Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-01 / 51. szám
2 I tömegpusztító fegyverek teljes betiltására kell törekedni Magyar felszólalások a genfi leszerelési világkonferencián – Genf (MTI) A társadalmi szervezetek leszerelési világkonferenciája kedden szakbizottságokban folytatta munkáját. A „Leszerelési akciók és a közvélemény szerepe” témakörrel foglalkozó, III. számú bizottságban felszólalt Pethő Tibor, az Országos Béketanács elnökhelyettese is, és egyebek között rámutatott annak az érvnek a tarthatatlanságára, amelyek szerint a tudományos-technikai forradalom haladása időben előtte jár a leszerelési intézkedéseknek, így — az érv hangoztatói szerint — nem lehet szó valóságos leszerelésről. A kérdés azonban elsősorban politikai, nem pedig terchnikai természetű — hangsúlyozta a magyar küldött Pethő Tibor azt javasolta, hogy a konferencia végén elfogadandó ajánlásokat juttassák el az Interparlamentáris Unió genfi titkárságához, hogy az IPU márciusban Lisszabonban megtartandó tanácsülése a dokumentum figyelembevételével foglalkozhassék a leszerelés kérdésével. Nagy jelentőséggel bírna — mondotta az OBT elnökhelyettese —, ha az ENSZ-közgyűlés május 23- án kezdődő rendkívüli ülésszakán a nem kormányközi szervezetek és az IPU — a széles nemzetközi közvélemény, illetve a parlamentek képviseletében — együttesen lépnének fel a leszerelés érdekében. A Nyilatkozat a leszerelésről” témával foglalkozó bizottság ülésén dr. Straub W. Brúnó akadémikus is felszólalt. A leszereléssel kapcsolatos ellenőrzési módszerek tökéletesedésével foglalkozva, példákkal bizonyította, hogy a fegyverkezés megszállottjainak érvei, amelyek szerint az ellenőrzés hiányosságai miatt lehetetlen a leszerelést megvalósítani, nem helytállóak. Straub akadémikus kifejtette, hogy a leszerelési javaslatokat szigorúan logikus időrendi és fontossági sorrendben kell megvitatni. Mindenekelőtt a tömegpusztító fegyverek teljes betiltására kell törekedni, majd pedig a nukleáris leszereléssel együtt kell végrehajtani a hagyományos fegyverzetek leépítését is. A konferencia keddi munkanapján került sor Braun Gyulának, a DIVSZ küldöttének felszólalására is. A KISZ KB külügyi osztályának vezetője beszámolt az európai ifjúság Budapesten megrendezett leszerelési konferenciájának eredményeiről, és a DIVSZ nevében átnyújtotta a genfi konferencia elnökének a budapesti találkozó záródokumentumát. Az I. bizottságban helyet foglaló dr. Simai Mihály akadémikus a fegyverkezési verseny gazdasági kihatásait elemezve rámutatott: a fegyverkezés új irányai nemcsak hogy összehasonlíthatatlanul több pénzt emésztenek fel, mint amennyibe az eddigi fegyverek előállítása került, hanem lényegesen nagyobb beruházásokat igényelnek az ellenfegyverek, illetve a védelmi rendszerek létrehozása is — anélkül, hogy a hadiipari ágazat arányosan több munkaalkalmat teremtene. Az is tagadhatatlan — mondotta Simai professzor —, hogy a fegyverkezési verseny mind nagyobb mértékben járul hozzá a világ erőforrásainak kimerítéséhez, ugyanakkor nem segíti elő hasonló mértékben a fogyasztás a termelési potenciál fejlesztését. A magyar küldött végezetül hangsúlyozta, hogy nem elegendő a jövő növekvő gazdasági nehézségeit hangsúlyozni, hanem meg kell találni az utat és a módszereket a problémák megoldásához. A megoldás módszerei közül elsősorban a hosszú távú gazdasági megállapodásokat és a tudományos együttműködést emelte ki. A Nemzetek Palotájában folyó nagy jelentőségű tanácskozás szerdán, ma folytatja munkáját. SZMBT-ÉVFORDULÓ A Szovjet—Magyar Baráti Társaság megalakulásának 20. évfordulójáról emlékeztek meg az SZMBT vezetőségének ünnepi ülésén kedden Moszkvában a Barátság Házában. Az ünnepi ülés elnökségében foglalt helyet Pjotr Fedoszejev akadémikus, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának alelnöke, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnöke, Zinajda Kruglova, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének elnöke, Marjai József, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete, Nagy Mária, az MSZBT főtitkára, az SZMBT vezetőségének több tagja és a moszkvai magyar nagykövetség vezető diplomatái. Pjotr Fedoszejev ünnepi beszédében meleg szavakkal méltatta a Szovjet—Magyar Baráti Társaság két évtizedes tevékenységének egymás jobb megismerésére, a két testvérnép őszinte rokonszenvének elmélyítésére gyakorolt jelentőségét. ÁLTALÁNOS SZTRÁJK PERUBAN Csaknem száz sebesült és 200 tüntető letartóztatása: ez az első napi mérlege a perui 48 órás általános sztrájknak. A sztrájk hétfőn kezdődött a Perui Dolgozók Általános Szövetsége (CGTP) felhívására. GÁSPÁR SÁNDOR FOGADTA AZ SZVSZ ELNÖKÉT Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára kedden fogadta a Budapesten tartózkodó Enrique Pastorinot, a Szakszervezeti Világszövetség elnökét. Megbeszélést folytattak a nemzetközi szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről, valamint az áprilisban Prágában sorra kerülő IX. szakszervezeti világkongresszus előkészületeiről. AZ OKTATÁSI MINISZTÉRIUM AJÁNDÉKA Halász József belgrádi magyar nagykövet kedden ünnepélyes külsőségek között adta át a magyar Oktatási Miniszztérium könyvajándékát a vajdasági Kanizsa község Ady Endre nevét viselő magyar nyelvű iskolájának. Az ünnepségen a vajdasági tartományi végrehajtó tanács (kormány) képviselői is részt vettek. Szerda, 1978. március 1: Külkereskedelmünk helyzete Bíró József tájékoztatója • Budapest (MTI) A szocialista országokkal továbbra is kiegyenlített áru* cserét akarunk folytatni, tőkés külkereskedelmünkben azonban az idén az exportnak erőteljesen túl kell haladnia az importot — mondotta kedden a Parlamentben tartott sajtótájékoztatóján Bíró József külkereskedelmi miniszter. Az export fokozása szükséges külkereskedelmünk egyensúlyának javításához. Ez azonban nagy feladat, mert a tőkés országokban jelentősen csökkent a gazdasági növekedés üteme, kisebbek tehát a piaci lehetőségek is, és ez a tendencia tovább tart. Szaporodnak az importkorlátozások, s csak valóban korszerű, a keresletnek megfelelő árut tudunk eladni. Az utóbbi hónapok növekvő exportjában már tükröződik, hogy vállalataink érzékelik a változást, a kivitel növekedésének üteme azonban még mindig nem kielégítő. A külkereskedelemnek az export fokozását is meghatározó termelési szerkezet fejlesztésére az eddiginél nagyobb befolyást kell gyakorolnia. A jelenlegi ingatag világpiaci helyzetben a szocialista országok biztonságot, stabil beszerzési és elhelyezési lehetőségeket jelentenek számunkra. Különösen vonatkozik ez a Szovjetunióra, amellyel árucsere-forgalmunk az idén várhatóan túlhaladja a négymilliárd rubelt. A többi európai KGST- tagországnal W százalékkal növeljük áruforgalmunkat. Tavaly a kivitelt, az idén a behoZiklást gyorsítjuk nagyobb mértékben, ily módon exportunk 11, importunk pedig 14 százalékkal nő a megállapodások szerint. Árucserénket nagymértékben segíti, hogy különösen az utóbbi időben lényegesen bővült a termelési együttműködés. A KGST-tagországokba irányuló exportunknak kereken 30 százalékát immár szakosított termékek alkotják, ezen belül a gépipari exporttermékek mintegy kétharmada készül szakosítás alapján. A fejlett tőkés országokkal bővíteni kívánjuk a termelési együttműködést. Az elmúlt tíz évben 550 kooperációs szerződés jött létre magyar és tőkés országokbeli vállalatok között, ebből 345 jelenleg is működik. E kooperációk nyomán a szerződések időtartamára összesen 34 milliárd forint importot és 74 milliárd forint exportot irányoztak elő. A kooperációk devizamérlege tehát számunkra kedvező. Az elmúlt évben aláírt 70 új kooperációs szerződésből is hasonló eredmény várható: az ezekben foglalt exportszállítások 25 százalékkal haladják meg a kapcsolódó importot. Egyben a tőkés vállalatokkal kiépített kooperáció KGST-tagországok iránt vállalt kötelezettségeink színvonalasabb teljesítését is lehetővé teszi. Magyarország elhatárolja magát a diszkriminatív kereskedelempolitikától. Ezért figyeljük érdeklődéssel a GATT körtárgyalásait, amelyek döntő szakaszukba értek. A GATT keretében 1973- ban megkezdett sokoldalú kereskedelempolitikai tárgyalássorozat ez év végén fejeződik be. A mezőgazdasági termékek nemzetközi kereskedelmét befolyásoló vámok és a vámon kívüli akadályok megszüntetésére a részt vevő országok kívánságlistákat nyújtottak be azokhoz az országokhoz, amelyek ilyen akadályokat támasztanak. E kívánságokra az érintett országok ajánlatokkal válaszolnak, ezeknek az átadása folyamatban van. Ilyen jellegű kívánságokat hazánk is benyújtott, s mi is kaptunk ilyeneket A mezőgazdasági termékek kereskedelmén belül a húsra és a tejre nemzetközi megállapodást készítenek elő. Ami Magyarországot illeti, kedvezményes yanp* ireVidsIérilrtkét 16TB. január 1-én kiterjesztettük, és egy sor trópusi termékre is újabb vámkedvezményt adtunk. A mi helyzetünk viszont rosszabbodott a vámok szempontjából, mivel az 1977. július 1-én végrehajtott utolsó vámcsökkentés eredményeként szabadkereskedelmi övezet létesült az Európai Gazdasági Közösség és az EFTA- tagországok között az ipari termékekre. Ezzel a magyar ipari áruk vámhátrányba kerültek az EGK piacán az EFTA-tagországok áruival és az EFTA-tagországok piacain az EGK-ból származó árukkal szemben. A magyar exportra kedvezőtlenül hat az Európai Gazdasági Közösség formálisan ugyan nem diszkriminatív, de erősen protekcionista intézkedése a kohászati termékek importjának mérséklésére. A fejlődő országokkal felgyorsult hazánk kereskedelmi forgalma. Az árak alakulásáról szólva a miniszter elmondotta, hogy tőkés forgalmunkban a cserearányok tavaly négy százalékkal romlottak oly módon, hogy exportárainkat csak négy százalékkal tudtuk emelni, míg importunk több mint nyolc százalékkal drágult. Az idei prognózisok szerint a nem rubelelszámolású forgalmunkban a cserearány várhatóan mintegy két százalékkal romlik. Főként termékeink minőségének javításával, rugalmasabb szállítási határidők vállalásával, kielégítőbb szervizzel kell termékeinket versenyképessé tenni, így érhetünk el magasabb árakat. Ami KGST-beli partnereinket illeti, 1974. és 1977. között lényegében már korrigáltuk export- és importárainkat. Ezt a világpiacon a hetvenes évek első felében lezajlott árrobbanás tette szükségessé. Annak ellenére, hogy a tőkés világpiacon a legfontosabb energiahordozók és nyersanyagok, valamint a korszerű technikát és technológiát megtestesítő termelőeszközök ára — s ezzel együtt a mi tőkés importunk ára is —a többszörösére nőtt, KGST-importunk átlagos árszintje mintegy 38 százalékkal, exportunké nem egészen 30 százalékkal emelkedett. Ez természetesen cserearányromlást jelent, de a nagy méretű világpiaci ármozgásokat figyelembe véve, mindenképpen szolidnak, a viszonylagosan kedvezőnek tekinthető. 1978-ra szocialista partnereinkkel — Csehszlovákia és Bulgária kivételével — ugyancsak sor kerül bizonyos árkorrekcióra. Kedvező számunkra a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek áremelése. Különösen a magyar alma, valamint a hús, a bor, a friss és a feldolgozott zöldségek és gyümölcsök ára kedvezőmig a tőkés piacokon a hús és a gabona az indokoltnál lényegesen alacsonyabb áron értékesíthető. A miniszter végül arról beszélt, hogy külkereskedelmi mérlegünk egyensúlyát csak a termékszerkezet korszerűsítésével, a versenyképesség fokozásával javíthatjuk. Kubai tudósítások • Üveggyár Havannában, a most alakuló iparkörzetben, ahol több gyártelep épült a Forradalom győzelme óta. Valójában ez az északi körzet a főváros munkásnegyede, itt van némi tradíciója a gyáriparnak. Egyébként Havanna ipara korábban alig fejlődött, csupán azok az ágazatok nyomultak előre, amelyeknek valamilyen köze volt a szolgáltatáshoz, az amerikai turisták kiszolgálásához. Az üvegipar is újdonság. Vendéglátóim ki sem hagyták volna ezt a gyárat, mivel a két ország és nép közös munkáját őrzi. A pontos neve: Magyar—Kubai Barátság Üvegkombinát.” Az üzemvezető, Raul Gonzales Diesgo stílusosan magyarul köszön, és magyarul folytatja tovább mondanivalóját. Aztán gyorsan elmagyarázza, hogy csak a szakkifejezéseket tudja rendesen, magyar nyelvismeret sebként tiggfiu. A havannai üveggyár magyar segítséggel épült. A terveket, a berendezéseket hazánkból szállították, irányították a beruházás végrehajtását, Orosházán és Salgótarjánban tanultak a kubai emberek, majd odahaza ők tanították be társaikat a gépek kezelésére. Magyar szakemberek közül még ma is többen ott segítenek, dolgoznak és tanítanak. A gyárban palackokat készítenek a legkülönbözőbb formákban és méretekben, ezenkívül kisebb mennyiségben üvegárukat, vázákat, hamutálcákat és dísztárgyakat. Dolgozik már a nemrégen üzembe helyezett ampullagyártó üzem is, ahol készítenek még különféle gyógyászati és laboratóriumi célokat szolgáló üvegcséket is. A gyártelep tovább bővül — ezóta talán már készen is vannak —, R izzólámpa, vagy ahogyan a magyar gü kubai szakemberek ilyformán mondják: fényforrások gyárát toldják a meglevő épületek mellé. Magyar oldalról az Egyesült Izzó a gazda. Magáról a gyártásról aligha érdemes írni, hiszen minden pontosan olyan, mint az orosházi vagy a salgótarjáni gyárakban. Csupán a hőség nagyobb valamivel, bár a trópusi meleg ellenére jól legkondícionálják az üzemcsarnokokat. Egyetlen számadat: évente 133 millió darab üveget készítenek a gyárban, három műszakban folyamatosan dolgoznak. Az emberekről inkább érdemes pár szót mondani. Amikor az üzemvezető megtudta, hogy magyar újságíró vetődött hozzájuk, összekürtötte az ott dolgozó magyarokat. A testes, szőkés férfi, Szorcsik István, a salgótarjáni Öblösüveggyárból került a havannai üzembe 1970-ben. Azt mondja, hogy a „háztartási prózámnál” dolgozik, s közben segíti a szomszédos gépeknél dolgozó kubai kollégáit is a szakma egyre tökéletesebb elsajátításában. — Milyen tanítványoknak bizonyulnak a kubai férfiak? — Tanulékonyak és igen szorgalmasak. Minden ellenkező híreszteléssel szemben, szeretnek dolgozni. Lenyomják a nyolc órát, és örülnek, hogy ilyen korszerű gyárban lettek munkások. Az talán külön előny at számukra, hogy a szabadban is megszokták a nagy meleget, mert Itt az üveggyári kemencék mellett különben is meleg van. —• Beszélhetnék egy tanítványával? — Miért ne? !— mondja, és elsiet a présgépek irányába, majd hamarosan visszatér egy magas néger fiatalemberrel, aki kezét nyújtja és megszólal magyarul: — Üdvözlöm barátom — mondja ízes, palócon dialektussal. Később kiderült rövid ideig Salgótarjánban volt szakmai képzésen. S nem is a magyarországi tanulmányútjai, vagy a gyári munkáját említi elsőnek, hanem azt, hogy az üveggyáriak közül többedmagával Angolában harcolt, amiért dicséretet és kitüntetést is kaptak. Egyébként hadd említsem meg itt, hogy ahány olyan kubaival beszélgettem, aki részt vett az angolai fölszabadító harcokban, mind nagyon büszke erre a tettre. Ha netán önéletrajzot kell írniuk, vagy egyébként, fölemlegetni életük történetét, az angolai harcokat nem hagynák utolsónak. Ahogyan mondják, rokonaiknak, őseiknek nyújtottak segítséget, a szabadsághoz, így ők kétszer vívták saját forradalmukat, előbb Kubában, majd szülői rokonaiknál Angolában. Egyébként a kubai filmesek egész estét betöltő riportműsort készítettek Angoláról, a forradalmi felszabadító harcok eseményeiről. Amikor Havannában voltam, a Yara moziban vetítették a filmet, állandóan telt ház előtt. Magam is majd másfél órát álltam sorba, mire bejutottam a moziba, amely folyamatosan játszik, mint a pesti híradó mozi. Fredy Camara, a nyúlánk néger fiú örömmel meséli el az angolai eseményeket, megemlíti, hogy nem a hátsó vonalban teltek napjai. Dicséri a magyarokat, akik az üveggyár létrehozásában nagy segítséget adtak, technikai, technológiai és szakmai téren. — Hálásak vagyunk a magyaroknak, külön a tabániaknak — néz mesterére, Szorcsík Istvánra, aki barátságosan hátbaveregeti, elhárítván a fölösleges szavakat. — Mennyit keres, hogyan él? Beszéljen kéréset magáról. — A családomról... Édesapár Havanna mellett egy kis faluban élt, volt egy kis házacskánk, de földünk nem volt. Egyszóval napszámba járt az apám, a ZalZa, vagyis a nádaratás idején pedig elment az ültetvényekre cukornádat vágni. Kevés bért fizettek, rosszul éltünk. Anyám beteges volt, amikor a negyedik testvéremet szülte, meghalt. Apám és a legidősebb leánytestvérem nevelt minket, fiatalabbakat. Most, egészen jó, nem panaszkodhatott. Itt megkeresek havonta 200—220 pesót is. Tudja, a gyárban az átlagkereset 150 peso, van, aki csak százat keres, vannak, akik 250 pesót is hazavisznek fizetéskor, ami igazán nagyszerű eredmény. Én is nős vagyok, van egy kislányom, hároméves. A feleségem az egyetemen dolgozik, a konyhán segédszakács, ő sem panaszkodik. Ebben az évben egyébként is nagy öröm ért, lakást kaptam a gyártók Mi építettük, én magam is három hónapig ott dolgoztam a mikrobrigédban. Egyszóval jól vagyunk mi itt, magyar pajtás — fe. jaal be tarjániasan magyarul. Gasdfigh István nioiummj.