Délmagyarország, 1972. május (62. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-03 / 102. szám

Május 1. köszöntése Szegeden Impozáns nagygyűlés a Széchenyi téren Május 1. kora reggelén, amikor az utcákat járó zene­karok ébresztették Szegedet és lakóit, még aggódva fi­gyeltük az eget. A látvány­­nem biztatott semmi jóval, sőt, a meteorológia sem. Azt jelentette ugyanis, hogy a város fölött sűrű felhők bo­rítják az égboltot. Aztán 8 óra tájban már mintha ele­venebb lett volna a fény. Megelevenedett a híd is. A Rózsa Ferenc szakközépis­kola udvarán gyülekeztek a fiatalok. Háromnegyed 9-kor a szalámigyár előtt már ki­sebb tömeg várakozott. Lassan vidámabb lett az idő. A Tisza-parti gimnázium udvarán, a cipőgyár előtt is felsorakozott már sok csinos lány — ők is készülődtek a felvonulásra. A kábelgyár előtt szintén csoportosultak a dolgozók, köztük apróságok szaladgáltak, kezükben lég­gömbök, kis zászlók. Színes zászlók lengtek az iparöve­zet üzemeinek falain is. A Kossuth Lajos sugárút vé­gén már a felvonulók első csoportjával találkoztunk: a konzervgyár, a gázgyár mun­kásai vonultak a Széchenyi tér felé, majd a ruhagyáriak és az I-es kórház dolgozói csatlakoztak hozzájuk. A Marx téren, a mázsaház mellett az olajbányászok cso­portja. Már messziről feltűnt a bányász jel­vény, a „Jó sze­rencsét!” hagyományos fel­iratával. A N­agykörúton is gyülekező csoportokat lát­tunk. Az Április 4. útján a MÁV­ dolgozói meneteltek. Világ proletárjai, egyesülje­tek! — ez a jelszó fénylett a Hősök kapujának piros dra­périáján. A m­egafon forra­dalmi, munkásmozgalmi in­dulók hangjait röpítette szer­teszét. A refrén: „A munká­soké a jövő!” . A szocialista országok zászlói díszítették a Széche­nyi téri emelvényt, alattuk a jelszó: Éljen május 1. Színek a lobogókon: piros-fehér­­zöld, a nemzetközi munkás­­mozgalom vörös és a kéke kék színei. Aztán a hangszó­rók feladatát átvette a mun­­kásőrzenekar: felharsantak­ az indulók. A tribünről fel­hangzott a köszöntés, a Mi­nisztertanács és a SZOT vándorzászlajával kitüntetett Csongrád megyei Állatfor­galmi és Húsipari Vállalat dolgozóinak szóltak az üd­vözlő szavak. Aztán sorra jöttek a többi vállalat, szö­vetkezet dolgozói, az ő tisz­teletükre is felhangzott a köszöntő szó. Már megtelt a tér, mintegy hatvanezer ember várta az ünnepség kezdetét. A tribü­nön is ott voltak már a megye és a város vezetői; a vállalatok, a társadalmi és tömegszervezetek, az intéz­mények képviselői; kiváló dolgozók, többen a munkás­­mozgalom régi szegedi harco­sai közül. Köztük volt Komó­csin Zoltán, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizott­ság titkára; Győri Imre, az MSZMP KB tag­ja, a megyei pártbizott­ság első titkára; dr. Komó­csin Mihály, a Csongrád me­gyei tanács elnöke; Sipos Géza, a Szeged városi párt­­bizottság első titkára; dr. Bi­­czó György, Szeged megyei város tanácsának elnöke. A Himnusz hangjai után Juhász József, az SZMT ve­zető titkára köszöntötte Sze­ged dolgozóit az ünnepség rendezői - a városi pártbi­zottság, a városi tanács és az SZMT­­- nevében. A nagygyűlés szónoka, Komócsin Zoltán ünnepi beszédét mon­d­ja Komócsin Zoltán beszéde Ezután a nagygyűlés szó­noka, Komócsin Zoltán mon­dott ünnepi beszédet. Május 1. ünnepének ha­gyományairól szólva beszélt az 1890-es amerikai tünte­tésről, az osztályharcos, for­radalmi hagyományokról, arról, hogy felszabadulásunk óta május elseje piros be­tűs ünnepe hazánkban is a munkának, törvényes mun­kaszüneti nap. Tolmácsolta az ünnepi gyűlés minden résztvevő­jének, a város összes dol­gozójának a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, külön Kádár János elvtárs leg­jobb kívánságait, forró kommunista üdvözletét. ..Megkülönbözetett tisztelet­tel köszöntöm a szocialista brigádok tagjait és vezetőit, a Minisztertanács és a Szak­­szervezetek Országos Taná­csának Vörös Vándorzászla­jával kitüntetett Csongrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat összes dol­gozóit.” A köszöntő szavakat fo­gadó élénk taps után a szocialista hazafiság és a munkás nemzetköziség el­választha­tatlanságáról beszélt. Arról az osztálytudatos ha­­zafiságról, amely a többség, a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeivel és céljaival azonosult, szemben a ki­zsákmányoló és elnyomó uralkodó osztályok hazafi­­ságával, melyek a nép érde­keivel gyökeresen ellentét­ben álló osztályérdekeiket azonosították a nemzet ér­dekeivel és céljaival. „Nemzeti történelmünk nagy sorsfordulói­­ bizonyít­ják, hogy a munkásosztály, a nép, osztályérdekeiktől ve­zettetve felvirágoztatták, a kizsákmányolók és elnyomók ugyancsak osztályérdekeiktől vezettetve elárulták, végre­(Folytatás a 3. oldalon) 62. évfolyam 102. szám 1972. május 3., szerda Ára: 80 fillér Kádár János nyilatkozata A budapesti dolgozói­ május 1-i seregszemlé­jén Kádár János, az MSZMP KB első titká­ra nyilatkozatot adott: — Május 1-e, a nemzet­közi munkásosztály nagy ünnepe már lassan évszá­zados ünnep. Mindig ugyanaz, és mindig válto­zik is. Belső tartalmában a munka, a munkásember, a dolgozó ember és a nem­zetközi szolidaritás harcos ünnepe. Ilyen ma, és ilyen volt régebben is. — A magyar nép — immár egész népünk — huszonnyolcadszor ünnepli szabadon május elsejét, s ezúttal is úgy, mint ko­rábban: telve lelkesedéssel, önbizalommal és örömmel. Erre meg is van minden oka. Az elmúlt 15 évben fejlődésünk töretlen volt­­, s nagyon jó erre gon­dolni. Elmondhatjuk, hogy ha állhatatosan, kitartób­ban dolgozunk, harcolunk, s ha az eddigi irányt kö­vetjük, azzal a meggyőző­déssel tekinthetünk a jövő­be, hogy a május elsejék még­ gazdagabbak, még szebbek lesznek. — Itt vannak a felvonu­lók között azok az embe­rek, akik nemcsak képle­tesen, hanem a valóságban is elöl viszik a zászlót: ki­váló munkájukért jutal­mazott munkások, parasz­tok, értelmiségiek, s azok a nagy kollektívák, amelyek az országos munkaverseny­ben elnyerték a Miniszter­­tanács és a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának zászlaját. Minden okuk megvan arra, hogy öntudat­tal, nyugodt lélekkel, öröm­mel vonuljanak fel. Ugyan­ezekkel az érzésekkel te­kinthetünk a jövőbe is. — Május 1-étől. a nem­zetközi munkásosztály­­ nagy ünnepéről megemlé­­­­keznek az egész világon. Igaz, nagyon különböző kö­rülmények között, de el lehet mondani: ma­ már nemcsak munkások, hanem népek ünnepük ezt a na­pot — Moszkvától keletre is, nyugatra is, minden földrészén, egészen Dél- Amerika csücskéig, a Tűz­­földig. — A világban ma olyan szelek fújnak, amelyek kedvező változásokat hoz­nak, ha a nemzetközi mun­kásosztály és a népek foly­tatják biztató harcukat. Ezen a napon a szocializ­mus útjára lépett országok, népek — és mások, ame­lyek követni fogják őket — bizakodva, harcosan üzen­nek egymásnak. E hatal­mas nemzetközi erő segíti a mi népünket és az összes többieket. Az emberiség, nehéz körülmények között harcolva, de minden évvel, minden május elsejével kö­zelebb jut nagy céljához, a nemzeti szabad fejlődés, a társadalmi haladás, a szo­cializmus és a tartós béke világához.­­ Ezekkel a gondolatok­kal szeretném köszönteni május elsejét ünneplő munkásosztályunkat, pa­rasztságunkat, értelmisé­günket, egész ünneplő né­pünket. Jó ünnepet és jó holnapot kívánok mindnyá­juknak! Budapesti seregszemle Budapest népe is a proletár nemzetköziség, a Szov­­­jetunióhoz és a szocialista országokhoz fűződő testvéri barátság, az európai béke és biztonság megteremtéséért vívott harc, az indokínai népek iránti szolidaritás jegyé­ben, az MSZMP X. kongresszusa határozatainak szelle­mében ünnepelte a 28. szabad május elsejét. Az ünnep tiszteletére díszbe öltözött a főváros, a Fel­vonulási tér. Valamivel 10 óra előtt foglalták el helyüket a díszemelvényen a párt és a kormány vezetői. Ponto­san 10 órakor, janfárjelre indult meg a felvonulók színes áradata. A felvonulók menete a Kárász utcán tart a Széchenyi tér felé Somogyi Királyné felvétele! A városháza tornyából szépen mutat a Széchenyi téren sokasodó tömeg

Next