Délmagyarország, 1983. április (73. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-01 / 77. szám
Petar Sztambolies elutazott hazánkból • Budapest (MTI) Hivatalos, baráti látogatását befejezve csütörtökön, a délutáni órákban elutazott Budapestről Petar Sztambolies, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének elnöke. A szomszédos baráti szocialista ország államfőjét ünnepélyesen búcsúztatták. A jugoszláv államelnök látogatásának utolsó napján is sor került tárgyalásokra. Kádár János és Petar Sztambolics megbeszélésén kívül a baráti ország elnökének kíséretében érkezett politikusok is véleménycserét folytattak magyar partnereikkel Puja Frigyes külügyminiszter jugoszláv kollégájával, Lazar Mojszovval megvitatta a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdéseket, valamint a kétoldalú kapcsolatok alakulását. Hetényi István pénzügyminiszter, a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság magyar tagozatának elnöke Nedeljko Mandiccsal, a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagjával, az együttműködési bizottság jugoszláv tagozatának elnökével találkozott. A társelnökök áttekintették a külkereskedelmi forgalom, valamint a kooperációs kapcsolatok helyzetét, s kölcsönösen tájékoztatták egymást a legutóbbi találkozójuk óta végzett munkáról. Petar Sztambolies és kíséretének ünnepélyes búcsúztatására a magyar és jugoszláv zászlókkal díszített Országház előtt, a Kossuth Lajos téren került sor, ahol felsorakozott a Magyar Néphadsereg díszzászlóalja. A vendégek búcsúztatására megjelent Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Péter János, az országgyűlés alelnöke, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Puja Frigyes külügyminiszter, a kormány több más tagja, s az állami, a társadalmi élet számos vezető képviselője. Ott volt Simon Pál, Magyarország belgrádi és Milan Veres Jugoszlávia budapesti nagykövete, valamint a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Kürtszó harsant, a díszzászlóalj parancsnoka jelentést tett Petar Sztambolicsnak, majd felcsendült a két ország himnusza. A magas rangú vendég Losonczi Pál társaságában elhaladt a katonák sorfala előtt, majd üdvözölte a búcsúztatására a téren összegyűlt budapesti dolgozókat, fiatalokat. A jugoszláv államfő és kíséretének tagjai elköszöntek a magyar közéleti vezetőktől, a budapesti diplomáciai testület megjelent képviselőitől. Ezután a vendégek Losonczi Pál és felesége társaságában gépkocsikba szálltak, és díszmotorosok kíséretében a Keleti pályaudvarra hajtattak. A pályaudvaron Losonczi Pál és felesége baráti búcsút vett Petar Sztambolicstól és feleségétől, s néhány perc múlva az elnöki különvonat kigördült a pályaudvarról. Közös közlemény a látogatásról Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívására Petar Sztambolics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének elnöke március 29. és 31. között hivatalos, baráti látogatást tett Magyarországon. A látogatás során Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára fogadta Petar Sztambolicsot és szívélyes, baráti légkörben megbeszélést folytatott vele a két országot kölcsönösen érdeklő kérdésekről. Losonczi Pál és Petar Sztambolics a tárgyalásokon áttekintette a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság sokoldalú kapcsolatainak helyzetét, az együttműködés fejlesztésének lehetőségeit és véleményt cserélt a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A két elnök tájékoztatta egymást országaik szocialista építőmunkájának eredményeiről, társadalmi-gazdasági fejlődéséről. A két elnök tárgyalásain részt vett: magyar részről Pója Frigyes külügyminiszter, Hetényi István pénzügyminiszter, a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság magyar tagozatának elnöke, Simon Pál Magyarország belgrádi nagykövete, jugoszláv részről Lazar Mojszov külügyminiszter, Nedeljko Mandics, a szövetségi végrehajtó tanács tagja, a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság jugoszláv tagozatának elnöke és Milan Veres Jugoszlávia budapesti nagykövete. A két elnök megelégedéssel állapította meg, hogy a közös erőfeszítések eredményeként a két baráti szocialista ország jószomszédi viszonya politikai, gazdasági, kulturális együttműködése gyümölcsözően fejlődik. A felek újból megerősítették, hogy a magyar—jugoszláv kapcsolatok a szuverenitás, a területi integritás,, a függetlenség, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás elvein, a szocializmus építésének közös céljain, a két ország belső fejlődésében és nemzetközi helyzetében meglevő különbségek kölcsönös figyelembevételén alapulnak. Ezek az elvek — amelyeket Kádár János és Joszip Broz Tito találkozóin dolgoztak ki és erősítettek meg — megbízható alapul szolgálnak a magyar— jugoszláv együttműködés kölcsönösen előnyös, sokoldalú fejlődéséhez, a barátság és a bizalom erősítéséhez a két ország népei között. Megerősítették szilárd elhatározásukat, hogy ezeken a tartós alapokon folytatják a kapcsolatok erősítését Magyarország és Jugoszlávia között, és újabb erőfeszítéseket tesznek a kölcsönösen előnyös kétoldalú együttműködés fejlesztésére. Megelégedéssel állapították meg, hogy egyre gazdagodik a közvetlen együttműködés a Magyar Népköztársaság és Jugoszlávia szocialista köztársaságai, tartományai, valamint a két ország határ menti területei és testvérvárosai között. Hangsúlyozták a két ország lakossága közvetlen kapcsolatainak fontosságát is. A felek kedvezően értékelték a gazdasági együttműködés eredményeit, a kiegyensúlyozott árucsere-forgalom növekedését. Elismerően szóltak azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a két ország kormánya, a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság és más gazdasági intézmények tettek ezért. Rámutattak arra, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a gazdasági együttműködés új és fejlettebb formáinak, a termelési kooperáció újabb lehetőségeinek feltárásáért, az országaik szomszédságából fakadó előnyök jobb kihasználásáért, a határ menti gazdasági együttműködés és árucsere fejlesztéséért. A két fél egyetértett abban, hogy a magyar—jugoszláv kulturális, tudományos, oktatási együttműködés eredményesen fejlődik és jól szolgálja a két ország népeinek közös érdekeit. Készségüket fejezték ki, hogy e területeken előmozdítják és bővítik az együttműködést. Hangsúlyozták, hogy a kulturális együttműködési vegyes bizottság fontos szerepet tölt be az együttműködés megvalósításában. Mindkét elnök hangsúlyozta, hogy fontosnak tartja a Magyar Népköztársaságban élő szerb, horvát, szlovén, illetve a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban élő magyar nemzetiség kiegyensúlyozott helyzetét és sokoldalú fejlődése valamennyi társadalmi-gazdasági, kulturális-művelődési és más feltételének biztosítását. Kedvezőnek értékelték, hogy a két ország jószomszédi kapcsolatának fejlesztésében a nemzetiségek a híd szerepét töltik be. Aláhúzták, hogy országaik elvi álláspontja a nemzetiségi kérdésben a két ország népei barátsága erősítésének fontos eleme. A felek ebben a szellemben tovább munkálkodnak a nemzetiségek sokoldalú igényeinek minél teljesebb kielégítéséért. Losonczi Pál és Petar Sztambolies beható véleménycserét folytatott az időszerű nemzetközi kérdésekről, különös figyelmet fordítva a nemzetközi feszültség enyhítését, a békét és a nemzetközi biztonságot, az államok egyenjogú, kölcsönösen előnyös együttműködésének fejlesztését szolgáló erőfeszítésekre. Kifejezték meggyőződésüket, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni a fegyverkezési verseny gyors megfékezéséért, a tényleges leszerelésre irányuló intézkedések kidolgozásáért végrehajtásáért. A két elnök megelégedéssel állapította meg, hogy tárgyalásaik eredményei hozzájárultak a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság együttműködésének és jószomszédi viszonyának elmélyítéséhez, a béke és biztonság erősítéséhez. Petar Sztambolics jugoszláviai hivatalos, baráti látogatásra hívta meg Losonczi Pált, aki a meghívást köszönettel elfogadta. ÜDVÖZLŐ TÁVIRAT Apró Antal, az országgyűlés elnöke táviratban üdvözölte dr. Rainer Barreit, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi parlamentje elnökévé történt megválasztása alkalmából. VÁRKONYI PÉTER FOGADTA NAJEF HAVATMEHT Várkonyi Péter, az MSZMP Központi Bizottságának titkára csütörtökön fogadta Najef Havatmeht, a Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért szervezet főtitkárát, aki küldöttség élén tartózkodik hazánkban. A szívélyes légkörű találkozón véleményt cseréltek a nemzetközi politika aktuális kérdéseiről, különös tekintettel a közel-keleti helyzet legutóbbi eseményeire. KGSTEGYÜTTMŰKÖDÉSI ÜLÉS Csütörtökön hazaérkezett Moszkvából Soltész István ipari miniszterhelyettes, aki delegáció élén részt vett a KGST-együttműködéssel Kubában. Las Camariocasban létesülő nikkel-kobaltmű beruházási munkáit koordina- Péntek, 1983. április 1. Nagy-Britannia ’82 3. a Mersey poiztján Liverpool: Beatlesek. Liverpool: futballcsapat. Liverpool : Onedin család. És ezzel meg is áll a magyar ember tudománya. Hiába olvastam el még itthon a magyar útikönyv ide vonatkozó részét, hiába az angol Baedekert, nem sok lelkesítőt találtam erről a városról. Turistaszemmel távolról sem volt valami csábító, sejthettem, hogy híre-hamva sincs az óvárosnak, hiába keresek majd hangulatos, girbe-gurba utcákat, bájos ódon épületeket. Titokban azért reméltem, hátha mégis meglep valamivel Liverpool, ha mással nem, hát a jellegzetes kikötői sürgés-forgással, a tengerészélet megannyi apró megnyilvánulásával. Sajnos, tudomásul kellett vennem, hogy egy óriási ipari településre érkeztem. Egy évig egy gyárkémények, olajtározók, villamos erőművek övezte, hajdan gazdag, most halódó kikötőváros lesz az otthonom. Az óceán életét élő, apály-dagályt játszó Mersey folyó partja sem az esztétikai élvezeteket kereső széplelkeknek kedvez — talán egy-két rövidke szakaszt kivéve —, hanem csakis az ipart szolgálja. Feldolgozó üzemek, édesség- és gumigyárak, cukor- és olajfinomítók, malmok települtek mellé, s hosszú kilométereken át húzódnak a füstös-kormos kerítésekkel elzárt dokkok a Southport felé vezető út mellett. Ellenkező irányban jó munkalehetőséget adnak a Ford gyár és az ICI konszern kémiai üzemei is a liverpooliaknak. Maga a város méreteivel, széles körútjaival, sugárútjaival, belvárosi, tiszteletet parancsoló, fehér épülettömbjeivel, jellegzetes, György-korabeli, egymás mellett szorosan ülő, millió magánházával Liverpool aranykorára emlékeztet. De már lépten-nyomon beleütközik az ember a hanyatlás jeleibe. A régi, jelentőségét vesztő kikötőváros már kiesik a nagy brit tengeri forgalomból, de a turisztikaiból is. Ennek is következménye, hogy bizonyos rétegek elszegényednek, így egyes negyedeket engednek egészen lerobbanni. Kiégett, füstös, romos házakat hagynak ebek harmincadjára, környéküket belepi a gaz és a szemét. A világon sehol annyi tűz pusztította házat nem látni, mint ott. Nemcsak az ismert, '81-es politikai zavargások nyomait őrzik az üszkösödő falak. Többen a munka nélkül éldegélő idegenek primitívségében látják a sok tűz okát. Természetesen vannak rendezettebb környékek is: itt, akár Londonban, a jellegzetes, többnyire egyforma, vörös téglás, egy-két szintes házak uralják az utcákat. Eszembe jutottak a mi — egyhangúságukért sokat szidott — lakótelepeink, hát bizony az angolok sem dicsekedhetnek a változatossággal. Vannak utcák, sőt zömmel ilyenek vannak, amelyeknek mindkét oldalán teljesen azonos egységekből álló házsorok húzódnak végesteien végig, csak a házszám különbözteti meg őket. Ennek ellenére persze ,,emberméretűbb” egy ilyen lakás, mint mondjuk egy sokemeletes panelházban levő. Végül is ezek — ha két oldalfaluk érintkezik is egymással, szeparált magánházak, hátul saját kis kerttel. A családok többsége ilyen épületben él, kevés a többemeletes bérház. A kimondottan jó negyedekben levőktől eltekintve, ezek környéke elhanyagolt, hisz' többnyire ..ma itt, holnap ott" emberek lakják. A társadalmi rétegeződésnek jó tükörképe maga a város. Mert vannak természetesen ápolt, kertek, sőt ősi parkok közepén, magányosan álló, exkluzív, kastélyszerű otthonok is, eldugottan, távolabb a város zajától. Meglepő, talán mert az ősük jól gondoskodtak az utódokról, hogy épülőfélben levő családi házat vagy egykét évtizedes modern épületet keveset sejtii Liverpoolban. Rengeteg a jó állapotban levő, üres, tetőtér-beépítéses — természetesen az elmaradhatatlan kandallóval ellátott ingatlan: az ügynökségek kirakataiban százával látni a fényképes hirdetéseket. Egy kétszintes, nappaliból, konyhából, három hálószobából, két fürdőszobából álló családi ház, kis kerttel 16—20 ezer font körül kapható. Persze elképzelhető, hogy ha ugyanaz az épület egy „jó negyedben” lenne, a dupláját is elkérnék érte. Liverpool belvárosa szép. Ha nem is bájos és kedves, de lehet, szeretni. Óriási, fehér kőből épített, sziklatömbszerű épületek uralják itt a Mersey-partot, közhivataloknak, dokkirodáknak, hajózási társaságoknak adva otthont. Kétségkívül a Royal Liver Building a legszebb valamennyi között, különösen a folyó felől nézve. Liverpool jellegzetes épülete ez, mondhatni, jelképe; tornyai csúcsán, szárnyaikat kifeszítve, repülésre készen áll a két, híres madár, a „Liver Birds”. A partról befelé haladva eljutunk a Church Street és a Bold Street környékére, amely forgalom elől elzárt bevásárló központ. Minek tagadjam, a szegény város hírében álló Liverpoolban gyötört a sárga irigység az egymást érő, óriási üzletek, az áruválaszték, a hallatlanul udvarias, bürokráciát nem ismerő elárusítók miatt. Érdemes volt böngészni a Wooliworth-ban, a Marks and Spencernél, a C and A-ban, de még a luxusdolgokat áruló, sokemeletes George Henry Lee-nél és a Lewis's-nél is, valamelyik biztos megörvendeztette vevőit egy-egy „sale”-lel, azaz rendkívüli kiárusítással. Az üzleti negyed szomszédságában áll a múzeum, amely helyet ad az igényesen megrendezett, Merseyside megye fejlődését, természettörténetét bemutató kiállításnak, az órakészítés, a közlekedés fejlődésével ismerkedhetnek meg a látogatók, és az akvárium mellett itt van az ország második, nyilvános planetáriuma is. A városi könyvtár érdekessége, hogy az idegen nyelvű könyvek között a magyaroknak is jutott egy jókora polc, nem hiszem, hogy sok olvasó böngészne ott. A Walker Art Gallery a londoni után a legnagyobb kollekciót bemutató képtár, amelyben itáliai, holland és francia festők művei is láthatók. Ha az ember elsétál a szép nevű Hope Streetre (Remény utca), különleges látványban lehet része. Az utca egyik végében a világon egyedülálló, merészen formabontó, római katolikus katedrális kék üveggel ékesített fémkoronáját látja, s ha megfordul, a merőben ellentétes stílusú, neogótikus anglikán katedrális bástyaszerű tornya vörösült a szeme előtt. Mindkét templom tulajdonképpen fiatal, e századbeli. Érthetetlen módon gondozatlan környezetben, gazos, szemetes dombtetőn áll a századeleji nehézkes, gazdagságot sugárzó anglikán katedrális. Az ötödik legnagyobb a világon, és csodálatos színes ólomüvegeinek messze földről csodájára járnak. A mindössze 30 esztendős katolikus "katedrális merészségével, egyszerűségével, dísztelenségével olyan hatást kelt, amilyenhez foghatót a hagyományos templomokban nem érez az ember. Az anyag ,.mássága’', a fém és a rengeteg üveg együtt, különleges, mondhatni misztikus, kékes fényt sugároz szét a belső térben. A kör alakú, áttetsző kupola alatt, középen áll a nemesen egyszerű oltár, amely egy Skopjéból származó fehér márványtömbből készült, de szinte foszforeszkálóan kék ez is, akár a fölötte „lebegő” orgonasípok és a légiesen megformált, finom vonalú Krisztus-szobor. Amikor először ott jártunk, megilletődve léptünk ki a kapun, csúszkálva a havas úton. Kísérőnk törte meg a csendet, hamar észhez térítve bennünket, mondván: vajon egyben találjuk-e még az autót? A kérdést nem értettük. Megmagyarázta: a templom előtt parkoló kocsikat különös előszeretettel fosztogatják a tíz parancsolatra mit sem adó fiatalok. Szerencsére mi megúsztuk: a mellettünk álló Volkswagen minibusz tulajdonosai csak hűlt helyét találták kerekeiknek . .. Chilián Ágnes (Folytatjuk) ’ i RÁDIÓTELEX jó bizottság VIII. ülésszakán. Az ülésen egyeztették a létesítmények megvalósításával kapcsolatos konkrét feladatokat. SZOVJET REAGÁLÁS REAGAN BESZÉDÉRE Az európai nukleáris fegyverzetek korlátozására vonatkozó legújabb amerikai javaslat figyelmen kívül hagyja a felek egyenlő biztonságának elvét, mivel — az úgynevezett nullaváltozathoz hasonlóan — kizárólag a szárazföldi telepítésű rakétákról szól — állapítja meg a Reagan-elnök által előterjesztett közbülső megoldással foglalkozó első szovjet állásfoglalás. FOLYTATÁS JÚNIUS S-ÁN A hadászati fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről folyó tárgyalások jelenlegi fordulójának befejező plenáris ülését tartotta meg csütörtökön Genfben a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttsége. Megállapodtak, hogy a tárgyalásokat június 8-tól folytatják. KITÜNTETÉSEK Hazánk felszabadulásának közelgő évfordulója alkalmából csütörtökön kitüntetéseket adtak át Moszkvában, a magyar nagykövetségen a szovjet—magyar kapcsolatok fejlesztése és bővítése terén kifejtett kimagasló tevékenységért több szovjet személyiségnek. Az MSZBT aranykoszorús jelvényét Vladlen Puntusznak, az SZKP KB titkára tanácsadójának, Alekszandr Szorokinnak, az SZKP KB alosztályvezetőjének, Igor Szavolszkijnak, az SZKP KB munkatársának és Ivan Aboimovnak, a külügyminisztérium alosztályvezetőhelyettesének Bajnai Sándor, hazánk moszkvai nagykövete nyújtotta át. MAGYAR SEGÉLY VIETNAMNAK Hanoiban átadták a vietnami szolidaritási bizottság képviselőinek a magyar Hazai és Népfront és a Szolidaritási Bizottság hárommillió forint értékű segélyküldeményét, amellyel a tájfunkárokat szenvedett középvietnami Nghe Tinh tartomány lakóit támogatják az újjáépítésben.