Délmagyarország, 1978. november (68. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-01 / 258. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ülést tartott az MSZMP Szeged városi bizottsága Az élelmiszeripari üzemek és a mező­gazdasági termelőszövetkezetek gazdálko­dását értékelte első napirendi pontként tagnap délutáni ülésén az MSZMP Szeged városi bizottsága. A tanácskozáson részt vett és felszólalt dr. Koncz János, a Csongrád megyei pártbizottság titkára is. Az anyagot a végrehajtó bizottság nevében Török József első titkár terjesztette elő, rö­viden kiegészítve az írásos jelentést. Az elnöklő Berta István (a városi párt­bizottság titkára) ezután megnyitotta a vi­tát, amelynek során felszólaltak: Árendás József, az Új Élet Tsz párttitkára; Vol­­ford Isván, a Csongrád megyei Gabonafel­­vásárló és Malomipari Vállalat dolgozója; Szitás Ágoston, a József Attila Tsz elnöke; Csendes Mihály, az Új Élet Tsz elnökhe­lyettese; dr. Kardos János, a Volán 10. számú Vállalat igazgatója; dr. Jármai Ti­bor, a Szegedi városi és járási ügyészség vezetője; Bálint László, a Szegedi Szalámi­gyár és Húskombinát vezérigazgatója; Szi­­rovicza Péterné, a Tisza—Maros-szög Tsz tagja; dr. Koncz János; Csápenszki István, a Csongrád megyei Tejipari Vállalat igaz­gatója és Bódi Lászlóné, a Szegedi Kon­zervgyár dolgozója. Az észrevételekre, ja­vaslatokra Török József válaszolt, majd a pártbizottság megfelelő kiegészítésekkel el­fogadta az előterjesztést. Ezután Deák Béla, a városi pártbizottság titkára terjesztette elő A pártdemokrácia fejlesztésére hozott központi bizottsági ha­tározat végrehajtása a hivatali pártszerve­zetekben című jelentést, amelyet dr. Széll Évának, az OTKI Egészségügyi Főiskola védőnőképző szaka vezetőjének hozzászólá­sa után egyhangúlag elfogadtak. Végül, ugyancsak Deák Béla előadásában került sor a kádel- és személyzeti munkáról szóló párthatározat végrehajtásával kapcsolatos feladatok megvitatására. Osskó Lajosnénak, a kábelgyár pártvezetősége titkárának, va­lamint Szabó Sándornak, a Szegedi Ruha­gyár nyugalmazott vezérigazgatójának ész­revétele, illetve megjegyzése után ezt az előterjesztést is jóváhagyta a pártbizottság. Az ülés első titkári bejelentésekkel zá­rult. Az élelmiszeripar és a téeszek gazdálkodásáról Az MSZMP Központi Bi­zottságának 1978. március 15-i határozatában a többi között ez áll: a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban alapve­tő feladat a hatékonyság nö­velése, a min­őség javítása, a nyersanyagtermelés, -feldol­gozás, tárolás tervszerű fej­lesztése és az élelmiszeripar viszonylagos elmaradásának mielőbbi megszüntetése; az eszköz- és anyagigények ki­elégítése; a szakosítás és a gazdasági együttműködés elő­nyeinek fokozott kihasználá­sa; az exportpiacok bővítése; az állattenyésztés, illetve a feldolgozóipar arányának nö­velése, a növénytermelés ho­zamainak növelése és a mi­nőség javítása az elmaradt ágazatok felzárkózásával. Ennek alapján tárgyalta meg a Szeged városi pártbi­zottság a város élelmiszer­­ipari üzemeinek és téeszeinek gazdálkodását és a további tennivalókat. Megállapította, hogy a közös gazdaságokban javult a munka hatékonysá­ga és jellemzővé váltak a termelési rendszerek. Hat szakosított állattartó telep mű­ködése révén gyors fejlődés­nek indult az állattenyésztés. A kemizáció alapjává vált a korszerű növényápolásnak, s gépekkel végzik a nehéz munkát. Mindezt a tudomány segítsége, a paraszti tevé­kenység szakmunkává válása tette lehetővé. Javultak a téesztagok élet- és munka­­körülményei, nőtt a mező­­gazdasági munka társadalmi megbecsülése, erősödött a kö­zösségi szellem, a szövetke­zeti demokrácia. A közös va­gyon 1970—77. között 1,3 mil­liárd forintra gyarapodott. Szívesen fogadta a parasztság a társadalombiztosítás kiter­jesztését, a nyugdíjkorhatár leszállítását, a gyermekgon­dozási kedvezményeket stb., és ezek kétségtelenül növel­ték a párt politikája, a kor­mány intézkedései iránti bi­zalmat. A pártbizottságnak szóló jelentés szerint a téeszek 1970 és 1977 között 14 százalékos létszámcsökkentéssel, több mint 50 százalékkal növelték a termelést. A közös szántó­­terület 40 százalékán folyik iparszerű termelés. A megle­vő geotermikus energiát ed­dig négy szövetkezet haszno­sítja, jelentősebb fejlődés a VI. ötéves tervben várható, 12 hektárnyi üvegház elké­szítésével. Tejből, vágóba­romfiból, sertéshúsból csak­nem annyit produkálunk, amennyit 1980-ra terveztünk. A háztáji gazdálkodás fejlő­dése töretlen, a téeszek ré­vén értékesített termékek mennyisége megháromszoro­zódott. Sokat javult a közös gazdaságok szakember-ellá­tottsága: 1970 óta 33-ról 75-re nőtt a diplomások száma, s 412 szakmunkás helyett ma 1000 dolgozik. A vezetők több­sége színvonalasan végzi a dolgát. Sok gondot okoz a termő­földek védelme és állandó javítása. Volt olyan esztendő, hogy a belvíz 2000 hektárt is elöntött. A tudományos ala­pú tápanyag-gazdálkodás még kezdeti stádiumban van, a hektáronkénti 255 kilogram­mos műtrágya-felhasználás alacsony színvonalú. A rétek és legelők jobb kihasználása még várat magára. Kevés az öntözött terület, alig haladja meg a 2000 hektárt, s a be­rendezések egy része is fel­újításra vár. A MÉM-hez tartozó kilenc élelmiszeripari üzemről meg­állapította a városi pártbi­zottság, hogy a termelésük 1960 óta három és félszere­sére nőtt. A foglalkoztatottak száma 55 százalékkal emel­kedett. Az állóeszközök 52 százalékig elhasználódtak, a kapacitáskihasználás mind­össze 79 százalékos, ami nem­csak a termelés szezonjelle­gével függ össze, hanem a szervezés fogyatékosságaival is. Több a szakember az élel­miszeriparban is: a termelés­­irányítók 22,7 százalékának van felsőfokú végzettsége, a fizikai szakmunkások aránya 39 százalék. A dolgozók 54 százaléka dolgozik teljesít­ménynormában, tehát a IV. ötéves tervidőszakhoz képest fejlődött. Sajnos, az anyag­­mozgatással foglalkozók ará­nya még mindig hajazza a 11 százalékot, vagyis nem változott 20 év alatt. A mű­szakszám is azonos 1970 óta, nem éri el az 1,8-at sem. Csökkent általában a vesz­teséges termékek aránya, a szalámigyárban azonban még mindig eléri a 37 százalékot. Az élelmiszeripar termékei többnyire megfelelők, az ex­port minőségével azonban — elsősorban a konzervgyárban — elég sok a probléma. Az exporttermelés egyébként 1960 óta 5,5-szörösére nőtt, s meghaladja a 2 milliárd fo­rintot. A szezonális munkák az élelmiszeriparban nagy erőfeszítéseket kívánnak, a túlórázás ilyenkor elég gya­­kori. Hangsúlyozta a pártbizott­ság, , hogy a további felada­tok maradéktalan elvégzése érdekében erősíteni kell a pártszervezetek irányító-, szervező- és ellenőrzőtevé­kenységét. A mezőgazdaság termelése jobban igazodjon a népgazdaság és a lakosság igényeihez, s az ipar szükség­leteit is növekvően elégítse ki. Növelni kell a vezetés színvonalát és a szakmunká­sok számát. Szükség van a búza, a kukorica, a tömeg­takarmányok, a kertészet ho­zamainak növelésére, a fű­szerpaprika-termésátlag stabi­lizálására, hektáronként 100 mázsa felett. Dinamikusan kell növelni a primőrzöldség exportját, a szántóföldi zöld­ség termőterületét pedig in­dokolt háromszorosára na­­gyobbítani. A homoki része­ken újra kell telepíteni őszi­barackot és csemegeszőlőt. Az állattenyésztésben elérhe­tő az elhullás miatti veszte­ségek csökkentése és a juh­állomány erőteljesebb gyara­pítása — ez utóbbi közel 3500 hektár rét és legelő in­tenzív hasznosításával. A szarvasmarha-darabszámot jobban kell növelni a terve­zettnél, figyelembe véve a fogyasztás és az export igé­nyeit, 28-30 százalékos ho­zamnövelésre van szükség, főleg a Tisza—Maros szög, a (Folytatás a 2. oldalont.) Szovjet javaslat az ENSZ-ben A Szovjetunió áo­ma nem alkalmaz nukleáris fegyvert olyan államok ellen, ame­lyek­ lemondanak annak gyártásáról és beszerzéséről, és nem tartanak területükön ilyen fegyvereket — jelen­tette ki Oleg Trojanovszkij, a Szovjetunió állandó ENSZ- képviselője az ENSZ-közgyű­­lés egyes számú főbizottsá­gának ülésén, amely hétfőn a Szovjetunió kezdeményezé­sére megkezdte a vitát az egyik fontos napirendi kér­désről, a nukleáris fegyver­rel­­ nem rendelkező államok biztonságát szavatoló nem­zetközi szerződésről. A Szovjetunió — mondotta a szovjet ENSZ-képviselő — kész kétoldalú egyezmények megkötésére is ebben a kér­désben. Ugyanakkor úgy vé­li, hogy a nukleáris fegyver­rel nem rendelkező orszá­gok biztonságát teljes mér­tékben csak az szavatolhat­ja, ha a nukleáris fegyver­rel rendelkező országok kö­telezettséget vállalnak a nem­zetközi szerződésben rögzí­tett garanciák betartására — hangsúlyozta Trojanovszkij. A vasas­szakszervezet a szociálpolitikai­­ feladatokról Az V. ötéves terv szociál­politikai célkitűzéseinek alapján végzett munka jól szolgálta a vasasok és a villamosenergia-ipari dolgo­zók élet- és munkakörülmé­nyeinek javítását — állapí­totta meg kedden a vasas­szakszervezet­ központi veze­tőségének ülése. Az ötéves program időarányos részét a Magyar Villamos Művek Tröszt vállalatai, valamint, a fémtömegcikket és híradás­­technikai termékeket gyártó iparágak teljesítették a leg­eredményesebben, de a vil­­lamosgépgy­árt­ó-iparban még sok a pótolni­való. Összessé­gében a vállalatok a lakás­építés támogatását tartják legfontosabb szociálpolitikai feladatuknak. Így a tervidő­szak első két évében 873 la­kás épült fel vállalati szer­vezésben, 868 dolgozót jut­tattak új otthonhoz tanácsi lakásvásárlás útján, és ezen­kívül 3810 dolgozó részesült különböző lakásépítési támo­gatásban. (MTI) 68. évfolyam 258. szám 1978. november 1., szerda Ára: 80 fillér Versenyben az idővel Finis a betakarításban Két szegedi termelőszövet­kezet, a Móra Ferenc és az Új Élet elsőnek fejezte be az őszi gabona vetését. A szegedi Móra Ferenc Terme­lőszövetkezetben a tervezett­nél 40 hektárral többet ve­tettek el. Egy-két napon belül végeznek a fontos munkával Kiskundorozsmán is a József Attila Termelő­­szövetkezet földjein. A sze­gedi Felszabadulás Tsz-ben 100, a szőregi Tisza—Maros­szög Tsz-ben 200 hektár még a vetni való. A­­ tápéi Tiszatáj Tsz maradt el leg­jobban a vetéssel a szegedi téeszek közül. Az ősziek ké­sői érése miatt a talajelőké­szítést nem kezdhették el időben. Most a kukoricatö­­réssel egy időben szántanak is. Szeged környékén 4397 hektár a betakarítandó ku­korica. Ebből 1982 hektárról került le a takarmány. A szegedi Felszabadulás Ter­melőszövetkezetben eddig még nem kezdték el a ku­­koricatörést. Várják, hogy csökkenjen a szemek ned­vességtartalma. A szőregi Tisza—Maros-szög Termelő­­szövetkezetnél a vetésterület felén közel 500 hektáron áll még talpon a kukorica. Ötven hektár kivételével még a fagy előtt sikerült le­szüretelni a fűszerpaprikát a szegedi nagyüzemekben, ös­­­szesen 573 ‘ vagon fűszerpap­rika termett, ami azt jelenti, hogy hektáronként átlagosan 65—70 mázsányit tudtak be­takarítani a tájkörzet híres fűszernövényéből. Legjobb eredmény a mihályteleki Új Élet Tsz-ben született, ahol 70 mázsa fölötti az átlag. Azonban ez­­ is jóval elma­rad a tavalyi eredmény mö­gött. Van még betakarítanivaló silókukorica a tápéi Tisza-táj Termelőszövetkezetben. Az utóbbi hetekben a kukor­­icaszárat is leszecskázzák a gazdaközösségben, és a siló­­kukoricával keverve készítik el a tárolókazlat. Így gya­rapítja a termelőszövetkezet a télre szükséges értékek szálastakarmány-készletét­­ . A szegedi járásban a ter­vezett vetésterület 71 száza­lékán vetették el az őszi bú­zát A termelő- és szakszö­vetkezetekben, valamint a háztáji és kisegítő gazdasá­gokban földbe került a rozs és az őszi árpa­ magja is. A vetési munkákkal külö­nösen a feketeföldön gaz­dálkodó szövetkezetekben maradtak el. Késleltette a munkát az ősziek elcsúszott érése. Ugyanakkor­ a száraz időjárás miatt csak többszöri tárcsázással, rotátorozással, boronálással, simítózással si­került a megfelelő magágya­kat elkészíteni. A tavaszi vetések­ elé­ra ősszel kell felszántani a te­rületeket. A szegedi járás mezőgazdasági üzemeiben 14 ezer 159 hektár a felszántan­dó terület, ebből 5 ezer hek­tárt már átforgattak. Felszedték a burgonyát a nagyüzemekben, valamint a háztáji, és kisegítő gazdasá­gokban. Befejezéshez köze­ledik a napraforgó magjá­nak begyűjtése is. A kuko­rica a betakarítandó terü­letnek azonban több mint felén még szedésre vár. A nagyüzemekben az idén ös­­­szesen 3550 hektáron ter­mesztettek szőlőt. Eddig 3 ezer hektár termését szüre­telték le. A szegedi és 9 szegedi járási termelőszövet­­kezetekben nincs már szed­­nivaló zöldség. R. F. Új termék: a vázpanel A Beton- és Vasbetonipari Művek budapesti gyárában évente mintegy hatszázmil­lió forint értékű építőeleme készítenek. Legújabb termé­kük a vázpanel, ezekből kü­lön­féle lakótelepi járulék­létesítmények, óvodák, böl­csődék, iskolák építhetők. A képen: A vázpanelelemek tárolóhelye. Építőmunkások jubileumi ünnepsége Az építő- és famunkások szakmai szervezetei szövet­séggé alakulásának 75. év­fordulója alkalmából ország­szerte rendezvénysorozatot tartanak. Csongrád megyé­ben tegnap, kedden délután a DÉLÉP munkásszállójának ebédlőjében került sor a megemlékezésre. Balázsfi Jó­zsef, az ÉFÉDOSZ központi vez­etőségének tagja köszön­tötte az ünnepségre meghí­vottakat, köztük azokat a veteránokat, akik már a szá­zadforduló első évtizedétől tagjai a szakszervezetnek. Az ünnepi beszédet Hor­váth Béla, az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezete központi ve­zetőségének tagja tartotta. Elmondotta többek között, hogy Csongrád megyében múltja van a mozgalmi élet­nek. Hódmezővásárhelyen,­­ Szentesen és Makón a moz­­­­galomban résztvevők fárad­hatatlan munkával szervez­­­­ték, tanították munkatársai­dat. Külön szólt Farkas Mi­­­­hály, Cyulai István, Oláh Mihály, Vetró György, Vetró József kőművesek és Bán Károly ács kiemelkedő mun­kájukról, akik mint a moz­galom veteránjai a központi ünnepségen magas kitünte­tésben részesültek.

Next