Délmagyarország, 1980. április (70. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-01 / 77. szám
Kedd, 1980. április 1." felszabadulásunk 35. évfordulója alkalmából Díszünnepség, koszorúzás, fáklyás felvonulás, díszszemle Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából díszünnepséget rendez Szegeden az MSZMP Csongrád megyei, Szeged városi és járási bizottsága, a megyei és városi tanács, a Hazafias Népfront megyei és városi bizottsága. Az ünnepséget a Zenés Színházban április 3- án, csütörtökön tartják; korábbi közlésünktől eltérően nem este hét, hanem hat órai kezdettel. Ünnepi beszédet Török József, az MSZMP Csongrád megyei végrehajtó bizottságának tagja, a városi pártbizottság első titkára mond. Másnap, április 4-én, pénteken délelőtt 10 órakor koszorúzási ünnepséget rendeznek a Dugonics-temetőben a szovjet hősi emlékműnél és a Belvárosi temetőben a román hősi emlékműnél. Délelőtt H órakor a Széchenyi téri szovjet hősi emlékműnél helyezik el a megemlékezés és a hála virágait. A megye társadalmi, gazdasági, politikai fejlődését a a felszabadulástól napjainkig bemutató emlékkiállítást április 2-án, szerdán 14 órakor nyitják meg a Csongrád megyei tanács aulájában. A fiatalok széles tömegét mozgósító, felszabadulásunk 35. évfordulóját köszöntő fáklyás felvonulást ugyancsak április 2-án, este 8 órai kezdettel rendezik meg. A menet az Árvízi emlékműtől indul, s a Széchenyi térig vonul, ahol a fiatalok megkoszorúzzák a Széchenyi tér északi oldalán levő szovjet hősi emlékművet. A fővárosban április 3-án, ünnepi külsőségek között, katonai tiszteletadással felvonják az állami zászlót az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren, a Magyar Népköztársaság nemzeti lobogóját, a munkásmozgalom vörös zászlaját pedig a Gellérthegyen. Harmadikén este díszünnepséget rendeznek az Erkel Színházban. Ugyanezen a napon koszorúzási ünnepséget tartanak a Szabadság téri szovjet emlékműnél és a Hősök terén, a magyar hősök emlékművénél. Népköztársaságunk fegyveres erői: a Magyar Néphadsereg, a határőrség és a munkásőrség egységei április 4-én katonai díszszemlén köszöntik hazánk felszabadulásának 35. évfordulóját. átadták az idei Ybl Miklós-díjakat Hétfőn a Magyar Építőművészek Szövetségének székházában kiosztották a kimagasló építészeti alkotásokat elismerő 1980. évi Ybl Miklós-díjakat. Ybl-díjat kapott: Bajnay Zsolt, a KERTI építésze, a siófoki vásárcsarnok; Demény Tamás, az Iparterv építésze, az Ózdi Kohászati Üzemek oxigéngyárának tervezéséért; Gettó József, a Dél-dunántúli Tervező Vállalat építésze az oktatási és nevelési épületek összefüggő tervezési folyamatában kifejtett munkásságáért; Gere Mihály és Mohácsi Péter, a Keletterv építészei a házgyári panelekből épülő lakó- és középületek, valamint a Hotel Zakarpatje tervezéséért és a házgyári fejlesztésben kifejtett tevékenységükért. Hulyák Anna, a Vátti építőHétfőn a Parlamentben a közelgő felszabadulási évforduló alkalmából újságírókat tüntettek ki. Rózsa Ferenc-díjat kapott Dobsa János, az MTI szerkesztőségvezetője, Dolecskó Kornélia, a Népszabadság munkatársa, Gombó Pál, a Magyar Sajtó főszerkesztője, Matolcsy Károly, a Magyar Nemzet szerkesztő bizottságának tagja, Mészáros Ottó, a Pest megyei Hírlap főmunkatársa és Vértes Éva, a Magyar Rádió főmunkatársa. Hétfőn Szakali Józsefnek, az MSZMP KB tagjának, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének vezetésével elutazott Moszkvába a Magyar—Szovjet Baráti Társaság küldöttsége, amely részt vesz a hazánk felszasze, a győri Martinovics tér 1—2. számú műemlék épületek helyreállításának tervezéséért; Pál Balázs, az Iparterv építésze több évtizedes építéstervezési és építészelméleti munkásságáért; K. Ráduly Piroska építész több évtizedes városépítészeti munkásságáért és Eger város településcsoportja általános rendezési tervének városépítészeti koncepciójáért; Roth János, a Lakóterv építésze a pozsonyi diákszálló, a csopaki vállalati üdülő, és más, szállásjellegű paneles épület tervezéséért; Tarnai István, a Délterv építésze a Szegedi Orvostudományi Egyetem Dóm téri oktatási épületének tervezéséért. A díjakat Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter adta át. Harminchárman részesültek állami kitüntetésben és 22-en vették át a Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt. A kitüntetéseket Bajnok Zsolt, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese adta át. Az ünnepi eseményen jelen voltak: Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese és Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai, valamint Győri Imre, a KB osztályvezetője. Indulásának 35. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségeken. A delegáció Ferihegyi búcsúztatásánál jelen volt Ivan Vasziljevics Szalimon, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének magyarországi képviselője. Rózsa Ferenc-díjak MSZBI-küldöttség utazott Moszkvába SZOT irodalmi ösztöndíj Pályázati felhívás A Szakszervezetek Országos Tanácsa — a Magyar Írók Szövetségével kötött együttműködési megállapodás alapján — pályázatot hirdet SZOTrodalmi ösztöndíj elnyerésére. Az ösztöndíj havi összege 3000 forint, időtartama 1 évtől 2 évig terjedhet. Azok az írók pályázhatnak, akik már eddig megjelent műveikkel kifejezték tehetségüket, és akik az ösztöndíj időtartamán belül a célkitűzéseknek megfelelő irodalmi mű alkotására kötelezettséget vállalnak. A pályázat életkorhoz nem kötött. A pályázati kérelmeket 1980. május 10-ig a SZOT kulturális, agitációs és propagandaosztályára (Budapest VI., Dózsa György út 84 B 1415) lehet benyújtani. A pályázathoz csatolni kell: a pályázó önéletrajzát, eddigi írói munkásságának részletes ismertetését és az ösztöndíj időtartamán belül megalkotandó műre vonatkozó tervét. Szovjet hajóraj látogatása A fasiszta Németország felett aratott győzelem közelgő, 35. évfordulója alkalmából a szovjet dunai flottilla egy hajóraja menetet hajt végre a Dunán, melynek keretében tisztelgő látogatásokat tesz az útvonal országaiban. A hajóraj, amely vasárnap délután hazánk területére érkezett, április 2—5. között Budapesten tartózkodik. Szovjet veteránok Budapesten A Magyar Partizán Szövetség meghívására hétfőn, tegnap Budapestre érkezett a szovjet háborús veteránok bizottságának küldöttsége, Szergej Alekszandrovics Andrjuscsenko altábornagy vezetésével. A küldöttség tárgyalásokat folytat a két szervezet további együttműködéséről, és részt vesz a hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségeken. Magyarázkodnak, mentegetődznek még a legjobbak is, nem hogy a közepesek, a gyengék, azaz — tisztelet a kivételnek — majd mindenütt ezt tették, teszik a legutóbbi hónapokban. A magyarázat, a mentegetés annak szól, miért nehezebb, kevésbé gazdag ígéretekkel teli a vállalat jelene, mint volt tegnapja, miért várható a nyereség apadása, a fejlesztési források szűkülése, mivel a szabályozók, az elvonások... S itt hosszú lista következik, mi minden változott, módosult, s legtöbbször — ismét tisztelet a kivételnek — ez a mi minden kizárólag olyan tényezőket foglal magába, amik a vállalaton kívül találhatók. A szabályozás, az irányítás sokféle eleme terítékre kerül az ilyen beszélgetések alkalmával, s bár a magatartás érthető — mert valóban megváltozott az a környezet, amelyben a gazdálkodó egységek napjainkban tevékenykednek —, de el nem fogadható. Nem elvi föltételezés, nem elvont igazság, hanem gyakorlati tapasztalatok igazolta tény ugyanis: a vállalat eredménye elsősorban saját munkájától, teljesítményétől — lehetőségei hasznosításától — függ. Hivatkozásnyi tényt erre: különféle vizsgálatok, így egyebek között a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságának elemzései egybehangzóan azt mutatták, hogy a jelentős eredményromlással dolgozó vállalatok kétharmadánál belső okokra vezethető vissza a megalapozatlan fejlesztésekre szervezetlenségből fakadó költségnövekedésre, stb. — kedvezőtlen változás! S mindennapos tapasztalataink is arra intenek, hogy míg erős a kritikai hajlam a környezeti elemek módosítása miatt, a gazdálkodás cégen belüli elemei alig kapnak figyelmet, törődést. Gyakran az egyszerű rend, az alapvető szervezettség is hiányzik ott, ahol természetesnek látszó mozdulatokkal mutogatnak kifelé, másokra és másra, azokban keresve az eredményromlás magyarázatát. Olyannyira tipikus, tehát széles körben megtalálható ez a magatartás, hogy az MSZMP XII. kongresszusán is szót kellett ejteni róla. Kádár János, a párt első titkára, a vitát összefoglaló beszédében így fogalmazott: „... az igazgatók is hagyják abba a számítgatást, hogy ha csak a tavalyi elvonás lenne, mennyivel több volna az idei nyereségük. A nemzetközi gazdasági környezettel úgy kell számolnunk, ahogyan van. Ilyen a helyzet, így kell élni, dolgozni és boldogulni”. S persze, az igazgagatók említése képletes csupán, hiszen nem egyedül ők azok, akik hajlanak az ilyesfajta számítgatásokra, ez a felfogás, szemlélet az irányító szerveknél éppúgy föllelhető, mint a műhelyirodákban, a társadalmi szervek gyakorlatában, azaz nem személyekhez kötött, sokkal inkább kapcsolódik munkastílushoz és munkamódszerekhez, olyan stílushoz, módszerekhez, amiket túlhaladott az idő, amik értelmét elvette a megváltozott gazdálkodási környezet. Emlékezzünk csak: a szabályzók változtatását mindenkor sopánkodás fogadta, s egy-két esztendő múlva kiderült, a vállalatok — némelyek nem is túlzott erőfeszítésekkel — növelték bevételeiket, nyereségüket. A magyarázat nemcsak abban kereshető, hogy a szabályozás sem volt következetes — fölmentések megadása, egyedi elbírálások alkalmazása, stb. — hanem abban is, hogy a termelőegységek hozzányúltak a féltve őrzött — meg a még föl sem tárt — tartalékaik egy részéhez. A legjobb érv soha nem a panasszó, hanem a cselekedet, a feltételekkel szembesített cselekedet. Tökéletes szabályozás, irányítás nem létezik, nem teremthető meg, de folyamatosan tökéletesíthető, finomítható az, ami van, ehhez azonban nélkülözhetetlen a gyakorlat királyvize, ami megmutatja, mi a nemesfém, mi a hamisítvány. A gyakorlat tapasztalatait elsősorban a vállalatok munkájukkal produkálják, áruik mellett ezt is megtermelik. S ezt, nem panaszokat, egyrészt-másrészt típusú okoskodásokat kell előállítaniuk ahhoz, hogy léphessünk, mind a szabályozás, az irányítás további javításában, mind — és elsősorban — a gazdálkodás eredményeiben. M. O. Kézművesvásár Pécsett vasárnap tartották az első országos kézműves kirakodóvásárt. A látványos, mozgalmas eseménynek 50—60 ezer látogatója volt, s többségük nemcsak nézelődött, hanem vásárolt is valamit. Volt miből. Az ország minden részéből csaknem kétszáz kézműves gyűlt össze és rakodta ki a portékáját az új vásárcsarnokban. Tornaszoba az óvodában Tegnap, hétfőn délelőtt már rögtönzött tornabemutatóval köszönthették a kék tornaruhás pöttömnyi gyerekek a szerény ünnepségre meghívott vendégeket, a munkát elvégzőket. Kisteleken az 1. számú óvodát — amelyet a volt kollégiumból alakítottak ki — tavaly márciusban adták át rendeltetésének A négy csoportban 136 gyerekkel foglalkoznak az óvónők. A legkisebbek nevelésének is fontos része a testnevelés, ám az ehhez szükséges feltételek ma még kevés gyermekintézményben biztosítottak. Elismerésre méltó hát minden olyan kezdeményezés, amely a meglevő lehetőségek kihasználásával, s ha kell, társadalmi munkával igyekszik ezen változtatni. A tornaszobában bordásfal, gyűrű, nyújtó, forgódob, zsámoly, padok, tornaszőnyegek és mászókötelek várják majd a kisteleki apróságokat. Az átalakítás során közel 30 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a brigád tagjai. Pintér József felvétew: Az első tornabemutató 3 Mentsük értékeinket Április 1-től május 10-ig: pamutakció Sok szó esik manapság a háztartásokban eddig kidobásra ítélt hulladékokról, amelyek nagy része komoly érték lenne a népgazdaság számára. Az energiahordozók és az alapanyagok világpiaci árának növekedése hazánkban is arra a felismerésre vezetett, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni a hasznosítható anyagok gyűjtésére és ezeknek az úgynevezett másodnyersanyagoknak a fokozottabb ipari felhasználására. Hogy mi ösztönöz bennünket erre, miként menthetjük meg ezeket az értékeket, erről tájékoztatta tegnap, hétfőn délelőtt Budapesten a lapok képviselőit Molnár László, a MÉH Tröszt vezérigazgatója. Elsősorban az ország gazdasági érdeke ■ parancsolja, hogy ne dobjuk a szemétbe az odahaza fölöslegessé vált ruhaneműt, napilapot vagy képes folyóiratot. Ezek a hulladékok ugyanis nyersanyagként újból fölhasználhatók, méghozzá, mivel „beépített” energiát tartalmaznak, igen olcsón. Nem lehet közömbös ez olyan ország számára, amely nem bővelkedik természetadta nyersanyagokban. Ugyanakkor bizonyos gyártási technológiák nem is nélkülözhetik a másodnyersanyagok fölhasználását, mint például az ócskavasat az acélgyártás. A hulladékok hasznosítására sarkall bennünket a környezetvédelem is: nemcsak egészségünknek teszünk jót, ha igyekszünk minél kevesebb szemetet fölhalmozni és költséges módon megsemmisíteni, hanem közös pénztárcánknak is. És az sem utolsó szempont, hogy egyre gyérülő természeti kincseinket is megkímélhetjük így. Kimutatták például, hogy ezer tonna papírhulladék fölhasználásával 10 hektárnyi erdőt menthetünk meg. Évről évre egyre több ember érti meg a hulladékgyűjtés fontosságát, jelzi ezt a MÉH növekvő forgalma is. A beérkezett háztartási textilhulladék mennyiségével és minőségével azonban nem lehet elégedett a tröszt, illetve a magyar ipar. Nincs elegendő géptisztító rongyunk. S ha nincs, kénytelenek vagyunk drága valutáért importálni. A tröszt vezérigazgatója elmondta a sajtótájékoztatón: április 1. és május 10. között országos méretű háztartási textilhulladék-gyűjtési akciót indít a MEH a gondok enyhítése érdekében. A cél az, hogy ez idő alatt ezer torma textilhulladék jusson el a telepekre, s 2,5 millió forint értékű devizát sikerüljön megtakarítani az országnak. Milyen anyagokat vesz át a MÉH? Tiszta, fehér vagy színes, háztartási pamuttextil hulladékot, de mosatlant is, alacsonyabb kilónkénti áron, és szükség van a vegyes háztartási textilhulladékra is. Pamutakció a neve ennek a mostaninak, tehát zömmel ilyen anyagot vásárolnak a telepek. Nem kizáró ok a kisarányú műszálkeverék sem.. Az esetleges vitát az átvevőhelyen tartott mintadarabok alapján lehet eldönteni. Hogy mi a fizetség a beszállított ruhákért? Való igaz, ebből egyetlen család sem gazdagodhat meg, annál jobban jár azonban a népgazdaság. De hogy egyéni érdekeltség is fűtse az embereket, minden 20 forint értékű, átadott textilhulladék után ajándéksorsjegyet nyújtanak át. A sorsolás június 20-án lesz, a csillebérci úttörőtáborban. Ott dől el, ki a főnyeremény, a Trabant személygépkocsi boldog tulajdonosa, és ki örülhet a Color Star színes televíziónak, az Uranus tévének, valamint a több ezer és több száz forintos vásárlási utalványoknak. Keresse elő tehát ki-ki a szekrény alján helyet foglaló, porosodó, használhatatlan holmikat, elvégre sose lehet tudni... Ch. A.