Délmagyarország, 1983. április (73. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-01 / 77. szám

Petar Sztambolies elutazott hazánkból • Budapest (MTI) Hivatalos, baráti látoga­­tását befejezve csütörtökön, a délutáni órákban eluta­zott Budapestről Petar Sztambolies, a J­ugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság Elnökségének el­nöke. A szomszédos baráti szocialista ország államfő­jét ünnepélyesen búcsúztat­ták. A jugoszláv államelnök lá­togatásának utolsó napján is sor került tárgyalásokra. Kádár János és Petar Sztam­­bolics megbeszélésén kívül a baráti ország elnökének kíséretében érkezett politi­kusok is véleménycserét folytattak magyar partne­reikkel Puja Frigyes kül­ügyminiszter jugoszláv kol­légájával, Lazar Mojszovval megvitatta a kölcsönös ér­deklődésre számot tartó nem­zetközi kérdéseket, valamint a kétoldalú kapcsolatok ala­kulását. Hetényi István pénz­ügyminiszter, a magyar—ju­goszláv gazdasági együttmű­ködési bizottság magyar ta­gozatának elnöke Nedeljko Mandiccsal, a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagjá­val, az együttműködési bi­zottság jugoszláv tagozatá­nak elnökével találkozott. A társelnökök áttekintették a külkereskedelmi forgalom, valamint a kooperációs kap­csolatok helyzetét, s köl­csönösen tájékoztatták egy­mást a legutóbbi találkozó­juk óta végzett munkáról. Petar Sztambolies és kí­séretének ünnepélyes bú­csúztatására a magyar és ju­goszláv zászlókkal díszített Országház előtt, a Kossuth Lajos téren került sor, ahol felsorakozott a Magyar Nép­hadsereg díszzászlóalja. A vendégek búcsúztatására megjelent Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Sar­lós István, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, Péter János, az ország­­gyűlés alelnöke, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Puja Frigyes külügyminisz­ter, a kormány több más tag­ja, s az állami, a társadalmi élet számos vezető képvise­lője. Ott volt Simon Pál, Magyarország belgrádi és Milan Veres Jugoszlávia bu­dapesti nagykövete, vala­mint a Budapesten akkredi­tált diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Kürtszó harsant, a dísz­­zászlóalj parancsnoka jelen­tést tett Petar Sztambolics­­nak, majd felcsendült a két ország himnusza. A magas rangú vendég Losonczi Pál társaságában elhaladt a ka­tonák sorfala előtt, majd üdvözölte a búcsúztatására a téren összegyűlt budapesti dolgozókat, fiatalokat. A ju­goszláv államfő és kíséreté­nek tagjai elköszöntek a magyar közéleti vezetőktől,­­ a budapesti diplomáciai tes­tület megjelent képviselőitől. Ezután a vendégek Lo­sonczi Pál és felesége tár­saságában gépkocsikba száll­tak, és díszmotorosok kí­séretében a Keleti pálya­udvarra hajtattak. A pályaudvaron Losonczi Pál és felesége baráti bú­csút vett Petar Sztambolics­­tól és feleségétől, s néhány perc múlva az elnöki külön­vonat kigördült a pályaud­varról. Közös közlemény a látogatásról Losonczi Pálnak, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghí­vására Petar Sztambolics, a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság Elnökségé­nek elnöke március 29. és 31. között hivatalos, baráti látogatást tett Magyarorszá­gon. A látogatás során Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága első titkára fogadta Petar Sztambolicsot és szí­vélyes, baráti légkörben meg­beszélést folytatott vele a két országot kölcsönösen érdek­lő kérdésekről. Losonczi Pál és Petar Sztambolics a tárgyalásokon áttekintette a Magyar Nép­­köztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság sokoldalú kapcso­latainak helyzetét, az együtt­működés fejlesztésének le­hetőségeit és véleményt cse­rélt a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A két elnök tájékoztatta egymást országaik szocialista építő­­munkájának eredményeiről, társadalmi-gazdasági fejlő­déséről. A két elnök tárgyalásain részt vett: magyar részről Pója Frigyes külügyminisz­ter, Hetényi István pénz­ügyminiszter, a magyar—ju­goszláv gazdasági együtt­működési bizottság magyar tagozatának elnöke, Simon Pál Magyarország belgrádi nagykövete, jugoszláv rész­ről Lazar Mojszov külügy­miniszter, Nedeljko Man­­dics, a szövetségi végrehajtó tanács tagja, a magyar—ju­goszláv gazdasági együttmű­ködési bizottság jugoszláv tagozatának elnöke és Mi­lan Veres Jugoszlávia bu­dapesti nagykövete. A két elnök megelégedés­sel állapította meg, hogy a közös erőfeszítések eredmé­nyeként a két baráti szocia­lista ország jószomszédi vi­szonya politikai, gazdasági, kulturális együttműködése gyümölcsözően fejlődik. A felek újból megerősí­tették, hogy a magyar—ju­goszláv kapcsolatok a szu­verenitás, a területi integ­ritás,, a függetlenség, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás el­vein, a szocializmus építésé­nek közös céljain, a két or­szág belső fejlődésében és nemzetközi helyzetében meglevő különbségek kölcsö­nös figyelembevételén ala­pulnak. Ezek az elvek — amelyeket Kádár János és Joszip Broz Tito találkozó­in dolgoztak ki és erősítet­tek meg — megbízható ala­pul szolgálnak a magyar— jugoszláv együttműködés kölcsönösen előnyös, sokol­dalú fejlődéséhez, a barát­ság és a bizalom erősítésé­hez a két ország népei kö­zött. Megerősítették szilárd el­határozásukat, hogy ezeken a tartós alapokon folytatják a kapcsolatok erősítését Ma­gyarország és Jugoszlávia között, és újabb erőfeszíté­seket tesznek a kölcsönösen előnyös kétoldalú együtt­működés fejlesztésére. Megelégedéssel állapították meg, hogy egyre gazdagodik a közvetlen együttműködés a Magyar Népköztársaság és Jugoszlávia szocialista köz­társaságai, tartományai, va­lamint a két ország határ menti területei és testvérvá­rosai között. Hangsúlyozták a két ország lakossága köz­vetlen kapcsolatainak fontos­ságát is. A felek kedvezően érté­kelték a gazdasági együtt­működés eredményeit, a ki­egyensúlyozott árucsere-for­galom növekedését. Elisme­rően szóltak azokról az erő­feszítésekről, amelyeket a két ország kormánya, a ma­gyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság és más gazdasági intézmények tettek ezért. Rámutattak ar­ra, hogy további erőfeszíté­seket kell tenni a gazdasá­gi együttműködés új és fej­lettebb formáinak, a terme­lési kooperáció újabb lehe­tőségeinek feltárásáért, az országaik szomszédságából fakadó előnyök jobb kihasz­nálásáért, a határ menti gazdasági együttműködés és árucsere fejlesztéséért. A két fél egyetértett ab­ban, hogy a magyar—jugo­szláv kulturális, tudományos, oktatási együttműködés ered­ményesen fejlődik és jól szolgálja a két ország né­peinek közös érdekeit. Kész­ségüket fejezték ki, hogy e területeken előmozdítják és bővítik az együttműködést. Hangsúlyozták, hogy a kul­turális együttműködési ve­gyes bizottság fontos sze­repet tölt be az együttmű­ködés megvalósításában. Mindkét elnök hangsú­lyozta, hogy fontosnak tart­ja a Magyar Népköztársa­ságban élő szerb, horvát, szlovén, illetve a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaságban élő magyar nemzetiség kiegyensúlyozott helyzetét és sokoldalú fej­lődése valamennyi társadal­mi-gazdasági, kulturális-mű­velődési és más feltételének biztosítását. Kedvezőnek ér­tékelték, hogy a két ország jószomszédi kapcsolatának fejlesztésében a nemzetisé­gek a híd szerepét töltik be. Aláhúzták, hogy országaik elvi álláspontja a nemzeti­ségi kérdésben a két ország népei barátsága erősítésének fontos eleme. A felek ebben a szellemben tovább mun­kálkodnak a nemzetiségek sokoldalú igényeinek minél teljesebb kielégítéséért. Losonczi Pál és Petar Sztambolies beható véle­ménycserét folytatott az idő­szerű nemzetközi kérdések­ről, különös figyelmet for­dítva a nemzetközi feszült­ség enyhítését, a békét és a nemzetközi biztonságot, az államok egyenjogú, kölcsö­nösen előnyös együttműkö­désének fejlesztését szolgáló erőfeszítésekre. Kifejezték meggyőződésü­ket, hogy minden erőfe­szítést meg kell tenni a fegy­verkezési verseny gyors megfékezéséért, a tényleges leszerelésre irányuló intéz­kedések kidolgozásáért végreha­j­tásáért. A két elnök megelégedés­sel állapította meg, hogy tár­gyalásaik eredményei hoz­zájárultak a Magyar Nép­köztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság együttműködésének és jószomszédi viszonyának elmélyítéséhez, a béke és biz­tonság erősítéséhez. Petar Sztambolics jugo­szláviai hivatalos, baráti lá­togatásra hívta meg Losonczi Pált, aki a meghívást kö­szönettel elfogadta. ÜDVÖZLŐ TÁVIRAT Apró Antal, az országgyű­lés elnöke táviratban üd­vözölte dr. Rainer Barreit, a Német Szövetségi Köztársa­ság szövetségi parlamentje elnökévé történt megválasz­tása alkalmából. VÁRKONYI PÉTER FOGADTA NAJEF HAVATMEHT Várkonyi Péter, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára csütörtökön fogadta Najef Havatmeht, a De­mokratikus Front Paleszti­na Felszabadításáért szer­vezet főtitkárát, aki kül­döttség élén tartózkodik ha­zánkban. A szívélyes légkörű találkozón véleményt cserél­tek a nemzetközi politika ak­tuális kérdéseiről, különös tekintettel a közel-keleti helyzet legutóbbi esemé­nyeire. KGST­EGYÜTTMŰKÖDÉSI ÜLÉS Csütörtökön hazaérkezett Moszkvából Soltész István ipari miniszterhelyettes, aki delegáció élén részt vett a KGST-együttműködéssel Ku­bában. Las Camariocasban létesülő nikkel-kobaltmű be­­­­ruházási munkáit koordina- Péntek, 1983. április 1. Nagy-Britannia ’82 3. a Mersey poiztján Liverpool: Beatlesek. Li­verpool: futballcsapat. Li­verpool : Onedin család. És ezzel meg is áll a magyar ember tudománya. Hiába ol­vastam el még itthon a ma­gyar útikönyv ide vonatkozó részét, hiába az angol Bae­­dekert, nem sok lelkesítőt találtam erről a városról. Turistaszemmel távolról sem volt valami csábító, sejthettem, hogy híre-hamva sincs az óvárosnak, hiába keresek majd hangulatos, girbe-gurba utcákat, bájos ódon épületeket. Titokban azért reméltem, hátha mégis meglep valamivel Liverpool, ha mással nem, hát a jelleg­zetes kikötői sürgés-forgás­sal, a tengerészélet megan­­­nyi apró megnyilvánulásá­val. Sajnos, tudomásul kellett vennem, hogy egy óriási ipa­ri településre érkeztem. Egy évig egy gyárkémények, olajtározók, villamos erőmű­vek övezte, hajdan gazdag, most halódó kikötőváros lesz az otthonom. Az óceán életét élő, apály-dagályt játszó Mersey folyó partja sem az esztétikai élvezeteket kere­ső széplelkeknek kedvez — talán egy-két rövidke sza­kaszt kivéve —, hanem csakis az ipart szolgálja. Feldolgozó üzemek, édesség- és gumigyárak, cukor- és olajfinomítók, malmok tele­pültek mellé, s hosszú kilo­métereken át húzódnak a füstös-kormos kerítésekkel elzárt dokkok a Southport felé vezető út mellett. Ellen­kező irányban jó munkale­hetőséget adnak a Ford gyár és az ICI konszern kémiai üzemei is a liverpooliaknak. Maga a város méreteivel, széles körútjaival, sugárút­jaival, belvárosi, tiszteletet parancsoló, fehér épület­tömbjeivel, jellegzetes, György-korabeli, egymás mellett szorosan ülő, millió magánházával Liverpool aranykorára emlékeztet. De már lépten-nyomon beleüt­közik az ember a hanyatlás jeleibe. A régi, jelentőségét vesztő kikötőváros már ki­esik a nagy brit tengeri for­galomból, de a turisztikaiból is. Ennek is következménye, hogy bizonyos rétegek el­szegényednek, így egyes ne­gyedeket engednek egészen lerobbanni. Kiégett, füstös, romos házakat hagynak ebek harmincadjára, környéküket belepi a gaz és a szemét. A világon sehol annyi tűz pusz­tította házat nem látni, mint ott. Nemcsak az ismert, '81-es politikai zavargások nyomait őrzik az üszkösödő falak. Többen a munka nél­kül éldegélő idegenek primi­tívségében látják a sok tűz okát. Természetesen vannak ren­dezettebb környékek is: itt, akár Londonban, a jellegze­tes, többnyire egyforma, vö­rös téglás, egy-két szintes házak uralják az utcákat. Eszembe jutottak a mi — egyhangúságukért sokat szi­dott — lakótelepeink, hát bizony az angolok sem di­csekedhetnek a változatos­sággal. Vannak utcák, sőt zömmel ilyenek vannak, amelyeknek mindkét olda­lán teljesen azonos egysé­gekből álló házsorok húzód­nak végesteien végig, csak a házszám különbözteti meg őket. Ennek ellenére persze ,,emberméretűbb” egy ilyen lakás, mint mondjuk egy sokemeletes panelházban le­vő. Végül is ezek — ha két oldalfaluk érintkezik is egy­mással, szeparált magánhá­zak, hátul saját kis kerttel. A családok többsége ilyen épületben él, kevés a több­­emeletes bérház. A kimon­dottan jó negyedekben le­vőktől eltekintve, ezek kör­nyéke elhanyagolt, hisz' többnyire ..ma itt, holnap ott" emberek lakják. A társadalmi rétegeződés­­nek jó tükörképe maga a vá­ros. Mert vannak természe­tesen ápolt, kertek, sőt ősi parkok közepén, magányo­san álló, exkluzív­, kastély­­szerű otthonok is, eldugot­­tan, távolabb a város zajá­tól. Meglepő, talán mert az ősük jól gondoskodtak az utódokról, hogy épülőfélben levő családi házat vagy egy­két évtizedes modern épüle­tet keveset sejti­i Liverpool­ban. Rengeteg a jó állapot­ban levő, üres, tetőtér-beépí­­téses — természetesen az el­maradhatatlan kandallóval ellátott ingatlan: az ügynök­ségek kirakataiban százával látni a fényképes hirdetése­ket. Egy kétszintes, nappali­ból, konyhából, három há­lószobából, két fürdőszobá­ból álló családi ház, kis kerttel 16—20 ezer font kö­rül kapható. Persze elkép­zelhető, hogy ha ugyanaz az épület egy „jó negyedben” lenne, a dupláját is elkérnék érte. Liverpool belvárosa szép. Ha nem is bájos és kedves, de lehet, szeretni. Óriási, fe­hér kőből épített, szikla­­tömbszerű épületek uralják itt a Mersey-partot, közhi­vataloknak, dokkirodáknak, hajózási társaságoknak adva otthont. Kétségkívül a Ro­yal Liver Building a leg­szebb valamennyi között, különösen a folyó felől néz­ve. Liverpool jellegzetes épülete ez, mondhatni, jel­képe; tornyai csúcsán, szár­nyaikat kifeszítve, repülésre készen áll a két, híres ma­dár, a „Liver Birds”. A partról befelé haladva elju­tunk a Church Street és a Bold Street környékére, amely forgalom elől elzárt bevásárló központ. Minek ta­gadjam, a szegény város hí­rében álló Liverpoolban gyö­tört a sárga irigység az egy­mást érő, óriási üzletek, az áruválaszték, a hallatlanul udvarias, bürokráciát nem ismerő elárusítók miatt. Ér­demes volt böngészni a Wooliwort­h-ban, a Marks and Spencernél, a C and A-ban, de még a luxusdol­gokat áruló, sokemeletes George Henry Lee-nél és a Lewis's-nél is, valamelyik biztos megörvendeztette ve­vőit egy-egy „sale”-lel, azaz rendkívüli kiárusítással. Az üzleti negyed szom­szédságában áll a múzeum, amely helyet ad az igénye­sen megrendezett, Mersey­side megye fejlődését, ter­mészettörténetét bemutató kiállításnak, az órakészítés, a közlekedés fejlődésével is­merkedhetnek meg a látoga­tók, és az akvárium mellett itt van az ország második, nyilvános planetáriuma is. A városi könyvtár érdekes­sége, hogy az idegen nyelvű könyvek között a magyarok­nak is jutott egy jókora polc, nem hiszem, hogy sok olvasó böngészne ott. A Wal­ker Art Gallery a londoni után a legnagyobb kollek­ciót bemutató képtár, amely­ben itáliai, holland és fran­cia festők művei is láthatók. Ha az ember elsétál a szép nevű Hope Streetre (Remény utca), különleges látványban lehet része. Az utca egyik végében a világon egyedül­álló, merészen formabontó, római katolikus katedrális kék üveggel ékesített fém­koronáját látja, s ha meg­fordul, a merőben ellentétes stílusú, neogótikus anglikán katedrális bástyaszerű tor­nya vörösült a szeme előtt. Mindkét templom tulajdon­képpen fiatal, e századbeli. Érthetetlen módon gondozat­lan környezetben, gazos, szemetes dombtetőn áll a századeleji nehézkes, gaz­dagságot sugárzó anglikán katedrális. Az ötödik legna­gyobb a világon, és csodála­tos színes ólomüvegeinek messze földről csodájára járnak. A mindössze 30 esztendős katolikus "katedrális merész­­­ségével, egyszerűségével, dísztelenségével olyan hatást kelt, amilyenhez foghatót a hagyományos tem­plomokban nem érez az ember. Az anyag ,.mássága’', a fém és a rengeteg üveg együtt, kü­lönleges, mondhatni miszti­kus, kékes fényt sugároz szét a belső térben. A kör alakú, áttetsző kupola alatt, közé­pen áll a nemesen egyszerű oltár, amely egy Skopjéból származó fehér márvány­tömbből készült, de szinte foszforeszkálóan kék ez is, akár a fölötte „lebegő” or­­gonasípok és a légiesen meg­formált, finom vonalú Krisz­­t­us-szobor. Amikor először ott jár­tunk, megilletődve léptünk ki a kapun, csúszkálva a ha­vas úton. Kísérőnk törte meg a csendet, hamar észhez té­rítve bennünket, mondván: vajon egyben találjuk-e még az autót? A kérdést nem ér­tettük. Megmagyarázta: a templom előtt parkoló ko­csikat különös előszeretettel fosztogatják a tíz parancso­latra mit sem adó fiatalok. Szerencsére mi megúsztuk: a mellettünk álló Volkswa­gen minibusz tulajdonosai csak hűlt helyét találták ke­rekeiknek . .. Chilián Ágnes (Folytatjuk) ’ i RÁDIÓTELEX jó bizottság VIII. üléssza­kán. Az ülésen egyeztették a létesítmények megvalósításá­val kapcsolatos konkrét fel­adatokat. SZOVJET REAGÁLÁS REAGAN BESZÉDÉRE Az európai nukleáris fegy­verzetek korlátozására vo­natkozó legújabb amerikai javaslat figyelmen kívül hagyja a felek egyenlő biz­tonságának elvét, mivel — az úgynevezett nullaváltozat­­hoz hasonlóan — kizárólag a szárazföldi telepítésű ra­kétákról szól — állapítja meg a Reagan-elnök által előterjesztett közbülső meg­oldással foglalkozó első szov­jet állásfoglalás. FOLYTATÁS JÚNIUS S-ÁN A hadászati fegyverek korlátozásáról és csökkenté­séről folyó tárgyalások je­lenlegi fordulójának befe­jező plenáris ülését tartotta meg csütörtökön Genfben a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttsége. Meg­állapodtak, hogy a tárgyalá­sokat június 8-tól folytatják. KITÜNTETÉSEK Hazánk felszabadulásának közelgő évfordulója alkal­mából csütörtökön kitünte­téseket adtak át Moszkvá­ban, a magyar nagykövetsé­gen a szovjet—magyar kap­csolatok fejlesztése és bőví­tése terén kifejtett kimagas­ló tevékenységért több szov­jet személyiségnek. Az MSZBT arany­koszorús jel­vényét Vladlen Puntusznak, az SZKP KB titkára ta­nácsadójának, Alekszandr Szorokinnak, az SZKP KB alosztályvezetőjének, Igor Szavolszkijnak, az SZKP KB munkatársának és Ivan Aboimovnak, a külügymi­nisztérium alosztályvezető­helyettesének Bajnai Sán­dor, hazánk moszkvai nagy­követe nyújtotta át. MAGYAR SEGÉLY VIETNAMNAK Hanoiban átadták a viet­nami szolidaritási bizottság képviselőinek a magyar Ha­zai és Népfront és a Szoli­daritási Bizottság hárommil­lió forint értékű segély­kül­deményét, amellyel a tájfun­károkat szenvedett közép­vietnami Nghe Tinh tar­tomány lakóit támogatják az újjáépítésben.

Next