Délmagyarország, 1981. május (71. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
. A munka ünnepe hvatalosan, naptár szerint is, május elseje a munka ünnepe. A munkáé, mely egyszerre tudatos és érzelmi tevékenysége az embernek. Tartalma egy ideje mégsem politikai manifesztum csupán. Az is, legfőképpen, de több annál. A biológiai ember tavaszingere Mert hiszen a zöldtllat ellentmondást nem tűrőén parancsol ki a természetbe, ahol ilyenkorra a kemeny, hosszú tél nyűtt álommá szépül, s azon kapja magát az ember, hogy önkéntelenül gémber csontjait ropogtatja, együtt fiatalodik felekben a környezetével. A munka ünnepe munkásünnep. Eredendően a munkásosztály ünnepe, nem egészen évszázada. Egészen pontosan 1890 óta, hogy előbbi alakuló kongresszusán a II. Internacionálé határozott úgy, a nemzetközi szolidaritás bizonyságaképpen követeljék mindenütt a nyolcórás munkanapot. Azért május elsején, mert az 1886-os véres chicagói események miatt az Amerikai Munkás Szövetség erre voksolt Saint Louis-i kongresszusán. Az a bizonyos első május tömegével vonzotta utcára az embereket. Az Internacionálé később felhatalmazta a különböző országokat, mikor, milyen körülmények közepette ünnepeljenek — így például az Egyesült Államokban és Kanadában szeptember első vasárnapja a Labor Day —, de a második világháborút követően, immár a béke védelmének sebzett jelszavával a legtöbb helyen munkaszüneti nap, a szocialista országokban pedig állami ünnep, így természetesen hazánkban is. Ahol Budapesten és néhány vidéki városban már 1890-ben megemlékeztek róla, az évi első kongresszusán határozatába foglalta az MSZDP; 1891-ben csatlakozott a Viharsarok, Orosházán, Békéscsabán összecsapásokat regisztrál a történelem, az 1893-as hódmezővásárhelyi nagygyűlésnek szónoka pedig az a Szántó Kovács János, kinek emlékműve ma ott áll a város főterén. Dióhéjban ennyi a történelem. Távolról sem tanulságok nélkül. A néhai események föl-fölidézéséről, fájdalmas aktualitásairól eleget gondoskodott, gondoskodik ma is, az emberiség újkori, legújabbkori története. Vajh Chicago óta hány, de hány sortűzre kell emlékeznünk? A munkához, a békéhez, az egyetemes emberi szabadságjogokhoz konok bátorsággal ragaszkodóknak vérére? Forr a világ bús tengere. Csak nemrégiben próbáltuk elhinni, Franco után sehol sem lehet többé fasizmus (sietik feledni a spanyolok is), s lám Pinocheték képesek konzerválni Simon Bolivar földrészén, a szabadságszerető Latin-Amerika csípőjén. S messzebb ne menjünk, ott van mindjárt a közelben Salvador, napjaink második Vietnamja, hol a reakció bizton számíthat külső szimpatizánsok támogatására, az amerikai imperialistákra. A lokális háborúk zsarátnoka hol Afrikában, hol Délkelet-Ázsiában, hol Közel-Keleten lobban föl, nehezen engesztelhető lánggal, s miközben naponta ártatlanok ezrei esnek áldozatául az itt-ott fékezhetetlen indulatoknak, a világ valamennyi népének békéje is veszélyben forog. Földünket megint a hidegháború szele teszi huzatossá. Pedig, pedig: hány nép bűnhődte már meg, velünk együtt rég, a múltat, a jövendőt? Ezért pótolhatatlan misszió a Szovjetunió békepolitikája. Nem elég hát csak a munka himnuszáról dalolni a munka ünnepén. örüljünk, csöndesen: a nyolcórás munkanap kiküzdésének roppant vehemenciája számunkra ma már történelem, túlhaladott realitás. S hogy csak a munkája révén élhet meg az emberi társadalmi evidencia. Mert kell-e indokolni, nekünk egy ideje nem a formálisan egyre csökkenő munkaidő ténye, hanem a foglalatában születő vajúdó tevékenység, a munka elvégzésének mélysége, komolysága, intenzitása a nagy téma. Hogy önmagunkat áltatjuk a fejében-harmadában, slendriánul odavetett produktumokkal: amíg csak fizetgetnek, addig csak dolgozgatunk, úgymond. Hiszen, ha megfordítjuk, szembeszökővé válik a tyúk vagy a tojás dilemmája — akik csak dolgozgatnak, azoknak csak fizetgetni lehet — messze nem jutunk általa. Az egyre feszesebb, pórázra fogott, politikai felhangokkal meghangszerelt gazdasági világhelyzet nem tűr pardont a munkapadoknál sem. öntevékenyen beszállni a ringbe, az ország egészének hasznát tekinteni, s abban mérni a részek feladatainak súlyát — ez most a munka hétköznapjainak politikai tétje, mely akarva-akaratlanul szétsugárzik, nap mint nap áthatja valamennyiünk közerkölcsét-közhangulatot örvendünk — miért ne tennénk, saját vívmányunk —, mert hamarosan áttérhetünk az ötnapos munkahétre. Globálisan a heti 42 órára, szemben a nem is oly régi 48-cal. Értelmét azonban aligha tapasztalhatjuk, ha a társadalmilag-gazdaságilag hasznos tevékenység arányai nem javulnak a tényleges munkaidőn belül, melynek kitöltése régóta önkritikus valóság- szemléletünk eleven céltáblája. Tegyük szívünkre a kezünket: a munka becsülete ma sem makulátlan. Közgondolkodásunkban még nem szívódott föl a „fogjuk meg és vigyétek” szemlélete. S bizony előfordul, hogy a könnyebb ellenállás felől közelítők népszerűek a különböző munkahelyeken. Az egyéni és közösségi érdekek diszharmóniája született szűklátókörűsége az emberi természetnek mindaddig, amíg ki-ki jól felfogott érdekét, saját ambícióját nem a közösség érdekeinek függvényében ismeri föl, s tudatosítja. Ezért hát, hogy a munka egyszerre tudatos és érzelmi cselekvés. Az ember szükséglete, joga és kötelessége, sikere vagy kudarca, boldogsága vagy boldogtalansága, célja és eszköze. Létformája, hiszen úgy tartozik hozzá, mint a levegő. És esztétikuma is, hiszen nincs az a fajtája, módja,, lehetősége a munkának, " melyben valaki valamilyen, szépet, számára vonzót, nélkülözhetetlent föl ne fedezhetne, így becsüljük a munkát, s ne csak az ünnepen. Politikai és erkölcsi értékén, emberi tartalmán. Nikolényi István Kerényi Jenő szobra: Május 1-én 71. évfolyam 10L. szám 1981. május 1. péntek Ára: 1,80 forint Elfogadták a megyei tanács VI. ötéves tervét A testület üléséről jelentjük Csongrád megye tanácsa tegnap, csütörtökön Szegeden ülésezett. Szabó Sándor, megyei tanácselnök köszöntötte a résztvevőket. Az ülésteremben ott voltak a megye országgyűlési képviselői, a városok, járások, nagyközségek társadalmi, politikai életének vezető képviselői. Az elnökségben többek között helyet foglalt dr. Horváth László, az MSZMP KB tagja, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, dr. Komócsin Mihály, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Kolláth György, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának főosztályvezető-helyettese. A testület először néma felállással emlékezett meg a közelmúltban elhunyt Munkácsy György tanácstagról, akinek több évtizedes eredményes munkáját jegyzőkönyvben örökítették meg. Ezt követően a tanács megvitatta és elfogadta a vb két tanácsülés közötti tevékenységéről, a végrehajtó bizottság múlt évi munkájáról, az V. ötéves és a múlt évi költségvetési és fejlesztési terv teljesítéséről szóló beszámolót. A tanács jóváhagyta a VI. ötéves középtávú pénzügyi és fejlesztési tervet, tudomásul vette a cselekvési programot, valamint az előterjesztések között elfogadta az V. ötéves terv településfejlesztésének tapasztalatairól készült tájékoztatót és a VI. ötéves tervre vonatkozó versenyfelhívást. Végül a tanácstagok interpelláltak. Kedvező alapok Zárszámadás és egy új tervidőszak elindítása —ennek a gondolatnak a jegyében fűzött szóbeli kiegészítőt a jelentéshez dr. Petrik István, a megyei tanácselnök általános helyettese. A tájékoztatóból kiderült, lelkesítőek az elkövetkezendő évek célkitűzései is. No de nézzük a tényeket Az ötödik ötéves tervben Csongrád megyében a tanácsok 20,8 milliárd forintból gazdálkodtak. 11,1 milliárdot fordítottak a költségvetésre az intézmények, létesítmények fenntartására és 9,7 milliárd forintot költöttek fejlesztésekre, lakás, kórház, óvoda, bölcsőde stb. építésére. Tapasztalható volt, hogy a tanácsok kiemelten biztosították a gyermekjóléti, az egészségügyi és az oktatási alapellátást nyújtó intézmények zavartalan működését. Az elmúlt öt év alatt több új létesítményt adtak át, mint bármelyik korábbi ötéves tervben. A lakásépítés több mint 9 százalékkal haladta meg a negyedik ötéves tervét, és 24 ezer 60 lakásba költözhettek be. (öt százalékkal több a tervezettnél.) Még egy kis statisztika: 9 százalékkal növekedett a közműves vízhálózatba bekapcsolt, 3 százalékkal a szennyvízcsatornahálózatba és 8 százalékkal a vezetékes földgázba bekapcsolt lakások aránya. 1980-ban a bölcsődés korúak 14 százalékát helyezhették el a szülők napköziben, míg öt évvel korábban csak 10 százalék jutott be a bölcsődékbe. Figyelemre méltó, hogy a tervezettnél 44 százalékkal több óvoda épült, pontosabban 4 ezer 805 hellyel gyarapodott Csongrád megye óvodai hálózata. Három városban, Szegeden, Szentesen és Csongrádon vették birtokukba a fiatalok az új ifjúsági házat. A kórházak befogadóképessége 50 ággyal növekedett, új pavilonok épültek, bővült a gép- és műszerállomány. Az 1975-ös évhez képest mintegy háromszorosára nőtt a házi szociális gondozásban részt vevők száma. A deszki 140 ágyas pavilon átadásával Csongrád megyében központosították a tüdőgyógyászatot. Befejeződött a makói kórház új műtőszárnya, hogy csak a legfontosabb egészségügyi beruházást említsük. Dr. Petrik István azonban számba vette az elmulasztott lehetőségeket is, így nem hagyható figyelmen kívül, hogy az objektív körülményektől függetlenül jobbak lettek volna az eredmények, ha a tervezett célcsoportos lakások elkészülnek, ha átadják azokat a bölcsődéket, amelyekre a szülők számítottak és befejezik a szennyvíztiszítókat, csatornaépítéseket, amelyek nélkül nem képzelhető el a további városiasodás. Sajnos, a nagyarányú fejlesztések ellenére is nagy a zsúfoltság az óvodákban és általános iskolákban, s bár sok étterem, ABC-áruház, kisbolt épült, Csongrád megye vendéglátói ellátottsága továbbra sem éri el az országos átlagot. Megnyugtató, hogy jelentősen javultak a lakosság életkörülményei, az ötödik ötéves tervet a dinamikus növekedés jellemezte, mégha a társadalmi közkiadások az utóbbi két évben mérséklődtek is. Az igen jelentős társadalmi összefogás ellenére sem szűnt meg néhány feszültség, amelynek megoldása a VI., illetve a következő tervidőszakra vár. A tanácsok növekvő felelősségtudatról, a körülményekhez alkalmazkodó és önálló cselekvési készségről tettek bizonyságot. Jól szervezték a lakosság társadalmi munkáját, amelynek az értéke az öt év alatt 1,3 milliárd forintra növekedett, s a helybeliek sportpályától kezdve az óvodaépítésig bezárólag szinte minden területen hozzájárultak ahhoz, hogy környezetük szebb, otthonosabb és komfortosabb legyen. A tanácsok kedvező kiindulási helyzetet teremtettek a VI. ötéves tervidőszak feladatainak megvalósításához. Az ellátás javítása A tanács megvitatta és jól egyeztette elgondolását, jóváhagyta a VI. ötéves terv előirányzatokat a helyi t aköltségvetési és fejlesztési nácsokkal, az Országos Tervelőirányzatát. Ezek szerint a hivatallal és a Pénzügyitanácsok a tervidőszakban misztériummal. Tavaly nőközel 24 milliárd forintból vemberben és decemberben gazdálkodhatnak. 16,2 millió terv koncepcióit társadalord forintot fordíthatnak a mi vitára bocsátották. Az költségvetési, működési ki- észrevételeket, javaslatokat a adósokra, 7,5 milliárd forint szükségletek egybevetésével tot pedig a fejlesztésekre. A igyekeztek érvényesíteni a megyei tanács többször (Folytatás a 3. oldalon.) Az ünnepi program Szegeden reggel 6 órától: zenés ébresztő. Három zenekar köszönti a dolgozókat a város főbb útvonalai mentén. Fél 9-től: az előre meghatározott gyülekezőhelyekről indulva, ünnepi felvonulás a Széchenyi térre. Tíz óra: nagygyűlés a Széchenyi téren. Ünnepi beszédet mond Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. A nagygyűlést követően vidám majális az újszegedi Ligetben, ahol a Vidám Park egész napos nyitvatartással várja a vendégeket. Délután 3 órától az újszegedi szabadtéri színpadon néptáncbemutató a Szeged Táncegyüttes, a JATE Néptánccsoport és a Deszki Nemzetiségi Néptáncegyüttes fellépésével. Sportprogramok: 9 órakor a Nagyállomáson sakkvillámtorna, csapatverseny, 12 órakor a Sportuszodában országos meghívásos úszóverseny. A szegedi járásban is felvonulásokkal, nagygyűlésekkel és majálisokkal köszöntik a dolgozók a munka ünnepét Éljen május elseje!