Délmagyarország, 1972. június (62. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-01 / 127. szám

2 Nixon Varsóban Lengyel—amerikai konzuli egyezmény­ ­§ Varsó (MTI) Nixon amerikai elnök be­fejezte, 22 órás iráni láto­gatását és repülőgépen kör­útjának következő állomásá­ra, Varsóba utazott. Az ame­rikai elnök Teheránból szer­dán délután érkezett a len­gyel fővárosba. A repülőtéren államfőnek kijáró tisztelettel fogadták Nixon elnököt. A várócsar­nok homlokzatát lengyel és amerikai állami zászlók dí­szítették. Díszszázad sorako­zott fel. A magas rangú ven­déget huszonnégy ágyú dísz­­sortüze köszöntötte. A repülőgépből kilépő Richard Nixont Henryk Jab­­lonski, az államtanács elnö­ke majd Piotr Jaroszewicz miniszterelnök üdvözölte. Az amerikai vendégek megtekintették a varsói óvá­rost, majd a Győzelem téren az Egyesült Államok elnöke megkoszorúzta az Ismeretlen katona sírját, s egyperces főhajtással adózott a lengyel hősök emlékének. 18 órakor a szejm épüle­tében találkozó zajlott le Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és Nixon elnök között. A négyszemközti esz­mecserén a kétoldalú kap­csolatok elvi kérdéseit érin­tették. Ezután megkezdődtek a hivatalos tárgyalások, amelyekbe lengyel részről bekapcsolódott H. Jablonski, az államtanács elnöke, P. Jaroszewicz miniszterelnök, F. Szlawick­ és J. Szydlak, a LEMP PH tagjai, a KB tit­kárai és K. Olszewski kül­kereskedelmi miniszter, ame­rikai részről pedig H. Kis­singer, az elnök főtanács­adója M. Hillebrand külügyi államtitkár, valamint több más tanácsadó és szakértő is. Ezzel egyidejűleg Stefan Olszowski lengyel és Wil­liam Rogers amerikai kül­ügyminiszter külön tanács­kozott, és aláírta a két or­szág konzuli egyezményét. A szejm épületében foly­tatott hivatalos tárgyalások másfél óra hosszat tartottak. Ezután Nixon és kísérete gépkocsikon Wilanowba a fővárostól 18 km-re levő szálláshelyére hajtatott Este a lengyel államtanács és kormány díszvacsorát adott Nixon elnök és a töb­bi amerikai vendég tisztele­tére. A vacsorán pohárkö­szöntők hangzottak el. Repülőtéri dráma : Tel Aviv (Reuter, AFP, DPI) Fantasztikus, véres dráma színhelye volt kedden este a Tel Aviv-i nemzetközi re­pülőtér. Az Air France légitársa­ság London—Róma—Tel Aviv útvonalon közlekedő járatának három japán uta­sa, néhány perccel azután, hogy elhagyta a gépet és a légikikötő várótermébe lé­pett, kézipoggyászából gép­pisztolyokat és kézigráná­tokat rántott elő, s váloga­tás nélkül tüzelni kezdett a teremben tartózkodó , ja­varészt rokonaira, ismerő­seire vagy csomagjaira vá­ró 250—300 emberre. Legalább huszonöten vesz­tették életüket, a sebesültek számát hetvenre teszik. Kö­zülük tíznek súlyos, életve­szélyes az állapota. A halot­taknak a fele Puerto Ricó­­ból érkezett keresztény za­rándok. A többiek repülőté­ri alkalmazottak, rendőrök, utasok. A három japán közül az egyik felrobbantotta magát, a másik társai golyóitól esett el, a harmadikat, aki a váróteremből kifutott a betonpályára és lövöldözni kezdett két, érkező gépre, egy izraeli repülőtéri alkal­mazott tette ártalmatlanná. Az elfogott terrorista — mi­előtt összeomlott volna — beismerte, hogy mindhár­man egy arab gerillaszer­vezethez tartoztak. Fukuda külügyminiszter szerdán este felkereste Iz­rael tokiói nagykövetét, és személyesen fejezte ki a ja­pán kormány sajnálkozását a repülőtéri incidens miatt. Szovjet ratifikálás • Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége egy­hangúlag ratifikálta a szov­jet—nyugatnémet szerződést. A törvényerejű rendelet, amelyet a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának Elnöksé­ge szerdán elfogadott, ki­mondja : „Ratifikáltatik a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége és a Né­met Szövetségi Köztársaság 1970. augusztus 12-én Moszkvában aláírt, a Szov­jetunió Minisztertanácsa ál­tal ratifikálásra előterjesz­tett és a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa, Szövetségi Tanácsa és Nemzetiségi Ta­nácsa külügyi bizottsága ál­tal jóváhagyott szerződés.” A törvényerejű rendeletet Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Mi­hail Georgadze, az elnökség titkára írta alá. A Kremlben tartott ülésen Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter mondott elő­ször beszédet a Szovjetunió kormánya nevében. A Legfelsőbb Tanács El­nökségének ülésén ezután további felszólalások hang­zottak el, majd Nyikolaj Podgornij mondott záróbe­szédet. A Szovjetunióban a szov­jet—nyugatnémet szerződés megkötését jogosan tekintik a háború utáni időszak egyik legfontosabb történelmi ese­ményének — mondotta a szovjet államfő. Első amerikai lépések a moszkvai csúcs után • Washington (AP, Reu­ter) Az amerikai elnök belpo­litikai tanácsadóiból és munkatársaiból alakult bi­zottság kedden összeült, hogy megvitassa a moszkvai csúcsértekezlet eredményeit és várható hatásukat az amerikai gazdasági életre, különös tekintettel a meg­takarításokra és a foglal­koztatottságra. A bizottságot az elnök Moszkvában járt szakértői tájékoztatták a szovjet fővárosban folytatott megbeszélésekről. James Fletcher, az ameri­kai űrprogram adminisztra­tív irányítója például közöl­te, hogy tekintettel a terv­be vett közös szovjet—ame­rikai űrkísérletre, 4400 új munkahelyet kell létesíteni az űrhajózással összefüggő iparágakban és további 1500 alkalmazott szerződését hosszabbítják meg a külön­féle amerikai űrkutatási központokban. Peterson kereskedelem­ügyi miniszter véleménye szerint a most megalakított szovjet—amerikai gazdasági bizottság a Moszkvában ki­dolgozott gazdasági együtt­működési elvek alapján in­kább hónapok, semmint évek alatt fogja majd tető alá hozni a kereskedelmi egyezményt. Nixon állás­pontját tolmácsolva, kijelen­tette, hogy a moszkvai tár­gyalások áthidalták a két or­szág közötti kereskedelem nagy arányú növelése útjá­ban álló legtöbb akadályt. Foglalkozott a moszkvai csúcsértekezlet kihatásaival a szenátus és a képviselőház tagjaiból alakult vegyes­­bizottság is. Az itt elhang­zott vélemények szerint a stratégiai fegyverkezés kor­látozásáról kötött megálla­podás következtében az Egyesült Államok az elkö­vetkező években másfél milliárd dollárt takaríthat meg. Ugyanakkor — mint közölték —, amíg nincs megállapodás a jelenlegi egyezmény által fel nem ölelt fegyverkezési terüle­tekről, az Egyesült Államok gyorsított ütemben lát hoz­zá egy tengeralattjárókra te­lepített új rakétarendszer kiépítéséhez, a több robba­nófejes rakéták nagyarányú gyártásához, valamint az új nehézbombázó-flotta létesí­téséhez. Mindezek a tételek már bekerülnek az 1973-as költségvetésbe. RADIOTELEX Berlin Az NDK minisztertanácsa szerdán elfogadta a két né­met állam közötti általános közlekedési szerződésről szó­ló törvényjavaslatot, ame­lyet most a parlament elnö­ke elé terjesztenek. Ezen kí­vül az NDK kormánya jó­váhagyta az általános közle­kedési szerződés életbelépé­sével kapcsolatos intézkedé­seket. Belgrád A belgrádi rádió és tele­vízió kérdést intézett nyolc európai ország (Ausztria, Finnország, Görögország, Hollandia, Lengyelország, Románia, Svájc és Jugoszlá­via) külügyminiszteréhez, ho­gyan vélekedik az európai biztonsági értekezlet összehí­vásáról. Valamennyi megkér­dezett szükségesnek mondot­ta a konferencia mielőbbi megtartását, hangsúlyozva, hogy ez hozzájárulhat az or­szágok közötti jobb kapcso­latok megteremtéséhez és a fegyverkezés csökkentéséhez. Brazzaville A két Kongó, a Zaire né­ven ismert volt Kongói De­mokratikus Köztársaság és a Kongói Népi Köztársaság (Brazzaville) megbízottai Kinshasában találkoztak, hogy megvitassák, milyen közös erőfeszítéseket tehet­nek az angolai népi felsza­badító mozgalom és a kül­földön működő angolai for­radalmi kormány összebékí­­tése, a gyarmatosítás ellen­­ vívott közös harc feltételei­nek megteremtése érdekében. Kairó A kairói Al Akhbar sze­rint hamarosan bejelentés várható arról, hogy az egyip­tomi arab köztársaság és a Német Szövetségi Köztársa­ság helyreállítja diplomáciai kapcsolatait. Tel Aviv 1967 óta 185 ezren vándo­roltak be Izraelbe. A beván­dorlók kisebb része érkezett Európából. Bonn Szerdán Augsburg mellett lezuhant a nyugatnémet lé­gierő egy Starfighter típusú vadászgépe. A gép pilótája idejében katapultált és ép­ségben földet ért. A Luftwaf­­fénak ezzel már a 153. Star­fighter típusú gépe zuhant le. CSÜTÜRTÖK, 1972. JÚNIUS 1. Ma sem lesz tanácskozás Párizsban Heves harcok Konzum térségében , Párizs (MTI)­­ Az amerikai delegáció szer­dán délelőtt ismét elutasítot­ta a VDK és a DIFK kül­döttségeinek azt a javasla­tát, hogy csütörtökön üljön össze a Vietnam-konferencia. A DIFK-küldöttség szóvivője ezzel kapcsolatban újságírók előtt szerdán délben kijelen­tette: a DIFK továbbra is kitart a tárgyalások folyta­tása mellett, mert csak így lehet megtalálni a probléma politikai megoldását. A szó­vivő nyomatékosan hangsú­lyozta: ismét félreérthetetle­nül le kívánja szögezni, a DIFK nem „kommunista rendszert”­ akar­ teremteni Dél-Vietnamban, mint ezt amerikai részről állítják. A DIFK a nemzeti egyetértés kormányának megalakítását sürgeti, melynek feladata az igazán szabad és demokrati­kus választások előkészítése lesz. A DIFK semmiféle „megtorlást” nem tervez, a nemzeti egyetértés kormá­nyának biztosítania kell mindenki számára a demok­ratikus szabadságjogokat és a termelési eszközök ma­gántulajdonát is. • Saigon (AP, AFP) A dél-vietnami hadszínté­ren szerda hajnalban min­denekelőtt az ostromlott Kontum tartományi székhely térségében folytak heves harcok. A saigoni hadveze­tőség elismerte, hogy a népi erők egységei még mindig a város belterületén tartózkod­nak, de hozzáfűzte, hogy az „ellenség kivonulóban van”. Közben a B–52-es repülő­gépek szerda hajnalban is­mét szőnyegbombázásokat hajtottak végre a város és környéke ellen. Az Egyesült Államok sai­goni hadvezetősége szerdán bejelentette, hogy B–52-es hadászati repülőgépek ked­den Haiphongot és környé­két bombázták. A hadveze­tőség szerint bombatámadás érte Haiphong rakodópálya­udvarát is. • New York (UPI) A VDK-ban fogságba esett amerikai pilóták egyik cso­portja levelet intézett az Egyesült Államok népéhez és a kongresszushoz, rámu­tatva, hogy Észak-Vietnam bombázásának felújítása semmivel sem teszi biztonsá­gosabbá a Vietnamban tar­tózkodó amerikai csapatok kivonását. Véleményük sze­rint — írják a fogságba esett pilóták — a tömeges bom­bázások csak arra jók, hogy a világ közvéleményét még inkább az­­ Egyesült Államok ellen hangolják. A levél fel­szólítja az Egyesült Államok népét, hogy a washingtoni kormányra gyakoroljon nyo­mást a háború befejezése ér­dekében. NA­T­O-közlemény Az európai biztonsági értekezlet megkezdéséről • Bonn (MTI) A NATO miniszteri taná­csa állást foglalt az európai biztonsági és együttműködé­si értekezlet előkészítését célzó sokoldalú tárgyalások megkezdése mellett. Az Atlanti Szerződés kül­ügyminiszterei szerdán dél­ben fejezték be kétnapos ta­nácskozásukat. Az értekezlet­ről kiadott közlemény 19 pontba foglalja a nyugati szövetségesek politikai irány­elveit és törekvéseit. Az okmány bevezetőben hitet tesz a katonai célok és az enyhülési politika egysé­ge és a NATO-tagállamok összeforrottsága mellett és üdvözli, hogy a nyugati és a szocialista országok kapcsola­taiban haladás mutatkozik, amelyet fontos egyezmények és megállapodások is alátá­masztanak. A kedvező fejlemények­nek a fényében a miniszterek megegyeztek abban, hogy megkezdik az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezlet előkészítésével kap­csolatos sokoldalú megbeszé­léseket” — hangzik a közös közlemény. Köszönettel fo­gadják a finn kormány ja­vaslatát, hogy ezeket a tár­gyalásokat Helsinkiben tart­sák meg és elhatározták, hogy más érdekelt kormá­nyokkal együtt megteszik a megfelelő intézkedéseket. Hogyan politizálnak a szegedi olajmezőn? Öt évvel ezelőtt, amikor hivatalosan is dön­töttek a szegedi olajipar megalapozásáról, a szakma kommunistái rögtön hozzáfogtak a pártszervezéshez is. Korábbi tapasztalatok és más nagy építkezések jól bevált módszerei is ösztönözték őket. Tudták: az egyidejű feltárás, termelés és építkezés bonyolult programját csak úgy lehet megvalósítani, ha a gazdasági vezetők törekvéseit mozgékony, az emberek gondjai iránt érzékeny pártszervezetek támo­gatják. Olyanok, amelyek fáradhatatlan mun­kával, hozzáértő szervezetsek mostoha körülmé­nyek között is képesek a nagy célra összpon­tosítani a dolgozók figyelmét és tehetségét. A kútfúrókhoz és a bányászathoz tartozó párt­tagok azután fokozatosan tömörítették erejü­ket, míg végül 1970. október 2-án megválasz­tották a szegedi olajipari pártbizottságot. A rendhagyóan új, „szabad ég alatti nagy­üzemben” szó sem lehetett arról, hogy vala­mely zárt munkahely sablonja szerint — példá­ul a szegedi kenderfonógyár pártszervezeteihez hasonlóan — lássanak munkához a kommunis­ták. Hogy mást ne mondjunk, ők maguk is különféle munkahelyekről, a szélrózsa minden irányából szállingóztak ide, tehát legelőször össze kellett „rázódniok”, hogy akár szemvilla­násból is értsék egymást, és ne legyen tétovázás, ha meg kell valamit csinálni. Aztán rögtön sürgőssé vált a politikai, gazdaságpolitikai ten­nivalók kijelölése, s annak eldöntése, hogy a végrehajtáshoz milyen munkastílus felel meg legjobban. Persze az elképzelés itt sem volt egyenlő a valósággal, összehoztak például kü­lönféle munkacsoportokat, előírás szerint kiépí­tették az információs hálózatot, eltökélték a gazdasági vezetők szigorú beszámoltatását, a szó és a tett harmóniájának ellenőrzését, az élet azonban néha valósággal kinevette őket: a va­lóság másképp alakult, mint ahogy az irodá­ban elképzelték. Kiderült, a pártbizottsági ta­gok a saját alapszervezetükben bizony elég ké­nyelmesek, sőt néha a felelősségérzettel is ba­jok vannak. A kutak, szivattyúállomások, gyűj­tőhelyek közti nagy távolság, az összevissza időbeosztás, a végrehajtó bizottság tagjainak gyakori elutazása — ez mind-mind akadályt gördített útjukba, nehezítette a politizálást. Gyakran kapkodva, idegeskedve dolgoztak az elvtársak, s fontos ügyeket tévesztettek szem elől, vagy hagytak feledésbe merülni. Csak tekintélyes idő múltán vették észre például, hogy a pártépítési munkacsoport úgyszólván azonmód maradt, ahogyan induláskor összehoz­ták. Az információs gépezetet kétszer is „átsze­relték”, mivel a sajátos körülmények között a korábbi módszer minduntalan csődöt mondott. Majdnem természetes, ha a nagyüzemi párt­­bizottság ilyenfajta gondokkal küszködik, akkor a 11 alapszervezet némelyike is botladozni kezd. Az egyikben elhanyagolták az ideológiai neve­lést, a másikban nem törődtek a pártépítéssel, a harmadikban rapszodikusan tartottak vezetőségi üléseket, vagy könnyen hagyták a munkatervek végrehajtását. Mindez természetesen nem azt je­lenti, hogy a pártmunka egyértelműen hanyat­lott. Szó sincs róla. A taggyűlésekre sár, hó és hideg ellenére mind népesebb csoportok gyüle­keztek, bátrabb, alaposabb, természetesebb lett a bírálat, jobbnál jobb javaslatok hangzottak el. Inkább a vezetés körüli ügyetlenségek okoz­tak problémát. A kollektíva helyett gyakran a titkár egymaga próbálkozott a munkával, ter­mészetesen gyér sikerrel. Vég nélküli és gyöt­­relmes vitákat folytattak arról, hogy ennek vagy annak a pártmunkásnak ki a megfelelő „szintű” gazdasági partnere. A pártcsoportok né­melyike hónapok óta „elfelejtett” összeülni, te­vékenységük leszűkült jóformán a tagdíj-elszá­molásokra. A szakszervezetbe küldött kommu­nisták — mint az emberek általában — jóval

Next