Délmagyarország, 1972. június (62. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-01 / 127. szám
2 Nixon Varsóban Lengyel—amerikai konzuli egyezmény § Varsó (MTI) Nixon amerikai elnök befejezte, 22 órás iráni látogatását és repülőgépen körútjának következő állomására, Varsóba utazott. Az amerikai elnök Teheránból szerdán délután érkezett a lengyel fővárosba. A repülőtéren államfőnek kijáró tisztelettel fogadták Nixon elnököt. A várócsarnok homlokzatát lengyel és amerikai állami zászlók díszítették. Díszszázad sorakozott fel. A magas rangú vendéget huszonnégy ágyú díszsortüze köszöntötte. A repülőgépből kilépő Richard Nixont Henryk Jablonski, az államtanács elnöke majd Piotr Jaroszewicz miniszterelnök üdvözölte. Az amerikai vendégek megtekintették a varsói óvárost, majd a Győzelem téren az Egyesült Államok elnöke megkoszorúzta az Ismeretlen katona sírját, s egyperces főhajtással adózott a lengyel hősök emlékének. 18 órakor a szejm épületében találkozó zajlott le Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és Nixon elnök között. A négyszemközti eszmecserén a kétoldalú kapcsolatok elvi kérdéseit érintették. Ezután megkezdődtek a hivatalos tárgyalások, amelyekbe lengyel részről bekapcsolódott H. Jablonski, az államtanács elnöke, P. Jaroszewicz miniszterelnök, F. Szlawick és J. Szydlak, a LEMP PH tagjai, a KB titkárai és K. Olszewski külkereskedelmi miniszter, amerikai részről pedig H. Kissinger, az elnök főtanácsadója M. Hillebrand külügyi államtitkár, valamint több más tanácsadó és szakértő is. Ezzel egyidejűleg Stefan Olszowski lengyel és William Rogers amerikai külügyminiszter külön tanácskozott, és aláírta a két ország konzuli egyezményét. A szejm épületében folytatott hivatalos tárgyalások másfél óra hosszat tartottak. Ezután Nixon és kísérete gépkocsikon Wilanowba a fővárostól 18 km-re levő szálláshelyére hajtatott Este a lengyel államtanács és kormány díszvacsorát adott Nixon elnök és a többi amerikai vendég tiszteletére. A vacsorán pohárköszöntők hangzottak el. Repülőtéri dráma : Tel Aviv (Reuter, AFP, DPI) Fantasztikus, véres dráma színhelye volt kedden este a Tel Aviv-i nemzetközi repülőtér. Az Air France légitársaság London—Róma—Tel Aviv útvonalon közlekedő járatának három japán utasa, néhány perccel azután, hogy elhagyta a gépet és a légikikötő várótermébe lépett, kézipoggyászából géppisztolyokat és kézigránátokat rántott elő, s válogatás nélkül tüzelni kezdett a teremben tartózkodó , javarészt rokonaira, ismerőseire vagy csomagjaira váró 250—300 emberre. Legalább huszonöten vesztették életüket, a sebesültek számát hetvenre teszik. Közülük tíznek súlyos, életveszélyes az állapota. A halottaknak a fele Puerto Ricóból érkezett keresztény zarándok. A többiek repülőtéri alkalmazottak, rendőrök, utasok. A három japán közül az egyik felrobbantotta magát, a másik társai golyóitól esett el, a harmadikat, aki a váróteremből kifutott a betonpályára és lövöldözni kezdett két, érkező gépre, egy izraeli repülőtéri alkalmazott tette ártalmatlanná. Az elfogott terrorista — mielőtt összeomlott volna — beismerte, hogy mindhárman egy arab gerillaszervezethez tartoztak. Fukuda külügyminiszter szerdán este felkereste Izrael tokiói nagykövetét, és személyesen fejezte ki a japán kormány sajnálkozását a repülőtéri incidens miatt. Szovjet ratifikálás • Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége egyhangúlag ratifikálta a szovjet—nyugatnémet szerződést. A törvényerejű rendelet, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége szerdán elfogadott, kimondja : „Ratifikáltatik a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Német Szövetségi Köztársaság 1970. augusztus 12-én Moszkvában aláírt, a Szovjetunió Minisztertanácsa által ratifikálásra előterjesztett és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa, Szövetségi Tanácsa és Nemzetiségi Tanácsa külügyi bizottsága által jóváhagyott szerződés.” A törvényerejű rendeletet Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Mihail Georgadze, az elnökség titkára írta alá. A Kremlben tartott ülésen Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter mondott először beszédet a Szovjetunió kormánya nevében. A Legfelsőbb Tanács Elnökségének ülésén ezután további felszólalások hangzottak el, majd Nyikolaj Podgornij mondott záróbeszédet. A Szovjetunióban a szovjet—nyugatnémet szerződés megkötését jogosan tekintik a háború utáni időszak egyik legfontosabb történelmi eseményének — mondotta a szovjet államfő. Első amerikai lépések a moszkvai csúcs után • Washington (AP, Reuter) Az amerikai elnök belpolitikai tanácsadóiból és munkatársaiból alakult bizottság kedden összeült, hogy megvitassa a moszkvai csúcsértekezlet eredményeit és várható hatásukat az amerikai gazdasági életre, különös tekintettel a megtakarításokra és a foglalkoztatottságra. A bizottságot az elnök Moszkvában járt szakértői tájékoztatták a szovjet fővárosban folytatott megbeszélésekről. James Fletcher, az amerikai űrprogram adminisztratív irányítója például közölte, hogy tekintettel a tervbe vett közös szovjet—amerikai űrkísérletre, 4400 új munkahelyet kell létesíteni az űrhajózással összefüggő iparágakban és további 1500 alkalmazott szerződését hosszabbítják meg a különféle amerikai űrkutatási központokban. Peterson kereskedelemügyi miniszter véleménye szerint a most megalakított szovjet—amerikai gazdasági bizottság a Moszkvában kidolgozott gazdasági együttműködési elvek alapján inkább hónapok, semmint évek alatt fogja majd tető alá hozni a kereskedelmi egyezményt. Nixon álláspontját tolmácsolva, kijelentette, hogy a moszkvai tárgyalások áthidalták a két ország közötti kereskedelem nagy arányú növelése útjában álló legtöbb akadályt. Foglalkozott a moszkvai csúcsértekezlet kihatásaival a szenátus és a képviselőház tagjaiból alakult vegyesbizottság is. Az itt elhangzott vélemények szerint a stratégiai fegyverkezés korlátozásáról kötött megállapodás következtében az Egyesült Államok az elkövetkező években másfél milliárd dollárt takaríthat meg. Ugyanakkor — mint közölték —, amíg nincs megállapodás a jelenlegi egyezmény által fel nem ölelt fegyverkezési területekről, az Egyesült Államok gyorsított ütemben lát hozzá egy tengeralattjárókra telepített új rakétarendszer kiépítéséhez, a több robbanófejes rakéták nagyarányú gyártásához, valamint az új nehézbombázó-flotta létesítéséhez. Mindezek a tételek már bekerülnek az 1973-as költségvetésbe. RADIOTELEX Berlin Az NDK minisztertanácsa szerdán elfogadta a két német állam közötti általános közlekedési szerződésről szóló törvényjavaslatot, amelyet most a parlament elnöke elé terjesztenek. Ezen kívül az NDK kormánya jóváhagyta az általános közlekedési szerződés életbelépésével kapcsolatos intézkedéseket. Belgrád A belgrádi rádió és televízió kérdést intézett nyolc európai ország (Ausztria, Finnország, Görögország, Hollandia, Lengyelország, Románia, Svájc és Jugoszlávia) külügyminiszteréhez, hogyan vélekedik az európai biztonsági értekezlet összehívásáról. Valamennyi megkérdezett szükségesnek mondotta a konferencia mielőbbi megtartását, hangsúlyozva, hogy ez hozzájárulhat az országok közötti jobb kapcsolatok megteremtéséhez és a fegyverkezés csökkentéséhez. Brazzaville A két Kongó, a Zaire néven ismert volt Kongói Demokratikus Köztársaság és a Kongói Népi Köztársaság (Brazzaville) megbízottai Kinshasában találkoztak, hogy megvitassák, milyen közös erőfeszítéseket tehetnek az angolai népi felszabadító mozgalom és a külföldön működő angolai forradalmi kormány összebékítése, a gyarmatosítás ellen vívott közös harc feltételeinek megteremtése érdekében. Kairó A kairói Al Akhbar szerint hamarosan bejelentés várható arról, hogy az egyiptomi arab köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság helyreállítja diplomáciai kapcsolatait. Tel Aviv 1967 óta 185 ezren vándoroltak be Izraelbe. A bevándorlók kisebb része érkezett Európából. Bonn Szerdán Augsburg mellett lezuhant a nyugatnémet légierő egy Starfighter típusú vadászgépe. A gép pilótája idejében katapultált és épségben földet ért. A Luftwaffénak ezzel már a 153. Starfighter típusú gépe zuhant le. CSÜTÜRTÖK, 1972. JÚNIUS 1. Ma sem lesz tanácskozás Párizsban Heves harcok Konzum térségében , Párizs (MTI) Az amerikai delegáció szerdán délelőtt ismét elutasította a VDK és a DIFK küldöttségeinek azt a javaslatát, hogy csütörtökön üljön össze a Vietnam-konferencia. A DIFK-küldöttség szóvivője ezzel kapcsolatban újságírók előtt szerdán délben kijelentette: a DIFK továbbra is kitart a tárgyalások folytatása mellett, mert csak így lehet megtalálni a probléma politikai megoldását. A szóvivő nyomatékosan hangsúlyozta: ismét félreérthetetlenül le kívánja szögezni, a DIFK nem „kommunista rendszert” akar teremteni Dél-Vietnamban, mint ezt amerikai részről állítják. A DIFK a nemzeti egyetértés kormányának megalakítását sürgeti, melynek feladata az igazán szabad és demokratikus választások előkészítése lesz. A DIFK semmiféle „megtorlást” nem tervez, a nemzeti egyetértés kormányának biztosítania kell mindenki számára a demokratikus szabadságjogokat és a termelési eszközök magántulajdonát is. • Saigon (AP, AFP) A dél-vietnami hadszíntéren szerda hajnalban mindenekelőtt az ostromlott Kontum tartományi székhely térségében folytak heves harcok. A saigoni hadvezetőség elismerte, hogy a népi erők egységei még mindig a város belterületén tartózkodnak, de hozzáfűzte, hogy az „ellenség kivonulóban van”. Közben a B–52-es repülőgépek szerda hajnalban ismét szőnyegbombázásokat hajtottak végre a város és környéke ellen. Az Egyesült Államok saigoni hadvezetősége szerdán bejelentette, hogy B–52-es hadászati repülőgépek kedden Haiphongot és környékét bombázták. A hadvezetőség szerint bombatámadás érte Haiphong rakodópályaudvarát is. • New York (UPI) A VDK-ban fogságba esett amerikai pilóták egyik csoportja levelet intézett az Egyesült Államok népéhez és a kongresszushoz, rámutatva, hogy Észak-Vietnam bombázásának felújítása semmivel sem teszi biztonságosabbá a Vietnamban tartózkodó amerikai csapatok kivonását. Véleményük szerint — írják a fogságba esett pilóták — a tömeges bombázások csak arra jók, hogy a világ közvéleményét még inkább az Egyesült Államok ellen hangolják. A levél felszólítja az Egyesült Államok népét, hogy a washingtoni kormányra gyakoroljon nyomást a háború befejezése érdekében. NATO-közlemény Az európai biztonsági értekezlet megkezdéséről • Bonn (MTI) A NATO miniszteri tanácsa állást foglalt az európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítését célzó sokoldalú tárgyalások megkezdése mellett. Az Atlanti Szerződés külügyminiszterei szerdán délben fejezték be kétnapos tanácskozásukat. Az értekezletről kiadott közlemény 19 pontba foglalja a nyugati szövetségesek politikai irányelveit és törekvéseit. Az okmány bevezetőben hitet tesz a katonai célok és az enyhülési politika egysége és a NATO-tagállamok összeforrottsága mellett és üdvözli, hogy a nyugati és a szocialista országok kapcsolataiban haladás mutatkozik, amelyet fontos egyezmények és megállapodások is alátámasztanak. A kedvező fejleményeknek a fényében a miniszterek megegyeztek abban, hogy megkezdik az európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésével kapcsolatos sokoldalú megbeszéléseket” — hangzik a közös közlemény. Köszönettel fogadják a finn kormány javaslatát, hogy ezeket a tárgyalásokat Helsinkiben tartsák meg és elhatározták, hogy más érdekelt kormányokkal együtt megteszik a megfelelő intézkedéseket. Hogyan politizálnak a szegedi olajmezőn? Öt évvel ezelőtt, amikor hivatalosan is döntöttek a szegedi olajipar megalapozásáról, a szakma kommunistái rögtön hozzáfogtak a pártszervezéshez is. Korábbi tapasztalatok és más nagy építkezések jól bevált módszerei is ösztönözték őket. Tudták: az egyidejű feltárás, termelés és építkezés bonyolult programját csak úgy lehet megvalósítani, ha a gazdasági vezetők törekvéseit mozgékony, az emberek gondjai iránt érzékeny pártszervezetek támogatják. Olyanok, amelyek fáradhatatlan munkával, hozzáértő szervezetsek mostoha körülmények között is képesek a nagy célra összpontosítani a dolgozók figyelmét és tehetségét. A kútfúrókhoz és a bányászathoz tartozó párttagok azután fokozatosan tömörítették erejüket, míg végül 1970. október 2-án megválasztották a szegedi olajipari pártbizottságot. A rendhagyóan új, „szabad ég alatti nagyüzemben” szó sem lehetett arról, hogy valamely zárt munkahely sablonja szerint — például a szegedi kenderfonógyár pártszervezeteihez hasonlóan — lássanak munkához a kommunisták. Hogy mást ne mondjunk, ők maguk is különféle munkahelyekről, a szélrózsa minden irányából szállingóztak ide, tehát legelőször össze kellett „rázódniok”, hogy akár szemvillanásból is értsék egymást, és ne legyen tétovázás, ha meg kell valamit csinálni. Aztán rögtön sürgőssé vált a politikai, gazdaságpolitikai tennivalók kijelölése, s annak eldöntése, hogy a végrehajtáshoz milyen munkastílus felel meg legjobban. Persze az elképzelés itt sem volt egyenlő a valósággal, összehoztak például különféle munkacsoportokat, előírás szerint kiépítették az információs hálózatot, eltökélték a gazdasági vezetők szigorú beszámoltatását, a szó és a tett harmóniájának ellenőrzését, az élet azonban néha valósággal kinevette őket: a valóság másképp alakult, mint ahogy az irodában elképzelték. Kiderült, a pártbizottsági tagok a saját alapszervezetükben bizony elég kényelmesek, sőt néha a felelősségérzettel is bajok vannak. A kutak, szivattyúállomások, gyűjtőhelyek közti nagy távolság, az összevissza időbeosztás, a végrehajtó bizottság tagjainak gyakori elutazása — ez mind-mind akadályt gördített útjukba, nehezítette a politizálást. Gyakran kapkodva, idegeskedve dolgoztak az elvtársak, s fontos ügyeket tévesztettek szem elől, vagy hagytak feledésbe merülni. Csak tekintélyes idő múltán vették észre például, hogy a pártépítési munkacsoport úgyszólván azonmód maradt, ahogyan induláskor összehozták. Az információs gépezetet kétszer is „átszerelték”, mivel a sajátos körülmények között a korábbi módszer minduntalan csődöt mondott. Majdnem természetes, ha a nagyüzemi pártbizottság ilyenfajta gondokkal küszködik, akkor a 11 alapszervezet némelyike is botladozni kezd. Az egyikben elhanyagolták az ideológiai nevelést, a másikban nem törődtek a pártépítéssel, a harmadikban rapszodikusan tartottak vezetőségi üléseket, vagy könnyen hagyták a munkatervek végrehajtását. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a pártmunka egyértelműen hanyatlott. Szó sincs róla. A taggyűlésekre sár, hó és hideg ellenére mind népesebb csoportok gyülekeztek, bátrabb, alaposabb, természetesebb lett a bírálat, jobbnál jobb javaslatok hangzottak el. Inkább a vezetés körüli ügyetlenségek okoztak problémát. A kollektíva helyett gyakran a titkár egymaga próbálkozott a munkával, természetesen gyér sikerrel. Vég nélküli és gyötrelmes vitákat folytattak arról, hogy ennek vagy annak a pártmunkásnak ki a megfelelő „szintű” gazdasági partnere. A pártcsoportok némelyike hónapok óta „elfelejtett” összeülni, tevékenységük leszűkült jóformán a tagdíj-elszámolásokra. A szakszervezetbe küldött kommunisták — mint az emberek általában — jóval