Délmagyarország, 1983. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-02 / 1. szám
2 Felfüggesztetti a szükségállapotot Letmtországlgg • Varsó (MTI) December 30-án, éjfélkor a Lengyel Népköztársaság egész területén felfüggesztették a szükségállapotot — jelentette a varsói rádió. Mint emlékezetes, erről — a minisztertanács javaslatára — az államtanács döntött a hónap második felében. Ezzel megkezdődött a felfüggesztett szükségállapot időszaka, amelyben a korábbi korlátozó intézkedések közül azok maradnak érvényben, amelyek az állampolgárok és a gazdaság legalapvetőbb érdekeit hivatottak külön eszközökkel védeni. December 31-ével a postaügyi miniszter külön rendelete alapján megszűntek a távközlési és postai forgalomban eddig érvényes korlátozások, így a többi között ismét üzembe helyezték az automata nemzetközi telefon- és telexhálózatot. * Az új év egyik jelentős belpolitikai fejleményeként Lengyelországban január 3- án, az első munkanapon megkezdik tevékenységüket az eddig bejegyzett munkahelyi szakszervezetek. Jelenleg mintegy két és fél ezer vállalatnál alakultak meg, de számuk nyilván növekedni fog, hiszen a vajdasági bíróságokhoz a szakszervezeti törvény elfogadása, vagyis október eleje óta összesen már mintegy négyezer bejegyzési kérelem érkezett Ezenkívül a szakszervezetalakításra jogosult munkahelyek több mint felében léteznek már az úgynevezett kezdeményező csoportok. A dolgozók jelentős része egyelőre továbbra is tartózkodó magatartást tanúsít az új szakszervezetekkel szemben. A genfi tárgyalásokról * Moszkva (MTI) A hadászati fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről folyó tárgyalások és az ezekről a fegyverekről szóló megállapodás megváltoztathatatlan alapeled a varitás, az egyenlőség és az egyenlő biztonság. Ezek tigyelmbe vételével terjesztette elő konkrét javaslatait a tárgyalásokon a Szovjetunió. Ha Washingtonban bárki is azt reméli, hogy ezzel kapcsolatban egyoldalúan katonai fölényre tehet szert a Szovjetunióval szemben, az téved: a Szovjetunió nem engedi meg az események ilyen fordulatát — hangsúlyozza vasárnapi szerkesztőségi cikkében a Pravda. Az SZKP KB lapja megállapítja: a szovjet—amerikai tárgyal,ásokon napirenden szereplő kérdések túlmutatnak a két ország kapcsolatainak problémakörén lényegüket tekintve globális jelentőségünk. A kérdés az: sikerül-e megálljt parancsolni a hadászati fegyverek ellenőrizhetetlen felhalmozásának. csökkenteni a nukleáris szembenállás szintjét és ezzel egy időben csökkenteni a nukleáris háború kirobbanásának veszélyét. A hadászati fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről folyó genfi tárgyalások két fordulója után a szovjet fél szükségesnek tartja a nyilvánosság elé tárni a tárgyalásokon kialakult helyzetet. Szükségesnek tartja ezt többek között azért, mert amerikai politikai személyiségek nyilvános fellépéseiben, például Reagan elnök november 22-i beszédében kísérletek történtek a szovjet javaslatok elferdítésére. Márpedig a nyilvánosságnak joga van tudni az igazságot — állapítja meg a szerkesztőségi cikk. Vegyük az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvét. Erről az elvről a felek még a SALT—I. és a SALT—II. tárgyalásokon állapodtak meg. Ez az elv objektíven tükrözi azt a nyilvánvaló tényt, hogy a tárgyaló felek egyike sem köt olyan megállapodást, amely sértené saját biztonságát. Énoen ezért a hadászati fegyverekről szóló tárgyalások felülításának kezdetétől a szovjet fél arra törekedett, hogy a tárgyalások menetét a kölcsönösen elfogadható megállapodás előkészítésének medrébe terelje, és hogy a megkötendő megállapodás minden körülmények között és teljes mértékben biztosít.sa ennek az elvnek az érvényesülését. A megállapodás eleget kell, hogy tegyen annak a követelménynek, hogy növelje a felek biztonságát, jóval alacsonyabb szinten őrizze meg a Szovjetunió és az Egyesült Államok között kialakult paritást — amit már a SALT—IT. is megállapított, és ami a jelenlegi körülmények között a béke fenntartásának legtöbb tényezője. Szükségtelen megismételni hogy az erőfölény megszerzésére irányuló amerikai javaslatok elégtelenek. Nem helytáUu,s amikor Claotuinton katonai erőfeszítéseinek igazolására azt állítja, hogy ..lemaradt” a Szovjetuniótól — ugyanis nincs ilyen ..lemaradás”. Az pedig, hogy az Egyesült Államok új fegyverzetrendszerei, például az MX-rakéták célja ,a tárgyalások sikerének elősegítése” — teljesen komolytalan állítás. Az amerikai megközelítés konstruktív voltának világos hiányán az sem változtat, hogy az amerikai küldöttség a tárgyalások második fordulójának legvégén javaslatot terjesztett elő a ballisztikus rakéták fellövéséről szóló tájékoztatásról. A Szovjetunió a létrejövő megegyezés keretében a következőkről szeretne megállapodásra jutni: meg kell tiltani a nehézbombázók és a repülőgép-anyahajók közlekedését bizonyos, a másik fél területeivel határos, közösen megállapított területeken. Időben értesítni kell egymást a nehézbombázók és az előretolt állomásoztatású repülőgépek tömeges felszállásáról, a tengerelattjáró rakétahordozók számára olyan övezeteket kell kijelölni, amelyekben tilos lenne a másik fél számára bármilyen akciót kezdeményezni hajókkal szemben. Ezek a javaslatok nagymértékben és hatékonyan hozzájárulnának a válsághelyzetek kialakulásának megelőzéséhez. Az Egyesült Államok azonban ezúttal sem a feszülség csökkentésére, hanem növelésére törekszik, hogy azáltal is könnyebb legyen fenyegetőznie és rákényszerítenie akaratát másokra. Ez nem konstruktív, hanem önző szemléletA genfi tárgyalások menete és az amerikai kormányzat tevékenysége azt mutatja, hogy Washington inkább szeretné fenntartani azt a zsákutcahelyzetet, amelyben a tárgyalások jelenleg vannak, semmint konstruktív módon előmozdítani a megbeszéléseket. Ez összefügg azzal is, hogy Washington a jelek szerint minden áron szeretné ,,újrafegyverezni” Nyugat-Európát saját közép-hatótávolságú nukleáris rakétáival. Az amerikai fél a tárgyalásokon nem óhajtotta megvizsgálni azt a Szovjetunió által előterjesztett javaslatot, amely sűrített formában tartalmazza azokat a tételeket, aomelyek a létrehozandó megállapodás vázát alkothatnák. Pedig, ha a felek megállapodásra jutnának ennek a dokumentumnak a kérdésében, ez jelentősen megkönnyítené a végső megállapodás előkészítésének munkáját a küldöttségek számára. Továbbra is tagadó választ ad az amerikai fél arra a szovjet javaslatra is, hogy a jelenlegi szinten fagyasszák be a hadászati rendeltetésű fegyverzetet. Jurij Andropov az SZKP KB főtitkára a Szovjetunió megalakulásának ö. évfordulója alkalmából mondott ünnepi beszédében világosan értésre adta: „A fegyverkezés további fokozásának programjai a Szovjetuniót nem kényszeríthetik arra, hogy egyoldalú engedményeket tegyen. Az amerikai kihívásra kénytelenek leszünk saját megfelelő fegyverzetrendszereink kifejlesztésével válaszolni: az amerikai MX- rakétákkal analóg saját rakétáinkat, az amerikai nagy hatótávolságú szárnyas rakétákkal saját hasonló rakétáinkat szembeállítani, amelyekkel a kísérletek egvébként már folynak.” A kérdés most az: vajon hajlandó-e az amerikai fél a megállapodáshoz vezető útra lépni. ..Jó lenne azt remélni, hogy az Egyesült Államok erre az igazságos konstruktív álláspontra adott válaszában jószándékról tesz tanúbizonyságot Ez elősegítené a siker elérését a tárgyalások sikerének előmozdításához” — idézi befejezésül ismét Jurij Andropovot az SZKP Központi Bizottságának lapja. HARCOK LIBANONBAN Véres harcokkal kezdődött az új év Libanonban. Szombaton 35 halottja és nagyon sok sebesültje volt az északlibanoni Tripoliban kiújult tüzérségi összecsapásoknak. ÁREMELÉS Olaszországban nyilvánosságra hozták, hogy milyen területeken lesznek komolyabb emelések. Az áramszolgáltatás terén 1982-höz képest 28 százalékkal növelik a fogyasztói díjakat. Átlagosan 13 százalékkal lesz magasabb a postai díjszabás, a telefonbeszélgetések árát 15 százalékkal emelik. Jelentősen emelik az úthasználati díjakat. A magyar turistáknak is jó tudni, hogy január 1-től a legalacsonyabb autókategóriában — ez 774 köbcentis felső határt jelent — Milánótól Rómáig már 14 300 lírát kell fizetni az autósztrádán. Az átlagosnak mondható kategóriában — 1372 köbcentiig — 21 800 lí ira az új tarifa. _ TÁRGYALÁS RÓMÁBAN Szergej Ivanov Antonov, a Balkan Légitársaság római irodájának képviselője egyértelmű alibijét bizonyította valamennyi tanú a csütörtökön éjszaka befejeződött kihallgatások során. Vagyis cáfolták Ali Agcának a pápa ellen elkövetett merénylet tettesének azt az állítását, hogy 1981. május 23-án, a merénylet helyszínén együtt volt a bolgár tisztviselővel. TASZSZNYILATKOZAT A Szovjetunió a korlátozott létszámú szovjet katonai kontingenst ki fogja vonni Afganisztánból, ehhez azonban meg kell szüntetni a külföldi fegyveres beavatkozást Afganisztán ügyeibe, és szilárd nemzetközi biztosítékokat kell adni, hogy ezeket a beavatkozásokat nem is újítják fel — állapítja meg a TASZSZ szovjet hírügynökség nyilatkozata. Hétfő, 1983. január 3 az elmúlt hét 3 kérdése • Hogyan alakul a kelet— nyugati viszony az újévi nyilatkozatok tükrében Az új esztendő alkalmából sorra-rendre megnyilatkoztak a vezető államférfiak a világ minden országában. Szavaikból vagy abból, hogy mire helyezik a hangsúlyt, következtetést lehet levonni szándékaikra, az új évben alkalmazandó taktikájukra, s az egybevetés lehetővé teszi bizonyos mérleg elkészítését is. Nos, a szovjet vezető testületek (a párt, a kormány, a legfelsőbb tanács) együttes újévi üdvözlete nyomatékkal hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a fegyverkezési hajsza megfékezését kívánja. Ugyanakkor nem hagyott kétséget afelől, hogy a Szovjetunió következetesen fogja ezután is védelmezni a saját érdekeit csakúgy, mint szövetségeseiét, barátaiét. (E téren rövidesen történelmi fontosságú közös állásfoglalás várható, hiszen január elején összeül a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testülete.) Jurij Andropov interjút adott Kingsbury Smithnek, ennek a tekintélyes, idős amerikai publicistának, aki három évtized leforgása alatt több alkalommal is kért nyilatkozatot a Szovjetunió vezetőitől. Az Andropov-interjú újra tartalmazza a jelentős szovjet fegyverzetkorlátozási javaslatokat, és utalás történt benne egy szovjet—amerikai csúcstalálkozóra is. Reagan elnök ezt követően bizonyos fokig enyhültebb hangnemben nyilatkozott a genfi fegyverzetkorlátozási tárgyalásokon várható előrehaladásról, de egyelőre még nem szólt a csúcstalálkozóról. Az amerikai sajtó találgatásokat közölt arról, hogy Eugene Rostow, az USA fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatalának igazgatója, a „kemény vonal” képviselője előbb-utóbb távozik helyéről. Ugyanakkor híre járta, hogy Paul Nitze viszont, a genfi amerikai tárgyalóküldöttség vezetője figyelmeztetésben részesült, mert egy nyilatkozatában megegyezési lehetőségekről szólt... Még a pápa is foglalkozott újévi üzenetében a leszereléssel, a világot fenyegető fegyverkezési hajszával, s az egyenlőségen alapuló leszerelés fontosságát hangsúlyozta. • Mik a kilátásai a hármas, amerikai—izraeli—libanoni tárgyalásoknak? önmagában véve az amerikai diplomácia sikerének mondhatják Washingtonban, hogy sikerült tárgyalóasztal mellé ültetniük Libanon képviselőit az izraeli delegációval együtt, s hogy megindult a tárgyalássorozat az izraeli—libanoni kapcsolatok jövőjéről. Felváltva egyszer a libanoni Khaldéban, másszor pedig az észak-izraeli Kiriat Smonában találkoznak a küldöttségek. Egyelőre azonban még a napirendben sem tudtak megállapodni. Az ellentétek lényege az, hogy Libanon szeretné először a területén levő külföldi csapatok, közöttük az izraeliek távozását elérni, erről akar mindenekelőtt tárgyalni, viszont Tel Aviv képviselői előbb a két ország viszonyának rendezését kívánják elérni, beleértve az Izrael biztonsága szempontjából fontosnak ítélt garanciák libanoni megadását. (Ütközőövezet felállítását követeli, ahonnan senki se fenyegethetné Izraelt — ez azonban nyilvánvalóan sérti Libanon szuverenitását, s általában az arab világ önérzetét.) Hármas tárgyalásokról tulajdonképpen nem nagyon lehet beszélni, mert a világ számára nyilvánvaló, hogy az USA itt nem közvetítő, nem döntőbíró, hanem nagyon is elkötelezetten áll Izrael oldalán. Mi sem jellemzőbb, hogy amikor az amerikai—izraeli —libanoni tárgyalásokon Libanon álláspontját az egységes hátország erősíteni tudná, Észak-Libanonban még a különböző mohamedán csapatok is testvérharcba kezdtek: Tripoli kikötővárosban a Szíria-barát és a Szíriával szemben álló csoportok fordították egymás ellen fegyvereiket . Mik a céljai Iának Afrikában? Csao Ce-jang kínai miniszterelnök Afrikát járja. Egy hónap alatt tíz országba látogat el. Kereken húsz esztendővel ezelőtt Csou Enlaj, az akkori kínai kormányfő hasonló körutat tett, ő akkor még a maói gondolatot kívánta népszerűsíteni, azt állítva, hogy „Afrikában forradalmi helyzet alakult ki”. Az akkori pekingi nézetek megriasztották nemcsak az afrikai fővárosok úgynevezett „mérsékelt politikusait” és üzletemembereit, hanem többször még a kisembereket is. Arról nem is beszélve, hogy az imperialista hatalmak és a neokolonialista politika helyi szekértolói siettek mindent megtenni a kínai befolyás meggátlására. A Közép-afrikai Köztársaságban (amely később Bokassa idején „császárság” lett) azért robbant ki államcsíny, hogy az új vezetők hazatoloncoltathassák a helyi kínai nagykövetség 400 (!) alkalmazottját ... Most mások Kína céljai a miniszterelnök afrikai körútjával. Peking nem ösztönöz semmilyen „forradalmi változásra”, sőt, például Rabatban Csao Ce-jang kínai támogatást helyezett kilátásba ama marokkói törekvések számára, amelyek a nyugat-szaharai „lázadás” leverésére irányulnak. Kína ki akarja terjeszteni kapcsolatait, és például az afrikai országokban piacot keres a kínai portékáknak. Az együttműködés más formáit is keresi: Algériában például vasutat fognak építeni a kínaiak. (Senki sem feledheti, hogy éppen egy vasút, a Tanzánia és Zambia között húzódó, több mint ezer kilométeres vasútvonal megépítése volt az Afrikának nyújtott kínai segítség leglátványosabb eredménye.) A kínai kormányfő tárgyalásai során igyekszik elfogadtatni vendéglátóival azt a gondolatot, hogy Kína is a harmadik világhoz tartozik, sőt, hogy annak vezető szerepére hivatott. Párhuzamot állít fel a kínai diplomácia a között, hogy egykor az afrikai gyarmatok népeit a kolonialisták zsákmányolták ki, most pedig a neokolonializmus avatkozik be,az újonnan függetlenné vált országok életeibe, meg a között, hogy kínai nézetek szerint a „szuperhatalmak’’ a maguk „hegemonizmusával” a világra rá akarják kényszeríteni akaratukat. Csao Ce-jang alighanem azt akarja bizonygatni körútján, hogy Kína és Afrika közös feladatokat kell, hogy vállaljanak. Érdekes azonban megfigyelni, hogy már korántsem olyan ,,automatikus” szovjetellenesség diktálja Kína afrikai „nyitását”, mint korábban. A pekingi hangváltást alighanem az is indokolja, hogy észrevették: a primitív szovjetellenesség Afrikában sehol sem találhat igazi követőkre. Pálfy József nincs ismeretlen táj. Megjelent az IBUSZ új külföldi utazásainak programfüzete! Körutazások, városlátogatások, hegyvidéki és tengerparti üdülések, hétvégi ajánlatok, hajóutak, autós túrák, szakmai programok, kirándulások közel 300-féle útvonalon kérte az IBUSZ irodákban. SEsmusi I