Délmagyarország, 1980. február (70. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-01 / 26. szám

2 Haderő-csökkentési tárgyalások • Bécs (MTI) Csütörtökön, tegnap a bé­csi Burg Redouten termében dr. Jan Chandoga csehszlo­vák küldöttségvezető-helyet­­tes elnökletével megnyílt a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsö­nös csökkentéséről folyó tár­gyalássorozat 20. ülésszaka. A sorrendben 214. plenáris ü­lései előbb dr. Edouard Afefcior nagykövet, a lu­xemburgi, majd pedig Ta­­deusz Strulak nagykövet, a lengyel küldöttség vezetője mondott beszédet. A nyitó­ülés után — a hagyomá­nyoknak megfelelően *­ saj­tóértekezletet tartott mind­két fél képviselője. Strulak nagykövet az új­ságírók előtt felolvasott nyilatkozatában emlékezte­tett arra, hogy éppen hét évvel ezelőtt kezdődtek meg az osztrák fővárosban a haderő-csökkentési tárgyalá­sokat előkészítő konzultáci­ók. Az évforduló megünnep­lésére kevés okunk van — mondotta —, mivel az el­telt időszak alatt — sok erőfeszítés ellenére — nem sikerült elérni konkrét meg­állapodást a kitűzött téma­körben. Megállapította azt is, hogy a 20. ülésszak köl­csönösen bonyolult nemzet­közi helyzetben veszi kezde­tét, s ez a körülmény a szo­cialista országok törekvései és szándékai ellenére alakult kv­ A december közepén meg­szakadt tárgyalási folyamat­ra visszatérve a lengyel dip­lomata bonckés alá vette a NATO-tagországok múlt év végén — egyébként a NATO „eurorakéták" gyártására és nyugat-európai telepítésére vonatkozó döntésével együtt — elfogadott és beterjesztett javaslatát. Kijelentette, hogy az említett NATO-javaslat nem jelent közeledést a szo­cialista országok álláspont­jához, ellenkezőleg sok vo­natkozásban tovább bonyo­lítja a bécsi tárgyalások menetét. A NATO-tagországok to­vábbra sem hagytak fel a Varsói Szerződés közép-eu­rópai haderői létszámára vonatkozó szélsőségesen túl­zó értékeléseikkel, és a lét­számadatok tisztázását a jövőben is a csökkentés el­ső szakaszára vonatkozó megállapodás előfeltétele­ként kezelik. Ilyen körülmények között érthető — mondotta nyilat­kozata befejező részében a lengyel küldöttség vezetője —, hogy a szocialista orszá­gok aligha reménykedhetnek a tárgyalások gyors ered­ményességében. Ennek elle­nére a szocialista országok mindent megtesznek az elő­rehaladás érdekében. A haderő-csökkentési tár­gyalások következő plenáris ülését a jövő héten, csütör­tökön tartják Bécsben. KULTURÁLIS EGYEZMÉNY Csütörtökön Budapesten Jegyzőkönyv aláírásával be­fejezte munkáját a magyar— jugoszláv kulturális együtt­működési vegyes bizottság. Az ülésszak jegyzőkönyvét Marczali László kulturális miniszterhelyettes, a magyar tagozat elnöke és Bozsidár Manics, a Szerb Szocialista Köztársaság kulturális tit­kára, a Jugoszláv tagozat elnöke írta alá SIKERTELEN KÍSÉRLET Berlinben csütörtökön köz­leményben jelentették be, hogy szerdán két személy Berlin és Erfurt között meg­kísérelte erőszakkal eltéríte­ni az NDK Interflug légi­­forgalmi társaságának egy TI­—IR-as típusú repülőgé­pét.­­ A gép személyzete és az utasok határozott fellépé­sükkel megakadályozták a bűncselekményt. A tettese­ket őrizetbe vették. DÁNIA NEMET MOND Dánia nem szándékozik követni az Egyesült Álla­moknak a katonai kiadások­ra vonatkozó utasításait — jelentette ki szerdán a Dán Szociáldemokrata Párt szó­vivője. P. Nilsen, a dán par­lament hadügyi bizottságá­nak tagja leszögezte: min­dig meghallgatjuk szövet­ségeseink javaslatát, de Dá­niának magának kell meg­határoznia katonai költség­­vetésének összegét SZOVJET SEGÍTSÉG — SVÁJCI REPÜLŐGÉPEKEN Zürichből tegnap elindult Phnom Penhbe az a repülő­gép, amely a néhány nap­pal ezelőtt Kambodzsába ér­kezett szovjet egészségügyi brigád munkájához szüksé­ges felszereléseket szállítja. A küldeményt — járműve­ket, orvosi műszereket, gyógyszereket — eredetileg szovjet repülőgépekkel akar­ták Kambodzsába szállíta­ni, a thaiföldi hatóságok azonban nem engedélyezték, hogy a szovjet gépek átre­püljenek az ország légte­­­rén. Emiatt a küldeményt Svájcba kellett irányítani, ahonnan a Nemzetközi Vö­röskereszt szállíttatja tovább a felszereléseket. EGYHÁZI TANÁCSKOZÁS Budapesten, csütörtökön befejeződött az Egyházak Vi­lágtanácsa vezetőinek és a kelet-európai szocialista or­szágokban levő egyházak kép­viselőinek tanácskozása. A részt­vevők egyhangúlag megállapították, hogy a vi­lágpolitikai helyzetben a közelmúltban megnőtt fe­szültség ellenére komoly re­mény van arra, hogy pozi­tívan tovább fejlődjenek ez Egyházak Világtanácsának tagegyházai között kialakult kapcsolatok. Gromiko Bukarestben • Moszkva (MTI) Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió kül­ügyminisztere tegnap, csü­törtökön rövid látogatásra Bukarestbe érkezett. Gro­miko a Román Szocialista Köztársaság vezetősége meg­hívásának tesz eleget. Gro­­mikót fogadta Nicolae Ceau­­sescu, az RKP főtitkára, a Román Szocialista Köztársa­ság Államtanácsának elnö­ke. A magyar— jugoszláv kishatár menti áruforgalomról • Újvidék (MTI) Az újvidéki Magyar Szó csütörtöki száma jelentette: „Jugoszláviában a napok­ban egymás után három ta­nácskozás zajlott le a ma­gyar—jugoszláv határ menti áruforgalomról. Különösen jelentős, hogy Belgrádban ta­lálkoztak a határ menti áru­csere fejlesztésében érdekelt vajdasági, horvátországi és szlovéniai kereskedelmi vál­lalatok képviselői. A Vajdaság és Magyaror­szág ilyen jellegű tavalyi árucseréje 9,5 millió dinár értékű volt, ami a két or­szág közötti teljes kishatár menti forgalom 38 százaléka. Az idei törekvés az, hogy a Vajdaság részesedése e szál­lításokban elérje az 50 száza­lékot. A tanácskozáson meg­állapodtak abban, hogy fej­leszteni kell a részvérvár­o­­sok, Szabadiás és Szeged, Zombor és Baja, továbbá Muraszombat és Szombathely áruházainak a két ország ter­mékeinek kölcsönös eladásá­ból eredő forgalmát.” BT-vita Rhodesiáról • New York (MTI) Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa közép-európai idő sze­rint szerdán, késő este meg­kezdte vitáját­ a rhodesiai helyzetről. A BT összehívá­sát az Afrikai Egységszerve­zet kérte, arra hivatkozva, hogy Anglia súlyosan meg­sérti az országról december­ben kötött megállapodást. Péntek, 1980. február 1 fiz enyhülés ellenségei mesterségesen élezik a nemzetközi helyzetet Costa Gomes budapesti sajtójá­tékozt­a­tóla : Budapest (MTI) Az enyhülés ellenségei már hosszú ideje mestersé­gesen élezik a nemzetközi helyzetet. A világ emiatt ju­tott a második világháború óta talán legnehezebbnek, legveszélyesebbnek számító politikai mélypontra — hangsúlyozta budapesti saj­tótájékoztatóján Costa Go­mes tábornok, a portugál Béke- és Együttműködési Ta­nács elnöke, a Béke-világta­nács Elnökségének tagja. Az Országos Béketanács vendégeként hazánkban tar­tózkodó portugál személyi­ség, akit Sebestyén Nándor­­né, az OBT elnöke köszön­tött tegnap, csütörtökön a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Belgrád rakpar­ti székházában nyilatkozott a nemzetközi helyzetről. Az enyhülés az elmúlt években számos alapvető eredményt hozott — húzta alá Costa Gomes, jóllehet, bizonyos kö­rök már korábban is min­den lehetőséget felhasználva megpróbálták megtorpedózni. Jellemző, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete rend­kívüli leszerelési közgyűlésé­nek idején a NATO tagor­szágainak képviselőit is kon­ferenciára hívták össze, és ezen a találkozón soha nem látott fegyverkezési program­ról döntöttek. Senki sem hi­heti, hogy véletlenül estek egybe az időpontok, és az sem a körülmények furcsa összejátszása, hogy ugyan­ezeknek a NATO-tagálla­­moknak a kormányfői az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének palotájában — sza­vakban — büszkén hirdet­ték, hirdetik, hogy a lesze­relést tartják az emberiség legfontosabb kérdésének. A szavak és tettek közöt­ti szembeszökő ellentétet bi­zonyítja az „eurorakéták” nyugat-európai telepítéséről hozott NATO-döntés is. Ez a határozat megsérti a SALT— II. egyezmény, és a helsinki záróokmány szellemét is. Eje­dig a hadászati támadó­fegyverek korlátozása nagy lépés lehetne a tartós bé­kéhez elengedhetetlen lesze­relés útján. Éppen ezért minden országban minden szervezetnek, minden haladó szellemű embernek köteles­sége, hogy vállvetve harcol­jon a béke megőrzéséért, megszilárdításáért. Még kö­­zelebbre tekintve: konkrét feladatunk a feszültségek to­vábbi szításának megakadá­lyozása, ellenkező esetben nehezen beláthatók a követ­kezmények — hangsúlyozta Costa Gomes. Az ifjúság és a sport ünnepe legyen a moszkvai olimpia A Szovjetunió Olimpiai Bizottságának nyilatkozata S Moszkva (MTI) A Szovjetunió Olim­piai Bizottsága az aláb­bi nyilatkozatot tette: „Az Egyesült Államok és néhány nyugati ország reak­ciós k­öréi'' erősüljen [UNK] ' gandakampányt indítottak azzal a céllal, hogy meg­zavarják a XXII. Nyári Olimpiai Játékok megrende­zését Moszkvában. Teljesen világos, hogy elő­re kitervelt és egyeztetett, ellenséges akcióról van­ szó, amely a népek közötti meg­értés és barátság, a béke és a haladás ellen iránytű. Ép­pen azok támadnak a nem­zetközi olimpiai mozgalom alapelveire, akik nemrég még azt hangozta­tták, hogy hűek „a sport politikamen­tes” jelszavához. Jelenlegi akciójukkal zsaroló és he­­gemonista politikájuk­­ szol­gálatába akarják állítani föl­dünk­ tízmillióinak mozgal­mát, amely a játékokban tes­tesíti meg a Pierre de Cou­bertin által lefektetett ma­gasztos elveket. Nem szá­molnak azzal, hogy mind­ez szétzúzhatja magát az olimpiai mozgalmat. A XXII. olimpiai játékok bojkottjának gondolatát vi­lágszerte elítélik. Az olimpiai mozgalom szilárdságáért és egységéért szállt síkra Lord Killanin, a Nemzetközi Olim­piai Bizottság elnöke, és visszautasította a moszkvai olimpia elleni támadásokat. Az országok többsége olim­piai bizottságainak és a nemzetközi sportszövetségek­nek a vezetői, vezető sport­személyiségek, neves ed­zők, kimagasló sportolók megerősítették, hogy válto­zatlanul szándékuk részt venni az 1980-as moszkvai nyári olimpiai játékokon. A Szovjetunió Olimpiai Bi­zottsága, hűen az olimpiai mozgalom eszméihez, elíté­li azokat a próbálkozásokat, amelyekkel a sportot, a po­litikai nyomás eszközeként igyekeznek felhasználni, és felhívja a Nemzetközi Olim­piai Bizottságot, valamen­­­nyi ország olimpiai bizott­ságát, a sportszövetségeket, a jóakaratú embereket, hogy részesítsék határozott vá­laszban a mostani ellensé­ges kampány szervezőit. A Szovjetunió Olimpiai Bizottsága a szovjet spor­tolók nevében azt a meggyő­ződést juttatja kifejezésre, hogy semmilyen erőnek sem sikerül aláásnia a világ olimpiai mozgalmát. Eleget téve a Nemzetközi Olimpiai Bizottság határoza­tainak, hogy az 1980-as Nyá­ri Olimpiai Játékokat Moszk­vában rendezzék meg, a Szovjet emberek az olimpiai alapokmánnyal teljes össz­hangban készülődnek a játé­kokra, és mindent megtesz­nek, hogy a moszkvai olim­pia a sport ürtnepe legyen, a Föld ifjúsága közötti megértés és barátság elmé­lyítése, a jobb és nyugod­­tabb világ megteremtése ne­vében”. si hatékonyság követelmény Beszélgetés dr. Trethon Ferenc munkaügyi miniszterrel A munkerő-gazdálkodás mindig fontos eszköze a gazdasági folyamatok tudatos irányításának. A gazdasági feltételekben bekövetkezett változások következtében most a szokottnál is nagyobb fi­gyelem kíséri a munkaerő-gazdálkodást. Ezért ar­ra kértük dr. Trethon Ferenc munkaügyi mi­nisztert, hogy válaszoljon néhány időszerű kér­désre. — A teljes foglalkoztatottság szocialista társa­dalmunk nagy vívmánya. Érvényes-e most az év­tizedekkel ezelőtti értelmezése? — Semmiképpen. A­ munkához való állampol­gári jog alkotmányunkban rögzített. Gyakorlá­sának feltételein munkálkodva,­­ a lehetőségek megteremtésének folyamatában két, egymással összefüggő, mégis külön választandó fejlődési szakaszt kell megkülönböztetni. Az első időszak­ban a mennyiségi igények kielégítése, a megfe­lelő számú munkahely létesítése volt a cél. Né­mi túlzással úgy is mondhatnánk, hogy a felsza­badulást követő években az intézkedések leg­főbb indoka a szociálpolitikai gondoskodás volt. Ezt teljesítettük: mindenki dolgozhat. Ma és a továbbiakban viszont a figyelem középpontjában már az áll, hogyan dolgozunk. E tekintetben lát­nunk kell, hogy a teljes foglalkoztatottság eddig még nem járt együtt a gazdasági ésszerűséggel. Nem kevés helyen „túlfoglalkoztatás” tapasztal­ható, a munkaerő ágazati elhelyezkedése nem egyértelműen kedvező, előfordul, hogy ott vannak többen, ahol kisebb létszám is elegendő lenne, máshol pedig a szükséges létszám hiányzik. A munkaképes korú népesség teljes foglalkoztatá­sának fenntartása mellett, az eddigieknél követ­kezetesebben kell biztosítanunk a népgazdasági érdek elsődlegességét. — Egyesek szerint a munkaerőhelyzetben ta­pasztalható gondok megoldásának az lenne a leg­jobb eszköze, ha megteremtenénk a „munkanél­küliek szabályozott tartalékseregét­’? — Ezt a gyakorlatot a mienktől eltérő társa­dalmi és gazdasági viszonyok között alkalmazzák. Valószínű, hogy az ilyen indítványok megfogal­mazói önmagukra, mint fölöslegesekre soha sem gondolnak, csak másoknak szánnának ilyen sor­sot. Megcsinálni a­­ mi kis ,,ellenőrzött munkanél­küliségünket”, ami majd mindent megjavít, ez elvileg kényelmes megoldás lenne, de számunk­ra politikailag és erkölcsileg elfogadhatatlan, gaz­daságilag pedig eredménytelen lenne. Nem a munkaalkalmat kell csökkenteni, hanem a köve­telmények teljesítésének színvonalát kell emel­ni. Fokozni a rendelkezésre álló munkaerő éssze­rű foglalkoztatását és ezzel is mérsékelve a mun­kaerő iránti további — az esetek legnagyobb ré­szében indokolatlan — keresletet. — Ez ma is jellemző? — Ha nem is mindenütt, de még mindig van­nak olyan vezetők, akik nem a folyamatok ed­diginél jobb megszervezésével, a munkaerő fel­készültségének, képzettségének javításával, vagy belső átcsoportosításával akarnak a megválto­zott helyzethez alkalmazkodni, hanem továbbra is a létszám bővítésére törekednek.­­ Az ön által is említett létszám átcsoportosí­tását általában idegenkedve fogadják az embe­rek­— A népgazdaság fejlődésének — ezen belül a munkaerő-probléma megoldásának is — alapvető feltétele, hogy a munkaerőt és az anyagi erőfor­rásokat azokra a területekre irányítsuk, ahol fel­­használásuk az átlagosnál magasabb hatékony­sággal jár. Mindez persze nemcsak munkaerő­­gazdálkodási teendőt jelent, hanem a gazdaság, politika és a központi irányítás, szabályozás alap­­kérdése. A megoldás alapvető útja nem az, hogy valamiféle országos akcióval mintegy vezényszó­ra nagy tömegeket mozgassunk meg. Minden kü­­lön intézkedés nélkül is állandó mozgásban van, szüntelenül „átcsoportosul” egyik munkahelyről a másikra hazánkban évente csaknem egymillió ember. E jelentős méretű folyamatos mozgás mértékét és arányát főként az határozza meg, hogy milyen az oktatási rendszer, a gyermekes k

Next