Délmagyarország, 1973. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-03 / 1. szám

SZERDA, 1971. JANUAR X A takarmány­termesztés korszerűsítése A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztériumban kedden miniszteri értekezle­tet tartottak a takarmány­termesztés korszerűsítéséről. Megállapították, hogy a szá­las és tömegtakarmányok hozama az utóbbi években a lucerna kivételével­­ gya­korlatilag nem növekedett, és nem változott a szántóföldi takarmánytermő terület nagysága sem. A miniszteri értekezlet le­szögezte, hogy a takarmá­nyok iránti igényeket gyor­sított programmal kell kielé­gíteni. Legfontosabb tenni­való: a megfelelő minőségű és választékú vetőmag elő­állítása, a pillangós takar­mányoknál a vetésterület növelése és a termelést be­folyásoló műszaki tényezők — műtrágyázás, növényvéde­lem stb. — javítása. A miniszteri értekezlet úgy határozott, hogy a takar­mánytermesztés technológiai rendszerének korszerűsítését részben rövid távú program keretében, 1975-ig valósítják meg, s ezzel egyidőben hosszú távú terv megvalósí­tásához is hozzálátnak. Az 1973—75-ig terjedő szakasz­ban az utóbbi időben kiala­kított komplex gépsorok szé­les körű alkalmazására ke­rül sor. Hosszabb időt vesz igénybe a korszerű állattar­tási technológiához kapcsoló­dó iparszerű takarmányter­melés rendszereinek tovább­fejlesztése és általános el­terjesztése. Megkezdődött a választók összeírása Az idén esedékes általános tanácstagi választások előké­szítéseként január 2-án, ked­den országszerte megkezdő­dött a választók összeírása. A névjegyzékek elkészítésé­hez összeírják azokat a ma­gyar állampolgárokat, akik 1956. január 1. előtt szület­tek, vagy házasságkötésük­kel váltak nagykorúvá. Az összeírás szabályairól a helyi tanácsok végrehajtó bi­zottságai hirdetményt adnak ki, amelyek kifüggesztése ugyancsak kedden ország­szerte megkezdődött. Az összeírást végző bizto­sok körzetükben január 2 és 6. között osztják ki az íveket. A kitöltés határ­ideje január 12. Az összeíró lapon a pontos névre, a bejelentett állandó lakásra, a foglalkozásra, a személyi igazolvány számára, a születési helyre és időre, illetve az esetleges választó­­jogi korlátozásra vonatkozó kérdések szerepelnek. Isme­retes, hogy nincsen választó­joga annak, aki a közügyek­től, illetőleg a választójogi gyakorlástól eltiltó ítélet ha­tálya alatt áll, szabadság­­vesztés büntetését tölti, vagy előzetes letartóztatásban van, rendőrhatósági felügyelet alatt áll, elmebeteg, tekintet nélkül arra, hogy gondosko­dás alatt van-e vagy sem. Az összeíró lapot a válasz­adónak kézjegyével kell ellátnia, de ha valaki távolléte, kór­házi ápolás, üdülés, munka­végzés stb. vagy testi fogya­tékossága miatt a lapot nem töltheti ki személyesen, azt helyette hozzátartozója, szomszédja vagy az összeíró biztos is megteheti. Ilyen esetben az akadályozó körülményt az összeíró lapon meg kell jelölni. Az összeírásról szóló álta­lános rendelkezések csupán a pécsiekre nem vonatkoznak A megyei város tanácsának végrehajtó bizottsága ugyanis felhatalmazást kapott arra, hogy az összeírást — az egy­séges népességnyilvántartás kialakításának előkészítése­ként — eltérően végezze. Dr. Dimény Imre Szolnokra látogatott Dr. Dimény Imre mező­gazdasági és élelmezésügyi miniszter és a minisztérium néhány vezető munkatársa tegnap Szolnokon a megye élelmiszer-gazdaságának helyzetéről, és az új év ter­veiről tájékozódott. A tár­gyaláson többek között tájé­koztatták a vendégeket a második tiszai vízlépcső építéséhez kapcsolódó öntö­zőrendszerek helyzetéről. A vízlépcső első ütemének épí­tése 1973-ra befejeződik. Sürgőssé vált a megye víz­­rendezési problémáinak megoldása is, különösen a Jászságban, ahol a Mátra vi­dékéről lezúduló víz gyak­ran idéz elő tetemes belvíz­­elöntéseket. A miniszter és vezető munkatársai délután a tsz-ek és az állami gazda­ságok, illetve a vállalatok vezetőivel tárgyaltak a zárt termelési rendszer megyei helyzetéről. A termelés szakaszparancsnokai 99 Újra meg újra visszatérő téma: a művezetők megbe­csülése. Tulajdonképpen a munka, a szaktudás tiszte­­letét-elismerését jelenti ez, a munkásokkal együtt lé­legző, velük nevető vagy síró irányítók értékelését A művezetők jelentős­­ ré­sze maga is szakmunkás­ként kezdte, s úgy emelke­dett ki társai közül, hogy tanult, képezte magát; má­sok magasabb végzettségü­ket hozták a munkater­mekbe, hogy az elméleti tudást a gyakorlatban ka­matoztassák. Egy azonban valamennyiüknél közös: nagyon sok múlik rajtuk — hozzáértésükön, ötletes­ségükön, vezetői rátermett­ségükön. Fent — a maga­sabb szintű vezetők irodái­ban — és lent — a kétke­ziek között egyaránt tud­ják ezt. Az igazi, jó műve­zető úgy él együtt társai­val, mintha egy brigád irányítója volna — az ilyet meg is becsülik a többiek. S az igazgatók is tudják, mekkora szerepe van a tervek teljesítésében, a munka jó elvégzésében egy-egy terület legjobb is­merőjének. Az elmúlt évben számos jelét láthattuk annak: mind nagyobb megbecsülés övezi a termelés „szakasz­parancsnokait”. A Kender­fonó- és Szövőipari Válla­latnál a párt­ végrehajtó bi­zottság is vizsgálta helyze­tüket.. Meg volt hozzá az adattár, hiszen a vállalat gyáregységeiben dolgozó művezetőkről felmérő­elemző tanulmány készült. Megállapították, hogy ja­vulás mutatkozik a műve­zetők anyagi megbecsülé­sében, a rendszeres érté­kelés-premizálás hatása pedig az eredményekben tükröződik. A művezetők jelesebben tevékenykednek a maguk helyén, s a ter­melés irányításában, a szo­cialista munka­versenyben, a munkahelyi közérzet ja­vításában egyaránt többet, jobban dolgoznak. A gyári és üzemrészi szinten tar­tott „művezetők fóruma” is jól bevált, s alighanem ér­demes lenne másutt is ilyen fórumot teremteni. S nemcsak a megbecsülés, a nagyobb tisztesség okából — ezeknek a demokratikus eszmecseréknek a gazdasá­gi vezetés szempontjából is közvetlen hasznuk van. Aminthogy a továbbképzé­sükről való gondoskodás, a műszaki könyvtár széle­sebb, hívogatóbb „ajtónyi­tása” is jobb eredménye­ket ígér. Hasonlóképp látszik az igyekezet más üzemekben is. Például a ruhagyárban, ahol egy új, nagyszabású vállalkozáshoz veszik mind jobban igénybe a műveze­tők hozzáértését, s arányít­­ják k­ihez a megbecsülést. Vagy a kábelgyárban, ahol kihelyezett tanfolyamot in­dítottak továbbképzésükre. Vagy a Minőségi Cipőgyár itteni gyáregységében, ahol a művezetői érdekeltséget fokozandó, 18 ezer forintos céljutalomösszeget biztosí­tottak a vezetők. Erre, ennek a gondos odafigyelésnek a kiterjesz­tésére, kiteljesítésére érde­mes és szükséges lesz gon­dolni az új esztendőben is, a fokozásra törekedve. Nem véletlen, hogy az MSZMP KB novemberi ülésén született határozat­ban az ipari munkások és művezetők béremelése egyaránt, s egymás mellett szerepel. S az is természe­tes, hogy a „differenciáltan kell végrehajtani” utalásá­ban benne foglaltatnak ők, a nagyobb tudású szakem­berek is. Alaposan mérle­gelni kell, persze szemé­lyenként, ki, miért, men­­nyit érdemel közülük. Középütt, a vállalati ve­zetők és a dolgozók között feszül — sokszor bizony a szó idegi értelmében is —, mint egy híd, mint egy összekötő kapocs, a műve­zető. Felelősségteljes a munkája — fölfelé is, lefe­­lé is. A művezetőkre, a termelés mind bonyolul­tabb frontjának szakaszpa­rancsnokaira — mint a munkásosztály szakmai szempontból képzettebb, vezetésre termett tagjaira — napjainkra, egyre na­gyobb és nehezebb felada­tok hárulnak. Ehhez kell mérnünk kiválasztásukat — megbecsülésüket egy­aránt. S. M. Kerámia külföldre A Kerámia Htsz évente mintegy hat-hétszáz féle terméket készít. Az utóbbi időben ismét bővült a kül­földi vevők köre. Ausztria például újra nagyobb meg­rendeléseket adott fel. Főleg magyaros jellegű tányérokat vásárolnak, s a tavalyi 120 ezer forintos szerződéssel szemben az idén a megren­delések összege eléri az 500 ezer forintot. Az NSZK is az eddiginél nagyobb tételben vásárol hangulatlámpákat, díszkerámiákat, tányérokat és vázákat. Magyar-jugoszláv idegenforgalom Portoroz, a szépséges szlo­véniai tengerparti város volt a színhelye a jugoszláv és magyar idegenforgalmi szakemberek értekezletének az új évet megelőző napok­ban. A megbeszélésen érté­kelték a múlt év idegenfor­galmát a két ország között. E szerint 1972-ben tizenegy százalékkal több turista uta­zott Magyarországról Jugo­szláviába, mint a megelőző években. Szolidaritási gyűlés Bensőséges szolidaritási etnami Demokratikus Köztár­­gyűlésre került sor újév­sajág követségének képvise­­napján a SZOT rózsadombi lőivel. A lelkes hangulatú üdülőjében. A SZOT szó­­gyűlés végén Degli Inno­­ciálturisztikai irodájának centi, a CGIL KB tagja, az szervezésében ugyanis, ha- olasz turistacsoport nevében zánkba látogatott mintegy 500 ezer líra ajándékot nyúj- 400 olasz szakszervezeti ju­­tott át a vietnami nép meg­ásta. Ők találkoztak a Vi­ segítésére. (MTI) I Lakóházak építői : „Biztosítani kell, hogy a lakásépítési terv keretében a Budapestet és az öt kiemelt várost arányosan megillető lakások felépüljenek.” (Az MSZMP Központi Bi­zottságának 1972. novemberi határozatából). A kitűzött cél közismert: a negyedik ötéves terv idején kereken 400 ezer lakást kell felépíteni hazánkban. Fél­időben jogos a reménykedés, teljesíteni lehet az elhatáro­zást. Persze az országos terv a sok-sok település, községek és városok új lakóházait ös­­­szegezi, közöttük Szeged és Csongrád megye lakásépítke­zéseit is. Környezetünk leg­nagyobb építőipari vállalata, a Délmagyarországi Építő Vállalat játsza a főszerepet az új otthonok felépítésé­ben. Az elmúlt esztendőben 1664 lakást készítettek, amelyből 1431 Szegeden épült fel. Igazán elismerésre méltó eredmény. Ettől füg­getlenül legalább két kérdés­sel érdemes közelebbről is foglalkozni: hogyan lehetne olcsóbban és gyorsabban el­készíteni az új lakásokat Ezekre a kérdésekre keres­tük a választ és beszélget­tünk a vállalat képviselői­vel: az igazgatóval, a főépí­tés-vezetővel, az alapszerve­zeti párttitkárral és a laká­sokat szerelő szakmunkással. Lássuk, hogyan vélekednek. Mindenki panaszko­dik, hogy drága a A L­AKÁSÁRAK ALAKULÁSA lakás, elfutottak az árakkal. Sipos Mihály igazgató vi­szont azt állítja, és bizonyít­ja is, hogy ők évek óta nem emelték a lakásárakat. Sőt, amint az alább majd kiderül, Szegeden a házgyár üzembe­helyezése óta olcsóbban le­het elkészíteni egy lakást, mint amikor még Dunaújvá­rosból, vagy Szolnokról hoz­tak házgyári lakásokat. Per­sze bonyolult egy lakás költ­ségének a megállapítása, mert kétféle árat emleget­nek: bruttót és nettót. Az úgynevezett bruttó értékben minden benne szerepel, a te­rület szanálásának költsége, a közművesítés, az óvodák, bölcsődék, kereskedelmi há­lózat, közlekedési vonalak, villanyvezetékek, fűtési meg­oldások, postai vezetékek és így tovább. A lakás nettó ára jóval szűkebb területre korlátozódik, kizárólag a la­kásra, mint építményre, sőt annak is csak a „felépítmé­nyére”, az alaptól felfelé. Azért az alaptól, mert más és más az alapozás szilárd, köves talajon, vagy üledékes, terhet nem tűrő földön. Az igazgató tényeket, számokat emleget. — Mi évek óta nem vál­toztattunk a lakások árain, mindössze az építőanyag­­árak 1—2 százalékos emelke­dését számítottuk fel. Tessék, itt vannak az adatok: amíg a szolnoki házgyárból hoz­tunk lakásokat, akkor egy négyzetméter lakóterület ára 6807 forintba került. Más­képpen kifejezve, egy két­szobás otthon a tízemeletes­ben 352 ezer és 500 forintba került. Amióta készen van a szegedi házgyár, azóta egy négyzetméter lakóterület 5218—5804 forint között in­gadozik, attól függően, hogy milyen és hány emeletes az épület. A tízemeletes F—61- es típusú épületben egy la­kás ára 316 ezer forint. Sze­retném még megjegyezni, hogy a szegedi házgyár ter­mékeiből korszerű és jóval magasabb felszereltségű la­kásokat állítunk össze, mint a megelőző dunaújvárosi, vagy szolnoki gyárak termé­keiből. Ez az igazság. Arról az építőipar nem tehet, hogy magasak a szanálási költsé­gek, rosszak a szegedi talaj­­viszonyok, és egyre emelked­nek a telekárak. Mi a nettó lakásárakat tekintjük ránk­nézve mérvadónak. Van ebben is valami igaz­ság, hiszen a szabómester sem tehet arról, ha a cérna, vagy a gomb ára emelkedik, attól függetlenül a szabó munkadíja a régi is marad­hat, de nekünk, akik a ru­hát megrendeljük teljesen közömbös a belső „struktú­ra”, a lényeg az, hogy ös­­­szesen mennyit kell kiad­nunk egy öltönyért. Azon viszont érdemes meditálgat­­ni, hogy hol építkezünk, sok-e a szanálási költség, vagy kevés. Ezt is a kivitele­ző építő­ipar szem­szögéből kell érteni. A vál­lalat igazgatója így véleke­dik: — Régi gondokról és gátló körülményekről szeretnék előbb szólni. Az egyik té­nyező: nekünk legalább kö­zéptávon, azaz minimum öt évre kellene látnunk az igé­nyeket Eddig mi ezt nem tudtuk, senki sem jelezte. Ha mondtak is számokat, meg­határoztak igényeket, az nem volt stabil, mert állandó vál­tozások következtek. A mi vállalatunk is tervez, terv­szerűen fejleszt, eszközöket, anyagot, technológiát és lét­számot. Részleteket sorakoztat az igazgató egymásután. A le­endő házak területének biz­tosítása, a tervek időben ér­kezzenek, annak megfelelő­en rendelnének anyagot, ké­szítenék elő a gyártási me­netet, sőt továbbmenve, an­nak ismeretében kell szak­munkásokat kiképezni. — Évek óta nincs össz­hang az építkezések vonalán, ütköznek az érdekek, ellen­téteket szül a mai gyakorlat. Példát mondok: a beruházó az olcsóbb jellegű lakást ké­ri, a kivitelező körülményei a fejlettebb, de drágább al­ternatívát ajánlja. Ezt a vi­tát ugyan eldöntötte az a tény, hogy Szegeden házgyá­rat építettünk, de ez csak a lakások szerkezetét adja, nem pedig a teljes komple­xumot. Megemlítem az igazgató­nak, hogy bizonyos ellent­mondást látunk az építke­zések gyakorlatában. A ház­gyári elemeket igen gyorsan összeszerelik a tarjáni vá­rosnegyedben, de amikor a ház tető alatt áll, azután nem ritka az esztendős vá­rakozás, mire a szerelőipar rendbehozza a belsőséget. Mi ennek az oka, magyarázata? — Kevés a szakmunká­sunk — Válaszolja Sipos Mi­hály. — A munkaügyi osz­tály jelentése szerint 1965- ben 102 villanyszerelőnk volt, most 83 van, vízvezetéksze­relő akkor 163 volt, mint 129, festő és mázoló szakmunkás 154 volt, 125 van, és így so­rolhatnám a többi szakmát is, amelyre igen nagy szük­ség lenne a házgyári termé­kekből összeszerelt lakások befejező munkáinál. PROGRAMVE­ZÉRLÉSSEL Stimmel, elfogad­juk, hogy sokan ott­hagyták a vállalatot, de még­sem hagyhatjuk szó nélkül: a DÉLÉP feladata, hogy ren­dezze sorait. — Nem tétlenkedünk —, mondja az igazgató —, tan­folyamokat szerveztünk, hogy segédmunkásokból szakmunkásokat neveljünk. A belső létszámból 33 embert írattunk be átképzésre. Bí­zunk abban, hogy 1973 őszé­re megszaporodik a szakem­berek száma, s munkájuk eredménye érezhető lesz eb­ben az évben. Megoldódott a lakások szerkezetének gyors, és korszerű felépítése, meg kell oldanunk a második vo­nal gyorsítását is. — Hogyan? Mit tervez­nek? — Legalább három dolgot szeretnék megemlíteni: a szakképzést, a munka szer­vezését és a műszaki progra­mozást. A szakmai átképző tanfolyamokról beszéltem, a munka szervezésében sza­lagszerű építési módozatot akarunk meghonosítani, s szervezetileg is így áll majd fel a csapat. A műszaki prog­ramozásnál segítségül hív­tuk a gépi adatfeldolgozást, ebben segített az ÉGSZI, el­készült a komplex intézke­dési terv. Elmondom a tapasztalatai­mat, hogy sok az utólagos javítgatás, gyenge a munka­­fegyelem. Az igazgató elis­meri a tényeket. — Ez igaz, s jelenleg igen nagy az élőmunka ráfordítás minden építkezésnél. Az épí­tők után megjelennek a ja­vítók, s utánuk újabb javí­tó csoport „a garanciális” vo­nul. Ez az állapot tarthatat­lan. Vannak olyan munkák, amelyet háromszor tapogat­nak át. Célunk az, hogy egy­szer, de jól, és véglegesen készüljön el a munka. Ha valaki hibázott, menjen vis­­­sza és javítsa ki, ne kelljen újabb munkacsoportokat szervezni, hogy egymás hi­báit javítgassák. Szeretném, ha a munkahelyen is körül­nézne, és beszéljen az épí­tésvezetőkkel, a munkások­kal. Ebben maradtunk. Utam következő állomása a lakó­negyed volt, a tarjáni város­rész. Erről legközelebb: Gazdagít István hiányzik a tervszerüseg

Next