, összedőlt betonerőd szomszédságában, a zord szélben és esőben természetesen hatottak a mondáik. Át lehetett érezni annak okszerűségét: a hősöket valóban ki kell emelni a hétköznapi élet körülményei közül, ha a kegyelet magasságaiban akarjuk szemlélni emléküket. • Egy más világnézet szemüvegén át odapillantva sem tudtam meghatódottság nélkül nézni azokra a parasztasszonykákra, akik a chestochowai kövezeten térdeltek a metsző szélben. Cipőjük sarka félretaposott volt, harisnyájuk stoppolt, kezük dagadt a sok munkától és lila a hidegtől. Ott térdeltek egymás mellett, az imádság szavait suttogták, miközben elnéztek a háztetők felett, amelyeken néhol hófoltok fehérlettek már. Messzire, ahol istenüket sejtették. Gondolom, ezeket az asszonykákat nem az állammal való ellenkezés, pláne nem az azzal való szembefordulás heve vagy szándéka, hanem a sok szenvedés és a kevés öröm vitt a hithez, amiből olyat remélnek, amit az élet mindeddig makacsul megtagadott tőlük. Az ékszerekkel körülrakott Mária-képeket viszont idegenkedve szemléltem, különösen azután, hogy egyre többet volt alkalmam szemügyre venni közülük. Furcsának tűntek azok a — nem nagy, de észrevehető — jelek is, amelyek arra utaltak, hogy a lengyel egyház bizonyos kérdésekben, amelyeknek pedig politikai tartalmuk, súlyuk és jelentőségük van, az állam álláspontjától eltérő nézetek kifejeződésére is lehetőséget ad. No nem a különvélemény miatt. Inkább azért, mert az efféle gesztusok nehezíthetik a közeledést. Azt, hogy a lengyel egyház éppúgy eltaláljon az állammal való együttműködés helyes és célszerű útjaiba, mint ahogy — például — az elmúlt évtizedben a magyar katolikusok eltaláltak. Minden nagyvárosban, ahol megfordultunk, sort kerítettünk a székesegyház megtekintésére. Aztán rendszerint sétára indultunk. Egy-egy nagy ház előtt megálltunk, ilyenkor mindig kérdőre vontam kísérőmet: ez milyen épület? Megnevezte, majd rendszerint elnéző mosollyal hozzátette, mintegy a helyi közigazgatás jellemzéséül: „ Nagy ház, nagy bürokrácia, összenevettünk. Megint volt közös témánk. Mert a szocializmust ugyan sajátos, múltunkból, körülményeinkből kifaradt eszközökkel, módozatokkal építjük, ám mondigink egynémelyike kísértetiesen hasonlít egymásra. Köztük a bürokrácia föllelhető jelenségei azonban felmerülhettünk volna közös tapasztalataink kajánkodó összegezésében, érdekes látvány vonta magára figyelmünket. • Varsóban, a Visztula partján sétáltunk, az előző napi nagy szélvihart követő napsütéses délelőttön. A folyóból egy gőzös fara állt ki, fenyegetve az eget. Az éjszaka süllyedt el, a nagy orkán idején. Egy-két ember őgyelgett bámuldozva a parton. — Hol vannak a varsóiak? _ — tudakoltam. — Pesten ilyenkorra nálunk már húszezer ember szorongna a part mellvédjénél. — Dolgoznak — mondta untársam. — Mi, lengyelek, nagyon szeretünk politizálni. Most azt mondták, ez a legjobb politika. A munka... (Ilin fél óra múlva a HIU gdanski nagy székesegyházban álltunk, rideg fenségű díszletek között. Beléptünkkor kísérőm keresztet vetett. Egymásra pillantottunk. Tekintetünkben kérdés volt: miért? Miért vetett 6 keresztet? Miért csodálkozom én ezen? Lengyelországnak ez is egyik arca, amelyet a katolikus tömegek határoznak meg. Nálunk egészen mások a körülmények. De van egy olyan érzésem, hogy e kérdéseknek a szocializmussal való összeegyeztetéskor nem is startoltunk azonos alapról. Ott az egyház hatalma nagyobb is volt, egyértelműbb is volt. A hívők . .... Papp Zoltán hite pedig nincs rá jobb Következik: KONGRESSZUSRA szó — gyermekibb. készülve Menff rAdiotelex Saigon Az Egyesült Államok repülőgépei — a héten immár harmadik alkalommal — ismét támadták a VDK területét. Pécs Több mint két órán át tárgyalt csütörtökön Bécsben a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról a szovjet és amerikai delegáció. A SALT 06. munkaülésének színhelye ezúttal az amerikai nagykövetség épülete volt. A légkör változatlanul kedvező. Belgrád Tito jugoszláv elnök különvonatán a csütörtökre virradó éjjel Temesvárról hazaérkezett Belgrádba. A romániai városban két napon át tárgyalt Ceausescu államfővel. Tokió Helmut Schmidt nyugatnémet hadügyminiszter csütörtökön négynapos nem hivatalos látogatásra a japán fővárosba érkezett. Német Juhász kutyatulajdonosok, tégy elemi Folyó hó 28-án 9 órakor a Vásártér területén tenyészszemlét és látra való törzskönyvezést tartunk Bővebb felvilágosítást RO2SVÖLGYI JÓZSEF titkárnál, Szeged, Pille u. 20.