Délmagyarország, 1978. október (68. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-01 / 232. szám

Összecsapás Bejrútban Bejrútban és elővárosai­ban. egynapos viszonylagos nyugalom után, tegnap dél­után­tól ismét súlyos fegyve­res összecsapás zajlik az arabközi békefenntartó erők Szíriai alakulatai és a liba­noni jobboldaliak között. A harc Bejrút délkeleti elővá­rosában, Hadaiban a leghe­vesebb. Hadat a libanoni konzervatív-jobboldali erők egyik „fellegvára". A tegnapi és a ma reggeli katonai akcióról a libanoni jobboldali források azt állít­ják, hogy Hadat térségében helyenként 12 másodpercen­ként csapódott be egy-egy akna. A víz- és áramellátás megszűnt, fogytán van a la­kosság élelmiszerkészlete, s mintegy 4000 szíriai katona körülzárta az elővárost. Alfred Atherton amerikai utazó nagykövet, Carter el­nök közel-keleti különmeg­­bízottja tegnap este Jeruzsá­lemben ciszjordániai arab vezetőkkel találkozott, hogy a Jordán nyugati partvidéke „közigazgatási önkormány­zatára” vonatkozó terv szem­szögéből magyarázza meg ne­kik a Camp David-i megálla­podást. A konzultációra a számos meghívott ciszjordá­niai arab polgármester és más személyiség közül mind­össze hat jött el. Atherton ma Kairóba uta­zik, s Anvar Szadat egyipto­mi államfővel tárgyal. B HSZ-közgyűlés Namíbiai választások A Biztonsági Tanács 12 tag­állama szavazta meg a ha­tározattervezetet, a Szovjet­unió és Csehszlovákia képvi­selője tartózkodott, Kína pe­dig nem vett részt a szava­zásban. Az ENSZ­-közgyűlés ülés­szakának pénteki vitájában felszólalt Hui Balthazar do« Santos Alvoea, a mazan­iíbáká pénzügyminiszter és Simon Alberto Comsalvi, venezuelai k­ülü­gyminiszter. Indalencia Liévano Aguir­re kolumbiai külügyminisz­ter, az ENSZ-közgyűlés 33. ülésszakának elnöke számos ENSZ - küld­öttség kérésére a közgyűlés napirendjére tűzte a nicaraguai helyzet rende­zésének megvitatását — je­­lzi a választások törvényes­lentették be pénteken New jellegét, Yorkban. (MTI) Az ENSZ Biztonsági Taná­csa pénteken megszavazta azt a Kurt Waldheim ENSZ-fő­­titkár által korábban kidol­gozott tervezetet, amely a namíbiai rendezést célozza. A határozat a világszervezet felügyelete mellett megtar­tandó választásokat irányoz elő Namíbiában és semmis­nek nyilvánítja mindazokat az egyoldalú intézkedéseket, amelyeket a dél-afrikai re­zsim próbál Namíbiára rá­kényszeríteni. A pénteki szavazáson dön­töttek arról is, hogy egy pol­gári és katonai személyekből álló ENSZ-kontingenst­ külde­nek Namíbiába, amely az át­meneti időszak békés jelle­géről gondoskodik, és ellen' Costa Rica is az RNSZ Harcok Nicaraguában A nicaraguai fővárosban és az ország Costa Rica-i hatá­rának szomszédságában pén­teken újra kiújultak a har­cok. Managuában pénteken éjszaka több pokolgép rob­bant. A főváros utcáit fegy­veres járőrök ellenőrzik­ A keleti határ mentén fekvő San Carlos városából érkező jelentések a Nemzeti Gárda egységei és a sandinista par­ti­zánok között kirobbant ös­­­szecsapásról szólnak. Somoza elnök pénteken rá­dióbeszédben jelentette be, hogy az Egyesült Államok, Guatemala és a Dominikai Köztársaság közvetítésével hajlandó tárgyalásokat kez­deni az ellenzéki erőkkel. Is­mételten hangoztatta azonban, hogy nem mond le, de kilá­tásba helyezte, hogy az Ame­rikai Államok Szervezetének felügyelete mellett kész vá­lasztásokat rendezni az or­szágban. * C­osta Rica nem engedi be területére az Amerikai Álla­mok Szervezetének csapatait — jelentette ki San Joséban Ju­an Echeverria Brealey Costa Rica-i belügyminisz­ter. A Costa Rica-i politikus az­ Amerikai Államok Szerveze­te különleges bizottságának arra a javaslatára adott vá­laszt, amely szerint a szer­vezet tagállamai csapatokat kifejhetnének Costa Ricába, hogy egy nicaraguai táma­dás esetén ezek a csapatok megverjék az országot. A washingtoni kormány újabb bizonyítékát adta an­nak, hogy szilárdan kiáll a Semona-diktatúra mellett. Carter elnöke nem fogadta a Nicaraguai Ellenzéki Szeres Front képviselőit, akik azért utaztak Washingtonba, hogy valósághű beszámolót adja­nak a nicaraguai terror ke­gyetlenkedéseiről és megvi­tassák a válság rendezésének lehetőségeit. ŰRVILÁGCSÚCS Csak szombattól vált hiva­talossá Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivancsenkov új világcsúcsa: a Szal­jut–6 űrállomás második személy­zete ezen a napon lépte túl (tíz százalékkal) az első ál­landó kettős Jurij Roma­­nyenko és Georgij Grecsko világűrben töltött idejét a 107. munkanapon a két új­donsült hivatalos világcsúcs­­tartó folytatta a munkát a másik „jubiláns"­a világűr­ben immár második évet töl­tő űrállomás, a Szaljut–6 fedélzetén. BREZSNYEV TÁVIRATA Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a kö­vetkező szövegű táviratot küldte Jean Villot bíboros­nak, vatikáni államtitkárnak: „Fogadja őszinte részvéte­met I. János Pál elhunyta alka­lmából”. VARSÓI SZEZONNYITÓ Varsóban pénteken este ünnepélyesen megnyitották az 1978—1979-es kulturális és művészeti szezont. Az im­már hagyományos ünnepsé­gen megjelent Henryk Jab­­lonski, az Államtanács el­nöke, a párt­ az állami és a kulturális élet vezető egyé­niségei. FÖLDRENGÉS UTÁN Irán földrengés sújtotta területein, Tabasban és kör­nyékén folytatódik a romok eltakarítása. A teheráni te­levízió naponta sugároz hely­színi tudósítást a katasztro­fális földrengés sújtotta Ta­­basról. Amir Parviz mező­­gazdasági és területfejlesztési miniszter a sajtóban közölt nyilatkozatában kifejtette, hogy szakértők szerint a természeti csapás sújtotta várost nem a régi, a föld­mozgások miatt veszélyezte­tett helyen, hanem attól tá­volabb kell újjáépíteni. Eh­hez és az újjáépítés meg­gyorsításához a kormány je­lentős kölcsönnel kíván hoz­zájárulni. Komoly gondot okoz az is, hogy az átélt borzalmak után a lakosok többsége más vidéken óhajt letelepedni. I­OLA PUSZTÍTÁSA 29 személy meghalt és 39 ember eltűnt a pénteki Fü­­löp-szigeteki „Lola” nevű orkán pusztítása következté­ben. A hatóságok megkezd­ték az eltűnt­ személyek meg­keresését. \ Vasárnap, 1978. Oktober I,' UH A hét 3 kérdése MI JELLEMZI AZ ENSZ ÁLTALÁNOS VITÁJÁT? Nemhiába szerepel már a 33-as sorszámnév az ENSZ- közgyűlési ülésszakok jelzé­sére, e tanácskozásoknak ki­alakult hagyományai vannak. Miután megválasztották a vezető testületeket és végle­gesítették az egyre terebé­lyesedő napirendet, az álta­lános vita adja meg a poli­tikai alaphangot. Rendsze­rint a külgyminiszterek, de időnként állam- és kormány­fők használják fel ilyenkor a világszervezet szószékét ar­ra, hogy felvázolják országuk legfontosabb külpolitikai tö­rekvéseit. Az igazsághoz tartozik ter­mészetesen, hogy a világ nem a brazil felszólalást figyelte a legnagyobb érdeklődéssel, hiszen — többek között — ezen a héten illette a szó Gromiko szovjet, Vance ame­rikai, Owen brit és Huang Hua kínai külügyminisztert, s a rangos névsorban ott szerepelt Puja Frigyes ma­gyar külügyminiszter is. Az általános vita jól mu­tatja a világ kellemesebb vagy kellemetlenebb közérze­tét. A nemzetközi helyzet legfontosabb vonásai ezért pontosan visszatükröződtek az ENSZ-palotában is, kitűnt, hogy valóban kritikus sza­kaszhoz érkezett az enyhülés folytatásáért, a fegyverkezési verseny megfékezéséért ví­vott harc és sürgős megoldást várnak a válsággócok prob­lémái. A szocialista külügy­miniszterek beszédei kifejez­hették azt a véleményt, hogy adottak a továbblépés lehe­tőségei, nem zárultak be a békés egymás mellett élés kapui, a jelenlegi nemzetközi erőviszonyok megfelelő felté­teleket biztosítanak a kibon­takozáshoz Ugyanakkor szer­be kell nézni bizonyos negatív tényekkel. Például azzal, hogy az Egyesült Ál­lamokban és egyes NATO- országokban megerősödtek a hidegháborús hangok: Peking politikája veszélyezteti az egyetemes békét s különös­képpen növeli a feszültséget Délkel­et-Ázsiában, vágya a legutóbbi Camp David-i alku­ következményeivel, amelyek során igyekeznek gondosan megkerülni a Közel-Kelet rendezésre váró feladatait A szocialista országok kép­viselői azonban nemcsak egy reális helyzetértékelés igé­nyével léptek fel az ENSZ­ben, hanem megerősítették korábbi, konstruktív javasla­taikat s új kezdeményezése­ket tettek. Jól kiegészíthette az eddigi leszerelési indítvá­nyokat az a szovjet előter­jesztés, hogy biztosítsanak mindenirányú garanciákat az atomfegyverekkel nem rendelkező s a területükön atomfegyverzettel állomásozó külföldi csapatokat sem el­fogadó országoknak. Egy ilyen rendelkezés jóváhagyá­sa megerősítené a kiterjedt területek atommentesítésének irányzatát, fokozná az atom­­sorompó-szerződés érvényét, jó hatást gyakorolna a le­szerelési tárgyalásokra. Szov­jet részről ezzel messzeme­nően figyelembe vették az atomfegyverekkel nem rendel­kező országok többször ki­fejtett igényeit és aggályait.­ Ha mások is így járnak el a megegyezésnek nem lenne akadálya... MIRŐL FOLYNAK A SZOVJET—AMERIKA* * * TÁRGYALÁSOK? A New York-i üvegpalotá­ban — az ülésterem mellett — lázas munka folyik a kü­lönböző különtermekben, kó­rvázakban, folyosókon, s fon­tos megbeszélések zajlanak az ENSZ-missziók épületeiben is. Sor került két hosszabb Gromikov Vance találkozóra, majd a szovjet külügymi­niszter Washingtonba utazott, hogy párbeszédet folytasson Carter elnökkel is. A fő téma változatlanul a SALT. Amennyiben hitelt lehet adni a kiszivárgott­ hí­reknek, a második stratégiai fegyverkorlátozási egyezmény szövege 95 százalékban már készen áll. Igaz a megma­radt öt százalék nem egysze­rűen mennyiségi, hanem mi­nőségi problémát képez: új fegyverek végleges beillesz­tése, a rakétacsaládok kor­szerűsítésének kérdése, és hasonló témák várnak meg­oldásra. Ezen dolgoznak hét­ről hétre Genfben összeülő kiváló szakértők, legutóbb az amerikai delegáció vezetője, Wamke utazott Moszkvába, s most nyilván Gromiko tol­mácsolja majd a szovjet ál­láspontot. A derülátók úgy vélik, hogy még az idén tető alá lehetne hozni a megálla­podást, mások óvatosabbak, s utalnak rá, hogy immár négy esztendő telt el ered­ménytelenül a Vlagyivosztok- keretszámok elfogadása óta. A fegyverkezéstechnikai kérdések valóban nagyon bo­nyolultak, s a fegyverek fej*­lődésével egyre nehezebben megoldhatók. Mégis kijelent*­hetjü­k, hogy a legösszetet­­tebb problémák is rendezés­re kerülhetnek, ha erre igazi szándék mutatkozik. MIT JELENT AZ ÚJABB FORDULÓ BÉCSBEN? A SALT a kérdések kérdé­­se, hiszen a legérzékenyebb területen, a nukleáris fegy­verzet vonatkozásában nyitná meg a korlátozás, szabályo­­zás és csökkentés útjait. A SALT azonban korántsem az egyetlen leszerelési téma, s ezért kísérte fokozott érdek­lődés a bécsi haderő-csök­kentési tárgyalások tizenha­todik fordulójának megkez­dését. A jó öt éve tartó megbe­szélések keretében a szocia­lista országok olyan új, kompromisszumos tervet ter­jesztettek elő júniusban, amely magába foglalta a korábbi nyugati véleménye­ket, ellenvetéseket is, így a szocialista országok elfogad­ták azt a nyugati kívánsá­got, hogy a közép-európai stratégiai térségben mindkét katonai szövetség tagállamai azonos szintű fegyveres erők­kel rendelkezzenek; konkrét indítványokat tettek a hadi­technika (páncélosok, repülő­gépek, atomrakéták) csök­kentésére, s ésszerű elképze­léseket vázoltak fel a részle­tes menetrendre. Közzétették a szükséges létszámadatokat is, amelyekből kiderülhetett, hogy a NATO és a Varsói Szerződés csapa­tkon­tingensei nagyjából azonosak az érin­tett térségben. Jogos volt a kíváncsiság­ tehát, hogy az eltelt gondol­kodási idő nyomán, milyen lesz a nyugati reagálás a szocialista javaslatokra. Az érdemi állásfoglalás egyelőre késik: úgy tűnik, hogy nyu­gati részről sem tagadhatják a szocialista tervek jelentő­ségét, ám a gyakorlati meg­egyezés elől kitérnek. Hivat­­koz­nak például a létszám­adatokban való egyet nem értésre, s olyan követeléssel lépnek fel, hogy a szocialista oldalon 150 ezer fővel na­gyobb legyen a csökkentési mint a nyugatin. Ez termé­szetesen elfogadhatatlan, a nem más, mint a korábbi „diszparitásos” leszerelés fék melegítése. Vannak jelei az időhúzásnak is. Réti Ervin Sarló Sándor: Vissza­pergető 6. — Pi . . . da . . . mo ... ku ... dán ... A figyelem a falakat feszíti. Semmi többet nem mondok. Így telik el az idő süket várako­zásban, egészen éjfélig. Ekkor vonaglani kezdek, lassan, majd egyre inkább gyorsabban. Felgyújt­ják a lámpát. Lihegek. Aászy feloldja transzo­mat. Kérdem: mi volt? — Csodálatos — mondja Böske, mondja Ákos. Juhász gyorsan rágyújt egy szivarra, nem foglal állást. Heheg. Terecsényi azt mondja: — Érdekes. — Hm, hm — hümmög Deák Dezső. A siker nem általános. Másnap kilenckor a jelenlevők újra összegyűl­tek. A kíváncsiság erősebb volt a tagadásnál. Ez­úttal Böske már kezdetben beterelt bennünket a szögletbe. Elhúzta a függönyt. — Ez intimebb, sötétebb, csendesebb — mond­ta. — És mindnyájan egymás közelében vagyunk. Itt nem volt asztal, csak egy keskeny kana­pé és kárpitozott székek. Böske úgy intézte, hogy én a kanapén üljek, velem szemben üljön Ákos, mellette az egyik oldalon Juhász és Teres­­csényi, a másik oldalon, szinte a függöny alá bújva, ő és Deák. Ez az elhelyezkedés mindvé­gig így maradt. Csak jóval később tudtuk meg: nem véletlenül. Jött a transz. Ákos már valóságos fenoménnak érezte magát: biztonsággal juttatott engem a szellemek világába. Böske odasúgta neki: Bárcsak megjelenne Karola néni. Nekem több se kellett, kellő számú dadogás után susogom: — Itt va ... itt va... gyök Böske: Ki vagy, jó szellem? Szellem.. Karó.l. karó..­, róla néni. Böske: Ó, drága Karola néni, te vagy az? Karola: Igen, fiú vagyok. Böske: Hogy vagy, drága Karola néni? Karola: Jobban is lehetnék. Nagyon jó így, test nélkül, nincs semmi gondom. Böske: Mivel foglalkozol? Mit eszel? Karola: Sós harmatot Böske: Mi az a sós harmat? Karola: Isten izzadsága. Böske: Isten izzad? Karola: De még hogy! Van neke sós harma­ta és van édes harmata. A felső teste édes, az alsó meg sós. Böske: Mitől izzad? Karola: Ó, ő mozgatja az egész mindenséget. Láthatatlanul. Böske: Kis a többiek? Szent Péter? Szent Já­nos? Márk és Lukács? Máté és az Apostolok? Mózes, Ábrahám? Karola: Semmit, ők a nagy káderek. Vezetnek és adminisztrálnak. Számolják a jövevény lelke­ket. fis az elenyészőket. Böske: Kik enyésznek el? Karola: Akiknek három bűne van nyilván­tartva, elenyészik. Böske: Hová? A pokolba? Karola: A világmindenség emésztőgödrébe. Böske: Tudsz-e valamit Gizus nőnemről? Karola: Nem tudok. Most már fáradt vagyok Lefekszem. Holnap újra jövök. De másnap Karola nem jött, hanem — cso­dák csodája! — Ady Endre. Jobb helyre nem is jöhetett volna Ady Endre, hiszen itt mind a hat jelen volt személy Ady köl­tészetének imádója volt. Hogy mást ne mond­jak, Juhász Gyula például Petőfi társaságbeli székfoglaló előadásának témájául Ady Endrét vá­lasztotta. (Más kérdés, hogy Pekárék ezt kere­ken visszautasították. Nem is tudom. Juhász az­tán hogy lett a P­T, tagja? Alighanem saját verseket olvasott fel. A médium Pór Tibor le­­közli nemsokára Adyról írott versét a Hétfői Rendkívüli Újságban, mire az Új Nemzedékben Lukács Kornél „venereas fejű zsidógyereknek’’, nevezi, ezért becsületsértési és hitelrontási per indul. Lukácsot másodfokon elítélik, de közben kardpárbaj is lezajlik dr. Burger Béla és Lukács között, Burger győzelmével.) Így hát, mikor Ady szelleme jelentkezett, mindenkiből kifakadt egy „ah”, így zajlott le: Kérdés: Ki vagy, jó szellem? Válasz: Gőg és Magóg fia. Mindenki: Ah, ah, Ady Endre! Szellem-Ady: De sem rokon, sem ismerős! Juhász: Dicsőség Adynak! Szellem-Ady: Itt valahol négy-öt magyar ös­­­szehajol? Juhász: Vakejben virrasztunk s hallgatunk. Szellem-Ady: Hah! Most perc-emberkék dári­­dója tart, a vers csak cifra szolga, a gondolatok­ kormosak, a gondolatok feketék. Juhász: Rohanunk-e a forradalomba? Szellem-Ady: A fene fenébe! Csámpás, konok ez a világ! Otromba véres vész. Keselyű honol Budavárban: egy ostoba lovas-tengerész. Üze­nem: ne csüggedjetek, magyarok, bús koldusok, hitetlenek és kenyértelenek. Jönnek majd, jön­nek odaátról a távoli vörös szekerek. Juhász: Ó! Együtt tartasz hát a korral? Szellem-Ady: A korral igen, de korban nem. Mi, szellemek, nem öregszünk. Nincs hajunk, ami fehéredjék, nincs bőrünk, ami ráncosodjék. Ee teljesen egyen­lőek, egyenrangúak vagyunk. De felismerhetőek. Hasonlítunk önmagunkra. Érint­kezünk egymással. Megvitatjuk a világ dolgait. Vagy két héttel ezelőtt együtt üldögéltem Petőfi Sándorral a Szent János kávéházban. Ez a Tej. Úton van, magam is ott lakom, egy bútorozott Csillagban. A Szent Jánosban a világ nagy írói, művészei szoktak találkozni. (Folytatjuk.) íE sorozatunk Szellemidézés című fejezetében szerepelt Kanyó Béla neve. Félreértésekre adott­ alkalmat a névazonosság egy jeles szegedi pro­­fesszor nevével. Ezért közöljük, hogy az emléke­­zésben szereplő név viselője nem azonos az el­hunyt orvosegyetemi tanárral.)

Next