Délmagyarország, 1979. november (69. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-01 / 256. szám

Csütörtök, 1979. november 1 Megyei propagandista­­konferencia Szegeden A politikai oktatás kezde­tén évnyitó konferencián ta­lálkoztak a megye vezető propagandistái és a megyei pártbizottság vezetői Szege­den. A megyei pártbizottság Oktatási Igazgatóságának előadótermében tegnap dél­után rendezett eseményen dr. Koncz János, a megyei pártbizottság titkára köszön­tötte a propagandistákat. Ezt követően dr. Komócsin Mi­hály, a megyei pártbizottság első titkára adott tájékozta­tót a XII. kongresszus elő­készítési időszakában idő­szerű elvi és­­ politikai kér­désekről, illetve a propagan­da- és agitációs munkában várható feladatokról. Majd válaszolt a propagandisták konzultációs kérdéseire is, amelyek zömmel gazdaság­­politikai jellegűek voltak. A téeszekben korszerűbb ügyvitel szükséges A termelőszövetkezetekben a gazdálkodás eredményesebb irányításához és a munkahe­lyi demokrácia fokozottabb érvényesítéséhez olyan belső irányítási és információs rendszer kialakítására van szükség, amely naprakész át­tekintést ad a termelésről és egyúttal lehetővé teszi a tel­jesítmény szerinti munka, díjazás széles körű bevezeté­sét Az ügyviteli munka szer­vezettsége és gépesítése azon­ban egyelőre még elmarad a követelményektől — állapí­totta meg a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsának elnöksége szerdai ülésén. A közös gazdaságok vala­mivel több mint harmadában gépesítették a könyvvitelt, de a fejlődés tempója eléggé lassú. Az elnökség megálla­pítása szerint különösen nagy az elmaradás a kedvezőtlen termőhelyi adottságú szövet­kezeteknél, ahol nincs kellő anyagi erő az egyébként is drága irodai gépek megvá­sárlására. Nem megoldott ezeknek a gépeknek a szer­viz- és alkatrészellátása sem,­­ s a tsz-ek egy része emiatt idegenkedik az irodai beru­házásoktól. (MTI) Ünnepség a takarékosság világnapján A takarékosság ésszerű gaz­dálkodás is, az egyén, a csa­lád és a népgazdaság szem­pontjából nagy a jelentősége. Ennek a gondolatnak a je­gyében tartották tegnap, szerdán a szegvári művelődé­si házban a takarékosság vi­lágnapja alkalmából a me­gyei ünnepséget. A megemlé­kezésen részt vett dr. Ágos­ton József, a megyei párt­végrehajtó bizottság tagja, az SZMT vezető titkára, Bangó Ferencné, az OTP országos központjának főosztályveze­tője, Török László, az OTP megyei igazgatója és Ocskó Imre, a MÉSZÖV elnöke is. Dr. Szucsán Sándor, a szen­tesi járási pártbizottság első titkára mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy az OTP-n kívül a takarékszövetkezet­ és a posta is milyen sokat tesz, hogy az állampolgárok szo­kásává váljon a takarékos­ság Említette, hogy a fővá­ros kommunistáinak a közel­múltban a csepeli sportcsar­nokban tartott aktíváján is sok szó esett az általános ta­karékosságról, ezen belül is a pénztakarékosságról. A takarékosságra törekvés ösztönösen vagy tudatosan minden korban és minden társadalmi formában végig­kísérte az emberiséget. A szo­cialista viszonyok között olyan tényezők hatnak első­sorban, ami arra készteti az embereket, hogy megspórol­ják a p­énzüket, a gyerekek támogatása, a jövőbe vetett hit, a szebb és gazdagabb élet kialakításának lehetősé­ge miatt. Ez a törekvés szer­vesen hozzátartozik a szocia­lista ember gondolkodásához Az MSZMP Központi Bizott­­sága is célul tűzi ki a szo­cialista módon élő, gondolko­dó és érző emberek táborá­nak növelését Aki pedig szo­cialista módon él, nem állhat szembe a takarékossággal, nem is lehet közömbös, tehát a takarékosság népszerűsítése egybevág társadalmi célkitű­zéseinkkel. Az előadó kitért a takarékpénztárak eredmé­nyeire és beszélt arról, hogy Csongrád megyében az egy főre jutó megtakarítás meg­közelítően 13 ezer forint, ami az országosnál magasabb. A lakosság betétösszege a me­gyében eléri a 6 milliárd fo­rintot Országosan ez az összeg 132 milliárd forint. Végezetül azt hangsúlyozta, hogy az or­szág gazdasági helyzete min­den­­ eddiginél időszerűbbé tette a takarékosság gondola­tának további népszerűsíté­sét. A takarékosság világnap­ján rendezett megyei rejt­vénypályázatra az úttörők és kisdobosok 1700 helyes meg­fejtést küldtek be. Közülük hatvanan könyvjutalmat kap­tak . Kisteleken a posta szak­­középiskola takarékossági világnap alkalmából megtar­tott vetélkedőjén hat csapat vett részt. A versenyző ta­nulók közül Kecskés Julian­na, Laczó Ibolya és Vakály Valéria jó szerepléséért könyvjutalmat kapott. Kesztyűgyár! rekonstrukció Két hónappal a tervezett határidő előtt befejeződött a rekonstrukció a Győri Kö­­töttkesztyűgyárban. A mun­kálatokat tavaly kezdték meg, s mintegy 70 millió fo­rintot fordítottak a géppark korszerűsítésére. Az új automata kötőgépek megváltoztatták a kesztyű­­gyártási technológiát. A 35 százalékos szabásza­ti hulla­dék másfél százalékra csök­ken, s így jelentős mennyi­ségű pamutot takarítanak meg. A gépek egyaránt köt­nek egyszínű és mintás, egy­ujjas és ötujjas kesztyűket Minden talpalatnyi föld­érték A tanácsi rendelkezés O földek felhasználásáról tárgyalt a népi ellenőrzés Néhány esztendeje még országos jelenség volt, hogy az állami tulajdonban levő földterület fokozatosan csök­kent A városok terjeszked­nek, és az üzemek, gyárak is egyre nagyobb helyet fog­lalnak el a mezőgazdaság­tól. Ugyanakkor megműve­­letlenül maradnak jelentős területek. Közülük jó né­hány tanyát, „birtokot” tu­lajdonosa hosszú évekig nem is látott. Pedig az ország és Csongrád megye is az élel­miszer-termelésre­­ szakoso­dott Ezek a tények elegen­dő magyarázatot adnak ar­ra, hogy miért is foglalko­zott az MSZMP XL kong­resszusa a földtulajdonnal, miért született határozat ar­ról, hogy a jövőben sokkal többet kell törődni a mező­­gazdaság sajátos eszközével, a föld felhasználásával. A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága a múlt évben szabta meg szűkebb pátri­ánkban az ezzel kapcsolatos feladatokat. A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság tegnap délelőtt Szegeden megtartott ülésén — amelyen részt vett Haskó Pál, a megyei párt­­bizottság munkatársa és dr. Keres­zty Béla megyei fő­ügyész is — Szilágyi Ernő, a megyei tanács vb mező­­gazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője adott számot arról, hogy megyénk­ben ésszerűbben, a modern gazdálkodás követelményei­nek megfelelően használ­ják-e fel azokat a területe­ket, amelyeket hivatalos ki­fejezéssel tanácsi kezelésű­ként jelölünk. Csongrád megyében 1975- ben az állami tulajdonban levő földterület alig haladta meg a 23 százalékot. Ez az idén már 24,4 százalékra nö­vekedett Ugyanakkor a szö­vetkezetek tulajdonában is több, művelésre alkalmas terület van, mint néhány éve. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok 270— 300 hektár újabb, eddig par­lagon heverő földterülethez jutottak a vizsgált időszak­ban. A romos tanyák közül is az utóbbi évben 832 épü­letet bontottak le, helyükön összefüggő, korszerű műve­lésre alkalmas területet ala­kítva. Az indokolatlanul megműveletlenül hagyott termőterületek „gazdáit” bírsággal sújtották. Például az öttömösi, a pusztamérge­si és a rúzsai Napsugár ter­melőszövetkezetet. A parla­gon maradt magántulajdonú és egyéni használatban levő földeket pedig állami tulaj­donba vonták. Azokat a területeket, amelyek a nagyüzemi mező­­gazdaság számára minősé­gük vagy nagyságuk miatt nem használhatóak, zárt­kertté alakítva, vagy hétvé­gi telekként érdemes fel­használni. Mindehhez a ta­nácsoknál a „földigazgatási” munka színvonalát emelni kell, mert visszatetszést te­remthet, ha a házhelynek alkalmas területek sorsa, hosszú ideig rendezetlen, mint az Szeged-Kiskundo­­rozsmán is előfordult. A tanácsi kezelésben levő, ma­gánosoknak bérbe adható földek helyéről és minősé­géről az előírásoknak meg­felelően tájékoztatni kell a lakosságot. E Kik azok a nagymenők? gy kazánfűtő — állítólag rendes em­ber, csak irtó nagy a szája — meg­próbált hangulatot kelteni a válla­lat vezetői ellen. Olyan tömény ostobaságot fecsegett róluk, hogy „rengeteg pénzt vág­nak zsebre, pedig csak őgyelegnek". Rend­ben van, kinevették ezt a nem túl nagy­eszű „népelemet”, ám annyit mégis elért, hogy sokaknak megindította az agyát. Ké­sőbb ugyanis felerősödött a helyi szóbe­széd arról, hogy tulajdonképpen kik ma nálunk az úgynevezett nagymenők, a tö­mött bukszájú újgazdagok, az irigyelt krekkek. Mint hallottuk, ott a munkahe­lyen többen is arra az abszurd következ­tetésre jutottak, hogy Magyarországon ma mégiscsak a vezető beosztásúak élveznek legvastagabb jövedelmet. A józan ítéletű ember ilyenkor fölkapja a fejét: csakugyan ez lenne a közvéle­mény? Elképzelhető egy üzem egész közös­ségéről, hogy hamis színben látja a társa­dalmi valóságot? Vagy csak arról van csu­pán szó, hogy a megfontoltság, a tárgyila­gos megítélés helyett itt-ott még mindig a halandzsa dominál? Sajnos, be kell lát­nunk, hogy van táptalaja a sületlen be­szédnek is, pláne ott, ahol a társadalmi szervek merev munkaterv szerint ügy­ködnek, régi sémák szerint végzik munká­jukat, ahelyett, hogy szorgos méhek mód­jára, begyűjtenék a nyugtalanító, feszítő kérdéseket, és helyes választ adnának azokra. Nálunk — soha senki nem csinál titkot belőle — az üzemek, vállalatok irányítói, a vezető értelmiségiek fizetése általában 5— 9 ezer forint, plusz prémium vagy jutalom, de ezzel is csak kivételes esetben érik el, esetleg hajazzák meg a havi tízezret En­­­nyit kap például a MÁV Budapesti Igazga­tóságának vezetője, aki pedig több ezer vasutas dolgáért jó közérzetéért és több milliárdos értékekért felelős. Az egyik sze­gedi vállalat igazgatója havi 7 ezerért szag­gatja az idegeit Ennyi pénz volt azonban egy tiszai szivattyúkezelő szakember fize­tési borítékjában is. öt-, hatezer forintot a jó kubikos is megkeres ebben az ország­ban. Egyre-másra mondják el viszonylag kis fizetésű üzemi osztályvezetők, hogy ma­holnap nem mernek utasítást adni a náluk jóval többet kereső fizikai munkásoknak, mert úgy érzik, nevetségessé válnak. Nyugat-Németországban az első számú vezetők többszörösét keresik a szakmunká­sokénak. Ehhez képest nálunk — már en­­gedelmet — péterfi Béreket adunk igen rá­zós munkáért az igazgatóknak, főkönyve­lőknek stb., akik pedig most már anyagi­lag is felelősek üzemük gazdálkodásáért. Előfordul, persze, hogy közülük egyesek erejükön felül rázzák a rongyot, s ezzel ki­váltják beosztottjaik rosszallását, de a tisztábban látó emberek tudják, hogy ez korántsem tipikus jelenség. Az útszéli ge­­bines kocsmáros jövedelme gyakran négy­szer akkora, mint egy mérnöké vagy köz­gazdászé. Egy harmadik vonalbeli tánc­­dalénekes ötszázasokkal akarta kiverni szóbeli kritikusának a szemét Van olyan engedélyes kiskereskedő, aki naponta az első osztályú Hungáriában ebédel Néme­lyik borravalós, vagy ,,hálapénzes” foglal­kozású állampolgár könnyen zsebre vág havi húszezret, vagy ennek kétszeresét. Korántsem kell nagyítóval keresni azt a fusizót, aki a gyári műszak után naponta összecsap három darab százast Az egyik bírósági ülnök azt hitte, tréfál a vádlott fuvaros, amikor bevételként napi ezer fo­rintról vallott Akad olyan parasztcsalád, amelynek tagjai üzemben is dolgozgatnak, esetleg elszegődnek alkalmazottnak, s az összes ilyen jellegű munkabérhez, plusz a termelőszövetkezetből származó keresethez még a háztáji gazdaság jelentős bevételé­vel is dicsekednek. Ismerünk­­ szerencsés fickókat”, akik ajándékozás vagy örökség, netán —uram bocsa’ — huncutság révén „fogták meg az isten lábát”.­Nos, kik ebben az országban a nagyme­nők?. Ne állítsa nekem senki, hogy azok, akik éjjel-nappal a társadalom felemelé­séért fáradoznak. Bajos dolog persze kimutatni, hogy há­nyan vannak a nagylábon élők. s­ kinek, miből jön össze rengeteg pénze. Egy kimu­tatás szerint az OTP-nél 1977 végén 122 ezer betétkönyvön volt egyenként százezer és ötszázezer forint közötti összeg. Mivel azonban a sok pénzzel bíróknak szokásuk, hogy több betétkönyvben helyezik­ el meg­takarításaikat, lehetnek milliomos honpol­gárok is. Közöttük természetesen vannak művészek, magasan képzett szakemberek, akiknél mellékjövedelem, találmányi díj, szerzői honorárium, felléptidíj stb. is já­rul a főállásból származó keresethez, s az emberek ezt általában tudomásul veszik. De azt már nehezebben emésztik meg, ha valaki nem dolgozik, s a lottón sem volt négyes-ötös találata, mégis két marókkal szórja a pénzt. Becslések szerint, a hálapénzben és a borravalóban részesülők száma országosan félmillióra tehető. Jóllehet, ezeknek csak egy része jut magas jövedelemhez, mégis irritálják­ a közvéleményt. Tudjuk, hogy egyelőre illúzió ennek a jelenségnek útját rekeszteni, mégis meg kellene próbálkoz­nunk a korlátozásával, legalább azokon a területeken, ahol a borravalót nem áru­hiány, vagy szűk szolgáltatási kapacitás hozza létre, hanem az érdekelt személyek tudatosan szervezik és védelmezik. Ha nem így lenne, akkor például a „csúszó­pénz" régen megszűnt volna, hiszen elfo­gadását tiltja a törvény. Csak mosolyogni lehet az olyan javaslatokon, hogy jobban meg kell fizetni a szerelőt vagy az ügyin­tézőt, s máris kámforrá válik mindenféle visszaélés. Naivitás. Igaza van a közgaz­dásznak: „Senkit sem lehet úgy megfizetni, hogy anyagilag jobban járjon, ha tisztessé­ges marad, mintha megvesztegetést fogad el A korrupcióval nem lehet anyagilag konkurrálni.” elfogadható az olyan észrevétel, mi­szerint egyesek kirívóan pazarló életmódja rontja a társadalmi han­gulatot, a vékonyabb jövedelmű rétegek­ben elégedetlenséget, irigységet szít, irreá­lis igényeket támaszt. Szegedi gyárban fi­gyelték meg a szakszervezetiek" némely kiskeresetű munkás — utánozni akarván a fusizásból és a seftelésből tetemes mel­lékkeresethez jutó szomszédját — elha­nyagolta dolgát az üzemben, és egészségét is veszélyeztetve, úgymond, szintén ráhaj­­tott a pénzre. Az ilyen viselkedés különö­sen akkor értelmetlen és visszatetsző, ha a magasabb jövedelmet tulajdonképpen nem tudják mire elkölteni. Már van rep­rezentatív lakás, gangos nyaraló, drága gépkocsi, színes tévé, egyébre pedig nincs igény. S talán itt érdemes elmondani, hogy — például — hét-, nyolcezer forintos havi jövedelem egy vezető értelmiségnek eset­leg kevés, mert csupán szakkönyvre, mű­velődésre, tájékozódásra, társas életre el­költ belőle két-, háromezret mfg ugyanaz az összeg egy igénytelenebb, az élet értel­mesebb dolgai iránt úgyszólván közömbös kisiparosnál ésszerűen fel nem használ­ható többletet okozhat. Mit tehetünk? Próbáljuk megszüntetni azokat, amelyek jogosulatlan forrásból erednek. A munkából származó, de arány­talanul magasakat különféle szabályozók­kal, törvényes eszközökkel mérsékeltük. Semmiképpen sem korlátozhatjuk azonban a szorgalommal, szakértelemmel, újítással, magas tudományos vagy művészi teljesít­ménnyel szerzett jövedelmeket, mert ez­zel visszafognánk, lefékeznénk a fejlődés­hez nélkülözhetetlen alkotó kezdeménye­zést. F. Nagy István S Tájékoztató a vendéglői árakról A másodosztályú vendég­látó üzletekben november 1-től átlagosan 10 százalék­kal csökkentik az ételárakat — jelentette be a Belkeres­kedelmi Minisztérium szer­dai sajtótájékoztatóján Gel­­lai­ Imre főosztályvezető. Elmondotta, hogy ellenté­teleként ezekben az üzletek­ben emelik az égetett szeszes italok és a sör árát. A mi­nisztérium — nem kötelező­en — javasolta a vállalatok­nak, hogy a kereslet alaku­lását és a vendégkört figye­lembe véve az osztályon fe­lüli és az első osztályú ét­termekben 17—20 százalék­kal mérsékeljék az ételek árát. (MTI) A megyei KBT elnökségének megbeszélése­ nöksége Szegeden, a TIT Ká­rász utcai székházában. A testület elsőként — dr Drávucz Mihály alezredes­nek, a vásárhelyi rendőrka­pitányság vezetőjének írásos jelentése és szóbeli kiegészí­tése alapján — megtárgyalta a hódmezővásárhelyi városi KBT elnökségének eddig végzett munkáját, és további terveit, majd a két ülés kö­zött végzett munkáról tájé­koztatta az elnökséget Oszlár György, rendőr őrnagy, a KBT megyei titkára, ezután értékelték az év első há­romnegyed éve közúti balese­ti helyzetének alakulását. Megállapították, többek kö­zött, hogy valamivel több közúti baleset történt idén, mint 1978 első kilenc hónap­jában, a halálos balesetek száma viszont jelentős mér­tékben csökkent. Tegnap, szerdán délelőtt dr. Kelemen Miklós vezér­őrnagy, megyei rendőrfőka­pitány vezetésével ülést tar­tott a Csongrád megyei Köz­lekedésbiztonsági Tanács el 3 Életmentő kitüntetése Életmentőt tüntettek ki szerdán, tegnap a Szolnok megyei tanács székházában. Varga József mezőtúri BM- nyugdíjas ez év szeptember 13-án a Berettyó mentén haladt, amikor a gát tetején tartózkodó kisgyermek arra hívta fel a figyelmét, hogy egy ember fuldoklik a víz­ben. Varga József azonnal cselekedett, ruhástól a vízbe vetette magát, és kimentet­te Szűcs István helybeli la­kost, elsősegélyben részesí­tette, majd értesítette a mentőket és a rendőrséget, továbbá a kimentett férfi hozzátartozóit. A Minisztertanács Élet­­mentő emlékérmét Barta László megyei tanácselnök adta át a bátor embernek. (MTI)

Next