Délmagyarország, 1976. augusztus (66. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-01 / 181. szám

Vasárnap, 1976. augusztus 1 Óvodaépítés — társadalmi segítség A tanácsok az ötödik öt­éves tervben 84 000 óvodai hely létesítését tervezik. Hatvannégyezret új óvodá­ban, 16 000-et meglevő épü­letek bővítésével, 4000-ret pedig egyéb módon, meglevő épületek igénybe vételével, óvodán belüli átszervezéssel stb. hoznak létre. Az Okta­tási Minisztérium összesíté­­séből kitűnik, hogy a terve­zett óvodai fejlesztésből E1 000 hely a lakótelepeken, a lakásépítéshez kapcsolódó beruházásként valósul meg. Az óvodahálózat fejlesztésé­re a tanácsok — a lakótele­pi óvodák nélkül — 2,8 mil­liárd forintot fordítanak. Az óvodáskorú gyermekek száma 1980-ig mintegy 115 000-rel emelkedik. A né­pesedéspolitikai intézkedések hatása ebben a tervidőszak­ban jelentkezik először­­ az óvodákban. Éppen ezért a tanácsok alapvető célkitűzése az óvodai ellátásban része­sülők arányának legalább szinten tartása, a megyei vá­rosokban és a nagyobb ipari településeken pedig az igé­nyek jobb kielégítése. A tervezett fejlesztések nyomán 1980-ban várhatóan minden 100 óvodáskorúból 78 gyerek óvodába fog járni. Ma az országos arány 75,5 százalék. Néhány megyében, például Baranyában, Csong­­rádban, Komárom, Pest és Somogy megyében az óvo­dáskorúak számának növe­kedése meghaladja a fejlesz­tés ütemét,­ gondot­ okoz majd a jelenlegi szint tartá­sa is. A negyedik ötéves terv eredményei azt jelzik, hogy a tanácsok által tervezett fejlesztés társadalmi segít­séggel tovább növelhető. Mint ismeretes, az elmúlt öt­évben a tanácsok 51000 óvodai hely létrehozását ter­vezték és helyette 103 000 létesült. A községekben, vá­rosokban az elkövetkező idő­szakban is számítanak az üzemek, a szövetkezetek, a lakosság támogatására. Tudnivalók a kishatárforgalmiról Új rendelkezések a jugoszláviai utazásokra Jugoszláv—magyar kor­mányközi megállapodás alap­ján az Elnöki Tanács tör­vényerejű rendeletet hozott a kishatárforgalmi utazásokkal kapcsolatban. A két ország kormánya által megkötött egyezmény kölcsönösen meg­könnyíti a határ mentén la­kók utazását a szomszéd or­szágba. Az egyezményben fog­laltakat augusztus 2-től al­kalmazzák a gyakorlatban. Hétfőtől tehát jelentős vál­tozások lesznek a kiutazási engedélyek beszerzésében. A kiutazási kérelmeket to­vábbra is az illetékes járási rendőrkapitányság útlevélosz­tályán kell beadni. Tehát a makói járásban lakók Ma­kón, a szegedi járásban és Szegeden lakók pedig Szege­den, a Moszkvai körút 12— 18. szám alatt, mindennap fél 9-től 12-ig, kedden pedig fél 9-től délután 4-ig adhatják be kiutazási kérvényeiket. Jelentős változás, hogy az új útiokmányhoz munkahe­lyi véleményt nem kell be­szerezni, s azt sem kell be­írni a kérvénybe, hogy kihez kéri az útlevelet az utazni szándékozó. Csatolni kell vi­szont a kérvényhez egy há­rom hónapnál nem régebbi 5X6 centiméteres útlevél­fényképet. Erre azért van szükség, mert a határátlé­péskor az új okmány szemé­lyi igazolvány nélkül érvé­nyes. Sorköteleseknek ezen kívül be kell szerezniük az illetékes kiegészítő parancs­nokság engedélyét. Kiskorú gyermekek utazásához szülői nyilatkozat szükséges, kivéve, ha mindkét szülő útiokmá­nyában szerepel a gyermek. (Gyermekről fénykép nem szükséges.) Az új útiokmánnyal nap­tári évenként nyolcszor le­het Jugoszláviába utazni. Fontos változás, hogy nem kell minden utazási enge­délyt külön kérni, hanem egy alkalommal lehet akár nyolc engedélyt igényelni. A kérvénnyel együtt annyiszor 20 forintos okmánybélyeget (de semmi esetre sem felra­gasztva!) kell beadni, ahány­szor valaki utazni kíván. Az útiokmány öt évig érvényes, a kiadott kiutazási engedé­lyekkel együtt. Egy-egy ki­utazási engedély tíznapos ju­goszláviai tartózkodásra (a határövezeten belül) jogosít fel. Indokolt eseteben (szüle­tés, halálozás, házasságkötés stb.) a tartózkodási engedély 20 nappal meghosszabbítható. A kishatárforgalmi enge­délyre utazásonként és sze­mélyenként továbbra is 130 dinárt lehet vásárolni. Azoknak tehát, akiknek nincs érvényes kishatárfor­galmi engedélyük, hétfőtől már az új szabályok szerint intézik kérvényüket. Akiknek azonban még olyan könyvecs­ke van birtokukban, amely­nek érvényessége csak ké­sőbb jár le, a régi útiokmá­nyukba adják meg a kiuta­zási engedélyt. Ehhez útle­vél-kérőlapot sem kell kitöl­teni, csak annyi okmánybé­lyeget (felragasztatlanul) be­nyújtani, ahányszor a kér­vényező a régi engedély le­jártáig várhatóan utazni kí­ván. Természetesen, aki már járt az idén kishatárforgal­­mival Jugoszláviában, csak annyi kiutazási engedélyt kaphat, hogy a nyolc utazási lehetőséget ne lépje túl. Vagyis, aki például már há­romszor utazott, legföljebb öt kiutazási engedélyt kérhet. A kisha­tárforgalom­ban azok vehetnek részt, akik állandó bejelentett lakosok Szegeden, Makón, vagy a makói járás­ban Ferencszálláson, Kis­­zomborban, Klárafalván, Ma­­roslelén, a szegedi járásban pedig Ásotthalom, Bordány, Deszk, Domaszék, Kübekhá­­za, Mórahalom, Öttömös, Pusztamérges, Röszke, Rúzsa, Sándorfalva, Szatymaz, Ti­­szasziget, Újszentiván, Üllés, Zákányszék és Zsombó lakói. Megkaphatják a kishatárfor­galmi engedélyt az említett településeken állandó lakás­sal rendelkezők másutt beje­lentett legközelebbi hozzá­tartozói (házastárs, kiskorú gyermekek) is. A régi típusú okmányokkal különben érvényességük le­jártáig lehet utazni, s ahhoz a határátlépésnél még sze­mélyi igazolvány szükséges. A győri Graboplaszt Műbőrgyár áttért a földgáz használa­tára. Az átállás két hetet vett igénybe, a kazánok, illetve égőberendezések átállásához külföldi szakembereket is igénybe vettek. Az új energia lényegesen olcsóbb, előnye még, hogy a városi gáznál jelentkező nyomásingadozások most megszűnnek. Képünkön: Már a földgáz adta energiá­val működnek a műbőrgyártó gépek Óránként 80 tonna aszfalt Aszfaltkeverő telepet épí­tett a Győri Közútépítő Vál­lalat Győrújfalun. Az NDK- berendezések óránként 70— 80 tonna jó minőségű aszfal­tot készítenek. Automata ve­zérlésű, elektronikus beren­dezések adagolják a különfé­le adalékanyagokat. Az évi 300 ezer tonna kapacitású keverőtelep aszfaltutak fel­újítására, illetve új utak épí­téséhez dolgozik. . Ugyanaz a száz forint gyanaz, mert hiszen a piros ban­kón akkor is a százas szám sze­repel, amikor kivesszük a fizetési borítékból és a pénztárcánkba tesszük, s akkor is, amikor átnyújtjuk a boltban. E legtöbbször rövidke idő alatt mégis mintha megváltoznék a szóbanforgó pa­pír súlya, úgy tűnik, könnyebb lett. Kony­hai bölcsesség: a háziasszony legizgalma­sabb olvasmánya a piaci, üzleti árcédula. Konyhai bölcsesség: a jövedelem min­dig „kevés”, a kiadás mindig „sok”. Mármint akkor, amikor nem általában, hanem külön-külön, családonként pró­báljuk bizonyítani: a jövedelmek fokoza­tosan emelkednek. Van, aki illedelmesen hallgat, van, aki a fejét rázza. Méghogy az ő jövedelme? Tessék csak számolni: fizeti a hűtőgép részletét, most cserélt bútort, új lakása sokkal több pénzt visz el, mint a régi... Valahová persze csak­­csak elgurulnak a forintmilliárdok, hi­szen 1970 és 1975 között 90 millárddal nőtt — 155-ről 245-re — a lakosság pénz­beli jövedelme, s a forintban járó tár­sadalmi juttatások megkétszereződtek. Csupán 1976. első negyedévében 61,2 mil­liárd forint került a zsebekbe, pénztár­cákba, szekrények mélyére így hangzik: az árakat és a jövedelme­ket együttesen kell vizsgálni. Ha a jö­vedelmek az áraknál gyorsabban nőnek, akkor kétségtelenül jobban élünk. A ne­gyedik ötéves terv időszakában — az ár­emelkedések ellenére — az egy főre jutó 4,6 százalékkal bővült. Ami a tudatos, tervszerű életszínvonal-politika eredmé­nye. S ez érvényesül az ötödik ötéves tervben is, mert az egy főre jutó reáljö­vedelem 1980-ban 18—20 százalékkal lesz nagyobb, mint volt 1975-ben. Sokszor hallott, s használt kifejezése­ink valódi értelmén ritkán gondolkozunk. Holott hasznos lenne az árpolitika, szo­ciálpolitika, életszínvonal-politika fogal­mak tényleges tartalmát, s összefüggései­ket jobban emlékezetünkbe vésnünk. Ha nem is nagyon mélyen, de annyira, hogy ne törölhesse ki onnan könnyedén egy­­egy árcédula. Szívesen hangoztatott álérv: mi a jó abban, hogy az állam az egyik zsebéből kiveszi a pénzt és beleteszi a másikba? Amiben kimondatlanul az rejlik, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal Valóban egymástól ennyire függetlenül mozognának e képzeletbeli kezek? Van, amikor elkerülhetetlen az áremelés. Pél­dául egy kilogramm vágómarha felvásár­lási ára 24,80 forint volt 1970-ben, s ta­valy 31,90. S mégsincs elég belőle! Az ár tehát hosszabb időn át nem hagyhatja figyelmen kívül a termelési hátteret, mert hiába lenne valami „olcsó” papíron, ha hiányozna az üzletekből. Az árrendszer korántsem ellentéte, hanem része az élet­színvonal-politikának. A fogyasztói ár­emelések nem akadályozhatják a reáljö­vedelem növelését, de befolyásolhatják a fogyasztási szerkezetet, „átcsoportosíthat­ják” bizonyos rétegek között a jövedelmi többletet, az állami támogatást, stb. Az árrendszernek az értékarányos árak irányában kell fejlődnie, ez társadalmi érdek, mert elősegíti a népgazdasági egyensúly javítását, a fogyasztói magatar­tás olyan változását, mely egybeesik a fejlesztési célokkal — hangoztatják a szakemberek. Keresetünket számolva nem könnyű belátni ezt, de erre kényszerít bennünket az a tény, hogy zsebbe tehető forintjaink mennyisége, azaz jövedelmünk végső soron ettől függ. Fogyasztói vágya­inkat és tetteinket ugyanis megelőzi va­lami: termelői teljesítményünk. Ne feledjük, bármennyire is érzékenyek vagyunk az árcédulák változásaira: az élelmiszerek nagy része — háromnegyede — hatóságilag rögzített vagy maximált áron kerül forgalomba. A piaci szabad árak mindig is a kínálat-kereslet nyo­mán alakultak. Az ötödik ötéves terv ezért számolhat azzal, hogy például 1980- ra az egy főre jutó húsfogyasztás 76—78 kilogramm lesz, szemben az 1975. évi 70—71 kilóval. Ehez persze nemcsak az kell, hogy a jövedelmek növekedjenek, s a­­ drágább árut legyen miből meg­­­­venni, hanem az is, hogy legyen mit meg­venni, azaz — egy tényt kiragadva — a vágósertés-termelés 9,2 százalékkal bő­vüljön az ötéves tervben. A józan árpo­litika, az egészséges határok között tar­tott árnövekedés —, s ezek, valamint sok más tényező foglalata, az életszínvonal­politika céljainak elérése —, feltételezi és megköveteli, hogy a termelés, a nemzeti jövedelem legalább a tervezett mértékben emelkedik. Fogyasztói gondjainkat — mert tagad­hatatlanul vannak — ne csupán a piaco­kon, az üzletekben lássuk, érezzük. Ha­nem — s legalább akkora súllyal — mun­kahelyünkön is. Mert csak így lesz ugyan­az a száz forint mindenhol ugyanaz. Ez kicsit kellemetlenül, csípősen hang­zik, de ettől még igaz. Olyannyira, hogy ez az igazság — gyakorlati érvényesítése — határozza meg holnapunkat. M. O. E Átadás előtt crossbar Budapesten befejezéshez közelednek az áramköri, a műszaki vizsgálatok a rövi­desen működésre kész új, 24 ezer állomásos belvárosi crossbar központban, ame­lyet egy hét múlva átadnak rendeltetésének. A központ korszerű beren­dezése lehetővé teszi a belvá­rosban is a távhívás beveze­ a budapesti központ rését, így az üzembe helye­zés után már a központba kapcsolt előfizetők is közvet­lenül tárcsázhatják — keze­lők közreműködése nélkül — az országos és a nemzetközi távhívó hálózatba bekapcsolt előfizetők számait. A távhí­vással egyidőben bevezetik a beszélgetések időtartam sze­rinti számlázását is. Hétfőtől, augusztus 14-ig Nyári szezon végi ruházati vásár A Belkereskedelmi Mi­nisztérium ruházati keres­kedelmi főosztályának tájé­koztatása szerint a kiskeres­kedelem az év első felében 15,7 milliárd forintos ruhá­zati forgalmat bonyolított le, 0,4 százalékkal nagyobbat, mint a múlt év azonos idő­szakában. A tavaszi-nyári árualap a tavalyit csaknem 1 milliárd forinttal haladta meg. A nagyobb mennyiség, a tovább korszerűsödött vá­laszték lehetővé tette, hogy a keresletet megfelelő szin­ten ki tudják elégíteni. To­vább javult­ a csecsemő- és gyermekruházati ellátás, több volt a divatos termék. A vállalatok az átlagosnál jobb kínálatot teremtettek pa­mut ruházkodási szövetek­ből, kötött-hurkolt kelmék­ből, felső kötöttruházati cik­kekből, férfi és fiú rövid ujjú ingekből, lábbelikből, lakástextíliákból. Az idő előrehaladásával a ruházati kereskedelem a má­sodik félév színvonalas el­látása érdekében már az őszi-téli szezonra készül. En­nek során — hogy helyet nyerjenek a következő sze­zon cikkeihez — a hagyomá­nyoknak megfelelően az idén is megrendezik a nyári sze­zonvégi vásárt, amely au­gusztus 2-től 14-ig tart. A minisztérium előzetes információja szerint a 20—40 százalékos engedményt nyúj­tó vásár árualapja a tavalyi­hoz hasonlóan 750—800 mil­lió forint, így az akcióba be­vont cikkeket összességében 280—290 millió forinttal ol­csóbban veheti meg a lakos­ság. A következő két hét­ben 20—40 százalékkal ol­csóbban veheti meg a lakos­ság. A következő két hét­ben 20—40 százalékkal ol­csóbban kínálnak az üzle­tek egyebek között kön­­­nyebb, nyári jellegű gyapjú, valamint pamut- és selyem­­szöveteket, kelméket, külön­féle háztartási, lakástextil, méter- és darabárut, női és lánykaruhákat, férfi- és fiú­öltönyöket,­­ farmeröltözéke­ket. A darab- és divatáruk közül főleg női és bakfis fel­ső kötöttárut, rövid ujjú gyermekpulóvereket, női fe­hérneműt, fürdőruhákat és úszónadrágokat kínálnak en­gedménnyel az üzletek. 3 --------J ............. Egyetemi hallgatók ösztöndíjának kiegészítése A felsőoktatási intézmé­nyek nappali tagozatos hall­gatóinak ösztöndíj-kiegészí­téséről rendelkezett az okta­tási miniszter. Eszerint a hús és húsfélék fogyasztói áreme­lésének ellensúlyozására az intézmények azon hallgatói, akik rendszeres pénzbeli szo­ciális támogatásban, vagy tanulmányi ösztöndíjban ré­szesülnek, havi 60 forint ösz­töndíj-kiegészítést kapnak. A kiegészítés csak egyféle cí­men jár, s azt elsődlegesen a rendszeres pénzbeli szociá­lis támogatásnál lehet adni. Ösztöndíj-kiegészítésben ré­szesül a társadalmi ösztöndí­jas hallgató is. A kiegészítést a szorgalmi időszakon kívül tartott szak­mai gyakorlat idejére is fo­lyósítják, ha a hallgató erre az időszakra rendszeres pénz­beli szociális támogatást, vagy tanulmányi ösztöndíjat kap. A kiegészítést akkor is teljes összegben kell kifizet­ni, ha a rendszeres pénzbeli szociális támogatást, vagy az ösztöndíjat csak a hónap tört részére folyósítják. A miniszteri utasítás intéz­kedik a hazánkban tanuló külföldi hallgatók ösztöndíj­kiegészítéséről is. Az utasítás életbe lépett, rendelkezéseit először a júli­usra esedékes ösztöndíj fo­lyósításánál alkalmazzák. (MTI)

Next