Délmagyarország, 1982. december (72. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-11 / 291. szám
6 Valamikor harcoltam a népies ellen: egy túlélt és epigon népiesség volt az, a Szabolcskáké és Pósáké. Ma fiatal költők mintha friss forrásokat nyitottak volna ugyanabból a régi, a népi talajból ... Különös ritmusa a magyar lélek életéinek, hogy ez ö&zsaeesdk Kodályok gyönyörű fölfedezéseivel. (...) Hiszek egy kultúrában, mely mélyebb és régibb az irodalminál, mely élni, nőni és halmozódni tud írás nélkül is, mely előbb volt az irodalomnál, s ma is él még, noha bujkálva, s kiveszőben. Mély hála a nagyszerű gyűjtőknek, akik — mint Kodály Zoltán — átmentik az irodalom többé-kevésbé biztos éléstárába egy süllyedő világ halhatatlan gyümölcseit Babits Mihály (1933) Nem azért becsülöm Kodályt, itt a legjobb magyar zenészt, barátom, hanem azért lett egyetlen barátommá, mert (nagyjáért emberi kvalitásaitól eltekintve) a legjobb magyar zenész. Hogy e barátság hasznának legjavát én láttam, és nem Kodály, ez újból csak az ő nagyszerű képességeit és félreálló önzetlenségét bizonyítja. Küzdelmeket nemm éppen nélkülöző pályámon ■ mindenkor bátran és nyíltan mellém állott, soha fáradságot nem kímért, ha érvényesülésemről volt szó. Bámulatos biztos és gyors ítélőképességének köszönhetem akárhány műveimnek végleges, az eredetinél tökéletesebb Időlakulását Bartók Béla Mily óriási örökséget hagyott ránk. Páratlan szépségű kórusműveket, a Psalmus Hungaricust, színpadi alkotásokat, amelyek ma is állandóan műsoron szerepelnek. Számomra azonban talán gyermekkorainak gyűjteménye a legkedvesebb. Mindnyájan tanulhatunk belőle, hangzásuk szépségéből, friss elevenségükből. Eredetiek, gazdagok, nemesen egyszerűek. A hallgató önkéntelenül is Kodály szavaira gondol: Senki se túlságosan nagy ama, hogy a kicsinyeknek írjon — sőt igyekeznie kell, hogy elég nagy legyen hozzá. Benjamin Britten Kodály több a nemzetművelőnél, a honalapító emberi rangja illeti meg. A két világháború között Kodály a nemzeti egység egyik alapvető feltételét kezdte megteremteni: az éneklő Magyarországot. A XVI. század félelmetes válságában egyszerre énekelni kezdett az ország, még a végvárak éhező, rongyos vitézei is énekmondókat tartottak. Tinódi csupán kiemelkedő nagy példa volt a sokból. Ez az ének tartotta össze a csaknem széthulló társadalmat. (...) Kodály ezt az éneklő Magyarországot akarta feltámasztani a telkekre rakódott por és hamu alól: honalapító hevülete sohasem apadt Ul Kodály nem halt meg. Más történt vele: zenéből zenébe tért. Féja Géza (1975) Én az ő nagyságát, távolról nézve, abban láttam, hogy milyen munkát vállalt egy ugyancsak nehéz helyzetbe került nemzet életében. Az, hogy ő Bartókkal együtt lenyúlt a népzenéhez, nemcsak azt eredményezte, amit Európában Stravinsky és a többiek csináltak, vagyis hogy az ősforrásból merítettek értéket. Sokkal többet adott; egy nép lelkületét hozta felszínre; ez abban az időben már, azt lehet mondani, a zenében volt konzerválva. Kodály munkája ezért óriási, öntudatra ébresztett egy nemzetet, megmutatva, hogy őneki is van sajátos értéke; hogy büszke lehet arra, amit az ősei véghezvittek. S megtanítva ezt a nemzetet arra is, hogy még tágabb értelemben foglalkozzék saját magával. Az a nevelőmunka, amit ő itt helyben tán még Bartóknál is szavasabban végzett, nemcsak énekelni tanította meg százezerszámra a gyerekeket. Százezreket ébresztett közösségi öntudatra; arra, hogy hívek legyenek a közösséghez, amelyben születtek. Illyés Gyula ... érzem szikrázó hiányát ennek a szakár és nagyszerű embernek, mint a tiszta télnek, csupa-pára és csupa vegetáció életünkben, érezzük dermesztő hiányát ennek a tűzszárnyú küldöttnek, létünk deres magányában, mert szerénytelenségünkben és könnyelműségünkben oly természetesnek, egyszerűnek és törvényszerűnek vettük, hogy van, hogy él, hogy a miénk, hogy magyar, szinte azt hittük, fizikailag nő át a halhatatlanságba, testében is megbonthatatlan, mint a legendabeli királyok és szentek, hogy ő maga a testileg is létező halhatatlanság, mint hitte magáról Goethe, élete ősz tornyán, isteneket virágzó szerelmében, mámoros kései pillanataiban. És nem véletlenül mondom Goethét: műve is goethei méretű, nemcsak arányaiban, jelentéseiben is monumentális. Az a fölbecsülhetetlen tisztaságú, tisztességű és szeretetű program, amit nagybozont-szakállú, kristályrózsaként világító szemű ifjúságukban fogalmaztak meg és kezdtek megvalósítani a zseniális Bartók Bélával, s amit gyötrelmes, küzdelmes és magányos életükkel meg is valósítottak, csak Petőfi Sándor és Arany János gyönyörű szellemi programjához hasonlítható történelmünkben. (...) Ő nemcsak a maga forradalmát, de a nép forradalmát is megvívta hatalmas és modern zenéjében, nem hagyta magára a népet, sorsára bízva és bánatára, de a népet, fölemelve maga emelkedett föl aranylegyező-szárnyvitorlákkal a nép tiszta énekéig. Juhász Ferenc alánta nevét Kodály Zoltán tette világhíressé. A Csallóköz határán, a Vág és a Kis-Duna szögében meghúzódó városika neve a Galántai táncok révén öt földrész valamennyi sarkába eljutott, ahol muzsikát szerető emberek élnek. Vajon mit tesznek viszonzásul az itt élő embereik, hogyan él közöttük a nagy magyar zeneköltő emléke. A mintegy tízezer lakosú kisváros kilencven évvel ezelőtt is jelentős település volt. Vasúti csomópont. Az állomásépület emeleti lakásába 1885-ben költözött be a Kodály család. A későbbi zeneszerző itt kezdett iskolába járni, itt töltötte gyermekkora felejthetetlen „hét boldog esztendejét” mezítlábas pajtásaival. Nem véletlen, hogy első szlovákiai népdalgyűjtő útját is ezen a tájon kezdte e. Ma már csak az egykori pajtások leszármazottai élnek. Szívesen, készséggel szólnak, örömmel emlékeznek mindarra, ami Kodály nevével kapcsolatos. Kodály emlékének őrzésében nem elsősorban a külsőségek, a készülő emlékmű, a tervezett háromnapos centenáriumi ünnepség, inkább az évente töme-Kodály Zoltán jóvoltából a katlan peremhegyeit áttörte a zene, s ami tegnap még helyi különösség, provincializmus volt; Oltán, Dunán megindult a tenger felé. Kodály Zoltán (...) öntudatot lehelt ebbe a népbe. Nemzeti öntudatot, a népnek önbizalmat, a nép múltjának értékeit, fényt, nemzeti egyéniséget teremtő művész volt Kétezer év sivatagjain összegyűjtötte egy népnek .vándorlása nyomán elszórt: katicáért — és ezekből rekonstruált éöy’ rendkívüli, önálló, a nép teremtette szellemi világot és a művi kultúrával egyenrangú kultúrát. (...) Kodály fél évszázados munkássága a Volga és az Amazonas energiájával és mindent magába gyűjtő sodrával mosta ki az idegen kultúrák, a szegénység és a múlt réteged alól, és gyűjtötte össze a magyar nép sajátos szellemi birodalmának nyomait, dokumentumait (...) Azt a harcot, amelyet függetlenségi háborúink nem vittek diadalra, azt az álmot mit múlt forradalmaink nem valósítottak meg, nem vívtak ki, Kodály — Bartókkal együtt — megvívta, az országot felfedezte, meghódította és megvédte. (...) Kodályéhoz hasonló életművek nélkül (...) nem lennének a szocializmusnak kontarét nemzeti, népi és osztályérvei, érzelmi elemei. Ilyen értelemben Kodály életműve forradalmi tett, és felmérhetetlen társadalmi Ka váés Mihály (1967) Emléke Galántán G Vallomások Kodály Zoltánról i „Zenéből zenébe tért” Németh László 1932) geket mozgató dalos találkozók dominálnak. A Tavaszi szél vizet áraszt (a szlovákiai magyarság évente megrendezett népdaléneklő versenye), a háromévenkénti Kodály-napok (a szlovákiai magyar kórusok találkozója és versenye Galántán) és a szlovákiai magyar folklóregyüttesek országos népművészeti fesztiválja minden év nyarán, a Garám menti Zselizben — voltaképp mind egy tőről, a todályi gondolatból fakadnak. Galántán 1956-ban alakult újjá a Kodály Zoltán Daloskör. Nevének viseléséhez még a mester adta személyes hozzájárulását, szigorúan meghagyva: „nehogy a daloskör munkája minden esteli borozgatássá váljék !...” A figyelmeztetést megszívlelték. Ez az énekkar a házigazdája a háromévenkénti Kodály-napok dalosünnepének és a kórusversenynek, amelyeket a CSEMADOK, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének járási titkársága, illetve pozsonyi központja szervez. Néhány éve a galántai kórus nyerte a III. díjat. A Tavaszi szél... ugyancsak országos vonzáskört népdaléneklő versenyét immár nyolcadszor hirdette meg a CSEMADOK. Ebben a Szlovák Szocialista Köztársaság területén működő magyar folklór csoportok, énekkarok, hangszeres szólisták, népdalénekesek és hagyományőrző együttesek vehetnek részt. Ha figyelembe vesszük, hogy ez a mozgalom évente ezreket állít a pódiumra népdalokat dalolni, s hogy például csak a galántai járásból legutóbb 32 énekes és 10 muzsikus, 12 énekkar és két néptáncegyüttes vett részt, akkor bizony rá kell jönnünk, mennyire megkopott, elszürkült ehhez képest a mi valaha tömegeket mozgósító Páva-mozgalmunk. A gálát téníae^idei évben 12 magyar * WALllJW ajkú énekkar, 5 cilterazenekar sa két hagyományőrző falusi együttes működik. A harmadik az országos népművészeti fesztivál a Galaxa menti Zseláz városkában (edőzsürizés után) meghívott 10—10 együttes fesztiválja minden év júniusában. Az idén Diószeg, Somorja, Komárom, Fülekpüspöki, Szína, Nagyida, Nagykapos, Királyhelmec, Dunaszerdahely és a galántai magyar gimnázium néptánccsoportjai és kórusai vettek részt. A galántai járás hagyományőrző csoportjai, népi énekesei is hangszeresek Csak tiszta forrásból címmel eredeti folklórműsort tolmácsoltak. Az idősebb korosztályból sokan meghatottan emlékeznek Kodály Zoltán legutolsó látogatására Galántán, amikor ezrek gyűltek össze tiszteletére az Esterházy-kastély parkjában. 1943 májusában, hogy hallhassák szavát A programban a galántai járás 15 népiskolájának kórusai adtak műsort, az összkar pedig — 1000 gyerek! — az egykori „mezítlábas pajtások” unokái külön népdal csokrot énekeltek. Ekkor mondta ünnepi beszédében Kodály: „...Rozi, Ágnes! És ti, többiek: vágai, vízkeleti, taksonyi derék, daloskedvű lányok, apámék tovatűnt drága cselédei, első igazi, felejthetetlen zenetanáraim !... Titőletek tanulhattam meg magyarul dalolni ... Lehettem volna zeneszerző klasszikus mesterektől tanulva is, s talán európai hírű akkor is, ha sohasem találkoztam volna Gálám taval. De magyar zeneszerző, magyar zeneszerzője nem lehettem volna soha a házunkban megforduló s élő szolgálólányok nélkül, akiknek danája először döbbentett rá: amit ők dalolnak, az a mi ismeretlen, történelmünk során tőlünk elidegenedett,, de most újra megtalált saját zenei anyanyelvünk, az igazi klasszikus magyar zene világa ..." Erre emlékeznek talán a leg Mátyás Ferenc Kodály Meghalhat-e, kit a zene szelleme szült, meghalhat-e ajkunkon anyánk éneke, jövőnk remény-lehelete. — s elapadhat-e, nyelvünk édes teje? Mint páva szállsz házfödelünk fölé, el sose földelünk csak veled szálljuk be az űrt, magunkból kiűzve a bűnt. — teremtő zene, létünk gyógyító tere. Fájdalmad lelkünkbe szorult, sírod lezárta koszorúd, csak a tested az, mely kimúlt, porhüvelyedből lángra gyűlsz. — emberségünk eleje, szivünk éltető tere. Félrevert harang vagy ha baj fenyeget, mennydörgés robaj csap szét ajkadról — s biztató, ha te lehetsz a mennynyitó. — nyugtató zene, lelkünk édes tere. Szombat, 1982. december til 10% ' . Kiállítás a Bartók-emlékházban Bartók vendégül látja Kodályt — úgy, ahogy az életben is oly sokszor találkoztak, mint ahogy barátok szellemi társak voltak. A Kodály-centenárium alkalmából bensőséges kiállítást rendeztek az alig egy éve megnyílt Bartók-emlékházban, Budán, a II. kerületben. „Vonzzák egymást, mint a kiegészítő ellentétek” — írta a két zeneszerző óriásrcú Molnár Aurél. S a kiállításon is Bartók és Kodály barátsága, hasonló és ellentétes nézeteik kapnak hangot. Dokumentumok fényképek, Iratok, levelek sorakoznak a falakon és a tárlókban. A mostani kiállításon Kodály személye, tevékenysége a központ. De oly gyakran találkozik fellépése, megnyilatkozása Bartókéval. Itt a Psalmus kéziratos kottája. Fotók a fiatal Kodályról. Együtt Bartókkal. Népdalfeldolgozások, eltérő és hasonló módszereik. De nézetük igen egyezik a népdal szerepéről, helyéről az új magyar zenében. Leveleik egymáshoz. Véleményük egymás munkásságáról. Hangversenyplakátok. A Háry színlapja 1926-ból az október 18-i ősbemutatóról — Nagy Izabella és Körmendi János vendégfellépésével. Lemezborítók. Felvételek Kodályról és Kodály fényképei népdalgyűjtő útjáról. A Székelyfonó milánói bemutatója a Scalában, Failoni vezényletével. A Budavári Te Deum megszületésének körülményei. A mű kottája, szövegrészlete, bemutatója. Kodály vezényelt hangversenyen és lemezfelvételen. Kodály zeneelméleti munkásságának dokumentumai. Könyvei, tanulmányai. A magyar népdal strófaszerkezetéről írott könyvének kiadása. Közéleti szereplései: Tevékenysége az új alapokon történő ének-, zeneoktatás megteremtéséért. A zeneszerzőről elnevezett debreceni iskola felavatásán, 1957-ben. Tanítványaival gyerekek között: Díjak, kitüntetések; 1948-as Kossuth-díja. 1960: az oxfordi egyetem díszdoktorává avatja, 1960: Herder-díjjal tüntetik ki. S 80 éves, amikor az Elnöki Tanács a Magyar Népköztársaság érdemrendjét adományozza neki. Fotók — Kodály barátokkal, a családja körében, Pablo Casalssal, kortárs világnagyságokkal, zenészekkel, karmesterekkel, feleségével. Néhány személyes tárgy, emlék, levelei, s a hozzá írott levelek. Kodály Zoltánnak még nincs önálló múzeuma. Ez a kiállítás, s a Budapesti Történeti Múzeumban rendezett bemutató anyaga a számos családi dokumentum jó alapja lehetne egy Kodály-emlékház gyűjtémévének. K. M.