Délmagyarország, 1973. január (63. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-03 / 1. szám
SZERDA, 1971. JANUAR X A takarmánytermesztés korszerűsítése A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban kedden miniszteri értekezletet tartottak a takarmánytermesztés korszerűsítéséről. Megállapították, hogy a szálas és tömegtakarmányok hozama az utóbbi években a lucerna kivételével gyakorlatilag nem növekedett, és nem változott a szántóföldi takarmánytermő terület nagysága sem. A miniszteri értekezlet leszögezte, hogy a takarmányok iránti igényeket gyorsított programmal kell kielégíteni. Legfontosabb tennivaló: a megfelelő minőségű és választékú vetőmag előállítása, a pillangós takarmányoknál a vetésterület növelése és a termelést befolyásoló műszaki tényezők — műtrágyázás, növényvédelem stb. — javítása. A miniszteri értekezlet úgy határozott, hogy a takarmánytermesztés technológiai rendszerének korszerűsítését részben rövid távú program keretében, 1975-ig valósítják meg, s ezzel egyidőben hosszú távú terv megvalósításához is hozzálátnak. Az 1973—75-ig terjedő szakaszban az utóbbi időben kialakított komplex gépsorok széles körű alkalmazására kerül sor. Hosszabb időt vesz igénybe a korszerű állattartási technológiához kapcsolódó iparszerű takarmánytermelés rendszereinek továbbfejlesztése és általános elterjesztése. Megkezdődött a választók összeírása Az idén esedékes általános tanácstagi választások előkészítéseként január 2-án, kedden országszerte megkezdődött a választók összeírása. A névjegyzékek elkészítéséhez összeírják azokat a magyar állampolgárokat, akik 1956. január 1. előtt születtek, vagy házasságkötésükkel váltak nagykorúvá. Az összeírás szabályairól a helyi tanácsok végrehajtó bizottságai hirdetményt adnak ki, amelyek kifüggesztése ugyancsak kedden országszerte megkezdődött. Az összeírást végző biztosok körzetükben január 2 és 6. között osztják ki az íveket. A kitöltés határideje január 12. Az összeíró lapon a pontos névre, a bejelentett állandó lakásra, a foglalkozásra, a személyi igazolvány számára, a születési helyre és időre, illetve az esetleges választójogi korlátozásra vonatkozó kérdések szerepelnek. Ismeretes, hogy nincsen választójoga annak, aki a közügyektől, illetőleg a választójogi gyakorlástól eltiltó ítélet hatálya alatt áll, szabadságvesztés büntetését tölti, vagy előzetes letartóztatásban van, rendőrhatósági felügyelet alatt áll, elmebeteg, tekintet nélkül arra, hogy gondoskodás alatt van-e vagy sem. Az összeíró lapot a válaszadónak kézjegyével kell ellátnia, de ha valaki távolléte, kórházi ápolás, üdülés, munkavégzés stb. vagy testi fogyatékossága miatt a lapot nem töltheti ki személyesen, azt helyette hozzátartozója, szomszédja vagy az összeíró biztos is megteheti. Ilyen esetben az akadályozó körülményt az összeíró lapon meg kell jelölni. Az összeírásról szóló általános rendelkezések csupán a pécsiekre nem vonatkoznak A megyei város tanácsának végrehajtó bizottsága ugyanis felhatalmazást kapott arra, hogy az összeírást — az egységes népességnyilvántartás kialakításának előkészítéseként — eltérően végezze. Dr. Dimény Imre Szolnokra látogatott Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és a minisztérium néhány vezető munkatársa tegnap Szolnokon a megye élelmiszer-gazdaságának helyzetéről, és az új év terveiről tájékozódott. A tárgyaláson többek között tájékoztatták a vendégeket a második tiszai vízlépcső építéséhez kapcsolódó öntözőrendszerek helyzetéről. A vízlépcső első ütemének építése 1973-ra befejeződik. Sürgőssé vált a megye vízrendezési problémáinak megoldása is, különösen a Jászságban, ahol a Mátra vidékéről lezúduló víz gyakran idéz elő tetemes belvízelöntéseket. A miniszter és vezető munkatársai délután a tsz-ek és az állami gazdaságok, illetve a vállalatok vezetőivel tárgyaltak a zárt termelési rendszer megyei helyzetéről. A termelés szakaszparancsnokai 99 Újra meg újra visszatérő téma: a művezetők megbecsülése. Tulajdonképpen a munka, a szaktudás tiszteletét-elismerését jelenti ez, a munkásokkal együtt lélegző, velük nevető vagy síró irányítók értékelését A művezetők jelentős része maga is szakmunkásként kezdte, s úgy emelkedett ki társai közül, hogy tanult, képezte magát; mások magasabb végzettségüket hozták a munkatermekbe, hogy az elméleti tudást a gyakorlatban kamatoztassák. Egy azonban valamennyiüknél közös: nagyon sok múlik rajtuk — hozzáértésükön, ötletességükön, vezetői rátermettségükön. Fent — a magasabb szintű vezetők irodáiban — és lent — a kétkeziek között egyaránt tudják ezt. Az igazi, jó művezető úgy él együtt társaival, mintha egy brigád irányítója volna — az ilyet meg is becsülik a többiek. S az igazgatók is tudják, mekkora szerepe van a tervek teljesítésében, a munka jó elvégzésében egy-egy terület legjobb ismerőjének. Az elmúlt évben számos jelét láthattuk annak: mind nagyobb megbecsülés övezi a termelés „szakaszparancsnokait”. A Kenderfonó- és Szövőipari Vállalatnál a párt végrehajtó bizottság is vizsgálta helyzetüket.. Meg volt hozzá az adattár, hiszen a vállalat gyáregységeiben dolgozó művezetőkről felmérőelemző tanulmány készült. Megállapították, hogy javulás mutatkozik a művezetők anyagi megbecsülésében, a rendszeres értékelés-premizálás hatása pedig az eredményekben tükröződik. A művezetők jelesebben tevékenykednek a maguk helyén, s a termelés irányításában, a szocialista munkaversenyben, a munkahelyi közérzet javításában egyaránt többet, jobban dolgoznak. A gyári és üzemrészi szinten tartott „művezetők fóruma” is jól bevált, s alighanem érdemes lenne másutt is ilyen fórumot teremteni. S nemcsak a megbecsülés, a nagyobb tisztesség okából — ezeknek a demokratikus eszmecseréknek a gazdasági vezetés szempontjából is közvetlen hasznuk van. Aminthogy a továbbképzésükről való gondoskodás, a műszaki könyvtár szélesebb, hívogatóbb „ajtónyitása” is jobb eredményeket ígér. Hasonlóképp látszik az igyekezet más üzemekben is. Például a ruhagyárban, ahol egy új, nagyszabású vállalkozáshoz veszik mind jobban igénybe a művezetők hozzáértését, s arányítják kihez a megbecsülést. Vagy a kábelgyárban, ahol kihelyezett tanfolyamot indítottak továbbképzésükre. Vagy a Minőségi Cipőgyár itteni gyáregységében, ahol a művezetői érdekeltséget fokozandó, 18 ezer forintos céljutalomösszeget biztosítottak a vezetők. Erre, ennek a gondos odafigyelésnek a kiterjesztésére, kiteljesítésére érdemes és szükséges lesz gondolni az új esztendőben is, a fokozásra törekedve. Nem véletlen, hogy az MSZMP KB novemberi ülésén született határozatban az ipari munkások és művezetők béremelése egyaránt, s egymás mellett szerepel. S az is természetes, hogy a „differenciáltan kell végrehajtani” utalásában benne foglaltatnak ők, a nagyobb tudású szakemberek is. Alaposan mérlegelni kell, persze személyenként, ki, miért, mennyit érdemel közülük. Középütt, a vállalati vezetők és a dolgozók között feszül — sokszor bizony a szó idegi értelmében is —, mint egy híd, mint egy összekötő kapocs, a művezető. Felelősségteljes a munkája — fölfelé is, lefelé is. A művezetőkre, a termelés mind bonyolultabb frontjának szakaszparancsnokaira — mint a munkásosztály szakmai szempontból képzettebb, vezetésre termett tagjaira — napjainkra, egyre nagyobb és nehezebb feladatok hárulnak. Ehhez kell mérnünk kiválasztásukat — megbecsülésüket egyaránt. S. M. Kerámia külföldre A Kerámia Htsz évente mintegy hat-hétszáz féle terméket készít. Az utóbbi időben ismét bővült a külföldi vevők köre. Ausztria például újra nagyobb megrendeléseket adott fel. Főleg magyaros jellegű tányérokat vásárolnak, s a tavalyi 120 ezer forintos szerződéssel szemben az idén a megrendelések összege eléri az 500 ezer forintot. Az NSZK is az eddiginél nagyobb tételben vásárol hangulatlámpákat, díszkerámiákat, tányérokat és vázákat. Magyar-jugoszláv idegenforgalom Portoroz, a szépséges szlovéniai tengerparti város volt a színhelye a jugoszláv és magyar idegenforgalmi szakemberek értekezletének az új évet megelőző napokban. A megbeszélésen értékelték a múlt év idegenforgalmát a két ország között. E szerint 1972-ben tizenegy százalékkal több turista utazott Magyarországról Jugoszláviába, mint a megelőző években. Szolidaritási gyűlés Bensőséges szolidaritási etnami Demokratikus Köztárgyűlésre került sor újévsajág követségének képvisenapján a SZOT rózsadombi lőivel. A lelkes hangulatú üdülőjében. A SZOT szógyűlés végén Degli Innociálturisztikai irodájának centi, a CGIL KB tagja, az szervezésében ugyanis, ha- olasz turistacsoport nevében zánkba látogatott mintegy 500 ezer líra ajándékot nyúj- 400 olasz szakszervezeti jutott át a vietnami nép megásta. Ők találkoztak a Vi segítésére. (MTI) I Lakóházak építői : „Biztosítani kell, hogy a lakásépítési terv keretében a Budapestet és az öt kiemelt várost arányosan megillető lakások felépüljenek.” (Az MSZMP Központi Bizottságának 1972. novemberi határozatából). A kitűzött cél közismert: a negyedik ötéves terv idején kereken 400 ezer lakást kell felépíteni hazánkban. Félidőben jogos a reménykedés, teljesíteni lehet az elhatározást. Persze az országos terv a sok-sok település, községek és városok új lakóházait összegezi, közöttük Szeged és Csongrád megye lakásépítkezéseit is. Környezetünk legnagyobb építőipari vállalata, a Délmagyarországi Építő Vállalat játsza a főszerepet az új otthonok felépítésében. Az elmúlt esztendőben 1664 lakást készítettek, amelyből 1431 Szegeden épült fel. Igazán elismerésre méltó eredmény. Ettől függetlenül legalább két kérdéssel érdemes közelebbről is foglalkozni: hogyan lehetne olcsóbban és gyorsabban elkészíteni az új lakásokat Ezekre a kérdésekre kerestük a választ és beszélgettünk a vállalat képviselőivel: az igazgatóval, a főépítés-vezetővel, az alapszervezeti párttitkárral és a lakásokat szerelő szakmunkással. Lássuk, hogyan vélekednek. Mindenki panaszkodik, hogy drága a A LAKÁSÁRAK ALAKULÁSA lakás, elfutottak az árakkal. Sipos Mihály igazgató viszont azt állítja, és bizonyítja is, hogy ők évek óta nem emelték a lakásárakat. Sőt, amint az alább majd kiderül, Szegeden a házgyár üzembehelyezése óta olcsóbban lehet elkészíteni egy lakást, mint amikor még Dunaújvárosból, vagy Szolnokról hoztak házgyári lakásokat. Persze bonyolult egy lakás költségének a megállapítása, mert kétféle árat emlegetnek: bruttót és nettót. Az úgynevezett bruttó értékben minden benne szerepel, a terület szanálásának költsége, a közművesítés, az óvodák, bölcsődék, kereskedelmi hálózat, közlekedési vonalak, villanyvezetékek, fűtési megoldások, postai vezetékek és így tovább. A lakás nettó ára jóval szűkebb területre korlátozódik, kizárólag a lakásra, mint építményre, sőt annak is csak a „felépítményére”, az alaptól felfelé. Azért az alaptól, mert más és más az alapozás szilárd, köves talajon, vagy üledékes, terhet nem tűrő földön. Az igazgató tényeket, számokat emleget. — Mi évek óta nem változtattunk a lakások árain, mindössze az építőanyagárak 1—2 százalékos emelkedését számítottuk fel. Tessék, itt vannak az adatok: amíg a szolnoki házgyárból hoztunk lakásokat, akkor egy négyzetméter lakóterület ára 6807 forintba került. Másképpen kifejezve, egy kétszobás otthon a tízemeletesben 352 ezer és 500 forintba került. Amióta készen van a szegedi házgyár, azóta egy négyzetméter lakóterület 5218—5804 forint között ingadozik, attól függően, hogy milyen és hány emeletes az épület. A tízemeletes F—61- es típusú épületben egy lakás ára 316 ezer forint. Szeretném még megjegyezni, hogy a szegedi házgyár termékeiből korszerű és jóval magasabb felszereltségű lakásokat állítunk össze, mint a megelőző dunaújvárosi, vagy szolnoki gyárak termékeiből. Ez az igazság. Arról az építőipar nem tehet, hogy magasak a szanálási költségek, rosszak a szegedi talajviszonyok, és egyre emelkednek a telekárak. Mi a nettó lakásárakat tekintjük ránknézve mérvadónak. Van ebben is valami igazság, hiszen a szabómester sem tehet arról, ha a cérna, vagy a gomb ára emelkedik, attól függetlenül a szabó munkadíja a régi is maradhat, de nekünk, akik a ruhát megrendeljük teljesen közömbös a belső „struktúra”, a lényeg az, hogy összesen mennyit kell kiadnunk egy öltönyért. Azon viszont érdemes meditálgatni, hogy hol építkezünk, sok-e a szanálási költség, vagy kevés. Ezt is a kivitelező építőipar szemszögéből kell érteni. A vállalat igazgatója így vélekedik: — Régi gondokról és gátló körülményekről szeretnék előbb szólni. Az egyik tényező: nekünk legalább középtávon, azaz minimum öt évre kellene látnunk az igényeket Eddig mi ezt nem tudtuk, senki sem jelezte. Ha mondtak is számokat, meghatároztak igényeket, az nem volt stabil, mert állandó változások következtek. A mi vállalatunk is tervez, tervszerűen fejleszt, eszközöket, anyagot, technológiát és létszámot. Részleteket sorakoztat az igazgató egymásután. A leendő házak területének biztosítása, a tervek időben érkezzenek, annak megfelelően rendelnének anyagot, készítenék elő a gyártási menetet, sőt továbbmenve, annak ismeretében kell szakmunkásokat kiképezni. — Évek óta nincs összhang az építkezések vonalán, ütköznek az érdekek, ellentéteket szül a mai gyakorlat. Példát mondok: a beruházó az olcsóbb jellegű lakást kéri, a kivitelező körülményei a fejlettebb, de drágább alternatívát ajánlja. Ezt a vitát ugyan eldöntötte az a tény, hogy Szegeden házgyárat építettünk, de ez csak a lakások szerkezetét adja, nem pedig a teljes komplexumot. Megemlítem az igazgatónak, hogy bizonyos ellentmondást látunk az építkezések gyakorlatában. A házgyári elemeket igen gyorsan összeszerelik a tarjáni városnegyedben, de amikor a ház tető alatt áll, azután nem ritka az esztendős várakozás, mire a szerelőipar rendbehozza a belsőséget. Mi ennek az oka, magyarázata? — Kevés a szakmunkásunk — Válaszolja Sipos Mihály. — A munkaügyi osztály jelentése szerint 1965- ben 102 villanyszerelőnk volt, most 83 van, vízvezetékszerelő akkor 163 volt, mint 129, festő és mázoló szakmunkás 154 volt, 125 van, és így sorolhatnám a többi szakmát is, amelyre igen nagy szükség lenne a házgyári termékekből összeszerelt lakások befejező munkáinál. PROGRAMVEZÉRLÉSSEL Stimmel, elfogadjuk, hogy sokan otthagyták a vállalatot, de mégsem hagyhatjuk szó nélkül: a DÉLÉP feladata, hogy rendezze sorait. — Nem tétlenkedünk —, mondja az igazgató —, tanfolyamokat szerveztünk, hogy segédmunkásokból szakmunkásokat neveljünk. A belső létszámból 33 embert írattunk be átképzésre. Bízunk abban, hogy 1973 őszére megszaporodik a szakemberek száma, s munkájuk eredménye érezhető lesz ebben az évben. Megoldódott a lakások szerkezetének gyors, és korszerű felépítése, meg kell oldanunk a második vonal gyorsítását is. — Hogyan? Mit terveznek? — Legalább három dolgot szeretnék megemlíteni: a szakképzést, a munka szervezését és a műszaki programozást. A szakmai átképző tanfolyamokról beszéltem, a munka szervezésében szalagszerű építési módozatot akarunk meghonosítani, s szervezetileg is így áll majd fel a csapat. A műszaki programozásnál segítségül hívtuk a gépi adatfeldolgozást, ebben segített az ÉGSZI, elkészült a komplex intézkedési terv. Elmondom a tapasztalataimat, hogy sok az utólagos javítgatás, gyenge a munkafegyelem. Az igazgató elismeri a tényeket. — Ez igaz, s jelenleg igen nagy az élőmunka ráfordítás minden építkezésnél. Az építők után megjelennek a javítók, s utánuk újabb javító csoport „a garanciális” vonul. Ez az állapot tarthatatlan. Vannak olyan munkák, amelyet háromszor tapogatnak át. Célunk az, hogy egyszer, de jól, és véglegesen készüljön el a munka. Ha valaki hibázott, menjen vissza és javítsa ki, ne kelljen újabb munkacsoportokat szervezni, hogy egymás hibáit javítgassák. Szeretném, ha a munkahelyen is körülnézne, és beszéljen az építésvezetőkkel, a munkásokkal. Ebben maradtunk. Utam következő állomása a lakónegyed volt, a tarjáni városrész. Erről legközelebb: Gazdagít István hiányzik a tervszerüseg