Délmagyarország, 1974. szeptember (64. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-01 / 204. szám
VASÁRNAP, 1974. SZEPTEMBER L Bisztróavatás Vásárhelyen Tegnap délelőtt adták át rendeltetésének Hódmezővásárhelyen az 1,7 millió forint költséggel fél év alatt újjáalakított, kibővített vásárhelyi Béke bisztrót Ez a bisztró nagy részt vállal abban, hogy Vásárhely vendéglátóipari ellátása tovább javuljon, korszerűsödjék, hogy a vendégek elfogadható áron, kulturált körülmények között jussanak étkezési alkalomhoz. Az étkező- és a büférész alapterülete a korábbi kétszázról 380 négyzetméterre növekedett a kiszolgáló-, az előkészítő- és a szociális helyiségekkel együtt. A századagos konyhát háromszáz adagosra bővítették. Téesz-ünnep Makón A legidillikusabb körülmények között, a Maros-parti liget árnyas fái alatt, késő nyári napsütésben ünnepelte meg tegnap a makói József Attila Tsz tagsága a közös gazdaság fennállásának negyedszázados jubileumát. Az ünnepi közgyűlés mintegy ezer résztvevőjét B. Szűcs Lajos, a tsz párttitkára köszöntötte. Az elnökségben a tsz alapítóin kívül helyet foglalt dr. Soós Gábor, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium államtitkára is. Az ünnepségen Berényi János, a József Attila Tsz megbízott elnöke adott áttekintést a tsz történetének elmúlt 21 esztendejéről. Dr. Soós Gábor azt körvonalazta ünnepi beszédében, hogy a negyedszázados fennállásukat ünneplő szövetkezeteknek gyorsítaniuk kell a termelés korszerűsítését és növelni a gazdálkodás hatékonyságát. Elismeréssel szólt azokról a szövetkezeti gazdákról, akik egy negyedszázaddal ezelőtt megalapozták a szövetkezeti mozgalmat, hittek a közös gazdálkodás sikerében és az új paraszti osztály első alkotóelemei voltak. Az ünnepség befejezéseként dr. Soós Gábor a „Mezőgazdaság kiváló dolgozója” miniszteri kitüntetést nyújtotta át hat alapító tagnak. Barthelme Antal, Bencze István, Bárányi Imre, Hadobás Józsefné, Kiss Györgyné és Schédly Henrik kapta meg e magas kitüntetést. A szövetkezeti gazdák közül 49-nek adományozták a „Kiváló termelőszövetkezeti tag” kitüntetést. Dinnye és dohány Alaposan megkésett idén a dinnye, jó három héttel később vehettük idén az elsőt a piacon, mint más esztendőkben. A késedelem kisebb termést is jelent, mondják az ópusztaszeri termelőszövetkezetben dolgozó hevesi dinnyések, hiszen a hűvös Virginia, kálló és burley dohány terem a szövetkezet földjein. Legnagyobb területen Ópusztaszeren dolgoznak környékünkön a dohánykertészek, hetven hektárról takarítják be most a termést. Eddig fölfűzve szárították pajtákban, vagy a kényesebbjét zölden szállították a idővel váltakozó nyár a meleget szerető növény egyik legnagyobb ellensége. Ha szeptemberben még tart a jó meleg, száz mázsára számíthatnak holdanként görögdinnyéből, és hatvan mázsára sárgából. feldolgozóiparnak, most négy speciális, olajtüzelésű dohányszárító szerkezet működik a szövetkezet udvarán. Képünkön is látható, hogy sok elfér benne, mindösze egy hét kell hozzá, hogy egyenletesen, teljesen megszáradjon. Somogyi Károlyné felvételei A könnyűipar seregszemléje az őszi BNV-n Az őszi BNV-n, az első szakosított közszükségleticikk-kiállításon fontos helyet kap a könnyűipar; három szakmai csoportban, több pavilonban is képviselteti magát termékeivel. A szabadidő kulturált eltöltésének kellékeit, bemutató, valamint az „Otthon”-kiállításon kívül nagy teret szentelnek a ruházati cikkek bemutatásának. A könnyűipari vállalatok, szövetkezetek kiállításai több mint 7000 négyzetméternyi területet foglalnak majd el. A rekonstrukció eredményeit szemléltető központi pavilonban különösen nagy helyet kap a kötő- és hurkolóipar, az utóbbi évek legdinamikusabban fejlődő gyártási ága. Itt egész sorát láthatja majd a közönség a könnyen kezelhető, kellemes viseletű ruházati cikkeknek, konfekcionált és méteráruknak. Sok cipőgyár vonultatja fel szélesedő választékát. Elsősorban a gyermekcipők ajánlata figyelemre méltó. Egyebek között a bonyhádi és a szombathelyi cipőgyár mutat be újszerű, nagyüzemi gyártásra igen alkalmas, gyermekcipőmodelleket. A bútorgyárak és a lakástextilgyártók a belkereskedelem szervezésében vesznek részt az „Otthon”_kiállításon. Ezúttal 11 minisztériumi és 12 tanácsi vállalat, valamint 18 szövetkezet vonultatja fel termékeit, köztük a korszerű megoldással készülő szekrényfalakat, szekrénysorokat 3 901 tanév és aUalaaija kezdete művelődésül PAInl&l Cl politikánk növekvő jelentőségű eseménye. Holnaptól kezdve tanárok és diákok számára új viszonyok kezdődnek: a tanítás, a tanulás. A napokban megtartottuk az általános és középiskolák igazgatóinak, párttitkárainak és a szakfelügyelők megyei tanévnyitó tanácskozását. 80 ezer kisdiák, középiskolai tanuló és egyetemi hallgató kezdi el a tanulást, közel 6 ezer tanító, tanár szakszerű és hivatástudattól fűtött segítőkészsége és felügyelete mellett. Úgy tűnhet, hogy egy évenként ismétlődő folyamatról van szó. De ez csak látszat. Valójában minden tanévnek megvannak a sajátságos feladatai, amelyeket évről évre mind pontosabban tudunk megfogalmazni a tanintézetek állami és politikai vezetése számára. A tanulásról, annak anyagi, társadalmi és kulturális hatásáról mind több szó esik. Felismerésre került, hogy a legjobb tőkebefektetések közé tartozik az emberfők kiművelése. Közgazdászok ezt éppen úgy vallják, mint kultúrpolitikusok. Az anyagi javak előállításának, valamint a szocializmus teljes felépítésének növekvő követelményei húzzák alá az oktatás és képzés, a legkülönbözőbb oktatási intézmények növekvő horderejét. Ma olyan viszonyok között élünk, amikor a világban percenként megjelenik egy könyv, amikor a képzés az óvodával elkezdődik, és az ember életével végződik. E felgyorsult igények hatása alól mi sem vonhatjuk ki magunkat A termelőerők szakadatlan előrehaladása következtében állandóan csökken a munkavégzés folyamatában a fizikai részarány, és növekszik a magasabb szellemi felkészültség igénye. Ez önmagában is fokozza a tanulás, a taníttatás kényszerítő erejét és fontosságát Az oktatási szaksajtó egyik leglényegesebb megállapítása, hogy szerte a világban erősödik az iskolaügy, egyáltalán az oktatásügy gazdasági szemlélete, az iskolák ökonómiai szempontú megítélése. Eddig az iskolákra, mint az emberi művelődés alapjai megszerzésének színhelyére tekintettek elsősorban. Most pedig már mint a termelésfejlesztés, mint a gazdaságnövelés lényeges tényezőjével számolnak. Ez a szemléletmód és folyamat parancsolóan követeli az iskolák életközelségének további javítását ÜT iclmlák a jövőtervezés meghatározt lonUtun Zó alapjaivá lettek. Ebből következik, hogy az iskolák kapuit szélesre kell tárni a gyakorlat előtt, hogy pedagógusaink nem élhetnek az iskolák falai közé bezárkózva. Mind többet kell tudniok a termelés kérdéseiről, a gazdasági élet és a pedagógia összefüggéseiről. Tanintézeteink nem képezhetnek, nem nevelhetnek általában, hanem igazodniok kell a felismert szükségszerűségekhez. Egyáltalán, a jövő bármely oldala (gazdasági, kulturális, közlekedési stb.) megtervezése lehetetlen az iskolák bekapcsolása nélkül. Ez a körülmény viszont az iskolák alkalmazkodó és változó képességének követelményét írja elő. Minden, korszerűen gazdálkodó és funkcionálni akaró tanintézeti vezetésnek meg kell fogalmaznia, milyen alapfelkészültségű emberekre van szüksége az országnak most, és a következő években? A választ gondosan meg kell fogalmazni, és az így kapott igényeknek megfelelni. A nevelés megtervezése mind tudományosabban, előrelátóan történik. Magában foglalja például az oktatási célú beruházások gondos kimunkálását, az egyes iskolatípusok és fokozatok egymásra épülésének megtervezését; a népgazdasági szükséglet és az oktatásfejlesztésre fordítható anyagi eszközök összehangolását; a nevelés személyi feltételeinek biztosítását, és így tovább. Ezek az alapvető rendezőelvek határozzák meg államunk iskolapolitikáját, oktatási rendszerünk további tökéletesítésének tennivalóit, pedagógusaink magatartását, mindjobban odafigyel az iskolákra, és növeli a velük szemben támasztott igényeket. Ezért mind nagyobb helyet kap az iskolai teljesítménymérés módszertanának kidolgozása. A neveléstervezők arra akarnak választ kapni, hogy egy iskolatípus, vagy oktatási forma emberi-társadalmi hasznossága milyen színvonalú, milyen hatékonyságú. Ez hangsúlyozza a pedagógusokra nehezedő feladatok és felelősségek súlyát és sokaságát. Tanintézeteink vezetőinek, a nevelőknek legalább olyan jól kell ismerniök az ország legfőbb gazdaságpolitikai folyamatait, és ennek emberigényét, mint az iskola belső életének teendőit. Túlságosan nagy igény ez? Lehet, de nagyon határozottan meg kell fogalmazni, hogy nincs iskola önmagában, távol az országépítés feladataitól, csak ezzel szerves összefüggésben. Az iskoláknak követniük is kell a változásokat, meg előre is kell tekinteniök, hiszen a holnaptól iskolába járó gyermek másfél évtized múlva kezd el dolgozni — ha nem tanul küszöbén tovább —, és akkor kell majd a társadalmi igényeknek eleget tenni. Ez nagy felelősség és nagy bizalom is, a pedagógusokkal szemben. Az iskolán belüli oktató-nevelő munkához nyugodt, kiegyensúlyozott viszonyok, magabiztos, felkészült vezetés és bizalmat sugárzó alkotó légkör szükséges. Olyan, amelyik felette áll minden kishitűségnek, intrikának, antikollegalitásnak. Az idei tanév — úgy tűnik — kiegyensúlyozott pedagógiai munkát ígér. Lényegesebb tantervi, rendtartási, osztályozási stb. változásokkal most nem számolunk. Ugyanakkor az iskolai élet színvonalát emelő feladatokat mindenütt körültekintően elemezni kell. A sikeres alkotómunkát hosszabb időre szóló, alapvető dokumentumok segítik. A legfontosabb az előző tanévben hozott intézkedések meggyökereztetése, az oktató-nevelő munka feltételeinek további javítása. A tantestületek ösztönözzék tagjaikat a színvonalasabb munkára, a szervezett továbbképzésre, az iskolán belüli élet demokratizmusának gazdagítására. Gondosan kell előkészíteni az iskolai dolgozók munkaidejének csökkentését, amelyre e tanévtől kezdve, két lépcsőben és differenciáltan kerül sor. Célszerű tovább dolgozni a tanárok és a tanulók túlterhelésének csökkentésén, az iskola és a szülői ház kapcsolatának ápolásán, a gyermekre gyakorolt hatások összehangolásán. A tanárnyitás ünnepélyes alkalmálan CV Hjfkaaból is szeretnénk hangsúlyozni az oktatás és a nevelés egységét, a tanulók ismereteinek és világnézetének együttes fejlesztését. A szaktárgyak oktatásának színvonalát nem csökkentve javítják tovább a növendékek világnézeti nevelését. Bármily elismerésreméltóak a világnézeti nevelő munka eddigi eredményei, mégis — a jövőben többre, főleg az iskola és a család között összehangoltabb nevelésre van szükség. Természetes igényként kell megfogalmazni minden nevelővel szemben, hogy ne csak ismereteket, hanem ezzel együtt természettudományosan megalapozott szocialista világszemléletet is nyújtson hallgatóinak. A korszerű szemléletre nevelés nem lehet csak az egyes tanárok, vagy az osztályfőnökök feladata. Nem is szabad ezt leszűkíteni csak bizonyos órákra, hanem a tantestület feladatává, az iskolai munka egészének értékmérőjévé kell tenni. Csak az ilyen igényű oktatás és nevelés méltó szocialista iskoláinkhoz. A feladat azért sem egyszerű, mert olykor és helyenként az iskolának kell ellensúlyozni az egyes családok konzervativizmusát, vagy éppen közömbösségét. A nevelőtevékenység pozitív hatását megsokszorozza, ha az iskola és a szülői ház gyermeknevelési törekvései azonosak. A szocialista nevelés azért is támaszthatjuk iskoláinkkal szemben, mert pedagógusaink tevékenységére egészében a korszerűség, a hivatásszeretet és a haladás elkötelezett szolgálata jellemző. Nem szabad sajnálnunk a fáradtságot attól sem, hogy az egyes iskolák oktatómunkája közötti jelentős színvonalkülönbséget csökkentsük, illetve megszüntessük. A tanévnyitás ünnepélyes és bensőséges hangulata közepette szóvá tesszük a munkás- és parasztcsaládok, a fizikai dolgozók gyermekeinek tervszerűbb és fokozottabb segítését. Politikai, s egyben oktatáspolitikai jelentőségű gond, hogy a munkásszármazású fiatalok kisebb arányszámban vesznek részt a felsőoktatási intézményekben, mint azt a munkásosztály statisztikai lélekszáma és a munkásosztály politikai súlya indokolja. Elemzések és az általános iskolák pedagógusainak tapasztalatai bizonyítják, hogy a tanulók tanulmányi eredményei szociális és családi helyzetükkel mutatnak összefüggést sokkal inkább, mint egyéni képességeikkel. De az is kiderül, hogy az iskolák az induláskor meglevő hátrányokat nem képesek egyelőre ellensúlyozni, hanem gyakran megtartják, sőt helyenként felerősítik ezeket a lakóhelyi és szociális környezetből származó differenciákat. A tapasztalatok ismételten jelzik, hogy az általános iskola első éveiben elért tanulmányi teljesítmény hosszú éveken át meghatározó marad, akár a tényleges tudás mennyiségét, akár a tanuló gondolkodási képességét tesszük vizsgálattá. Csak tisztelni lehet az iskolák erőfeszítéseit, amelyet a fizikai dolgozók gyermekei tanulásának segítéséért eddig végeztek. A jelentkező eredményeket azonban csak kezdetinek lehet tekinteni. Ennél több kell. CTÜink és a szocialista állam, az is* H MU?ÜR kólák és a pedagógusok együttes felelősségére, valamint a tanulók szorgalmára épülhet csak az új tanév minden sikere. Ezek a feltételek kedvezően adottak számunkra. Kezdődjék a tanítás. DR. ÁGOSTON JÓZSEF