Délmagyarország, 1973. március (63. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-23 / 69. szám

Svoboda újraválasztása • Prága (MTI) A csehszlovák szövetségi gyűlés két házának, a Népi és Nemzeti Kamarának a Prágai Várban csütörtökön délelőtt megtartott együttes ülésén a képviselők titkos szavazással, egyhangúlag Ludvik Svoboda hadsereg­tábornokot, Csehszlovákia Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottsága elnökségének tagját választották meg újabb ötéves időszakra a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elnökének. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a Nemzeti Front Központi Bizottságá­nak elnöke terjesztette elő Ludvik Svoboda jelölésének indoklását. Nemes lelkű szo­cialista hazafinak, a szabad­ságért vívott küzdelem bá­tor harcosának, szilárd in­ternacionalistának mondotta, akinek neve elválaszthatat­lan a csehszlovák nép törté­nelmének legújabb kori sorsfordulóitól. A szavazás eredményének kihirdetése után Gustáv Hu­sák, valamint Lubomir Strougal miniszterelnök és Alois Indra, a parlament el­nöke felkereste az újonnan megválasztott elnököt, s be­jelentette a parlament aka­ratát. Ludvik Svoboda ez­után a képviselők lelkes ün­neplése közepette lépett a terembe, majd letette a cseh­szlovák alkotmányra és a föderációs alkotmánytör­vényre a hivatali esküt. r Érdemi eszmecsere • Helsinki (MTI) Az európai biztonsági és együttműködési értekezletet előkészítő helsinki tanácsko­zás csütörtökön folytatta a második napirendi pont, a kereskedelmi, gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működés témájának megvi­tatását. Kiszivárgott hírek szerint számos kérdésben részletekbe menő, érdemi eszmecsere bontakozott ki, ezért egyelőre háttérbe szo­rult a napirendi pont kere­teinek felvázolása, a konkrét szerkesztőmunka előkészítése. Ennek ellenére a tanácsko­záshoz közelálló körökben úgy vélekednek, hogy a mun­kabizottság a jövő hét végéig befejezi a második témacso­port („kosár”) tartalmának általános vitáját és kidolgoz­za a szerkesztés alapjául szolgáló vázlatot. A VDK és a VMFK tiltakozása • Saigon (AFP, DPI) A volt vietnami hadviselő felek képviselőiből álló négyoldalú katonai vegyes bizottság VDK- és DIFK-tagozata csütörtökön hiva­talosan visszautasította az amerikaiaknak azt a képte­len követelését, hogy a VDK és a DIFK fogságába esett amerikaiakkal párhuzamo­san bocsássák szabadon a laoszi hazafiak által őrizet­ben tartott amerikaiakat is. Le Quang Hoa tábornok, a testületben helyet foglaló VDK-küldöttség vezetője az amerikai küldöttséghez el­juttatott jegyzékében tilta­kozott az Egyesült Államok képviselői által csütörtökön reggel előterjesztett követe­lések miatt. Logikátlannak és elfogadhatatlannak minő­sítette azokat, s leszögezte, hogy az amerikai csapatki­vonás folytatását nem le­het e követelések teljesíté­sétől függővé tenni. Miközben szerdán még minden jel arra mutatott, hogy a fogolycsere negyedik és egyben utolsó szakaszát már március 24-én és 25-én, vagyis néhány nappal a pá­rizsi megállapodásban előírt határidő előtt lezárják, s Dél-Vietnamból határidőre kivonják a még ott tartóz­kodó 6300 amerikai katonát is, csütörtökön váratlanul zsákutcába jutott a fogoly­csere utolsó szakasza. • Párizs (MTI) Csütörtökön a Párizs kör­nyéki Celle-St.-Cloud-ban találkozott a DIFK és a sai­­goni kormány küldöttsége, de most sem sikerült meg­egyezniük a dél-vietnami problémák rendezésére irá­nyuló tárgyalások napirend­jében. Nguyen Van Hieu, a DIFK küldöttségének vezetője az ideiglenes forradalmi kor­mány ellenőrzése alatt álló területek ellen kezdett sai­­goni támadásokra utalva eré­lyesen elítélte a saigoni ad­minisztráció nyilvánosan is bevallott akcióit. USA-vétó a Panama (Reuter, AFP) Az ENSZ Biztonsági Taná­csának panamai ülésszaka befejezte munkáját. A záró­ülésen az Egyesült Államok képviselője John Scab vétó­jogával élve m­egakadályoz­ta, hogy a Panama-csatorna státusáról Panama, Guinea, Peru, Szudán, Jugoszlávia, Kenya, India és Indonézia által közösen előterjesztett indítvány életbe lépjen. A javaslatot az ülésszakon résztvevő 15 ország közül U-an s­zavatalukban támo­gatták. Nagy-Britannia tar­tózkodott. A nyolc ország közös ha­tározati javaslata arra szólí­totta föl a két érdekelt álla­mot, hogy a Panama-csator­na státusáról és a csatorna­övezet használati jogáról ez­előtt 70 évvel megkötött igazságtalan szerződés he­lyett haladéktalanul írjanak alá olyan új szerződést, mely elismeri Panamának az or­szág egész területére vonat­kozó szuverén jogait. PÉNTEK, 1973. MÁRCIUS 23. Németh Károly beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) seg. Olyan a légkör a poli­tikában, a gazdaságban, a tu­dományban és a kultúrában, amely kedvez a tehetségnek és ösztönöz az alkotó mun­kára. Hazánk és népünk a haladásnak és a jólétnek is­mét magasabb fokára jutott. Ez szocialista rendszerünk nagy vívmánya, dolgozó né­pünk munkájának eredmé­nye, s erről emelt fővel ad­hatunk számot az ország legmagasabb fórumán is. — Amit népgazdaságunk fejlesztéséért és társadalmi viszonyaink magasabb szín­vonaláért teszünk és ten­nünk kell, annak célja, hogy tovább javítsuk népünk élet- és munkakörülményeit. Mun­kásosztályunk, dolgozó né­pünk több mint másfél év­tizede tapasztalja: pártunk és kormányunk következetes abban, hogy a szocializmus építésével, a nemzeti jöve­delem növekedésével együtt járjon az életszínvonal rendszeres emelkedése. S hogy ez nemcsak elv, hanem megvalósult gyakorlat, azt a statisztikai adatok mellett dolgozó népünk tapasztalatai igazolják. Mindig megtettük az életszínvonalat növelő in­tézkedéseket, amikor annak anyagi alapjait megterem­tettük. Az a célunk, hogy társadalmunk dolgozó osztá­lyai és rétegei arányosan ré­szesüljenek a megtermelt nemzeti jövedelemből. Ezt társadalmi méretben telje­sítettük és a továbbiakban is erre törekszünk.­­ A Központi Bizottság megállapította, hogy az utóbbi két évben is tovább javultak társadalmunk va­lamennyi dolgozó osztályá­nak és rétegének életkörül­ményei.­­De a nagyüzemi munkásság életszínvonala el­maradt más társadalmi ré­tegek életszínvonalának fej­lődésétől. Ezt korrigálta az a központi béremelés is, ame­lyet a kormány a szakszer­vezetekkel egyetértésben március elsejétől életbe lép­tetett. Ezt az intézkedést köz­véleményünk indokoltnak és igazságosnak tartja, és az is, mert az ország legfejlettebb termelőerőivel dolgozó nagy­üzemi munkásság bér- és jö­vedelemszintje nem marad­hat el más társadalmi ré­tegek színvonalától.­­ A nagyüzemi munkások indokolt béremelése nem a többi dolgozó réteg rovására történt. Az életszínvonal­emelkedéséből tartósan nem maradt és nem is maradhat ki a lakosság egyetlen jelen­tős rétege sem. A szocializ­mus lényege, hogy társadal­mi méretű jólétet teremt­sünk. — A párt és a kormány — közvéleményünkkel együtt — számon tartja a jogos igé­nyeket. Ezek kielégítése le­hetőségeinktől, közös mun­kánk eredményességétől függ. Igényeink természete­sen mindig nagyobbak, mint a lehetőségeink. Ebben is egységesek vagyunk. Dönte­ni azonban csak reálisan sza­bad, nem pedig az óhajok szerint. — Pártunk és kormá­nyunk társadalmi érdekből cselekszik, amikor azzal is védi az életszínvonalat, hogy szigorúan ügyel a vásárló­erő és az árualap egyensú­lyára, a forint stabilitására. Közvéleményünket sokat foglalkoztatja az árak emel­kedése. Gondja ez a pártve­zetésnek és a kormánynak is. — Kormányunk számos eredményes intézkedést tett a Központi Bizottság állás­­foglalásában megfogalmazott árstabilitás érdekében, az ál­lamháztartás egyensúlyának megteremtésére. Népünk meg­értését és bizalmát igazolja, hogy a szükségessé vált ár­emelések bejelentése — bár két hónappal megelőzte a végrehajtást — nem okozott zavart a kereskedelmi for­galomban. Joggal mondhat­juk, hogy a lakosság — bár nem örült az áremeléseknek — magatartásával bizonyí­totta: osztozik a kormány­zás felelősségében. Ez a bi­zalom azonban növeli a kor­mány, az árellenőrző szervek és valamenyiünk felelőssé­gét, azért, hogy a fogyasztói árszínvonal ne haladja meg a tervezett mértéket.­­ Ezt a felelősséget mind­azoknak vállalniok kell, akik a termelés, a kereskedelem irányításában, vagy más olyan területen dolgoznak, hogy szerepük van az árak alakításában. Intézkedéseink hatására csökken az indoko­latlan áremelések száma, de a lakosság joggal háborodik fel akkor is, ha áremelke­déssel minőségrontás formá­jában találkozik. Biztosítani kell az árak ellenőrzésének az utóbbi időben tapasztalt folyamatosságát és szigorú­ságát. El kell érnünk, hogy se indokolatlan áremeléssel, se minőségrontással ne le­hessen nyereséget növelni. Ez is feltétele annak, hogy köz­véleményünk jobban megért­se árpolitikánkat, amely fontos része jól működő gazdaságirányítási rendsze­rünknek Németh Károly ezután részletesen foglalkozott a kö­zelgő tanácsválasztás jelen­tőségével, majd így fejezte be beszédét: — A kormány beszámoló­jával egyetértek, az MSZMP Központi Bizottsága nevében elfogadom és elfogadásra ajánlom. Tanácskozik az országgyűlés H miniszterelnök vitazárója Fock Jenő a vitában el­hangzott felszólalásokra adott válaszának bevezető­jében köszönetet mondott a­­ kormány beszámolójával kapcsolatban az elhangzott észrevételekért, hasznos ki­egészítésekért, örömünkre szolgál — folytatta —, hogy az itt felszólalt képviselő­ elvtársak elismeréssel be­széltek a vezetés erőfeszíté­seiről. Nem mondhatom, hogy örülünk annak, hogy sok kritikát kaptunk, de amikor az első „keserűsé­gen” túl vagyunk, rájövünk arra, hogy valamennyi kri­tikai észrevétel hasznos volt, s ha van is benne hibaszá­zalék, az nem több, mint amennyi a kormány munká­jában van. (Derültség.) Utalt Fock Jenő arra, hogy a képviselők az oktatásra, a közművelődésre vonatkozó jogos igények kapcsán kér­ték a kormány intézkedését. Látjuk a problémákat — fűzte hozzá a Miniszterta­nács elnöke —, de minden jogos kérést és kívánságot ebben az évben, sőt a mos­tani ötéves terv időszakában sem tudunk teljesíteni. Az igényeknek az idén kisebb, 1974—75-ben valamivel na­gyobb részét tudjuk majd kielégíteni, valódi megoldást azonban csak az ötödik öt­éves tervben tudunk biztosí­tani. A kormány 1973-ra 125 millió forint céljellegű hitelt bocsát pótlólagosan a taná­csok rendelkezésére, általá­nos iskolai felszerelések és szemléltető eszközök beszer­zésére. Ebből 64,5 millió fo­rintot már eleve az átlagos­nál rosszabb helyzetben levő két megyének juttatunk. Kitért arra, hogy az el­múlt időszakban a beruhá­zási munka javult. Az át­gondolt intézkedések hatásá­ra mérséklődött a beruházá­sok korábban egészségtelenül gyors üteme, fokozódott a beruházások koncentráltsága. A beruházásokat illetően a kormány elvileg továbbra is az 1972-ben és az idei év­ben kialakult tendenciák folytatására törekszik. Szólt Fock Jenő a kön­­­nyűiparról, s ezen belül a textil- és textilruházati ipar, valamint a bőr- és a cipő­ipar rekonstrukciójáról. Eb­ben az ötéves tervben össze­sen 18 milliárd forintot for­dítunk ebben az ágazatban a rekonstrukcióra. Folya­matban van a bútor-, a nyomda- és papíripar re­konstrukciója is. A mostani ötéves tervben nem fejező­dik be a könnyűipar re­konstrukciója, a teljes vég­rehajtásért a következő öt­éves tervidőszakban is to­vábbi erőfeszítéseket kell tenni. A bútoriparral kapcsolat­ban megjegyezte: annyi és olyan sokféle bútort gyár­tunk, hogy értékesítési gon­dok mutatkoznak. Ezt a vá­sárlók azért nem érzékelik, mert a belkereskedelem —s itt Fock Jenő hozzátette — úgy is mondható, hogy nem készültünk fel a bútoripar ilyen gyors felfutására, és a belkereskedelem nem tudja bemutatni, hogy milyen bú­toraink vannak. Pedig ez fontos és megoldandó fel­adat. Válasza következő részé­ben arról beszélt, hogy az árkérdések mindig érzéke­nyen érintik a lakosságot. Különösen így van ez az idén, amikor — mint előre bejelentettük — az eddiginél jobban fog növekedni az ár­színvonal. Az előző négy év­ben az évi 2 százalékot sem érte el az árszínvonal-növe­kedés. Tavaly elérte a 3 szá­zalékot, s az idén 3,6 száza­lékról beszélünk. Ismétel­ten kijelenthetem: a maga­sabb árszínvonal-növekedés ellenére az idei évre terve­zett — a múlt évinél maga­sabb — életszínvonalat a párt és a kormányzat bizto­sítani fogja. Az életszínvo­nalnak két fő összetevője van: a nominálbérek emel­kedése, és az árszínvonal alakulása. Az idei évre szó­ló béremelést lényegében már végrehajtottuk, kisebb kiiga­zítások azonban még itt is lehetségesek az év végéig. Végrehajtottuk a központi áremelést is, s néhány köz­ponti árcsökkentő intézkedés van még hátra ez évben. — Alapvetően az árstabili­tás hívei vagyunk. Ugyanak­kor azt is akarjuk, hogy a vásárlóknak megfelelő vá­laszték álljon rendelkezésé­re. A kormány nevében ismé­telten szeretném hangsúlyoz­ni: az árszínvonal-emelke­dés ellenére is biztosítani fogjuk, hogy ebben az évben terveinknek megfelelően emelkedjék a dolgozók élet­­színvonala. Ehhez még an­­­nyit: a tervezett, 3,6 százalé­kos árszínvonal-növekedés úgy alakul ki, hogy a köz­pontilag elhatározott és vég­rehajtott áremelés a tavalyi­hoz képest 1,9—2 százalékkal növeli az árszínvonalat, és azzal számolunk, hogy év közben ezt a szabad árak — különféle okok következté­ben — 1,6—1,7 százalékkal növelhetik. A központi áremelések el­határozott mértékére a párt szava garancia, a szabad árak említett mértékének meghaladása ellen pedig két biztosíték van. Az egyik, hogy a kormány a párthatá­rozatnak ezt a részét is be­tartja, és betartatja. A má­sik pedig a rendelkezésre ál­ló tartalék, hogy legyen mi­hez nyúlni. Az árszínvonal tehát az említett magasabb mértékben semmiképpen sem növekedhet, a tervezett élet­­színvonalat pedig minden­képpen biztosítanunk kell. Részletesen foglalkozott a népszaporodás problémáját érintő felszólalásokkal. Rá­mutatott, hogy ebben a kér­désben erőteljes társadalmi összefogásra, szemléletválto­zásra is szükség van. Nem­zetünk egészséges továbbfej­lődéséhez a kívánatos szüle­tési arány a 17—18 ezrelék lenne. E cél elérésére a kor­mány eddig is számos szo­ciális, gazdasági és egyéb in­tézkedést tett, s tervez a to­vábbiakban is, önmagában azonban mindez kevés. A családi pótlék, a gyermek­­gondozási segély, s az egyéb intézkedések alkalmasak ar­ra, hogy egy-két ezrelékkel növeljék a születési arány­számot, de — mint az eddi­gi tapasztalatok tanúsítják — tartós javulást nem biztosí­tanak. Helyes a törekvés, hogy a többgyermekes csalá­dokat lakáshoz kell juttatni, gondoskodni kell megfelelő számú bölcsődéről, óvodáról, de ugyanilyen fontos az em­lített intézmények fenntar­tása, szakképzett pedagógus­­gárda, gondozószemélyzet biztosítása stb. Fokozni kell a terhes anyák, a családosok megbe­csülését, s részükre különfé­le kedvezményeket kell biz­tosítani. Ilyen lehet példá­ul a többgyermekes dolgozó édesanyák részére a soron kívüli munkaidő-csökkentés. Kitért a miniszterelnök ar­ra, hogy végeredményben a szülők, az édesanyák egyéni megítélésétől függ, akarnak-e gyermeket, és hányat. Külön­féle fogamzásgátló szerek vannak forgalomban, s ha a szülők úgy döntenek, hogy nem vállalják a gyermeket, ezt belátásukra kell bízni. A kormánynak azonban ugyan­ilyen fontos a nemzet egész­séges továbbfejlőd­ését célzó egyenletes születési arány­szám fenntartása. — Munkánk középpontjá­ban az anyaság megbecsülé­se, a gyermekáldás és a ne­velés, a család intézményé­nek védelme és erősítése áll — hangoztatta. — Meg kell értetnünk az egész társada­lommal, hogy a gyermek hoz­zátartozik a teljesebb, a tar­talmasabb emberi élethez. Nem tűrhetjük, hogy kellő felvilágosítás híján a művi vetélés súlyosan veszélyeztes­se a nők és az új nemzedék egészségét, megfossza a nő­ket örökszép hivatásuktól, a gyermekáldástól — mondot­ta nagy taps közben. Hozzá­fűzte: senkinek sincs szándé­kában visszaállítani a koráb­bi szigorú adminisztratív in­tézkedéseket, azonban a nők egészségvédelme érdeké­ben sor kerülhet valamilyen intézkedésre. A környezetvédelemmel kapcsolatos észrevételekre adott válaszai után Fock Je­nő rátért a lakásépítéssel kapcsolatos kérdésekre. Elmondotta, hogy az álla­mi lakásépítkezések gyorsí­­­­tására a kormány progra­mot dolgozott ki, s rövidesen határozatot hoz arról is, hogy támogatja Budapesten és az öt kiemelt nagyváros­ban a telepszerű állami, il­letve tanácsi lakások építését. Gondot fordítanak arra is, hogy a lakásokkal egyidő­­ben megépüljenek az óvodák, a bölcsődék és az egyéb kom­munális létesítmények. Az állami szervek — hangsú­lyozta a Minisztertanács el­nöke — olyan mértékben adnak segítséget az­ ilyen akciókhoz, amilyen mérték­ben a helyi szervek erőfeszí­téseket tesznek saját dolgo­zóik lakásigényének kielégí­tésére. Meggyőződésünk — han­goztatta —, hogy a gazdasági vezetők, a párt- és a szak­­szervezetek gondoskodása újabb lehetőségeket tárhat fel a munkáscsaládok lakás­gondjainak megoldására. Bízom abban, hogy a ma­gyar nép — ismerve a kor­mány programját — egysége­sen sorakozik pártunk, kor­mányunk mögé, hogy tovább haladhassunk a szocializmus építésének útján, tovább gazdagodjék szeretett hazánk, elégedetten, boldogan éljen a dolgozó népünk — fejezte be válaszát Fock Jenő.

Next