Délmagyarország, 1973. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-01 / 204. szám
SZOMBAT, TAT*, SZEPTEMBER 1, A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság pénteken ülést tartott. Berendik Iván, a KNEB munkabizottságának vezetője, az Országos Tervhivatal osztályvezetője jelentést terjesztett elő a termék, forgalmazás egyes területeinek gazdaságosságáról. A KNEB a vitában elhangzottakkal kiegészített jelentését és javaslatait a Minisztertanács elé terjeszti. A KNEB megtárgyalta és elfogadta a felnőtt dolgozók képzésének és továbbképzésének vizsgálatáról készült jelentést, amelyet dr. Józsa Ödön, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem professzora terjesztett elő. A fővárosban és négy megyében 129 iparvállalatnál folytatott vizsgálat során 3 ezer dolgozó véleményét részletesen kikérték és feldolgozták. A vizsgált vállalatoknál egyértelműen jelentős fejlődést állapítanak meg. Az aktív keresők között például 65- ről 39 százalékra csökkent azoknak az aránya, akik nem végezték el a továbbtanulás a továbbképzés alapját képező 8 általános iskolát. A KNEB a vizsgálat megállapításai alapján javaslatokat fogadott el az újrendszerű továbbképzésről szóló 1971. évi kormányhatározat végrehajtásának meggyorsítására, és azokat jelentésével együt a kormány elé terjeszti. A KNEB jóváhagyta az ipari dolgozók munkahelyi szociális körülményeinek vizsgálatára készített programot, továbbá a szocialista gépimport fejlődését akadályozó egyes tényezők vizsgálatának programját. (MTI) A KNEBI Felvétel vizsgálatai a bölcsődékbe Kimaradt 334 gyermek A napokban döntött a felvételi bizottság arról, hogy kik járhatnak az idén Szeged bölcsődéibe. Kezdjük talán a szomorú ténnyel: 334 kisgyermek szüleinek kellett azt a válaszlevelet elküldeni, hogy férőhely hiányában nem tudták gyermeküket elhelyezni. Az idén először részletes környezettanulmányt készítettek a körzeti védőnők a gyermek felvételét kérő család körülményeiről, mégpedig együtt töltötték ki a szülőkkel a kérdőívet. Az természetes, hogy a szülők munkahelye, munkakörülményei, havi keresetük és a család adatai szerepeltek ezen a lapon, de most először azt is vizsgálták, hogy a családot milyen költségek, kiadások terhelik. Mert nem mond az eleget egy családról, hogy mennyit keresnek a szülők, ha nem tudják, hogy ebből szövetkezeti, társas vagy öröklakás anyagi megterhelését kell fedezni. Mintegy „utolsó szó jogán”, felírhatták a környezettanulmányi lapra a szülők azt is, ha véleményük szerint külön méltánylási szempontot is fontosnak tartottak. Ezeknek a felmérő adatoknak a birtokában ült össze a felvételi bizottság, amelynek tagjai voltak a tanácsi bölcsődei vezetőkön kívül dr. Kovács Zoltán anya-gyermekvédelmi főorvos, dr. Tápai Tekla igazgató főorvos, Baranyi Istvánná, a városi pártbizottság munkatársa, Szalma Gézáné, az SZMT nőfelelőse és Szőke Mária városi vezető védőnő. Hogy milyen nehéz volt a feladatuk, jellemzésül csak annyit: a város 12 bölcsődéjében 525 férőhely van és az idén ősszel 343 gyermek került óvodába, az eddig bölcsődében levő 838 beíratott gyermek közül. Nincs ellentmondás a számadatok között, arról van szó, hogy eddig is jóval több gyermek volt a bölcsődékben, mint amennyi az alap-befogadóképesség. Akkor számoljunk hát tovább: 495 gyermek „régi” bölcsődés, viszont az újonnan jelentkezettek száma 666 volt. Közülük 277 apróságot tudtak felvenni, s így most az új létszám 772 lett. Hogy mennyire szorító gond ez, jellemző az egyes bölcsődék túlzsúfoltsága. Érdemes elsorolni: a tarjáni bölcsőde 47,4 százalékkal, a rókusi 55,7 százalékkal, a petőfitelepi 32 százalékkal, az Április 4. úti 31 százalékkal, az odesszai 37,5, a Dobó utcai 31, a Csillag téri 70 (!) százalékkal, az Ilona utcai 40 százalékkal, a Kazinczy utcai 57,7 százalékkal, a Partizán utcai 88 (!) százalékkal, a Petőfi sugárúti 47,5 százalékkal több gyermeket vett fel, mint amennyi az alapbefogadóképessége. Egyedül a mihályteleki bölcsőde nem számítható túlzsúfoltnak, ott a helykihasználás 71,4 százalékos. Ilyen körülmények között vigasztaló szavakat se találunk azoknak a családoknak számára, kik nem tudták gyermeküket elhelyezni, hiszen senki nem merne olyan ígéretet tenni, hogy hamarosan sorra kerülnek. Az, hogy helyzetüket megértjük, számukra vajmi kevés vigasz. S hogy szó nélkül mégsem hagyható sok-sok család keserves helyzete, az elsősorban azért indokolt, mert alapvető javulást, a gondok megoldását nem várhatjuk a jövőben, ha például elmondjuk, hogy Tarjánban máris két bölcsődét is benépesítenének azok a gyermekek, akiknek számára most nem jutott hely és Tarjánban semmiféle bölcsőde nem épül! De tudomásunk szerint az Újszegedre tervezett új lakótelepekre sem szándékoznak sem bölcsődét, sem óvodát építeni. Ugyanakkor az idén kevesebb kismama vette igénybe Szegeden a gyermekgondozási segély lehetőségét — ha csak most nem fogják, kénytelenségből... Sz. M. Egyiptomi szakszervezeti vezetők Szegeden Kéthetes magyarországi tartózkodása során két napig Szegeddel ismerkedett az egyiptomi Textil- és Ruhaipari Szakszervezet háromtagú delegációja, amely Hasszan Taiba Marzouknak, a Szakszervezet Központi Tanácsa titkárának vezetésével érkezett hazánkba. A delegációt — amelynek tagjai Ibrahim Ghazi és Faud Mohamed Gharib végrehajtó bizottsági tagok voltak — elkísérte Szegedre Apró József, a textiles szakszervezet titkára is. Az arab vendégek csütörtökön a szegedi textilművekbe, majd tegnap, pénteken a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat központjába látogattak. Az üzemekben a vezetők tájékoztatták a vendégeket a termelésről, az iparág helyzetéről. A delegáció tagjai az egyiptomi textilgyár helyzetéről számoltak be. A vendégek tegnap délután visszautaztak Budapestre. Az arab szakszervezeti vezetők az újszegedi szövőgyárban Otthon —*74 A Belkereskedelmi Minisztérium, a Könnyűipari Minisztérium és az Iparművészeti Tanács közös szervezésében nyolcadszor rendezik meg az Otthon elnevezésű lakberendezési kiállítást. Az egy hét múlva nyíló, szeptember 7—17. között megtekinthető, Otthon — ’74 széles keresztmetszetet ad bútoriparunk jövő évi kínálatáról. Játék az utcával Autók, autók, autók. Robognak, csikorognak, parkíroznak, garázsba hajtanak. Autóbuszok, személygépkocsik, teherautók. A bicikliző, görkorcsolyázó, rollerozó gyerek — ha nem engedik neki életét kockáztatni — a járdára szorul, ahol a gyalogosok idegeit tépázza váratlan felbukkanásaival, vagy a parkok útjaira, ahol a nyugalomra vágyókat zavarja. A játszótér — melyből a Belvárosban még ma is meglehetősen kevés van — lehet bármilyen modern, olyan lehetőségeket nem tud teremteni, mint valaha egyegy csendes, nyugodt, legföljebb baktató lovak zajától fölvert utca. Ezért támadt az az ötlete két évvel ezelőtt fiatal tervezőknek, mérnököknek, hogy alakíttasson ki a szegedi tanács egy játszóutcát olyan helyen, ahol nem számottevő a forgalom. Szinte természetes, hogy erről lapunk is beszámolt: „Nem játék a játszótér” címmel 1971 augusztusában. Imigyen: „A Hajnóczy utca mintegy 70 méteres szakaszán — a Jósika utcától a Hajnóczy utca 13- ig — olyan szilárd burkolatú, focipályának semmiképpen sem használható játszóutcát terveznek (tervező a CSOMITERV, kivitelező a városgazdálkodási vállalat), amelyen nyugodtan görkorcsolyázhatnak, tollaslabdázhatnak a fiatalok. A második ilyen valószínűleg a Kazinczy utca lesz.” Két évvel ezelőtt, ugyanabban a cikkben említettük meg az úgynevezett játszógarázsok terveit is. A kétféle létesítmény közti különbség, hogy a játszóutcát elkezdték építeni, a játszógarázsok ügye pedig ad acta tevődött. Amikor a négy évvel ezelőtt megtervezett Bartók Béla téri játszótér építése befejeződött, megkezdődött a játszóutcáé. S mivel enyhe tél volt, ahogy a csöndes esővíz a szegedi utak mentén, úgy folydogált a munka. Egy ideig le is zárták ezt az útszakaszt, amit fékek és fogak csikorgatása jelezett a befordulni, vagy továbbhaladni óhajtó autósok irányából, aztán kiderült, hogy mégsem ily egyszerű a helyzet. Hiába készült el a kis kétágú ivókút, állították föl a rajzolófalat, rakták ki betonlapokkal egyik oldalt a fák közét — a játszóutca nem a gyerekeké ma sem, hanem a forgalomé. A gyerekek — ahogy képünkön is lehet látni — legföljebb néha lepik el a zsinagóga kerítése mellett fölállított farönkök sorát, de szívesebben tanyáznak a Bartók Béla téren. Ez érthető is, előre ki lehetett volna találni, hogy nagyobb a vonzása egy minden széppel, s jóval fölszerelt játszótérnek, mint egy közelben levő utcának, azaz: akár lezárjak, akár nem, a Hajnóczy utcai játszószakasz semmiképpen sem veheti fel a versenyt a közeli játszótér összkomfortos pályáival, hintáival. Van azonban egy másik ok is, mely azt eredményezheti, hogy játszóutca helyett a város egyik legjobban aszfaltozott, oldalt is kövezett útszakaszán gördülhetnek az autók, parkolhatnak a buszok. Kiderült ugyanis, hogy a kis zsinagógával szemben levő ház udvarán jó néhány, ideiglenes csúfság éktelenkedik: garázsok. S az sem volt titok, hogy az útszakasz másik végén az Alföldi Vendéglátó Vállalat irodája és raktára van. Az előbbi még nem zavaró tényező, az utóbbi annál inkább. Az utat tehát legföljebb nyúlfarknyi részen lehetne lezárni, ahol legföljebb körbe-körbe keringhet a bicikli. A Bolyai utca felőli részen egyik oldalt elárvult talicska, a másik oldalon a fák alatt piszkoszöld víz. Arrébb az ivókút környékén beomlott betonlapok, az azzal szembeni falon zűrzavaros rajzolat. Valaki elmázolta rajta a kérdőjelek seregét, melyet maga az idő írt az utca modern panaszfalára: miért? minek? mennyit? meddig? S ha a választ nem is pontosan, a kérdőszavakba rejtett mondatokat bárki megfejtheti. V. M. ÖTLET HIÁBA Magyar—jugoszláv mezőgazdasági együttműködés A magyar—jugoszláv mezőgazdasági albizottság Keszthelyen tartotta ez évi ülését augusztus 27-től 31-ig. A magyar küldöttséget Marias András mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, a jugoszláv küldöttséget Dranko Turodija, a jugoszláv szövetségi mezőgazdasági miniszter első helyettese vezette. Az ülés napirendjén az együttműködés kérdései szerepeltek. Az albizottság értékelte az együttműködés eredményeit és megszabta a jövőbeni feladatokat. Egyöntetű véleménye mindkét félnek, hogy az együttműködés aktív, széles körű és eredményes. (MTI) 3 Országos jellegűvé fejlesztik a házi szociális gondozást A munkaképtelen, idős emberek ellátására az elmúlt években új gondozási forma alakult ki: a házi szociális gondozás. Lényege, hogy a magukra maradt idős embereket lakásukon keresi fel a házi szociális gondozó, és ott nyújtja számukra a szükséges segítséget. Mint dr. Völgyi Lajos, az Egészségügyi Minisztérium szociálpolitikai főosztályának vezetője elmondotta, az újszerű gondozási forma olyan idős korúakra terjed ki, akiknek szociális helyzete és egészségi állapota nem teszi lehetővé, hogy önmagukat teljes egészében ellássák. — A házi szociális gondozás természetesen nem azonos a körzeti orvoshoz tartozó betegápolónői ellátással. A gondozó lehet hivatásos, vagy társadalmi munkatárs, akinél nem előírás az egészségügyi szakképesítés. Feladatkörébe tartozik a fizikai segítségnyújtás, például lakástakarítás, bevásárlás, ebédfőzés, mosás, gyógyszerkiváltás stb. . Jelenleg ennek az ellátásnak a szervezete, módszere jogszabályilag nem rendezett. Most olyan döntés született, hogy a Veszprém megyei, illetve a budapesti modell lesz az alapja a szervezeti és működési szabályzatnak, amely országos érvényű lesz. A szabályozás a házi szociális gondozó szolgálatot a társadalmi erőkre építi, oly módon, hogy az irányítás és az ellenőrzés tanácsi szakemberek kezében legyen. A szervezeti és működési szabályzat rugalmas, tehát keretjellegű lesz, így a helyi tanácsoknak módjában áll majd a helyi körülményekhez legjobban igazodó megoldást választani. A szabályzat egyebek közt előírja azokat a minimális ismereteket, amelyek a házi szociális gondozáshoz szükségesek, meghatározza a hivatásos gondozó szakmai képzését is. A szervezeti és működési szabályzat tervezete előreláthatólag az év végéig elkészül. Ezt követően egyeztetik az illetékes szervekkel és az észrevételek, javaslatok figyelembevételével dolgozzák majd ki végleges formában.