Délmagyarország, 1983. január (73. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-02 / 1. szám

2 Felfü­gg­esztetti a szü­kségállapotot Letmtországlgg • Varsó (MTI) December 30-án, éjfélkor a Len­gyel Népköztársaság egész területén felfüggesz­tették a szükségállapo­tot — jelentette a varsói rádió. Mint emlékezetes, erről — a minisztertanács javaslatá­ra — az államtanács dön­tött a hónap második felé­ben. Ezzel megkezdődött a fel­függesztett szükségállapot időszaka, amelyben a koráb­bi korlátozó intézkedések közül azok maradnak ér­vényben, amelyek az állam­polgárok és a gazdaság leg­alapvetőbb érdekeit hiva­tottak külön eszközökkel vé­deni. December 31-ével a pos­­taügyi miniszter külön ren­delete alapján megszűntek a távközlési és postai forga­lomban eddig érvényes kor­látozások, így a többi között ismét üzembe helyezték az automata nemzetközi tele­fon- és telexhálózatot. * Az új év egyik jelentős bel­politikai fejleményeként Lengyelországban január 3- án, az első munkanapon megkezdik tevékenységüket az eddig bejegyzett munka­helyi szakszervezetek. Jelen­leg mintegy két és fél ezer vállalatnál alakultak meg, de számuk nyilván növekedni fog, hiszen a vajdasági bí­róságokhoz a szakszervezeti törvény elfogadása, vagyis október eleje óta összesen már mintegy négyezer be­jegyzési kérelem érkezett Ezenkívül­ a szakszervezet­­alakításra jogosult munka­helyek több mint felében lé­teznek már az úgynevezett kezdeményező csoportok. A dolgozók jelentős része egy­előre továbbra is tartózkodó magatartást tanúsít az új szakszervezetekkel szemben. A genfi tárgyalásokról * Moszkva (MTI) A hadászati fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről folyó tárgyalások és az ezekről a fegyverekről szóló megál­­lapodás megváltoztathatatlan alapeled a varitás, az egyen­­lőség és az egyenlő biztonság. Ezek tigyelmbe vételé­vel ter­jesztette elő konkrét javaslatait­ a tárgyalásokon a Szovjet­unió. Ha Washingtonban bárki is azt reméli, hogy ezzel kapcsolatban egyoldalúan katonai fölényre tehet szert a Szovjetunióval szemben, az téved: a Szovjetunió nem en­gedi meg az események ilyen fordulatát — hangsúlyozza vasárnapi szerkesztőségi cikkében a Pravda. Az SZKP KB lapja megál­lapítja: a szovjet—amerikai tárgyal,­ások­on napirenden szereplő kérdések túlmutat­nak a két ország kapcsola­tainak problémakörén lé­nyegüket tekintve globális jelentőségünk. A kérdés az: sikerül-e megálljt parancsol­ni a hadászati fegyverek el­lenőrizhetetlen felhalmozá­sának. csökkenteni a nukleá­ris szembenállás szintjét és ezzel egy időben csökkente­ni a nukleáris háború kirob­banásának veszélyét. A hadászati fegyverek kor­látozásáról és csökkentéséről folyó genfi tárgyalások két fordulója után a szovjet fél szükségesnek tartja a nyil­­vánosság elé tárni a tárgya­lásokon kialakult helyzetet. Szükségesnek tartja ezt töb­bek között azért, mert ame­rikai politikai személyiségek nyilvános fellépéseiben, pél­dául Reagan elnök novem­ber 22-i beszédében kísérle­tek történtek a szovjet ja­vaslatok elferdítésére. Már­pedig a nyilvánosságnak jo­­ga van tudni az igazságot — állapítja meg a szerkesztősé­gi cikk. Vegyük az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvét. Erről az elvről a felek még a SALT—I. és a SALT—II. tárgyalásokon állapodtak meg. Ez az elv objektíven tükrözi azt a nyilvánvaló tényt, hogy a tárgyaló felek egyike sem köt olyan meg­állapodást, amely sértené sa­ját biztonságát. Énoen ezért a hadászati fegyverekről szóló tárgyalások felülít­ásá­nak kezdetétől a szovjet fél arra törekedett, hogy a tár­gyalások menetét a kölcsö­nösen elfogadható megálla­podás előkészítésének med­rébe terelje, és hogy a meg­kötendő megállapodás min­den körülmények között és teljes mértékben biztosít.sa ennek az elvnek az érvé­nyesülését. A megállapodás eleget kell, hogy tegyen an­nak a követelménynek, hogy növelje a felek biztonságát, jóval alacsonyabb szinten őrizze meg a Szovjetunió és az Egyesült Államok között kialakult paritást — amit már a SALT—IT. is megálla­pított, és ami a jelenlegi kö­rülmények között a béke fenntartásának legtöbb té­nyezője. Szükségtelen megismételni hogy az erőfölény megszer­zésére irányuló amerikai ja­vaslatok elégtelenek. Nem helytáUu,­s amikor Claotuin­ton katonai erőfeszítéseinek igazolására azt állítja, hogy ..lemaradt” a Szovjetuniótól — ugyanis nincs ilyen ..le­maradás”. Az pedig, hogy az Egyesült Államok új fegy­­verzetrendszerei, például az MX-rakéták célja ,a tár­gyalások sikerének elősegíté­se” — teljesen komolytalan állítás. Az amerikai megközelítés konstruktív voltának világos hiányán az sem változtat, hogy az amerikai küldöttség a tárgyalások második for­dulójának legvégén javasla­tot terjesztett elő a ballisz­tikus rakéták fellövéséről szóló tájékoztatásról. A Szovjetunió a létrejövő megegyezés keretében a kö­vetkezőkről szeretne megál­lapodásra jutni: meg kell til­tani a nehézbombázók és a repülőgép-anyahajók közle­kedését bizonyos, a másik fél területeivel határos, kö­zösen megállapított területe­ken. Időben értesítni kell egymást a nehézbombázók és az előretolt állom­ásoztatású repülőgépek tömeges felszál­lásáról, a tengerelattjáró ra­kétahordozók számára olyan övezeteket kell kijelölni, amelyekben tilos lenne a másik fél számára bármi­lyen akciót kezdeményezni hajókkal szemben. Ezek a javaslatok nagymértékben és hatékonyan hozzájárulnának a válsághelyzetek kialakulá­sának megelőzéséhez. Az Egyesült Államok azon­ban ezúttal sem a feszü­lség csökkentésére, hanem növe­lésére törekszik, hogy azál­tal is könnyebb legyen fe­nyegetőznie és rákényszerí­­tenie akaratát másokra. Ez nem konstruktív, ha­nem ön­ző szemlélet­A genfi tárgyalások mene­te és az amerikai kormány­zat tevékenysége azt mutat­ja, hogy Washington inkább szeretné fenntartani azt a zsákutcahelyzetet, amelyben a tárgyalások jelenleg van­nak, semmint konstruktív módon előmozdítani a meg­beszéléseket. Ez összefügg azzal is, hogy Washington a jelek szerint minden áron szeretné ,,újra­­fegyverezni” Nyugat-Euró­­pát saját közép-hatótávolsá­­gú nukleáris rakétáival. Az amerikai fél a tárgya­lásokon nem óhajtotta meg­vizsgálni azt a Szovjetunió által előterjesztett javaslatot, amely sűrített formában tar­talmazza azokat a tételeket, aomelyek a létrehozandó meg­állapodás vázát alkothatnák. Pedig, ha a felek megállapo­dásra jutnának ennek a do­kumentumnak a kérdésében, ez jelentősen megkönnyítené a végső megállapodás előké­szítésének munkáját a kül­döttségek számára. Tovább­ra is tagadó választ ad az amerikai fél arra a szovjet javaslatra is, hogy a jelenle­gi szinten fagyasszák be a hadászati rendeltetésű fegy­verzetet. Jurij Andropov az SZKP KB főtitkára a Szovjetunió megalakulásának ö. évfor­dulója alkalmából mondott ünnepi beszédében világosan értésre adta: „A fegyverke­zés további fokozásának program­jai a Szovjetuniót nem kényszeríthetik arra, hogy egyoldalú engedménye­ket tegyen. Az amerikai ki­hívásra kénytelenek leszünk saját megfelelő fegyverzet­­rendszereink kifejlesztésével válaszolni: az amerikai MX- rakétákkal analóg saját ra­kétáinkat, az amerikai nagy hatótávolságú szárnyas raké­tákkal saját hasonló rakétá­inkat szembeállítani, ame­lyekkel a kísérletek egvéb­­ként már folynak.” A kérdés most az: vajon hajlandó-e az amerikai fél a megállapodáshoz vezető útra lépni. ..Jó lenne azt remélni, hogy az Egyesült Államok erre az igazságos konstruk­tív álláspontra adott vála­szában jószándékról tesz ta­núbizonyságot Ez elősegíte­né a siker elérését a tárgya­lások sikerének előmozdítá­sához” — idézi befejezésül ismét Jurij Andropovot az SZKP Központi Bizottságá­nak lapja. HARCOK LIBANONBAN Véres harcokkal kezdődött az új év Libanonban. Szom­baton 35 halottja és nagyon sok sebesültje volt az észak­­libanoni Tripoliban kiújult tüzérségi összecsapásoknak. ÁREMELÉS Ol­aszorszá­g­ba­n nyilvános­ságra hozták, hogy milyen területeken lesznek komo­lyabb emelések. Az áram­szolgáltatás terén 1982-höz képest 28 százalékkal nö­velik a fogyasztói díjakat. Átlagosan 13 százalékkal lesz magasabb a postai díjszabás, a telefonbeszélgetések árát 15 százalékkal emelik. Je­lentősen emelik az úthasz­nálati díjakat. A magyar tu­ristáknak is jó tudni, hogy január 1-től a legalacsonyabb autókategóriában — ez 774 köbcentis felső­ határt jelent — Milánótól Rómáig már 14 300 lírát kell fizetni az autósztrádán. Az átlagosnak mondható kategóriában — 1372 köbcentiig — 21 800 lí­ i­ra­ az új tarifa. _ TÁRGYALÁS RÓMÁBAN Szergej Ivanov Antonov, a Balkan Légitársaság ró­mai irodájának képviselője egyértelmű alibijét bizonyí­totta valamennyi tanú a csütörtökön éjszaka befeje­ződött kihallgatások során. Vagyis cáfolták Ali Agcának a pápa ellen elkövetett me­rénylet tettesének azt az ál­lítását, hogy 1981. május 23-án, a merénylet helyszí­nén együtt volt a bolgár tisztviselővel. TASZSZ­NYILATKOZAT A Szovjetunió a korlátozott létszámú szovjet katonai kontingenst ki fogja vonni Afganisztánból, ehhez azon­ban meg kell szüntetni a külföldi fegyveres beavatko­zást Afganisztán ügyeibe, és szilárd nemzetközi biztosí­tékokat kell adni, hogy eze­ket a beavatkozásokat nem is újítják fel —­ állapítja meg a TASZSZ szovjet hír­ügynökség nyilatkozata. Hétfő, 1983. január 3 az elmúlt hét 3 kérdése • Hogyan alakul a kelet— nyugati viszony az újévi nyilatkozatok tükrében Az új esztendő alkalmá­ból sorra-rendre megnyilat­koztak a vezető államférfiak a világ m­inden országában. Szavaikból vagy abból, hogy mire helyezik a hangsúlyt, következtetést lehet levonni szándékaikra, az új évben alkalmazandó taktikájukra, s az egybevetés lehetővé te­szi bizonyos mérleg elkészí­tését is. Nos, a szovjet vezető tes­tületek (a párt, a kormány, a legfelsőbb tanács) együt­tes újévi üdvözlete nyoma­tékkal hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a fegyverkezé­si hajsza megfékezését kí­vánja. Ugyanakkor nem ha­gyott kétséget afelől, hogy a Szovjetunió következetesen fogja ezután is védelmezni a saját érdekeit csakúgy, mint szövetségeseiét, barátaiét. (E téren rövidesen történelmi fontosságú közös állásfogla­lás várható, hiszen január elején összeül a Varsói Szer­ződés politikai tanácskozó testülete.) Jurij Andropov interjút adott Kingsbury Smithnek, ennek a tekinté­lyes, idős amerikai publi­cistának, aki három évtized leforgása alatt több alkalom­mal is kért nyilatkozatot a Szovjetunió vezetőitől. Az Andropov-interjú újra tar­talmazza a jelentős szovjet f­eg­yv­erzetkor­lá­tozási javas­latokat, és utalás történt ben­ne egy szovjet—amerikai csúcstalálkozóra is. Reagan elnök ezt követő­en bizonyos fokig enyhül­­tebb hangnemben nyilatko­zott a genfi fegyverzetkor­látozási tárgyalásokon vár­ható előrehaladásról, de egy­előre még nem szólt a csúcstalálkozóról. Az amerikai sajtó találgatásokat közölt arról, hogy­­ Eugene Rostow, az USA fegyverzet­­ellenőrzési és leszerelési hi­vatalának igazgatója, a „ke­mény vonal” képviselője előbb-utóbb távozik helyé­ről. Ugyanakkor híre járta, hogy Paul Nitze viszont, a genfi amerikai tárgyalókül­döttség vezetője figyelmez­tetésben részesült, mert egy nyilatkozatában megegyezési lehetőségekről szólt... Még a pápa is foglalko­zott újévi üzenetében a le­szereléssel, a világot fenye­gető fegyverkezési hajszával, s az egyenlőségen alapuló leszerelés fontosságát hang­súlyozta. • Mik a kilátásai a hármas, amerikai—izraeli—libano­ni tárgyalásoknak? önmagában véve az ame­rikai diplomácia sikerének mondhatják Washingtonban, hogy sikerült tárgyalóasztal mellé ültetniük Libanon képviselőit az izraeli dele­gációval együtt, s hogy megindult a tárgyalássorozat az izraeli—libanoni kapcso­latok­ jövőjéről. Felváltva egyszer a libanoni Khaldé­­ban, másszor pedig az észak-izraeli Kiriat Smoná­­ban találkoznak a küldöttsé­gek. Egyelőre azonban még a napirendben sem tudtak megállapodni. Az ellentétek lényege az, hogy Libanon szeretné először a területén levő külföldi csapatok, kö­zöttük az izraeliek távozá­sát elérni, erről akar min­denekelőtt tárgyalni, viszont Tel Aviv képviselői előbb a két ország viszonyának ren­dezését kívánják elérni, be­leértve az Izrael biztonsága szempontjából fontosnak ítélt garanciák libanoni megadá­sát. (Ütközőövezet felállítá­sát követeli, ahonnan senki se fenyegethetné Izraelt — ez azonban nyilvánvalóan sérti Libanon szuverenitását, s általában az arab világ önérzetét.) Hármas tárgyalásokról tu­lajdonképpen nem nagyon lehet beszélni, mert a világ számára nyilvánvaló, hogy az USA itt nem közvetítő, nem döntőbíró, hanem na­gyon is elkötelezetten áll Izrael oldalán. Mi sem jellemzőbb, hogy amikor az amerikai—izraeli —libanoni tárgyalásokon Li­banon álláspontját az egysé­ges hátország erősíteni tud­ná, Észak-Libanon­ban még a különböző mohamedán csapatok is testvérharcba kezdtek: Tripoli kikötővá­rosban a Szíria-barát és a Szíriával szemben álló cso­portok fordították egymás el­len fegyvereiket . Mik a céljai I­ának Afrik­ában? Csao Ce-jang kínai mi­niszterelnök Afrikát járja. Egy hónap alatt tíz ország­ba látogat el. Kereken húsz esztendővel ezelőtt Csou En­­laj, az akkori kínai kor­mányfő hasonló körutat tett, ő akkor még a maói gon­dolatot kívánta népszerűsí­teni, azt állítva, hogy „Afri­kában forradalmi helyzet alakult ki”. Az akkori pe­kingi nézetek megriasztották nemcsak az afrikai fővá­rosok úgynevezett „mérsé­kelt politikusait” és üzletem­­embereit, hanem többször még a kisembereket is. Arról nem is beszélve, hogy az imperialista hatal­mak és a neokolonialista po­litika helyi szekértolói siet­tek mindent megtenni a kí­nai befolyás meggátlására. A Közép-afrikai Köztársaság­ban (amely később Bokassa idején „császárság” lett) azért robbant ki államcsíny, hogy az új vezetők hazato­­loncoltathassák a helyi kí­nai nagykövetség 400 (!) al­kalmazottját ... Most mások Kína céljai a miniszterelnök afrikai kör­útjával. Peking nem ösztö­nöz semmilyen „forradalmi változásra”, sőt, például­ Ra­­batban Csao Ce-jang kínai­­ támogatást helyezett kilátás­ba ama marokkói törekvé­sek számára, amelyek a nyu­­gat-szaharai „lázadás” le­verésére irányulnak. Kína ki akarja terjeszteni kapcsola­tait, és például az afrikai országokban piacot keres a kínai portékáknak. Az együttműködés más formáit is keresi: Algériában pél­dául vasutat fognak építe­ni a kínaiak. (Senki sem feledheti, hogy éppen egy vasút, a Tanzánia és Zam­bia között húzódó, több mint ezer kilométeres vasútvonal megépítése volt az Afrikának nyújtott kínai segítség leg­látványosabb eredménye.) A kínai kormányfő tárgya­lásai során igyekszik elfo­gadtatni vendéglátóival azt a gondolatot, hogy Kína is a harmadik világhoz tarto­zik, sőt, hogy annak vezető szerepére hivatott. Párhuza­mot állít fel a kínai dip­lomácia a között, hogy egy­kor az afrikai gyarmatok né­peit a kolonialisták zsák­mányolták ki, most pedig a neokolonializmus avatko­zik­ be,az újonnan függet­lenné vált országok élete­ibe, meg a között, hogy kínai nézetek szerint a „szuperha­talmak’’ a maguk „hegemo­­nizmusával” a világra rá akarják kényszeríteni aka­ratukat. Csao Ce-jang alig­hanem azt akarja bizony­gatni körútján, hogy Kína és Afrika közös feladatokat kell, hogy vállaljanak. Ér­dekes azonban megfigyelni, hogy már korántsem olyan ,,automatikus” szovjetelle­­nesség diktálja Kína afrikai „nyitását”, mint korábban. A pekingi hangváltást aligha­nem az is indokolja, hogy észrevették: a primitív szov­jetellenes­ség Afrikában sehol sem találhat igazi követők­re. Pálfy József nincs ismeretlen táj.­ Megjelent az IBUSZ új külföldi utazásainak programfüzete! Körutazások, városlátogatások, hegyvidéki és tengerparti üdülések, hétvégi ajánlatok, hajóutak, autós túrák, szakmai programok, kirándulások közel 300-féle útvonalon kérte az IBUSZ irodákban. SEsmusi I

Next